Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-24 / 356. szám, kedd

9 e. F® GEREBLYÉS LÄSZLÔ: FÖLFELÉ És mégis, fölfelé. mindég csak fölfelé, újra csak fölfelé! Mint láng is, fölfelé! mint forrás, fölfelé, mint repkény, mint a hegymászó, fölfelé! Meg-megcsúszva is fölfelé, tépázottan is fölfelé, verejtékben is fölfelé! Lehúznak? fölfelé! Cibálnak? fölfelé Arcodba vágnak? fölfelé! 4 És mégis, fölfelé! Mindég csak * fölfelé, ö népem, fölfelé! *** PAUL ELUARD: » JÄN RAK: A béke dala Üj hajnal kürtje harsog, ki tudna veszteg állni? Fújják, zengik a marsot a munka katonái. Erösebb hadsereg sosem volt még e földön; mitől rettenne meg? Bátran előre törjön! Az idő malma zakatol, nekünk őröl nekünk. A szenvedéssel tele kor sápadt holdja letűnt. Gyümölccsel megrakott dús ág a jelen: tiszta szép győzelmünk harsány himnuszát dübörgi már a gép. A gyárak gyors motorja bőg, kerék fut, szíj suhint — a természet erőit ők legyőzik sorra mind. S megindulnak a traktorok, nekivágnak a síknak s a fütyörésző gépsorok új barázdát hasítnik. Tavaszi napfény zeng, lobog, kitárulnak a rétek, a föld sugárzik és dobog, zsendül benne az élet. A munkás szíve hittel és örömmel van tele: gyár és mező, madár és ég s az egész világmindenség együtt ujjong vele! Képes Géza fordítása jeiclc t > NAZIM HIKMET: -ifeííi .iíSri, ... :_t <rJ VLAGYIMIR SZOSZJÜRA: A Szovjetnnió az egyetlen ígéret 3apán halászok dala GYŐZNI FOGUNK Testvéreim, előttünk élö tükör ragyog, Melyet meg nem vakíthat, el nem repeszthet senki. Testvéreim előttünk földi tükör ragyog. Egy nagy tükör, nagy ország áraszt el fényesővel. Testvéreink minden ország e fénysugárban nő fel, Ha ellenség, ha jóbarát, A Szovjetunió az, mely gyarapítja egyre. Mögöttük a gyűlölség, a félelem s halál Őrli a bofWjságot, mely álmainkban él. De előttünk keletről a hajnal pírja kél. A ma erős kezében tartja már Egy új élet csíráit, melyben nincs gond s határ. Érette akar békét a Szovjetunió Volt része háborúban, romjait takarítja. Nyílt szemmel munkálkodva roppant győzelmein. Leverte a halált Egységbe egyesíti majd az egész világot. Testvéreim egy út van: a Szovjetunió, Ezen megyünk előre, hogy elnyerjük a békét. A békét, mely éltet, mert benne élni jó. Lám.zsugorodik már az éj És szeplőtlen jövendőt tükröz nekünk a föld. * Jánosházy György fordítása Fiatal halász volt az a japán, kit a tengeren megölt egy felleg, a Csendes-óceánon egy sárga éjszakán barátai így énekeitek: KI halunkat eszi, meghal, ki kezünkhöz ér, a r meghal, halónk fekete koporsó, aki rálép, az már meghal. Ki halunkat eszi, meghal, szertebomlik lassan-lassan, rothad, foszlik szakadatlan, ki halunkat eszi, meghal, ki kezünkhöz ér, az meghal, sóban-napban bőven fürdő, hü, szorgalmas, sokat tűrő, ha kezünkhöz ér, már mégha], szertebomlik lassan-lassan, rothad, foszlik szakadatlan. Mandulaszeműm, feledj el, hajónk fekete koporsó, nincsen rajta élő ember, fejünk felett felhó ment el. Mandulaszeműm, feledj el, rólam reád árad, rózsám a halát hát ne hajolj rám, mandulaszeműm, feledj el. Hajónk fekete koporsó, mandulaszeműm, feledj el, * záptojásként romló-bomló a gyermek, ki tőlem való. Éjsztn koporsó e hajó. halott tenger ez a tenger, emberek, jaj, hát hol vagytok, ho' maradtok!' Győzni fogunk! — így zeng a t«. s a hótakarta kőszál. Ext zúgja fülünkbe a szél, mely kint a síkon kószál. Ezt mondja fent a csilláig is. rétek fölött ragyogva, s a hold fényujja rámutat a bujkáló bakákra. A nap nekünk erről daloi s fülkén borítja pajzsét — mert ott a győzelem, ahol az igazság s szabadság! Kapuvári Béla fordítása JUHÁSZ GYULA: ÚJ VALLOMÁS Minden szerelmet, amely bennem égett, Mint égi tűz és kárhozati láng, Melytől kigyúltak bennem messze fények S ragyogtak földi fároszok gyanánt, Minden szerelmet most rád pazarolva Szeretlek nép, munkás és szenvedő, Te vagy reményem óriási tornya, Mely mélységekből az egekbe nő. Te vagy egyetlen és végső szerelmem, Minden nyaramnál forróbb hevületben, Ölel dalom és csókol énekem, Anyám te vagy s te vagy a gyermekem! Minden gyűlölség, amely bennem épett Mint ifjú vadság és mint férfi gög. Mely boldogított, mint a drága mérgek A mámoros ivót, halált hívőt, Minden gyűlölség szálljon most felétek Kik a szibad jövendőt féltitek Kik renyhe jólét párnáin henyéltek S tagadjátok az egyetlen hitet: Hogy szent az élet és hogy szent az ember, Ki jövőt épít, mint korállt a tenger. Ki a sötét odúkból fényre vágyva, Majd gyűlölni fog a földön nemsokára! *** FECSŐ PÄL: A megbékéltség győzedelme ST. K. NEUMANN: Ha úgy kívánja az a nap Mindenki félti életét, ám kinek tiszta szive van, feledni kész a végveszélyt s az ellenségen ütve szét így halad diadalmasan. Mindenki félti életét. Mindenki félti életét, ám kinek tiszta szíve van, ám kinek bátor szíve vrm, az igazságért harcba megy, . ha úgy kívánja az a nap s mert küzdve győz a rossz 5 mindent-mindem odaad. felett, az életét is boldogan, hát szakadékba nem zuhan. Véízi Endre fordítása Ma megbékéltem önmagammal, nem emészt maró fájdalom, mint vihar után a langyos esó halkan csobban a dalom. Szertefoszlik, magába szívja minden csép vérem, idegem, szeretek minden igaz embert, szeretem azt, ki idegen. Szívemre omlik sok sok lélek haragvó, hékélt, jóttevő a visszatér tépett idegembe győzelmes dallal az erő. Szétfoszlik minden gát, határ, mint molyrágástól a szövet, felderül a gürcölő arca s remeg, ki ezreket ölet. Didereg, fázik, aki bűnös, nem fegyver fenveg°t; fehér galamb, igaz érzés a tiszta emberszeretet hoz igazságot, szentebb nótát s ledönt mrnden zord fallat s vége annak, ezerszer vége, aki hideg és zord marad! ÜJ SZÖ 7 •ü 1957. december 24-