Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-11 / 343. szám, szerda

fSarlkó €lek így Iái j a... T raktorok szántották már a cse­csei határ egy részét. Kevesen voltak még a szövetkezetesek, de bíz­tak a jövőben, bíztak a közös gazdál­kodás elöbbrevalóságában. Már az első év megmutatta, hogy az út, amelyen elindultak, jó. Az „úttörők" tudták, rajtuk a falu szeme. A falu sorsának rövid időn belüli igazdosáa nagy részben az ő munkájuktól függ. Voltak, akik nem nagy jövőt jósoltak a szövetkezet­nek, de akadtak olyanok is — igaz, jó­val kevesebben mint az előbbiek — akik már az első évben, ha nem is tettekkel, de szóval a szövetkezet mellett foglal­tak állást. Bartók Elek sem az egyik, sem a másik táborhoz nem tartozott. Elfogulatlanul, tapasztalt középgazda szemével nézte a fejleményeket. Ha el­ment a szövetkezet földje mellett, be­letúrt a szántásba, elég mélyen szánt-e a traktor. Megfigyelte a termést, meg­tapogatta a kalászokat. Mire gondolt ilyenkor? Senkinek sem árulta el. Nem dicsérte a szövetkezetet, de nem is gya­lázta. Ha valaki mégis csak nagyon erő­szakoskodott vele — mert hát egy fa­luban mindenféle ember akad — kurtán más irányba terelte a beszélgetést. Leg­több esetben így válaszolt: — Majd elválik, mire mennek ... Eltelt egy év. Üjból szántottak a traktorok a szövetkezet földjein. A ta­gok az elmúlt év során nem vallottak szégyent. Az elért eredmények önbizal­mat kölcsönöztek a lelkes kis csoport­nak. Ha úgy hozta a sor, már a kívülál­lókat is próbálták meginvitálni maguk közé. A második év tavaszán Bartkó Eleket is m^fikérdezték: nem lépne­e be közéjük. — Várok még — válaszolta kurtán. S várt. Várt még egy évet, még egy felet. S akkor azt mondta: — Ha akarjátok jövök ... A szövetkezetesek pedig akarták. Bartkó Elek elhatározása nem ment kicsiség számba. A falu földműveseinek döntő többsége a szövetkezetet válasz­totta. Oj, eddig ismeretlen útra léptek a csécseiek. Bartkó Elek életében is egy új fejezet vette kezdetét. Még, új, szo­katlan volt minden, de rövidesen felta­lálták magukat a „jövevények". Bartkó Elek is megtalálta helyét a közösben. Szövetkezeti pályafutása tu­lajdonképpen akkor vette igazában kez­detét, amikor a szövetkezet elnöke egyik este gyűlésre hívta össze a tago­kat, s azzal állt elő: „Megbetegedett az egyik állatgondozó, valaki kéne a he­lyére." Hosszú csend követte az elnök bejelentését. Már-már úgy látszott, nem akad jelentkező, amikor Bartkó Elek megszólalt: — Ha nincs kifogásuk ellene ... vál­lalnám. S mert senki sem ellenezte indítvá­nyát, másnap reggel már elfoglalta új munkahelyét az istállóban. Teltek a napok, majd a hetek, s az új állatgondozóról — kezdetben csak a vezetők, később már a tagok körében is — egyre több szó esett. Híre ment annak, hogy az új állatgondozó igazán rendben iartja az állatokat. Nemsokára pedig azt vették észre, hogy Bartkónak egyre több tejeskannára van szüksége. Becsületessége, szorgalma szinte má­ról holnapra megbecsült emberré tette a szövetkezeti családban. Később a tag­ság úgy határozott, hogy maradjon to­vábbra is ő az állatok mellett. Amikor a taggyűlés határozatáról értesítették — akárcsak, amikor önként jelentkezett — röviden válaszolt. — Ha úgy kívánjátok,... maradok! Lassan hat éve lesz annak, hogy Bart­kó Elek ezt a néhány szót kimondta. — Azóta a szövetkezet legmegbecsültebb tagjává küzdötte fel magát. Becsülik szorgalmáért, tisztelik komolyságát, a szövetkezethez való rendíthetetlen hű­ségét. Ma is éppen úgy, mint öt és fél évvel ezelőtt, reggelenként elsőnek nyit ja az istálló ajtaját. Az ő állatai a leg­szebbek, a legtisztábbak. Ügy bánik a takarmánnyal is, akár valamikor oda­haza a sajátjával bánt. Sajátjának tart­ja a szövetkezetet és nem restell szót emelni, ha a közös ügyéről van szó. Jelenleg 22 tehenet gondoz. Család­ján kívül csak a munkának él. Gyara­pítja a szövetkezetet, hogy neki is több jusson a közősből. Hogy milyen ered­ménnyel dolgozik, arról a szövetkezet fiatal elnöke Szaniszló Sándor így véle­kedik: — Elek már most jóval túlteljesítet­te évi munkatervét. Hogy ez mennyire igaz, bizonyítsák a számok. A szövetkezet vezetősége az év ele­jén úgy tervezett, hogy egy-egy tehén­től az év végéig 1930 liter tejet kell kifejni. Gyakorlatban ez annyit jelent, hogy Bartkó Eleknek az év végéig a gondjaira bízott 22 tehéntől durván számolva is 42 500 liter tejet kell ki­fejnie. ö atonban nemcsak elérte, ha­nem november elejére már túl is szár­nyalta ezt a tervet. A múlt hónap ele­jéig a tervezett évi 42 500 liter helyett 45 900 litert fejt. S amikor a párt leve­lét megvitatták, neki is volt szava. Tömören foglalta össze mondanivalóját. — November l-ig 45 900 volt, az év végéig pedig még S ezerrel lesz több ... Nem hivalkodva mondta, csak éppen azoknak az embereknek jogos büszke­ségével, akik érzik, hogy valamit tettek a közös érdekében. S ha valaki tett va­lartjit Csécsen, Bartkó Elek tett. Az, hogtj az év végéig a 45 900 liter tejet még 8 ezerrel megtoldja, annyit jelent, hogy a tervezett 1930 liter helyett 2450 liter tejet fej a kezelésében lévő 22 te­hén mindegyikétől, vagyis ő maga U 400 liter tejjel ad többet a közellá­tásnak, mint amennyit eredetileg kí­vántak tőle. Van még a dolognak egy másik oldala is, amiről beszélni kell, ha tiszta képet akarunk kapni ennek a szorgalmas embernek munkájáról. — A tejtermelés mellett még az a feladat is hárult rá, hogy a 22 tehéntől 20 borjút neveljen fel 90—90 kilós súlyban. Ezzel a fel­adatával is sikeresen megbirkózott, sót 90 kilós borjak helyett 100 kilósakat nevel. No de térjünk még vissza magához Bartkó Elekhez. Halljuk mit mond még ? — ... de még nincs minden lehetőség kimerítve. Egy kis akarat s a levélben foglalt követelményeket idejében telje­sítjük. Igen, egy kis akarat és megér­tés! Egy könyvecskében olvastam, hogy az abrakot a hasznosságnak megfelelően kell juttatni a teheneknek. S nálunk? Sajnos nem így van. Pedig kár, mert nem butaság ám az, ami abban a könyvben van. De még nem késő! Gon­dolják meg, s aztán ... Igen, gondolják meg a csécseiek, mert igaza van Bartkó Eleknek. Nem a saját érdekéért szólt ő, hanem a közösség érdekéért. -lég sokat beszéltünk már Bartkó Elek munkájáról. Lássuk talán azt is, hogy a hajdani középgazda ho­gyan él ma a szövetkezetben. Pontos számítást ez évi keresetéről most nehéz volna adni, de kb. 13—14 ezer korona készpénz és 22— 23 mázsa gabonaféle lesz ez évi jövedelme. Amióta szövet­kezeti tag, már átcsináltatta lakását, mosógép is van a konyhájában. Röviden szólva, jól élnek, nekik épp úgy nincs panaszuk a szövetkezetre, mint a szö­vetkezetnek ő reá. És, hogy még jobb is lehet a szövetkezetük, ahhoz nem fér kétség. így látja Bartkó Elek, s így látják mindazok, akik hívek a közöshöz. Szarka István E Bekövetkezett az esős téli idő, amely rz építé­szek számára nem a leg­jobb. A félig kész épülete­ket igyekeznek mielőbb tető alá helyezni, hogy be ne ázzék a fal, hogy a tél foga meg ne rongálja azt, amit felépítettek nyáron. A magyarbélieknek sem jött ínyére ez az időjárás. Féltik ugyanis félig kész kultúrházukat, melyet sok ezer brigádörával épített fel a község lakossága; már csak a tető hiányzik róla. A faluszépítési Z­akció keretében önsegéllyel kezdték meg a kultúrház építését. Odaadással és szorgalommal dolgoztak, mert tudták, hogy saját maguknak építik; a munka nagy részét önkéntes bri­gádosok végezték el. A kerületben példátlan eset a magyarbéliek szorgalmáról, kitartásáról tanúskodik. A napokban meglátogattuk a HNB elnökét. Szabó József elvtársat és titkárát Nesz­mérí elvtársat, hogy elbe­szélgessünk velük terveik­ről, problémáikról. — ígéretünket, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évforduló­jára átadjuk az új kultúr­házat a lakosság rendelke­zésére, sajnos, nem telje­sítettük. Ennek ellenére A Szenei Járási Nemzeti Bizottságtól függ észre a magyarbéliek pél­dátlan szorgalmát és sze­rény kérelmiét. Ahelyett, hogy példának állítanák ezt a hazafias akciót és felka­azonban a nagy évfordulót hessük\ A többi munkákat rolnák a magyarbélieket, is magunk végeznők el figyeftnen kívül hanvják és brigádmunkával, csak az nem támogatják. Nem így anyag kerülne pénzbe. A képzeljük el a faluszépítési — És miért nem teljesí- május elsejét már teljesen akci ô támogatását. Remél­tették? Hisz ez lett volna kész kultúrházban ünnepel- j üki hogy eaek utän a JN B nők meg. Csakhogy a járá­si nemzeti bizottsái eddig még nem határozott, — méltóan ünnepeltük meg, — mondja az elnök, Sza­bó elvtárs. tanácsa hamarosan meg­tárgyalja az emütett problé­a legszebb alkalom az át­adásra, — kérdem az el­nököt. — Azért, mert a Stavo­montáže ács-csoportját máshova küldték erről az já rás i"°Nemzeti ' Bizottság gyarbéliek kultúrházának így mondták az elvtársak má t- mielött a m &9 rosz­Magyarbélen. szabb idők beállnának, hogy — Ügy látszik, a Szenei elintézést nyerjen a ma­építkezésről. és a kerületi nemzeti bi- befejezése. — Milyenek most a ki- zottság tényleg nem veszik látások? — Három hónappal ez­előtt konkrét javaslatot adtunk be a Szenei • Járási Nemzeti Bizottsághoz, hogy az építkezés befejezésére a járás költségvetéséből még ez évben utaljanak ki szá­munkra háromszázezer ko­ronát. Sajnos, ez a kéré­sünk máig is elintézetlen Horváth Sándor További egészközségi EFSZ-ek a prešovi kerületben Szombaton, december Körinek példás gazdát vá­7-én a prešovi kerületben lasztották meg. Gyűlésük­megalakult a legfiatalabb, ről üdvözlő táviratot küld­ebben az évben már az tek a CSKP Központi Bi­zottságának, amelyben egyöntetűen kifejezik ötödik egészközségi EFSZ A,z új EFSZ-t 67 kis- és maradt. Féltjük a félkész középparaszt alakította egyetértésüket a Békeki­kultúrházat hogy megron- Radačov községben. Az új áltvánnyal, valamint a gálódik, mert hiányzik a szövetkezet 512 hektár moszkvai deklarációval s azt mezőgazdasági földterüle­ten kezd gazdálkodni és munkáját főként az állat­tenyésztési termelésre ablakokat, hogy a belső összpontosítja. Az alakuló hozzájárulnak a' szocia­munkákat az elkövetkező taggyűlésen a szövetkezeti lizmus betetőzéséhez ha­hónapok folyamán elvégez- tagok elnökükké Andrej zánkban. tető. Ha megkapnák a kí­vánt összeget, úgy még ez évben tető alá kerülne az épület. Beüvegeznők az ígérik, hogy minden ere­jükkel támogatni fogják kormányunk békepolitiká­ját. Elhatározásuk, hogy becsületes munkájukkal TÖRHET, OLCSÓBBAN Ha 1960-ig 39,8 százalékkal növelni akarjuk a mezőgazdasági termelést akkor a leghatásosabb úton kell haladnunk. Annál is inkább, mert tavalj még távolról sem használtuk ki a kedvező lehetőségeket, és ez idén is, habár sokat tettünk, még mindig fogyatékosságok mutatkoznak az állat­tenyésztés és növénytermelés fejlesztésében. A csataji, nagyfödémes!, szenei, és a járás más falujának szövetkezetesei a párt levelének meg­vitatásakor sok értékes javaslatot tettek a termelés növelésére, A hírek amelyeket a párt levelének megvitatásáról szövetkezeteinkből kapunk arról számolnak be, hogy a szövetkezetesek, dolgozó parasztok elgondol­koznak munkájukról, törődnek azzal, hogy minél többet, oicsóbban és jobban termeljenek. L. Klapuch Szene Egy és más Tőréről A Iacsony, bőbeszédű asszonyka lép be a szövetkezeti irodába. A férje útját jött elintézni. Ő már tudja a módját annak, hogyan lehet eljutni a Tátrába egyhetes üdülésre, milyen ajánlást kell adnia a szövet­kezetnek, hiszen ő, Toma Jánosné, a tőrei szövetkezet tyúkfarmjának a ve­zetője, négy évvel ezelőtt volt ott. Jó munkája "elismeréséül, egyebeken kívül a tagsági gyűlésen úgy határoztak, hogy egyhetes ingyenes üdülésre me­het a Magas-Tátrába. S ő, az egyszerű falusi asszony nagy kitüntetésnek vet­te ezt. Ottlétemkor is boldog öröm­mel emlékezett vissza a Tátra havas bércei tövében eltelt időkre. Most fér­je, Toma János gyönyörködik a Tátra téli szépségében ... Akinek a múltban is módjában állott az efféle kirándulás, nem tudja mindezt értékelni, de a tő­reiek igen, mint ahogyan azt is nagyra becsülik, amit a közös gazdálkodás né­hány esztendeje alatt a falu a népi demokráciától kapott. Tovább nem várhattak már... „Heten voltak mint a gonoszok" — mondják a tőreiek tréfálkozva — akik eddig nem jöttek közénk, de már ők is megmelegedtek a nagy családban. A hét egyénileg dolgozó paraszt utol­sók a faluban — most már végképp meggyőződtek a nagyüzemi gazdálko­dás előnyeiről. Nem is lehetett volna rr|ás választásuk, hiszen ma már Tőrén sem szépszóval bizonyítják, hogy töb­bet terem a közösben a föld, Elég, ha azt tudják, hoav emberemlékezet óta egyszer sem takarított be hektáronként 71 má­zsa kukoricát a tőrei paraszt, a 450 mázsás cukorrépatermés sem min­dennapi dolog volt valamikor, per­sze, egymagában talán ez sem „vit­te" volna be a kinnlevőket a közösbe, ha a tőrei kommunisták mindent rá­hagynak a dolgok ilyen vagy olyan formában való alakulására. A falusi pártszervezet tagjai azonban sokat foglalkoznak a szövetkezettel, törődnek a falu életével, ez pedig nagy segítséget jelentett a szocialista falu megvalósításában is. Ezért a kom­munisták szava, tette nagyra becsült dolog ebben a faluban. Okosan, megfontoltan Lévén szó a tőrei kommunisták ki­váló munkájáról, azt sem hallgathatjuk el, hogy a párt levelének a szövetke­zeti tagsággal való megvitatása előtt a helyi pártszervezet alaposan át­tanulmányozta a levél tartalmát, hogy jól felkészülve állhassanak a tagság elé. Az előzetes megbeszélé­sen részt vett a szövetkezet vezető­sége is. S hogy van miről beszélni a tőrei szö­vetkezetben, az is bizonyos. Mert an­nak ellenére, hogy az idén bő termést adott a határ, még mindig sok a ten­nivaló ebben a 806 hektár földön gaz­dálkodó szövetkezetben. Az állatte­nyésztési termelésben is jobb munká­ra van szükség, ha 1960-ig a levélben meghatározott mennyiségű húst, tejet, tojást el akarják érni. Hogy jó termést adott a föld, vilá­gos: ez a közös munka, a jó talaj­művelés eredménye. Persze azt sem hallgathatjuk el, hogy az idén a tőrei határt nem tarolta le a jégverés, a vihar sem tépázta meg a gabonafé­léket, így részben az időjárás is hoz­zájárult ahhoz, hogy az idén roska­doznak a magtárak, a kukoricagórék a sok terménytől. Az agronómus sza­va: Rendelni sem lehetett volna jobb időt, mint amilyen nálunk volt az idei termésbetakarításkor, igaz. Viszont nem bízhatjuk rá sohasem az egész évi termést az időjárás szeszélyeire, mintahogyan a tőreiék sem azt tet­ték. Az egykoronás verseny A kedvező időjárás ugyan elősegíti a növények fejlődését, de hiába volna akármilyen jó is, ha nem kapálnánk a kukoricát, a cukorrépát, bezzeg el­fojtaná a zsenge növényt a gyom. Erről meggyőződtek az idén a tőreiek is ... t A helyi pártszervezet kezdeménye­zésére a tavaszon verseny indult a tagok köiött, hogy ki-ki a megmű­velésre kiosztott földterületén mi­nél hamarább egyelje ki a cukor­répát. Ismert dolog már, hogy a ver­seny az erkölcsi sikeren kívül még anyagi előnyt is jelent a győzte­seknek. Így volt ez a szóbanforgó esetben is. A tét: az, aki 6 nap alatt kiegyeli a cukorrépát (40—60 ár jutott általá­ban) a rendes jutalmazáson kívül minden ár után egy korona jutalmat kap. Az eredmény: négy nap alatt el­végezte mindenki ezt a mupkát. Ne gondolja ám senki sem, hogy csupán csak az említett egy korona hajtotta a tagságot, (ez is jó, a 40—60 korona is pénz), mert eközben igen egészsé­ges versenyszellem alakult ki a szö­vetkezetben. No meg a hozam szerinti jutalmazás, a prémium is valami. És ebből is kaptak bőven, hiszen volt, aki 1 mázsa cukrot is kapott, nagyon elő­nyös áron. Kicsiségnek tűnő dolog ez az egykoronás verseny, de igen sokat nyert vele a szövetkezet és jól jártak a tagok is. Közeledik a zárszámadás Lassan itt az esztendő vége, és a tőreiek is számot vethetnek egész esztendei gazdálkodásuk eredményei­vel. A zárszámadás majd pontosan megmutatja, hogyan áll a szénájuk, mit mulasz­tottak el a múlt esztendőben, s mit kell tenniök a jövőben, hogy min­den téren eleget tehessenek az ál­lam iránti kötelességüknek. Az ed­digi számítások, latolgatások arról beszélnek, sikerrel zárják majd az évet. Tizenhat koronát és 7 kg terményt terveztek egy-egy munkaegységre. Egész esztendőben telt a bevételből a 8 koronás előlegre, a gabonát is csak­nem teljes egészében megkapta min­denki. Igaz, egész esztendőben sok pénz kell a munkaegységekre is, hi­szen a könyvelő, Boros elvtárs szerint havonta 60 ezer koronát fizettek ki. A szövetkezet összbevétele csak­nem 3 millió korona. Az idén még több jövedelemre is szert tettek volna, ha jobban állnának az állattenyésztéssel. Itt azonban még sok a hiba. Már ma­gában véve az sem helyénvaló, hogy a jövedelemnek csak a 33 százaléka származik az állattenyésztésből. A má­sik baj: egy nagy elemi csapás érte a szövetkezetet. A sertéseknek a 45 szá­zaléka elhullott „paratífusz" járvány­ban. Ennek folytán, ha csak azt a veszteséget számítjuk, ami/a szabad felvásárlásban sújtotta a szövetkeze­tet, ez 135 ezer koronát tesz ki, nem beszélve arról, hogy a sertésállomány feltöltésére mennyi pénzt kellett for­dítaniok. Ezzel számolnak is az EFSZ­ben, s azt is tudják, hogy ez befolyással lesz majd a zárszámadásra. Kinek lesz a legtöbb munkaegy s ág e Nem nehéz ezt a kérdést eldönteni, hiszen pár hét múlva már zárják az évet. Aki egész esztendőn át becsüle­tesen dolgozott, az megtalálja a szá­mítását, aki pedig henyélt, az az év­végéig akár megszakadhat a munká­ban, amit elmulasztott, már nem tudja behozni.. így hát nem marad más hát­ra, mint néhány élenjáró dolgozót megemlíteni, hadd tudják meg szerte az országban, hogy a tőrei szövetke­zet sikerei szorgalmas, kitartó munka árán jöttek létre. Ki irigyelhetné Hlinka Józseftől hogy minden hónapban szép pénzt visz haza. Hát csoda-e, ha Hlinka József neve alatt már október végéig 2152 mun­kaegység szerepel? Nem, mert ne­gyedmagával dolgozik a szövetke­zetben. De Krajcsovics Mihály 1000 munkaegysége sem lebecsülendő. Antal András harmadmagával 1629 munkaegységet szerzett október 31-ig. Thoman Gyula kocsis is büsz­ke lehet a 751 munkaegységre ... Sorolhatnánk még soká, igen soká, hi­szen a tőrei szövetkezetben nem igen akad henyélő, naplopó ember ... Ezért — még a sok elemi csapás ellenére is — a tőrei szövetkezet továbbra is a helyes úton jár, s úgy munkálkodik mindenki, hogy a közös gazdaságból jusson bőven az államnak, a népnek, de ne szenvedjen szükséget senki a faluban sem... S hogy nincs nélkü­lözés, elpusztult a nyomor, azt büsz­kén hirdetik idegennek, ismerősnek egyaránt a tőrei új utca muskátlis ab­lakú, pirostetős „palotái". MÉR Y FERENC ŰJ SZO 4 ?r 1957. december 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom