Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-21 / 353. szám, szombat

N. Sz. H

ru

scsev nyílt levele Russ

el lordnak Äz emberi észnek és lelkiismeretességnek meg kei! gátolnia a háborút (Folytatás az 1. oldalról) vaslatot arranézve, hogy ne szállítsanak atomfegyvereket azon államok határain túl, amelyek ezen fegyverekkel már rendelkeznek és főképp javasolta, hogy az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kössenek megállapodást, hogy atomfegyvereiket nem fogják elhelyezni sem Nyugat- sem KeletNémetországban. így a Német Demokratikus Köztársaság kormánya már javasolta a Német Szövetségi Köztársaság kormányának, hogy együttesen akadályozzák meg, hogy német területen ne legyenek sem német, sem pedig idegen atomfegyverek. A lengyel és a csehszlovák kormány közölték, hogy amennyiben megállapodás jön létre a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság között, sem Lengyelország, sem Csehszlovákia nem fognak atomfegyvereket gyártani és elhelyezni területükön. Ha sikerül is elérnünk az atomfegyverek további elhelyezésének meggátlását a világon, ezzel még nem küszöböltük ki az atomháború veszedelmét. Ugyanis most is, jóllehet csupán három hatalom rendelkezik atomfegyverekkel, azok veszedelme rendkívül jelentős. A Szovjetunió úgy véli, hogy az atomháború veszedelmét teljesen és végérvényesen csakis akkor lehet kiküszöbölni, hogyha teljesen betiltják az atom- és hidrogénfegyverek gyártását és használatát, és ha elpusztítják ezen fegyverek készleteit. A szovjet kormány már csaknem 12 éve követeli ezen kérdés ilyen megoldását és az ENSZ-ben ezen célok támogatására a konkrét javaslatok egész sorát terjesztette elő. Ha a nyugati hatalmak őszintén óhajtanák, hogy vessenek véget az atomháború veszedelmének, akár holnap is meg lehetne kezdeni ezt az utat és olyan lépéseket foganatosítani, amilyen az atomfegyverkíaérletek azonnali beszüntetése és az ezen fegyverek használatáról való lemondás. Nyíltan ki kell jelenteni, hogy mindeddig, sajnos, sem az amerikai, sem az angol, sem a francia kormány nem nyilvánították ezt a kívánságot. A valóság az, hogy az ezen országok politikáját irányító körök fegyvertárukban a háborút külpolitikájuk céljaira szolgáló eszközként akarják megőrizni. Mi, szovjet emberek, akik a kommunista társadalmat, egy olyan társadalmi rendszert építünk, amelyben elegendő anyagi javak állanak rendelkezésére mindenkinek, amelyben a történelem folyamán első ízben lehetséges az emberi szellem gazdag kincstárát teljességében fejleszteni, nagyon jól megértjük Önnek a militarizmus aljas politikája feletti aggodalmait, amely politika pazarolja a társadalom anyagi forrásait, erkölcsileg tönkreteszi az embert és a népeket félelemben és gyűlöletben neveli. Nem lehet belenyugodni ezekbe a kilátásokba, annál kevésbé, mert a tudomány az emberiségnek nagyszerű találmányaival felmérhetetlen hatalmat adott a természet erői felett. Ma már korlátlan lehetőségek nyílnak, hogy gúzsbakössük a természet pusztító erőit, hogy a természeti forrásokat az emberiség jólétének biztosítására használjuk a népek baráti együttműködése alapján. Ön mint filozófus és humanista, akit mélyen nyugtalanít a jelenlegi nemzetközi helyzet rendezetlensége, bizonyára nagyon jól megérti, hol kell keresni e helyzetből a kivezető utat. Ön rámutat arra: „Szükséges, hogy a Kelet és a Nyugat elismerjék kölcsönös jogaikat, engedjék meg, hogy az egyik a másik mellett tanuljon ineg élni és lemondjanak az erő érveiről abban a törekvésben, hogy saját ideológiájukat másokra kényszerítsék. Nincs szükség arra, hogy egyik vagy másik fél mondjon le a maga krédójáról. Csakis az szükséges, hogy lemondjon azon kísérletekről, hogy krédóját a fegyverek erejével terjessze." Hajlandó vagyok teljes nevemet ezen szavak alá írni, mert teljes mértékben megfelelnek a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élés értelmezésének, amely szerint államunk a szovjet hatalom első napjától kezdve megalapozta külpolitikáját. Nem kell talán meg sem említenem, milyen szívesen hallanám, hogy az Ön szavait az USA kormánya is támogatta. Természetesen teljes mértékben igaza van Önnek, amikor azt mondja, hogy a nemzetközi kapcsolatokban fennálló jelenlegi feszültségnek és mindannak, amit hidegháborún értünk, egyik fő oka a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok abnormális jellege. Ezen kapcsolatok rendszeresítése a békés egymás mellett élés, a kölcsönös jogok és érdekek tiszteletben tartása alapján kétségkívül hozzájárulnának a nemzetközi helyzet általános javításához. A Szovjetunió az USÄ-val való ilyen kapcsolatok rendszeresítésére törekszik és ezen erőfeszítéseit továbbra is folytatni fogja. Ez irányban bizonyos lépések egész sorát valósítottuk meg. Talán emlékezni fog arra, hogy pl. 1956 januárjában a szovjet kormány azt javasolta az USA kormányának, hogy a két állam baráti és együttműködési szerződést kössön. Ez az ajánlatunk még mindig érvényes. Törekedtünk és mindig törekedni fogunk a szovjet-amerikai kereskedelmi kapcsolatok felújítására, amely kapcsolatokat az USA kormánya szakította meg. Kulturális, tudományos és technikai tapasztalatcserét akarunk bevezetni az USÄval. Jelenleg Washingtonban szovjet kezdeményezés alapján tárgyalás folyik a két ország közötti kulturális kapcsolatok kibővítéséről. A szovjet vezetők mindig hitték és most is hiszik, hogy a más országok kormánytényezőivel fenntartott személyes kapcsolatok nagyon fontosak és a nemzetközi kapcsolatok javításának egyik leghatékonyabb módja. Készségesen vettünk részt a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletén és amint Ön előtt kétségkívül ismeretes, találkoztunk további más államok kormányképviselőivel is. Az ilyen összejövetelek és főképpen a genfi értekezlet jelentős mértékben hozzájárultak a nemzetközi helyzet javításához. Russel lord, teljes mértékben támogatom az Ön javaslatát, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok képviselői összeüljenek és nyíltan megtárgyalják az egymás mellett élés feltételeit. Önhöz hasonlóképpen mi is meg vagyunk győződve, hogy sokkal több olyan kérdés van, amelyekben a Szovjetunió és az USA érdekei azonosak, mint az olyan kérdés, amelyekben érdekeink eltérőek. Ezért a szovjet fél ismételten kifejezi azon nézetét, hogy a Szovjetunió és az USA legfőbb képviselőinek gyűlése rendkívül előnyös volna mindkét államra, valamint valamennyi nemzet békéjére. Állást tfoglalunk az USA és a Szovjetunió vezetőinek találkozása mellett. Az USA vezetőitől függ, hogy az ilyen találkozás létrejön-e vagy sem. Tudjuk, hogy az USA-ban magában és rajta kívül vannak olyan erők, amelyek félnek az USA és a Szovjetunió közötti kapcsolatok javulásától és amelyek aktívan szembehelyezkednek minden ilyen lépéssel. Ezek az erők politikájukat a két legnagyobb nagyhatalom közötti jelenlegi bizalmatlanság és ellentétek kihasználására építik, megtesznek mindent, minden tőlük telhetőt, hogy kiélezzék ezeket az ellentéteket és önző céljaikra használják. Szükséges-e rámutatni arra, hogy az ilyen politika ellenkezik a béke megszilárdításé és valamennyi nemzet érdekeivel ? Nem fér kétség ahhoz, hogy a feszültség enyhítése a nemzetközi kapcsolatok terén nemcsak a Szovjetuniótól és az USÁ-tól függ. A többi államnak, s természetesen közöttük Nagy-Britanniának is hozzá kell járulnia ehhez. Sajnos, nem lehet azt állítani, hogy az angol kormány jelenlegi politikája elősegíti ezen fontos feladat megoldását. Nehezen lehet tagadni azt a tényt, hogy Nagy-Britanniának atom- és rakétafegyverek amerikai támaszpontjává alakítása semmi jót sem jelent a világbéke ügyének, sem pedig NagyBritannia biztonságának. A brit szigetek I viszonylagosan kis területén már sok amej rikai haditámaszpontot építettek, olyan támaszpontokat, amelyeken atom- és hidroI génbomba-készleteket halmoznak fel és most javaslatot- tesznek az amerikai raké; tatamaszpontok kiépítésére Nagy-Britannia ! területén. Mindezen jelek arra mutatnak, 1 hogy Nagy-Britanniára hárul többé-kevésj bé az amerikai, középtávolságra ható raké! tatámaszpontok európai központjának fő feladata. | Engedje meg, hogy egy kérdést intézzek | Önhöz: — Milyen kezesség van arra, hogy a nagy-britanniai amerikai támaszpontokon I elhelyezett legkorszerűbb fegyvereket nem fogják felhasználni az amerikai katonai parancsnokság akarata szerint, az angol nép, a parlament, sőt a kormány tudta nélkül? Nem alakul-e ki ezzel esetleg az a helyzet, amelyben Nagy-Britannia ugródeszka lehet a háború megkezdésére a Szovjetunió és más békeszeVető országok ellen? | Tegyük fel, hogy teljesen véletlenül, esetleg a parancs helytelen értelmezése folytán a békeszerető országok ellen az Ön országában elhelyezett amerikai katonai támaszpontokról használnak halált hozó fegyvereket. A pusztító visszavágó csapás azonnal bekövetkezne. Ilyen esetben az angol nép Hirtelen az atomháború közepén, vagyis olyan helyzetben találná magát, amelyben Nagy-Britannia léte forogna kockán. Higgye el, ezt nem azért mondom, mintha meg akarnám félemlíteni az Ön honfitársait. Tiszteletben tartom az Önök népét és nagyon szívesen megszilárdítanám legbarátibb kapcsolatainkat az Önök országával. Azért mondom ezt, mert ismerem a háború korszerű eszközeinek erejét. Nem csoda, hogy a sok millió angol ember szorongást és jogos nyugtalanságot érez ilyen támaszpontoknak hazája területén való létesítése miatt. Ami a Szovjetjiniót illeti, védelmezi az országoknak a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló közös erőfeszítését. Ezt a célt a legjobban a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA képviselőinek találkozása mozdítaná elő, valamint a kapitalista és szocialista országok vezető tényezőinek szélesebbkörű összejövetele. A helyzet ma az egész világon olyan komoly, hogy mindenkinek, akinek lehetősége van valamit is tenni a háború veszedelmének enyhítésére, a háború fenyegetésének elhárítására, minden tőle telhetőt meg kell tennie. Az angol nép, amely olyan bátorságot tanúsított közös ellenségünk elleni harcunkban a második világháború idején, jelentősen hozzájárulhatna a béke megőrzéséhez és megszilárdításához. Minél erősebben emelik fel a nemzetek hanglukat a békéért folyó harcban, annál kisebb alkalmuk lesz a háborús kalandok híveinek az új háború kirobbantására. Hisszük, hogy az Ön felhívása, amelyet a Szovjetunióhoz és az USÁ-hoz intézett, hogy közös megegyezés alapján közösen törekedjenek a béke helyreállítására, a béke védőinek támogatására és kedvező visszhangra talált. Az Ön levele akcióra szóló felhívás a békéért folyó harcban. Kifejezem azon reményemet, hogy ez a felszólítás meghatványozza a békeharcosok számát Nagy-Britanniában és a világ többi országában. A békeharc, a hidegháború befejezéséért folyó küzdelem, amely háború kiélezi a nemzetközi! feszültséget és amely az emberiséget mérhetetlen pusztulásba dönthetné, az államok békés egymás mellett éléséért folyó küzdelem ma a világ valamennyi népének, minden jóakaratú embernek létérdeke. Állást foglalunk amellett, hogy valamely rendszer túlsúlya ne a csatamezőn, hanem a békés versenyben, a haladásban, a nép életszínvonalának javításában mutatkozzék meg. N. SZ. HRUSCSOV. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülése A Szovjetunió ipari termelése 1957-ben tíz százalékkal növekedik J. Kuzmin beszéde a Szovjetunió 1958. évi népgazdaságfejlesztési tervéről J. Kuzmin az 1957. évi terv teljesítésének részleges eredményeiről azt mondotta, hogy a Szovjetuniónak mind a 15 köztársaságában nemcsak teljesítik, hanem túlszárnyalják az ipari termelési terveket. Emellett hangsúlyozta az ipar és az építkezés irányítása átszervezésének nagy jelentőségét. A Szovjetunió ipari termelése a részletes adatok szerint 1957-ben a tervezett 7,1 százalékkal szemben 10 százalékkal emelkedik. A termelőeszközök termelését mintegy 11 százalékkal, a közszükségleti árucikkek termelését több mint 8 százalékkal növelik. A hengerelt anyagok termelésének növekedése az utóbbi évben mintegy kétmillió tonnát, a cementtermelés csaknem négymillió tonnát, a szénfejtés több mint 33 millió tonnát, a kőolajfejtés 17 százalékkal, a gáztermelés pedig felével növekedett. A Szovjetunió az idén csaknem 210 milliárd kilowattóra viliamosenergiát termel, vagyis a villanytermelés több mint 18 milliárddal lesz nagyobb, mint 1956ban. A szovjet tudomány és technika 1957-ben elért kiváló sikereiről Kuzmin kijelentette: Most, amikor új tudományos és műszaki forradalom következik be, amelyet az atomenergia nyerése és felhasználása a rakétatechnika fejlődése és a termelés automatizálása tett lehetővé, a Szovjetunió első helyen áll a .tudományos és műszaki haladás terén. Az 1958. évi terv Az 1958. évi népgazdaságfejlesztési állami terv egyik fontos sajátossága az, hogy közvetlenül megelőzi az 1959—1965. évi távlati terv megvalósításának kezdetétľ A szovjet gazdaság 1958. évi fejlesztésének fő irányát e hétéves távlati terv feladatai határozzák meg. E tervjavaslaton már most dolgoznak. A népgazdaság fejlesztésének az 1958. évi terv teljesítése után elért színvonala szolgál alapul az 1959—1965. évi távlati terv teljesítésére. Az 1958. évi tervet az ipar és az építkezés irányítása új rendszerének tekintetbe vételével állították össze. Feltételezi a természeti és termelési források jobb felhasználását minden köztársaságban, valamint az egyes köztársaságok közötti gazdasági kapcsolatok megjavítását. Az 1958. évi terv a szövetségi köztársaságok feladatait csak a legfontosabb mutatókban határozza meg. A terv az ipari nyerstermelés növekedését 7,6 százalékban, ebből a termelőeszközök termelését 8,3 százalékban, és a közszükségleti árucikkek termelését 6,1 százalékban állapítja meg. Az ipar Az 1958. évi terv meghatározza 39 millió 100 ezer tonna nyersvas, 53 millió 600 ezer tonna acél és 41 millió 700 ezer tonna hengerelt anyag termelését. A vaskohászatban való beruházásokat 12 100 milliárd rubel összegben állapították meg. A hengerelt áru termelésének kapacitása az 1958— 1959-es években évi % millió 500 ezer tonnával emelkedik, vagyis annyival, mint az egész ötödik ötéves terv alatt. Az 1958—1959-es években a vasércfejtés csaknem 35 millió tonnával növekszik. Ez kétszeresen meghaladja Svédország és Nagy-Britannia 1955. évi vasérefejtését együttesen. A gépipar feladata elsősorban a vegyiipar, a kőolaj- és gázipar, a vasércés színesfém-kohászat szükségleteit, vagyis azon népgazdasági ágazatok szükségleteit fedezni, amelyek a leggyorsabban fejlődnek. Növelik a gépek és berendezések legprogresszívabb fajtáinak termelését. Oj típusú gépeket szerkesztenek a mezőgazdasági növények ápolása fő termelési folyamatainak komplex gépesítésére, valamint a gépkocsiipar céljaira. Mezőgazdaság és beruházások A mezőgazdasági nyerstermelést az 1957-es évvel szemben 17 százalékkal kell növelni. A szovhozok termelésének részaránya az 1957. évi 14 százalékkal szemben 1958-ban 16,4 százalékra emelkedik. A szovjet közlekedésben a teherszállítás összterjedelme 1958-ban 87 milliárd 500 millió tonnakm-el, vagyis 6 százalékkal emelkedik az 1957-es évvel szemben. A vasúti közlekedésbe fektetett beruházások 20,5 százalékkal emelkednek. Kuzmin továbbá kijelentette, hogy a reaktív és turbinás repülőgépeik nagyarányú alkalmazása következtében a légi utasszállítás díjszabása nem lesz magasabb, mint a vasúti utasszálítás második osztályának díjszabása. Az állami beruházások összege 198 milliárd 800 millió rubelt tesz ki, vagyis csaknem 14 milliárd rubellel meghaladja az 1957. évi beruházásokat. Gondoskodás az emberről Az állami költségvetésnek a szociális és kulturális szükségletekre fordított összege csaknem 14 milliárd rubellel növekszik az 1957. évi összeggel szemben és eléri a 212 milliárd rubelt. A legfontosabb iparágakban a munkások és alkalmazottak fokozatosan áttérnak a lerövidített munkaidőre. Kuzmin bejelentette, hogy 1958-ban a Szovjetunióban 61 millió négyzetméternyi területen építenek lakóházakat az 1957. évi 48 millió négyzetméterrel szemben. Az 1958. évi népgazdasági terv nagyarányú árucsereforgalmat irányoz elő a Szovjetunió és külföldi államok között, valamint a gazdasági együttműködés más formáinak fejlesztésében. Kuzmin megjegyezte, hogy a Szovjetunió külkereskedelmének több mint kétharmada a szocialista világpiacra esik. Rámutatott, hogy a szovjet külkereskedelem egészséges alapokon fejlődik és kereskedelmi mérlege aktív. A Szovjetunió nagy figyelmet szentel a gyarmati függőség alól felszabadult országokkal, valamint más országokkal folytatott kereskedelemnek. Ä Szovjetunió növeli a szociális és kulturális kiadásokat A. Zverjev a Szovjetunió 1958. évi állami költségvetéséről Arzenyij Zverjev, a Szovjetunió pénzügyminisztere csütörtökön a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén bejelentette, hogy a nemzeti jövedelem 1957-ben az 1956-os évhez viszonyítva 6 százalékkal, az 1955-ös évhez viszonyítva pedig 18 százalékkal emelkedett. A népgazdaság pénzellátására, valamint a szociális és kulturális intézkedésekre fordított költségvetés kiadások 1957-ben 454 milliárd 500 millió rubelt tettek ki. 79 milliárd 400 millió rubelt szociális biztosítás és járadékok céljaira fizettek ki. Az 1958. évi költségvetés Az 1958 évi állami költségvetés 641 milliárd 900 mülió rubel bevételre és 626 milliárd 700 millió rubel kiadásra számít. A Szovjetunió nemzeti jövedelme 1958-ban az 1957-es évhez viszonyítva 8 százalékkal emelkedik. A szocialista gazdaságból származó bevételek 569 milliárd 200 millió rubelt tesznek ki, vagyis 8,5 százalékkal emelkednek az 1957-es évre jóváhagyott összeggel szemben. Ezzel egyidejűleg a lakosságtól eredő bevételek 20 milliárd rubellel csökkennek és 72 milliárd 700 millió rubelt tesznek majd ki. A szocialista gazdaságból eredő bevételnek részaránya a költségvetésben az 1957 évi 85 százalékról 1958-ban 88,7 százalékra emelkedik. A költségvetési bevételek egyik legfontosabb forrása az állami vállalatok és gazdasági szervezetek nyereségeibőr történő leírások, amelyeket 1958-ra 130 milliárd 300 millió rubel összegben állapítanak meg az 1957 évi 116 milliárddal szemben. A Szovjetunió 1958. évi állami költségvetésének kiadásaival kapcsolatban Zverjev kijelentette, hogy számítanak valamennyi gazdasági ágazat fejlesztésére, a népnevelési és egészségügyi intézmények hálózatának kibővítésére, a tudomány és a kultúra céljaira szánt kiadások emelésére. A költségvetés valamennyi iparágazat fejlesztésére 129 milliárd rubel összeget irányoz elő. A legnagyobb összegeket a vegyiiparra és a kohászati iparra, valamint a tüzelőanyagiparra fordítják, hogy ezáltal meggyorsítsák ezen ágazatok fejlődését. Az 1958. évi beruházási munkálatok összterjedelmét 198 milliárd 800 millió rubelre tervezik, vagyis 7,4 százalékkal nagyobb összegre, mint 1957. évben. A mezőgazdaság fejlesztésére 64 milliárd 200 millió rubelt fordítanak, ebből a költségvetés keretében 53 milliárd 400 mülió rubelt. Növekednek az ember jólétére fordított kiadások. Jelentősen megnövekednek a szociális és kulturális intézkedésekre fordítandó állami kiadások. A művelődésre, a káderek előkészítésére és kulturális célokra a költségvetés 68 milliárd 900 millió rubelt irányoz elő, egészségügyi célokra 39 milliárd 700 millió rubelt. 1958-ban a tudomány fejlesztésére fordítandó állami kiadások 1 milliárd 800 mülió rubellel emelkednek és 18 milliárd 200 millió rubelt tesznek ki. A bérek, nyugdíjak emelésére és a lakosság megadóztatásának csökkentéséből következő intézkedésekre fordított utólagos állami kiadások 1958ban mintegy 63 milliárd rubelt fognak kitenni. A munkások és hivatalnokok bevételei 1958-ban az 1955-ös évhez viszonyítva kb. 120 milliárd rubellel növekednek. A kolhozoknak és kolhoztagoknak jövőre kb. 40 milliárd rubellel lesz magasabb a jövedelmük, mint 1955-ben volt. A lakásépítésre a költségvetés 36 milliárd 800 millió rubelt irányoz elő. Honvédelmi kiadások A szovjet állam anyagi és pénzeszközeinek túlnyomó részét valamennyi gazdasági ágazat fejlesztésére fe a nép életszínvonalának emelésére fordítja — jellentette ki Zverjev. A jelenlegi nemzetközi helyzetben azonban természetesen tekintetbe kell vennie az ország biztonságának szükségességét és védelmi képességének megerősítését is. Az 1958. évi költségvetés a honvédelmi kiadásokra 96 milliárd 300 millió rubelt irányoz elő az 1957. évi 96 milliárd 700 millió rubellel szemben. A Szovjetunió — hangsúlyozta Zverjev — következetesen harcol a békéért és e harcra felhív valamenynyi országot. A Szovjetunió az utóbbi években jelentősen csökkentette fegyveres erőinek létszámát s a védelemre fordított kiadásokat az 1955-ös évre jóváhagyott összeggel szemben 15 milliárd 800 millió rubellel csökkentette. A Legfelső Tanács egy képviselőcsoportjának interpellációja A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi tanácsának együttes ülésén az első napi tárgyalások végén V. Lacisz, az ülés elnöke bejelentette, hegy a képviselők egy csoportja interpellációt intézett a szovjet kormányhoz. Az interpelláció rámutat arra, hogy sajtójelentések szerint ama nyugati • országokban, melyek a NATO tagállamai, tovább folynak a hidegháború szítására irányuló kísérletek és ez fokozott lázas fegyverkezéshez vezet. A képviselők ezzel kapcsolatban kérik a szovjet kormányt, tájékoztassa az ülést, hogy az államok közötti leszerelési tárgyalások milyen szakaszban vannak. V. Lacisz kijelentette, hogy az interpellációt átadták a Szovjetunió Minisztertanácsának és az ülés folyamán megválaszolják. i ÜJ SZO 3 -ír 1957. december 29.