Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)
1957-12-11 / 343. szám, szerda
fSarlkó €lek így Iái j a... T raktorok szántották már a csecsei határ egy részét. Kevesen voltak még a szövetkezetesek, de bíztak a jövőben, bíztak a közös gazdálkodás elöbbrevalóságában. Már az első év megmutatta, hogy az út, amelyen elindultak, jó. Az „úttörők" tudták, rajtuk a falu szeme. A falu sorsának rövid időn belüli igazdosáa nagy részben az ő munkájuktól függ. Voltak, akik nem nagy jövőt jósoltak a szövetkezetnek, de akadtak olyanok is — igaz, jóval kevesebben mint az előbbiek — akik már az első évben, ha nem is tettekkel, de szóval a szövetkezet mellett foglaltak állást. Bartók Elek sem az egyik, sem a másik táborhoz nem tartozott. Elfogulatlanul, tapasztalt középgazda szemével nézte a fejleményeket. Ha elment a szövetkezet földje mellett, beletúrt a szántásba, elég mélyen szánt-e a traktor. Megfigyelte a termést, megtapogatta a kalászokat. Mire gondolt ilyenkor? Senkinek sem árulta el. Nem dicsérte a szövetkezetet, de nem is gyalázta. Ha valaki mégis csak nagyon erőszakoskodott vele — mert hát egy faluban mindenféle ember akad — kurtán más irányba terelte a beszélgetést. Legtöbb esetben így válaszolt: — Majd elválik, mire mennek ... Eltelt egy év. Üjból szántottak a traktorok a szövetkezet földjein. A tagok az elmúlt év során nem vallottak szégyent. Az elért eredmények önbizalmat kölcsönöztek a lelkes kis csoportnak. Ha úgy hozta a sor, már a kívülállókat is próbálták meginvitálni maguk közé. A második év tavaszán Bartkó Eleket is m^fikérdezték: nem lépnee be közéjük. — Várok még — válaszolta kurtán. S várt. Várt még egy évet, még egy felet. S akkor azt mondta: — Ha akarjátok jövök ... A szövetkezetesek pedig akarták. Bartkó Elek elhatározása nem ment kicsiség számba. A falu földműveseinek döntő többsége a szövetkezetet választotta. Oj, eddig ismeretlen útra léptek a csécseiek. Bartkó Elek életében is egy új fejezet vette kezdetét. Még, új, szokatlan volt minden, de rövidesen feltalálták magukat a „jövevények". Bartkó Elek is megtalálta helyét a közösben. Szövetkezeti pályafutása tulajdonképpen akkor vette igazában kezdetét, amikor a szövetkezet elnöke egyik este gyűlésre hívta össze a tagokat, s azzal állt elő: „Megbetegedett az egyik állatgondozó, valaki kéne a helyére." Hosszú csend követte az elnök bejelentését. Már-már úgy látszott, nem akad jelentkező, amikor Bartkó Elek megszólalt: — Ha nincs kifogásuk ellene ... vállalnám. S mert senki sem ellenezte indítványát, másnap reggel már elfoglalta új munkahelyét az istállóban. Teltek a napok, majd a hetek, s az új állatgondozóról — kezdetben csak a vezetők, később már a tagok körében is — egyre több szó esett. Híre ment annak, hogy az új állatgondozó igazán rendben iartja az állatokat. Nemsokára pedig azt vették észre, hogy Bartkónak egyre több tejeskannára van szüksége. Becsületessége, szorgalma szinte máról holnapra megbecsült emberré tette a szövetkezeti családban. Később a tagság úgy határozott, hogy maradjon továbbra is ő az állatok mellett. Amikor a taggyűlés határozatáról értesítették — akárcsak, amikor önként jelentkezett — röviden válaszolt. — Ha úgy kívánjátok,... maradok! Lassan hat éve lesz annak, hogy Bartkó Elek ezt a néhány szót kimondta. — Azóta a szövetkezet legmegbecsültebb tagjává küzdötte fel magát. Becsülik szorgalmáért, tisztelik komolyságát, a szövetkezethez való rendíthetetlen hűségét. Ma is éppen úgy, mint öt és fél évvel ezelőtt, reggelenként elsőnek nyit ja az istálló ajtaját. Az ő állatai a legszebbek, a legtisztábbak. Ügy bánik a takarmánnyal is, akár valamikor odahaza a sajátjával bánt. Sajátjának tartja a szövetkezetet és nem restell szót emelni, ha a közös ügyéről van szó. Jelenleg 22 tehenet gondoz. Családján kívül csak a munkának él. Gyarapítja a szövetkezetet, hogy neki is több jusson a közősből. Hogy milyen eredménnyel dolgozik, arról a szövetkezet fiatal elnöke Szaniszló Sándor így vélekedik: — Elek már most jóval túlteljesítette évi munkatervét. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítsák a számok. A szövetkezet vezetősége az év elején úgy tervezett, hogy egy-egy tehéntől az év végéig 1930 liter tejet kell kifejni. Gyakorlatban ez annyit jelent, hogy Bartkó Eleknek az év végéig a gondjaira bízott 22 tehéntől durván számolva is 42 500 liter tejet kell kifejnie. ö atonban nemcsak elérte, hanem november elejére már túl is szárnyalta ezt a tervet. A múlt hónap elejéig a tervezett évi 42 500 liter helyett 45 900 litert fejt. S amikor a párt levelét megvitatták, neki is volt szava. Tömören foglalta össze mondanivalóját. — November l-ig 45 900 volt, az év végéig pedig még S ezerrel lesz több ... Nem hivalkodva mondta, csak éppen azoknak az embereknek jogos büszkeségével, akik érzik, hogy valamit tettek a közös érdekében. S ha valaki tett valartjit Csécsen, Bartkó Elek tett. Az, hogtj az év végéig a 45 900 liter tejet még 8 ezerrel megtoldja, annyit jelent, hogy a tervezett 1930 liter helyett 2450 liter tejet fej a kezelésében lévő 22 tehén mindegyikétől, vagyis ő maga U 400 liter tejjel ad többet a közellátásnak, mint amennyit eredetileg kívántak tőle. Van még a dolognak egy másik oldala is, amiről beszélni kell, ha tiszta képet akarunk kapni ennek a szorgalmas embernek munkájáról. — A tejtermelés mellett még az a feladat is hárult rá, hogy a 22 tehéntől 20 borjút neveljen fel 90—90 kilós súlyban. Ezzel a feladatával is sikeresen megbirkózott, sót 90 kilós borjak helyett 100 kilósakat nevel. No de térjünk még vissza magához Bartkó Elekhez. Halljuk mit mond még ? — ... de még nincs minden lehetőség kimerítve. Egy kis akarat s a levélben foglalt követelményeket idejében teljesítjük. Igen, egy kis akarat és megértés! Egy könyvecskében olvastam, hogy az abrakot a hasznosságnak megfelelően kell juttatni a teheneknek. S nálunk? Sajnos nem így van. Pedig kár, mert nem butaság ám az, ami abban a könyvben van. De még nem késő! Gondolják meg, s aztán ... Igen, gondolják meg a csécseiek, mert igaza van Bartkó Eleknek. Nem a saját érdekéért szólt ő, hanem a közösség érdekéért. -lég sokat beszéltünk már Bartkó Elek munkájáról. Lássuk talán azt is, hogy a hajdani középgazda hogyan él ma a szövetkezetben. Pontos számítást ez évi keresetéről most nehéz volna adni, de kb. 13—14 ezer korona készpénz és 22— 23 mázsa gabonaféle lesz ez évi jövedelme. Amióta szövetkezeti tag, már átcsináltatta lakását, mosógép is van a konyhájában. Röviden szólva, jól élnek, nekik épp úgy nincs panaszuk a szövetkezetre, mint a szövetkezetnek ő reá. És, hogy még jobb is lehet a szövetkezetük, ahhoz nem fér kétség. így látja Bartkó Elek, s így látják mindazok, akik hívek a közöshöz. Szarka István E Bekövetkezett az esős téli idő, amely rz építészek számára nem a legjobb. A félig kész épületeket igyekeznek mielőbb tető alá helyezni, hogy be ne ázzék a fal, hogy a tél foga meg ne rongálja azt, amit felépítettek nyáron. A magyarbélieknek sem jött ínyére ez az időjárás. Féltik ugyanis félig kész kultúrházukat, melyet sok ezer brigádörával épített fel a község lakossága; már csak a tető hiányzik róla. A faluszépítési Zakció keretében önsegéllyel kezdték meg a kultúrház építését. Odaadással és szorgalommal dolgoztak, mert tudták, hogy saját maguknak építik; a munka nagy részét önkéntes brigádosok végezték el. A kerületben példátlan eset a magyarbéliek szorgalmáról, kitartásáról tanúskodik. A napokban meglátogattuk a HNB elnökét. Szabó József elvtársat és titkárát Neszmérí elvtársat, hogy elbeszélgessünk velük terveikről, problémáikról. — ígéretünket, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára átadjuk az új kultúrházat a lakosság rendelkezésére, sajnos, nem teljesítettük. Ennek ellenére A Szenei Járási Nemzeti Bizottságtól függ észre a magyarbéliek példátlan szorgalmát és szerény kérelmiét. Ahelyett, hogy példának állítanák ezt a hazafias akciót és felkaazonban a nagy évfordulót hessük\ A többi munkákat rolnák a magyarbélieket, is magunk végeznők el figyeftnen kívül hanvják és brigádmunkával, csak az nem támogatják. Nem így anyag kerülne pénzbe. A képzeljük el a faluszépítési — És miért nem teljesí- május elsejét már teljesen akci ô támogatását. Reméltették? Hisz ez lett volna kész kultúrházban ünnepel- j üki hogy eaek utän a JN B nők meg. Csakhogy a járási nemzeti bizottsái eddig még nem határozott, — méltóan ünnepeltük meg, — mondja az elnök, Szabó elvtárs. tanácsa hamarosan megtárgyalja az emütett probléa legszebb alkalom az átadásra, — kérdem az elnököt. — Azért, mert a Stavomontáže ács-csoportját máshova küldték erről az já rás i"°Nemzeti ' Bizottság gyarbéliek kultúrházának így mondták az elvtársak má t- mielött a m &9 roszMagyarbélen. szabb idők beállnának, hogy — Ügy látszik, a Szenei elintézést nyerjen a maépítkezésről. és a kerületi nemzeti bi- befejezése. — Milyenek most a ki- zottság tényleg nem veszik látások? — Három hónappal ezelőtt konkrét javaslatot adtunk be a Szenei • Járási Nemzeti Bizottsághoz, hogy az építkezés befejezésére a járás költségvetéséből még ez évben utaljanak ki számunkra háromszázezer koronát. Sajnos, ez a kérésünk máig is elintézetlen Horváth Sándor További egészközségi EFSZ-ek a prešovi kerületben Szombaton, december Körinek példás gazdát vá7-én a prešovi kerületben lasztották meg. Gyűlésükmegalakult a legfiatalabb, ről üdvözlő táviratot küldebben az évben már az tek a CSKP Központi Bizottságának, amelyben egyöntetűen kifejezik ötödik egészközségi EFSZ A,z új EFSZ-t 67 kis- és maradt. Féltjük a félkész középparaszt alakította egyetértésüket a Békekikultúrházat hogy megron- Radačov községben. Az új áltvánnyal, valamint a gálódik, mert hiányzik a szövetkezet 512 hektár moszkvai deklarációval s azt mezőgazdasági földterületen kezd gazdálkodni és munkáját főként az állattenyésztési termelésre ablakokat, hogy a belső összpontosítja. Az alakuló hozzájárulnak a' szociamunkákat az elkövetkező taggyűlésen a szövetkezeti lizmus betetőzéséhez hahónapok folyamán elvégez- tagok elnökükké Andrej zánkban. tető. Ha megkapnák a kívánt összeget, úgy még ez évben tető alá kerülne az épület. Beüvegeznők az ígérik, hogy minden erejükkel támogatni fogják kormányunk békepolitikáját. Elhatározásuk, hogy becsületes munkájukkal TÖRHET, OLCSÓBBAN Ha 1960-ig 39,8 százalékkal növelni akarjuk a mezőgazdasági termelést akkor a leghatásosabb úton kell haladnunk. Annál is inkább, mert tavalj még távolról sem használtuk ki a kedvező lehetőségeket, és ez idén is, habár sokat tettünk, még mindig fogyatékosságok mutatkoznak az állattenyésztés és növénytermelés fejlesztésében. A csataji, nagyfödémes!, szenei, és a járás más falujának szövetkezetesei a párt levelének megvitatásakor sok értékes javaslatot tettek a termelés növelésére, A hírek amelyeket a párt levelének megvitatásáról szövetkezeteinkből kapunk arról számolnak be, hogy a szövetkezetesek, dolgozó parasztok elgondolkoznak munkájukról, törődnek azzal, hogy minél többet, oicsóbban és jobban termeljenek. L. Klapuch Szene Egy és más Tőréről A Iacsony, bőbeszédű asszonyka lép be a szövetkezeti irodába. A férje útját jött elintézni. Ő már tudja a módját annak, hogyan lehet eljutni a Tátrába egyhetes üdülésre, milyen ajánlást kell adnia a szövetkezetnek, hiszen ő, Toma Jánosné, a tőrei szövetkezet tyúkfarmjának a vezetője, négy évvel ezelőtt volt ott. Jó munkája "elismeréséül, egyebeken kívül a tagsági gyűlésen úgy határoztak, hogy egyhetes ingyenes üdülésre mehet a Magas-Tátrába. S ő, az egyszerű falusi asszony nagy kitüntetésnek vette ezt. Ottlétemkor is boldog örömmel emlékezett vissza a Tátra havas bércei tövében eltelt időkre. Most férje, Toma János gyönyörködik a Tátra téli szépségében ... Akinek a múltban is módjában állott az efféle kirándulás, nem tudja mindezt értékelni, de a tőreiek igen, mint ahogyan azt is nagyra becsülik, amit a közös gazdálkodás néhány esztendeje alatt a falu a népi demokráciától kapott. Tovább nem várhattak már... „Heten voltak mint a gonoszok" — mondják a tőreiek tréfálkozva — akik eddig nem jöttek közénk, de már ők is megmelegedtek a nagy családban. A hét egyénileg dolgozó paraszt utolsók a faluban — most már végképp meggyőződtek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről. Nem is lehetett volna rr|ás választásuk, hiszen ma már Tőrén sem szépszóval bizonyítják, hogy többet terem a közösben a föld, Elég, ha azt tudják, hoav emberemlékezet óta egyszer sem takarított be hektáronként 71 mázsa kukoricát a tőrei paraszt, a 450 mázsás cukorrépatermés sem mindennapi dolog volt valamikor, persze, egymagában talán ez sem „vitte" volna be a kinnlevőket a közösbe, ha a tőrei kommunisták mindent ráhagynak a dolgok ilyen vagy olyan formában való alakulására. A falusi pártszervezet tagjai azonban sokat foglalkoznak a szövetkezettel, törődnek a falu életével, ez pedig nagy segítséget jelentett a szocialista falu megvalósításában is. Ezért a kommunisták szava, tette nagyra becsült dolog ebben a faluban. Okosan, megfontoltan Lévén szó a tőrei kommunisták kiváló munkájáról, azt sem hallgathatjuk el, hogy a párt levelének a szövetkezeti tagsággal való megvitatása előtt a helyi pártszervezet alaposan áttanulmányozta a levél tartalmát, hogy jól felkészülve állhassanak a tagság elé. Az előzetes megbeszélésen részt vett a szövetkezet vezetősége is. S hogy van miről beszélni a tőrei szövetkezetben, az is bizonyos. Mert annak ellenére, hogy az idén bő termést adott a határ, még mindig sok a tennivaló ebben a 806 hektár földön gazdálkodó szövetkezetben. Az állattenyésztési termelésben is jobb munkára van szükség, ha 1960-ig a levélben meghatározott mennyiségű húst, tejet, tojást el akarják érni. Hogy jó termést adott a föld, világos: ez a közös munka, a jó talajművelés eredménye. Persze azt sem hallgathatjuk el, hogy az idén a tőrei határt nem tarolta le a jégverés, a vihar sem tépázta meg a gabonaféléket, így részben az időjárás is hozzájárult ahhoz, hogy az idén roskadoznak a magtárak, a kukoricagórék a sok terménytől. Az agronómus szava: Rendelni sem lehetett volna jobb időt, mint amilyen nálunk volt az idei termésbetakarításkor, igaz. Viszont nem bízhatjuk rá sohasem az egész évi termést az időjárás szeszélyeire, mintahogyan a tőreiék sem azt tették. Az egykoronás verseny A kedvező időjárás ugyan elősegíti a növények fejlődését, de hiába volna akármilyen jó is, ha nem kapálnánk a kukoricát, a cukorrépát, bezzeg elfojtaná a zsenge növényt a gyom. Erről meggyőződtek az idén a tőreiek is ... t A helyi pártszervezet kezdeményezésére a tavaszon verseny indult a tagok köiött, hogy ki-ki a megművelésre kiosztott földterületén minél hamarább egyelje ki a cukorrépát. Ismert dolog már, hogy a verseny az erkölcsi sikeren kívül még anyagi előnyt is jelent a győzteseknek. Így volt ez a szóbanforgó esetben is. A tét: az, aki 6 nap alatt kiegyeli a cukorrépát (40—60 ár jutott általában) a rendes jutalmazáson kívül minden ár után egy korona jutalmat kap. Az eredmény: négy nap alatt elvégezte mindenki ezt a mupkát. Ne gondolja ám senki sem, hogy csupán csak az említett egy korona hajtotta a tagságot, (ez is jó, a 40—60 korona is pénz), mert eközben igen egészséges versenyszellem alakult ki a szövetkezetben. No meg a hozam szerinti jutalmazás, a prémium is valami. És ebből is kaptak bőven, hiszen volt, aki 1 mázsa cukrot is kapott, nagyon előnyös áron. Kicsiségnek tűnő dolog ez az egykoronás verseny, de igen sokat nyert vele a szövetkezet és jól jártak a tagok is. Közeledik a zárszámadás Lassan itt az esztendő vége, és a tőreiek is számot vethetnek egész esztendei gazdálkodásuk eredményeivel. A zárszámadás majd pontosan megmutatja, hogyan áll a szénájuk, mit mulasztottak el a múlt esztendőben, s mit kell tenniök a jövőben, hogy minden téren eleget tehessenek az állam iránti kötelességüknek. Az eddigi számítások, latolgatások arról beszélnek, sikerrel zárják majd az évet. Tizenhat koronát és 7 kg terményt terveztek egy-egy munkaegységre. Egész esztendőben telt a bevételből a 8 koronás előlegre, a gabonát is csaknem teljes egészében megkapta mindenki. Igaz, egész esztendőben sok pénz kell a munkaegységekre is, hiszen a könyvelő, Boros elvtárs szerint havonta 60 ezer koronát fizettek ki. A szövetkezet összbevétele csaknem 3 millió korona. Az idén még több jövedelemre is szert tettek volna, ha jobban állnának az állattenyésztéssel. Itt azonban még sok a hiba. Már magában véve az sem helyénvaló, hogy a jövedelemnek csak a 33 százaléka származik az állattenyésztésből. A másik baj: egy nagy elemi csapás érte a szövetkezetet. A sertéseknek a 45 százaléka elhullott „paratífusz" járványban. Ennek folytán, ha csak azt a veszteséget számítjuk, ami/a szabad felvásárlásban sújtotta a szövetkezetet, ez 135 ezer koronát tesz ki, nem beszélve arról, hogy a sertésállomány feltöltésére mennyi pénzt kellett fordítaniok. Ezzel számolnak is az EFSZben, s azt is tudják, hogy ez befolyással lesz majd a zárszámadásra. Kinek lesz a legtöbb munkaegy s ág e Nem nehéz ezt a kérdést eldönteni, hiszen pár hét múlva már zárják az évet. Aki egész esztendőn át becsületesen dolgozott, az megtalálja a számítását, aki pedig henyélt, az az évvégéig akár megszakadhat a munkában, amit elmulasztott, már nem tudja behozni.. így hát nem marad más hátra, mint néhány élenjáró dolgozót megemlíteni, hadd tudják meg szerte az országban, hogy a tőrei szövetkezet sikerei szorgalmas, kitartó munka árán jöttek létre. Ki irigyelhetné Hlinka Józseftől hogy minden hónapban szép pénzt visz haza. Hát csoda-e, ha Hlinka József neve alatt már október végéig 2152 munkaegység szerepel? Nem, mert negyedmagával dolgozik a szövetkezetben. De Krajcsovics Mihály 1000 munkaegysége sem lebecsülendő. Antal András harmadmagával 1629 munkaegységet szerzett október 31-ig. Thoman Gyula kocsis is büszke lehet a 751 munkaegységre ... Sorolhatnánk még soká, igen soká, hiszen a tőrei szövetkezetben nem igen akad henyélő, naplopó ember ... Ezért — még a sok elemi csapás ellenére is — a tőrei szövetkezet továbbra is a helyes úton jár, s úgy munkálkodik mindenki, hogy a közös gazdaságból jusson bőven az államnak, a népnek, de ne szenvedjen szükséget senki a faluban sem... S hogy nincs nélkülözés, elpusztult a nyomor, azt büszkén hirdetik idegennek, ismerősnek egyaránt a tőrei új utca muskátlis ablakú, pirostetős „palotái". MÉR Y FERENC ŰJ SZO 4 ?r 1957. december 11.