Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)
1957-11-05 / 307. szám, kedd
Eqri Viktor új drámai költGinényéíiKlí bemutalója E^TSKi -BHI«~ '111ÉP ^ • • m yp^F K||||f ly'MfM Rgf IMméB -,1^81 r/FS^fl 'im? 4 " "sE? * KtSfiSr k B ^ÜMP iHHI Irodalmunkban mohó türelmetlenséggel várjuk az új művek megjelenését. Kevés az új müvet avató ünnep. Kevés az új írás. Talán innen ered türelmetlenségünk Az éhes ember sokat, nagyot vár a kővetkező étkezéstől. Szellemi éhségünkre is ez a sokat és nagyotvárás jellemző. Ez persze adóját is megköveteli. A bíráló szem, a kritikai érzék veszít objektivitásából. A sokat és nagyotvárás elpuhultságra való hajlamot hord magéban. Türelmetlenség és sokatvárás előzte meg Egri Viktor örök láng című drámai költeményének bemutatóját. A bemutató meglepetést hozott. Kellemetlen meglepetést. Az előadás nem elégítette kl a várakozást. Csalódtunk. Ki a hibás? A szerző, a rendező, avagy a színész, vagy az előadás sikerét befolyásoló technikai körülmények? Esetleg mindez együttvéve. A bemutató után igen hajlamosak vagyunk szélsőséges véleményalkotásra. Szerintem az, aki értéknélküli jelzőkkel csak áradozni tud, hízeleg és hazudik. Aki meg csak a hibát látja, az kaján kárörvendő. Az értékmérésnek figyelembe kell vennie a szlovákiai magyar irodalom jelenlegi viszonyait. Ez adja meg a bírálat objektivitását. Egri Viktor trilógiát ír. A trilógia első része az Ének a romok felett, nélkülöz minden epikai hitelt. Az író kezét nem kötötte mégcsak monda sem. Az egyedüli objektív körülményt a tatárjárás utáni magyar élet történelmi és társadalmi viszonyai jelentik. Ez adott. A többi az Írói alkotó munka eredménye. Az író maga teremti meg a tatárjárás utáni évek iégkörét, hozza létre alakjait, konstruálja meg drámai költeményének szerkezetét stb. Ebben az esetben az írónak teljesen szabad keze van, a történelmi párhuzamnak avagy a múlt, mába vetítésének művészi megformálásában. Az Ének a romok felett — ben a jelen Igazolja önmagát a múlttal. iVszont az Örök lángban ez a viszony az ellenkezőjére fordul. Miért? Azért, mert a mü cselekményének és mondanivalójának magva — ha monda formájában is — de adva van. Omár és Fatime története jelenti az epikai hitelt. Ez már az író számára is megkötöttséget jelent. Itt a múlt eqy drámai eseménye igazolt egy még ma Is érvényes Igazságot: a hűséges szerelem hihetetlen kitartásra és áldozatra képes. Tehát a trencséni vár sziklakútjának mondája szinte önmagában maradéktalanul mába nyúló tanulság. Egri Viktor az örök lángban a trencséni vár szíklakútjának mondájára épít. A monda évszázadok távlatából is frissen és tisztán hirdeti Omár török bégnek és kedvesének, Fatimének szerelmét. Ommár két álló esztendeig töri a sziklát vízért, Fatiméért. Fatime vár, kitart, hű marad. A hűséges szerelem, a kitartó szerelem örök példája ez a történet. A szerelemé, mely nem ismer határokat, akadályokat. A szerelem örök, mindig más és mindig ugyanaz. Ezt mondja el Omár és Fatime története. Valahányszor olvassuk, vagy halljuk e mondát mindig megrendítő és mindig új. Egri Viktor drámai költeményének alapkonfliktusát Omár, Fatime és Zápolya ellentétében már a legenda is magában hordja. Omár, Fatime és Zápolya ellentéte mély őrzések, megrázó emberi szenvedélyek melegágya. Omárban az áldozatvállalás, Fatlmében a hűség, Zápolyában a tehetetlenségből fakadó gyűlölet jelzi az érzések hőfokát. Igazság és igazságtalanság, főúri gőg és kényszerű megalázkodás csapnak itt össze a szerelem ürügyén. Ilyen ellentéteket csak a szenvedéllyé forrósodott érzés és a belőle fakadó drámaiság tud megfelelően illusztrálni és közvetíteni a néző felé. Ezt követeli a monda elmondta esemény logikája. Amíg az örök láng írója ezt követi, tehát a meglevő érzéseket forrósítja szenvedéllyé, addig hitelesnek tűnik és jól oldja meq feladatát. (Például Omár és Fatime első találkozása.) Azonban mihelyt mellőzi s mondai hitelt, mihelyt hozzáad, belemagyaráz, az örök láng veszít megjelenítő vonzó erejéből. S következésképp az érzés álpátosszá dagályosodik. Példa: a munka motívuménak, vagy » magyar és szlovák nép együttélésének szinte agitatív kidomborítása. Ha jelenben élő író múltbeli témához nyúl, a mához akar beszélni. A múlt a történelem tanulságát, bölcsességét a mába vetíti. Nyilván ez a cél vezette Egri Viktort is az Örök láng megírásakor. Omár és Fatime történetén keresztül a mához akar szólni. Az Örök láng annyit ér. amennyit a maga módján a mának ad. Sajnos, éppén a mára utaló jelenetek sikerültek a legrosszabbul. Gondolok itt elsősorban a négy fiatal legény szerepére, akik megjelenésükkel a drámában elfoglalt funkcióikkal a testvéri együttélést akarják oéldázni. Azonban inkább a belekomponáltság, a belespekulál tsáq benyomását keltik, mintsem az együttélés gondolatát melengetnék. Egyenesen groteszk figurák. Hiába, az aktualizáló készség és csak a drámai kompozíciókban való gondolkodás n?m pótolja a mély írói valóságlátást. Egri Viktor drámai költeményének csaknem minden jelenetén végigvonul a szépségteremtés vágya. A magasabbrendú humanitásból sarjadozó érzés ioqosultságának 4s igazságosságának a bizonyítása. De ennek a nemes írói szándéknak van egy kellemetlen tulajdonsága, éspedig a sokatakarás valósága. Sajnos, ezt a sokatakarást nem bírja el a monda kerete. A festő táiképe egy tájrészlet jellegzetes vonásainak művészi kidomborításával nagyobb hatást ér el és élethübb, mintha több tájrészletet egy képbe zsúfolna. Szerintem a mondanivaló egységének elve érvényes a drámára is. Ebben az esetben az örök lángra. Különösen a negyedik kép kelti a zsúfoltság benyomását: vízfakasztás, Ibrahim halála, Anikó halála, Omár búcsúja és összecsapása Zápolyával, mindezt egy képben nem tűri a színpad és nehezen emészti meg a néző. Éppen itt domborodik ki az író által hozzáadott motívumok idegenszerűsége, amellvek az író szándékéval ellentétben szinte minimálisra csökkentik a mü drámaiságát. Az eszmei hetvenkedés éppen a darab drámaiságát nyirbálja meg a legjobban. Az írói sokatakarás érezteti hatását az örök láng műfaji határainak elmosódásában is. A mü cselekményében érvényesül a meseszerű elem, a romantikus színpadi mű eszménvltő szándéka, viszont a kísérő zene és az ének a melodráma motívumait idézi. Szelim éneke és az őt kísérő zene pedig egyenesen a népszínművek egyes jelenetelt juttatják eszünkbe. Az Ének a romok felett és az Örök láng egy trilógia • részei. Bántóan szembetűnő e két mü alapkoncepciója. Ugyanis elvárnánk, hogy a magasabb humánumot, a több, a jobr embert mindkét darabban az adott kor népre támaszkodó haladó erői képviseljék. Ha romantikus történelmi játékról is van szó, ezt a tényt szem előtt kell tartani és az író! beállításnak figyelembe kell vennie a történelmi fejlődés logikáját és törvényszerűségét. Lehetnek a történelemríek olyan helyzetei, amikor a külső segítség vagy beavatkozás döntően befolyásolja egy-egy nép jövőjének alakulását. De a talpraállás és a tartós alkotó munka elsősorban az illető nép vállára nehezedik. Ezt igazolja a történelem a Mohi-pusztától kezdve a Mohácsi vészen, a 48-as magyar szabadságharcon keresztül egészen az 1945-ös felszabadulásig. Ez érvényes a társadalom snyagi életére, valamint szellemi kultúrájára is. Egy drámai műben talán még elfogadhatnánk ezt az írói elgondolást. De egy trilógia összegező alapkoncessziójának nem. Egri Viktor elképzelését lehet magyarázni, amit ha így nézek kék, ha úgy nézek akkor zöld, de meg magyarázni és elfogadni nem Nagyon kíváncsiak vapyunk a harmadik rész elgondolására. Az Örök lángot Suchy M. Emil rendezte. Érezni az előadáson, hogy a rendező rengeteg npunkát ölt a darabba. Úgy éreztem, hogy Suchy M. Emil munkájának súlyát elsősorban a beszédtechnikára, a dráma verses jellegének kldomborítására helyezte. A hallgató előadás közben érezhette is a verses részek ritmusát. Azonban a ritmikus beszéd semmiképpen sem takarta el a színészek kiejtésének kimüveletlenségét. Nem szólhatunk dicsérőleg az egyes jelenetek rendezői kidolgozásáról. Különösen hiányoljuk a rendezői kéz ügyességét éppen a legfontosabb szereplők, mint Omár, Fatime egyéni alakításában. Egyes szereplők esetében talán túl szigorúan ls, de kikívánkozik a kérdés. Mi okozta egyes alakítások helytelenségét? Rendezői meliéfogás, avagy színészi rátermettség hiánya. P. Omár. Anikó, a várnagy, Szelim és a négy legény esetében. Akik olvasták a darabot, azt mondják, hogy olvasva jobb mint előadva. Ez elsősorban a rendezőt vádolja. De a színészeket csak részben igazolja. A falujáró színház igényes közönség előtt szerepelt. Hogy jót akarták és erejük egészével igyekeztek élővé varázsolni a trencséni vár kútjának legendáját, ahhoz nem fér kétség. Azonban az akarás nem minden. A színész szándéka csak a rátermettséggel és folytonos képzéssel érik tetté. Az Örök láng bemutatója komolyan felvetette a faluszínház tagjai továbbképzésének kérdését, a továbbképzés sürgető szükségét. Az előadás alapján elmondhatjuk, hogy vannak az együttesnek kiemelkedő színészei, mint Kovács Ottó, Németh Viola és Lengyel Ferenc. De az a tény, hogy Kovács Óttó Zápolya szerepében rátermettsége ellenére is az egyes jelenetekben báhtóan merev, hogy Németh Viola Fatime szerepében az érzés különböző hőfokalt csak mimelni tudja, komoly figyelmeztetés. A színészek alakításában aiig éreztük az átélés forróságát és őszinteségét. A színészi továbbképzés felelősséget ró elsősorban az együttes vezetőségére, de nem vonhatja ki magát a felelősség alól irodalmunk sem. Az Örök láng bemutatójához alkotott őssz-képhez nagymértékben hozzájárul a színpad kicsi volta és az ebből következő színpadi zsúfoltság is. A hely és a díszletek zsúfoltsága egyenesen útjában áll a darab megkívánta színpadi hatás kialakításának. Helyesnek tartanám, ha a rendező és az egész együttes az egyes jelenetek mind szeraői, rendezői, mind színészi kimunkálásával arra törekednének, hogy a darab és előadása egységesebb élményt hagyjon e nézőben. DOBOS LÄSZLÔ IpákK^ „Petrográd lakosai! Elvtársak, a forradalmi Petrográd munkásai, katonái és polgárai! A bolsevikek, akik a fronton békét prédikálnak, a hátországban polgárháborúra uszítanák. Ne hallgassatok provokációs felhívásaikra ! Ne ássatok lövészárkokat! Le az árulók barikádjaival! Tegyétek le a fegyvert! Katonák, térjetek vissza kaszárnyáitokba ! Ha Retrográdban kitör a háború — vége a forradalomnak. A szabadság, föld és béke érdekében tömörüljetek a Honmentő Bizottság köré!" Amikor a dumát elhagytuk, a néptelen, sötét utcán egy század vörösgárdista vonult. Arcuk komor volt és elszánt. Tíz-tizenkét foglyot kísértek — a helyi kozáktanács tagjait, akiket tettenértek főhadiszállásukon ellenforradalmi tevékenység közben... Egy katona, akit egy kisfiú kísért csirizesvödörrel, nagybetűs plakátokat ragasztott a házfalakra: „Petrográdban és összes külvárosaiban kihirdetjük az ostromállapotot. Minden gyülekezés az utcán és általában a szabad ég alatt, további intézkedésig szigorúan tilos. N. Podvojszkij Í a Forradalmi Katonai Tanács elnöke." Amikor hazamentünk, az utca zajos volt, — autók tülkölése, kiáltások, távoli lövések. A város ' nyugtalanul mozgolódott. S Korán reggel a telefonközpontban közvetlenül Őrségváltás előtt, egy század tisztiiskolás jelent meg. akik a Szemjonovszkij-ezred egyenruháját öltötték magukra. Ismerték a bolsevik jelszót és így átvették a telefonközpontot anélkül, hogy gyanút keltettek volna. Néhány perc múlva megjelent Antonov, aki szemleúton volt. Lefogták és egy kis szobába zárták. Amikor a váltás megérkezett, sortűz fogadta. Több katona elesett. Megkezdődött az ellenforradalom . .. Nyolcadik fejezet Ellenforradalom Másnap, 11-én vasárnap reggel a kpzákok bevonultak Carszkoje Szelóba. Kerenszkij maga fehér lovon, harangzúgás közepette vonult végig a városon. A városka szélén magasodó kis domb tetejéről jól látszottak a főváros aranyos tornyai és tarka kupolái meg az acélkék Finn-öböl. Harcra nem került sor. De Kerenszkij végzetes baklövést követett el. Reggel hét órakor felszólította a 2. Carszkoje Szeló-i vadászezredet, hogy tegye le a fegyvert. A katonák kijelentették, hogy ők semlegesek maradnak, de a fegyvert nem adják ki a kezükből. Kerenszkij tíz percnyi gondolkozási időt adott nekik. Ez felbőszítette a katonákat. Nyolc hónap óta önkormányzatuk volt, ez viszont nagyon is emlékeztetett a régi rezsimre. .. A tíz perc leteltével a kozák tüzérség lőni kezdte a kaszárnyát, és nyolc embert megölt. Ettől a perctől kezdve Carszkoje Szeióban nem volt többé „semleges" katona ... Petrográd fegyverropogásra és a vonuló csapatok lábdobogására ébredt. A szürke ég alatt jeges szél fütyült, a közelgő havazás előfutára. Szürkületkor erős tisztiiskolás csapatok megszállták a katonai szállodát és a távirdát, s ezeket az épületeket csak nagy áldozatok árán tudták visszaszerezni. A telefonközpontot matrózok ostromolták, akik hordókból, ládákból és bádoglemezekből összetákolt barikádok mögött feküdtek a Morszkaja közepén, vagy pedig a Gorohovaja és a Szt. Izsák tér sarkán kerestek búvóhelyeket és azonnal lőttek, mihelyt valami megmozdult az épületben. Vöröskeresztes autók ki-be jártak a kapun. A matrózok szabad utat engedtek nekik ... Egy amerikai újságíró, Albert Rhys Williams, bent volt az épületben. Egy ilyen autón jött ki, amely állítólag sok sebesültet szállított. Elmondta később, hogy az autó egy ideig ide-oda robogott, aztán kerülő utakon a Mihajlovtisztiiskolába, az ellenforradalom főhadiszállására hajtott. Az udvaron egy francia tiszt volt, valószínűleg a parancsnok ... így csempésztek be a telefonközpontba muníciót és élelmiszert, — és ez nem volt elszigetelt jelenség. öt-hat páncélkocsi volt a kezükben, amelyekhez a feloszlatott angol páncélos hadtest révén jutottak hozzá. Louise Bryant a Szt. Izsák téren látta, amint egy ilyen páncélos a tengerészeti hivatal felől a telefonközpont felé hajtott. A Gogol utca sarkán a gép defektet kapott, s a farakások mögül néhány matróz lőni kezdte a kocsit. A páncélos tornyában elhelyezett gépfegyver azonnal válaszolt, jégesőként kopogtak a golyók a barikádokon, de éppúgy lőtték a farakás mögötti tömeget is. Azon a járdán, ahol Miss Bryant állt, hét embert öltek meg a golyók, köztük két kisfiút. Ekkor a matrózok hirtelen felugrottak, és a golyózáporral netn törődve megrohanták a kocsit és dühös ordítással szúrták be bajonettjeiket a nyílásokon... A sofőr sebesültnek tetette magát, s a bolsevikok elengedték — rohant is a dumába, hogy újabb adalékokat szolgáltasson a bolsevikok kegyetlenkedéseiről költött történetekhez ... A halottak közt volt egy angol tiszt is ... Később a lapok egy francia tisztről is írtak, akit egy páncélkocsiban elfogtak és a Péter-Pál erődbe zártak. A francia követ nyomban cáfolta ezt a hírt, de egy városi tanácsnok elmondotta nekem, hogy ő maga járt el a tiszt kiszabadítása ügyében ... Bármilyen volt is a követségek hivatalos álláspontja, az bizonyos, hogy francia és angol tisztek ezekben a napokban egyénileg jelentős tevékenységet fejtettek ki, még a Honmentő Bizottság ülésein is részt vettek. Egész nap minden városnegyedben csatározások folytak a tisztiiskolások és vörcsgárdisták között, páncélautók lövöldöztek egymásra, sortüzek ropogtak, közelből és távolból állandóan hallható volt a gépfegyverkattogás. Az üzletek vasredőnyei le voltak eresztve, de azért nem állt meg az élet. Még a kívül teljesen sötét filmszínházak is zsúfdIVa voltak. A villamosok csilingelve rohantak. A telefon működött. Ha az ember felhívta a központot, a kagylóban tisztán lehetett hallani a fegyverropogást. ... A Szmolnij ki volt -kapcsolva, de a duma meg a Honmentő Bizottság állandó összeköttetésben voltak az összes tisztiiskolákkal és Kerenszkijjel Carszkoje Szeióban. Reggel hét órakor egy katonákból, matrózokból és vörösgárdistákből álló járőr elment a Vlagyimir-tisztiiskolába. Húsz percet adtak a tisztiiskolásoknak a fegyver letételére. A tisztiiskolások visszautasították az ultimátumot. Egy órával később ki akartak vonulni, de a Grebeckaja és a Bolsoj proszpekt sarkáról jövö heves sortűz visszakergette őket. Szovjet csapatok körülzárták az épületet és lőni kezdték. Két páncélautó fel-alá száguldott, golyózáporral árasztva el az épületet. A tisztiiskolások segítségért telefonáltak. A kozákok azt válaszolták, hogy nem mernek odamenni, mert kaszárnyáikat matrózcsapatok vették körül, amelyeknek két ágyújuk van. A Pav: lovszk-iskola ugyancsak körül volt I zárva> A Mihajlov-tisztiiskolások nagyI része az utcán harcolt... Fél tizenkettőkor három ágyú érkezett.? A bolsevikok ismét felszólították a tisztiiskolásokat, hogy adják meg magukat. A válasz az volt, hogy a fehér zászlós szovjet küldöttek közül kettőt lelőttek. Erre teljes erővel megindult az ágyúzás. Hatalmas lyukak tátongtak az iskola falain. A tisztiiskolások kétségbeesetten védekeztek, halált és romlást küldve a folyton új ostromra induló vörösgárdisták soraiba ... Kerenszkij Carszkoje Szelóból telefonált, hogy a Forradalmi Katonai Tanáccsal semmiféle tárgyalásokba ne bocsátkozzanak. A szovjet csapatok, feldühödve a visszavert rohamokon és egyre növekvő veszteségeiken, pokoli tűz alá vették az épületet. Saját tisztjeik sem tudták a szörnyű ágyúzást megállítani. Kirolovot, a Szmolnij megbízottját, aki erre kísérletet tett, majdnem agyonverték. A vörösgárdistákkal nem lehetett bírni. Fél kettőkor a tisztiiskolások kitűzték a fehér zászlót. Készek voltak megadni magukat, ha biztosítják, hogy életben máradnak. A bolsevikok ezt megígérték. Egy szempillantás alatt ezrek hatoltak be ajtókon, ablakokon, falréseken. Még mielőtt bárki megakadályozhatta volna, öt tisztiiskolást agyonvertek. A többieket, mintegy kétszáz embert, kis csoportokban, hogy ne keltsenek feltűnést, a Péter-Pál erődbe szállították. De az egyik csoportot útközben körülfogta a tömeg és nyolc tisztiiskolást megöltek ... A vörösgárdisták és a katonák halottainak száma meghaladta a százat... Két órával később a duma telefonértesítést kapott, hogy a győztesek a Mérnök-iskola felé tartanak. Vagy egy tucat dumaképviselő nyomban elindult, hogy szétosszák köztük a Honmentő Bizottság legutóbbi proklamációját. Többen nem tértek vissza... A többi iskola ellenállás" nélkül megadta magát és ezekből a tisztiiskolásokat, akiknek semmi bántódása nem esett, a PéterPál erődbe és Kronstadtba vitték... A telefonközpont délutánicf tartotta magát. Akkor megérkezett egy bolsevik päncálautó és a matrózok rohamra indultak. A ha.áira rémült telefonos kisasszonyok s kolt ozva futkostak ideoda az épuietben. A tisztiiokolások ie tépték egyenruhájukról a rangjelzést", az egyik könyörgött Willi m;nak, ho;.;v minden árat me^ad, csak adja kölcsön köpenyét Legyilkolnak bennünket, legyilkolnak!" — kiáltozták, hiszen sokan'közülük a Téli Palota elfoglalásakor szavukat adták, hogy nem fognak fegyvert a nép ellen. Williams vállalkozott a közvetítésre, azza! a feltételr lel, hogy Antonovot szabadon bocsátják. Ez rögtön meg is t rtént, Antonov és Williams igyekeztek lecsillapítani a naqy emrervaszte;égeik miatt feldühödött oyőztes matrózokat... és a tisztiiskolások megint megmenekültek, kivéve azt a néhányat, akik páni félelmükben a tetőre szaladtak, vagy a padlásra bújtak, s Sík ket aztán kihajítottak az utcái a. A matrózok és a munkások fáradtan, véresen, .de győztesen behatoltak a kapcsolóterembe, s amikor a sok csinos fiatal lányt meglátták, nagy zavarban voltak. A hajaszá!a sem qörbült meg egyetlen lánynak sem. Ijedten húzód- * tak össze a sarokban, de amikor látták, hogy nem történik bajuk, szabadjára engedték indulataikat Fuj! Ez a Diszkós, tudatlan népsŕg. ezek az ostobák!" ...A matrózok és a vörösgárdisták zavarban voltak. „Vadállatok! Disznók!" sivították a lányok és méltatlankodva vették fel kabátjukat, kalapjukat. Milyen romantikus dolog is volt a jó családból való és a szeretett cárért küzdő csinos tisztiiskolásoknak töltényeket osztogatni és a sebeiket kötözni. De ezek itt? Közönséges munkások és parasztok. Csőcselék!... A kis Visnyák, a Forradalmi Katonai Tanács biztosa maradásra akarta birni a lányokat. Roppant udyarias volt. „Önökkel eddig rosszul bántak. A telefonhálózat a Városi Duma hatáskörébe tartozott. Fizetésük havi 60 rubel és napi 10 órát dolgoznak vagy még többet... Ez most megváltozik. A telefonhálózat a Postaügyi Minisztérium hatáskörébe fog tartozni. Fizetésüket azonnal fel fogjuk emelni 150 rubelre és a munkaidót csökkentjük. Mint j munkásosztály tagjainak, örülniök kellene ..." „Micsoda? A munkásosztály tagjai.' Azt akarja mondani ez az ember, hog\ nekünk bármi közünk van ezekhez az ...állatokhoz? Maradni? Akkor sem, ha ezer rubelt ajánlanának fel!... " Gőgösen elhagyták az épületet. A telefonközpont szerelői és munkásai a helyükön maradtak. De a lapcsolótábláknak működniök kellett — a telefon életkérdés volt... Csak hat gyakorlott telefonos kisasszony maradt ott^-önkéntes jelentkezőket kerestek. Akadt vagy száz: matrózok, katoník, munkások. A hat lány ide-oda szaladqált, tanítottak, segítettek, veszekedtek. S a drótok nagynehezen mégiscsak működésbe léptek. A legsürgősebb volt a Szmolnijt összekötni a kaszárnyákkal és gyárakkal, a dumát és a tisztiiskolákat meg kikapcsolni!... Késb délután már az egész város tudta, mi történt, és a dühtől tájtékozó burzsujok százával hívták fel a Szmolnijt: „Hülyék! Ördögök! Mit gondoltok, medd'g lesztek ti az urak? Már itt vannak a kozákok!" Alkonyodott. A csaknem néptelen Nyevszkijen jeges szél söpört végig. A Kazáni Székesegyház előtt nagy tömeg gyűlt össze, folytatva a vég nélküli vitát; itt-ott egy-egy munkás meg katona, a többi — diák®boltos, hivatalnok. „Lenin sohasem fogja elérni, hogy a németek békét kössenek!" — kiáltotta az egyik. Egy fiatal katona szenvedélyes hangon felelte: .,És ez kinek a hibája, te büdös burzsuj ? A ti átkozott Kerenszkijeteké! Pokolra vele! Nekünk nem kell. Mi Lenint akarjuk." A duma épülete előtt egy fehérkarszalagos tiszt hangos káromkodások közepette plakátokat tépett le a falról. Az egyik plakát így szólt: „Petrográd lakosságához! A veszély óráiban, amikor á Városi Dumának minden eszközt fel kell használnia annak érdekében, hogy a lakossáqot megnyugtassa, kenyérrel és más szükségleti cikkekkel ellássa, a jobboldali eszerek meg a kadétok, kötelességükről megfeledkezve, a dumát ellenforradalmi gyülekezetté változtatták, amely a nép egy részét a másik ellen akarja uszítani, hogy így a Kornyilov—Kerenszkij csoportot győzelemre segítse. A jobboldali eszerek meq a kadétok ahelyett, hogy teljesítenék kötelességüket, a dumát a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjei ellen, a békét, kenyeret és szabadságot hozó Forradalmi Kormány ellen folyó harc színterévé változtatták. (Folytatjuk) ÜJ SZÔ 5 ti 1957 november 5.
