Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-09 / 311. szám, szombat

1/ GYURCSÓ ISTVÁN: /Q fényben megnő// az -Q-mber Az Aurórán parancsra vártak, Megcélozták a Téli Palotát, A Néva partján Vörös Őrjárat Vigyázott Időt, Jelet; hajnalát, napkeltét a forradalomnak. — E pirkadást várták soros országok, hol a fényre még kakastoll vigyázott. — A Nagy Idő elérkezett. Jelet, parancsot hoz égy ágyúlövedék, s az első „forradalmi nagykövet" átlépte a Palota küszöbét, kéretlenül és hívatlanul. — A torkolattűz messzire világlott, s a nagy dörrenés hegyeket áthágott. Szuronyok hegyén a keserűség, a százados fájdalom villogott, s az Auróra jelző-lövését, követték a tengerész-századok: így teljesült a történelem. — És átnézett a Kárpátokon túlra, a fényre vágyó népek milliója. Sürgés támadt az egész világon. A pénz csörömpölt: „Én vagyok az úr! Gyorsan kocsis! vertarany a járom, befogni! befogni! Segíts Hadúr ...!" „Forgolódtak a birodalmak." — S az emberiség gondjával a vállán, állt a Szovjet és özönölt az ármány. Állt a Szovjet, járomszög kezében s felfordultak az úri fogatok, a „tengelyhatalmak" sárban vérben tanultak meg okot, okozatot: forgását a történelemnek. — És visszhangot vert a forradalmi szó, hogy szárnyat bontott a vörös lobogó. Sürgés támadt az egész világon. Tűz- „Vörös jelek a Hadak Űtján". S hiába volt vertarany a járom, keresztül száguldott Európán, az „Üj Isten": a Forradalom; — És sarkantyúját mélyen belevágta a Monarchia százados falába. Rab nemzetek emelték a zászlót, s rajta a hímzett Vörös Csillagot. És a hű, kezes szerszámok, sarlók, kalapácsok verték a holnapot: kovácsolták nekünk az Időt. — S a Tisza-táji vörös katonáknak Lenin üzent, hogy legyenek csak bátrak. Messze északon a Kreml tornyára csillagot vontak a hős bajnokok és a fény, a Kárpátok ormára szórta a szikrát, a tüzet, lobot, a bíztatást, hogy ne aludjunk. , — S szuronyok, puskák, kardok ellenében, egy új raj nőtt a Kárpátok ölében. A fényben megnőtt az Ember: vagyunk, élünk, — bármily küzdések árán. — S negyven év után mást nem akarunk, mint ott állni a szabadság posztján, ha jönnének még nehéz idők. — Ez az őrség már könnyebb mint a régi; Vigyázó szemünk egy csillag vezérli. Az eszerek megoszlottak: a Parasztküldöttek Szovjetjeinek Végrehajtó Bizottsága és a népi szocialisták azonban kategorikusan a bolsevikok ellen foglaltak állást... Heves vita után bizottságot alakítottak egy elfogadható terv kidolgozására. Ez a bizottság egész éjjel veszekedett, ugyanígy másnap és a rákövetkező éjjel is. Előzőleg, november 9-én már volt egy egyezkedési kísérlet, amelyet Martov és Gorkn kezdeményeztek; de Kerenszkij közeledtének hírére és a Honmentő Bizottság ténykedése következtében a jobboldali mensevikek, az eszerek és a népi szocialisták hirtelen visszaléptek. A tisztiiskolás zendülés leverésének azonban volt némi hatása ... Tizenkettedike, hétfő, a bizonytalanság napja volt. Egész Oroszország tekintete a Petrográdon túl elterülő szürke síkságon függött, ahol a régi rend minden ereje felvonult az új, az ismeretlen rend szervezetlen hatalma ellen. Moszkvában fegyverszünet volt; mindkét fél tárgyalt, s várta, mi történik a fővárosban. A szcvjetkongresszus küldöttei zakatoló vonatokon siettek haza az ország legtávolabbi részeibe, hogy otthon beszámoljanak arról, aminek tanúi voltak. A csoda híre hatalmas hullámokban terjedt szerte az országban, városokat, távoli falvakat rázott fel, hozott mozgásba. A szovjetek és a forradalmi katonai tanácsok álltak szemben a dumákkal, a zemsztvókkal és a kormánybiztosokkal — vörösök fehérekkel —. utcai harcok folytak, és szenvedélyes szónoklatok hangzottak el... A kimenetel Petrográd döntésétől függött ... A Szmolnij kihalt, de a dumában nagy a zsúfoltsáq és a lárma. Az öreg polgármester a maga méltóságteljes modorában tiltakozott a bolsevik tanácsnokok felhívása ellen. „A duma nem ellenforradalmi góc" — mondotta hevesen. „A duma nem vesz részt a most folyó pártharcokban. De olyan időben, amikor az orMegjelent a Korunk októberi száma A Korunk októberi száma többek között közli Bányai László: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom erdélyi hullámai, Demeter János: A munkásosztály diktatúrájáról és demokráciájáról, Fuchs Simon: A kommunista párthoz vezető úton, Felszeghy Ödön: A szovjet technika új csúcseredményei és Kghn Miilel: Az Októberi Forradalom és a szocializmus távlatai című clikkét. A Világgazdaság, világpolitika szagban nincs törvényes hatalom, a rend egyetlen őre a városi önkormányzat. A békés Iakossáq ennek tudatában van, s a külföldi követségek csak olyan kormányt ismernek el érvényesnek, amelyet a városi polgármester aláírt. Az európai gondolkodás számára más helyzet elképzelhetetlen, mert a városi önkormányzat az egyetlen olyan szerv, amely meg tudja védeni az állampolgárok érdekeit. A város köteles befogadni minden olyan szervezetet, amely ilyen irányú kéréssel fordul hozzá, és ezért a duma nem gátolhatja meg, hogy különféle újságokat terjesszenek a duma épületében. Munkaterületünk kiszélesedőben van, s ezért teljes akciószabadságra van szükségünk, s mindkét félnek tiszteletben kell tartania jogainkat... Teljesen semlegesek vagyunk. Amikor a tisztiiskolások megszállták a telefonközpontot, Polkovnyikov ezredes utasítást adott a Szmolnij vonalainak kikapcsolására, én azonban tiltakoztam, és a telefon tovább működött ..." A bolsevikok erre a kijelentésre gúnyos kacajjal, a jobboldaliak átkozódással válaszoltak. ,.Mégis úgy kezelnek bennünket, mint ellenforradalmárokat — folytatta Schreider — és így beszélnek rólunk a lakosságnak. Megfosztanak elveszik az utolsó teherautóinkat. Ne bennünket hibáztassanak, ha a városban éhínség lesz. A tiltakozás nem használ ..." Kobozev, a városi tanács bolsevik tagja, kétségbevonta, hogy a Forradalmi Katonai Tanács elrekvirálta a községi autókat. De ha ez megtörtént, csakis illetéktelen egyének tehettek ilyesmit. „A polgármester — folytatta — azt mondja, hogy ne változtassuk a dumát politikai gyűléssé. De itt minden mensevik és eszer csakis pártpropagandát folytat, és a bejáratnál illegális lapjaikat osztogatják, az „Iszkri"-t, a „Szoldatszkij Golosz"-t és a „Rabocsaja Gazetá"-t, amelyek felkelésre uszítanak. Mi lenne, ha a bolsevikok is osztogatnák itt a lapjaikat? De ez nem fog megtörténni, mert mi tiszteletben tartjuk a dumát. Mi nem támadtuk meg a városi önkormányzatot, s nem is fogjuk ezt megtenni. De önök felhívást intéztek a lakossághoz, s ehhez nekünk is jogunk van ..." Utána a kadet Singarjov szólalt fel, aki kijelentette, hogy nekik nem lehet közös nyelvük azokkal, akik megérdemlik, hogy az államügyész elé kerüljenek, s akik ellen hazaárulás vádját kell emelni... Ismét javasolta, hogy a duma zárja ki összes bolsevik tagjait. Ezt azonban visszautasították, mert nem voltak ellenük konkrét vádak, és mert a városi közigazgatás munkájában tevékenyen részt vettek. Ezután két internacionalista mensevik kijelentette, hogy a bolsevik tanácsnokok felhívása közvetlen felszólítás volt az öldöklésre. „Ha minden, ami a bolsevikok ellen irányul, ellenforradalmi cselekmény — mondotta Pinkevics —, akkor nem tudom, mi a különbség forradalom és anarchia közt... A bolsevikok a féktelen tömegszenvedélyre támaszkodnak; mi csak erkölcsi fölényünkre hivatkozhatunk. Tiltakozni fogunk a gyilkolás és az erőszak ellen, bármely fél követ is el ilyesmit, mert nekünk az a feladatunk, hogy békés megoldást keressünk." „Az a falragasz, amelynek címe „Pellengérre" s amely arra hívja fel az embereket, hogy zúzzák szét a mensevikeket meg az eszereket — mondotta Nazarjov —, olyan bűn, amelyet ti, bolsevikok, sohasem tudtok lemosni magatokról. A tegnapi borzalmak csak előjátékai annak, amit az ilyen kiáltvánnyal előkészítetek... Mindig igyekeztem kibékíteni benneteket a többi párttal, de most csak megvetést érzek irántatok!" A bolsevik tanácsnokok felugrottak, dühösen kiabáltak ... Gyűlölködő szitkok hullottak rájuk, a duma-tagok öklüket rázták feléjük ... Kint a városi mérnökbe, a mensevik Gomberbe és három-négy riporterbe ütköztem. Igen jó hangulatban voltak. (Folytatjuk) Magyar irodalmi kapcsolatok a Szovjetunióval cimű rovatban: Az amerikai háborús stratégia válsága, a Krónika című rovatban: A szovjet tudomány és az Októberi Forradalom, 400 éves a Bolyai Farkas középiskola — A kolozsvári galileistákról és — Az erdészeti oktatás és irodalom néhány kérdése címmel találunk cikket. Gazdag anyagot tartalmaz a Szemle és Bírálat, valamint a Disputa című rovat is. Václav Špála: Asszonyfej (1904) és önarckép (1908) — olaj. Mit köszönhet a magyar szépirodalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak? Erre a kérdésre nem nehéz felelni. A magyar írók köszönhetik külföldi, tehát világirodalmi hatásuk és megbecsülésük kiszélesítését; a magyar olvasóközönség, tehát a magyar irodalmi műveltség, különösen az 1945-ben elkövetkezett felszabadulás óta elmélyülést köszönhet neki, mert lehetővé vált a Szovjetunió irodalmi alkotó munkásságának és irodalmi hagyományainak akadálytalan megismerése. Kisebb-nagyobb filológusok egész raja kutatta a múlt század végén és a mostaninak első évtizedeiben a német-magyar irodalmi kapcsolatokat, amin természetesen a német irodalom egyoldalú hatását értették a magyarra. De a hivatalos irodalomtudomány magyar-orosz kulturális kapcsolatokat egyáltalán nem vizsgált. Pedig a magyar olvasóközönség már a XIX. század közepe óta igen érdeklődött a romantika és a realizmus nagy orosz képviselői iránt, tekintet nélkül a német- irányítású külpolitikai vonalra, mert ezt az olvasók nem fogadták el parancsvonalnak, mint a filológia terén keresgélő értelmiségiek. 1945 azután fordulatot hozott, és kiderült, hogy magyar részen az orosz irodalom iránti érdeklődésnek érdekes és jelentőségben nem kicsinyelhető múltja van. A magyar-orosz szépirodalmi kapcsolatok nem egyoldalúak, hanem kölcsönösek. A Nagy Októberi Forradalom óta kivételes érdeklődés mutatkozott odakint Petőfi Sándor költeményeinek orosz fordítása iránt. Nemcsak a fiatalság és a szerelem énekesét látták benne, mint előzőleg a németek vagy a franciák, hanem a harcos forradalmárt, a maga korának bolsevikjét, amint egyik orosz méltatója nevezte. Lunacsarszki! Lenin kormányának a közoktatási népbiztosa, Petőfitől kötetnyi verset fordított és adott ki. A második viláqháborúban Petőfi verseinek orosz nyelvű kiadásával is buzdítják az orosz frontkatonát a német fasizmus elleni harcra. A Magyar Tanácsköztársaság eltiprása után a Szovjetunió otthont adott a politikai menekülteknek, s ezek közül többen -nint írók éltek odakint, lehetővé tette a Szovjetunió számukra, hogy anyanyelvükön is megjelentessenek könyveket, továbbá hogy műveiket oroszul önállóan és folyóiratokban publikálják. Az OS:tóberi Forradalom 40-ik évfordulóján méltán gondolkodhatunk az oroszmagyar kapcsolatokról, mert ezeknek területén ú] korszak bontakozott ki az 1917 óta eltelt négy évtized folyamán. Nyomozásuk és összegezésük érdekes és eddig ismeretlen tények feltárását ígérő munkaterület. Két magyar bibliográfus végzett ebben ? tekintetben érdemes munkát: Kozocsa •vándor és Radó György. Az első összeállította az orosz szépirodalom magyar nyelvű bibliográfiáját: mindazoknak a kötetben vagy folyóiratokban megjelent szépirodalmi műveknek jegyzékét, amelyeket oroszból fordítottak, továbbá az orosz írókról szóló tanulmányok és kritikák sorozatát. A másik elment Moszkvába és az ottani könyvtárakban gyűjtött anyagot az orosz nyelvre fordított magyar szerzőkről és müvekről, valamint a szovjetunióbeli magyar nyelvű kiadványokról. Ha a XIX. század magyar íróinak az orosz irodalom iránti érdeklődését áttekintjük, olyan nevekkel találkozunk, mint Toldy Ferenc, Gyulai Pál, Arany János, Arany László, Reviczky Gyula, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán. Toldy Ferenc, a magyar Irodalomtörténetírás atyja, a sokfelé széttekintő tudós, nem hagyja figyelmen kívül az orosz irodalmat s már 1828-ban egy tanulmányában megemlékezik Puskinról és Lermontovról. Gyulai Pál hasonlóságot talált a Bachkorszak és a cári abszolutizmus nyomása alatt mutatkozó irodalmi jelenségek között. Melegen üdvözli a 60-as években Greguss Gyula fordításában Turgenyev Nemesi Fészek című regényét. Gyulai az általa szerkesztett Budapesti Szemiében és az Olcsó Könyvtárban bőségesen juttat helyet az orosz irodalomnak. A magyar népet semmiféle ellentét nem állította szembe az orosz néppel, azonban a XIX. század első felében Bécs és az osztrák politika szívesen látott fel-feltünő ellenszenvet Oroszország irányában. A Habsburgok alatt élő szláv népek nem jól érezték magukat, a nagy orosz nép iránt érdeklődtek, s nehogy ezt a cárizmus Imperialista célokra használja fel, Bécs szinte szívesen látta, egyáltalán nem nyomta el a mutatkozó russzofobiát. A demokratikus reformkor félelme a szent szövetség ,'rossz hagyományait fenntartó Cárizmustói érthető, s így került Vörösmarty Mihály Fóti daiába az orosz veszedelem elleni összefogásra intő részlet, melyben kéri az ország polgárainak öszszetartását: Hü egyesség tartsa össze fiait, Hogy feledjük Észak rémes árnyait. Petőfi Sándor egyik barátja, Sükei Károly, a Tizek társaságának tagja, először szólaltatta meg Gogolyt magyarul. Arany János Gogoly novellaremekét, A köpenyt fordított le, s e történet hűségnek, a köpenye elvesztésébe belepusztuló kis Írnoknak, Akakij Akakijevicsnek nevét — mit jelent ez az azonosulás? — pszeudonim gyanánt használja. A Földhitelintézet hivatali szobájából elvágyódó Arany Lászlót magával ragadja az általa fordított Lermontov képzeletének és érzéseinek romantikus röpte. Jókai Mór regényt ír, melynek Puskin fő alakja, s e regényhez lefordítja Puskinnak egyik elbeszélő költeményét. Reviczky Gyula megdöbben, amikor azt hallotta, hoqy az 1883-ban elhunyt Turgenyevet Petrográdban a rangosnak nem nevezhető Volkov-temetőben „latrok mellé" temették. A mostohasorsú költőnek eszébe jut, hogy aki érző szívvel jött a világra, annak kín az élete, s így folytatja: Orosz költőknek sem volt jobb a sorsa, Ah, látom őket elvonulni sorba ... Elől ziláltan Dosztojevszkij mégyen, Aztán Gogoly, ki úgy veszett el éhen. Lermontov honjából kiűzve ég el; Puskin bosszút liheg piros sebével; S látom bús arcát Csernisevszkinek, Kit cári zsarnok önkény számkivet. Mikszáth Kálmán egyik írásában az általa kedvelt Bródy Sándor realizmusát méltatva azt emeli ki, hogy témáit a mindennapi élet jelenségeiből meríti s ezért ahhoz a Csehovhoz hasonlítja, aki Mikszáth szerint nem töri magát különös szövevények után, „meglát... egy lovat ütlegelő muzsikot az utcán és megvan a téma". Hogy a Nagy Októberi Forradalomból született Szovjetunióban milyen intenzitású 1917 után a magyar irodalom iránti érdeklődés, arra bizonyíték Hidas Antal, Illés Béla, Zalka Máté, Gábor Andor és mások orosz fordításban kiadott müveinek tekintélyes sorozata. Petőfi halálának centennáriumára jelent meg válogatott műveinek közel ötszáz oldalas kötete orosz nyelven, s a fordítók között olyan nevek szerepelnek, mint Borisz Pasztyernák és Vera Inber. A szovjet oldalon mutatkozó érdeklődés tényéről e sorok írója maga is meggyőződött 1954 októberének legvégén Moszkvában. Egy hónapos szovjetunióbeli időzés után alkalma volt búcsúzásként a moszkvai rádió stúdiójában emlékeiből egyet-mást hangszalagra bemondani. Miután ez magyar nyelven megtörtént, s az előcsarnokban várakozott, egy orosz elvtársnő odajött hozzá s felmutatott egy orosz nyelvű könyvet. Kiderült, hogy ez Karinthy Ferenc Kőművesek című művének akkor megjelent orosz fordítása. Hogy jutott az elvtársnőnek eszébe e kiadványt megmutatni? Hallotta, hogy a rádió számára valaki magyar nyelven beszélt, s mivel ő a moszkvai rádióban a népi demokráciák szépirodalmának ismertetője és' referense, érdeklődni akart a beszélő kilétéről s mikor megtudta, hogy csehszlovákiai magyar tollforgató, a mi magyar dolgozóink irodalmi élete iránt is kedvesen tudakozódott. Sok érdekes és megkapó részletet lehetne még — különösen a fölszabadulás utáni időszakkal kapcsolatban — elmondani. Midőn a mostani ünnepi évforduló ráeszméltet az orosz-magyar kulturális kapcsolatok irodalmi szakaszára, ennek további kiépítéséért napjainkban örömmel látunk fokozott munkában fordítókat, eredeti művek alkotóit, kritikusokat és bibliográfusokat, valamint az általuk értékes olvasmányokkal ellátott olvasótömegeket. SAS ANDOR ÚJ SZÔ 8 ti 1957. november 9.