Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-24 / 356. szám, kedd

VITÄ Ä CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÄGÄMK LEVELEI! A vitát javuló pártmunka követi Poprádtól néhány kilométerre a ühemosvit műselyemfonalat készítő izem ég bemeredő hatalmas kéménye körül, mint kotlós körül a csirkék íelyezkednek el a többemeletes részegeik. Már a bejáratnál ízelítőt kap i látogajtő a dolgozók tevékenységé"ől. „Az üzem legjobbjai" feliratú /ersenytábla elárulja, hogy szinvonaas a munkaverseny. A munkában szerzett legfrissebb érdemek alapjár cserélődő neveket kíváncsian nézejetik reggel, délben, este a munkája iparkodók. Reggel volt. A gyár kapuján szinte hömpölygött az emberáradat. Ondrej Čáni, az egészüzemi pártbizottság elnöke is sietett. Bár a munka kezdetéig még volt idő és szívesen is fogadott bennünket, de elfoglaltságával mentegetőzött. A pártilapszervezetek munkájáról, következő feladatairól írt az üzemi újság számára. Irásábar felsorakoztatta a beszélő adatokat. A termelési feladatokat 100 százalékon felül teljesítették. A minőség növelésével, újításokkal és az anyagokkal való takarékossággal közel kétmill-'ós önköltség csökkentést értek el. A CSKP KB levelének megtárgyalása során azonban kiderült, hogy az eredmények mellett sok még a javítani való. 5áni elvtárs elmondta, hogy a pártalapszervezetek politikai munkája nég hiányos, időnként felüti fejét jgy-egy gyárrészlegben az elbizakodottság vaqy a kishitűség. Mind a kettő káros lehet, ha nem intézkedíek idejében. A vitában sok szó esett a. termeés növelésének és az önköltség további csökkentésének lehetőségeiről, vfeghányták-vetették a pártalapszervezetek eddigi munkájának eredményeit és hiányosságait is. Például a selyemfonalkészítö üzemrészleg >ártszervezet e jegyzőkönyveinek tanúsága szerint a pártbizottság a leotöbb esetben a gazdasági vezetőket íelyettesítette. Üléseken alig foglalkoztak az agitációval. A határozatok I java része a gazdasági vezetők munkájára vonatkozott, s közöttük alig /an olyan határozat, amely a pártszervezet politikai munkájával fogadkozna. A vitából, a pártiratokból és az emberekkel való beszélgetésből végül kialakult az a meggyőződés, hogy a közvetlen termelésben, illetve a műhelvekben dolgozó kommunisták nevelése és a politikai tevékenység kibontakozása érdekében külön alapszervezetet kell létesíteniük. Az üzem kilencedik és a részleg második pártalapszervezete alakulásának megbeszélésén írásba foglalták a legfontosabb teendőket. Nem biztos még, 'hogy abból, ami feladatnak látszott, mennyi lesz a pártbizottság, mennyi a pártcsoportok feladata. De az majd menet közben tisztázódik, s egyelőre jobb, ha többről, mint a kevesebbről beszélnének. Hadd említsünk csak szófoszlányokat a beszélgetésükből. — Nagyobb gondot kell fordítani a pártoktatásra, kommunisták és a legjobb dolgozók részvételére az összejöveteleken, minden kommunistának legyen pártmegbizatása, javítani kell a termékek minőségét, vigyázni kell a gépekre, hogy minél hosszabb életűek legyenek. Ján Jamnický géplakatost elnöküknek, Nikkelt, Blázent a bizottságba javasolják. Egyszóval bíznak saját erejükben. Tudják, hogy csak a jól vezetett, a kommunisták erejét szorosan tömörítő agitációs munkát végző pártszervezet képes a termelést politikailag még jobban irányítani, a tömegeket öntudatosítani és még nagyobb teljesítményekre lelkesíteni. A tömegek hatékonyabb nevelése végett színvonalasabbá akarják tenni a propagandisták előadásait, természetesen a taggyűlések beszámolóit is. Sajnos, a főmechanikus üzemrészlegének pártszervezete sem folytat megfelelő felvilágosító munkát a pártonkívüliek között. Elhanyagolja a tömegszervezetek, elsősorban a szakszervezeti műhelybizottság és a CSISZ irányítását. Pedig soha ilyen szükség és lehetőség nem volt, hogy kibontakoztassuk a dolgozó tömegek alkotó erejét. Amíg az üzem többi pártalapszervezetei sikeresen, jól dolgoznak, igénybe veszik a pártcsoportok segítségét, magukkal ragadják a pártonkívülieket, új tagokkal és tagjelöltekkel gyarapodnak, Kudelka elvtárs az utóbbi hetekia azt a nézetet vallotta, hogy az üzemrészlegen már nincs taojelöltségre érdemes ember, és a pártbizottság többi tagjai már két esztendeje megjegyzés né'kü' szemlélték ennek a helytelen álláspontnak győzedelmeskedését. Tehát nem csoda, hogy Ján Fej, Pavel Šnitzer becsületes, szorgalmas segédmunkások a falusi pártszervezetbe kérték felvételüket. A vita azonban segített, öt új tagjeíöttel erősödtek az utóbbi napokban. A gépgyártó üzemrészlegen ugyancsak szépek a gazdasági eredmények, de a pártbizottsági ülések itt is nagyon hasonlítanak a termelési értekezletekhez. Igaz, a pártbizottság már az év elején megállapította, hogy gyenge a kommunisták aktivitása, Hogy a pártbizottság munkájában túltengőnek az adminisztratív módszerek. Ezen a legrövidebb időn belül változtatni kell, - de a pártbizottság továbbra sem támaszkodott a kommunisták erejére. Az üzemrészlegen hatvan párttag és tagjelölt van. Ha a pártbizottság támaszkodna a 60 kommunista szervezett erejére, feladatokkal bízná meg őket, rohamosan megjavulna az agitáció, s általában az egész pártmunka. Eddig még kevés párttagnak adtak konkrét feladatot. A taggyűléseken ugyan beszélnek arról, hogy a kommunistáknak dolgozni ok kell, de csak néhány párttagot bíztak meg' kézzelfogható, ellenőrizhető munkával. Legtöbbször valahogy így mondják a taggyűléseken: „Mindenki saját munkahelyén végezzen kommunista munkát". Ebből persze még nem tudhatják, kinek mi a feladata. Természetes tehát, hogy J. M. mulasztásáért, aki idestova 10 esztendeje párttag, a pártbizottságot terheli a felelősség. A nevét azért nem írjuk ki, mert szégyenkezett tetteiért és ígéretet tett az egészüzemi pártbizottságnak, hogy ezentúl rendesen jár majd munkába, egy műszakot sem hagy ki indokolatlanul. Az egészüzemi pártbizottság igen fontos feladata most, hogy felkarolja a pártalapszervezetek munkájával kapcsolatos észrevételeket, javaslatokat, kísérje figyelemmel sorsukat, hogy az utóbbi hetekben fellendülő kezdeményezésük, még jobban kibontakozzék. Megszívlelendők azok a felszólalások is, amelyek a szakmai nevelés fontosságára, a munkavédelem megjavítására hívták fel a figyelmet. Hiszen minden útmutatás a kommunisták nevelő munkájának me"iavítására vezet. Megkönnyíti a dolgot az is, hogy a párttagok legtöbbször nemcsak beszéltek a politika: munka hiányosságairól, hanem megjelölték kijavításuk módját is. Erdősi Ede AZ EREDMÉNYEK VEZESSENEK A HIBÁK KIKÜSZÖBÖLÉSÉRE Elmondotta Szalay János, a dunamocsi HNB elnöke Amikor megtárgyaltuk a párt levelét, egyrészt számba vettük eredményeinket, másrészt újabb célkitűzéseket foganatosítottunk a falu további gazdasági és kulturális fejlesztésére. Nyugodtan elmondhatom, hogy községünk lakóinak életszínvonala állandóan emelkedik, ami különösen az egyre fokozódó vásárlókészségben nyilvánul meg. A lakosság leginkább földműveléssel foglalkozik a helyi szövetkezetben, ahol ugyancsak kedvező eredményekkel dicsekedhetünk. Ezek a sikerek természetesen akkor szembeötlőek, ha figyelembe vesszük az egy hektárra eső termelést. Ez évben tojásból 160 darab, 1960ig viszont 356 darab esik hektáronként. Tejből 289 litert termeltünk, de három év múlva 390 liter lesz hektáronként. Sertéshúsból eddig 110 kilogramot termeltünk, de 1960-ig 120 kilogramot állítunk elő s a marhahúsnál 52 kilogramra emeljük a termelést. A felsorolt számadatok persze azt is mutatják, hol kell erősítenünk, hiszén eddig nem használtuk mindazokat a lehetőségeket, tartalékokat, melyek rendelkezésünkre állanak. így is azonban 20 koronára növekedett egy-egy munkaegység értéke, mely a természetbeni juttatásokkal egvütt tekintélyes jövedelemnek számít. A közös munka eredményei nyomán 43 új családi lakás épült fel községünkben. Több, mint 56 motorkerékpártulajdonos és a kerékpárok megszámlálhatatlan sokasága ugyancsak a falu büszkesége. Hatszáz család közül pedig 299-nek van már rádiója. Nyugodtabb életünk megalapozását pártunk helyes politikájának és annak köszönhetjük, hogy megszívleltük útmutatásait. Éppen ezért továbbra is igyekezni fogunk, hogy eltávolítsuk a hibákat, melyek útját állják fejlődésünknek. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, sokat tehet a gép- és traktorállomás is, mely gépierőt bocsát rendelkezésünkre a terméshozamok növelésében. A traktorosoknak ám sokkalta jobban kell dolgozniok, hogy a célkitűzéseket megvalósíhassuk. Nem volt helyes eddig, hogy a trak torosok nem voltak kellőképpen érdekelve a termelés fokozásában. A vitával kapcsolatban javaslom, hogy jutalmazásukat a szövetkezet pénzügyi és munkatervének teljesítése arányában, tehát az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint rendszeresítsék. Ez bizonyára serkenteni fogja valamennyi traktorosunkat arra, hogy jobb munkát végezzenek. Másik igen fontos kérdés nálunk a lakosságnak nyújtott szolgáltatások bővítése, melyről a helyi nemzeti bizottságnak kell . gondoskodnia. Már magában az a tény, hogy igen sok motor- és kiskerékpár van a faluban, arra késztet, bogy javítóműhely létesítéséről gondoskodjunk. Rendezni fogjuk községünkben a darálás kérdését is, amiből igen tekintélyes összeget biztosíthatunk a HNB pótköltségvetésébe. Jelenleg több ilyen daráló van üzemben a faluban, de ebből a tevékenységből még nem volt jövedelme a HNBnek. Egyébként a pótköltségvetésnek nálunk igen nagy jelentősége lesz főleg a kultúrház felépítésében. Ez a munka igen sürget, mivel nincs oly helyiségünk, ahol esténként összejöhetne a fiatalság, a lakosság, hogy munkája után kellemesen szórakozhasson. Most csak a helyi mozi elégíti ki a jakosság kulturális igényeit, ami a jelenlegi viszonyaink között nem kielégítő. A helyi nemzeti bizottság jelenleg a következő esztendő feladatainak előkészületeit szorgalmazza. Tárgyal a szövetkezet vezetőségével a jövő évi tervek elkészítéséről és a hibák kiküszöbölésének módjáról. A szövetkezet tagjai pedig várják a zárszámadást, hogy szorgalmas munkájuk elismeréséül átvegyék jutalmukat. A téli hónapokban a szövetkezeti munkaiskola keretében az EFSZ tagjai elsajátítják az állattenyésztés és a növénytermelés csíhiát-bínját, hogy a következő évet még szebb sikerekkel zárhassák. December 3-1 és 12-1 számainkban fogalkoztunk az ipar szervezésének új alapelveivel. A fő hangsúlyt azokra a kérdélekre fektettük, amelyek tekintetében a entöbb a kétség a vitatkozók és olvasóink ;özött. Mai összefoglalónkban elsosorban i tervezés új módszereiről beszélünk. Mi a távlati terv? A minisztériumoknak — az új tervezet szerinti szerepkörüknen — egyik egfontosabb feladatuk az lesz, hogy cidolgozzák a hatáskörükbe tartozó parágak távlati tervét. Eddig ötéves erveinket tekintettük távlati tervekiek, jóllehet az egyes iparágak fejlesz:ése szempontjából öt év túlrövid idő. 5éldául kohóiparunk új termelőegyséleinek felépítése tovább tart öt esztenlőnél s ebben az iparágban a távlatocat legalább három ötéves terv idejére cell előre megállapítani. Miután a koíászatnak — elsősorban az acéltermeésnek — egész iparunk fejlesztésében culcsjelentősége van, csak természe:es, hogy ennek és a hozzá hasonló ellegű alapvető iparágaknak, mint Jéldául az energetikának, a bányászatiak a távlati tervét elsősorban és IOSSZÚ időre kell kidolgozni, amit eddiji tervezési rendszerünkben nem vetnünk kellőképpen tekintetbe. Az ötéves tervek új feladatköre Miután — mint mondottuk — eddig nem voltak 10—15 évre szóló, megfeelő tudományos alapossággal kidolgo;ott, igazi távlati terveink, az egyes parágak fejlesztése perspektíváinak negváltozása következtében gyakoriak /oltak a változások az ötéves terv felidataiban. Néha — különösen fontos külpolitikai események következtében, nint például a koreai háború idején — ezek az ötéves terv folyamán beálott változások alapvető jellegűek /oltak és kihatottak a terv egész jelegére és összetételére. Ilyen változás /olt eíső ötéves tervünk folyamán az 1951. évben végrehajtott tervváltoztatás, amikor meggyorsítottuk nehézipaVálasz az olvasónak Áz ipar szervezésének új alapelvei in. runk fejlesztését, míg a többi iparág és a mezőgazdaság lemaradtak. A jövőben ötéves terveink — miután 10—15 éves távlati terveink megadják az egyes iparágak fejlesztésének alapvető irányát és arányait — kevésbé lesznek kitéve időközi változásoknak és lehetővé teszik a termelési-gazdasági egységek, a vállalatok számára, hogy zavartalanul teljesíthessék az ötéves terv egyes éveire eső feladatokat és hogy biztonságosan tudják az ötéves terv egész ideje alatt, milyen konkrét gazdasági problémákat kell megoldaniok, miből mennyit, milyen minőségben kell termelniök, új termelési eljárásokat hogyan és milyen arányban kell bevezetniök. ötéves terveink ily módon megkapják azt az állandó jelleget, amelyre a vállalatoknak az új szervezési rendszerben feltétlen szükségük van. Az éves tervek A termelési-gazdasági egység a vállalat ismerni fogja tehát kötelező s minden emberi számítás szerint változásoknak immár alá nem vetett ötéves tervét. Ez lehetővé teszi, hogy az egyes éves tervek ne képezzék gépiesen az ötéves terv megfelelő hányadát, hanem — a vállalatok önállóságának egyéb tekintetben való kiépítése alapján is — a vállalat önállóbban gazdálkodva, teljesíthesse évi tervét. Azt a célt szolgálja mindenekelőtt az a körülmény, hogy az évi tervek legfontosabb mutatója az eddigi nyerstermelési és árutermelési mutatók helyett az értékesítés mutatója lesz. Emellett természetesen továbbra is szerepet játszanak olyan fontos mutatók, mint például az önköltség alakulásának, a munkatermelékenység fokozásának, a munkatermelékenység és az átlagbérek kölcsönös viszonyának a mutatói. A tervezés folyamata a vállalatban A jelenleg még érvényben levő tervezési eljárás 1952-ből származik és lényege, hogy a tervezés menete felülről lefelé irányul. Az ilyen tervezési eljárás szükségszerűen nagyfokú centralizációt követel meg és melegágya a bürokratikus eljárásoknak. A tervfeladatok meghatározása döntő mértékben az egyes minisztériumokban és az Állami Tervhivatalban játszódik le, míg a vállalatok szerepe adatszolgáltatásban merül ki felettes szerveik felé. A vállalat, hogy érthető érdekeit a terv összeállítása terén megvédje, hatalmas mennyiségű okmányanyiagot, beadványokat, kimutatásokat, indokolásokat, stb. terjesztett fel a tervfeladatok nagyságáról döntő felettes szerveknek. A felettes szervek viszont fő feladatukat ennek az adattengernek bürokratikus feldolgozásában és a terveknek azok alapján való, tehát a valóságtól elszakított módon való meghatározásában látta. A tervezés új rendszere — s vele együtt természetesen a vállalatok pénzellátásának új módja is — arra irányul, hogy megszüntesse a tervezésben fennálló előbb említett bürokratikus eljárást. A vállalatok a jövőben ismerni fogják termékeik átvevőit és így felelősségteljesen fogják tudni kielégíteni azok igényeit az ötéves terv keretein belül mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt. Ily módon a jövőben a tervezés alapját az egyes szállítók közötti közvetlen tárgyalás fogja képezni, vagyis lényegében a tervezés menete megfordul és a jövőben a tervet alulról felfelé fogják összeállítani. Az évi terv összeállításának menete A vállalatok tehát a termékeik átvevőivel való állandó kapcsolataik alapján, — amely kapcsolatok éves vagy hosszúlejáratú gazdasági szerződésekben realizálódnak, — összeállítják évi termelési tervjavaslataikat. Felmerül természetesen azonnal az a kérdés, hogyan teremtjük meg ilyen alulról jövő tervösszeállítási módszer mellett az országos népgazdasági terv egységét és annak arányos voltát. Ezt a célt lényegében a következő tényezők állandó hatása teszi majd az új rendszerben lehetővé: a) az anyagi érdekeltség új megfelelő rendszere, amint arról ismertetéseink második részében részletesen írtunk; b) a kellően állandó jellegű ötéves terv, amelynek stabilitását viszont az egyes iparágak távlati, 10—15 éves tervei teszik lehetővé; c) az ellenőrző számok rendszerének helyes alkalmazása. A két első tényezőről, azok hatásáról az évi tervezésre már szólottunk, most még csak az ellenőrző számok szerepét kell megvilágítanunk. Az ötéves terv meghatározza a népgazdaság fejlődésének alapvető irányalt, míg az ellenőrző számoK ezeket a feladatokat megfelelően kiegészítik. Mindenekelőtt kimutatják, hogyan teljesíti a vállalat, a gazdasági ágazat és az egész népgazdaság az ötéves tervet. További fontos tartalma az ellenőrző számoknak az, hogy megállapítsa a beruházások, árualapok és a kivitel számára szolgáló szállítások terjedelmének mértékét, hogy meghatározza a központilag elosztott anyagok éä nyersanyagok mennyiségét. A vállalat ötéves tervének szilárdan előírt feladatai a fentemlített ellenőrző számok kíséretében elegendő biztosítékot jelentenek arra, hogy az egyes vállalatok alulról összeállított évi tervei teljes mértékben megfeleljenek az egész népgazdaság által megvalósítandó termelési feladatoknak és hogy betartsák az egyes népgazdasági ágazatok között feltétlenül megkívánt arányokat. Mi a központi szervek feladata a tervezésben? Az egyes minisztériumoknak, valamint az Állami Tervhivatalnak az a feladata, hogy ellenőrizzék a vállalatok tervezési munkáját abból a szempontból, vajon megfelel-e az az ötéves terv feladat- és célkitűzéseinek és hogy szükség esetén támogassák a vállalatokat a progresszív tervfeladatok megvalósításában. Az egész tervezési tevékenységnek tehát az a célja, hogy a kormánynak olyan országos évi tervtervezetet nyújtson be, amely a vállalatok teljesen konkrét, a szállítók és átvevők közvetlen egyezségein alapul. Ha a tervet tényleg így állítjuk össze, akkor annak jóváhagyása a kormányban — ha az utólag is következik be — aligha fog változtatásokat előidézni az egyes vállalati tervekben. Ebben is előnyösen különbözik az új rendszer a jelenleg fennállótól, mert tudjuk, hogy a már megkezdett gazdasági év második vagy harmadik hónapjában közölt új tervfeladatok mennyire megzavarták egyes vállalatok termelési menetét. Az ipar szervezésének egész új rendszerében a leglényegesebb azonban mégis az, hogy megteremti az egyes vállalatok és valamennyi dolgozó kezdeményező képessége érvényesülésének feltételeit, hogy biztosítja az állami terv előkészítésének és keresztülvitelének a legfolyamatosabb, a bürokráciától a lehető legrtaoyobb mértékben mentes lehetőségét. ÜJ SZÓ 5 ür 1957. december 21