Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-22 / 22. szám, szerda

Helyesen irányítsuk a nőbizottság munkáját A nemzeti bizottságok legjelentő­sebb segítőtársai a nőbizottságok. iA nőbizottságok az elmúlt évek so­rán jelentős munkát végeztek. A ta­valyi választások után tevékenysé­gük színvonala emelkedett. Kerületeinkben helyesen arra irá­nyítják a nőbizottságok tevékeny­ségét, hogy elsősorban a helyi nem­zeti bizottságoknak és tanácsaiknak nyújtsanak segítséget a népgazda­sági terv feladatainak teljesítésében, így elsősorban az egységes földmü­vesszövetkezetek megalakításában és gazdálkodásuk megszilárdításában, a mezőgazdasági termelés növelésében, a begyűjtés teljesítésében, a város­és falu szépítésében, valamint a ne­velő, kulturális, népművelő tevékeny­ségben. Azokban a községekben, ahol a HNB tanácsai kellőképpen irányít­ják a nőbizottságok munkáját a leg­fontosabb feladatok teljesítésére és rendszeresen segítik a nőbizottságot, jelentősen megjavult ezek tevékeny­sége. Példa erre a Nová Baňa-i járásban Dolná Ždaňa község is, ahol éppen a nőbizottság segítette elő az egész­községi EFSZ megalakítását. A szö­vetkezet tagjainak 95 százaléka nők­ből áll. Helyes magatartást tanúsí­tott a trebišovi járásban Zemplínska Branč nőbizottsága is, amely a CSISZ helyi szervezettel együttmű­ködve 18 fiatal földművest nyert njég az EFSZ tagjául. Ezek nem szórványos példák. A nők százával vesznek részt az egyénileg gazdálko­dó parasztok, főleg a parasztasszo­nyok körében végzett meggyőző munkában. Számos nőbizottság kezdeményező munkája megnyilvánult a múlt évi termés betakarítása alkalmával is. E téren a bratislavai és nyitrai ke­rület nőbizottságai érték el a leg­szebb eredményeket. Valamennyi ke­rületben a város és faluszépítési munkákba kapcsolódtak be a legak­tívabban az egyes nőbizottságok tag­jai. Csak a žilinai kerületben 53 ezer nő vett részt a város- és faluszé­pítési akcióban, melynek keretében több mint egymillió brigádórát dol­goztak le. A nőbizottságok a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordu­lója megünneplésének előkészületei­ben fejtettek ki különös aktivitást, éspedig nemcsak azáltal, hogy a csehszlovák-szovjet barátság hónap­ja keretében a Szovjetunióba kül­dendő ajándékokat készítették elő, zászlókat meg szalagokat hímeztek ki, hanem a gazdasági feladatok tel­jesítése során a kötelezettségválla­lások valóra váltásában is. Nagy kezdeményezést mutattak a nőbizott­ságok a CSKP KB levelével kap­csolatos országos vita folyamán is, melynek keretében számos konkrét javaslatot, észrevételt tettek és rá­mutattak a kerület életének külön­féle szakaszain előforduló fogyaté­kosságokra, valamint kiküszöbölésük lehetőségeire is. A politikai tömegmunka és a kul­turális nevelő tevékenység a nőbi­zottságok elsőrendű feladata. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy éppen e téren mutatkoznak a legnagyobb hibák. A nőbizottságok munkája kulturális nevelő és népművelési rendezvények biztosítása alkalmával gyakran csak különféle főző-, varró­és tánctanfolyamok rendezésére kor­látozódik, ami lényegében helyes is. De a nők eme összejöveteleit nem használják ki kellőképpen meggyő­ző politikai és nevelő munkára. Ke­vés figyelmet fordítanak színdarabok betanítására, előadások, a rajtuk va­ló részvétel megszervezésére. A leg­inkább azonban a nők körében vég­zendő politikai tömegmunka, az ifjú­ság neveléséről való rendszeres gon­doskodás terén maradnak vissza — melyet az iskolákkal szoros együtt­működésben kellene megvalósítani. Általában még mindig nagy a kü­lönbség az egyes kerületekben és járásokban működő nőbizottságok te­vékenysége között. Előfordul — mint a žilinai kerületben levő Lietavská Svinná községben —, hogy a nőbi­zottság nem fejt ki semmi aktivitást és megválasztása óta még egyetlen­egyszer sem tartott ülést. A helyi nemzeti bizottság sem törődik az­zal, hogy felébressze a nők aktivitá­sát. Hasonló a helyzet sok más köz­ségben is. Egyes községeinkben még mindig gyakran vagyunk tanúi a nőbizott­j ságok munkájára vonatkozó helyte­! len nézeteknek. A nemzeti bizottsá­gok számos tagja és dolgozója nem veszi a nőbizottságokat figyelembe, nem számít tevékenységükre. Elég gyakran előfordul az is, hogy ép­pen azok, akiknek a leginkább kel­lene befolyást gyakorolniok a nők munkájára és a közöttük végzendő munka kibontakoztatására, megfe­ledkeznek arról, hogy a nők teszik ki a lakosság nagy részét. Feltétlenül törődni kell azzal, hogy minden községben kibontakozzék a nőbizottságok aktív tevékenysége, konkrét és céltudatos munkája. A nőbizottságok jó munkájukkal nyújtsanak segítséget a nemzeti bi­zottságoknak gazdasági, szervezési, valamint tömegnevelési munkájukkal kapcsolatos feladatok teljesítésében. Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, azt annak a ténynek alapján is meg­ítélhetjük, hogy az 1957 június ha­vában lezajlott választások során több mint 38 400 nőt választottak meg a nőbizottságok tagjaivá. A nemzeti bizottságok tagjai közé 10149 nő tartozik. Ez olyan aktíva, melyre egyre jobban számítanunk kell. A nők igen konkrét formában és sokoldalúan vesznek részt a nem­zeti bizottságok feladatainak teljesí­tésében. E részvételüknek nemcsak gazdasági, hanem politikai jellege is van, legyen szó akár EFSZ-ek meg­alakítására és szilárdítására irányu­ló agitációról, avagy olyan tevé­kenységről, melynek - célja a merő­gazdasági termelés növelése, a be­adási kötelezettség teljesítése, a vá­ros- és faluszépítési akcióban való részvétel, az akciós programtervek teljesítése, brigádokban, valamint a szocialista munkaversenyben való részvétel, üzletek s egyéb társadal­mi intézmények polgári ellenőrzése, bölcsődék, és napközi otthonok léte­sítése, valamint fenntartásánál nyújtandó segítség, ifjúságunk neve­lése, stb. Nem fér kétség ahhoz, hogy a nőb'zottságok munkájának iránya továbra is felfelé ívelhet az esetben, ha a nemzeti bizottságok kellő és rendszeres gondot fordíta­nak majd a nőbizottságokra és a he­lyi feltételeknek megfelelően konk­retizálják a reájuk háruló feladato­kat. A Csehszlovák Rádió magyar szerkesztősége színjátszó együttesének munkája és tervei A napokban felkerestük a Cseh­szlovák Rádió magyar szerkesztősé­gét, hallottuk, ugyanis, hogy színját­szó együttesük újabb bemutatóra ké­szül. A hír valónak bizonyult, sőt Nagy Jenő elvtárs azzal a kéréssel for­dult hozzánk., látogassunk el vasár­nap, a felvételezés napján a stúdióba. Kérdésünkre, hogy mivel készül­nek a bemutatóra, a magyar szer­kesztőség vezetője így válaszolt: — Dávid Teréz „Lidércfény" című drámáját visszük rriikrofon elé. Az írónőről még keveset tud a nagykö­zönség, annak ellenére, hogy e da­rab a szerzőnek sorrendben már har­madik alkotása. ELső darabja az „Asszony és a halál" című versesmű, azt követte a „Dr. Svoboda" című dráma, majd megszületett a „Lidérc­fény" is. Legújabb alkotása a „Dódi", melvet a Komáromi Magyar Területi Színhíz rövidesen bemutat. Dávid Te­réz a „Dr. Svoboda" és a „Lidérc­fény" című műveivel részt vett a Szlovák Írószövetség tavalyi ver­senypályázatán is és a zsűri mind­ig kettőt díjjal tüntette ki. A Lidérc­j fényt különben, tudomásom szerint, J a Szlovák Nemzeti Színház is szín­i padra viszi. A darabban az írónő megrázó módon mutat rá a talaját vesztett, letűnt társadalom ittmaradt tagjainak belső — családi, és külső — az újjal szembeni halálos tusájára. Egy család tragédiáján keresztül, döbbenetes erővel mutatja be ezek­nek az embereknek a mai élettel szemben táplált feneketlen gyűlöle­té ., s hogy a gőg, az erkölcstelen életszemlélet, a dolgozó ember és a becsületes munka iránti gyűlölet mi­ként sodorja két házaspár életét a pusztulásba. Rádiószínpadunk tagjai — folytatta Nagy elvtárs — már közel egy hó­napja készülnek Gregor Martin mű­vészi irányítása mellett a bemutató­ra és bízunk abban, hogv sikerrel fogunk megbirkózni a rendkívül igé­nyes darabbal. — A Csehszlovákiai Rádió magyar adásának rádiószínpada mióta műkö­dik? — Közel egv esztendeje kaptuk azt a feladatpt,' hogy rendszeresen, havonta egvszer, hosszabb léleg­zetű hangjátékokat, színpadi müve­ket mutassunk be. Sorrendben ez már az ötödik darab, melyet hallga­tóink elé visszünk a Csehszlovák Rádió magyar színpadának tolmácso­lásában, nem számítva színházi köz­vetítéseinket, melyek során Hollý: „Furfangos diákját" Egri „Pünkösdi királyság"-át, Čapek „Anyá"-jjit, Hel­tai „Néma leventé"-ját, átehlík „Ket­ten a veremben" című komédiáját műsorunkra tűztük. Öt saját bemu­tatónk közül kettő elsőbemutató volt: Egri „Ének a romok felett" cí­mű verses játéka és Simkó Margit: „Taknyos" című rádiójátéka. — A jövő feladatai? — Havonta egy hazai iró darabjá­nak a bemutatója. Ha lehetőségeink nyílnuk rá, — ez a hazai szerzők termékenységétől függ, szeretnénk kéthetenként egy-egy rádiójátékkal kedveskedni hallgatóinknak. Az egyik számára felhasználnánk a havonta egyszer rendelkezésünkre álló 120 perces időnket, a másikra ugyancsak vasárnap kerülne sor, de csak hat­van perces időtartammal. Hogy kö­zeli terveinkről is szóljak, február­ban Peter Karvaš: Meteor című já­tékát szeretnénk a magyar hallgató­ság elé vinni. A szlovák adásnak nagy sikere volt s a Meteor magyar vál­tozata már elkészült Tóth Tibor for­dításában. Műsorra tűztük Szabó Bé­la: „Marci a csodakapus" című re­gényének rádióváltozatát. A regényt Sioos Jenő alkalmazta rádióra. Az írónak — és szerkesztőségünknek is — vannak azonban még bizonyos észrevételei, de reméljük, hogy ezek­kel Sípos Jenő rövidesen megbirkó­zik s hozzáláthatunk e darab beta­nulásához. Ugyancsak a közeljövőben kerül bemutatásra Lovicsek Béla: „Húsz év múlva" című pályanyertes műve. - Mikor lesz a „Lidércfény" bemu. tatója? Január 26 -án délután 13.30-as kez­dettel. Nagy az izgalom. A szerző, a rendező s mindannyian, akiknek most már közünk van a darabhoz, láza , izgalomban élünk, hogy miként fogja fogadni a rádió hallgatósága és a saj­tó a „Lidércfény"-t. Mi bíztunk ben­ne, hogy választásunk jő volt s örü­lünk. — mert hisz rendeltetésünk és, célunk is az —, hogy eav tovább szlovákiai magyar író alkotását mu­tathatjuk be a nagyközönségnek. (gy> Wehoer Tibor zongoraestje Wehner Tibor magyar zongoraművész (J. Herec felvétele) A második januári bérlethangverseny keretében budapesti vendéget üdvözöl­tünk. Wehner Tibor, Liszt Ferenc-díj­jal kitüntetett zongoraművész lépett a bratislavai hangversenydobogóra. Weh­ner egyébként Budapesten, mint a Zeneművészeti Főiskola tanára műkö­dik. Változatos műsora Johann Sebastian Bach e-moll „Toccatájával" jól indult. Előadásában és billentésével is (Bach muzsikája égészen sajátos billenté'st kíván) közel maradt a klasszikus já­tékformához. Ludwig van Beehoven d-moll szo­nátája kevésbé szerencsés folytatás volt. Az egyébként kitűnő technikájú művész az első két tételben különös módon technikailag sem forrt össze a zongorával. A jellegzetes beethoveni trillák kissé összefolytak és a futamok sem voltak elég kifejezőek. Legjobban a harmadik tétel előadása sikerült, amelyet szabadabban, közvetlenebbül adott elő. Koncepciója vita tárgyát ké­pezhetné. Wehner Tibor játékát általá­ban komoly átgondoltság jellemzi. Fel­fogásában új utakat, egyéni kifejező­eszközöket keres, és bizonyára erre vezethető vissza, hogy a kelleténél erősebben éreztük őt a nagy klasszi­kus háta mögött. Ezzel szemben igen jól adta elő Ró­bert Schumann „Szimfonikus etűdjeit". Kidomborította az etűdök szimfonikus jellegét, tömör, erőteljes akkordjai és helyenként nagyon finoman árnyalt pianói szépen érvényesültek. Amellett azonban nem mindig az igazi schuman­ni hangot szólaltatta meg. Hajszálfino­man csiszolt részletek, hangulat és szeszély, ábránd és tűz, szinte rögtön­zésszerűen ható érzékeny kaleidoszkop­figurák — ez Schumann zongoramuzsi­kája. Wehner felfogásában pedig in­kább a szélesívű kibontakozás dominált. Elgondolása azonban tagadhatatlanul hatásos volt. A műsor második részében Kodály Zoltánt és Bartók Bélát hallottuk. A művész a kisebb lélegzetű előadási darabok modern levegőjében érezhe­tően otthon volt. Szépen játszotta Ko­dály „Méditation" című kompozícióját, amelynek alapját egy Debussy téma képezi. Különösen jól sikerült Bartók szaggatott ritmusú, izzó, robogó „Al­legro barbaro-jának" előadása. Végezetül felcsendültek Liszt Ferenc „Weinen, klagen ..." című variációi egy Bach témára. Ebben a műben za­vartalanul érvényesült a zongoramű­vész erőteljes oktávmenetekre, telt fogásokra és általában „hangzásra" épülő koncepciója, mert Lisztnél a zongora szinte zenekari szóbőséget nyer. Technikai bravúrja mellett át­érezte és stílusosan kihozta a mű fáj­dalmasan elmélkedő alaphangulatát is. A Liszt kompozíció Wehner Tibor íz­lésesen összeállított műsorának sikerüli befejezése volt. Havas Mártc I esz-e még januárban tél ? z eddigi januári időjárás csa­lódást okozott egész Délnyu­gat-Szlovákiában, ahol csak a mozik­ban, a heti híradók vetítése alkalmá­val láthattunk téli idillt. Szlovákia többi területein hidegebb volt az idő­járás és he yenként hó is esett, ám­bár a tél ott sem volt olyan, amilyen­nek lennie kellene. Szlovákia észak­nyugati, északkeleti és keleti részei­nek alacsonyabban fekvő területein kb. január 5. és 14. között volt niint­egy 4—10 cm vastagságú összefüggő és állandó hótakaró. A legelőnyösebb Hóviszonyok persze az Alacsony- és a . Magas-Tátra hegyein voltak. Itt a sr.óban forgó időben 50 cm-nél vasta­gabb volt a magasabb fekvésű terüle­tek hótakarója. A következő napokban az alacsonyabb fekvésű hegyeken el­olvadt a hó és csak a hegyvidék ékes­kedett fehér hítakaróval. A legutóbbi napokban fokozatosan változott az időjárás Európában. Észak-Anglia térségében alacsony lég­nyomás (zavar) keletkezett az Atlanti­óceán felett, mely hamarosan meg­közelítette Skandinávia és Finnország déli partjait, azután északkelet felé vett irányt. Ezt a légnyomást arány­lag gyorsan hideg légáramlás követte, mely magasabb földrajzi szélességből (Island és a Spitzbergák területéről) kiindulva elérte Nyugat-Európát. A szárazföldre való továbbhatolása meglassult, mert az Alpesek terüle­tén hullámossá vált e légáramlat éle. A hullámos meleg lég határán, mely hítfőn reggel elvonult Dél-Franciaor­szág, Svájc, Közép-Ausztria, Morvaor­szág, valamint Lengyelország felett, havas övezet alakult ki a hideg levegő­rétegben. A meleg lég határa a hétfő­ről keddre virradó éjszaka Magyaror­szág felé tolódott és ezzel megkez­dődött a hideg légtömegek Szlovákia területére való áramlása. A hideg légáramlat előrehatolásával egybekötött havazás hazánk nyugati részén volt a legkiadósabb. Csehor­szág, Nyugat- és Észak-Morvaország alacsonyabb fekvésű területein kedden reggel 4—10 cm hó esett és a hőmérő mínusz 4—8 C fok fagyot mutatott. A legnagyobb havazást a hegyvidékek­ről jelentették, mégpedig a Pradéden 116 cm és a Cnuranovon 118 cm volt a hótakaró vastagsága. Szlovákia dél­nyugati lapályos területem kedden reggel csak fél cm-es, többi területein pedig 1—3 cm-es volt a hő. A hegyvi­déken a következőképpen alakult a hó­mennyiség értéke: Zvolen 13 cm, Šver­movo 11 cm, Oravský Podzámok 11 cm, Sitno 36 cm, Kőpataki tó 23 cm, Lom­nici-csúcs 84 cm, Chopok 96 cm. A jelenlegi időjárás arra vall, hogy a legközelebbi napokban hidegebb lesz az idő és erősödnek a fagyok. A Földközi-tenger, a Balkán és Nyu­gat-Európa felett kialakuló légáramla­ti zavarok kelet felé vesznek majd irányt és később havazást hozhatnak Közép-Európába. Eszerint téli időjárást várhatunk Szlovákiában is. Már való­ban ideje volna, hogy — bár átmene­tileg — tél legyen nálunk is. Oj színfoltja fővárosunk­nak a világhírű berlini Busch Cirkusz 20 év utáni vendégszereplése a Fučík­Park területén felállított alumínium sátor alatt. A Német Demokratikus Köztársaság artistái cir­kuszművészetük magas színvonalával immár hetek óta kellemesen szórakoztat­ják a prágai és a környék­ről külön autóbuszokban ér­kező városi és falusi kö­zönséget. Az estéről estére zsúfolásig megtelt nézőtér és a kirobbanó siker sürgeti az állandó prágai cirkusz megvalósítását. A Busch Cirkusz műsorá­ban nagy szerepet kap a szépség, az emberi ügyes­ség és humor, a cirkusz műfajában elengedhetetlen látványosság pedig mér­téktartóan, . ízléssel érvé­nyesül. A Busch Cirkusz műsora tartalmas és érde­kes. A legnagyobb hatást az állatidomításban elért ered­mények keltik. Meglepő az idomított lovak, oroszlánok, elefántok, kutyák, pingvi­nek, sót tigrisek tanulé­konysága. Az egész cirkusz­aréna szinte telistele van lipicai fehér, hollófekete és barna pejlovakkal. Még az sem lenne csoda, ha maga az idomító eltévedne közöt­tük. Ezzel szemben mi tör­ténik? Mind a tizennyolc ló pontosan ismeri helyét, ve­zényszóra zárkózik fel hár­mas és hatos sorokba, pon­tosan a számrend szerint, CIMItHÜ; amelyet mindegyikük az ol­dalán visel. Még véletlenül sem hibáznak. A lovak tán­colnak, keringőznek, köny­nyedén, a zene ütemét kö­vetve. Elefántoktól pedig még sohasem láttunk olyat, mint amit Epi és Band Vi­dane idomított elefántjai a balett tagjaival közösen be­mutatnak. A táncosnők, az idomítók és az elefántok mutatványai veszélyesek. A produkció azonban oly tökéletes, hogy a testi ép­ség veszélyeztetésére senki sem gondol. Érdekfeszítők, ha nem is újszerűek a ben­gáli tigriscsoport mutatvá­nyai is. Szinte titokzatos, hogy annyira különböző állatokat, mint elefánt és ló, vagy oroszlán és kutya közös mutatványokban annyira egymáshoz lehet szoktatni. Persze régebben, amikor erőszakkal, éheztetéssel, szöges korbáccsal idomítot­ták az állatokat, aligha le­hetett volna ezeket az álla­tokat egy ketrecbe engedni. Ma másképpen dolgoznak. Nem idomítják, „tanítják" az állatokat. Jó bánásmód­dal és az állat egyszerű ösz­töneinek és vágyainak fi­gyelembe vételével minden­hez hozzá lehet * szoktatni őket. Még ahhoz is, hogy az oroszlán ne bántsa a ku­tyát és a kutya ne féljen az oroszlántól. A modern idomító csattogtat ugyan az ostorával, mert ez jel­adás, — de nagyon vigyáz, hogy az ostor hozzá ne ér­jen az állathoz. Szépek, rendkívül kidol­gozottak és pontosak az ar­tistamutatványok. Látszik, hogy igen nagy gondot for­dítanak ezeknek a számok­nak tetszetős, külsőségeik­ben is minden igényt kielé­gítő beállítására. A legnyak­'törőbb mutatványokat is — nagyon helyesen — sok humorral, groteszk mozdu­latokkal végzik el. A 4 Ca­si, 5 Árkus, 6 Wallaston, Tonellis produkciói ördön­gös ügyességű akrobata- és zsonglőrmutatványok. Per­sze látványos az egész mű­sor, Hedy Wölke balettka­ra, a két kitűnő bohóc, a zenekar is. Az Originál Niewars artistacsoport egé­szen szokatlan magasság­ban egy szál drótkötélen végzi páratlanul vakmerő mutatványait. * * * Ügy véljük, régi adóssá­gunkat törlesztjük a bátor­ság és vidámság művésze­tével szemben, ha megírjuk, hogy kulturális frontunk egyik jelentős területe a cirkuszművészet. Naponta ezrek gyönyörködnek a cir­kusz műsorában az egész világon. A nép egyik ked­venc szórakozása ez. Csehszlovákiának becses cirkuszi hagyományai van­nak. Bebizonyították ezt ar­tistáink 1955-ben Moszkvá­ban és 1956-ban a varsói fesztiválon, amikor nagy si­kereket értek el. Artistáink zöme tehetséges, nagy szakmai tudással rendelke­ző művész. Lakosságunk forró érdeklődéssel viselte­tik a cirkuszművészek iránt. A hetvenedik születésnapját meg nem ért Eduard Bass legnépszerűbb könyvének témáját a cirkusz környe­zetéből merítette. Karinthy egyik nagyszerű novellájá­nak tárgya a cirkusz. Mint a kultúrfront min­den szakasza előtt, a cir-' kusz előtt is hatalmas fej­lődés lehetőségei állanak. E téren nagy segítségünkre vannak a baráti országok tapasztalatai. Ilyen segítség a Busch Cirkusz vendégsze­replése is. Prágának ninrs állandó jellegű cirkusza. Csehszlo­vák, szovjet, m&gyar, len­gyel társulatok váltogatják időnként egymást. Legin­kább nyáron. Most beigazo­lódott, hogy a téli előadá­soknak is nagy a vonzóere­je. (A fűtőkocsik a nagy cirkuszépületet kellemes meleggel látják el.) Meg­érett a helyzet állandó prá­gai cirkusz létesítésére. A kérdés már tanácskozá­sok tárgyát képezi. Méltán írhattuk hát kis írásunk elé az egyik legnépszerűbb csehszlovák filmvígjáték cí­mét: „Cirkusz lesz!" Még­pedig nemsokára. SZILY IMRE ÍJJ SZO 5 ír 1958. január \

Next

/
Oldalképek
Tartalom