Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-25 / 25. szám, szombat

Közgazdasági ismertetésünk Nemzeti jövedelem és életszínvonal Á szocialista rendszer alapja a ter­melés, vagyis a szocialista társadalom fejlődéséhez szükséges anyagi javak előállítása. A termelési folyamatban előállított anyagi javak összességét társadalmi összterméknek nevezzük. Amint tudjuk, a társadalmi összter­mék egyrészét az elhasznált terme­lőeszközök pótlására használjuk fel. Ha ezt a részt levonjuk a társadal­mi össztermékből, akkor fennma­rad a nemzeti jövedelem. A nem­zeti jövedelem - melyet pénzben fejezünk ki - a társadalmi szük­ségletek kielégítésére szolgáló fo­gyasztási cikkekből és az előállított termelőerőknek abból a részéből áll, amelyet a szocialista termelés bőví­tésére fordítunk. Szóval egyrészét a szocialista termelésben részt veví dolgozók, a maguk és családjuk sze­mélyes szükségleteinek kielégítésére használjuk fel. A másik részt, a tár­sadalmi szükségletre szolgáló termé­ket a termelés bővítésére, a kultúra fejlesztésére, egészségvédelemre, ál­lamigazgatási kiadások fedezésére fordítjuk. Hogyan érjllk el a nemzeti jövedelem növekedését a szocialista társadalomban? Egyrészt a szocialista termelés állandó fejlesztésével a társadalmi össztermék állan­dóan növekszik és így a nemzeti jövedelem is gyorsabban nö. Ezt a növekedést két tényező befolyásolja: a munkatermelé­kenység emelkedése és a produktív ter­melésben foglalkoztatott dolgozók számá­nak növekedése. Túlnyomó része azonban a munkatermelékenység fokozásából szár­mazik. A termelésben mindinkább jobban meghonosodik a korszerű technika, javul a munka szervezése és fokozódik a dolgo­zók és értelmiségiek szakképzettsége, va­lamint bevezetik a szocialista munkaver­senyt, ami nagymértékben növeli a mun­katermelékenységet. A szocialista társa­dalomban nincs munkanélküliség és a munkaképes felnőtt lakosság nagyobb ré­sze dolgozik az anyagi termelésnek külön­féle ágaiban. Ugyanakkor nő a tudo­mány, az irodalom,. művészet, egészségügy és iskolaügy dolgozóinak száma is. A népgazdaság érdeke tehát az, hogy növekedjék az anyagi terme­lésben foglalkoztatott dolgozók mun­kájának részaránya, mert ezáltal nö­vekszik a nemzeti jövedelem is. Ha viszont az államigazgatási apparátus, az adminisztratív személyzet erősen felduzzad, akkor kevesebb marad a közös tálban; nem emelkedik oly gyorsan a nemzeti jövedelem, ha­nem kerékkötője lesz az egész nép­gazdaságnak. A szocialista népgazdaság olyan érzékeny gépezet, melynek minden kereke és csapágya egymásba kap­csolódik, s melyet állandóan kenni s karbantartani kell. A legkisebb aránytalanság fékezi a szocializmus építését. Márpedig az aránytalanul felduzzadt adminisztratív apparátus ugyanolyan, mintha homokot szór­nának a csapágyba, vagy a fogas­kerekek közé. Nemcsak hogy fékez és csikorog, de megakaszthatja a finom gépezetet. Helyes tehát a párt és kormány határozata és in­tézkedése, ha ezen radikálisan vál­toztatni óhajt. Az adminisztratív apparátusból eltávoznak elsősorban az alkalmatlan emberek, vagy azok, akik múltjuk vagy felfogásuk sze­rint idegenek rendszerünkkel szem­ben és nem élvezhetik dolgozóink bizalmát, egyszóval nem tartozhat­nak a szocialista államigazgatás kö­telékébe. Ezenkívül lesznek olyanok is, akik önszántukból és önkéntesen távoznak majd azért, hogy képessé­geiknek megfelelően ott dolgozzanak, ahol az egész társadalomnak több haszna lesz belőlük. Ezek a felsza­badult munkaerők majd fokozzák a termelést és egyben hozzájárulnak a nemzeti jövedelem növekedéséhez. Végeredményben pedig segítenek növelni az életszínvonalat is. Az anyagi és kulturális életszínvo­nal állandó emelkedésének forrása a termelés gyors és szakadatlan növe­kedése. E növekedés céljaira pedig a nemzeti jövedelem egy részét fel­halmozási alappá kell változtatni. Végeredményben tehát a szocialista társadalom nemzeti jövedelme két részre osülik: fogyasztási alapra, amelyet a nép állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére fordítunk és felhalmo­zási alapra, amely a szocialista ter­melésnek a legfejlettebb technika alapján történő gyors fejlődéséhez szükséges anyagi feltételeket terem­ti meg. Az életszínvonal növekedését a nemzeti jövedelemben főleg a személyi fogyasztás jellemzi. Nem szabad azonban e kérdés vizsgálatánál megfeledkeznünk a további tényezőkről sem. Ezek a lakosságnak nyúj­tott ingyenes, vagy fizetett szolgálatok, a lakásépítkezés, valamint a lakás színvonala, a reálbérek emelkedése, az árak leszállí­tása, a munkaidő fokozatos lerövidítése, a betegségi és aggkori biztosítás. A nemzeti jövedelemről közölt ada­tok fontos mutatói hazánk gazdasági '^jlődésének és gazdasági színvona­la folytonos emelkedésének. A terv­gazdaság az elsó sikereket már a kétéves tervben érte el. A gyakor­latban csupán 1948-ban értük el a nemzeti jövedelem 1937. évi színvo­nalát. Az 1948. év 1955. közötti fej­lődést ezek szerint így jellemez­hetnénk: növekedés 1948-cal szemben %-ban a lakosság száma 6,1 a dolgozók száma az iparban 10 a társadalmi össztermék 93,7 nemzeti jövedelem 79,3 a lakosság személyi fogyasztása 52,3 A második ötéves terv (1956 — 1960) a nemzeti jövedelem növeke­dését 45 százalékban irányozza elő, úgyhogy 1957-hez viszonyítva a nem­zeti jövedelem két és félszeresét érjük el. Ha az eddigi elért eredmé­nyeket elemezzük, akkor megállapít­hatjuk, hogy Csehszlovákiában a nemzeti jövedelem kialakításában az ipar 71 százalékkal, az építkezési ipar 8,5 százalékkal, a mezőgazda­ság 10,5 százalékkal, a többi ágazat 10 százalékkal részesedik. A tőkés országokkal való összehasonlítás­nál azt látjuk, hogy ezekben a nemzeti jövedelem kialakulásánál az Ipar része mindenütt alacsonyabb mint nálunk. A legmagasabb a Német Szövetségi Köz­társaságban és az Egyesült Államokban, kb. 40 százalék, a többiekben jóval alacso­nyabb. Lényeges különbség mutatkozik a szocialista és tőkés rendszernél a nemzeti jövedelem elosztása terén. Csehszlovákiában, valamint a szocia­lista tábor többi országaiban a nem­zeti jövedelem lehető legnagyobb része a dolgozóké. Nemúgy, mint a tőkés országokban, ahol a nemzeti jövedelem elosztása a kizsákmányo­ló osztályok érdekében történik. Ná­lunk ez a folyamat a dolgozók anya­gi helyzete állandó emelésével, va­lamint a szocialista termelés bővíté­sével jár. Nálunk tehát a nemzeti jövedelem feloszlik a lakosság egyé­ni jövedelmére és az egész társa­dalom közös jövedelmére. Az első csoportba tartoznak a személyi jö­vedelmek fajai: a dolgozók bérei és fizetései, az EFSZ tagok pénz és ter­mészetbeni járandóságai, az egyéni­leg dolgozó parasztok és iparosok összes bevételei, a lakosság többi be­vételei, nyugdíjak, támogatások, ösz­töndíjak, a bevételek utáni kamatjö­vedelem stb. E személyi bevétele­ken kívül természetesen hazánk dol­gozói különféle címen egyéb jelentős ingyenes juttatásokban részesülnek a kulturális, egészségügyi és szociá­lis szolgáltatások terén. A lakosság­nak ily módon a nemzeti jövedelem 74 százaléka jut. A munkából szár­mazó jövedelmet az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint osztják szét. A fennmaradó 26 szá­zalékot a szocialista állam a társa­dalom szükségleteinek fedezésére használja. Különböző beruházásokra, új termelési kapacitások, iskolák, kórházak, lakások, tudományos inté­zetek, stb. építésére, mellyel a jólét állandó emelkedését teszi lehetővé a következő években. Szóval megint visszatérünk két fo­galomhoz, melyet már egyszer meg­magyaráztunk. A nemzeti jövedelmet ezek szerint kétféleképpen használ­juk fel. Ez a szükséglet és a felhal­mozás. Az egy főre eső nemzeti jö­vedelem mutatószáma a lakosság aftyagi jólétének színvonalát és fej­lődését, a felhalmozás mutatószáma pedig a jövő években elérendő anyagi és kulturális színvonal növekedésé­nek biztosítását jellemzi. Az utóbbi években a lakosság személyi szük­ségletének növekedése előnyösen fejlődött. Erről legközelebbi cikkünk­ben szólunk. Grek Imre Az első hazai aueromycin flpsss y-" "<w! w» »'' > - ~< A Slovenská Lupéa-i pemcillingyár dolgozói ebben az évben megkezdik az első hazai aueromycin gyártását. Most készülnek egy új, streptomycint gyártó üzemrészleg építésére is. Az itt gyártott antibiotikumok rövid idő alatt jó hírnévre tettek szert. Ennek bizonyítéka, hogy ebben az évben a külföldi megrendelések a tavalyi mennyiség két és félszeresét teszik ki. Képünk a csomagoló osztályt mutatja be, amelynek munkája teljesen gépesített. L. Roller (CTK) felv. f © Szüntelenül növekszik az EFSZ-ek tagjainak száma és földalapja Az év eleje óta 1290 földművesgazdaságot nyertek meg a közös gaz­dálkodás számára és újabb 5500 hektárral bővült a szövetkezetek földje. Ezenkívül a szövetkezetek nélküli községekben 2476 jelentkezési ívet adtak be, ami összesen csaknem 5 ezer hektár földet jelent. Az újonnan alakított és az alapvetően kiterjesztett szlovákiai EFSZ­ekben a többi munkákon kívül most folyik a gazdasági állatok összpon­tosítása. Ezt igen megkönnyíti az enyhe tél, mert rendbehozhatják a régi gazdasági épületeket és megkezdhetik az új gazdasági épületek építését. Az állatállomány összpontosításában legnagyobb sikereket a bratislavai kerületben érnek el. Szlovákiai méretben eddig a marhaállomány 55,5 százalékát, a sertés­állomány 31,3 százalékát összpontosították. Az új szövetkezeti tage-k ezenkívül a takarmányokat és a többi élő és holt leltárt is beadják a kö­zösbe. Róluk se feledkezzünk meg... o i r* t* k*** k ** *** ** ********** ******** ******** ***** i** *** ** *k** ** **** A Finomgépipari Minisz­térium dolgozói kidolgoz­ták a termelés hatékony­ságának és az irányítás gazdasági célszerűségének növelésére irányuló végle­ges szervezési javaslato­kat. A dolgozók egyetér­tettek a minisztérium új átszervezésére előterjesz­tett javaslat fő alapelvei­vel, egyes esetekben azon­ban megjegyzéseik szerint megváltoztatták a javas­latot. A minisztérium régi szervezési rendszere sze­rint körülbelül 80 terme­lési egységet — a kutató­intézeteket is beleértve — A Finomgépipari Minisztérium valóraváltja az új szervezésre irányuló javaslatokat irányított. Ma kb. 30 ter­melési egység fog » mi­nisztérium hatáskörébe tartozni. A komplex módon ellátott és a műszaki fej­lesztés kérdéseinek önálló megoldására képes szak­vállalatok élére a magas technikával és technoló­giával rendelkező legfej­lettebb üzemeket állítot­ták. Minden ilyen üzemnek saját kutató- és kísérleti állomása lesz. Az egész reszortra kiterjedő felada­tok megoldására csupán néhány különleges kutató­intézetet hagynak meg. A minisztérium termelési alapjának összetétele négy szakcsoportra oszlik: re­pülőgépgyártás, elektron­technika, általános gép­ipar és finommechanika. E csoportok hosszú időtar­tamú fejlesztésének meg­szabásáért négy miniszter­helyettes lesz felelős ki­sebb számú szakkollektíva segítségévei. Az egész re­szort távlati tervéért és műszaki fejlesztéséért a miniszter ötödik helyette­se felel. A decentralizáció lehe­tővé teszi a minisztérium apparátusának kb. 40 szá­zalékos leszállítását. A vállalatokban és üze­mekben a felülvizsgálat szerint több szabad mun­kahely (főleg szakképzett­séget igénylő munkahely) van, mint a minisztérium­ból átcsoportosított dolgo­zók száma. lyan időket élünk most, hogy nem túlzás, ha azt mondjuk, épülő, jejlödö szép hazánlfban nem­csak a városok, ipartelepek terebélye­sednek, hanem a falvak képe is úgy­szólván napról napra változik. Alig te­lik el nap, hogy az ember ne érte­sülnie ilyetén hírekről: újabb EFSZ ala­kult a nyitrai kerületben, további ,< egészközségi szövetkezet létesült a prešovi kerületben. Ez pedig azt je­lenti, hogy a falu népe teljesen fel­hagy már a régi gazdálkodással és a jobbat, a kifizetődőbbet, a hasznosab­bat választja.' Persze azt, hogy a dol­gozó paraszt a közös gazdálkodásion megtalálta boldogulását, a könnyebb életet, a szocialista társadalom tette lehetővé; a munkásosztály önzetlen segítsége folytán olyan támogatást kap a szövetkezetbe tömörült parasztság, amilyenről nem is álmodhatott a kapi­talista rendszerben. Természetesen a mezőgazdaságnak, a falu népének is megvan a köteles­sége az állam, a munkásosztály iránt E kötelesség röviden kifejezve az, hogy méltóképpen kivegye részét az orzság­építésből, mert a szocializmus győzel­me csakis állandó szorgalmas munká­val, mindennapos küzdelemmel való­sítható meg. Az országépítő nagy murvában legkevésbé sem lebecsülen­dők azok a terhek, amelyek a mező­gazdaság vállaira nehezednek. Az öt­éves terv végéig el kell érnünk, hogy hazánk falvainak túlnyomó részében szövetkezeti gazdálkodást folytassunk. Ha pedig azt akarjuk — de ugyan ki ne akarná, hogy az életszínvonal is emelkedjék, munkálkodjék úgy a falu népe, hogy az ötéves terv végéig elér­jük a termelés 30 százalékos növe­kedését. Ebből az idei növekedés 12 százalékot tesz ki. Olyan munka vár tehát a szövetke­zetekre, amelynek elvégzésére nem támaszkodhatunk csupán a gépek erejére. Szükség van a falu minden épkézláb, munkabíró emberére: a fér­fiakra, a nőkre, a fiatalokra, mert hi­szen nemcsák a termelés fokozásáról van szó, hanem a falu életének anyagi és kulturális felemeléséről is. Arról is, hogy az asszonyokat, a nőket az eddigieknél angyobb mértékben kap­csoljuk be a közösség életébe. Nem új dolog ez, mondhatná valaki, hiszen a falusi asszony sohasem félt a mun­jj kától, dolgozott a múltban is eleget. Ez igaz, ehhez nem fér kétség, hiszen valamikor a falusi asszonyok csaknem többet dolgoztak, mint a férfiak, mert amellett, hogy a férjükkel kijártak a határba kapálni, aratni, répát szedni, kukoricát törni, még a házkörüli munka is rájuk várt, a család el­látásáról (főzés, mosás, varrás) is ők gondoskodtak. A múltbeli összehason­lítás a mezőgazdaságban foglalkozta­tottságról is azt bizonyítja, hogy jóval több volt a női munkaerő. Ez a „hagyomány" még ma sem ment ki teljesen a divatból. A sta­tisztika szerint a mezőgazdaságban dolgozóknak 54,2 százaléka a nő és 45,8 százaléka a férfi. És hogy a nők megállják a helyüket bármely munká­ban (kivéve a nehezebb testi munkát, zsákolást, vagy kaszálást), arra sok példát lehetne felhozni szövetkeze­teinkből. Hogy csak néhányat említ­sünk: A nagycétényi EFSZ-ben a fia­tal lányok „hozták rendbe" a sertés­állományt. A tőrei szövetkezet asszo­nyai sem maradnak szégyenben a fér­fiak mögött. Azt mondják: „Szép is volna, ha mi asszonyok csak otthon üldögélnénk, amikor a szövetkezetben a kapálás és termésbetakarítás idején úgy kell a munkáskéz, mint a beteg­nek az orvosság." No meg milyen asszony is az, akit a férjének kell el­tartani! át áltálában nincs is e téren hiba. A hiba legtöbb helyen a férfiakban van, éspedig azért, mert azt ugyan elismerik, hogy szükség van az ügyeskezű nők munkájára a közösben, gyorsan dolgoznák az egy élésnél (sok­helyütt csak nőkkel végezhetik ezt a munkát, mintha az ő derekuk jobban bírná, mint a „teremtés koronájáé"), de ha arról van szó, mondjuk, hogy w Kiss Pálnét megválasztják elnöknek, felhorkan a férfihad. Nem bírja az el­nök , munkáját elvégezni egy gyenge asszony, (habár a nők között sokszor rátermettebb is akad erre a tisztségre a férfiaknál) jobb, ha marad ebben vagy abban a csoportban és még a jó ég tudja, mennyi érvet felsorakoztat­nak, csakhogy ne adj isten asszony ke­zébe kerüljön a „gyeplő". (Pedig sok szövetkezetben nem ártana, mert biz­tos, hogy megcsappanna a munkafe­gyelmet megszegő férfiak özáma). Sok-sok tapasztalat szól a nők mel­lett a meggyőző munkában is. Van-e egy férfinak olyan nagy türelme, mint a nőnek? Csak feküdjön betegen egy­két napig az élettárs, az „erős" férfi­nak máris sok a panasza, hogy mennyi ideje elvész a házi munkáljon, s ha ez így tartana évekig, talán ki sem bírná. Ideges, kapkod, s az asszony, a fe­leség, a gyengébb nem egész életében azonkívül, hogy más munkát is végez, a házimunkát sem hanyagolhatja el. Félreértés ne essék, nem azért írom le mindezt, mintha a mi társadalmunk­ban nem értékelnők megfelelően a nők munkáját; sok olyan asszony van ha­zánkban, aki jó munkájáért magas ál­lami kitüntetésben részesült, s a fér­fiak többsége is tudja azt, hogy az „egyenjogúság" kifejezés mit jelent a gyakorlatban. A rról van itt szó és nyomban feltehetjük a kérdést: vajon helyesen értékelik-e a nők munkáját minden szövetkezetben? S ha van olyan asszony vagy lány, aki megfelelne csoportvezetőnek, ellenőrzési bizottsági tagnak, vezetőségi tagnak, vagy elnök­nek, megválasztják-e előítélet nélkül? Tizenkétezer szövetkezet van hazánk­ban, s csak 200 szövetkezetnek asszony az elnöke. Helyes ez az arány? A fe­lelet egyszerű: több is lehetne. Veze­tőségi tag van ugyan a nők soraiból néhányezer, de még mindig nincs any­nyi, hogy legalább minden szövetke­zetre jusson egy! E téren át kell törni azt a téves ellenállást, hogy a nők nem felelnek meg vezető helyeken. A Szovjetunió példája ennek az ellen­kezőjét bizonyítja. De legyünk igazságosak. Nem min­den esetben csak a férfiakat terheli ezért a felelősség. A múlt káros ma­radványa még sok helyen ott kísért, s vannak nők, akik ma is „alacsonyabb­rendűségi érzésben" szenvednek, külö­nösen faluhelyen, s ez gátolja őket a nyilvános, fellépéseken váló részvé­telben, a szövetkezeti gyűléseken alig szólnak hozzá a dolgokhoz, habár ott­hon jól pereg a nyelvük. Ez pedig nagy hiba már azért is, mert rendsze­rint az ilyen asszonyok aztán ott mondják meg a magukét, ahol nem kellene: az utcán, a piacon, a vonat­ban, vagy az autóbuszban. Sólyán proHléma ez, amely foko­" zatos nevelő- és felvilágosító munkával megoldható. Nem csupán azért beszélünk erről, hogy hát jól van, vegyük be a nőket a vezetőség­be, mondván: legyen ott nő is, ha már egyenlő a joguk a férfiakéval. Tágabb teret kell a nők részére adni azért, hogy kezdeményezésük, okos javasla­taik, bírálatuk ekképpen is kifejezésre jusson, s ezzel is segítsenek a közös problémák megoldásában. Itt a kínál­kozó alfcalom. A zárszámadások, a szö­vetkezeti taggyűlések idején rendsze­rint új vezetőséget választanak a szö­vetkezetek élére. Róluk, a nőkről se feledkezzünk meg, s ahol van olyan asszony, aki ügyességével, rátermettsé­gével, politikai és szakmai tudásával rászolgál arra, hogy vezető helyre ke­rüljön és maga is vállalja ezt a mun­kát, ne tétovázzunk, hanem bátran bízzuk rá akár az elnöki tisztséget! Az idő majd megmutatja, hogy az a nő, aki nem fél a nehézségektől, tiszta szívvel és minden tudásával harcol, küzd a falu, a szövetkezet jobb életé­ért, nemcsak a házi munkában, a határban, vagy a jószág mellett, ha­nem vezető poszton is becsülettel megállja a helyét. MÉRX FERENC (JJ SZO i & 1958. január 25.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom