Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-05 / 337. szám, csütörtök

VITA A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÄGÄMK LEVELÉRŐL ">"»"<

"|H>l.>»

t..| Okosan gazdálkodnak A naptár lassan az év utolsó napjait mutatja. Csípős hideg, hoszszú esték jellemzik a napokat. A határból betakarították a termést a királyhelmeci járás szövetkezeti tagjai. A kapásnövények földjein traktorok dohognak. A mélyszántást végzik szorgalmasan. A hosszú estéken van ido beszélgetni a mögöttünk hagyott gazdasági év munkálatairól, eredményeiről, hi báiről — előrenézni, eltervezni, mit hogyan csináljunk a jövőben. Boly község közepén a templom mellett négyablakos iskola áll. Ablakain át világosság szűrődik kifelé az esti sötétségbe. Máskor ilyenkor csendes az iskola, csak a takarítónő szorgoskodik benne, most azonban nagy itt az élénkség. A szövetkezeti tagság színé-java gyfllt össze, hogy megtárgyalják pártunk Központi Bizottságának levelét. Kérges tenyerű, barnapiros bácsik, élettől duzzadó fiatalok ülnek a pa.dokban. Arcukról le lehet olvasni, valamennyien aktívan akarnak bekapcsolódni a nagy, országépítő feladatok elvégzésébe, hogy ERÖSEBBÉ. GAZDAGABBÁ TEGYÉK AZ ORSZÁGOT. Ebben a nemes törekvésben nincsenek egyedül, nem kell a sötétben botorkálniok, az irányt a dolgozók élcsapata, a kommunisták mttatják nekik ... Illés elvtárs, a szövetkezet fiatal gazdásza ismerteti a párt leveiét. Tömören, velősen adja elő a mezőgazdasági termelés fejlesztésére vonatkozó irányelveket. Szavait lelkes tapssal fogadják, majd megindul a vita. A szövetkezet tagjai bátran bírálják az eddig észleit hibákat, főleg a gépállomás munkájával kapcsolatban. — Előfordult — mondja egy őszhajú bácsi —. hogy a cséplőgépet úgy vontatták ki a csépléshez, hogy ki sem volt takarítva. Én tisztítottam ki belőle az arasznyi csírát. Az utána következő felszólaló az aratás során tapasztalt nagy szemveszteséget tette szóvá. Jó ezt így megvitatni! A traktoros-brigád vezetője kénr szót. Elismeri, hogy az említett hibák előfordultak. Á traktorosok nevében ígéri, hogy a jövőben sokkal körültekintőbb. JOBB MUNKÁT VÉGEZNEK MAJD. Sok mindenről esik szó még ezután: a talajjavításról, a termőföld kiszéie

1sítéséről, a hektárhozamok fokozásáról és az állattenyésztési termelés magasabb színvonalra való emeléséről beszélnek. A szövetkezet határában folyik a Latorca. A folyó súlyos ezreket rabolt el eddig a gyakori kiöntéssel az itteni földművesektől. Most már gyors ütemben haladnak a Latorca szabályozásával s ennek eredményeképpen mintegy 3500 hektár szűzföld válik majd megművelhetővé a helniecí járásban. Ez a bolyi szövetkezetesek részére is nagy előnyt jelent majd. Illés elvtárs ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy már most módjukban van 10 hektár eddig nem sok hasznot hajtó rétet felszántani, termővé tenni. Második ötéves tervünk végé'q az így nyert termőföldet 80 hektárra növelik. — Itt alakítjuk ki a legszebb dűlőket, mondja Illés elvtárs és mintha csak maga előtt látná a sok vagon acélos búzát, aranysárga árpát, amit ezekről a földekről nyernek, olyan lelkesen magyarázza a tagságnak ennek fontosságát. — Minden tagunknak az a véleménye, hogy meg kell javítanunk az állattenyésztést, főleg a szarvasmarhatenyésztést — folytatja Illés elvtárs. — Ezt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha takarmánytermesztésünket is megjavítjuk. 35 HEKTÁRON VAN MOST ÉVELŐ TAKARMÁNYUK. Ez nem elegendő. Javasolom, hogy a tavasszal még 50 hektáron vessünk lóherét és lucernát. Vetőmagunk van, csak cselekednünk kell. Szavai helyeslésre találnak. Silónövények termesztésében sincs hiba, most is több mint 2000 köbméter silójuk van az állatok átteleltetésére. A szövetkezet ötéves fennállása alatt sokat javult az állattenyésztés. Míg a kezdeti években csak 20—25 szarvasmarha jutott 100 hektár földterületre, addig most 45 esik, ebből 14 a fejőstehén. A bolyiak azonban ezzel sincsenek megelégedve. Azt a célt tűzték ki, hogy 1960-ig 100 hektár földterületre 50 szarvasmarhát tartanak, a tejelő tehenek létszámát pedig a duplájára emelik. Miért teszik ezt ? ... Mert csakis így tud ják majd teljesíteni a párt által megkívánt tejtermelés! szintet. Ami tanulságul szolgálhat valamenynyi szövetkezet, de különösen a most alakult szövetkezetek részére: ez a bolyiak megfontoltsága, előrelátása a gazdaságj építkezésekkel kapcsolatban. 1952-ben, amikor megkezdték a közös gazdálkodást, természetesen előttük is az a feladat állt, hogy KÖZŐS ISTÁLLÓKAT KELL ÉPlTENIÖK az állatok részére. Ők azonban nem cselekedtek hűbelebalázs módjára, mint azt sok helyen tették, hogy nagy költségekbe verték magukat, mindenből: tehén-, sertés-, lóistállóbői új kellett s azokat is mások kezemunkájával építették fel. Nem. ők másképpen cselekedtek. Fokozatosan építkeztek, minden koronával gazdaságosan bántak. — Első lépésünk egy lóistálló adaptálása volt — mondja Bodrogi Bertalan. a szövetkezet elnöke. — Kiszemeltünk a faluban egy rozoga csűrt, kőműves-, ács-csoportot szerveztünk és hozzáláttunk kijavításához. í'i vasablakot tettünk a falakba, elláttuk rendes ajtóval, a tetejét is rendbehoztuk. Az egész munka egy hétig tartott s mindössze 100 munkaegységbe került. Mikor készen lettünk az adaptálással, a lovak összpontosítását mindjárt végré is hajtottuk. 32 lovat helyeztünk el benne. Ez a munka vígan folyt le nálunk. De a további lépések során is mindig szem előtt tartottuk a gazdaságosságot. Saját építőcsoportfinkkal fogtunk hozzá a baromfifarm. a tehén- és sertésistállók felépítéséhez. Ezeken kívül két dohányszárító-pajtát és egy 500 férőhelyes juhhodályt is építettünk. Saját erőforrásaink jó kihasználásával elértük, hogy nálunk egy-egy gazdasági épület csak fele annyiba került, mint ott, ahol nem fordítottak gondot a gazdaságosságra és nem igyekeztek kihasználni saját erőforrásaikat. Az óra este fél tizenegyet mutat. Vége a gyűlésnek. Értékes volt, állapítjuk meg Bagos elvtárssal, a járási pártbizottság vezető titkárával mikor a ránk várakozó kocsiba szállunk. — De még valamit, — rohant kocsinkhoz Illés elvtárs, a szövetkezet gazdásza. Kérte. írjam meg, hogy gabonaneműekből 126 százalékra teijesitették a' hektárhozam-tervet, kukoricából pedig 52 mázsát takarítottak be szemes állapotban az Abrahám-homoki-dűlőben, Ami pedig az évtfégt zárszámadást illeti, az igazán örömteljes lesz. Az előlegképpen kifizetett 10 korona mellé minden munkaegységre még 12 koronát fizethetnek. Farkas Kálmán IJJRA A Z ÉLEN A munkaérdem renddel kitüntetett szénbányák a második és harmadik negyedévben nem nagyon dicsekedhettek jó eredményekkel. Áprilistól októberig nem teljesítették egyenletesen a tervet és a szocialista munkaverseny. amely azelőtt lendítőkereke volt a terv teljesítésének, mintha hanyatlott volna. A napi fejtési eredményeket hirdető tábla előtt nem álltak kíváncsi bányászok. mert a lemaradás nem érdekelte őket annyira, mint azelőtt a siker, a terv túlteljesítése. A fejtési terv teljesítésében lényeges változást az Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára tett kötelezettségvállalások és a párt levelének megvitatása hozott. Újra felélénkült a szocialista munkaverseny és a párt levelének felhívását a pótori bányászok értékes kötelezettségvállalásokkal fogadtál? A Bukovecbányában Dulaj András csoportja vállalta, hogy az eddigi kötelezettségeken kívül minden műszakra és minden munkásra fél tonnával többet fognak fejteni, mint eddig. Ez a kezdeményezés hamarosan meg is hozta a kívánt eredményt. November hó 27-én a Bukovec-bánya az összes eddigi rekordokat túlszárnyalta: 52 bányász egy műszak alatt 625 tonna szenet fejtett. Ehhez hasonló eredményre nem emlékeznek Pótoron. Az 1306-os szénfalon Macák János elővájár, az 1307-es szénfalon pedig Kőnig Lajos elővájár csoportjai értek el kiváló eredményt. A legnagyobb eddigi teljesítmény a februári 560 tonna volt. Mikor a két csoport bányászai műszak után a felszírre jöttdk, első útjuk a versenytáblához vetetett, hogy meggyőződjenek, helyes volt-e számításuk. Egy pár hete újra népes a tábla előtti térség. Nap nap után egyre több bányász áll meg a tábla előtt, a műszak után, hogy megnézze, hogyan állnak a szocialista munkaversenyben Az eredmények pedig napról napra jobbak. Az egész bánya már a múlt hónap 27-én 109,1 százalékra teljesítette fejtési tervét. A Bukovec-ibánya 111,7, a Slatinka-bánya 110,5, a Háj-bánya 108 százalékos tervteljesítést ért el, az év elejétől pedig a kékkői szénbányák már 101 százalékra teljesítik fejtési feladataikat. Maga a Bukovec-bánya november hónapban 200 vagonnal több szenét fejlett terven felül. Ezeket a szrp eredményeket, melyeket az utóbbi napokban a kékkői szénbányák feljegyeztek, elsősorban Macák János, König Lajos csoportvezetőknek, Vagány János és Csernák András műszakvezető aknászoknak köszönhetik. A muhkaérdemrenddel kitüntetett Dulaj András csoportvezető betegszabadságát egy tátrai szanatóriumban töltötte. Mikor hazaengedték, megszegte az orvosak tanácsát. Még vagy két hónapig otthon kellett volna maradnia, ő azonban nem bírta ki a tétlenséget, a kényszerpihenést, minden gondolata a bányában volt. Eleget pihentem már — jelentette ki meglepett társainak, amikor néhány nappal ezelőtt lemfent a bányába és újra átvette a vezetést. Azóta nap nap után újabb sikereket mutatnak fel a Bukovec-bánya Dulajcsoportjának tagjai. Špringo élvájár csoportja sem marad le mögöttük és a két régi vetélytárs most is azért versenyzik, ki tudja job. ban csökkenteni az önköltséget A párt levelének megvitatása után a Špringocsoport bányászai elhatározták, hogy a szerszámokért minden bányász egyéni felelősséget vállal. Eddig a szerszámfogyasztás ugyanis az önköltség több mint 35 százalékát tette ki. Sok lapát, csákány maradt ott a munkahelyen és ez- lényegesen növelte az önköltséget. Hasonló vállalást tettek a DutSj-csoport bányászai is. Példájukat most már a karbantartók is követik. A vitában a karbantartók rámutattak a gépek üzemzavaraira és helytelen kezelésére. Elhatározták ezért, hogy minden gép és berendezés felett védnökséget vállalnak. állandóan ellenőrizni fogják őket és a legkisebb hibát is azonnal kijavítják. Zemcsák István, a Háj-bánya karbantartója volt az első, aki ezt a javaslatot megvalósította és két szállítószalag — beirendezés felett vállalt védnökséget. A vita keretében Szobotka Rudolf azt javasolta, fordítsanak több gondot az előkészítő munkákra, hogy ez jóval megelőzze a fejtési munkákat. Serényen folyik a munka a Bukovec-bánya ifjúsági csoportjában is, ahol Kovácsik elővájár helyét, aki betegszabadságra ment, Macák János vette át. Az ifjúsági csoport őt választotta meg elővájárnak, azért is, mert 17 éves gyakorlatával és nagytapasztalatával jó vezetőt láttak benne. Választásukban nem csalódtak. Bizonyítéka ennek a november 27-én elért rekordfejtés. Egy hónappal ezelőtt ebben a bányában bevezették azt a javaslatot is, amely szerint a szénszállító gumiszalagot nem faállványokra helyezik, hanem kifeszített kötelekre. Ezzel nagy mennyiségű értékes bányafát takarítanak meg, az előnye pedig a módszernek az, hogy a gumiszalag alatti térség könnyen tisztítható, a szalag könnyen fel- és leszerelhető, a karbantartása olcsóbb és jobb. Ezzel a módszerrel már csaknem egy kilométer hosszú folyosót szereltek fel. A kékkői bányákban az utóbbi hetekben szemmel láthatólag javult a munkaerkölcs. Ezt elsősorban a párt levelének megvitatása eredményezte, és az a tény, hogy már ez évben megvannak az összes előfeltételek ahhoz, hogy két éven keresztül egyenletesen teljesíthessék a fejtési tervet. Jól halad a munka a többi bányákban is, így például a Slatinkán. ahol Tóth Tibor élvájár 18 tagú csoportja 135 százalékos tervteljesítést mutatott fel. Az eddig elért eredmények tehát már most feltételezik azt, hogy a kékkői szénbányák ez évi tervüket határidő előtt teljesítik. A nagy kitüntetés, a munka érdemrendje, melyet az év májusában átvettek, kötelez is. Ennek a kötelezettségnek akarnak a több hónapi lemaradás után most újra eleget tenni a pótori bányászok. Horváth Sándor A podbrezovai Šverma Vasmüvekben megrongálódott az egyik hengermű. Javításán részt vettek a vítkovicei, magyarországi, piesoki, detvai szakemberek. A kölcsönös együttműködésülfmeghozta gyümölcsét és ma már a hengermű újra teljes üzemben van. A javítás idején azonban 16 ezer tonnás - elmaradás keletkezett. A vita során a dolgozók arra összpontosították figyelmüket, hogyan hozzák be ezt az elmaradást. Megindult a nagy verseny, s meg van az előfeltétele, hogy az elmaradást idejében behozzák. Képünk a podbrezovai üzemet ábrázolja. I. Gašparík (ČTK) felv. Miről folyik a vita a Rudé právoban és a Pravdában? A mezőgazdasági termelés növeléséért Országszerte folyik a vita a CSKP KB leveléről. A Rudtf právo és a Pravda hasábjain a múlt napokban több értékes hozzászólást olvashattunk. A hozzászólások között bőven akadnak olyanok, amelyek a mezőgazdasági termelés fellendítésének, az EFSZ-ek gazdálkodása megjavításának helyes útját magyarázzák, s persze, a hozzászólásokból nem hiányzik a bíráló szó sem De így helyes ez, ha értékeljük eredményeinket, nem húnyhatunk szemet a hibák fölött sem, hiszen, ha valahol szorít a csizma, azon segíteni kell, mert a mezőgazdaságra háruló feladatok a szocializmus betetőzéséért vívott harcban semmivel sem kisebbek, mint az ország iparáé. És ennek a jegyében folyik a vita, amelyből néhányat az alábbiakban ismertetünk. Tegyünk termővé minden talpalatnyi földet — A termelés növelése érdekében a podébradyi járásban a fő súlyt a talajvizek lecsapolására kell fordítanunk — írja hozzászólásában Karel Snýdr, a járási pártbizottság vezető titkara. Az említett járásban a talajvíz lecsapolásával több mint 4000 hektár földet lehet termékenynyé tenni. Jelentős terület ez, hiszen a prágai kerület egyik legtermékenyebb járása földterületének az egyhetede. S mégis sok akadályt gördítenek a vízlecsapolási munkák elé, pedig ezzel nemcsak a járás mezőgazdasági dolgozóinak okoznak jelentős veszteséget, hanom nagy kára van ebből az egész népgazdaságnak. Ha gabonában számítjuk a veszteségeket, csupán az idén 40 ezer mázsa a veszteség, ami nem kevesebbet, mint 3 és félmillió koronát tesz ki. Ezért szükséges, hogy megfe'elő szakembert, gépet biztosítson az illető minisztérium — fejezi be hozzászólását Karel Snýdr —, mert a vV.ecsapolási munka nemcsak a podébradyi járásban égető kérdés, hanem az egész országban. Két kilót, va»y többet ? Igv teszi f->l a kérdést hozzászólásában Vladimír Forejt, a Kutná Hora-i pártbizcttság vezető titkára, amikor arról beszél, hogy igazságosan osszák cl az EFSZ-ékben a természetbenieket. Rendszerint az eddigi gyakorlat az, hogy 2—3 kg gabonát kap a szövetkezeti tag minden ledolgozott munkaegységre, s rámutatott, hogy ez nem minden esetben helyes, hiszen egyik szövetkezetben gyengébbek a normák, a másikban szilárdabbak, s úgy a munkaegység nem minden esetben mutatja meg helyesen a qazdaságr: eredményeket, habár rendszerint a munkaegység mint az eredmény fokmérője szerepel szövetkezeteinkben. Pedig, ha mélyebben vizsgáljuk a dolgot, rájövünk, hogy e téren is ván javítani való, mert sok szövetkezetben a megengedettnél jóval több gabonát adnak egy-egy munkaegységre, s ennek következt. ben nehézségek vannak a szabad felvásárlásban. Azt javasclja , hogy a természetbenieket ne a ledolgozott munkaegységek szerint adják, hanem egy bizonyos pénzösszegre, mondjuk minden 20 korona után 2 kg gabonát. — Eszerint nem fordulhatna elő ez az igazságtalan helyzet, hogy abban a szövetkezetben, amelyben például 16 Kčs a munkaegység értéke, több gabonát kapjanak a tagok, mint amelyben 40 korona a munkaegység értéke. Ez arra is ösztönözné a szövetkezeti tagokat, hogy ne csak többet termeljenek, hanem több gabonát adjanak a piacra. Hasonlóan ír hozzászólásában a Pravdában Štefan Slezák, a vištuki szövetkezet elnöke is. Többek között megemlíti, hogy a múlt esztendőben, ha 10 vagonnal kevesebb terményt adtak volna a munkaegységekre, lett volna bőséges takarmányuk és jóval több hízót adhattak volna az állami felvásárlásra. Nem lehetne egyszerűbben Jozef Lukačovič, a Dobrá Voda-i (trnavai járás) szövetkezet könyvelője a szövetkezeti építkezésről szól. — Jól indultunk — írja — a közös gazdálkodással. Saját anyagi forrásokat felhasználva kezdték meg az építkezést. Természetesen szükség volt olyan építkezési anyagokra is, amilyen náluk nincs. A Bratislavai Beruházási Építkezési Központ Nové Mesto nad Váhomből utalt ki részükre meszet, habár Bukován (húsz kilométerre van a falutól) is van mészégető. De ennek ellenére is a trnavai vasútállomásról kell a meszet hazaszállítani és több mint 30 kilométeres utat kell megtenniök. Bizony, meg lehetne ezt oldani egyszerűbben és gazdaságosabban is, csak a bürokráciát kellene felszámolni. Štefan Plevčík, a vištuki szövetkezet tagja arról ír hozzászólásában, •hogy az is bürokratikus módszer, hogy a villanymotorokat Bratislavába vagy Trnavába kell vinni javítani. Nem ártana minden járási székhelyen erre a célra egy műhelyt berendezni. *** A párt levele nagy visszhangra talált az egész országban, hiszen a dolgozó nép jobb jövőjét van hivatva elősegíteni. A boldog jövő alapja azonban a szocializmus építésének betetőzése. Ezt a harcot közös erővel, akarattal kell győzelemre vinni. S ha a levélről vitázunk és okos, helytálló javaslatokat teszünk, rámutatunk a hibákra, tesszük ezt azért, hogy minden tekintetben teljesítsük az ötéves terv mezőgazdaságra háruló feladatait. M. iF. ÜJ SZO 5 íír 1957. december 5,