Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-28 / 28. szám, kedd

A nemzetközi helyzet néhány kérdése N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a Bjelorusz SZSZK élenjáró mezőgazdasági dolgozóinak értekezletén (Folytatás az 1 oldalról) hogy nem Is lesz látható. Valóban megkísérelték a mesterséges hold világűrbe bocsátását, de ez nem is sikerült nekik. Most pedig filmet forgatnak arról, hogyan robbant fel és égett el a lövedékkel együtt mesterséges holdjuk anélkül, hogy a levegőbe röpült volna. így tehát nem maradt más hátra, minthogy beismerjék, igen, a Szovjetunió valóban túlszárnyalta az Egyesült Államokat a tudomány és a technika fejlesztésében és a Szovjetunióban évente háromszor annyi mérnök végzi be főiskolai tanulmányait, mint az USA-ban. De még ekkor is akadtak olyan bölcs elmék, akik azt hangoztatták, hogy állítólag az oroszok ellopták az amerikaiaktól a mesterséges holdak szerkezetének tervét. Ilyen nagyszájúaknak azonban maguk az amerikalak tették fel a kérdést: — Ha az oroszok ellopták terveinket és azok alapján szerkesztették meg a lövedéket és bocsátották a világűrbe a mesterséges holdakat, miért nem tudunk akkor saját vázlataink és terveink alapján megkonstruálni hasonló lövedéket és világűrbe bocsátani ugyanolyan mesterséges holdakat? Megint maguk az amerikaiak nevettek legjobban ezen a badarságon. Most megint egy újabb verzió ütötte fel a fejét. Egyesek azt állították, hogy a németek segítettek az oroszoknak a ballisztikus lövegek összeállításában. Az oroszok szerintük a fogságba ejtett német tudósok és mérnökök ismereteit és tapasztalatait használták ki. A gondolkodó emberek azonban megint feltették a kérdést: Ha a németek segítettek az oroszoknak, miért nem segítenek akkor az Amerikai Egyesült Államoknak? Hisz amerikai csapatok szállták meg a V 2 tudományos kutatóintézetének laboratóriumát és fő tervezőjét Amerikába vitték, ahol most lövedékek gyártásán dolgozik. Nem titok, hogy a Németországba már visszatért, vagy pedig szerződésük letelte után Németországba visszatérő németek kis csoportja valóban dolgozott nálunk. Amikor ezek a szakemberek visszatértek és elmondták, amit tudnak, az amerikaiak feltételezték, hogy hiteles információt szereztek a Szovjetuniónak a rakétatechnika fejlesztése terén elért színvonaláról. Amikor azonban a világűrbe bocsátottuk a mesterséges holdat, az amerikaiak megint nagy zenebonát csaptak: — Újra becsaptak bennünketl A hozzánk jött németek mit sem tudnak arról, amit az oroszok csináltak. Tehát a németek valószínűen nem vettek részt a lövedékek szerkesztésében. A Szovjetunió tettel igazolta, hogy a szovjet rendszer, a szocialista rendszer a leghaladóbb rendszer, amely szabadságot biztosít a népgazdasági ágak fejlődésének és a legkedvezőbb feltételeket teremti meg a tudomány, művészet és kultúra fejlődésére.. Hazánk a szovjet hatalom 40. éve alatt mérhetétleh sikerekét ért él fejlődésében. Sok nagyon fontos tudományos ágban felülmúlta a legfejlettebb tőkés országot — az Amerikai Egyesült Államokat. A Szovjetunióban állították össze és bocsátották sikeresen a világűrbe elsőnek a világon a mesterséges holdat. Ez természetesen korántsem utolsó szava a szovjet tudománynak és technikának, szocialista iparunknak. Az egész világot megdöbbentette, hogy a második mesterséges hold súlya több mint hatszorosa az első mesterséges hold súlyának és hogy több mint fél tonnát nyom. Ez azonban korántsem határérték. Megkétszerezhetjük a mesterséges hold súlyát, sőt még jobban növelhetjük, mivel a szovjet interkontinentális lövedék óriási erőt fejt ki, amely lehetővé teszi még nagyobb súlyú mesterséges holdnak még nagyobb magasságba való kilövését. És mi ezt megtesszük! (Vihars taps.) Az imperialistákat komolyan nyugtalanítják a rakétatechnika terén, az atomenergia békés felhasználásában és a lökhajtásos repülőgépek szerkesztésében elért sikereink. A Szovjetunió utasszállító vonalain már több mint két éve repül a TU 104 típusú lökhajtásos repülőgép, melyet Tupolev akadémikus, a neves szovjet konstruktőr szerkesztett. A tervek szerint ilyen repülőgépet csak 1959-ben kezdenek gyártani az amerikaiak. Egyetlen tőkés ország sem rendelkezik ilyen repülőgéppel. De még erősebb repülőgépet gyártottunk, a TŰ 114-et. és még újabb hatalmas repülőgépeket, melyek más kiváló szovjet konstruktőrök alkotásai. Amikor 1956 tavaszán N. A. Bulganyinnal Londonban jártunk és Eden, Lloyd, Macmillan, Butler urakkal és további brit államférfiakkal tárgyaltunk, nyíltan megmondtuk nekik, hogy küönféle röptávolságú lövedékekkel rendelkezünk. Később, amikor Izrael, Anglia és Franciaország megtámadták Egyiptomot, a szovjet kormány a brit miniszterelnöknek küldött üzenetében felhívta a figyelmet arra, milyen helyzetben találná magát Anglia, ha a korszerű pusztító fegyverek összes fajtáival rendelkező erősebb államok támadnák meg. Hisz ezeknek laz államoknak nem kellene a brit partokra kirendelni haditengerészetüket, vagy hadi légierőiket, hanem más eszközöket használhatnának, például a rakétatechnikát — állott az üzenetben. , A szovjet kormány nyilatkozata hatott. Eddig nyilvánvalóan azt hitték, hogy csak ijesztgetik óket, amikor nyíltan beszélünk a Szovjetunió hatalmas rakétatechnikájáról. Később hagyták magukat meggyőzni arról, hogy valóban rendelkezünk ilyen technikával, ami megtette hatását. (Taps.) kA Szovjetuniót nem lehet megfélemlíteni Az imperialisták most azzal a kijelentéssel igyekeznek megfélemlíteni a Szovjetuniót és a többi békeszerető államokat, hogy a NATO és más agresszív tömbök tagállamainak területén atom- és rakétatámaszpontokat építenek. Ez ideig azonban még lövedékeik sincsenek ilyen támaszpontokra, csak most akarják ezeket öszszeállítani, ami azt jelenti, hogy még kéthárom év is eltelik, míg kellő lövedékekkel elláthatják e támaszpontokat. Mi azonban már ma rendelkezünk ilyen lövedékekkel, melyeket a világ bármely részébe kilőhetünk, hogy megsemmisítő csapást mérjünk az agresszorra, ha megkíséreli egy új háború kirobbantását. Az imperialistáknak tehát nem sikerült bennünket megfélemlíteni. A szovlet emberek nem gyulladnak be. A háborús kalandok kedvelői inkább magukra vessenek. Van mivel megvédenünk a szovjet nép becsületét, szabadságát, függetlenségét és nagy vívmányait. (Viharos taps.) Elvtársak! Az ún. „erőpolitika" dicsőítésében különösen Dulles, úr, az USA államtitkára tűnik ki. Szüntelenül azt állítja, hogy a Szovjetunióval nem lehet másként beszélni, csak akkor, ha az USA meggyőződik róla, hogy erejével felülmúlja a Szovjetuniót, ami ultimátumot és diktátumot jelent. Erre mindig azt válaszoltuk, hogy ez esztelen politika. Az USA kormánykörei azonban mindig úgy vélték, hogy erősebbek, mint ml. Nekünk azonban más a véleményünk. A szovjet mesterséges holdak világűrbe bocsátása után az egész világ arról kezdett beszélni, hogy a Szovjetunió számos tudományos és technikai ágban felülmúlta az USÁ-t. Az amerikaiaknak Deäig be kellett ismerniük: „Igen,, felülmúltak bennünket." A szovjet technika és tudomány tovább fejlődik Mi azonban mindig azt mondtuk és azt mondjuk: „Javítsuk kapcsolatainkat, kereskedjünk, fejlesszük a tudományos, kulturális és sportkapcsolatokat. Jöjjünk össze és komolyan tárgyaljuk meg az időszerű nemzetközi problémákat. Javasoltuk és javasoljuk a „hidegháború" és lázas fegyverkezés megszüntetését, „az erőpolitikával", a háborúval való fenyegetés politikájának felhagyását, hogy kapcsolatainkat a békés egymás mellett élés alapján építsük. Az USA kormánykörei most kijelentik: — Legelőbb utói kell érnünk a Szovjetuniót, és ha majd egyenlők leszünk a tudományos vívmányok terén, tárgyalhatunk. E politika ingatägsága nyilvánvaló. A Szovjetunió ti. nem fog egy helyben topogni és várni arra, hogy az Egyesült Államok utolérje. Nem fogunk ölhetett kézzel ülni és teázgatni. Valamit talán mi is tenni fogunk, hogy ne érjenek utói bennünket. Ez azt jelenti, hogy az imperialisták meggondolatlan politikája csak a végtelen lázas fegyverkezéshez vezethet, annak összes következményeivel együtt. A monopolista körök a nemzetközi feszültség enyhülését sem óhajtják. Nem akarnak búcsút mondani a „hidegháború" politikájának és mindenképpen fékezik az időszerű nemzeti problémáknak tárgyalások útján történő megoldását. Nyerészkednek a háborús hisztérián, és nagy adókat zsarolnak ki a lakosságból. Mesés profitot vágnak zsebre a repülőgépek, ágyúk és rakéták, hadihajók és atomfegyverek gyártásából. A világpolitika két jellegzetes alapvonása Ez a nemzetközi helyzet általános jellege. Egyrészt a nemzetek fokozott erőfeszítéseket tesznek a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítására, fokozódik a nemzeti felszabadító mozgalom és szilárdul az ázsiai és afrikai nemzetek szolidaritása a gyarmatosítók elleni harcban. Az ázsiai és afrikai országok kairói szolidaritási értekezlete szemléltetően megmutatta, hogy a nemzetek kellő erővel és akarattal bírnak a gyarmati uralom és az imperialista reakció elleni harcban. Az emberek véget akarnak vetni a „hidegháborúnak", meg akarják szüntetni a lázas fegyverkezést, el akarják tiltani az atom- és hidrogénfegyvereket és meg akarják menteni az emberiséget egy új világháború kirobbantásának veszélyétől. Másrészt nyilvánvaló az imperialista hatalmak agresszív köreinek a nemzetközi feszültség kiélezésére, a további lázas fegyverkezésre, a monopolisták maroknyi csoportjának az adófizetők milliói rovására történő meggazdagodására, az „erőpolitika" alapján a „hidegháború" fokozására, az imperialista gyarmati rendszer bomlásának megakadályozására és a népek nemzeti felszabadító függetlenségi és szabadságmozgalmának elfojtására irányuló törekvése. Az imperialista országok kormánykörei a háborús tömbök további szilárdítási politikáját folytatják, az összes agresszív tömböket: a NATOT, a Bagdadi Paktumot és a SEATO-t, az Amerikai Egyesült Államok vezette egységes katonai agreszszív tömbbel akarják egyesíteni. Nem hasonlít-e a világuralom mostani versenyzőinek politikája Hitler és Mussolini politikájára, akik szintén előre építették politikájukat és a Komintemnel szemben megalakították a maguk hírhedt tömbjét, a Berlin—Róma— Tokió-tengelyt? Am mindenki tudja, milyen véget értek e fasiszta célkitűzések. Hitler, Mussolini és a többi fasiszta nagyfejűek már régen megszűntek háborús kalandjaikkal reszkettetni a világot, de a Szovjetunió fejlődik és erősödik. A Szovjetunió ma már nem egyedül halad a kommunizmus útján. Sok európai és ázsiai ország népei szilárdan és tántoríthatatlanul erre az útra léptek. A ma fennálló szocialista világrendszer hatalmas béketényező. A Szovjetunió békepolitikája A Szovjetunió következetes békés külpolitikát folytatott és folytat. A szovjet kormány a világbéke biztosítására törekedve további konkrét javaslatokat tett a nemzetközi feszültség enyhítésére. A szovjet kormány üzenetet küldött Eisenhower úrnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Macmillan úrnak, Nagy-Britannia miniszterelnökének, Gaillard úrnak, Franciaország miniszterelnökének, Adenauer úrnak, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának, a NATO-tagállamok kormányfőinek, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak. A Szovjetunió, mint tudják, javasolta, hogy a legközelebbi 2—3 hónapon belül hívják össze több szocialista és tőkés állam képviselőinek csúcsértekezletét, azaz a szóban forgó országok felelős vezető államférfiainak értekezletét, amelyen a legkomolyabb és legégetőbb nemzetközi kérdésekről tárgyalnának. Miért javasolunk ilyen konferenciát? Elsősorban azért, mert a tárgyalás, a nagyhatalmak között fennálló jelenlegi ellentétek, vagy legalább néhány ellentét békés és észszerű megoldása az egyedüli út, amelyen mindnyájunknak haladnunk kell, ha békére törekszünk, ha nem akarjuk a megoldás másik fajtáját — a háborút. Szükségesnek tartjuk, hogy a vezető államférfiak értekezletének figyelme elsősorban a legégetőbb kérdésekre összpontosuljon, hogy gyógyulás következzék be a nemzetközi helyzetben. Az a nézetünk: — Meg kell szervezni a találkozót és a már ma megoldható kérdések megtárgyalását. Ilyen kérdések pedig, sőt köztük nagyon fontos kérdések, akadnak. Javasoljuk e konferencia összehívását, hogy pozitív eredményeket érhessünk el. Az értekezletnek a feszültség enyhülésére kell vezetnie, meg kell teremteni a „hidegháború" teljes megszüntetésének feltételeit. A további problémák megoldását a tárgyalás későbbi szakaszára ha'aszthatjuk. Az időszerű nemzetközi kérdéseknek ily módon szakaszonként való fokozatos megtárgyalása a legreálisabb és legésszerűbb. Sajnos azonban a nyugati országok uralkodó körei, amelyek nem óhajtják a feszültség enyhítését, nem akarják megszüntetni a „hidegháborút" és a lázas fegyverkezést, elsősorban olyan kérdéseket javasolnak megtárgyalásra, amelyekben nehezebb vagy egyáltalán nem lehet megegyezést elérni és emellett e kérdéséket csaknem ultimátumként állítják fel. Kijelentik, hogy nincs is miért összeülni és hogy a Szovjetunióval állítólag nem lehet meg egyezni, ha nem oldják meg azokat a kérdéseket, amelyeket ők terjesztettek elő. Miért van mindez? Azok az emberek, akik az értekezlet összehívásával szemben ilyen álláspontot foglalnak el, nemcsak nem akarják eny híteni a nemzetközi feszültséget, hanem mindent megtesznek, hogy e feszültséget még tovább fokozzák, hogy háborús légkört szítsanak és így a feszültséget s a népeknek a háborútól vaió félelmét könynyebben felhasználhassák céljaikra és nyereségeket halmozhassanak fel. Mi, a béke védői azonban minden késedelem nélkül jjieg akarjuk valósítani a magasszíntű összejövetelt, meg alkarjuk oldani az időszerű kérdéseket, feltéve, természetesen, hogy mindkét fél óhajtja és így az államok közötti kapcsolatokban bizonyos szívélyes légkört akarunk teremteni. Ez a szívélyes légkör elősegítené, hogy a könnyű tavaszi szellő lehelete eo- e erősödjék és felolvassza a jeget, megteremtse az előfeltételeket arra, hogy a felmelegedett földben gyorsabban kicsirázzanak az új hajtások, elmélyüljön az államok közötti bizalom, növekedjék és erősödjék a béke. Hogyan fogadta a világ a szovjet békejavaslatokat Aligha lehet kételkedni abban, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése érdeke nemcsak a Szovjetunió nemzeteinek, hanem az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Németország és az összes többi országok nemzeteinek is érdeke. Ezért tehát a világ közvéleménye és számos ország kormánya elismeréssel fogadta a szovjet kormány új békejavaslatait. D. Nehru úr, India miniszterelnöke a szovjet kormány üzenetére adott válaszában kijelentette: „Egyetértünk önökkel abban, hogy a magasszintű értekezlet éppoly kívánatos, mint szükséges. Ezt az értekezletet örömmel fogadnánk, tekintet nélkül arra, hogy részvevőinek száma kicsi-e vagy nagy." H. K. Hansen úr, dán miniszterelnök a dán parlamentben tartott beszédében a következőket mondotta: „Mi dánok, pozitívan tekintünk a Kelet és a Nyugat közötti legmagasabb szintű értekezlet összehívásának gondolatára és nézetem szerint ebben mindenki egyet ért velem. Természetesen ma senkinek sem lehet elképzelése arról, hogy ezeken a tárgyalásokon mely országok vennének részt. Ha ez a kérdés számunkra időszerűvé válik, úgy vélem, nem lesz kifogás az ellen, ha ezen értekezleten való esetleges meghívásra igenlő választ adunk." M. Davud úr, afgán miniszterelnök a következőket mondotta: „Az afgán kormány támogatja a nagyhatalmak vezetőinek személyes találkozójára vonatkozó szovjet javaslatot, sikeres és bölcs lépésnek tartja a nemzetközi feszültség kiküszöbölésére és a jelenlegi nehézségek nagy részének megoldására." Számos további állam kormányának válasza szintén pozitív álláspontot foglal el a magasszíntű értekezlet összehívásának gondolatához, jóllehet a nézetek különböző árnyalatai észlelhetők bennük. Hogyan reagáltak^ a nyugati hatalmak vezetői Hogyan reagáltak a nyugati hatalmak vezetői a Szovjetunió javaslataira? Az USA elnökének „Az ország helyzetéről" című kongresszusi üzenete így szól: „Annak, amit mondani szeretnék, a következő a lényege: Végeredményben azok a kemény problémák, amelyek előttünk állanak, csupán egy megoldást nyerhetnek. Az egész világnak meg kell hiúsítania az egyre pusztítóbb fegyverekre irányuló jelenlegi lázas törekvést és olyan fordulatot kell elérni, mely lépéseinket szilárdan a tartós béke útjára irányítja. A siker legnagyobb reménye ebben az általánosan elismert tényben rejlik: az egész világ emberei, mint emberek, mindig békét akartak és ma is békét akarnak. A feladat tehát az, hogy megtaláljuk ezen általános törekvés megvalósításának módját. Ehhez nem csupán a békéről hangoztatott szavak szükségesek. Ehhez békés tettekre van szükség." És amint mondják, itt van a kutya elásva. Eisenhower úr olyasvalamibe ütközik, amiről mindjárt beszélni fogok. Egyetértünk Eisenhower úr azon szavaival, hogy nemcsak békés szavakra, hanem békés tettekre van szükség. Ennek azonban mindkét részről s nemcsak szovjet részről kell jönnie. A Szovjetunió béketörekvéseit már a gyakorlatban bebizonyítja. Kormányunk a fegyveres erők létszámát 1 millió 800 ezer fővel csökkentette. Számos külpolitikai akciót kezdeményeztünk a nemzetközi feszültség enyhítésére és a „hidegháború" megszüntetésére, felszámoltuk Porkalla Udd-i' és Port Artur-i haditámaszpontjainkat, több mint 30 ezer fővel csökkentettük az NDK-ban állomásozó fegyveres erőink létszámát, békés kapcsolatokat teremtettünk Ausztriával, megszüntettük a hadiállapotot Japánnal. Sok mindent tettünk a béke megszilárdítására. Az USAnak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak kormányai mindeddig úgyszólván semmit sem tettek a Szovjetunió békés lépéseire válaszul. Milyen békés tettekről beszél tehát az elnök úr? A világ valóban azt várja, hogy az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Nyugat-Németország kormányai végül mikor térnek át békés tettekre, amelyek hozzájárulnak a hidegháború felszámolásához és a tartós béke megteremtéséhez az egész világon. Ez a legfontosabb. (Taps). A Szovjetunió továbbra is gyakorlatilag mutatja meg a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítására irányuló őszinte törekvését. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozata alapján a szovjet kormány elhahatározta a fegyveres erők létszámának további 300 ezer fővel való csökkentését és ebből több mint 40 ezer főnyi katonaságot a Német Demokratikus Köztársaságból és több mint 17 ezret Magyarországról von ki. Vajon ezek nem békés tettek-e, Eisenhower, Dulles urak és önök többiek, akiktől a hidegháború felszámolása és a nemzetközi feszültség enyhítése függ ? Azonban újból hangsúlyozni akarom, hogy ilyen békés tetteket nemcsak a Szovjetuniónak és a többi békeszerető országoknak kell tenniök, hanem valamennyi nyugati hatalomnak is. Akkor azután bizonyossággal mondhatjuk, hogy az emberiséget érintő kérdések valóban sikeres megoldást nyernek. Az USA elnöke a szovjet kormány 1957. december 10-i üzenetére adott válaszában egyetértését nyilvánította a szovjet kormánynak a Nyugat és Kelet államférfiai értekezletének öszszehívására tett javaslatával. Üzenete a következőket mondja: „Hajlandó vagyok találkozni a szovjet vezetőkkel az ön üzenetében felí sorolt javaslatok és az általam előterjesztett javaslatok megtárgyalására í további államok vezetőinek részvéte! lével — ha erre szükség lesz — olyan államok vezetőivel, amelyek elismerik felelősségüket az általunk megtárgyai landó egyes kérdésekért." Eisenhower úr azonban azt javasolja, hogy még a legmagasabb szintű értekezlet előtt külügyminiszteri értekezletet tartsunk, amely általánosságban megtárgyalná a nemzetközi problémákat. Üzenetében azt ajánlja, hogy a legmagasabb szintű értekezlet előtt „a bonyolult kérdéseket külügyminisztereink diplomáciai úton előre kidolgozzák, úgyhogy a problémákat elfogadható-formában terjeszt-? hessék tárgyalásunk elé, hogy meg lehessen győződni arról, hogy e legmagasabb szintű találkozó valóban arra a reményre jogosít fel, hogy megszilárdul a béke és az igazságosság az egész világon." Ügy tűnhetne, hogy minden jó úton halad. Eisenhower úr üzenetében a következő „ünnepélyes és kategorikus kijelentéseket" teszi: 1. Az Egyesült Államok soha nem támogat semmilyen agresszív akciót bármilyen kollektív védelmi szervezet vagy e szervezet bármely tagállama ellen; 2. az Egyesült Államok mindig hajlandó lesz hozzájárulni az Egyesült Nemzetek hatékony kollektív biztonsági intézkedései rendszerének kibontakoztatásához, amely helyettesítené a regionális kollektív biztonsági intézkedéseket. Eisenhower úr ezen kijelentéseit csak üdvözölhetjük. Hogyan egyeztethetők azonban ezek össze az elnök azon követeléseivel, hogy ezen az értékezleten megtárgyalják KeletEurópa országainak, vagyis a népi demokratikus országoknak kérdését és hogy megtárgyalják Németországnak a Német Demokratikus köztársaság megszüntetése útján történő egyesítésének kérdését is? A Szovjetunió nemegyszer ismertette álláspontját mind az európai népi demokratikus országok kérdésével kapcsolatban — amelyeknek népei szabadon vállasztották fejlődésük útját - mind pedig a német kérdéssel kapcsolatban. Az USA elnöke előtt ismeretes a szovjet kormány e kérdéssel kapcsolatos nézete. Eisenhower üzenetében mégis azt írja: „Tudom, hogy az önök kormánya sem szívesen kezd e kérdések megtárgyalásához és nem szívesen tekinti őket nemzetközi jelentőségű kérdéseknek ... Ez 1955. évi ger.fi értekezletünk további kérdése volt. Akkoron arra az álláspontra helyezkedett, hogy mi sem indokolja e kérdés megtárgyalását értekezletünkön, mert ez Kelet-Európa államainak belügyeibe való beavatkozást jelentene. Azonban a további események nem erősítették-e meg igazamat, amidőn azt javasoltam önöknek, hogy e kérdésekről tárgyaljunk? A magvarországi események és az ENSZ közgyű'esének e kérdé_sel kapcsolatos való(FolytatSs a 4. oldalon.) OJ SZO 3 Ä 1958. január 28.