Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-02 / 334. szám, hétfő

Nagy jelentőségű forradalmi nyilatkozatok A Zsenminzsipao vezércikke A Zsenminzsipao november 25-én „Nagy jelentőségű forradalmi nyilatko­zatok" címmel közölt vezércikket. Az alábbiakban ismertetjük a vezércikket: A vezércikk bevezetőben foglalkozik a kommunista és munkáspártok moszkvai megbeszéléseivel és a köz­zétett nyilatkozattal, valamint a bé­kekiáltvánnyal. Majd megállapítja: A kommunista mozgalom új nem­zetközi egysége a következő feltéte­telekkel jött létre: a szocialista orszá­gok lakosainak száma ma már körül­belül egymilliárd; a Kínai Népköztár­saságon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságon és Vietnami Demokra­tikus Köztársaságon kívül több mint 700 millió ember rázta le a gyarmati igát és teremtette meg nemzeti füg­getlenségét. A kommunista mozgalom új nem­zetközi egysége a következő feltéte­lekkel jött létre: a szocialista tábor a gazdasági fej­lődés ütemét tekintve messze túl­szárnyalta az imperialista tábort, az első és legerősebb szocialista ország, a Szovjetunió pedig a tudomány és a technika egyes legfontosabb ága­zataiban már megelőzte a legfejlet­tebb tőkés országot, az Egyesült Ál­lamokat. A Szovjetunió nagy teljesítménye — a két mesterséges hold felbocsátása — elragadtatta a világ népeit, az impe­rialista agresszív tömb pedig megijedt és zavarba jutott. A szocialista rend­szer fölénye olyan szemléletesen mu­tatkozott meg, hogy az amerikaiak most kénytelenek első ízben kiadni a jelszót: utol kell érni a Szovjetuniót. A Zsenminzsipao ezután ismerteti a nyilatkozatnak és a békekiáltványnak a nemzetközi helyzetről tett megálla­pításait. Majd így folytatja: A szocializmus erői felülmúlják az imperializmus erőit, ez már több tény­ben is kifejezésre jutott. íme a té­nyek! A második világháborúban a Szovjetunió volt a fő erő, amely Hitlert megsemmisítette, és győzelmet aratott a japán agresszorok fölött, nem a? Egyesült Államok és Anglia egyesített erői voltak ezek. A kínai népi fel­szabadító háborúban nem Csang Kaj­sek győzött, akinek az Egyesült Álla­mok oly nagy segítséget nyújtott, ha­nem Kína forradalmi népe. A koreai háborúban a kínai népi önkéntesek és a koreai néphadsereg a Jalu folyó part­jától a 38. szélességi körtől délre, visszaverték az úgynevezett ENSZ­erőket, amelyek főképpen az Egyesült Államok fegyveres erőiből álltak. Viet­namban a Vietnami Demokratikus Köz­társaság teljesen szétzúzta az ameri­kaiak támogatta francia gyarmatosítók fegyveres erőit. Egyiptomnak a Szuezi ­csatorna fennhatóságáért vívott harcá­ban, az agresszió megszüntetésében oroszlánrésze volt a Szovjetunió Ang­liához, Franciaországhoz és Izraelhez intézett figyelmeztetésének, valamint a világközvélemény általános tiltakozá­sának. Legutóbb Szíriának a nemzeti függetlenség megőrzéséért vívott har­cában a Szovjetuniónak az Egyesült Államokhoz és Törökországhoz intézett figyelmeztetése ugyancsak megakadá­lyozta, hogy ez utóbbiak megvalósít­hassák eredeti agresszív terveiket. Ezenkívül az imperialista erők hanyat­lása szemléltetően kifejeződött abban is, hogy Anglia kivonult Indiából, Bur­mából, Egyiptomból és més gyarmatai­ról; Hollandia Indonéziából; Franciaor­szág több nyugat ázsiai és észak-afri­kai gyarmatról. Ez> kétségtelenül a gyarmati rendszer ellen síkraszálló szocialista és nemzeti erők imperia­lizmusra mért kettős csapásának ered­ménye. Az imperialistaellenes erők fö­lénye az imperialista erőkkel szemben, amely mindezekben az esetekben iga­zolást nyert, még töményebben feje­ződött ki, és új, eddig még nem látott nagyságot ért el a szovjet mesterséges holdak felbocsátása révén, továbbá a kommunista és munkáspártok egysége és összeforrottsága révén, amely a moszkvai értekezleten tükröződött. Vannak, akik felületesen vizsgálják a Jelenségeket, nem hatolnak e dolgok mélyére, nem hisznek benne, hogy a szocialista erők a valóságban fölényben vannak az imperialista erők felett. Azt mondják, hogy az> acéltermelés és sok más termékfajta össztermelése az Egyesült Államokban egyelőre még sokkal nagyobb, mint a Szovjetunió­ban, hogy a közeljövőben az Egyesült Államok is elkészítheti mesterséges holdját és interkontinentális balliszti­kus rakétáját. Ezek nem értik meg, hogy az erőviszonyokat nem csupán az acél vagy más termékfajta mennyisége dönti el. A kérdésnek az a lényege, hogy kinek az oldalán van az igaz­ság, kit fogadnak az emberek szí­vükbe, milyen jellegűek a politikai erők, milyen a társadalmi rendszer. A történelemben sokszor megtörté­nik, hogy a gyengék diadalmaskodnak az erőseken, a fegyvertelenek legyűrik az állig felfegyverzetteket, mert e gyengéké és fegyverteleneké az igaz­ság, mert ők a történelmi haladás képviselői és a termelőerők fejleszté­sét követelik. Ezek összeforrva le bír­ják győzni az olyan állig felfegyverzett reakciós erőket, amelyek külszínre erőseknek tűnnek. Több támogatást kap, akinek az oldalán az igazság. Ke vesebb segítséghez jut az igaztalan ügy hirdetője. Napjainkban az igazság a szocializmus. A szocializmus a világ fejlődésének általános irányzata, a szo­cializmus az emberek együttes törek­vése. Egyes termékfajták termelési vo­lumene nálunk még kisebb, mint az imperialista államokban, de mert mi a szocializmus oldalán állunk: a szo­cialista rendszer, továbbá bizonyos anyagi erők lehetővé teszik, hogy fö­lényben legyünk az általános erőviszo­nyok tekintetében. Amint fentebb em­lítettük, vajon az Egyesült Államok­nak nem volt-e nagy fölénye az acél­termelésben 'és más termékfajták termelésében a Szovjetunióval szem­ben a második világháború alatt és az azt követő események ide­jén? Vajon megváltoztatta-e ez a tény ezeknek az eseményeknek az eredmé­nyeit? Kétségtelen, hogy az Egyesült Államoknak is lesz mesterséges holdja és interkontinentális ballasztikus ra­kétája. De ami a legfőbb itt, az> a tár­sadalmi termelőerők fejlődésének üte­me. A szocialista országok a fejlődés ütemét tekintve már régen megelőz­ték a tőkés országokat, s kétségtelen, hogy a jövőben is azi élen haladnak. Ha a Szovjetunió képes volt megelőzni az Egyesült Államokat a tudomány és a technika fontos ágazataiban, holott még nem érte utol az Egyesült Álla­mokat az egy lakosra számított terme­lésben, akkor az általános irányzat szempontjából a jövőben a Szovjetunió fölénye okvetlenül mind jobban és job­ban erősödik. Ezenkívül azt is számba kell venni, hogy a Szovjetunió mellett gyors ütemben fejlődik a körülbelül 800 millió lakost számláló többi szo­cialista ország is. Hruscsov elvtárs, az Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulóján tartott beszámolójában azt mondta, hogy 15 év múlva a Szovjetunió az egy lakosra számított termelést il­letően megelőzi az Egyesült Államo­kat. Várható, hogy ugyanennyi vagy va­lamivel nagyobb időszak alatt Kína utolérheti vagy megelőzheti Ang­liát az acéltermelésben és más fontos ipari termékek előállításá­ban. A szocialista tábor a világversenyben akkor még jobban maga mögött hagyja majd az imperialista tábort. Egyesek azt mondják: ha a kom­munista és munkáspártok képviselői­nek értekezlete kiáltványában a béke megvédésére, a békés együttélésre buzdított, akkor miért elemzi oly nagy figyelemmel az erőviszonyokat? Mi, kommunisták, mindig a békéért küzdünk. De a békét csak kivívni lehet, könyörgéssel nem érhető el. Az imperialisták egyáltalában nem veszik számításba a népet, ők csak az erővel számolnak. A történelem sok agresszív háborút ismer. Ezek a háborúk egyáltalán nem azért rob­bantak ki, mert túlságosan nagy volt a háború ellen küzdő, s az agresszió­nak áldozatul esett népek ereje. El­lenkezőleg. Az agresszorok csak azért robbanthatták ki háborúkat, mert semmi sem állt akaratuk útjába, ők legalábbis azt hitték. A kommunis­ták minden erővel küzdenek a háború ellen. Ezt az álláspontot világosan fejezte ki a 64 pártnak a béke pá­toszától áthatott kiáltványa. Ugyan­akkor az amerikai imperialisták nyíl­tan a „több ágyút, mint vajat" hit­lerista jelszót tűzik zászlajukra. Fo­kozzák a háborús készülődést és ezt arra akarják felhasználni, hogy foko­zottab mértékben ellenőrizzék a nyu­gati katonai tömbök összes részve­vőit. Ilyen körülmények között két­séges-e egyáltalán, hogy ki akarja a békét és ki ellenzi ezt? Kétséges-e egyáltalán, hogy a békét nem lehet kikönyörögni az agresszoroktól ? A vezércikk ezután megállapítja: A történelmi fejlődés üteme gyakran felülmúlja az emberi képzeletet. Az I. Internacionálé 1866-os, első genfi kongresszusán a 60 kongresszusi küldött mindössze 25 angliai, fran­ciaországi, svájci és németországi pártszervezetet képviselt. A TI. In­ternacionálé elárulta a proletárfor­radalmi álláspontot, addiq azonban gyarapodtak a nemzetközi munkás­mozgalom sorai, de ez is csak Euró­pára és az Amerikai Egyesült Álla­mokra korlátozódott. A III. Inter­nacionálé világszerte fellendítette a nemzetközi kommunista mozgalom fej­lődését. De a második világháborúig az egész világon csak 43 kommunista párt volt, s ezek összesen 3100 000 ta­got számláltak. Most, a moszkvai értekezleten 64 párt képviseltette magát, nem is számítva azokat a pártokat, amelyek a reakció gáncs­vetései folytán nem jelenhettek meg az értekezleten. A kommu­nista pártoknak ma szerte a vilá­gon már több mint 33 millió tag­juk van. De még ennél is fontosabb az a tény, hogy a kommunista pártok már nem­csak a Szovjetunióban, hanem sok más országban is hatalomra kerültek és irányítják a szocializmus építését. Egyes tőkés országokban a kommu­nista pártok már tömegeket átfogó hatalmas politikai erővé váltak. A két moszkvai értekezlet a szoli daritás mértékét tekintve nemcsak túlszárnyalta a nemzetközi kommu­nista mozgalom eddigi bármelyik ér­tekezletét, hanem azzal, hogy álta­lánosította a nemzetközi kommunis­ta mozgalomnak az elmúlt 100 évben, de küjönösen a legutóbbi 40 évben gyűjtött tapasztalatait, jelentősen hozzájárult a szolidaritás megerősö déséhez is. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak nyilatkozata részletesen megvizsgálja a szolidari­tás eszmei-politikai alapját. A Zsen­minzsipao ezután idézi a nyilatkozat idevonatkozó részeit. A kommunista és munkáspártok értekezlete nem szándékozott olyas­féle nemzetközi szervezetet létrehozni, mint a III. Internacionálé és. az azt követő Tájékoztató Iroda volt írja a vezércikk —, mert a mai kö­rülmények között erre nincs szük­ség. De az értekezlet elhatározta, hogy a „jelenlegi viszonyok között, a vezetők kétoldali találkozóin és a kétoldali kölcsönös tájékoztatáson kívül az Időszerű kérdések megvita­tására, a tapasztalatcserére, egy­más nézeteinek és állásfoglalásainak megismerésére, a béke, a demokrá cia és a szocializmus közös céljaiért vívott együttes harc összeegyezteté­se céljából célszerű, hogy szükség szerint megtartsuk a kommunista és munkáspártok szélesebbkörű értekez­letét." Tanácskozása révén az érte­kezlet hozzájárult ahhoz, hogy sok kérdésben kialakuljon a különböző országok pártjainak egységes néze­te, s ez ugyancsak mélyreható és kedvező hatással van a kommumsta mozgalom nemzetközi szolidaritásá­ra. A moszkvai értekezlet rámutat, hogy a Szovjetunió a szocialista országok szolidaritásának központja. Ez igen nagy jelentőségű. A szolidaritás­hoz egy központra, egy fejre van szükség. Ilyen körülmények kö­zött, amikor az imperialista tábor elutasítja a békés együttélést, minden eszközzel igyekszik alá­aknázni a szocialista országokat és a nemzetközi kommunista mozgal­mat és új háborús tervekkel fenye­geti az egész emberiséget, a szo­cialista tábornak, mint a világbéke bástyájának, a világ összes kom­munistáinak, mint a nemzetközi munkásmozgalom gerincének, külö­nösen fontos, hogy megértsék ezt az Igazságot. A Szovjetuniónak, mint a tömörü­lés központjának a szerepe történel­mileg alakult ki, ez objektív tény, s nem valami agyszülemény. A Szov­jetunió a világ első és leghatalma­sabb állama, a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának vannak aránylag a legteljesebb, a leggazdagabb és a legkeményebb megpróbáltatások el­lenőrizte tapasztalatai. A Szovjetunió vezette szocialista tábor tömörülé­sének megszilárdulása, a Szovjeunió Kommunista Pártját központjának valló nemzetközi kommunista mozga­lom összeforrottságának megerősödé­se megfelel a szocialista országok népei és a nemzetközi proletariátus érdekeinek, továbbá megegyezik a világbéke és a haladás érdekeivel, az egész emberiség érdekeivel is. A kommunista és munkáspártok, a nagy nemzetközi összeforrottságot ki­fejező két értekezletet olyan időszak­ban tartották, amikor a nemzetközi politikában nagy fordulat ment vég­be, mégpedig a szocializmus és az összes imperialistaellenes erők javá­ra, És e két értekezlet összehívása azt eredményezi majd, hogy nagy mértékben megnövekednek a szocia­lista országok és a nemzetközi kom­munista mozgalom erői, jelentősen terebélyesednek a széles néptömegek erői. a békéért, a demokráciáért, a nemzeti felszabadulásért vívott har­cukban. E két értekezlet történelmi sikerei élesen ellentétesek az impe­rialista tábor fokozódó ellentmondá­saival. A világ jövője a népé, a szo­cializmusé. Bár a különböző országok imperialistái és reakciósai akadályoz­ni igyekeznek a történelem menetét, a történelem fejlődése elkerülhetet­len, akárcsak Földünk forgása! Imperialista- és cionistaeüenes tüntetés Damaszkuszban Damaszkusz (ČTK) — November 29­én, Alekszandretta szíriai város Tö­rökországhoz csatolása 19. évforduló­ján és az ENSZ-nek Palesztina . ket­téosztására vonatkozó határozata év­fordulóján Damaszkuszban nagy tün­tetést rendeztek, amelyben tízezer szíriai lakos a város utcáin menetelve az amerikai imperializmus és cioniz­mus elleni jelszavakat hangoztatott. A BAATH, az arab megújhodás szo­ciálist1 pártja ezen alkalommal nyi­lakozatot közölt-, amelyben hangsú­lyozta, hogy Palesztina feldarabolásá­ért a felelősség az imperializmusra, főleg az amerikai imperializmusra há­rul. Az an-Nur november 29-i vezércik­kében azt írja, hogy az imperialisták mégsem érték el aljas céljaikat és hogy az arabok nemzeti felszaba­dítási mozgalma napról napra erősödik. A lap kifejezi azt a meggyőződését, hogy az imperializmust egy szép na­pon véglegesen kiűzik az arab világ­ból. Az NDK kommunistái jó úton járnak Berlin (ČTK) — A Neues Deutsch­land november 30-i számában közölte Friedrich Ebertnek, a Németország Szocialista Egységpártja Központi Bi­zottsága politikai irodája tagjának a párt Központi Bizottsága 34. plenáris ülésén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának meg­ünnepléséről, valamint a kommunista­és munkáspártok moszkvai tanácsko­zásairól elhangzott beszámolóját. Friedrich Ebért beszámolójában a többi között kijelentette, hogy a moszkvai tanácskozások teljes terje­delemben korlátlanul megerősítették azon politika helyességét, amelyet Németország Szocialista Egységpártja dolgozott ki és valósított meg Köz­ponti Bizottsága vezetésével. Kudarcok sorozata New York (ČTK) — Az Union San Diego c. lap közölte, hogy az Atlas nevű amerikai ballisztikus lövedékek­kel e hétre tervezett kísérletet ismét elhalasztották, mert a lövedék a flori­dai Cap Canaverale kísérletti állomáson a kibocsátás előtti befejező ellenőrzés­nél felmondta a szolgálatot. Mint ismeretes, az Atlas-rakétával a két megelőző kísérlet ez év júniu­sában és szeptemberében is sikertelen volt, mert az irányító berendezés rosz­szul működött. Kamerun függetlenséget követel Kamerun (ČTK) — Ernest Ouandie Kamerun lakossága szövetsége elnö­kének helyettese, aki egyúttal az af­rikai és ázsiai országok jövő érte­kezletén részvevő kameruni küldött­ség tagja, Kairóban kijelentette, Kamerun népe szilárdan elhatározta, hogy mindenáron kivívja független­ségét, még erőszakkal is. Ouandie hangsúlyozta, hogy 1948. óta az angol és francia gyámsági szervezetekhez több mint negyvenezer . feliratot és panaszt intéztek, azonban egyre sem jött válasz. E szervek nem hajlandók teljesíteni az ENSZ közgyűlésének 1947 februári határozati javaslatát, amely felszólít, hogy a közeljövőben Kamerunnak meg kell adni független­ségét. , Ouandie a továbbiakban rámutatott arra, hogy a franciák ugyanolyan bar­bár módon viselkednek a kameruni nemzeti harcosokkal, mint az algériai hazafiakkal szemben. Megemlített egy esetet, amikor a francia csapatok a Baham falu hazafiasan gondolkozó lakossága ellen küldött büntető expe­díció során 480 embert meggyilkoltak. * Párizsban november 9-én a Sor­bonne egye.tem természettudományi fa. kultásának professzorai és mintegy négyezer diákja követelte, hogy a kor­mány új épületeket és tantermeket építsen. (ČTK) Á spanyoloknak nem sikerült letörni az ellenállást Ifniben Párizs (ČTK) — November 30-án Ifni spanyol gyarmat egész területén heves harcok dúltak. A „Heinkel" tí­pusú , spanyol bombav'ető-rep'ülőgépek pénteken rendszeres időközökben tá­madták az Ait Baamran ifni törzs és a marokkói önkéntesek állásait. A spa­nyol hadihajók péntek óta tüzelnek Ifni parti övezetére. Minden jel arra mutat, hogy haderőket akarnak part­ra-szállítani. Szombaton Madridból egy lövészezredet és egy ejtőernyős zász­lóaljat irányítottak, további egységeket pedig a Kanári-szigetekről küldenek Ifnibe. A spanyol hatóságoknak nyilvánva­Nyugat-Németországban — Tessék, szabad a választás. (E. Taru karikatúrája.) lóan az a szándékuk, hogy véresen el­nyomják a lázadást Ifniben. A spanyol katonák kegyetlenül bánnak a helyi lakossággal. A spanyol légierők és a haditengerészet nem tartja tisztelet­ben a marokkói terület szuverenitását, bombázták Ghira njarokkói községet és Agadir marokkói tartomány felett repülnek. Sikertelen merénylet Szukarno ellen Dzsakarta (ČTK) — A nyugati hír­ügynökségek jelentése szerint novem­ber 30-án Dzsakartában merényletet kíséreltek meg Ahmed Szukarno indo­néz elnök ellen. Indonézia elnöke fele­ségével és gyermekeivel egy dzsakar­tai iskolában ünnepségen vett részt. Mikor ar ünnepség befejezése után autójába szállt, ismeretlen tettesek négy kézigránátot dobtak az autóra, Az aljas támadásnak hét halálos és 14 sebesült áldozata volt, közöttük néhány gyermek. Szukarno elnök és családja azonban sértetlen maradt. A merénylőkről eddig még semmi közelebbit nem közöltek. Ügy vélik, hogy a merénylők jobboldali terrorista szerveretek tagjai. E szervezetek már régen Szukarno elnök haladó politiká­jának megakadályozására törekedtek. *• Nyikolaj Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke november 30-án fogadta a finn lapok szerkesz­tőinek csoportját. Bulganyin elvtárs a finn újságírókkal a szovjet-finn kapcsolatok kérdéseiről és a jelenle­gi nemzetközi helyzetről beszélgetett. (ČTK) * Vratislav Krutina képivselőnek, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága titkárának vezetésével az Albán Népköztársaságban tartózkodó csehszlovák parlamenti küldöttség tag­jai Vlorából Szararudába vezető útju­kon elbeszélgettek az albán parasz­tokkal. A csehszlovák küldöttség tisz­teletére Szarandában'díszebédet adtak. + Fejszál iraki király, Ajubi mi­niszterelnök és az iraki hadsereg ve­zérkari főnöke fogadta a -közép-keleti angol légierők főparancsnokát. y (ČTK) • Baszra iraki kikötőbe amerikai hajó futott be, amely fegyverszállít­mányt hozott az iraki hadseregnek. (ČTK) • A NATO tagállamai között fenn­álló „kölcsönös segélynyújtás" kere­tében november 30-án Kanada 5 hadi­hajót adott át Törökországnak. A jövő év ekjén a török haditengerészet to­vábbi öt csatahajót, valamint négy ak. naszedőt kap. (ČTK) * Eisenhower elnök — a Fehér Ház által kiadott jelentés szerint — nyu­godtan töltötte az éjszakát és egész­ségi állapota javul. A New Yorik Herald Tribúne azonban legfelsőbb helyekről nyert értesülések alapján közli, hogy az elnök a legnagyobb valószínűség szerint nem fog részt venni a NATO tanácsának december 6-án kezdődő pá­rizsi ülésszakán. (ČTK) ÜJ SZO 3 ti 1957. december 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom