Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-25 / 25. szám, szombat

KET KIVÁL Ó SZOVJET KÖNYV és néhány kérdés a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadóhoz Az elmúlt év végén jelent meg a magyar-csehszlovák közös könyvki­adás keretében M. Solohov hét elbe­szélése Idegen vér címmel, és a ná­lunk még alig ismert Nyeverov: A bő­ség városa című műve. Aki elolvasta a világ egyik legna­gyobb élő írójának, Solohovnak Csen­des Donját, Oj barázdát szánt az ekéjét és legutóbb az Embersorsot (amely folytatásokban az Oj Szó ha­sábjain is megjelent), türelmetlenül várta a klasszikus szovjet író elbe­széléseinek magyar fordítását. Végre aztán az elmúlt év végén Makai Imre kitűnő tolmácsolásában még is jelent egy szerény kötetben néhány elbeszé­lése. Megvallom őszintén, nem igen értettem e méltatlan szerénységet, hiszen Solohov írásművészete egy alaposabb és egy részletesebb válo­gatást is megérdemelt volna. Mikor aztán ^lolvastam az Idegen vért, ez az újsághasábnyi szélességre szedett alig 192 oldalas füzet még bántóbb lett. Hiszen éppen ezekből az írások­ból ismeri iAeg az olvasó, dolgozó né­pünk, mit jelentett a Nagy Októberi Forradalom az orosz nép életében, hogy a polgárháború, a belső bitan­gokkal folytatott harc hány becsüle­tes életet követelt és milyen szívós küzdelemben győzött a nép. A Halá­los ellenségben a szovjet hatalom rettenthetetlen fiatal képviselőjének életére törnek a kulákok, de a falusi szegénység egyik szószólója így biz­tatja: - Ne felejtsd el, Jefim, ha téged Moszkvában lesz az építészeti világkongresszus Moszkva (ČTK) - Ez év július 20. és 28. között tartják Moszkvában „Az építészet nemzetközi szövetségének V- kongresszusát". P. V. Abroszimov akadémikus, a Szovjetunió Építészeti Szövetségének titkára, akit az Épí­tészek Nemzetközi Szövetsége múlt évi párizsi közgyűlésén a jövő kong­resszus elnökévé választottak, tájé­koztatta a szovjet és külföldi újság­írókat a kongresszusról, amely a vá­rosok építésének problémáival fog­lalkozik majd. A kongresszusra a szovjet tervezők több mint ezer kül­földi részvételét várják. Csehszlová­kia építészei is részt vesznek a moszkvai értekezleten. megölnek, húsz új Jefim lesz! Érted? Mert értelmesen mondom neked! Tu­dod, hogy szól a mese a hősökről? Egyet megölnek kettő lesz belőle ... Nahát nálunk nem kettő, hanem húsz lesz belőle! — Végül is Jefimet agyonverik a falusi gazdagok, de a szovjet hatalom tovább él, erősödik a falvakon is. Minden elbeszélés valóságos kis dráma, emberi érzés lázad, indulat forr bennük. Az apa megöli fiát az élethalálharcban, a férfi szeretőjét, mikor megtudja, hogy áruló. Kegyet­len korszak. De az egyéni tragédiák­ból mindenütt kicsendül a nép jövő­be vetett végtelen optimizmusa. Jó lenne, ha ezt a könyvet mindenki elolvasná, ha ilyen köteteket lapoz­nának az olvasók. Az ember elkezdi olvasni és nem tudja letenni. Igen ám, csakhogy a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó csak 600 (nem tévedés: hatszáz) példányt vett át Solohov elbeszéléseiből. A szovjet és világirodalmat ugyanis nem adják ki nálunk, hanem közös könyvkiadás keretében Magyarországról szerezzük be. A Solohov-kötetből érthetetlenül mindössze 600 példányt veszünk át, akárcsak Szerb Antal számunkra tá­volról sem ilyen jelentős művéből. De akadnak könyvek, amelyeknél nem ilyen szűkkeblű a kiadó. Szeretnénk tudni, milyen elvek alapján szabják meg a példányszámot, mert a Szlová­kiai Szépirodalmi Könyvkiadó eddigi gyakorlatával semmiképpen sem ért­hetünk egyet. Nézetünk szerint a könyvkiadó elsődleges feladata a szo­cialista irodalom terjesztése, mert ez segíti legjobban dolgozóink, tár­sadalmunk fejlődését és ezt a szem­pontot lehetetlen mellőzni a könyv­behozatalnál. (Az is érdekelne ben­nünket, hogy az Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára mit je­lentetett meg a kiadó és miért nem vette át például John Reed: Negyven nap, amely megrengette a világot cí­mű ragyogó művét?) Természetesen helytelen lenne a könyvkiadás ismert régi módszerét követni, amikor nem vették tekin­tetbe a fogyasztást és még most is a polcokon porosodnak az ezres pél­dányszámok. De úgy véljük, hogy a hatszáz példányszámos módszer a ló második oldala és méltatlan a szovjet irodalom kiváló alkotásaihoz. Valaki azt mondhatná, hogy a So­lohov-kötet talán véletlen volt. Nem, nem véletlen. Nyeverov: A bőség ^ városa című munkáját ugyancsak 600 példányszámban vettük át, pedig úgy gondolom, hogy a 14 éves Miskának a viszontagságait szívesen olvasná if­júságunk, ott kellene lennie ennek a könyvnek valamennyi iskolai könyv­tárunkban. Nyeverovot nemigen isme- ^ ri olvasóközönségünk, bár ez a kis regénye már kétszer megjelent ma­gyarul a második világháború előtt és | a világ sok-sok nyelvére lefordítot­ták. Nem véletlenül, érdemes arra, hogy eljusson az olvasók tömegeihez. A polgárháború éveiben az ellenfor­radalmi hordák kifosztották a falva­kat és sok vidékre kegyetlen éhinség szakadt és vele együtt jöttek a ragá­lyos betegségek, amelyek megtizedel­ték a kiéhezett falvakat. A főhős, a kis Miska még gyerek, de mint leg­idősebb a családban, apja halála után 2, rámaradt két kis testvérének és édes­anyjának eltartása. Fakéregkenyeren és elejtett madarak húsán tengetik életüket, mikor fülébe jut a hír, hogy kétezer versztára Taskentben bőség van, ott könnyű búzát, kenyeret sze­rezni, Rettenetes hosszú az út és a vonatokon ezrek szeretnének eljutni a bőség városába. Közben mint a pestises barmok, úton-útfélen hulla­nak el a kiéhezett emberek. Miska is háromszor kerül a halál torkába, a nagy zűrzavarban, úgy látszik, nincs | segítség, az emberi érzések kővé der­medtek, de mégis... a fiatal szovjet hatalom egy-egy melegszívű, egysze­rű katonája — előbb egy ápolónő, az­tán egy csekás és végül egy aranyos­szívű mozdonyvezető kirántja a halál. torkából a rendületlen hitű gyereket, aki végül is eljut Taskentbe és ha nem is olyan rózsás ott a helyzet, ahogy azt a rettenetes nyomorban el­képzelte, szívós munkával mégis sze­rez annyi búzát, hogy otthon bevet­heti a parlagon gyomosodó földet. Miska az újjászületett szovjet föld | törhetetlen megszélyesítője. Solohov és Nyeverov könyve a szovjet irodalom egy-egy gyöngysze­me. Reméljük, a Szlovákiai Szépiro­dalmi Könyvkiadó egy kissé elgondol­kodik a felvetett kérdéseken és ezen­túl a szovjet irodalom ilyen termékeit nemcsak 600 példányban juttatja el az olvasókhoz. Szűcs Béla EGY HATALMAS, SÜRÜ ahol ember nagyritkán fordult meg, élt egyszer egy őz mama, pöt 'ATALMAS, , ERDŐBEN, C „ 'Yljh, MZí „ ibér csak ^'Jí^jŕ Á .. Ja v!v!'!|.v/.v.V'Vv|vXv!'í' Az őz mama ki sem mozdult volna rejtekhelyéről, ám a kis gida éppen úgy, mint ti, gyere­kek, hol enni, hol A Párkányi Művelődési Otthon munkája Több helyen érdeklődtünk a Párkányi Művelődési Ott­hon munkájáról, sok jót azonban sehol sem mond­tak. Semmit sem csinálnak ... Kulturális felszerelésük van, kulturális tevékenysé­gük alig valami... Külön­féle kultúregyüttesek ven­dégszerepeltetésében merül ki munkájuk és hasonlókat hallottunk itt is, ott is. Párkányban olyan műve­lődési otthon van, amilyen kevés a környéken. Oj, kor­szerű. Minden feltételt biz­tosít a tevékeny kulturális élethez. Hogy mégsem élnek kulturális életet? Lelwtsé­ges ez? Ne higgyünk a külső „szemlélőknek". Látogas­sunk a helyszínre, beszél­jünk közvetlenül az illeté­kesekkel, a művelődési ott­hon dolgozóival. Az ismerkedés döcögő­sen indul. Ahogy megtud­ják, miről van szó, beszél­nek ts, nem is, de inkább nem. Mikor készülünk, hogy ellátogatunk a Csemadokba, megered a szó. Első kérdé­sünk, amire választ kérünk: fnilyen a párkányi művelő­iési otthon munkája, mi­lyen Kulturális életet ginek? Egy kis hímezés-hámo­zás: „Milyen? Hát mit mondjunk?" stb., aztán ki­derül egy és más. A 600 személy befogadású modern színpaddal, két klubhelyiséggel és egy kis teremmel rendelkező otthon tevékenységének lényegét válóban a Komáromi Ma­gyar Területi Színház, a Nyitrai Kerületi Színház és más együttesek rendszeres vendégszerepeltetése képezi. Ezenkívül azonban tesznek még egyet s mást. Van fényképészeti, csil­lagászati, színjátszó stb. szakkörük, kapcsolatot tar­tanak a környék művelődési otthonaival, segítségei nyújtanak üzemi kluboknak, alkalomszerűen irodalmi vi­taestéket rendeznek, szín­játszóik jelenleg két, egész­estet betöltő színdarabot ta­nulnak. Készülnek új szak­köröket szervezni és szeret­nék, ha a fiatalságot jobban bevonhatnák a kulturális munkába. Az az állítás tehát, hogy a párkányi művelődési ott­hon semmit sem csinál, helytelen. Tények bizonyít­ják: igenis csinál. A kérdés csupán az: amit csinál, ho­gyan csinálja? Erről bizony nem szólha­tunk dicséróleg. Kivéve a különféle kulturális együt­tesek vendég szerepeltetését, amelyek mindig sikeresek, a „hazaiak" kulturális meg­mozdulásai bizony elég for­málisak. Ha meg is vannak a kü­lönféle szákkörök, ha tarta­nak is kapcsolatot a kör­nyék művelődési otthonai­val és üzemi klubjaival, ha rendeznek is irodalmi vita­estéket, az e téren eddig elért eredményeik nagyon gyengék. Nézzük csak a csillagá­szati, a fényképészeti vagy akár a többi szakkör mun­káját. Milyen számottevő eredményeik vannak? S a kapcsolat, a környék műve­lődési otthonai és üzemi klubjai között? Ez is csak olyan: nesze semmi, foqd meg jól. Szóval annak ellenére, hogy Párkányban van mű­velődési otthon, megvan a szükséges kulturális felsze­relés, kulturális életük jo­gosan vált ki elégedetlensé­get, jogosan formálja sokak véleményét: sokkal jobban dolgozhatnának. Ha kulturális tevékenysé­gük ném volt nagy a múlt­ban, milyen lesz a jövőben? Milyen terveik vannak, ho­gyan akarnak ezután dol­gozni? Erről is érdeklőd­tünk, de vigasztaló választ erre sem kaptunk. — Terveket még nem csi­náltunk — mondották. — Eddig még nem kaptuk meg a kerület tervét, s ad­dig mi sem tervezhetünk. A kerület terveire várnak, s csak ha megkapják őket, aztán fognak tervezni. Ezek szerint, ha a kerületnek lesz terve, lesz a járásnak is. Ha azonban a kerület nem készít tervet, a járás sem. Ö, ó, micsoda „kapcsola­tok"! Helyes, sőt szükséges, hogy a járási művelődési otthon összehangolja ter­veit a kerület terveivel. De lehet-e, szabad-e anélkül., hogy elkészítenék a helyi viszonyoknak megfelelő távlati tervet, a kerületre várni, a kerülettől tenni függővé a járás munkáját? Ha a kerület nem is készí­tette el a tervét, aminek bizonyára megvannak a maga okai, a járás nyugod­tan tervezhetett volna. A párkányi művelődési otthonnak a helyi viszonyo­kat figyelembe véve anélkül is, hogy a kerülettől segít­séget kapnának, terveznie kellene: Mit készülnek ten­ni, hogy munkájukat meg­javítva járásukban fellen­düljön a kulturális élet. Kutattuk a hibák okait. Ismét sokféle véleményt kaptunk. A mi véleményünk ez: a hiba eredője főként a megértés, a kölcsönös segít­ség hiányában van. Párkányban minden cso­port, minden szervezet azt hiszi, hogy önmagáért van. Mindenütt szinte kizárólag csak önmagukkal törődnek, elfelejtve, hogy igazán si­keres munka csak közösen, egymást segítve végezhető. Miért nem nyújt például sokkal több segítséget a művelődési otthon a Cse­madoknak, a Csemadok pe­dig a művelődési otthon­nak? A többi szervezet és csoport esetében hasonló a helyzet. Miért kell elszige­telten élni és jóformán semmit sem csinálni, mind az egyik, mind a másik he­lyen? Nem egy a cél: sok­oldalúan képzett emberek százainak nevelése minden vonalon? Párkányban a kultúra munkásai eddig nem talál­ták meg a kultúrmunka bevált formáit. Igaz, nem is nagyon keresik őket. Kevés összejövetelt szerveznek. Pedig nagyon szükséges lenne, hogy különféle ösz­szejöveteleken tartalmas, szórakoztató formában elé­gítsék ki a dolgozók külön­féle rétegeinek: az ifjúság­nak, a munkásoknak, az ér­telmiségieknek kulturális igényeit. Ezt megtehetnék, nem kerülne sokba. Siker termé­szetesen itt is csak úgy lesz, ha összefognák és egymást segítve végzik a munkát. BALÁZS BÉLA tömnyi kis gidájával. Ez az őz mama inni, hol futkározni akart egy kicsit, éppen olyan szerető, önfeláldozó édes- Az óz mama pedig, akárhogy akarta is, anya volt, mint a ti anyukátok. Hogy nem tudott ellentállni gyermeke kéré­ebben mennyire igazam van, azt meg- sének. Egyik nap, amint a patakról ha­látjátok, ha figyelmesen végighallgat- zafelé tartottak, az őz mama felfigyelt, játok ezt a kis történetet. Erdőhöz szokott éles füle szokatlan Az őz mama bukdácsoló, ügyetlen kis neszt hallott, beleszagolt a levegőbe s gidájával a legnagyobb földi boldogság- azonnal tudta, hogy ember van a kő­bán éldegélt és talán halálukig is bol- zelben. Sietésre biztatta hát gyermekét, dogok maradtak volna, ha egyszerre ő pedig körülötte ugrálva védeni akar­hírül nem hozzák az erdei madarak, ta a gyilkos golyótól, hogy vadászok járják az erdőt. Nosza A rakoncátlan kis gida vidáman han­félelem költözött az őz mama szívébe, cúrozott és nagyokat nevetett édes­de csak az övébe, mert ugyan mit tu- anyja ijedtségén. Ám egyszerre nagy dott még az életről a kis gidácska. pukkanást hallott és a következő pil­Nem ismerte a félelmet, az emberi ke- lanatban valami belefúródott combjá­gyetlenséget és azt sem tudta, hogy ba. Sírvafakadt szegény kis gida és édesapját is egy ilyen vadász terítette legszívesebben édesanyja nyakába bo­le és hurcolta el otthonából, a hatalmas rult volna, de nem tudott, mert a lába erdőből. |fl FOGOLY é l&flTCKIlO (AFRIKAI NÉGER MESE) kiszaladt alóla, ő pedig végigvágódott a földön. Az óz mama egy pillanatra körülnézett, majd végső kétségbeesésé­ben szarvára kapta gyermekét és ami­lyen gyorsan csak tudott futni kezdett rejtekhelye felé. A vadászt a soha nem látott önfel­áldozó szeretet annyira meglepte, hogy puskáját leengedte és némán bámulta a hihetetlen látványt. Az őz mama pedig nehéz terhével, fáradtságtól elcsigázva, lihegve hazaért és óvatosan letette gyermekét. A vér­ző sebet kiszívta, harmatos füvet ra­kott rá, aztán nyalta — vigasztalta szenvedő gyermekét... Lassan leszállt az éj, de az óz mama Egy napon így szólt a fogoly a teknős­békához: — Én sokkal ügyesebb vagyok nálad, mert nemcsak gyorsabban szaladok mint te, de repülni is tudok! — Ö, de boldog lehetsz. — sóhajtott a teknős. — Én csak vonszolom magam és ... így jutok lassan, nagyon lassan a célom eg y P'"anatra sem hunyta le szemét, felé. ott topogott, ott virrasztott beteg gi­Történt azonban egyszer, hogy egy vadász dája mellett és mindent legyőző anyai ember felgyújtotta a mező szŕŕaz füvét, szeretetével meggyógyította a fáidal­A tűz mindjobban közeledett a két állat ma s sebet. felé. A teknős megbújt egy elefánt .láb­nyomában és megmenekült, de a fogoly, mikor fölrepült, a füsttől fulladozva le­esett és elégett. Aki túlságosan dicséri önmagát, gyakran nem állja ki a próbát. Mit gondoltok, van-e a világon még valaki, aki annyira tudna szeretni, annyi csodálatos és hihetetlen dolgot tudna véghezvinni gyermekéért, mint az édesanya? Múlt heti rejtvényünket Is nagyon so­kan helyesen megfejtették. A legtöbb szép megfejtést a rendetlen Kati és Jancsiról kaptuk. A legjobban sikerült Klincsok László 8. osztályos múlyadl tanuló versikéje amit az alábbiakban közlünk (könyvjutalmat nyert). Mások is küldtek be verses megfejtést az övék azonban nem sikerült ilyen jól. Megdicsérjük még Tömösközv Viola, garamgyörgyi II. oszt.. Mészáros Agnes VI. osztályos, füssl és Paulín Éva ragyolci tanulókat Számtani rejtvényünket bizony nem sokan találták el Olyan megfejtő nem is akadt, aki mindkettőt eltalálta volna, ezért sorsolással a jutalom­konyvet Czére Borbála jókai tanuló nyerte. EGYETLEN VONÁSSAL le tudjátok-e rajzolni az alábbi nyolcszöget és a 11 kört. Annyit eláru­lok, hogy a legfelső kör feletti jelből kell kiindul­ni. Várjuk a megfejté­seiteket. I Ilyen vagyok én Nem szórom el a szemetet, hiszen az nem illik, arra van a szemétláda: abba dobom mindig. Iskolában, meg otthon is ügyelek a rendre, mert tudom, hogy mindennek a tisztaság a lelke. Anyukámnak sok a dolga, de segítek néki, az udvart is végigseprem, még 'ha nem is kéri. Azt mondják, a seprű nyele nem vág fiúkézbe, a szomszédok Mariskája még sem néz le érte. Vizet húzok, boltba megyek vagy fel a padlásra minden este aprított fát hordok a konyhára Egyébbel is kisegítem az édesanyámat,' hisz még így is egész estig értem sokat fárad 1 SZÁMTANI REJTVÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE 1. Csupa kilen­cesekkel így le­het leírni ezret: 999 9/» 2. Egyetlen gyu­faszál elmozdítá­sával így lesz he­' Iyes az egyenlet: fc Köszönök a felnőtteknek s átadom a helyem § így azután nem kell magam sose szégyellenem i Ugy-e, kedves kis pajtások, ti is ekképp tesztek ^ s ha eddig nem, majd ezután példámban követtek. KLINCSOK LÄSZLÔ, VIII. osztályos tanuló, Múlyad. ^ m m Nehéz örökség ma alakú rész jusson. Sokáig törték a fejüket, de nem tudták megolda­ni. Ezért itt közöljük a kert rajzát a bevonalazott rész az eladott terület, próbáljátok megoldani ti. Egy apának négy fia gyönyörű szép kertet örökölt. Egyik nap aztán elhatározták, hogy pon­tosan szétosztják a föl­det. Elmentek a nem­zeti bizottságra, ott azonban megtudták, hogy apjuk halála előtt egy darabot eladott a kert­ből. Elmentek az illető­höz, hogy visszavásárol­ják az eladott részt, de az bizony hallani sem akart róla. így aztán nagy probléma előtt ál­lottak, hogyan osszák el úgy a kertet, hogy mindegyiküknek egyfor­ma nagyságú, s egyfor­***************** * A ********* **** * * ** **** * ** ********** város, vagy falu, ahol az elmúlt tíz esz­tendő alatt a dolgozók valamit ne építet­tek volna. A Gyermekvilág pályázatot hir­det az ügyesen rajzoló gyerekeknek, raj­zoljátok le, ml épült falutokban,'városotok­ban a felszabadulás óta és küldjétek be szerkesztőségünkbe, a borítékra feltűnő­en írjátok rá ritkítva: Gyermekvilág. Lehetőleg tussal vagy tintával rajzoljatok, körülbelül 20X15 centiméteres nagyságú fehér rajzlapra. A jól sikerült önálló mun­kákat leközöljük a Gyermekvilágban és raj­zolójuk egy szép könyvet kap. KEDVES GYEREKEK! Februárban lesz 10 éve, hogy hazánkban véglegesen a dolgozók kezébe került az ország irányításának és jövőjének sorsa. Ez alatt a tíz év alatt hazánk nagyon sokat fejlődött. Az egész ország rohamosan épül és nem akad olyan ÜJ SZÔ 7 & 1958. január 25.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom