Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-07 / 339. szám, szombat

Az emberiségnek biztosítható a tartós béke N. Sz. Hruscsov beszélgetése brazíliai újságírókkal Moszkva (ČTK) — Victorio Martoneüi brazíliai újságíró és Tito Fleuri, a Sao Paolo-i Egyesült Rádiótársaság brazíliai televíziós társaság képviselője e napokban felkérte N. rz. Hruscsovot, a SZKP KB első titkárát, hogy válaszolion a nemzetközi problémákat és a szovjet-brazíliai kapcsolatokat érintő kérdésekre. N. Sz. Hruscsov november 21-én fogadta a brazília újságírókat és válaszolt kérdéseikre. Áz első kérdés a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok újrafelvételére vonatkozott a Szovjetunió és Brazília között. N. Sz., Hruscsov azt válaszolta, hogy nincs megindokolva az a tény, hogy a Szovjetunió és Brazília között nincsenek normális kapcsolatok és a Szovjetunió örömmel fogadna minden olyan lépéíst, amely a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok felvételére vezetne a Szovjetunió és Brazília között. N. Sz. Hruscsov ezután a két ország közötti kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok széleskörű lehetőségeiről beszélt. N. Sz. Hruscsov ezután így folytatta: „Hogy ha minden állam rendületlenül a békés egymás mellett élés elvét fogja vallani, vagyis ha valamennyi állam között helyreállítják a kölcsönös megértés és bizalom kapcsolatait, ha minden vitás kérdést tanácskozások útján és a kapitalista és szocialista rendszer közötti ideológiai ellentéteket békés versengés útján fogják megoldani, a gazdaságikulturális élet az anyagi és szellemi szükségletek kielégítésének fejlesztésében, akkor minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy az emberiségnek tartós békét biztosíthatunk. Ez éppen az a legmagasabb cél amelyre törekedett és törek-zik a szovjet állam fennállásának negyven évén át. A további kérdések és feleletek így hangzottak: KÉ8DÉS: Az, ön válasza alapján meg szeretném'"kérdezni, hogy néi zete szerint hol vannak az új háború esetleges kirobbanásának legveszedelmesebb tűzfészkei? VÄLASZ: Erre a kérdésre nehéz válaszolni. Hiszen sok ország kormánykörei között, ahol az imperialisták mindeddig erősek, őrültek is akadhatnak, akik gyakran nem tudják, mit cselekszenek. Az ilyen emberek több helyen provokálhatnak ki új háborús összetűzést. Ma azonban leginkább a Közel- és Közép-Kelet felett tornyosultak a felhők, habár meg kell mondanom, hogy a békeszerető országok akciójának köszönhető, hogy a felhők itt is szétoszlottak és hajnalodni kezd. Ha a nemzetek továbbra is éberen fognak őrködni, meghiúsíthatják e területen az új konfliktus kiprovokálására irányuló agresszív kísérleteket. Európában sem lehet kizárni, hogy az imperialista agresszív erők ki nem robbanthatják az új háborút. Több ország imperialista körei szorgalmasan élesztgetik a német militarizmust és erőiket összpontosítják a Szovjetunió és más európai szocialista országok ellen. Itt nagyon éles ellentétek merültek fel. 'Azonban ha tárgyilagosan értékeljük a helyzetet, meg kell mondanunk, hogy még Európában sincs olyan háború előtti állapot, mint amilyen volt pl. a második világháború előestéjén. Hogyan fognak alakulni továbbra az események, ez több körülménytől, s elsősorban a nemzetek éberségétől, a háború elhárítására, a nemzetek közötti béke megőrzésére irányuló harcuktól függ. A harmadik lehetséges háborús tűzfészek Korea. Habár Koreában a háború megszűnt, az Amerikai Egyesült Államok hatalmas fegyveres erői továbbra is ott vannak. Ismeretes, hogy Észak-Korea is megfelelő erőkkel rendelkezik. Szilárdan meg vagyunk győződve arról, hogy Észak-Korea nem foganatosít katonai akciókat, mert a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya mindent megtesz annak érdekében, hogy a háborút kiküszöbölje és az országot békés úton égyesítse. Dál-Koreában, ahol az USA fegyveres erőin kívül ott van még Li Szül Man hadserege is, még mindig uszító beszédek hamzanak el. Ott is akadhatnak olyan emberek, akik elveszítik ép eszüket és provokációt szíthatnak. A negyedik esetleges háborús tűzfészek Tajvan szigete. Ismeretes, hogy az USA megszállta Tajvan területét, amely a Kínai Népköztársasághoz tartozik. Az USA az itt letelepült Csang Kai-seket provokációs akciókra buzdítja. Lemondhat-e a Kínai Népköztársaság saját területéről? Áz USA kormánykörei azonban nincsenek tekintettel a kínai nép érdekeire, a feszültségét szítják e területen és szilárdítják az áruló Csang Kai-sek pozícióit, Beszélhetünk Vietnamról is. Az USA kormánykörei akcióikkal meghiúsították az ismert genfi egyezmények teljesítését. Dél-Vietnam kormánya Észak-Vietnammal szemben a kapcsolatok kiéleződésének politikáját követi és meghiúsítja az ország nemzeti egyesítése kérdésének megoldását. Dél-Vietnam szintén olyan tűzfészek, ahol háborús akciók robbanhatnak ki. Ezek azok a fő pontok, ahol fennáll a háborús konfliktus kirobbanásának veszedelme. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ilyen konfliktus nem keletkezhet más helyen is, főképp azért, mert az USA agreszszív körei „a hidegháborút" szítják. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békeszerető politikája, hadseregeik ereje és más országok nemzeteinek harca a világbéke biztosításáért visszatartja az imperialistákat a háború kirobbantásának esztelen politikájától. KÉRDÉS: A Föld két mesterséges holdjának kibocsátása a Szovjetunióban kétségkívül a szovjet tudomány nagy győzelme. Milyen hasznot hozhatnak az emberiségnek a Föld mesterséges bolygói? VÄLASZ: Ma a világon nincs olyan hely, ahol a lakosság nem tanúsítana érdeklődést a szovjet mesterséges holdak iránt. Ez teljesen érthető, mert a Föld mesterséges holdjainak útnakindltásával a tudomány még nem mondotta ki utolsó szavát. Ez nagynagy előretörést jelent a tudományban és technikában, ez az első gyakorlati lépés ahhoz, hogy teljesüljön az emberiség álma a világűr-utazásokról. Ebből az emberiségnek elvitathatatlan haszna lesz, mint minden jelentőségteljes felfedezésből, ha alkotásra, nem pedig pusztításra használják fel. Tudósaink a mesterséges holdak megfigyelésével rendkívül értékes tudományos adatokat szereztek, amelyek hozzájárulnak az emberiségre jelentős tudományos problémák egésa sorának megoldásához. KÉRDÉS: Az ön nézete szerint milyen befolyást gyakorolhat a Föld két mesterséges holdjának kibocsátása a Szovjetunióban a nemzetközi helyzet feszültségének enyhítésére? VÄLASZ: A Föld*mesterséges hodjai. { nak kibocsátása elsősorban tudományos tekintetben nagy jelentőségű, azonban tagadhatatlan, hogy nagy jelentősége van országunk védelme szempontjából is. Hiszen a mesterséges holdat csakis interkontinentális ballisztikus lövedék segítségével lehet útnak indítani. A mesterséges holdak kibocsátását a külföldön különbözőképpen fogadták. Elsősorban hatalmas lelkesedést keltett, mint a szovjet tudomány és Jechnika sikere. Az országunkkal szemben ellenséges álláspontra helyezkedő embereket azonban egyúttal nyugtalanítják országunk tudományos és technikai sikerei és a lázas fegyverkezés megerősítését követelik. A józanabb politikusok arra a következtetésre jutnak, hogy ideje volna véget vetni az erőpolitikának. Ügy tűnnék, hogy a Szovjetunió javaslatait a leszerelés kérdésében, az atom- és hidrogénfegyverek használatának betiltásában, röviden mondva a leszerelés problémájára vonatkozó javaslataink teljes összességét a nyugati hatalmaknak pozitívan kell fogadniok. Hiszen ezek a javaslatok olyan reálisak és teljesen megvalósítható intézkedéseket tartalmaznak, amelyek a lázas fegyverkezés beszüntetéséhez

1 és a nemzeteknek a hidegháború terheitől való felszabadításához vezetnek. A nyugati országokban, főképp az USA-ban a Szovjetuniónak a tudomány és technika fejlesztésében elért sikereivel kapcsolatban más folyamat erősödik. Az USA kereskedelmi minisztere a közelmúltban nem véletlenül ismételte a hitleri jelszót: Több ágyút és kevesebb vajat! Ez azonban már őrület és ha ennek nem vetnek véget, káros következményekkel járhat elsősorban azokra nézve, akik e hisztéria áldozatául esnek. A beszélgetés végén ismét a szovjetbrazíliai kapcsolatok lehetőségeire tértek vissza. N. Sz. Hruscsov a brazíliai újságírók kérdéseire adott feleleteiben kifejezte a Szovjetunió készségét, hogy Brazíliának traktorokat és különféle mezőgazdasági gépeket szállít és segítséget nyújt az atomerőmű berendezésénél vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség útján, vagy pedig kétoldali egyezmény alapján. A Szovjetunió ugyancsak hajlandó, ha erre Brazília felkéri, hogy kereskedelmi alapon segítséget nyújt nehéziparának fejlesztésében. Q'ÓZJ^l cÁttilcL pÁLcLáfid A budapesti Madách Színházban csütörtökön este emlékestet rendeztek József Attila, a munkásosztály nagy költője halálának 20. évfordulója alkalmából. József Attila életművét Tolnai Gábor akadémikus, egyetemi tanár méltatta. Utána Marosán György elvtárs, az MSZMP politikai bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára mondott ünnepi beszédet. Az alábbiakban részleteket közlünk Marosán elvtárs beszédéből. * * * Költőről emlékezni sokak szerint költő dolga. De a költő azoké, akik szeretik és olvassák és nem sajátíthatják, ki a költőtársak. József Attila nem egyszerű költő volt. Nemcsak álmodozó, nemcsak vátesz, haneni osztályának, a munkásosztálynak öntudatos hírnöke, az emberiség új útjának, a munkásosztály nagy ügyének csodálatos költői tehetséggel megáldott harcosa, öntudatos fia. Rendelkezett azzal a képességgel, hogy peggyőzzön és lázítson, hogy megindítson és tanítson, költőd formába öntve az> eszmét, az elméletet, az osztályharcot, az igazat, a valót. Nem feladatom József Attilát irodalmilag értékelni. Ez az írók, költők, irodalomtörténészek feladata. A mi feladatunk beszélni József Attiláról, a munkásosztály, a nép nagy költőfiáról, kinek szavát osztályunk ereje és haragja feszítette, kinek verseiben a forradalom lendülete dübörgött és akinek versei szépek voltak, ahogy egy kibontott óriási vörös lobogó szép, amikor verdesi a vad vihar, de letörni nem tudja. József Attila nem haladó hagyomány, hanem élő költő és élő agitátor. Ma is, amikor az ember ötágú vörös csillaga vüágoJ a miénk lett gyárak homlokán. Ma is büszkén gondolunk a mi költőnkre, a kommunista költőre. Ma is lángot vetnek gyújtó szavai és lobognak kemény, nehéz harcainak tüzében. A szocializmushoz vezető út nem síma betonút, még ma sem, de különösen nem volt az, amikor József Attila harcolt és küzdött érte. Sok baj, bánat, keserűség érte. A Horthy-fasizmus és kiszolgálói,- az ügyeskedők, semmiemberek és költőcs'kék, diletánsok elnyomták, akadályozták, kisemmizték, igyekeztek kisajátítani, vagy eltaszítani. Tragédiába hajszolták és most 20 éve, amikor a robogó vonat kerekei elé vetette magát — fizikailag megsemmisítették, de eszméjébe vetett hitét megtörni sohasem tudták. Mostanában keveset beszélnek József Attiláról. Azokat a költőket próbálják előtérbe hozni, akik szembe állottak József Attilával, ócsárolták hitét és elvetették nézeteit, féltékenyek, irigyek voltak tehetségére. Fel kell vetni ezt a kérdést, mert napjainkban Kosztolányiról, Babitsról több szó esik irodalmi körökben, mint József Attiláról, Meg kelil mondani, hogy még proletár költők és írók között is akadtak, akik az ellenforradalom alatt eltűrték és most is hallgatnak róla, hogy József Attila szárszói szobrát ledöntötték és gyűjteményes költeményeit elégették. Miért nem kellett József Attila az> ellenforradalomnak ? Azért, mert József Attila a munkásosztály igaz képviselője és költője volt. Azért, mert a dolgozó magyar nép minden igazságának hirdetője volt. Azért nem kell nekik József Attila, mert elismerte a munkásosztály vezető szerepét. Harcolt ezért, ennek érvényesüléséért. Azért, mert hűséges tagja volt a pártnak és pártos költő volt, mert József Attila proletárja megleckéztette a burzsoát. Le a kapitalizmussal! — kiáltotta — hatalmat, húst a dolgozóknak. Osztá'Iyharcban, vasba öltözött, kezében sarló villant, kalapács sújtott és vigyázó szemét Moszkvára vetette. „A mindenséggel mérte „magát" és „sziszegve sem szolgált aljas nyomorító hatalmakat." ,.Nincs alku — kiáltotta — és nem fogom be pörös számat." És mert nem alkudott, üldözték, agyonhallgatták. És most akarják elhallgattatni a mondvacsinált irodalompolitikusok József Attilát, amikor eszméi győztek? József Attila halála élesen mutat rá, mi volt az ellenforradalmi, fasiszta, reakciós, soviniszta Magyarország nézete a munkásokról és a munkásosztály költőjéről, József Attiláról. Van egy néhány úgynevezett nagy írónk, akiket Horthyék sem zártak börtönbe, mert sokan tudtak alkudni, megalkudni saját lelkiismeretükk©: és nézetükkel. József Attila nem tudott megalkudni. Hűsége osztályához, pártjához mindig megmaradt. Nem igaz, hogy partizánja volt a pártnak és a munkásmozgalomnak és nem igaz, hogy külön utakat és jogokat követelt, ahogy Lukács György állította róla. Élete nagy vágya volt, hogy mint a párt egyszerű sorkatonája harcoljon. Hazugság, hogy József Attilát a párt kizárta. Az igazság az, hogy akarnokok és kis senkik és félrevezetett emberek megrágalmazták. 1931ben egy rágalmazó cikk jelent meg róla. A párt akkori egyik vezetője, a mártírhalált halt Fürst Sándor elvtárs személyesen igyekezett tisztázni ezt a kérdést. József Attila panaszkodva írta Csehszlovákiába Fábry Zoltánnak, hogy bizalmatlanságot érez maga iránt egyes emberek részéről. A Csehszlovákiában élő kommunista magyar író, Fábry elvtárs azt írta neki, ha ő hű a párthoz, akkor csak küldjön verseket. Azonnal el is küldte verseit, nem sértődött meg. 1931-ben jelent meg a rágalmazó cikk és 32-ben mégis elvállalta a párttól egy folyóirat szerkesztését, amelyből — sajnos — csak egy szám jelent meg. Ezt is megtanulhatják nemcsak mint költőtől, hanem mint embertől azok, akik indokolatlanul sértődékenyek a harcban. Nem akarjuk idealizálná József Attilát, de balgaság lenne nem látni a ma költőinek, hogy milyen szerepet játszott nála az elvi tisztánlátás. Most 30 éve, 1927-ben Párizsból keltezett levelében a következőket írja: „Ma a világ frontja a felületes politikusok számára Angliát és Oroszországot jelenti. Ez tévedés. Mert a front az imperializmus és a bolsevizmus frontja és nem államoké. A frontok közötti differenciák elmélyülnek, de az összeütközés mennél jobban eltolódik, annál jobban növekszik a kommunizmus ereje, mert az imperializmussal növekednek annak ellentmondásai is." És ezt hallgassák meg a mi költőink és íróink: „Nincs más út aa emberiség számára, mint csatlakozni egyik vagy másik fronthoz. Az imperializmus semmiféle szabadsághoz

1 nem vezet. A kommunizmus pedig egy új, másfajta szabadságot ígér, mint amit eddig ismertünk. Ezért az új szabadságért folyó harcot csak szervezetten lehet megvívni." József Attila nemcsak leírta a valóságot, hanem utat is mutatott, az egyetlen járható utat, a párt útját. Nem ijesztette meg őt, hoqy polgári esztéták azzal támadták, hogy lealacsonyítja a költészetet. Elődeinek nem a Nyugat magastekintélyű lírikusát, hanem Petőfit és Adyt vallotta. A forradalmár Petőfit és a forradalmár Adyt, akinek méltó utódja volt. Meg nem alkuvón harcol az ellenforradalmi álkultúra képviselőig a Pintér Jenők és Mécs Lászlók ellen, akiket ellenforradalmi kisördögöknek nevezett. (Mécset egyébként utol.iára 1936. szeptemberében ölelték keblükre néhányan íróink közül). De mert harcolni és vitázni a népiesekkel is. Fiatalságunk és a népművészet című cikkében marxista elemzést ad a mozgalom hátteréről, társadalmi-ideológiai gyökeréről és le meri szögezni, hogy a jövö kultúráját az az osztály fogja megalkotni, amely a jövőt megteremti, a proletariátus. Kommunista és emberi magatartása, harcossága, szilárdsága örök példa marad minden kommunista költőnek és írónak. Erről szólani nyíltan és őszintén — amikor ráemlékezünk — már nemcsak költői dolog, hanem politikai kérdés, amelyet fel kell vetni olyan időszakban, amikor a győztes forradalom új társadalmi viszonyokat teremtett, amelynek frissen pezsdülő életében »mberré vált az ember, de amelyben József Attila költői és írói utódjainak szava mégis oly csendes, oly halk, hogy szinte alig hallik. A nagy proletárköltő szellemének vakító fényénél még jobban feltűnik ez a gyér pislákolás. És jó lett volna, ha egy évvel ezelőtt az írószövetségben József Attila szellemét idézték volna, ahogy ő idézte annak idejét Thomas Mannét. Akkor több írónak lett volna „emberhez méltó gondja". Emlékezzünk csak arra, hogy egy évvel, másfél évvel ezelőtt, hogy sutba dobták sokan ezt az igazságot és mennyire elfelejtkeztek arról a kötelességről, hogy bármi történhet velünk, munkásokkal, parasztokkal, írókkal és költőkkel, a nép szolgálatától a legzűrzavarosabb időkben sem lehet eltántorodni és nem lehet olyan mozgalmat támogatni, segíteni, amelyből Mindszenthyk, Eszterházyk. és Chorin Ferencek kerülnek felszínre. Ő nem sandított a reakciósokra és a kispolgárokra, de a kispolgári írók véleményétől sem várta tehetségének jóváhagyását, mint ma egyes íróink és költőink! Hanem a párt és a munkásosztály, a nép dicséretét kívánta. Nem a burzsoázia vállveregetését áhítozta. Nem akart kilépni a pártból, mert 60 ezer forint jövedelem kevés volt neki egy évre! Éhezett, nyomorgott, lyukas cipőben járt, gyalogolt, eltűrte, hogy megsértsék, mert tudta, hogy a párt nem sérthet meg senkit, csak az emberek, tudta, hogy emberek lehetnek csak hűtlenek az emberhez, de a párt soha nem lehet hűtlen hü fiaihoz! És ő is hű maradt a párthoz és a munkásosztályhoz. Ki érti meg. hogyha kisebb tehetséggel is, de egyes íróink, kommunista íróink ls miért sandítanak jobbra-balra, és miért nem a példakép, József Attila útján mennek, miért nem próbálják az ő útját járni?! Azok, akik ócsárolták, leköpdösték a lí esztendő forradalmi vívmányait az élei minden területén, azok az írók, költők újságírók és művészek, akiket a magyai nép 12 éven át tejben-vajban, anyagi javakban és kitüntetésekben fürösztött és akik egy vihar szelére szétszéledtek, mini amikor a pelyvát fújja szét a szél — voltak köztük jobboldaliak is, szektásak Is — vajon — mikor találják meg végre a helyes ufat? Nézzétek csak a szocialista ország hogj megújult, ereje mennyire megszilárdult £ szocializmusért és a békéért vívott harcban. Ha erre gondol az ember, akkor felrémlik, előtte még egyszer a múlt kísértete. Micsoda katasztrófa szakadt volne ránk, munkásokra, parasztokra és értelmiségiekre, ha hallgatunk hisztériás követeléseikre. Nos, Írók és költők, itt £ példa, József Attila, kövessétek! Tanuljátok meg József Attilától, hogy ő nerr kért előjogokat, hanem éppen úgy akart harcolni és harcolt a pártért, a párt világnézetéért, politikájáért mindenkivel szemben, ahogyan ezt a munkások és £ dolgozó parasztok teszik. Bátran, nyíltan egyértelműen állt ki a munkásosztály ügyi mellett. Ő tudta, hogv az elkövetett hibák, bármennyire is megsértettek egyes személyeket, nem jogosítanak fel senkii arra, hogy szembeforduljon a marxizmusleninizmussal. Mi is követtünk el hibákat, de a mi pártunk, a munkásosztályunk ügyét nerr a hibák jellemzik, amiket a párttól és ai osztálytól elszakadt vezetők elkövettek s nem az árulók, akik szembefordultak £ párttal és a munkásosztállyal, hanem az eredmények, amelyek megváltoztatták £ tulajdonviszonyokat, a dolgozó nép életszínvonalát. Miért hallgatnak erről? Nem lakkozott kép kell nekünk, hanem az egész gazdag, szocializmust építő valóságunk. Miért nem írnak a bányászokról, akit a föld méhében bányásszák a szenet, hogy meleg szobájuk és kulturált életük legyen. Miért nem Írnak a vasmunkásról, aki vasat olvaszt, hogy kényelmesen utazzanak a földön, vízen és levegőben egyaránt Miért nem írnak a pékről, aki éjszaka és hajnalban verejtékezve süti számukra £ friss, ropogós kenyeret és süteményt. Miért nem néztek tisztelettel és becsülettel azokra, akik kiszolgálnak benneteket, akik téglát téglára rakva építenek egy új, szocialista Magvarországot. Oj versek, új regények, új színdarabok, új filmek kellenek. Legyen már vége annak, hogy az írók kiadatják velünk nem is egyszer, hanem többször is, régen megírt munkájukat, mintha újakat képtelenek lennének alkotni. Szakítsák szét a béklyót, amelybe a reakció kötötte a kezüket. Az ellenforradalmi események a magyar irodalom számára annyi témát adtak, az ellenforradalom elleni harc annyi hőst nevelt, hogy abból évtizedekig élhetnek a magyar irodalom igaz képviselői. Nekünk munkásoknak, kommunistáknak és az egész dolgozó népnek harcos irodalom kell, olyan, amely a kapitalizmus és maradványai ellen kíméletlen harcot folytat. De kíméletlen harcot folytat a maradiság ellen is. Harcol a fasizmus, a nacionalizmus, az antiszemitizmus ellen és kiáll a békéért. Miért hallgatnak erről i mi kommunista íróink? A nacionalizmust és a sovinizmust, kiegészülve az antiszemitizmussal — és ezen a téren van nálunk kikre hivatkozni — már csak egy lépés választja el a nyílt fasizmustól. A halott József Attila ma élőbb, mint valaha. Versei arra figyelmeztetnek bennünket, amire nem figyelmeztettek a ma élő költők és írók, hogy egy ellenforradalmi győzelem Magyarországon a munkásosztályt, a dolgozó parasztságot, de a; írókat is visszakergeti abba az állapotba amiben a fasiszta Magyarországon voltak amikor József .Attilának nem jutott kenyér és nem jutott állás, díjazás és elismerés. Mi József Attila-díjakat osztunt ki íróknak és költőknek, de vajon azok a: írók és költök, akik átveszik a magyai dolgozó nép filléreiből a József Attila-díjat gondolnak-e arra, hogy legalább megpróbálják követni József Attila tiszta útját. Ne féltsék tőlünk a magyarságot és £ nemzeti létet, az emberi boldogságot és í békét — József Attila ezért harcolt és mi úgy érezzük, hogy József Attila útjár járunk akkor is, amikor keményen harcolunk a szocializmus építéséért és a: olyan irodalom feltámasztásáért, amely megfelel József Attila eszméinek. Ezért a kommunista költőktől, Íróktól nemcsak elvárjuk, de megköveteljük, hogy éppenúgy harcoljanak a pártért, a párt világnézetéért, politikájáért mindenkivel szemben, ahogyan ezt a munkások, dolgozó parasztok teszik. Bátran, nyíltan, határozottan, egyértelműen ki kell állniok a munkásosztály mellett. Csak ennek a? osztálynak vezetésével, a párt irányításé alatt haladhatunk előre. Aki ezt nem érti, vagy egyenesen taqadja, vajon miért akarja elhitetni magáról, hogy kommunista vagy haladó szellemű író? Nincs szebb írói, költői, művészi feladat, mint velünk, kommunistákkal együtt harcolni a problémák megoldásáért, küzdeni a nép nagy jövőjéért, új távlatokat nyitva a fejlődésnek. ÜJ SZjö 4 ti 1957. decemtar %