Új Szó, 1958. január (11. évfolyam, 1-31.szám)

1958-01-17 / 17. szám, péntek

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottság a január 9-10-i ülésének vitájából A kölcsönös testvéri segítség a szocialista országok együttműködésének elválaszthatatlan része Ján Marko elvtárs felszólalása Pártunk Központi Bizottságának fórumán már nem egyszer megbizo­nyosodtunk arról, hogy a dolgozók létérdeke a szocialista államok egy­ségének és testvéri együttműködésé­nek szilárdítása a proletár nemzet­köziség alapján, a Szovjetuniónak, mint a szocialista országok tábora vezető erejének elismerése. Amikor a kommunista- és mun­káspártok képviselőinek nyilatkozata kiemeli a szocialista országok köl­csönös kapcsolatainak jelentőségét, megerősíti ezzel pártunk álláspontjá­nak helyességét is s ugyanakkor e kapcsolatok elmélyítésére és bőví­tésére késztet bennünket. A párttagok és velük együtt a többi dolgozók mindig megelégedés­sel fogadták azt a tényt, hogy pár­tunk elismerve a teljes egyenjogú­ság, a területi sérthetetlenség, az állami felségjog és a belügyekbe valő be nem avatkozás elveit minden­kor helyesen hangsúlyozta, hogy ezek az elvek bármilyen jogosak és he­lyesek, önmagukban még nem merí­tik ki a szocialista országok kölcsö­nös kapcsolatainak lényegét. A szo­cialista országok kapcsolataiban nem formális, deklaratív kapcsola­tokról, hanem az akadályok közös leküzdéséről, a tetteket szülő, köl­csönös, testvéri segítségről van szó. örömmel és megelégedéssel fogad­tuk ezért a nyilatkozatnak azt a ré­szét is, amely hangsúlyozza, hogy a kölcsönös testvéri segítség a szo­cialista országok kölcsönös kapcso­latainak elválaszthatatlan része, hogy a kölcsönös előnyadás alapján a szocialista államok továbbra is bőví­teni és tökéletesíteni fogják kölcsö­nös gazdasági és kulturális együtt­működésüket. Alkalmam volt ismételten, több ol­dalról betekinteni az együttműködés problematikájába és mindig csodál­tam azokat az óriási lehetőségeket, amelyeket a szocialista államok szo­lidaritása minden téren: gazdasági, kulturális, s természetesen politikai és más téren is a dolgozó népnek nyújt. Ismert tény, hogy ezeket a le­hetőségeket csak részben használjuk ki, hogy a dolgozók tömegei általá­ban keveset tudnak a szocialista or­szágok munkamegosztásából eredő konkrét előnyökről. Pedig nagyon fontos, hogy minden szocialista or­szágban a lehető legjobban meggyő­ződjenek a szocialista államok köl­csönös segítségének és együttmű­ködésének szükségességéről és az ebből származó előnyökről, hogy a dolgozók minden nap egyre tisz­tábban lássák, milyen hazugságokat terjeszt az osztályellenség, a bur­zsoá propaganda. A tudományos-műszaki együttmű­ködés keretében néhány évvel ezelőtt Magyarországon jártam. Megtárgyal­tuk a tűzálló anyagok gyártásában követendő együttműködés kérdéseit és alaposan megismerkedtünk a ma­gyar acélipari üzemek, de főként a diósgyőri, csepeli és sztálinvárosi acélüzemek problémáival. Magyaror­szág dolgozó népe akkortájt önfelál­dozó munkát végzett a sztálinvárosi kohóüzem építésén. Mindnyájan örül­tünk sikereinek. Gyönyörű és mo­dern üzem épült. A Szovjetunió és egyes népi demokratikus államok is segítettek. Voltak nehézségeik, de az építés munkáját olyan lelkesedés kí­sérte, mely a helyes cél elérése ér­dekében minden nehézséget leküzd. Magyarország iparosítása nem volt helyteien cél, noha megvalósításában hibák fordultak elő. Ezek azonban nem voltak olyan hibák, hogy 2—3 év elteltével a magvar munkásnak kételyei támadjanak, vajon kemé­nyen és határozottan verje-e vissza a körmönfont támadót, aki kinyúj­totta kezét a már első gyümölcsét termő fa után. Ilyen volt ez az acél­gyár is és még sok más üzem, me­lyet Magyarországon a népi demok­ratikus országok szolidaritásával és a Szovjetunió önzetlen segítségével felépítettek. Mindenkinek kívánom, hogy lássa azt a csodálatos örömet, amelyet mi éreztünk Sztálinvárosban, amikor megérkezett a sztálinvárosi nagyol­vasztó számára a Szovjetunióban gyártott tűzálló anyag. Milyen kivá­ló minőségű volt! Minden darab tég­láját gondosan, vízhatlan papírba csomagolták s az anyag megfelelt a legigényesebb követelményeknek is. Hogyan csengett, ha ráütöttek! Ez a kis epizód is segített az emberek­nek megtalálni a helyes utat. így néztünk annak idején a dol­gokra és így gondolkoztak velünk ÍJ.I SZO 1 b 1958. január 17. együtt a magyar dolgozók is, akik sok kiváló üzemet és sok száz szö­vetkezetet tudtak alapítani, de saj­nos, nem tudták ezeket és összes vívmányaikat megvédelmezni a ha­zug propaganda befolyásától és ké­sőbb az imperialisták közvetlen be­avatkozásától. Nem tudták idejében megmagyarázni a dolgozóknak, hogy most nagyobb szükség trakto­rokra mint kardigánokra, trampci­pőkre, és hogy előbb kell learatni a gabonát és csak aztán pihenni a Margitszigeten. Ezen a példán is rá akarok mu­tatni arra, milyen fontos a szocia­lista tábor országai számára az im­perialista propaganda hazugságainak és rágalmainak fáradhatatlan leleple­zése, milyen fontos országaink belse­jében és országainkon kívül is az igazság terjésztése a szocializmus­ról. Milyen fontos megtanítani a be­csületes embereket, hogy a szocialis­ta építésben az előnyök és fogyaté­kosságok megítélésekor tekintetbe vegyék az arányokat. Ezzel kapcso­latban feltehetjük a kérdést, mit te­szünk annak érdekében, hogy min­den dolgozó ne csak érezze a szo­cialista országok kölcsönös munka­megosztásából eredő előnyöket, ha­nem többet is tudjon róluk, hogy is­meretei alapján maga is a szocialista államok, a kommunista- és munkás­pártok egysége és együttműködése megszilárdításának aktív harcosává váljék. A kommunista- és munkáspártok képviselői és Központi Bizottságunk nagyon helyesen és körültekintően cselekedtek akkor, amikor minden kommunistának megmutatták, milyen új feladatok várnak ránk a nemzet­közi kapcsolatok propagálásában és amikor nagy fontosságot tulajdoní­tottak e kapcsolatok gazdasági ré­sze elemzésének. Mit kell megismertetnünk a dolgozókkal Dolgozóink általában tudják, hogy a szocialista országok gazdasági együttműködése szükséges és hogy elősegíti a szocialista építést. Tud­ják, hogy a Szovjetunióból és egyes népi demokratikus államokból külön­féle nyersanyagot, félkészárut és kü­lönféle termékeket importálunk. Tud­ják, hogy a Szovjetunióból fedezzük vasszükségletünk háromnegyed ré­szét, rézszükségletünk kétharmad ré­szét és ugyanonnan nagy mennyiségű kőolajat, gabonát, Magyarországról bauxitot, Bulgáriából szőlőt, stb. ho­zunk be. Mindez általában ismert tény. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szö­vetségnek ez irányban nagy része van a dolgozók tájékoztatásában. Ha azonban tovább megyünk, ha a köl­csönös árucsere gazdasági része fe­lől kérdezősködnénk, többnyire azt látnánk, hogy a dolgozók közül sok­nak nincs erről kellő ismerete, sőt, sok becsületes ember körében külön­féle hírek keringenek. Meggyőződé­sem, hogy az imperialista propagan­da különféle hazugságainak és rá­galmainak leleplezése céljából fon­tos, hogy az üzemekben, falvakon, hivatalokban és iskolákban konkrétan tájékoztassuk a dolgozókat a szocia­lista országok közötti árucseréről és a munkamegosztásból eredő előnye­inkről. A Szovjetunióbői kb. négymillió tonna vasércet importálunk. E vas­ércből termelt egy tonna nyers­vas 30 — 40 százalékkal olcsóbb, mint a saját vasércünkből kiterrhelt nyers­vas, amelyből különben sincs ele­günk. Évi kétmillió tonna terme­lést számítva ennek gazdasági ered­ménye kb. félmillió korona, nem beszélve azokról az előnyökről, me­lyek a devizamegtakarításbői, hitel­folyósításból, értékesítési lehetősé­gekből, stb. származnak számunkra. Ez iránybaiv az intézkedések komp­lexumát kell kidolgoznunk, hogy minden dolgozónk egyöntetűen és meggyőzően lássa a szocialista or­szágok kapcsolatainak gazdasági ré­szét. Propagandamunkánk hasznos és eredményes lehet ez irányban, mi­vel ugyanakkor épp olyan konkré­tan rámutathat a tőkés országok kapcsolatainak egyoldalúságára, amelyben az erősebb törvénye ér­vényesül. Öriási előnyök származnak gazda­ságunk számára a szocialista or­szágok tudományos-műszaki együtt­működéséből. Dolgozóink közül sokan tudják, hogy az olyan üzemeket, mint amilyen a Žiar nad Hronom-i és az istebnei kohóművek, a Kapron­üzem, stb. a / szovjet technológia alapján a szovjet és más tervezők segítségével építettük 'vagy építjük fel. Az azonban már kevésbé ismere­tes, hogy mi mindent takarítottunk meg, ezzel mind tervezési kapacitá­sokban, mind az építés gyorsaságá­ban vagy a káderek nevelésében. Ismeretesek minisztériumaink fo­gyatékosságai, melyek azt mutatják, hogy valamennyi minisztériumban aránylag kevés figyelmet szentelnek a külföldi utak során szerzett isme­retek felhasználásánál. Szlovákiából tavaly kb. 2390-en voltak külföldön. Ezeknek az utaknak hasznosítása azonban korántsem felel meg a szer­zett ismeretek felhasználása lehető­ségeinek. A dolgozók csak ritkán ér­tesülnek érdekes és megfelelő for­mában arról, mit tettek az illetékes dolgozók a termelés fokozásának, ol­csóbbá tételének és minőségi javítá­sának érdekében, mit, milyen határ­időn belül hajtanak végre. Hasonlóképpen a népi demokratikus és a többi országok polgárai százával érkeznek hozzánk Csehszlcivákiába és Szlovákiába. Legtöbben Lengyelor­szágból és Magyarországból. Mivel Magyar- és Lengyelország szomszédai vagyunk, sokat tehetünk a közös ügyért — amely a népi demokrati­kus országok népei egységének meg­szilárdítása —, ha helyesen kihasz­náljuk ezeket a látogatásokat és ha kellő figyelmet szentelünk szervezé­süknek és biztosítjuk a látogatókra gyakorolt helyes politikai hatást. A szocialista és a többi országok­kal fenntartott kapcsolatok szerve­zését, akár az alkalomszerű látogatá­sokat, akár a tudományos-műszaki együttműködés keretében történő szakembercserét, turista kirándulá­sokat, stb. a legtehetségesebb embe­reknek kell kezükbe venniök és kü­lönösen nagy gondot kell fordítani az ezért felelős minisztériumok és vállalatok illetékes osztályainak és alosztályainak munkájára. Népünk jobb életéért A szocialista országok munkameg­osztásából származó előnyöket egy­részt az illetékes termelési csopor­tókban és vállalatokban népszerűsít­hetjük célszerűen, másrészt az egyes járásokban, az ügy jellege szerint megismertetjük velük az egész la­kosságot vagy a vidék szakembereit. A Szovjetunióban egyszerű beren­dezést, szellőztetőt láttam, ame­lyet arra a célra használtak, hogy a munkás puszta kézzel ne a meleg anyagot osztályozza. A szellőztető meggyorsítja a levegőcserét, a mun­kás pedig nem égeti meg a kezét. Nálunk dolgozóink évtizedek óta osztályozzák kézzel a forró anyagot, hely és megfelelő gépek hiánya mi­att mást nem is tudnak csinálni. Mentesítsük a munkást e nehézségtől és örökké emlékezni fog a Szovjet­unióval folytatott kölcsönös együtt­működésünk előnyeire. Másik példa: a munkások harminc, nyáron sokszor 40 — 50 fokos meleg­ben dolgoznak fárasztó és nehéz érctörmelékekkel a kohók mellett. A Szovjetunióból behozott korszerű olvasztó 10 —12-szerte többet termel és kezeléséhez csak ellenőrző mun­kára van szükség. Körülbelül 200 em­ber végez ilyen nehéz munkát ol­vasztóinkban. öt-hat év alatt többsé­güket mentesíthetnénk a fárasztó munkától. Tegyük meg ezt és mond­juk meg a munkásoknak, hogy ezt tanultuk a Szovjetunióban és akkor majd nemcsak ők, de ivadékaik is hálásak lesznek a szovjet emberek­nek. Meggyőződésem, hogy a tőkés nyu­gatról jött bármelyik „propagandistá­nak" még ha akármilyen erős rádió­leadóval is rendelkezik, soha sem lesz szerencséje népünknél. Beszél­jünk az egész járásban, minden kör­nyező faluban arról, mit tettüsk a szovjet tapasztalatok alapján a dol­gozók javára. Az az örömet keltő tu­dat hatja át az embereket, hogy is­mét erősebbek vagyunk, hogy meg­védjük a békét, hogy jobb lesz éle­tünk. Szervezzük meg tanulóinkat és tudományos dolgozóinkat, mondják el a falvakban, üzemekben, 6s minden egyes faluban, hogyan haladunk előre, milyen biztos lehet a dolgában dol­gozó népünk. Meg kell ezt tennünk, mert a reakció erői önként nem ad­ják fel pozícióikat. Ügy vélem, nemzeteink, a csehek és szlovákok kapcsolatában is na­Céltudatosan és rendszeresen kell előrehaladnunk az ideológiai-nevelő munkában Augustín Michalička elvtárs felszólalása saság életétől való elszigetelődése minden jelenségének megszüntetését. Ez a kérdés, ha elég széleskörűen és minden összefüggésében értelmezzük, valóban egyik alapvető kérdés nálunk és ha nemzetközi szempontból nézzük, úgy a proletár nemzetköziség kérdése — amint arra a* CSKP KB plenáris ülésének vitájában rámutattak — nap­jaink legerősebb és legvonzóbb esz­méje. Csehszlovákia népei egységének és testvériségének megerősítéséért mindenekelőtt a dolgozók nevelésének és átnevelésének pozitív útján kell harcolni. Társadalmunk konkrét helyzetéből, jelenlegi szükségleteiből, de főleg abból kell kiindulnunk, hogy ha a felszabadulás után népeink kapcso­latai igen kedvezően fejlődtek, úgy ma, a szocialista építés betetőzésé­nek fokozott feladatai mellett ezt a törekvést még meg kell sokszoroznunk. E munkában a fő és vezető gondolat legyen minden szakaszon a Gottwald elvtárs által kitűzött tézis: Az a tény, hogy a Csehszlovák Köztársaság né­peinknek valóban természetes és egyetlen lehetséges államformája, hassa át mélyrehatóan és visszavon­hatatlanul népünk tudatát. Engedjék meg, hogy még egy kér­déssel foglalkozzam, amelynek — úgy vélem — főleg a kommunista és mun­káspártok nyilatkozatával kapcsolatban kell figyelmet szentelni. Ez a Szov­jetunió vezette szocialista tábor bé­keharca magyarázásának kérdése. A nyilatkozat többhelyütt hangsúlyoz­za, hogy ez a legfőbb kérdés, amely köré az emberiség hatalmas többségét csoportosíthatjuk. Ez nemcsak, nem­zetközi méretekben, hanem itthon, belpolitikai munkákra is érvényes. Ügy vélem, hogy éppen a belpolitikai munkában még nem értékeljük kel­lőképpen a nép aktív megnyerésének feladatát az építés és a szocialista eszmék számára. Ogy látom, hogy fő­ként sajtónkban és a propagandában néha nem tudjuk eléggé érdekesen, érthetően, lelkesen és vonzóan ismer­tetni és elemezni a dolgozók előtt azt a tézist, hegy a béke szocializ­must jelent és a szocializmus egyenlő a békével. Sokkal alaposabban és meggyőzőb­ben kell megmutatni a dolgozóknak, hogy míg a kapitalisták számára a fegyverkezés feltétlenül szükséges és hasznos maximális nyereségeik el­nyerésére, addig a dolgozók és a szo­cializmus számára ez hatalmas terhet és nehézséget jelent. Az imperialisták a hidegháború politikáját többek kö­žôtt azért is folytatják, hogy e nagy teher viselésére kényszerítsék a szo­cialista tábort, miután tudják, hogy enélkül gazdaságunk, a nép kulturá­lis és életszínvonala még nagyobb ütemben fejlődnék, még kifejezőbben és gyorsabban jutna kifejezésre a szocializmus hatalmas fölénye a kapi­talizmus felett. Nőnek a feladatok. Az ideológiai munka az ökonómia fejlődésével és lakosságunk élet- és kulturális szín­vonalának emelkedésével az elkövet­kező években még jobban előtérbe kerül. Az eszmei-nevelő munkát ho­vatovább még rendszeresebben és céltudatosabban kell végeznünk, erre kell előkészítenünk és felfegyverez­nünk egész pártunkat. Mind újabb és újabb, e munkára kellőképpen előké­szített funkcionáriust és párttagot fo. gunk bekapcsolni és kiemelni e munká­ba. A CSKP KB júniusi és decemberi ülése, valamint Központi Bizottságunk mai ülése világosan mutatja az utat, amelyen haladnunk kell. W//////////////////////OT Az utóbbi években — főleo az SZKP XX. kongresszusa után — a CSKP KB és az SZLKP KB ülésein már sokszor hangsúlyozták, hogy a szocializmus előrehaladó építésében mindinkább előtérbe lépnek az ideoló­giai problémák, hogy az egész párt, az összes párttagok és funkcionáriu­sok 'deológiai munkájának kel! az el­ső helyen állania. Különösen alaposan foglalkozott a kérdésekkel a CSKP múlt évi júniusi központi bizottsági ülése. Az SZLKP kongresszusa, mely rö­viddel a CSKP KB júniusi ülése előtt zajlott le, tárgyalásának nagy részét (a beszámolóban, a vitában és a ha­tározatban) ideológiai problémáknak szent»lte, hogy előzőleg az SZLKP KB plenáris ülése megtárgyalta és jóvá­hagyta az SZLKP KB már hosszabb ideje előkészített álláspontját az ideológiai szakaszokon felmerülő egyes helytelen nézetekkel és jelen­ségekkel kapcsolatban. Ma már el­mondhatjuk, hogy ez az álláspont bizony pozitív szerepet játszott éppen azok soraiban, akiket érintett, abban a körzetben, ahol sok bonyolult fel­adat állott előttünk. Ma látnunk kell, hogy az SZLKP KB álláspontja mégis a kérdéseknek aránylag szűk körével foglalkozott, hogy többé-kevésbé csak az irodaim.' fronton dolgozókat érintette, és ezért annál inkább szükségesnek mutatko­zott a CSKP KB júniusi ülése után alaposabban, mélyrehatóbban feldol­gozni a szlovákiai ideológiai problé­mákat, főleg azonban a burzsoá na­cionalizmus és a ludákizmus prob­lémáját megtárgyalni a párt szervei­ben — így terveztük, de nem való­sítottuk meg — és nemcsak jobban tájékoztatni, hanem ténylegesen fel­fegyverezni pártunkat Szlovákiában a hajtékony ideológiai harcra. Nem változtat a tényeken az sem, hogy az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztálya rendkívüli figyelmet szentelt a szlovákiai kerületi bizottságok ülé­sei előkészítésének. Bár a kerületi bizottságok ideológiai problémákkal foglalkozó üléseit kedvezően értékel­jük, tudatosítjuk, mennyivel sikere­sebbek lettek volna az elemzések és végkövetkeztetések, ha ezeket az üléseket az SZLKP KB tárgyalása előzte volna meg, amely mai ülésünk­höz hasonlóan elemezte volna e kér­déseket. Ezért az SZLKP KB mai ülése annál jelentőségteljesebb, mert ismét alaposan felfegyverzi pártunkat Szlovákiában az előttünk álló sürgős feladatok teljesítéséért folytatott harcra. A párt kitűzte hazánk szocialista építése betetőzésének jelszavát. A szo­cialista építés betetőzésével kapcso­latos feladatok teljesítése azt jelenti, hogv az új szocialista ember, a sok­oldalúan képzett dolgozó, a szocialis­ta építés irányításának aktív ténye­zője nevelésével összefüggő feladato­kat is szem előtt kell tartani. A be­számoló részletesen elemezte, hogy jelenleg mindenekelőtt mely ideoló­giai problémákra kell összpontosíta­nunk pártunk figyelmét. Nagyok e feladatok és nem teljesíthetnők őket, ha csupán saját erőinkre támaszkod­nánk (a párt apparátusára gondolok). Kötelességünk és főleg az ezen sza­kaszon dolgozók kötelessége lesz úgy vezetni a munkát, hogy az egyes problémák feldolgozásába bekapcsol­juk a legjobb kommunisták — ideoló­gusok, művészek, propagandisták stb. széleskörű aktíváját. Bacílek elvtárs beszámolójában el­mondta, hogy programunkban felada­tunkul tűzzük ki életünknek a köztár­gyobb súlyt kell fektetnünk kapcso­lataink gazdasági súlyának elemzé­sére. Nem véletlen, hogy a burzsoá propaganda ebből nagy tőkét igyek­szik kovácsolni a maga számára. A köztársaság gazdaságának szerves egységét nem egy esetben helytele­nül értelmezik s ez várt ürügy rossz­akaróink szemében. Tavaly a tőkés államokból is sok látogató járt Szlovákiában. Társasá* gukban meggyőződhettünk, milyen irányban és milyen körmönfontul működik a külföldi burzsoá propa­ganda. Miből indul ki? Elsősorban abból, hogy figyelmen kívül hagyja államunk gazdaságának szerves egy­ségét, hogy a dolgokat úgy igyekszik beállítani, mintha a szlovákok nem­zeti élete érdekében előnyösebb len­ne Szlovákia különálló gazdasági élete s nem pedig a köztársaság területe természeti és gazdasági feltételeinek közös kihasználása. A köztársaság gazdasági egységének követelményé­ből kiindulva ügyelnünk kell az irá­nyítás helyes megszervezésére és formáira. A köztársaság gazdaságának egysége ge rendkívül nagy előnypket jelent nemzeteinknek. Ugy vélem, hasznos lesz jobban megismertetni az üzemek, falvak, de a hivatalok dolgozóit is építésünk fejlődésének egyes alap­vető és döntő feltételeivel, ami főként gazdasági propagandánk és mindnyá­junk feladata. Elég érvünk van arra, hogy még csirájában visszaverjük a "burzsoá uszítás aljas támadásait. A szocia­lizmus közös útja, a közös osztály­lényeg, a közös érdekek és célok az imperializmus elleni harcban a közös marxi-lenini ideológia - ez adja azt a biztonságérzetet, hogy jó úton ha­ladunk előre a dolgozók további győ­zelmei felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom