Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-23 / 23. szám, csütörtök

Kardos Márta: A vállalatunkban folyó átszervezéssel kapcsolatban előléptettek, magasabb funkciót kaptam. — Fbntosnak tartom, — mondotta főnököm — hogy állandó kapcsolatban legyen imunkahelyével és ezért bevezettetem lakásába a szolgálati telefont! Szívem megdobbant a boldogságtól, de mert úgy illik, hogy leplezzem örömömet, szerényen szabadkoztam: — Nagyon köszönöm, de talán... hiszen nem vagyok oly fontos személy ... — Csak töltse ki a jelentkezési ívet és adja át az illetékes osztályon! — hangzott a határozott utasítás, mely menten véget vetett minden vitának. A telefonnak nem várt sikere volt családom körében, de még ennél is nagyobb a házban, szomszédaimnál. Még jóformán fel sem szerelték, annyi időm sem volt, hogy egy baráti beszélgetés keretében kipróbáljam, jól működik-e, máris megszólalt — az előszobában a csengő: — J* napot kívánok! Gratulálok a telefonhoz — fuvolázta jobboldali szomszédunk, Szemfülesné s egészen otthonosan begurult a szobámba. — Mégiscsak egészen más, ha az ember nincs elvágva a külvilágtól. Egy röpke pillanat és máris beszélhet az orvossal, a közbiztonsággal, felhívhatja a tűzoltókat ... nem, isten ments, ne legyen rájuk szükség, de hát az ember sohasem tudhatja... Megengedi kérem, hogy telefonáljak? Olyan kellemetlen az utcai automatából... — Tessék — mondtam kissé csalódva, de mert elvem a jószotnszédsági viizony fenntartása, barátságosan mosolyogtam. — Szervusz drágám, én vagyok. Tudod, telefont kaptunk a házba és oly kényelmes innen a hívás. Mit főzöl vacsorára? Igen? És hogy ízlett a székelykáposzta? Ma este színházba megyünk és ezért vendéglőben eszünk! Majd holnap elmondom a darab tartalmát, hiszen most már nincs akadálya, hogy naponta beszélgessünk. Hát persze, nyugodtan hívhatsz, a számunk 222—333. Könnyű megjegyezni, leheZEDO tetten elfelejtened! — Majd hozzám fordult: — Ügye lesz oly szíves és bekopog hozzám, ha hívnak. A falak amúgyis olyan vékonyak! Beleegyezően bólintottam és szombat dél lévén, hozzáláttam az ebéd feltálalásához. Alig nyeltük azonban be az első néhány kanál levest, ismét megszólalt az előszoba csengője: — Szemfülesnétől hallottam, hogy telefonjuk van — lelkendezett Rátartiné. — Na persze, nem csoda, ha oly fontos állást tölt be ... Udvariasságból abbahagytam az evést és vártam, bár látogatóm rögtön figyelmezetett, hogy ne zavartassam magam. Közben belekukkantott a tálba, bele is szagolt, hogy megállapítsa, zsíron, vagy margarinon főzök-e, majd a világ legtermészetesebb hangján így vígasztalt: — Telefonálhatok? Rövid beszélgetés lesz, a számot sem kell kikeresnem. Ismét bólintottam, mert szégyen ide, szégyen oda, kissé félek Rátartiné nyelvétől. Komoly vetélytársa a pletykában Szemfülesnének és hát régi elvem a jó szomszédságról,.. Rátartiné is bemondta a telefonszámomat és biztosította ismerősét, hogy semmi kellemetlenséget sem okoz, ha felhívja, mert pontosan a mi lakásunk felett lakik és a portvissal remekül fel lehet hozzá kopogni. — A férjem annyira szereti a narancsot, az pedig csak néha és nem mindenütt/ kapható — magyarázta. — A barátnőm majd felhív, mikor lesz az utcájukban citrom is és esetleg majd magának is átadok egy fél küót. Végre folytathattam az időközben teljesen kihűlt leves kanalazását, de nem sokáig örülhettem. — Engedelmet kérek, nem zavarok? — suttogta félénken a bibircsókos Bajuszné, aki esküdt ellensége két előbbi látogatómnak, nyilvánvalóan azért, mert magukhoz ragadták előle a nyelvelés pálmáját. — Azt hiszik, hogy mindenből ki kell venniök a részüket, nélkülük semmi sem történhetik — dohogott. - Legjobb vo'.na, ha legközelebb se szó, se beszéd, kidobná Cseh művésznő szerepel Moszkvában A moszkvai Szatíra Színházban a Warenné mesterségében sikerrel szerepelt Eva Klenová, a prágai Nemzeti Színház művésznője. Képünkön az előadás megkezdése előtt láthatjuk N. Szlonova nemzeti művész és V. Tyenyin társaságában. (TASZSZ felvétel). őket — tanácsolta előrelátóan. — Sose hagyja magát zavartatni. Most azonban egy sürgős beszélgetést kell lebonyolítanom ... Bajuszné után Heves elvtárs következett, majd a házmesterné, aki találkát beszélt meg másnap estére és így tovább és így tovább. * * * A szombat délután eredménye: három kopogás a jobboldali, két kopogás a baloldali szomszédokhoz, négy kopogás a portvissal a felettünk lakókhoz és néhány önkéntes, „önzetlen" látogatás volt. Megszokott, belémidegződött munkám és főleg a szabad időm siratták a, telefon örömét. Addig-addig törtem a fejem, míg a reménytelenségből csupán egyetlen kiút kínálkozott. Felkerestem főnökömet és így könyörögtem neki: — Nagy szívességre kérem! Helyezzen vissza az előbbi munkakörömbe, melyhez nem jár szolgálati telefon! — Hát magával mi történt? — csodálkozott főnököm. — A munkájával meg vagyok elégedve, semmi okom sincs visszavonni felelősségteljes funkciójából. Nem maradt más hátra, kiöntöttem a szívemet. Mondanom sem kell, hogy kérésemnek minden további nélkül eleget tett. * * * Amikor legközelebb találkoztam a ház előtt Szemfülesnével, éppen Rátartinévei és Bajusznével tárgyalt valamit nagy komolyan. Kezében bevásárlókosár tejjel, kenyérrel s egyébb apróságokkal. „ ... biztos valamit elkövetett, talán ki is dobták az állásából, különben nem szereltették volna le... mindjárt gondoltam, hogy sokáig nem tarthatja magát. Hja, az én emberismeretem ..." Amikor meglátott, elhallgatott. Az asszonyok fogadták köszöntésemet és ahogy elmentem mellettük, ismét öszszedugták a fejüket. Bár tudtam, hogy engem szapulnak, mégis boldog voltam és egy cseppet sem haragudtam ezért rájuk! "IRODALOMRÓL-KÖNYVEKRŐL Újabb Hasek-köteteket várunk: J. HAŠEK: VIDÁM ÁLLATKERT A VILÁGIRODALOM egyik legismertebb figurájának, a Švejknek megteremtője, Jaroslav Hašek, a kitűnő cseh író szatírák és vidám elbeszélések százait írta a különféle lapokba, folyóiratokba. Sajnos, ezek az értékek mindeddig nem lettek • összegyűjtve és régi újságok poros évfolyamaiban várják a megérdemelt nyilvánosságot. Tóth Tibor Hašek állattörténeteiből gyűjtött egy kötetrevalőt és fordította le a tőle megszokott hozzáértéssel és alapossággal. A Vidám állatkert történetein jót mulat az olvasó és megcsodálja a nagy írót, mennyire otthon van ebben a szokatlan világban is. Hašek itt sem tagadja meg magát, társadalomkritikája mindig telibe talál. „Két légy, aki majdnem túlélte" című írásában az egyik légy így beszél: „Egy gazdának, akinél rövid látogatást tettem, csak egy gyermeke volt, de ugyanakkor nyolc kiskutyája". Ki ne ismerné fel a kapitalista társadalomnak ezt a vonását. Egy bécsi tudósító nemrég arról írt keserűen, hogy az osztrák fővárosban egyre csökken az újszülöttek száma és egyre több kutya sétál az utcákon. Hašek itt is a kapitalista társadalom elevenére tapintott anélkül, hogy nagy szavakkal próbálná ábrázolni azt. A „Tragédia a Hippodronban" pedig a kiöregedett műlovarnőről szól,, akit valaha taps, megbecsülés övezett, akin drága ékszer csillogott s aki öregségére magára hagyatva, filléres borravalókért nyújtja tenyerét. Ez a kép is milyen sokat mond a régi rendről. Hašek, ha nem is olyan szembetűnően és gyilkos gúnnyal bírálja a társadalmat, mint pl. előző két magyar kötetében (A Balaton partján és a Fekete-sárga panoptikum), de csaknem minden írásában felfedezhető a leleplező bíráló hang, ha csak egy-egy odavetett mondatban, gondolatban is. Allattörténeteinek többségébe azonban helytelen, lenne belemagyarázni a társadalom és az emberek túlzott kritikáját. Ezek a vidám írások nem is hasonlíthatók öszsze a klasszikus állatmesékkel. Hašek állattörténeteinek szereplői túl modernek, a kor emberének eszével gondolkoznak és nem saját állatlogikájuk szerint. Nem ártott volna, ha a szerkesztő a kötetben 2—3 alcím alatt csoportosította volna az írásokat és az ismétlődő motívumokat tartalmazó műveket esetleg kihagyta volna. KAR VOLT a kötetben előforduló cseh neveket fonetikusan átírni, mert helytelen, másodszor pedig következetlen, hiszen a címlapon Hašek nevét nem írták fonetikusan. A cseh és szlovák müvek fordításánál sokkal jobban megfelelne, ha esetleg jegyzetekben ismertetnék a magyar olvasóval a cseh és szlovák kettős hangzók magyar kiejtését. örömmel olvastam a Vidám állatkertet, jót mulattam a kedves történeteken. Reméljük, hogy ezt az utolsót újabb Hasek-kötetek követik. Szűcs Béla MARKOWSKA-MILSKA: AZ OKOS PAPAGÁJ --5S 42 oldal, félvászonkötés, tizenegySzínü Illusztrációkkal, ára 20,— Kčs. A már több nyelven megjelent perzsa mesegyűjteményt, tizenegyszínü illusztrációkkal a karácsonyi piacra adta ki a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége. A nyolc gyönyörűen illusztrált mese műiden bizonnyal mielőbb gyermekeink közkincsévé válik. A népi képzőművészet kiállítása A szakszervezeti mozgalom felhívására megindult képzőművészeti verseny .. e.redméiMieit láthatjuk a Régi Városháza emeletén. A verseny önmagában is megkapóan szép és dicséretes: az, hogy dolgozó felnőttek szabad idejükből a művészetnek is szentelnek jónéhány órát. Az érdem elsősorban kultúrpolitikánk ez irányú intézkedéséé: a néhány évvel ezelőtt megszervezett önképzőkörökben szakszerű irányítás és vezetés mellett alkalmuk van a dolgozóknak képzőművészeti hajlamaik és képességeik kifejlesztésére. Igazi társadalomépítő munka ez, ami vonzóbbá teszi az életet. Látni tanít, felfedi azokat az apró és rejtett, vagy a felszínen levő, de elhanyagolt szépségeket, amiket a gyakorlatlan, iskolázatlán szem általában észre sem vesz. összefüggéseket világít meg, mélyebbé és tisztultabbá teszi a szellemi életet. A fenti verseny ösztönző jelentőségét igazolják a népi alkotók kiállított munkái. A népi jelleg a festészetben alig, inkább néhány fafaragásban: így Bavoljár Bányászaiban és néhány iparművészeti tárgyban nyilvánult meg. A Lichnerová vezetése alatt álló trnavai hímzőkört 9—14 éves' gyerekek látogatják. A bámész kicsi lányok és az okoska idősebbek kezéből kerülnek ki a régmúlt esetlen, szomorú rongybábuinak utódai: az ötletes, vidám textilpólyásbabák és a tánraperdülő kendős asszonyok. A különböző foglalkozású és műveltségű festők érdekes együttesében vannak kifejezetten tehetségesek. Gürtler akvarelljei könnyedék, levegősek, színei finoman olvadnak egymásba. A nedvdús zöldek, a lenge fűzek, a patak csobbanó hullámai, a mosónők foltszerűen felvázolt figurái modern életérzésről, tényleges művészi hajlandóságról tanúskodnak. Gürtler a fehér-fekete technikában is kitűnik. Realisztikus felfogású Öregembere s a beteges kifejezésű fiatalabb Féfiportréja technikailag is jók, s beható élet- és lélekismeretét árulják el. Sipka akvarelljeinek színes mezői, könnyű vonásokkal odavetett alakjai naiv, friss, mesélőkedvű ábrázolások. Gombárik Nyitra várában, a világító meleg színekben, a kissé dekoratív felépítésbén van népies elem. Meg kell említenem a 60 éves falusi parasztembert: Vojáčeket, a Benka-kör tagját. Megható igyekezettel fogja képbe a természetet, a földeket, melyeken ekéje évtizedeken át szántotta a barázdákat. Wittner betüfestői jól iskolázott ecsetvonásokkal életszerűen rögzíti _ vászonra Öregemberét. A prešovi Škatulár a sárosi táj szelíd, változatos báját, a kitöréstől rég elszokott kis vulkanikus hegykúpokat, a Város sziluettjét mesterkéletlen egyszerűséggel szólaltatja meg. Magasabb színvonalat jeleznek a kassai Hák tanító képei. Külvárosi cirkuszának forgásra perdülő körhintája, színes légköre, Vásárának eleven nyüzsgése, a környező falvak határa, a szélesen, merészen hullámzó táj kifejező érzékeltetése sokat ígérő megnyilvánulások. Salamon G. alakos kompozíciója, a Mezőn pihenő család kiforrott, kulturált alkotás. Szerkezete, firtom, tompa tónusai, kifejező mondanivalója komoly képzőművészeti értéket jelent. A mái; tipikusan jelentkező katalógushiányt eleven katalógus pótolja — a nyájas és jól tájékozott elvtársnő —, ki készséggel ad az érdeklődőknek felvilágosítást. Bárkány Jenöné |GYUR

CSÖ ISTVÁN: Találkoztam a téllel **************

********

**

******

*********

**ft

***

***

******

**

*

***

**

****AA**A*

*********i^**********^^ ^ Ezüst csillagok hulltak a földre, ^ ^ összeütődve, csilingelve. ^ Az út mellett, a fák hegyén ^ fények cikáznak, csupa fény, ^ ^ hidegvillanású a határ. & Ž ^ A Garam hátán apró tutajok jégdeszkáját törik a habok. Szétesik, újra összeáll: opál tükrében lent a táj, fehérvirágos, mint a tavasz. ## Szeressük hűen fészkünk melegét ^ ajtón, ablakon ne üssön zajt. ^ békét bontó, gyilkos indulat. — égy osztrák városban — Bécsben, Grazban, Salzburgban és Innsbruckban — szovjet filmfesztiválokat tartottak, amelyeken két Csehov-novella után készült filmet: A szeretet nélküli szív és A tücsök c. filmeket, továbbá a Rumjancev eset, A vágy és az állatszelídítő című filmeket mutatták be, számos rövidfilmen kívül. A filmfesztiválokat az Osztrák Filmipari Szövetség rendezte a Kereskedelmi Minisztérium támogatásával. Viszonzásul osztrák filmfesztiválokat tartanak Moszkvában, Leningrádban, Kijevberr és Sztálingrádban. A filmfesztiválok alkalmából a Szovjetunióból a filmdolgozók küldöttsége érkezett Ausztriába. A küldöttség tagjai között voitak Ľudmila Celikovszkaja és Pavel Kadocsnyikov filmszínművészek, valamint Vlagyimir Majackij hangmérnök, aki jelenleg Moszkvában a Szovexportfilm egyik osztályát vezeti. A küldöttség meglátogatta az osztrák filmstúdiókát és viszontlátogatásra a Szovjetunióba meghívta az osztrák filmszakembereket. A filmfesztiváljnegnyitásán a bécsi Urániában részt vett Dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Külügyminisztérium államtitkára. Megnyitó beszédében kifejezte azt a reményét, hogy a filmfesztivál elősegíti Ausztria és a SzovBécsi tudósítónktól: Szovjet filmfesztivál Ausztriában Jelentős lépés a kulturális együttműködés terén jetunió együttműködését a filmművészet terén. A két ország között megkötött filmszerződés óta két év alatt már kilenc osztrák filmet ötmillió silling értékben vásárolt a Szovjetunió. Ez az árucsereforgalom — hangsúlyozta Dr. Kreisky államtitkár — különleges gazdasági tranzakció, mivel a film az emberek millióinak szórakozására és tanulságára szolgál. Kell, hogy ez a tény a filmgyártókat arra/emlékeztesse, hogy ők más áruval kereskednek, mint a porszívó és mosóporgyárosok. Aligha van hatásosabb eszköz a felnőttek nevelésére, mint a film. Ezáltal a filmgyártók kezébe olyan hatalom került, amely sokszor nagyobb, mint a fegyvergyárosoké. Az államok közötti filmcserének arra kell szolgálnia, — mondotta továbbá az államtitkár — hogy a népek jobban megismerjék egymást, mert ez a világbékének egyik lényeges előfeltétele. Lapin, ausztriai szovjet követ válaszában kijelentette, hogy Kreisky kívánságait teljesen támogatja. A szovjet filmek nem tartalmaznak semmi olyat, ami a közönségre káros befolyást gyakorolna. E filmek emberiességre, becsületességre, kötelességtudásra és hazaszeretetre nevelnek. Sem a szovjet, sem az osztrák filmekben nyoma sincs a faji előítéletnek vagy militarizmusnak. Hogy az osztrák filmek mily tetszést aratnak a Szovjetunióban, arra példaként Lapin követ rámutatott, hogy az „Én és a feleségem" c. osztrák filmet a Szovjetunióban több mint 20 millió néző tekintette meg. A szovjet követ Paula Wessely, a nézőtéren jelenlevő színésznő felé, aki e filmben a főszerepet játszotta, meghajolva hozzátette, hogy az ő filmjeit a Szovjetunióban különösen nagyra becsülik. A filmfesztivál előadásait természetesen telt házak nézték végig. Valamennyi osztrák lap behatóan foglalkozott a bemutatott filmekkel és sok közülük kifejezte azt a reményt, hogy az osztrák közönségnek a filmfesztiválokon kívül, tehát rendes moziműsorok keretében is több szovjet film megnézésére lesz alkalma. A múlt évben a rendes osztrák moziműsor keretében csak két szovjet film, az Othello és a Romeo és Júlia c. filmek kerültek bemutatásra, z Ausztria és a Szovjetunió közötti fokozott filmcsere követelése — mint a kulturális kapcsolatok fontos része — Ausztriában a legszélesebb támogatásnak örvend. Ennek a ténynek köszönhető, hogy a filmfesztivált a reakciós erők ellenállása dacára megtartották. Elsősorban a filmdolgozók maguk követelték e filmfesztiválok megtartását. Ebben lehetőséget látnak arra, hogy a nyugatnémet filmek uralkodó befolyását ellensúlyozzák. Jelenleg még az a helyzet, hogy az osztrák filmgyártás bevételeinek közel 80 százalékát Nyugat-Németországból kapja és csupán kb. 10 százalékát kapja saját hazájából. A nyugatnémet vevők ezeket a kürülményeket felhasználják arra, hogy előírják az osztrák filmek forgatókönyveit és szereposztását. Ha az osztrák filmgyártásnak sikerül nagyobb mértékben új piacokat hódítania, elsősorban meghódítani a Szovjetunió hatalmas piacát, erősebb helyzete volna Nyugat-Németországgal szemben és megszüntethetné a jelenlegi állapotot. KURT STIMMER ŰJ SZO 1 <f 1958. január lg.