Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-29 / 29. szám, szerda

> V Építsd hazádat - erősíted a békét F. Kopecky miniszterelnökhelyettes beszéde a prágai országos békekonferencián Tisztelt elvtársak! Drága Barátaim! Rendkívül nagy jelentőségű értekezletre jöttünk össze. A konferencia, a csehszlovák nép képviselőinek gyűlése igazolja, hogy jogosult a békeharc feladatának mint korunk legfelelősségteljesebb országos feladatának, mint olyan feladatnak hangsúlyozására, amely már hazánk szocialista építésének betetőzésére irányuló minden törekvésünket is szentesíti. Mindnyájan tudjuk, hogy a békemozgalom újabb fellendülése tavaly november óta folyik, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségeivel kapcsolatban Moszkvában a kommunista és munkáspártok történelmileg jelentős tanácskozásokat folytattak és két fontos okmányt fogadtak ei, a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek nyilatkozatát és a világ kommunista és munkáspártjainak képviselői által aláírt Békekiáltványt. A kommunista, és munkáspártok moszkvai tanácskozásai okmányainak kihirdetése világszerte nagy visszhangot kiváltó esemény volt. Kétségtelen, hogy tavaly november óta a Békekiáltvány a népek százmillióinak gondolkodását befolyásolja és kezdeményezően előirányoz több határozott akciót, egyes országokban és nemzetközi viszonylatban a béke ügye érdekében. A Békekiáltvány visszhangja Csehszlovákiában Ismert tény, mily nagymértékben hatott a Békekiáltvány országunkra, melyről elmondhatjuk, hogy a béke szelleme hatja át. A béke eszméje mindig nagyon forró visszhangra talált és talál nálunk. Ezt mutatja hazánknak és népének történelme, ez következik földrajzi helyzetünkből és hazánk jellegéből. Népünk, mondotta továbbá Kopecky elvtárs, mindig csak a békés munkára törekedett és sohasem kezdett háborús kalandokat. Mindig békében akart élni: Egész lényünkkel, egész szívünkkel, egész értelmünkkel örömmel fogadtuk a Békekiáltványt, melynek szavai a béke hónából, Moszkvából hangzottak el. Mindnyájunk számára erőt jelentettek a háború megakadályozásának lehetőségeiről szóló megfontolt, történelmi felelősségtől áthatott szavai, azokról az erőkről szóló szavai, melyek a béke mellett állnak, valamint arról az útról és eszközökről szóló szavai, melyekkel megvédhető a béke. Mindnyájan akár gyárban, a mezőn, vagy bármely más helyen, kezünkkel vagy értelmünkkel dolgozunk, fiatalok, vagy öregek, férfiak, nők, ifjak meggyőződésben, hitbeli vagy nézetbeli különbség nélkül mindnyájan tudatosítjuk, hogy a Békekiáltvány életünk, jövőnk kiáltványa. Életünket és jövőnket pedig minden erőnkkel védelmezni akarjuk. Méltó büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy munkánkkal teljesítjük legjobban a Békekiáltvány küldetését. Valóban mi sem tudná találóbban kifejezni feladatunkat a békeharcban, mint az a jelszó, amely Klement Gottwald öröke és amelyet a Csehszlovák Békevédők Mozgalma már érdemdús tevékenységének kezdetén pajzsára tűzött: Építsd hazádat — erősíted a békét! Kopecky elvtárs ezután több akcióval foglalkozott, melyeket népünk a béke megerősítésére tett. A háború és a béke kérdéséről különféle szempontokból Az emberek hazánkban éppúgy, mint minden országban ma nagyon komolyan elgondolkodnak afelett, hogyan hárítsák el a háború veszélyét és hogyan biztosítsák a békét. Mert a háború elképzelése egyenesen rémes és szörnyű. Hacsak rágondolunk, máris szorongás fogja el szívünket, mintha valami borzalmasat, földrengést, romboló vihart, vagy más elemi csapást várnánk. A háború azonban nem elemi csapás. A háború nem magától jön, mint a természet erőinek összeesküvése. A háború az emberi elme szörnyszülöttje, amely a tőkés társadalmi rendben, mely végső fejlődési stádiumában megszülte az imperializmust, éltető talajt kap. S amíg fennáll az imperializmus, addig megvan az agresszív háború talaja, — áll a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek nyilatkozatában. Beszéde további részében arról beszélt, hogyan ered szervesen a szocialista társadalmi rendből a béketörekvés. A Szovjeiunió és a népi demokratikus' országok népeinek békére van szükségük, hogy békében fejleszthessék boldog és jobb életüket. Ezután folytatta: Nem — a háború ma nem sorsszerű, elkerülhetetlen. Mivel vannak erők, melyek ellenállást tudnak kifejteni az imperialista agresszív erők ellen és védeni tudják a békét. Itt van a Szovjetunió, itt van az európai és ázsiai szocialista országok nagy csoportja, itt van a 600 milliós Kínai Népköztársaság, itt van a szocializmus hatalmas tábora. Ez önmagában a béke óriási védelme. Ehhez hozzájárulnak még a nemrégen leigázott s ma új, szabad életet építő népek és országok, ezek nem kívánhatják a háborút, melyben az imperialisták a gyarmati elnyomás durva rendszerének visszaállítására törekednének. Ezután még itt vannak a béke erői más országokban; Itt van a nemzetközi munkásosztály ereje, az összes nyugati országok demokratikus és haladó erői. Itt van még az összes jóakaratú emberek ereje az egész világon. \ A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek nyilatkozatában világosan megmagyarázzák, hol van a háborús erők központja. Sző volt itt arról, hogy az amerikai imperializmus agresszív világuralmi tervei képezik a nemzetközi feszültség állandó kiélezésére irányuló kísérletek fő forrását és okát, emellett megjegyezték, hogy az európai szocialista országok ellen irányuló agresszív amerikai célok legfőbb támogatója a német militarizmus. Hangsúlyoznunk kell, hogy a moszkvai értekezlet okmányai, a nyliatkozat és a Békekiáltvány sok fontos tézist tartalmaznak, melyek különböző szempontokból világítják meg a háború és a béke kérdését. Hangsúlyozzák például, hogy a békeharcot a szocialista országok részéről nem azért folytatják, mintha gyöngének éreznék magukat. Az igazság az, hogy magának a szocializmusnak, mint társadalmi rendnek lényegéből ered az, hogy egyetlen szocialista országnak sincs oka a háború kirobbantására. Ez bizonyítja részünkről a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mellett élése elveinek aktív érvényesítése, ami a gyakorlatban a lenini elvek szellemében folytatott következetes forradalmi politika. A Szovjetunió már diadalmas sikerekkel s végül az interkontinentális ballisztikus lövedék megszerkesztésével és a mesterséges holdak világűrbe bocsátásával igazolta fölényét a tudományban és a technikában. Az amerikai imperialisták, akik háborús hisztériában szenvednek, mindjárt számolni kezdtek, hogyha a szovjet rakéták a világűrbe tudták továbbítani a mesterséges holdakat, ez azt jelenti, hogy valami mást s nemcsak mesterséges holdat, akár atom- és hidrogéntöltést is bármilyen távolságra tudtak továbbítani, s azt mint irányított lövedéket a földgolyó bármelyik részére eljuttatják, függetlenül attól, hogy az interkontinentális ballisztikus lövedék tengeralattjáró hajókról is kilőhető. Igaz, hogy a Szovjetuniónak minden eszköze megvan, amely védelméhez szükséges. Atom- és rakétaháborús eszközei is vannak, amint azt november 7-én a Moszkvai Vörös Téren tartott katonai díszszemle megmutatta. A Szovjetunió azonban ezeket az eszközöket csak a védelmié tartja. Hruscsov elvtárs pedig kijelentette, hogy a Szovjetunió egyetlen egy országot sem támad meg ezékkel a fegyverekkel. Egészen más volna, ha az agresszorok háborút merészelnének indítani a Szovjetunió ellen. Ebben az esetben a Szovjetunió megsemmisítő visszavágást mér a támadóikra. A Szovjetunió és a szocialista országok nem akarnak háborút. Nem akarunk háborút az emberiség érdekében, az emberek, családjaik, gyermekeik, békés életének érdekében az emberi civilizáció és kultúra védelmének érdekében. A háborút szomjazó Imperialisták címére vonatkoznak azonban a nyilatkozat ama szavai, hogyha háborúhoz folyamodnak, ez nem az emberiség romlását fogja jelenteni, bármilyen nagy áldozatokat is követeljen, hanem ez lesz az Imperialista rendszer végső romlása. A béke megőrzése az összes emberek, az összes rétegek létérdeke, akikhez a Békekiáltvány izzó szavai szóltak. 1958 a kedvező kilátások éve a béke ügyében Amikor Antonín Novotný elvtárs, köztársasági elnök, a CSKP Központi Bizottságának első titkára január elsején elmondta újévi szózatát, ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy 1958 a béke és a nemzetek közötti barátság megszilárdításának éve lesz. A szovjet államférfiak újévi üdvözlő beszédeit is a békekilátások hasonló optimista hangja hatja át. Ebből, fakad az a remény, hogy a békepolitika 1958-ban további sikereket könyvel el és hogy az idei év a nemzetek közötti béke és barátság megszilárdulásának éve lesz. 1957-ben olyan dolgok történtek, melyek kétségtelenül a béke ügyének javát segítették. így például a Szovjetunió, mint ahogy 1956 októberében beavatkozásával döntő mértékben hozzájárult az Egyiptom ellen indított angol-francia-izraeli agresszió megszüntetéséhez, ugyanúgy 1957-ben figyelmeztető lépésekkel sikerült megakadályoznia a Szíriát már közvetlenül veszélyeztető támadást. Még egyéb, a békének kedvező dolgok is voltak itt, mint például az Egyesült Nemzetek Szervezetében keresztülvitt egyes határozatok, melyek mellett a Csehszlovák Köztársaság küldöttsége is kezdeményezően lépett fel. 1957 vége felé nagyon komoly momentumot jelentettek azok a körülmények, amelyek közepette Párizsban összeült a NATO-tagállamok, az Északatlanti Tömb decemberi értekezlete. Mint ismeretes, az amerikai imperialisták azzal a szándékkal láttak a NATO párizsi értekezletének megrendezéséhez, hogy az értekezletből valami mást csináljanak, ami képes lenne kivédeni azt a hatalmas hatást, mellyet a jelentős nemzetközi események gyakoroltak az egész világra, ilyen volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója előtt a szovjet tudomány és technika diadala — a szovjet mesterséges holdak kibocsátása és 1957. november 7. után a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásai. Kopecky elvtárs azután a NATO decemberi konferenciájával és azokkal az ellentétekkel foglalkozott, amelyek ezen agresszív szervezeten belül vannak. Kopecký elvtárs hangsúlyozta továbbá, hogy a Békekiáltvány gondolatai és a szovjet békejavaslatok egyre nagyobb visszhangot keltenek a nyugati országok nemzetei körében. A Szovjetunió legutóbbi békejavaslatairól A Szovjetunió fáradhatatlanul békére törekedve január közepén újabb konkrét békejavaslatokkal lépett fel. Ezt Bulganyin elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének a NATÖ-országok és más országok kormányfőihez intézett levelei formájában tette. A levelekhez csatolták a Szovjetunió részletesen kidolgozott békejavaslatait. A Szovjetuniónak a béke ügyében tanúsított jelentős újabb fellépésének hatása ma az egész európai közéletben és világszerte megmutatkozik. Engedjék meg a tisztelt jelenlevők, hogy ezzel kapcsolatban megvilágítsam a Szovjetunió béketörekVéseinek egyes kérdéseit éspedig külpolitikánk szempontjából. Mindenekelőtt meggyőződésemet szeretném kifejezni, hogy a békejavaslatok. melyeket a Szovjetunió előterjesztett, reális lehetőséget nyújtanak a megegyezésre, a keleti és nyugati országok között. Érdekünk, az összes nemzetközi politikai kérdések megoldása, főként azoké, amelyek az európai helyzet megoldására vonatkoznak. Kormányunk múlt évi december 14-i nyilatkozatában ismét nyugtalanságát fejezte ki egyes nyugati hatalmak háborús előkészületei miatt és határozottan felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amely Németország szomszédait és az összes európai nemzeteket a Nyugat-Németországban viszszaállított militarizmusból kifolyólag fenyegeti. Látnunk kell, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban egyrészt növekszik a militarista körök befolyása, másrészt a NATO-ban fokozódik a militarizált Nyugat-Németország befolyása, s mindkettő fokozza a veszélyt az európai népek szempontjából. Ezzel együtt hangsúlyozzuk, hogy mint a Német Demokratikus Köztársaság és mint a Német Szövetségi Köztársaság közvetlen szomszédainak érdekünk Németország kérdésének megoldása. Ez a német nép vágyait is érinti, mely egy államban akar élni. Németország egyesítését azonban elsősorban a németek ügyének tekintjük. A két német állam közeledése egymáshoz csak mindkét fél jóakarata és nézetünk szerint, az európai feszültség bizonyos felengedése mellett történhet. A német kérdésben tanúsított realista eljárás elengedhetetlenül szükséges, ha bárminő haladást akarunk elérni. Emellett a két önálló német állam fennállásából kell kiindulnunk és tekintetbe kell vennünk Németország szomszédainak érdekeit is. Meggyőződésünk, hogy a két állam együttműködése a jelenlegi körülmények közepette az egyedüli reális út Németország egységének visszaállítására. Németország egyesítése a Német Demokratikus Köztársaság rovására sem a német nép érdekét, sem a többi európai nemzetek érdekét nem szolgálná. Most pedig konkrétan a Szovjetunió legutóbbi békejavaslatairól. Teljesen azonosítjuk magunkat azzal a nézettel, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben csak a legfelső színvonalon, az Északatlanti Tömb és a Varsói Szerződés tagállamai, valamint egyes más államok kormányfőinek részvételével tartott értekezlet volna képes lényeges változásokat eszközölni, mint azt a konferenciát a Szovjetunió javasolja. A nyugat-európai államok élenjáró képviselőinek beszédeiből ismeretes, hogy a világ közvéleményének és országaik nyilvánosságának nyomására ők is akarva, nem akarva szintén a csúcskonferencia mellett foglalnak állást. Am különféle előzetes feltételekhez ragaszkodnak, igyekeznek a javasolt programot olyan kérdésekkel bővíteni, melyeknek megoldása nagyon nehéz lenne, s mindent elkövetnek, hogy a lehető legjobban elodázzák, vagy teljesen megakadályozzák a konferencia összehívását. Hisszük azonban, hogy a világ embereinek széleskörű mozgalma, a tudósok óvó figyelmeztetése és a józanul gondolkodó burzsoá politikusok hangja kikényszerít olyan konferenciát, amelyre ma a világnak szüksége van, olyan konferenciát, amely megoldaná a legégetőbb mai kérdéseket. A Szovjetunió által tárgyalásra előterjesztett békejavaslatokat úgy fogalmazták meg és állították össze, hogy lehetővé teszik az áttérést a legégetőbb kérdések megoldásáról a további kérdésekre, melyeknek megoldása hozzájárulhatna általában a háború veszélyének megszüntetéséhez, a tartós béke és a békés egymás mellett élés megteremtéséhez. Kopecký elvtárs beszéde további részében részletesen foglalkozott a szovjet békejavaslatokkal. Ezután folytatta: Ismeretes a Szovjetunió békekezdeményezésének világvisszhangja. A világ közvéleménye túlnyomó része teljes egyetértéssel fogadja a legutóbbi szovjet békejavaslatokat. Fokozatosan figyelemmel kísérhetjük, hogyan reagálnak azon országok felelős tényezői a Szovjetunió békejavaslataira, melyeknek a javaslatokat elküldték. Egyes nyugati országok kormánykörei oly módon reagáltak, amely persze nem felel meg az őszinteség szellemének, mint amilyet a szovjet kormány tanúsít a jelenkor legégetőbb nemzetközi problémáinak megoldásában és javaslataiban. Ezek elsősorban az Amerikai Egyesült Államok képviselőinek kijelentései, akik az utóbbi hetekben újabban sokat beszélnek az új kelet-európai kérdésről. Semmilyen tény sohasem cáfolja meg azt az igazságot, hogy a Szovjetunió kezdettől fogva a békét nemcsak védőpajzsán hordozta, hanem fennállásának egész ideje alatt a békére törekedett. A Szovjetunió békepolitikája, éppúgy, mint az egész szocialista tábor békepolititíája közvetlenül fejlődésünk belső lényegéből ered. Békére van szükségünk ahhoz, hogy nyugodtan folytathassuk müvünket a dolgozó nép jóléte és boldogsága érdekében. A csehszlovák kormány ezért teljes mértékben támogatja a Szovjetunió kormányának békekezdeményezését, javaslatait, melyeket az Eszakatlanti Tömb és a Varsói Szerződés, valamint egyes más államok, melyek egyetlenegy katonai csoportosuláshoz sem tartoznak, kormányfői értekezletének összehívására tett. Kormányunk kész részt venni ezen a konferencián, melynek célja a háború veszélyének elhárítása, a világbéke megszilárdítása és a nemzetközi kapcsolatok rendezése a békés egymás mellett élés alapelveinek értelmében. Kopecký elvtárs ezzel kapcsolatban nagyra értékelte Široký elvtárs miniszterelnök békeútját a délkelet-ázsiai országokba. A béke megőrzéséért küzdő harcosok mai feladatai Mai konferenciánk nagy jelentőségű, tekintettel arra, hogy a Szovjetunió békejavaslatainak előterjesztése nagyon fontos tény a nemzetközi pplitikai fejlődésben. Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Nemzeti Front kormánya, valamint a Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése már különféle lépéseket tesznek a Szovjetunió békejavaslatainak támogatására. Arról van sző, hogy teljesen latba vessük köztársaságunk tekintélyét és helyzetét, s még aktívabban és kezdeményezőbben érvényesüljön külpolitikai fellépésünkben a békés egymás mellett élés elveinek kiharcolására irányuló törekvés a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatokban, és főként azokban a javaslatoknak keresztülvitelére irányuljon, amelyek nemzeteink biztonságát érintik, mint a közép-európai atommentes övezet megteremtésére tett javaslat. A csehszlovák külpolitika béketörekvéséhez csatlakoznia kell most köztársaságunk polgárai hangjának is. Fontos ezért, hogy az egész Nemzeti Front, az összes politikai szervezetek, társadalmi szervezetek, kulturális, tudományos és művészeti intézmények széleskörű ismertető kampányt indítsanak a legutóbbi szovjet békejavaslatokról és a csehszlovák kormány kezdeményező lépéseiről. Fontos, hogy mindenekelőtt mai értekezletünk résztvevői vegyék ki aktívan részüket a Szovjetunió békejavaslatait magyarázó kampányból; szólaljanak fel a gyűléseken, összejöveteleken és a dolgozóinkkal folytatott beszélgetések alkalmával. A békeharc kérdése't a Szovjetunió legutóbbi békejavaslataival kapcsolatban népünk összes rétegeinek meg kell magyaráznunk, hogy senki se akadjon, akii a békemozgalmon kívül állna. A Szovjetunió és a szocialista tábor békeakcióinak széleskörű népszerűsítése az előfeltétele annak, hogy helyesen értelmezzék ötéves tervünk harmadik évének fokozott feladatait, melyeknek sikeres teljesítésével hozzájárulunk a béke ügyéhez és a szocializmus győzelméhez a kapitalizmussal folytatott békés versengésben. Kívánatos, hogy népünk békeaktivitása olyan fcKíiákban is megnyilvánuljon, mint amilyenek dolgozóink levelei a nyugati kapitalista államok üzemeinek, városainak, demokratikus szervezeteinek, intézményeinek és egyénéknek. Ezek a levelek a világ dolgozó népének közös békeérdekeit kifejezve hozzájárulnának a haladó demokratikus és békeszerető erők nemzetközi szolidaritásának szilárdításához és további jelentős erőt jelentenének a nyugati országok békevédőinek súlyos küzdelmükben. Elképzelhetjük, milyen fontos lenne, ha egyes szakszervezeti szövetségeink és szakszervezeteink vagy ifjúsági szervezeteink, az Antifasiszta Harcosok Szövetségének szervezetei és tagjai, egyetemeink, műszaki főisko-. Iáink és egyéb iskoláink, tudósaink^ művészeink, pedagógusaink vagy egy* házi szerveink és vallási szerveink, vagy zeneművészeti csoportjaink és művészegyütteseink, melyek a nyugati országokban lelkes elismerést szereztek, vagy sportszervezeteink, sportegyütteseink és sportrekordereink akik a nyugati országokban rokonszenvet és barátokat szereztek köztársaságunknak, stb., leveleket és felhívásokat intéznének az illetékes nyugati címzettekhez. Üjabb hatalmas felsorakozásunknak a békemozgalomban tudatában kell lenni annak, hogy dolgozó népünk legjobban azzal járul hozzá a nemzetközi haladó erők további erősítéséhez a bélkeharcban, ha következetesen törekednie fog annak a célnak teljesítésére, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja tűzött ki: ez pedig hazánk szocialista építésének betetőzése. A szocializmus betetőzésének jelszava az iparilag fejlett Csehszlovákiában nagy nemzetiközi jelentőséggel bír. Főként a győzelmes Február 10. évfordulójával kapcsolatban lép előtérbe, amely a háború utáni időben a szocializmus építésére békés úton való áttérés példája volt. Mi az ellenség rágalmaira február 25-én azoknak a sikeréknek büszke mérlegével válaszolunk, melyeket népünk a tíz év alatt elért, továbbá azokkal a távlatokkal, amelyek a legközelebbi években a győzelmes szocializmus országává teszik köztársaságunkat. Igen! Az elszánt békeharc szellemét kell bevinnünk a Győzelmes Február 10. évfordulójának ünnepségeibe, az idei év nagy eseményének, a CSKP XI. kongresszusának előkészületeibe. A békeharc szellemében kell előkészítenünk akcióinkat, München idei 20-ik évfordulójára és a hazafias akciókat a Csehszlovák Köztársaság fennállásának idei 40. évfordulójára stb. A béke érdekében, hazánk szocialista építése betetőzésének érdekében, népünk örömteljes és boldog életének érdekében állandóan szilárdítanunk kell Nemzeti Frontunkat, a munkások, parasztok és dolgozó értelmiségiek szilárd egységét, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével szeretett hazánk egyre nagyobb méretű felvirágzása és boldog jövője felé haladjunk. Tisztelt értekezlet, elvtársak! Nagy felelősség hárul ránk nemzeteink jövőjét illetőleg. Miénk a felelősség mindazért, ami számunkra drága és amit szeretünk: hazánkért, otthonunkért, családunkért, gyermekeinkért, új életünkért s mindazért a szépségért és gazdaságért, amelyet tehetséges népünk dolgos kezével alkotott. Felelősségünk tudatában vállaljunk ezen a' nagy jelentőségű értekezleten egyhangú kötelezettséget, hogy nem lankadunk a béke szent ügyéért folyó harcban, ebben az önfeláldozó harcban egészen a győzelemig. Abban a tudatban, hogy biztonságunk, szabadságunk, hazánk függetlenségének és békés fejlődésének záloga "a Szovjetunióval és a szocialista tábor országa'val való testvéri barátságban és szövetségben van, fogadjuk meg, hogy mindig éberen fogjuk őrizni ezt a barátságot és szilárdítani fogjuk mint megbonthatatlan barátságot, mint örök barátságot. Kötelezzük magunkat, mindent megteszünk, hogy a Szovjetunió mellett Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével a Nemzeti Fronttal szilárd egységében kiharcoljuk a békét és biztosítjuk népünk boldog életét békében és szocializmusban. ÜJ SZO i -k 3958. január 29.