Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-23 / 355. szám, hétfő

Gyönyörű távlatok A távlati tervek a szocialista tábor fejlődésének irányítói távlati tervezés eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy nem íehet görcsösen ragaszkodni a z öt évre terjedő távlati tervek kidolgozásához, mert sokszor mind az éves tervek, mind az ötéves tervek nem tudják kellőképpen biztosítani a népgazdaság egyenletes fejlődését. Ahogy az éves tervek az ötéves tervek részét képezik, Öletve azok alapján dolgozzák ki őket, úgy az ötéves terveket hosszúlejáratú, távlati tervekbe kell beépíteni, illetve megalkotásuknál azokból kell kiindulni. A Szovjetunióban és a szocialista tábor országaiban belátták annak szükségességét, hogy a népgazdaság fejlesztése érdekében fontos tíz, illetve tizenöt éves hosszúlejáratú távlati terveket létesítem. E távlati tervek feladata olyan legfontosabb politikai, gazdasági célokat kitűzni, melyek a szocializmus építésénél a társadalom fejlődéséből adódnak konkréten minden országban. Egyszóval az uyen hosszúlejáratú távlati terv, tegyük fel 15 évre, kitűzi a fő irányelveket és politikaigazdasági célokat, melyeket a népgazdaság egyes ágazataiban be kell tartani. A távlati tervekből, amint már mondtuk, indulnak ki az ötéves tervek, amelyek továbbra is tervgazdaságunk alapját képezik. Az ötéves tervekben a politikai és gazdasági célokat konkretizáljuk és Ilyenképpen mozgósítjuk a dolgozókat. A szocialista tábor országaiban a tervek alapján már elegendő tapasztalatot nyertek, úgyhogy a mai feltételek mellett már hozzáfoghatnak például egy hosszúlejáratú távlati terv kidolgozásához, a Szovjetunióban 1972-ig, hazánkban pedig valószínűleg 1960-tól 1975-ig. Természetesen az Ilyen tervet komplexen mind az egyes iparágak részére, mind az egész népgazdaság fejlődésének fő irányelvei szerint állítják össze. Köztársaságunkban 1960-ban a szocialista termelési viszonyok már anynyira megerősödnek, hogy keletkezőben lesznek a kommunista termelési viszonyok kezdetleges elemei. Ebben az időben ugyan még tovább fognak hatni a szocializmus általános gazdasági törvényei, azonban nincs kizárva, hogy fokozatosan már néhány új — a kommunista társadalomban érvényes törvény is érvényre jut. így például könnyen lehetséges, hogy a munka szerinti elosztás szocialista gazdasági törvénye bizonyos módosításon megy keresztül. Az első szakaszban ugyanis rendet kell teremteni a bér- és fizetési rendszerben, hogy a bérek és a fizetések valóban a munkatermelékenység növelésére serkentsék a dolgozókat s ugyanakkor olyan feltételeket kell teremteni, hogy a munlía mindinkább az ember életszükségletévé váljék. Továbbá a messzemenően gépesített nagyüzemi mezőgazdaság és az automatizált ipar feltételei között mindinkább elmosódnak majd a határok a város és a falu, a fizikai és szellemi munka között. A munkások, parasztok, az értelmiségiek egyaránt társadalmunk dolgozói lesznek. A következő 10—19 évben tovább tart az ipari forradalom érvényesülése, amely maga után vonja a termelő erők hatalmas fejlődését. Az automatizálás, a kibernetika, a távvezérlés, az atomenergia alkalmazása beláthatatlan lehetőségeket nyújtanak. A magasfokú automatizálás természetesen az ipari termelésben a dolgozóknak magas technikai képzettségét feltételezi. Számolni kell azzal is, hogy a termelésben a dolgozók tapasztalatai ezzel növekedni fognak. Jem kis szerepet játszik az a tény, hogy ezen idő alatt az emberek felfogása, öntudata is teljesen megváltozik, hiszen a lakosság nagyrésze — tegyük fel 1975-ben — már olyan egyénekből fog állani, akik már az új társadalomban születtek és nagyobb mértékben mentesek a kapitalizmus káros ideológiai felfogásától. Az ipar szempontjából fontos, hogy a szocialista tábor egyes országainak szoros gazdasági együttműködése megteremtse azok állandó nyersanyagellátását és minden egyes szocialista államban annak sajátos feltételei szerint használják ki a nyersanyag- és energiaforrásokat. Ugyanez érvényes az iparágak kapacitásának kihasználásánál is. Fontos a termelőerők természeti és ökonómiai szempontból való helyes széthelyezése. Ezeken a szempontokon kívül még számtalan más tényező van, amelyeket az ilyen hosszúlejáratú tervek kidolgozásánál figyelembe kell venni. Az egyik láncszem erősen a másikhoz fűződve segíti elő a népgazdaság tervszerű fejlődését, ami lehetővé teszi minden egyes ágazat, valamint a fejlődés ütemének teljes egybehangolását. §|ár a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusán tárgyaltak arról, hogy a népgazdaság további fejlesztése érdekében szükséges a következő tizenöt évre szóló távlati terv kidolgozása. N. Sz. Hruscsov a Legfelső Tanács jubileumi gyűlésén 1957. november 6-án néhány mutatószámot is említett, amelyeket az USA statisztikai adataival hasonlított öszsze. E napokban a szovjet sajtó szintén Szovjetunió USA foglalkozott ezzel a kérdéssel és közölte az első részletesebb termelési irányszámokat • következő tizenöt évre. A szovjet ipari termelés terve ezek szerint 2—3-szoros emelkedéssel számol. 1972-ig a vasérctermelés 3,5-szeresére, a széntermelés 1,6-szeresére, a kőolajtermelés négyszeresére, a nyersvas- és acéltermelés 7,3-szeresére, « villamosenergia 4,3-szeresére, a cementgyártás négyszeresére, a gyapjúszövetek gyártása 2,3-szeresére, a bőrcipő gyártása 1^5-szeresére, a földgáztermelés és a gázgyártás pedig vagy 15-szörösér* növekedik. Ha összehasonlítjuk a Szovjetunió 1957. évi terve szerinti számokat, a távlati terv 1952. évi, valamint az Egyesült Államok 1956. évi termelési adatait, a következő képet kapjuk: Szovjetunió Termék 1957 1956 1878 egység Vasérc 84 •8 250—300 millió tonna Kőszén 395 479 650—750 M n Kőolaj 98 354 350—400 » rr Nyersvas 37 69 75— 85 » n Acél 51 104 100—120 » ii Elektromos energia 210 684 800—900 milliárd kilowattóra Cement 29 54 90—110 millió tonna Cukor 4,5 2,1 9— 10 » H Gyapjúszövet 280 299 550—650 millió méter Bőrcipő 315 586 •00—700 millió pár oggal állíthatjuk, hogy például az acélgyártás terén ez a hatalmas növekedés — 51 millió tonnáról 120 millió torinára — most sokkal kisebb erófeszí.tesbe fog kerülni, mint amikor az 1921. évi 100 ezer tonna acéltermelést 15 év alatt 13 millióra emelték. Akkoriban C fiatal szovjet államban az ipari színvonal még nagyon alacsony volt és csak most tudjuk Igazán megérteni, milyen nehézségek #s nélkülözések árán tudták ezt akkor megvalósítani. Nem állott még fenn a párasztsággal való szilárd szövetség,, a legtöbb iparágban hiányoztak a jő szakemberek és állandóan az imperialisták kívülről történő zavaró és szabotáló kísérleteit kellett elhárítani. A kártevőknek sokszor sikerült —

r ha átmenetileg is — zavarokat kelteni, ami nagyban gátolta az egyenletes fejlődést. Ma már egészen más a helyzet. A Szovjetunió erős és fejlett iparával, technikájával, messzemenően gépesített mezőgazdaságával, a nagyszámú műszaki és tudományos kádereivel a világon az elsők közé jutott. A népgazdaságban harmincháromszor több szakember működik főiskolai és szakiskolai képzettséggel, mint az Októberi Forradalom idején. , Természetesen nagy szerepet játszanak a természeti feltételek is. A Szovjetunió az ásványi anyagok, a vas- és mangánércek, a szén-, a bauxit-, a nikkel-, • wolfram-, a réz-, az ólom-, a higany-, a horgany- és a kálisókészletek tekintetében világméretben az első helyen áll. Ami a kőolajkészleteket, a vízierőt, fakészleteket flleti, szintén az elsők közé tartozik. Az eddigi ötéves tervek sikerei, a szűzföldek megművelése t nem utolsó sorban a mesterséges holdak kibocsátása olyan átütő sikerek, amelyek alapján nem vonható kétségbe • szovjet távlati tervek realitása. Ilyen feltételek mellett a Szovjetunió még az eddigieknél bonyolultabb feladatokat is képes teljesíteni. Érdekes, hogy újabban a kapitalista sajtó — amely előbb minderről mint megvalósíthatatlan lázálmokról, gúnyosan és lekicsinylően beszélt — most már komolyan veszi ezeket a terveket. |

rc\ e ugyanakkor a tőkés újságok egy része még mindig ragaszkodik ahhoz az érvhez, hogy 1972-ben a Szovjetunió termelése néhány részlegében még mindig nem fogja elérni az USA eddigi színvonalát. Azt is állítják, hogy a lehetőség szerint az amerikai termelés időközben szintén növekedni fog. Ez azonban csak feltevés. A szocialista társadalomnak megvan az *z előnye, hogy e távlati tervek alapján előre kiszámíthatja, milyen lesz a termelés 15 év múlva. Sőt könnyen lehetséges, hogy a tudomány és technika ily gyors fejlődése következtében ezeket a kitűzött feladatokat még túl is haladják. Ezzel ellentétben az USA-ban még azt sem tudhatják, hogy mit hoz nekik a jövő év, nemhogy ilyen, 15 évre szóló jóslatokba bocsátkozhatnának. Köztudomású, hogy az Egyesült Államok fejlődési üteme nem oly gyors, mint a Szovjetunióé. Ismeretes, hogy a monopóliumok a legmagasabb nyereség eléréséért való egymás közötti harcában terv nélkül, anarchisztikusán fordítanak hatalmas beruházási összegeket az egyes iparágakra és ilyenkor abba a hibába esnek, hogy a szükséges kapacitásokat túlméretezik. Ez természetesen túltermelést és végeredményben válságot idéz elő. Azonkívül vasban, acélban, szénben, olajban és más gazdasági kincsekben, valamint anyagokban óriási pazarláshoz vezet. Megemlíthetnénk még azt a tényt, hogy az amerikai mezőgazdasági farmok például a traktorok és mezőgazdasági gépek háromszorosát kénytelenek üzemeltetni, hogy ugyanolyan eredményeket és hozamokat érjenek el, mint a terv szerint dolgozó szovjet traktorállomások. Amikor az ötödik ötéves tervben anyagtakarékossági rendszabályokat vezettek be a Szovjetunióbari, 1955-ben ugyanolyan hozamok elérésénél három millió tonna hengerelt vasat, negyven millió tonna üzemanyagot és nyolc milliárd kilowattóra áramot takarítottak meg az 1951. évvel szemben. A Szovjetunió jelenleg történelmi fejlődésének új szakaszába lépett. A kommunizmus építésében magasabb fokra került. Már nincs messze az az idő, amikor majd az ember képességei szerint ad a társadalomnak, és viszont a társadalom szükségletei szerint jutalmazza őt. álunk, valamint a többi szociaa lista országban is a fő feladatok közé tartozik gazdaságilag utőlérni és elhagyni a legfejlettebb tőkés országokat. A hosszú időszakra szóló távlati tervek konkréten meghatározzák a kommunizmus anyagi-termelési bázisának megteremtéséhez vezető utat. A következő 15 év a szocialista tábor országait közelebb hozza ehhez a célhoz, ezenkívül az egész emberiségnek például szolgálhat, hogy szintén rátérjen a szocializmus útjára. Grek Imre Miről beszéltek a tornaijai járás fiataljai Bár a járási konferencia csak egynapos volt, nehéz lenne alap elemezni azokat a kérdéseket, amelyekről a járás fiataljai eszmecserét folytattak Ezért csak a legfontosabb kérdéseket ragadjuk ki 9 dióhéjban, egy-egy tollvonással felelevenítjük a hallottakat és ezzel kapcsolatos észrevételeinket. 1. Mint ismeretes, a tornaijai járás a mezőgazdaság szövetkezetesítése terén már lényegesen előrehaladt. A közös gazdálkodás földterülete ebben az évben 3052 hektárral bővült, ami azt jelenti, hogy a járás földterületének 84,6 százaléka a szövetkezetekhez tartozik. S ha figyelembe vesszük, milyen területen gazdálkodnak az állami gazdaságok, akkor azt látjuk, hogy a járás földterületének csupán 8 százalékán folyik még kistermejés. Szép ez az eredmény s ebben a 'fiataloknak is részük van. A meggyőző munka után azonban nem csökkent a fiatalok feladata. S így — az aratási munkák idején — 328, fiatal dolgozott a szövetkezetekben. Ezenkívül ezerszáz CSISZ-tag hétezerszázötvenhat brigádórát dolgozott le. Dicséretes munkát végeztek ezen a téren a naprágyi, csoltói, hanvai, sajógömöri — továbbá a gép- és traktorállomáson és a járási nemzeti bizottságon dolgozó fiatalok. 2. A beszámoló foglalkozott az ifjúsági munkacsoportok munkájával is. A járásban nyolc ilyen munkacsoport működik s szorgalmas munkájukkal szép eredményeket értek el. Dicséretet érdemel a Runyai Állami Gazdaság ifjúsági munkacsoportja. Az itteni fiatalok becsületesen teljesítették a Nagy Október tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat. A cukorrépatermelésben például vállalták, hogy az egy hektárra tervezett 206 mázsa helyett, 256 mázsát érnek el. A valóságban négyszáz mázsa cukorrépát termeltek egy hektáron. Hasonló eredményeket értek el a kukorica- és krumplitermelésben is, s így összesen majd ötvenezer korona értékben termeltek többet. A hanvai ifjúsági munkacsoport is kitett magáért. A kertészet tervezett bevételét huszonháromezer koronával szárnyalták túl. A sajőszárnyai munkacsoport a tervezett tejhozamot ötezer literrel növelte, ami szintén szép összeget jelent. De nem maradtak szégyenben a bejei fiatalok sem. A kertészetben huszonnyolcezer korona értéket termeltek terven felül. És így sorolhatnánk a többieket. Az ifjúsági munkacsoportok becsületesen teljesítették feladataikat a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében. Ezt bizonyítja az is, hogy a szövetkezetek kasszája a tervezettnél több mint 117 ezer koronával gazdagabb lett. 3. Ha eredményekről beszélünk, meg kell említenünk a traktorállomáson dolgozó fiatalokat is. A javítási, valamint a mezőgazdasági munkákban többen kitüntették magukat. László Dezső például tervfeladatát 142 százalékra teljesítette, ugyanakkor 216 liter üzemanyagot takarított meg. S ilyen eredménnyel dicsekedhet Gyurán László, Viczényi József, Valenta, Horváth, Béres, Potocký, Engler, Bacsó, Vincze és még egynéhány traktoros.« S vajon mit hozott a péntekes-mozgalom? — Sokat, nagyon sokat hozhatott volna. Ám a helyzet az, hogy Bartók László traktoros az egyedüli, aki már a múlt pénteken teljesítette egész heti feladatát s emellett megtakarított két napra elegendő üzemanyagot. Igaz ugyan, hogy a feladatok teljesítésébe beleszólt az időjárás is, azonban felvetődik a kérdés: — Ha Bartók teljesítette a mozgalom feltételeit, miért maradtak le a többiek? — Ha a fiatal traktorosok valóban a gazdaságosságot, a jó és becsületes munkát tartják szem előtt továbbra is, bizonyára ezzel a kérdéssel is alaposabban foglalkoznak majd. Mert hogy a péntekes-mozgalom üdvös dolog — az vitán felül áll. Szükséges azonban, hogy szélesebb alapokra helyezzük, s a traktorosok a mozgalom követelményeit valóra is váltsák! 4 torállomás fiataljait illeti, akik saját maguk ezernégyszáz hektáron végeztek hasznos munkát. Ennél azonban még figyelemre méltóbb a falvak szépítése terén elért eredmény. Az alapszervezetek kötelezettségvállalásukat magasan túlszárnyalták, amiko* is a 4660 brigádóra helyett, ötven híjával, harmincezer brigádórát dolgoztak le. Az elvégzett munka értéke több ^mint százezer korona értéket jelent. Mire lehet ebből következtetni? — Elsősorban arra, hogy a falu szépítése, rendezése iránt a fiatalok nem közömbösek. Ennek bizonyítására talán elég, ha megemlítjük, hogy pártunk XI. kongresszusa tiszteletére a járás fiataljai kötelezettséget vállaltak: — A falu szépítési akció keretében tizenháromezer brigádórát dolgoznak le. S a kötelezettségvállalások sorozata után még nem tettek pontot. Már az eddig elmondottakból is kitűnik, hogy a konferencia legtöbbet Í mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozott. Ez érthető is, hiszen mezőgazdasági járásról van szó. A vitában komoly kérdések vetődtek fel. Az egyil kérdés, illetve megállapítás az volt hogy a járás szövetkezeteiben a tagok átlagos életkora 61 év. Ez iger komoly, megfontolandó dolog — jelzés, felhívás. Jelzi, hogy a szövetkezetekben kevés a fiatal, s ugyanakkoi felhívja a fiatalokat — A szövetkezetekben olyan szükség van rátok mint az ételben a sóra! Kár, nagy kár hogy ezzel a kérdéssel a helyi szervezetek küldöttei keveset foglalkoztak A hanvai küldött vitafelszólalásábar ugyan értékes felhívást közölt — í helyi szervezet nevében versenyre hívta a járás CSISZ szervezeteit. A verseny feltételei: 1. Hány CSISZ-tagoi nyernek meg a szövetkezetbe? 2. Hogyan teljesítik a termelési tervet? Hí až előbbiekben hiányoltuk, hogy kévé; sző esett az említett kérdésről —, akkor most fel kell rónunk, hogy a versenyfelhívásra kevés küldött reagált mindössze egy! Márpedig legjobban itl mutathatták volna meg, mennyirt tartják szívügyüknek a szövetkezetel megszilárdítását. Természetesen mé( nem késő, s a mulasztást pótolni lehet. A rétek és legelők rendezése, valamint a város- és faluszépítési akció az ifjúság körében visszhangra talált. Járási méretben több mint kétezerkétszáz hektár rét- és legelő javítását végezték el a fiatalok. S ha ebben a munkában megdicsérhetünk valakit, akkor ez a dicséret a trakUtoljára hagytuk a fiatalok politikai nevelésével kapcsolatos észrevételeinket. Nem, mintha lebecsülnénl ezt a problémát, korántsem! Sőt — ezt százszorosan szeretnénk aláhúzn —, ez az egyik legnagyobb feladat Meg kell mondanunk — mint ahogj a beszámolóból és a vitából is kitűnt —, hogy a munkában elért eredmények még nem jelentik azt, hogj a fiatalok a kellő politikai magaslator vannak. Sajnos, ezt igazolja a tapasztalat is. A rimaszécsi küldött példáu elmondta, hogy bár megszervezték s politikai iskolázást, a valóságban nen működött úgy, hogy a fiatalok valamii is nyertek volna. Sok helyen az oktatók nem teljesítik feladatukat, másuti viszont az iskolázás, a gyűlések előkészítésében van a hiba. Rámutatta! arra is, hogy több helyen — s így Riinaszécsen is — az iskolázottabb fiatalok, tehát a diákok visszahúzódnak, elszigetelődnek a többi fiataltól, s nen kapcsolódnak be a helyi szervezel munkájába. Ogy fest a dolog, minths szégyelnének „leereszkedni", holott őt is munkás- és parasztszármazású gyerekek és kötelességük lenne tudásukat megosztani a mezőgazdaságban és üzemekben dolgozó fiatalokkal. A nevelés nem egyszerű folyamat alapos és kitartó munkát követel a politikai, olvasó- és különböző szakkörökben. Emlékszem, Szabó Jolán, a sajógömöri küldött arról beszélt, hogj különféle köröket alakítottak, társasjátékokat vásároltak, így akarják megakadályozni, hogy a fiatalok csak a kocsmát járják. így kell cselekedniök a többi szervezeteknek is. Sok feljegyzésem van a konferenciáról. Sokat Deszélhetnék még, ám száz szónak is egy a vége: a tornaijai járás fiataljai még nem tettek meg mindent. Végezzenek alaposabb politikai munkát, művelődjenek, segítsenek a szövetkezeteknek, fiatalítsák meg a szövetkezeteket. S erre irányuló igyekezetükben hathatósabb támogatást nyújtsanak a fiataloknak a helyi pártszervezetek is. Többet foglalkozzanak a fiatalokkal, mint eddig!! Kerekes István i ÜJ SZO 3 -ír 1957. december 29.