Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-01 / 333. szám, vasárnap

Bátran előre a szocialista építés betetőzéséért Amint már közöltük, csütör­tökön, november 28-án tartot­ták Prágában a CSKP kerületi és városi bizottsága által egy­behívott aktívát. Az aktíván J. Hendrych elvtárs, a CSKP KB titkára mondott beszédet. Alábbiakban ismertetjük beszá­molóját: Hendrych elvtárs beszéde bevezető részében ama dicső napokról beszélt, amelyekben a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfordulója fel­elevenítette a Szovjetuniónak, a világ első szocialista országának hősi útját. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulója egyszersmind a legjobb alkalom volt a szocialista or­szágok kommunista pártjai és az egész világ kommunista és munkáspártjai közös harcában felmerülő alapvető kérdések megvitatására. Több mint két évtized óta nem volt ilyen nagy találkozó, mely annyira iga­zolta volna a kommunista világmoz­galom nemzetközi egységét. Még so­hasem gyűltek össze ilyen nagy szám­ban és oly fokozott harci erővel a kommunista és munkáspártok, mint most. Megéri, hogy összehasonlítsuk, mennyire megváltozott a világ általá­nos helyzete és arculata 1935 óta, ' amikor a kommunista Internacionálé utolsó, hetedik kongresszusa ülése­zett. Az utolsó kongresszuson az akkor négy és egynegyed millió tagot szám­láló 43 kommunista párt vett részt. Akkoriban a Szovjetunió volt a világ egyetlen szocialista országa. Ma pedig a világ kommunista és munkáspártjai 33 millió kommunistának világnézeti egységgel, szervezeti fegyelemmel és a proletár nemzetköziség szilárd kö­telékeivel áthatott tömör hadseregét képezik. A Szovjetunió ma már nincs magára hagyva, hanem kialakult a szocialista országok szilárd és egysé­ges tábora, melynek elég ereje és el­szántsága van ahhoz, hogy bárminő veszéllyel szemben mindenkor megvé­delmezze békés építését. Ma nemcsak a kommunisták harcolnak a békéért és a haladásért. Világszerte egy­re több becsületes ember győződik meg naponta az úgynevezett „háború szélén" mozgó imperialista politikánalt kalandor jellegéről. És határozottan követeli, hogy távolítsák el e politikával üzérkedő kímé­letlen spekulánsokat a milliók életéből. Kialakult az egész földgolyót körülvevő békeövezet. A földgömb 2 milliárd 700 millió lakosából ma az imperialista orszá­gokra csupán 500 millió, tehát az össz­lakosságnak nem egész húsz százaléka esik. Az imperializmus elvesztette uralmát az emberiség nagyobh része felett. Rendszerünk gazdasági erejét megsok­szorozza az a tény, hogy ennek az erőnek ura a nép, s nem pedig a kizsákmányolók maroknyi csoportja, hogy ez a nép soha­sem engedi meg, hogy elvegyék tőle azt, amit uraitól és elnyomóitól kivívott. A Szovjetunió egymagában már ma gazda­ságilag négyszer olyan erős, mint a há­ború előtt, az Egyesült Államok kivéte­lével az összes tőkés államok messze el­maradtak mögötte a termelésben. Erre volt képes a szovjet nép a borzalmas háborús pusztítás után eltelt rövid 12 év alatt. S mi lesz az elkövetkező 12—15 év­ben? Hruscsov elvtárs érthető szavakkal és számadatokkal rámutatott arra, hogy ez alatt az idő alatt a Szovjetunióban az ipari termelésben már az Egyesült Ál­lamokat is felülmúlja és a világ legna­gyobb ipari országává válik. A mezőgaz­daságban és az élelmiszer-termelésben sokkal előbb előzi meg az Egyesült Álla­mokat. A népi Kína ugyanazon id~o alatt Iparilag kétségtelenül erösebb lesz, mint a második tőkés nagyhatalom — Anglia és a legjobban Kína óriási emberi mun­kaerői és mezőgazdasági termelése fognak előrehaladni. Lényegesen gyarapodni fog a többi szo­cialista országok ereje is. Ez tehát a szocializmus diadalmas útjának távlata a haladó kapitalizmussal folytatott békés versengésben. Mint Mao Ce-tung elvtárs mondotta: „A kapitalizmus olyan, mint a Nap délután öt órakor, a szocializmus pedig, mint a Nap reggel hat, hét óra­kor!" Az imperializmus számláján szereplő passzív tételek összegét az amerikai presztízst a tudomány terén ért további kínos vereség kíséri, amit a már hetek óta a világűrben keringő szovjet mester séges holdak okoztak. A legutóbbi napok­ban a Szovjetunióban nyilvánosságra hoz­ták az atomenergia felhasználásának prog­ramját a vlllanyáramfejlesztő-telepek egész hálózatának építésében, ami ámulatba ej­tette a külföldi szakembereket. A szovjet tudósok sikerei világosan igazolják, hogy az emberi társadalom óriási haladásával kezdődő atomkorszak csak a szocializmus és kommunizmus viszonyai közepette va­lósulhat meg. Hendrych elvtárs a továbbiakban arról beszélt, hogy az imperializmus uralmi öve­zetének szűkülését belső szilárdságának gyöngülése és belső ellentéteinek elmé­lyülése kísérik, s megjegyezte: „Pártunknak és népünknek különösen jelentős feladata a német imperializmus el­leni harc. A német imperializmus az USA kormányköreinek határozottan a legjelen­tősebb és leghívebb európai szövetségese és veszélye közvetlenül érinti köztársaságun­kat is. Pártunk mindig hangsúlyozta, hogy Európa összes demokratikus és haladó erői széleskörű frontjának kialakításában jelentős szerep hárul a Németországgal szomszédos országok kommunista párt­jaira. Hiba lenne, ha nem értékelnénk kellő­képpen saját erőinket és nem használ­nánk fel őket a világ összes erőinek harc­ra mozgósítására azért, hogy valósággá váljon annak lehetősége, hogy manapság a háborúk nem elkerülhetetlenek. Ezért a szocialista és tőkés országok 64 kommunista pártjának Moszkvában ösz­szejött képviselői Békekiálvánnyal fordul­tak minden jóakaratú emberhez. Hendrych elvtárs beszámolójának továb­bi részében a nemzetközi munkásmozga­lom kérdéseiről beszélt. A nemzetközi munkásmozgalom erejét és jelentőségét nemcsak a pártok tagjainak száma és ma­guknak a pártoknak száma növelte. A há­ború előtt kevés tapasztalattal rendelkező egyes kommunista pártok a kapitalizmus elleni harcokban megedződtek, megtanulták gyakorlatilag alkalmazni a marxizmus-leni­nizmus alapelveit. Jelentősen gyarapodott a Szakszervezeti Világszövetség, a dolgo­zók tömegszervezete. Mig a forradalmi szakszervezeteknek a háború előtt kb. 18 millió tagjuk volt, a Szakszervezeti Világ­szövetség tagjainak száma 88 millióra nö­vekedett. A nemzetközi forradalmi mozgalom ma a szocialista világrendszerre támaszkodhat. A szocialista tábor országainak és kom­munista pártjainak sikereit elsősorban egységük tette lehetővé. A szocialista éa tőkés országok kommunista pártjainak egységére vonatkozóan nagy jelentőségű volt és lesz a jövőben Is az a tény, hogy a világ forradalmi munkásmozgalmának szi­lárd központja van és ez a központ a Szovjetunió Kommunista Pártja. A beszámoló jelentős részit a Moszkvá­ban megtárgyalt ideológiai kérdések ké­pezték. Lényegében ugyanazoknak a kér­déseknek köréről van szó, amelyekről Központi Bizottságunknak az ideológiai kérdésekről tartott teljes ülésén tárgyal­tunk, Moszkvában pedig a többi pártok is a mi álláspontunkkal megfelelő állás­pontra helyezkedtek. A kommunista és munkáspártok képviselőinek nyilatkozata rámutat arra, hogy a szocialista forradalom és a szocialista építés folyamata min­den országban a fő és közös törvény­szerűségek egész sorából ered. Ilyen törvényszerűség elsősorban az, hogy a dolgozó tömegeket a proletárforra­dalomnak ilyen vagy olyan formában való megvalósításában és a proletár­diktatúrának ilyen vagy olyan formá­ban történő uralomrajuttatásában a munkásosztály vezeti, melynek magva a marxi-lenini párt; a munkásosztály szövetsége a parasztság alapvető tö­megével és más dolgozó rétegekkel; továbbá a tőkés tulajdon felszámolá­sának szükségessége és az alapvető termelőeszközök társadalmi tulajdo­nának megteremtése; a mezőgazda­ság fokozatos szocialista átalakítása; a népgazdaság tervszerű fejlesztése a szocializmus és a kommunizmus fel­építésére, a dolgozók életszínvonalá­nak emelésére; a szocialista forrada­lom megvalósítása az ideológia és a kultúra, terén' és a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez, a szocializmus ügyéhez hű, tekintélyes számú értel­miség nevelése; a nemzeti elnyomás felszámolása, a nemzetek egyenjogú­ságának és testvéri barátságának meg­teremtése; a szocializmus vívmányai­nak védelme a külső és belső ellen­ség kísérleteivel szemben és végül az illető ország munkásosztályának szolidaritása a többi országok mun­kásosztályával — a proletár nemzet­köziség. Lényegében olyan kérdésekről van szó, amelyeket összegezve első ízben az SZKP és a CSKP idei januári kö­zös nyilatkozata foglalt magában. Olyan fő elvek ezek, melyek köl­csönös egységben a proletárforrada­lomról szóló marxi-lenini tanítás tar­talmát alkották és amelyeket minden marxi-lenini pártnak be kell tarta­nia a szocializmusért folyó küzdelem­ben. Hendrych elvtárs továbbá a revi­zionizmus egyes problémáiról beszélt. A revizionizmus, tekintettel osztály­gyökereire, a legfőbb veszély. Egyúttal felhívta a figyelmet árrá, hogy — ha­tározottan szembeszegülve a revizio­nizmussal — a dogmatizmus összes megnyilvánulásai ellen is küzdeni fo­gunk. Beszélt továbbá a párt jelenlegi feladatairól a szocializmus építésében. Ezzel kapcsolatban — mondotta — ki kell emelnünk, hogy a moszkvai tanácskozások eredményei teljesen igazolták politikánk helyességét, — fő irányvonalunknak és taktikai keresz­tülvitelének helyességét is. Ojból be­bizonyosodott, hogy az elvekhez való hűség, a politikánk alapvető kérdé­seiben való szilárdság és megingat­hatatlanság meghozza gyümölcsét. A beszámoló további része a Köz­ponti Bizottságnak a CSKP országos konferenciáján kitűzött határozatok teljesítéséről és a szocializmus épí­tésének további feladatairól szóló levele körül megindult országos vita kérdéseivel foglalkozott. A „Tetőzzük be a szocializmus építését hazánkban" jelszó fő értelme abban legyen, hogy tudatosítsuk, mit kell tennünk ma, milyen feltételeket kell megteremte­nünk kitűzött célunk eléréséré. Ezért a fő dolgok álljanak a figyelem köz­pontjában a vita során. Nem fogunk és természetesen nem kell kitérnünk az apró részletkérdések megoldása elől. Ügyelnünk kell arra, hogy előtérben a gazdasági irányításunk hatékonysá­gának további következetes fokozá­sával összefüggő problémák álljanak, hogy egy lépést se tágítsunk az 1958. évi terv biztosításával összefüg­gő feladatoktól, hogy most, miután az egyes ágak és vállalatok szerint is­merjük a konkrét javaslatokat, velük szemben a vitában foglaljunk állás­pontot. Ez ideig kevés vita folyik azokról a problémákról, amelyek a dolgozók irányításban és igazgatásban való részvételének fokozására, a nép szo­cialista öntudatosságának, a szocia­lista demokráciának elmélyítésére, a nemzeti bizottságok és a szakszer­vezetek munkájára vonatkoznak. A vi­tában jelentős helyet foglalnak el a nemzetközi helyzet kérdései. Hendrych elvtárs a továbbiakban a prágai kerületben folyó vita során szerzett tapasztalatokról beszélt és kiemelte a kilencedik kerület kezde­ményezését. Itt Antonín Novotný elvtárs köztársasági elnökké való vá­lasztásával kapcsolatban húsz üzem megszilárdította idei kötelezettség­vállalásait. Ezután az emberek gon­dolkodása megváltozásának kérdései­vel foglalkozott. ^Végezetül rámutatott arra, mi a fontos a pártmunkában. Az 3 fontos, hogy tovább szilárdítsuk kapcsolatain kat az emberekkel, növeljük a párt vezető szerepét. Végül kijelentette: „Pártunk és dolgozóink szilárdan állnak a moszkvai tanácskozások történelmi jelentőségű okmányai mö­gött. Ezeket az okmányokat jelentős fegyvernek tekintjük a szocializmus és a béke győzelméért vívott harcban Törekedni fogunk arra, hogy a töme­gek körében kifejtett nevelő- és ön­tudatosító munkánk is e fegyverre támaszkodjék. A moszkvai tanácsko­zások meggyőzően igazolták a kom­munizmus eszméinek legyőzhetetlen­ségét. Bebizonyították, hogy Marx és Lenin zászlaja biztos kezekben van. A Központi Bizottság körül szilár­dan felzárkózva bátran előre hazánk szocialista építésének betetőzéséért, a kommunizmus világgyőzelméért! Fogadás a jugoszláv államíinnep tiszteletére (ČTK) Marko Nikezics, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság prágai nagy­követe hitvesével november 28-án fo­gadást rendezett a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság államünnepének tiszteletére. Az esten részt vettek Ja­romír Dolanský, Menők Fierlinger, Václav Kopecký, Viliam Široký a párt és kormány képviseletében, Bruno Köhler, a CSKP KB titkára, Karol ?o­láček miniszterelnöktelyettes, Václav Dávid külügyminiszter, a Nemzeti Front pártjainak és szervezeteinek képviselői, nemzetgyűlési képviselők, valamint politikai és kulturális életünk többi tényezői. A fogadáson jelen vol­tak a prágai diplomáciai testület tag­jai is. (ČTK) Pénteken, november 29-én Ljubomír Hrniak, a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság bratislavai fokon­zulja hitvesével ünnepi fogadást ren­dezett a Carlton-szállodában. A főkon­zul vendégei voltak: Karol Bacílek, a CSKP KB politikai irodájának tagja, az SZLKP KB első titkára, Rudolf Stre­chaj, az SZLKP KB irodájának .tagja, a Megbízottak Testületének elnöke, a párt, a Szlovák Nemzeti Tanács, a Megbízottak Testületének, a Nemzeti Front szervezeteinek képviselői, kerü­leti és városi funkcionáriusok, iáfoor­nokok és a csehszlovák néphadsereg tisztjei, Nemzeti művésziek, államdíja sok, kulturális és tudományos dolgo­zók, a sajtó, a rádió és a televízió kép­viselői, kitüntetett és példás dolgozók. A szívélyes légkörben lefolyt fogadá son részt vettek a bratislavai konzuli testület tagjai. Szocialista Nevelés Módszertani és pedagógiai folyóirat a szlovákiai magyar tannyelvű iskolák tanítói és szülői társulatai számára. Kiadja: Slovenské pedagogické naklada­teľstvo Bratislava, Sasinková 5. Megjelenik havonkint a nyári szünidő kivételével. Elő­fizetés egész évre Kčs 20.—. Egyes szám ára Kčs 2.—. Terjeszti a Poštová novinová služba. Megrendelhető minden postahiva­talnál vagy kézbesítőnél. Célja: szakmabeli és módszertani segít­séget nyújtani az egyes tantárgyak tanítá­sában és emelni általában az oktató-neve­lő munka színvonalát. Ezenkívül segíteni óhajtja a szülőket is nevelői munkájukban. A Szocialista Nevelés tájékoztat a je­lentős bel- és külföldi pedagógiai esemé­nyekről, megismerteti a tanítóságot külön­böző módszertani és irodalmi könyvújdon­ságokkal. A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség szlovákiai bizottságának ülése (ČTK) Szombaton, november 30-án Bratislavában gyűlést tartott a CSSZBSZ szlovákiai bizottsága. Az ülést Jozef Gajdošík a CSSZBSZ szlovákiai bizottságának alelnöke nyi­totta meg. Részt vettek rajta V. Ben­da, a CSSZBSZ Központi Bizottságának titkára, a szövetség érdemes tagjai és aktivistái. Jelen volt M. J. Kapran, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja és Sz. M. Guszarev alkonzul. Az ülés megnyitása elótt a részt­vevők felállással adóztak Antonín Zá­potooký elhunyt köztársasági elnök emlékének. Ezután Andrej Marcina, a CSSZBSZ szlovákiai bizottságának vezető titkára tartott beszámolót. Beszélt a Szovjet, unió naigy sikereiről a kommunizmus építésében, valamint a CSSZBSZ fel­adatairól a szövetség IV. országos kongresszusa után és értékelte a szö­vetség tagjainak részvételét a CSKP KB leveléről folytatott országos vitá­ban. A HESZ szlovákiai bizottságának ünnepi ülése Pénteken, november 29-én a brati­slavai Komenský Egyetem aiulájában megtartatták a Hadsereggel Együtt­működők Szövetsége szlovákiai bizott­ságának ünnepi ülését e hazafias vé­delmi szervezet megalapításának 5. évfordulója alkalmából. Az ülés részvevői szívélyesen üdvö­zölték körünkben Sz. N. Bugyonnijt, a Szovjetunió marsallját, a DOSZAAF (szcvjet védelmi szervezet) központi elnökségének tagját és Sz. Sz. Satilov vezérőrnagyot, a DOSZAAF KB alelnö­ké , kiket érkezésükkor viharos tapssal és a Szovjetuniót éltető felkiáltásokkal fogadtak. A feldíszített aulában helyet foglaltak a többi vendégek, a HESZ Központi Bizottságának küldöttsége Čenek Hruška vezérőrnagynak, a HESZ KB elnökének vezetésével, va­lamint Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának küldöttei, a szlovák nemzeti szervek, a hadsereg és a Nemzeti Front szerveinek kép­viselői. A HESZ-szurveknek és szervezetek­nek a köztársaság védelmi képessége erősítésében végzett sikeres öteszten­dős tevékenységét František Novek ezredes, a HESZ szlovákiai bizottsá­gának elnöke értékelte beszámolójá­ban. Az ünnepi ülés részvevőinek Ján Štencl elvtárs, a CSKP KB tagja tol­mácsolta Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának üdvöz­letét. A csehszlovák néphadsereg nevé­ben František Sedllček vezérőrnagy üdvözölte a HESZ szerkezetét. Viharos taps közepette tartott be­szédet az ülésen Sz. N. Bugyonnij, a Szovjetunió marsallja. Átadta a DOSZAAF Központi Éizottságának üd­vözletét és jókívánságait fejezte ki a HESZ megalakításának ötéves évfor­dulója alkalmából. ,— H I R E K ® Sz. N. Bugyonnij, a Szovjetunió mar­sallja, a DOSZAAF KB elnökségének taqja és Sz. Sz. Satilov vezérőrnagy a DOSZAAF KB alelnöke, akik Bratislavában részt vettek a HESZ Szlovákiai Bizottságának ünnepi ülésén, szombaton, november 30-án Prágába utaztak. ® Szombattól, november 30-tól kezdve a Kovosrot bratislavai nemzeti vállalat már a második ötéves terv harmadik évé­nek feladatait teljesíti. A vállalat dolgozói elhatározták, hogy az év végéig még 18 ezer tonna vashulladékot gyűjtenek össze terven felül. ® November folyamán szép eredmény' t értek el szénbányáink dolgozói. A fe'< 1 tervet túlteljesítették, több mint 160 <.. r tonna szenet fejtettek terven felül. ® E napokban Václav Davld külügymi­niszter meghívására rövid csehszlovákiai látogatásra érkezett dr. Salah ed- Din Ta­razi, a szíriai külügyminisztérium volt fő­titkára. Tarazi úr, aki a Szíriai Köztár­saság új szovjetunióbeli rendkívüli nagy­követekéit Moszkvába utazik, felhasznál­ta rövid "prágai tartózkodását néhány ipari és kulturális intézmény megszemlélésére. Szombaton, november 30-án Tarazi úr folytatta útját Moszkvába. A munkaidő rendezése a karácsonyi ünnepekkel kapcsolatban A kormány 1957. november 27-én kelt határozatával az 1957. évi kará­csonyi ünnepekkel kapcsolatban a kö­vetkezőképp állapította meg a munka­idő áthelyezését: 1. 1957. december 24-ie és 31-e, keddi napok munkaszünet napjai lesz­nek és a rájuk eső munkaidő áthelye­ződik az előző szombatokra, vagyis 1957. december 21-ére és 28-ra. Az 1957. december 23-a és 30-a, hétfői napokra eső munkaidő áthelyeződik az előző vasárnapokra, vagyis 1957. de­cember 22-re és 29-re. Az 1957. de­cember 21-i és 28-i szombati napokra eső munkaidő 1957. december 23-a és 30-a hétfői napokra helyeződik át. 2. Az első pontban feltüntetett munkaidő-áthelyezés nem vonatkozik azokra az üzemekre, amelyek szünte­len üzemben vannak. 3. Azok az alkalmazottakat, akik e határozat alapján történő munkaidő áthelyezés következtében túlóráznak, nem illeti meg a túlórában végzett munka utáni illeték, sem pedig a va­sárnapi munkáért járó díj. 4. Az 1957. december 23-án, 27-én és 30-án, valamint 1958. január 2-án igazolatlanul mulasztott műszakokat (azoknak részét) az ünnepnapot meg­előző vagy ünnepnapot követő nap mű­szakmulasztásának (a műszak egy ré­sze mulasztásának) minősítik. A munkaidőnek ezen áthelyezésével kapcsolatban biztosítva van a dolgo­zók vasúti és nelyi közlekedése és el­ismerik a szukásos menetdíj-enged­ményt, mégpedig december 22. és 29. vasárnapokon is. Továbbá biztosítva van a bölcsődék, óvodák, napközi ott­honok működése és intézkedések tör­ténnek a dolgozók folyamatos ellátá­sának biztosítására és a dolgozóknak nyújtott szolgálatok biztosítására, te­kintetbe véve az ezen határozat alap­ján történő munkaidő-rendezést. A tüzelőanyagügyi miniszter és azok a miniszterek, akiknek hatáskörébe tartoznak az építési-szerelési szerve­zetek, valamint a rádioaktív nyers­anyagok kutatásának és kitermelése központi igazgatóságának igazgatója felhatalmazást nyer, hogy amennyiben gazdasági szempontból célszerű, elté­rést engedélyezzenek a munkaidőt rendező ezen határozattól. A kormánynak a karácsonyi ünne­pekkel kapcsolatban a munkaidő áthe­lyezésről fent említett határozatából ki­tűnik, hogy ez a munkaidő-rendezés nem vonatkozik a megszakítás nélküli üzemekre. Az egy műszakos, két mű­szakos, vagy három megszakításos mű­szakos üzemi vállalatokban és hivata­lokban stb. 1957. december 21-én és 28-án szombaton úgy fognak dolgozni, mint egyébként hétfőn, vagyis teljes számú órát dolgoznak le (nem pedig rövidebb szombati műszakot) és ledol­gozzák a műszakok teljes számát. Ugyanígy fognak dolgozni 1957. de­cember 22. és 29-iki vasárnapokon. Ezzel szemben 1957. december 23-án és 30-án úgy fognak dolgozni, ahogy a vállalat, a hivatal stb. szombaton szokott dolgozni. Ugyanis 1957. de­cember 23. és 30-i hétfői napokra csak ott esik bővített műszak, vagy a mű­szakok kisebb száma, ahol szombaton mindig rövidebb a munkaidő vagy ke­vesebb a műszakok száma. A megszakításos három műszakos üzemekben 1957. december 23-án és 30-án hétfői napokon még munkába lép az a műszak is, amelynek munka­ideje kedden reggel végződik. Az ún. előretolt műszakú üzemekben az első műszak 1957. december 26-án, csütör­tökön és 1958. január 1-én, szerdán 22 órakor lép újból munkába. A műszak­váltást az említett kormányhatározat alapján történő munkaidő-áthelyezés következtében az üzemek saját szük­ségleteik szerint osztják be 1957. december 24-e és 31-e szabad munkanapok, nem pedig a munkaszü­net napjai az 1951/93 S\ törvény ér­telmében, amely az állami ünnepekről, a munkaszünet napjairól, az emlékna­pokról és a nevezetes napokról rendel­kezik. Ez azt jelenti, hogy ha az alkal­mazottak üzemi okokból e napimon dolgoznak és ha ez a munkájuk túlóra lesz, vasárnapi munkájáért járó díj illeti meg őket, nem pedig az ún. ün­napon végzett munka utáni díjazás. Ha az alkalmazottak igazolatlanul műszakot (vagy a műszakok egy ré­szét) mulasztanak 1957. december 23­án, 27-én, 28-án, 29-én és 30-án, va­lamint 1958. január 2-án, ezt olyan műszakmulasztásnak (a műszak egy része mulasztásának) minősítik, mintha ünnepet megelőrő, vagy ünnepet kö­vető napon történt volna és így ezek az alkalmazottak elvesztik igényüket azon ünnepnapért járó bér kifizetésére, amely előtt vagy amely után műszakot (a műszak egy részét) mulasztották. ŰJ SZO 2 & 1957. december í. J

Next

/
Oldalképek
Tartalom