Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-03 / 305. szám, vasárnap

Magyarország egy évvel az ellenforradalom után K ülföldi barátaink, akik szeptem­berben-októberben itt jártak, magyarokkal beszélgettek, mind azt latolgatták, az iránt érdeklődtek: „Van-e Magyarországon október 23-i hangulat?" A kérdés érthető, indokolt, csak éppen nem könnyű rá felelni. Pontosabban: nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni rá. Egy kicsit ala­posabban elemezni kell, mi is történt tavaly Magyarországon, s milyenek ma a körülmények. 1956. október 23-a volt az ellenfor­radalom kirobbantásának napja. Isme­retes, hogy 1956 elején a nemzetközi imperializmus, hogy ellensúlyozza a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának rendkívüli hatását, átfogó hadjáratot indított a szocialista tábor ellen. A fő cél az volt, hogy legalább is egy népi demokratikus or­szágot kiszakítson a szocialista világ­rendszerből s ezzel meggyengítse az egész nemzetközi kommunista moz­galmat. Sok szó esett már arról, hogy miért éppen Magyarországon sikerült „betör­niök" az imperialistáknak, milyen kö­rülmények segítették a magyarorszá­gi ellenforradalmi felkelés kirobbantá­sát. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának múlt év de­cemberi ülése, majd az 1957 júniusi országos pártértekezlet négy, egymás­tól elválaszthatatlan éts nem is „rang­sorolható" okban, körülményben je­lölte meg a választ a fenti kérdésekre. E négy ok dióhéjban így foglalható össze: a Magyar Dolgozók Pártja ve zetősége, mindenekelőtt Rákosi Mátyás és Gerő Ernő súlyos politikai hibái a népgazdaság vezetésében, a párt és a tömegek kapcsolatának meglazulásá­ban; a Nagy Imre—Losonczy csoport revizionista, opportunista egységbontó tevékenysége, amely a tavaly őszi tra­gikus napokban az ellenforradalom, a burzsoá restauráció erőinek tényleges támadásához vezetett; az imperialisták sok éven át folyatott aknamunkája és i Nemes János, a Népszabadság szerkesztője cikket írt a Predvoj legutóbbi számában a múlt évi ma­gyarországi ellenforradalmi esemé­nyekről és főleg arról, van-e ma, egy esztendő múltán úgynevezett „október 23-i hangulat". Nemes elvtárs cikkét annak érdekes meg­állapításai miatt az alábbiakban kö­zöljük: don a fegyveres ellenforradalmárokat, hiszen „ezek hősök, szabadságharco­sok, forradalmárok". Az ellenforradalom ezzel szemben pontosan tudta, hogy mit akar és kö­vetkezetesen tört célja felé. Eszközei megválogatásában nem volt finnyás. Fegyveres erejét a börtönből kibocsá­tott több ezer közönséges bűnöző kö­zül is toborozta. S az ellenforradalom szinte óráról órára újabb sikereket ért el. Bármilyen követelést is támasz­tott, a Nagy Imre vezette kormány azonnal átvette, teljesítette azt. Dicsőségére válik a magyar munkás­osztálynak, parasztságnak és minde­nekelőtt a karhatalmi szerveknek, hogy soraikban ilyen körülmények kö­zött is tömegével voltak olyanok, akik nem inogtak meg. Sokszor elszigetelve, fegyvertelenül, vagy kevá.3 fegyverrel is küzdöttek, becsülettel megállták a helyüket. E harcnak, amelyet népünk legjobbjai folytattak, nagy számban vannak mártírjai, akik emléke előtt a magyar nép meghajtja nemzetiszínű lobogóját és a nemzetközi munkás­mozgalom vörös trikolórját, Mindenki emlékszik azokra a nehéz napokra. A nemzetközi méretekben ki­bontakozó uszítókampány Magyaror­szág és a Szovjetunió ellen a tetőpont­jára hágott. A Szabad Európa ENSZ­csapatok közeli bevetését ígérte. A vi­lág a harmadik világháború közvetlen közelébe sodródott. Ilyen körülmények között a Szovjet­az ellenforradalom napjaiban közvetett I unió katonái ingadozás nélkül harcol­fegyveres beavatkozásuk; a magyaror-| tak az ellenforradalom erői ellen. S a szági reakció, a népellenes fasiszta elemek revanstörekvése és összeeskü­vése. így jutottunk el 1956. október • 23-ig. Az ellenforradalom ese­ményei, brutális fehérterrorja ismere­tesek. Inkább arra kellene választ adni, hogy miért tudtak felülkerekedni — ha átmenetileg is — az elleniforrada­lom erői. A kérdésre az okok — fentebb dióhéj­ban már összefoglalt — elemzése meg­adja a választ. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és méginkább az értelmiség politikailag megzavarva és demoralizálva érkezett el október 23­hoz. S ne tagadjuk azt sem, hogy a több hónapig tartó „puhítás" után az ellenforradalmi agitáció visszhangra talált a tömegek egy nem nagy, de mégsem lebecsülendő részében. A fő dolog azonban mégis az, hogy október 23-án, 24-én, amikor a népha­talom fegyveres ereje még túlnyomóan töretlen volt, a vezetés nem volt ké­pes az ellenforradalom leküzdése ér­dekében folyó harc élére állni, A veze­tésben ebben a tragikus pillanatban nem volt egység, a Nagy Imre—Lo­sonczy csoport bomlasztott, s mindez megakadályozta, hogy határozottan lépjenek fel. A tömegek újra csak in­gadozást, egymásnak ellentmondó in­tézkedést tapasztaltak. A pártszerve­zetek se tudták ilyen módon, hogyan kezeljék az izgatott tömegeket. A hon­védségben és a rendőrségben megbúvó ellenforradalmárok és árulók megaka­dályozták a munkásság felfegyverzését. A hadsereg és a rendőrség nem kapott egyértelmű, világos parancsokat. Sok helyen megtörtént, hogy a karhatalmat arra kényszerítették, bocsássa szaba- i Pártja volt, s forradalmi munkás-paraszt kormány sem engedett, hanem harcba hívta a magyar nép legjobbjait, a néphatalom híveit, hogy rendet teremtsen hazánk­ban. Barátaink szerte a világon, s min­denek előtt a testvéri népi demokra­tikus országok népei, kormányai és pártjai szolidaritásukról biztosítot vák az élethalál harcát vívó magyar prole­tárdiktatúra híveit. * * * Azóta egy esztendő telt el, s az ** ellenforradalom leküzdése ér­dekében folyó következetes harc a párt és a kormány helyes intézkedései és barátaink nagylelkű segítsége nyomán ma rend és nyugalom van Magyaror­szágon. A magyar nép nagyon sokat ta­nült az elmúlt esztendőben. A külföldi hecc-adók azzal áltatják magukat — vagy inkább a tőlük meg­szokott kalandor módszerekkel azzal próbálnak szétvert magyarországi hí­veikbe bátorságot önteni — hogy a kormány fél a magyarországi ellenfor­radalom kirobbantása első évforduló­jától. Félünk? Ügy látszik egy eszten­dő tapasztalatai sem elegendők egye­seknek, hogy megértsék, ebben az országban 1956. november 4-e óta csak az ellenforradalmároknak van félnivalójuk, s ez a jövőben is mindig így lesz. Mi le tudjuk mérni erőnket, túlzások, önáltatások nélkül, az összes elevenen ható tényezők figyelembevé­telével. A közelmúltban járt kormány­küldöttségünk Kínában. A kínai elv­társak, Mao Ce-tung elvtárs a távolból is a lényeget megragadóan és az el­hanyagolható részleteket elvetve álla­píthatta meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt ma erősebb, mint az ellen­forradalom előtt a Magyar Dolgozók a Népköztársaság megerősödve, fontos tapasztalatokkal gazdagodva került ki az ellenforradal­mi támadásból. Nos, ilyen értelemben, egy esetleges újabb ellenforradalmi támadás lehető­ségeit latolgatva bizton mondhatjuk: nincs Magyarországon október 23-i hangulat. Az ellenforradalom erőit szétvertük, még meg nem semmisített elemei pedig illegalitásba kényszerül­tek. A párt- és az államvezetés — fel­ső szerveiben csakúgy, mint lent — egységes, az ellenség nem talál rajta rést, nem képes aknamunkát kifejteni. A népi hatalom híveit, tehát az or­szág túlnyomó többségét más okból foglalkoztatja az ellenforradalom ki­robbantásának első évfordulója. Egy esztendő mérlegét vonjuk meg, hogy a további esztendők gyors előrehaladá­sának legfontosabb cölöpéit kitűzhes­sük. Aki Magyarországon járt az utóbbi időben, meglepetéssel tapasztalja, mi­lyen páratlan gyorsasággal konszoli­dálódtak a viszonyok. Helyreállítottuk a néphatalmat a régi állapotába, s mégis ezernyi apró vonásában új mó­don. A termelés ritmusa is a régi, a kulturális élet — ha botladozva is — nekiiramodik s e területeken is fellel­hetők a sokszor még a kísérletezés je­leit magukon hordó új formák, új meg­oldások. De ami a leglényegesebb, a legszembetűnőbb, amit mindenki érez, aki Magyarországon jár: a nehéz be­tegségéből kiláboló nemzet valami hal­latlan vitalitást, életmohóságot tanú­sít. Pezseg, forr az ország, s mindenki azon gondolkozik, hogy ne csak rege­nerálódjanak az ellenforradalomban el­pusztított sejtek, hanem minél gyor­sabban gyarapodjék, erősödjék a nem­zet egész szervezete. É ppen a * napokban tartotta a MSZMP országos aktíváját, amelyen Kádár János elvtárs, a párt első titkára, a kormány elnöke a kö­vetkezőképpen adott hangot ennek az országos követelésnek: „Bizonyos te­kintetben valahogy úgy fest a helyzet hogy a munka egy új szakaszának kü­szöbén vagyunk. Eddigi tevékenysé­günket úgy tekintjük, hogy a párt és a Népköztársaság elemi rendjét állí­tottuk helyre. Most pedig beléptünk egy olyan szakaszba, amikor a normá lis élet, normális feladatok következ­nek." S éppen ez a lényeges: a párt és kormány, s az egész dolgozó nép most már egyre inkább előretekint, a jövő kérdéseivel foglalkozik, és október 23­át, az ellenforradalmat, sok hasznos tapasztalatot nyújtó, történelmi tanul ságként kezeli. Ilyen értelemben van ma Magyarországon október 23-i han gulat. Munkánk egy új szakaszának küszö bén vagyunk tehát, s ha arra gondo­lunk, hogy mindezt egy évvel az ellen­forradalmi támadás, a nemzeti vagyon 23 milliárdos megcsappanása után mondhatjuk el, akkor nem látszik szerény telensségnek az a kijelentés sikereink igen jelentősek. Sikereink — mondjuk, s a többesszámban benne foglaltaik az is, hogy eredményeinket távolról sem tekintjük csupán „magyar erőfeszítéseknek". Jól tudjuk, hogy a szocialista tábor összefogása, testvéri szolidaritása nélkül sem politikailag, sem gazdaságilag nem tartanánk ott, ahol ma vagyunk. S többesszámot alkal­maztunk a sikerekről szólva, mert úgy érezzük, hogy az eredmények, a mai magyarországi helyzet, ha kismérték­ben is, de erősíti barátainkat szerte a világon. Bizonyítja, hogy a szocializ­mus eszmei és anyagi ereje olyan nagy, hogy a mégoly súlyos helyzetből és átmeneti vereségből is páratlanul rövid idő alatt kilábol, s belőle győzelmet kovácsol. Ugy véljük, ez a legfontosabb tanul­sága 1956. október 23-ának, a magyar­országi ellenforradalomnak. Ä szocialista myiáaverseny továbbfejlesztésével teljesítsük az 1957. évi tervet Odaítélték a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács vörös vándorzászlóit A Központi Szakszervezeti Tanács kom­mtinikét adott k!, amelyben hangsúlyozza, hogy dolgozó népünk méltóképpen és örömmel ünnepli a nemzetközi munkás­mozgalom és a haladó emberiség nagy ünnepét, a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 40. évfordulóját. Ezek az ünnep­ségek munkásosztályunk és dolgozó ér­telmiségünk nagy győzelmeinek jegyében folynak. A szocialista munkaverseny ebben az év­ben páratlan fejlődést mutat. Sokkal job­ban sikerült bekapcsolni a dolgozók száz­ezreit a szocialista munkaversenybe, mint akármikor annak előtte. A legjobb válla­latok kollektívái most érdemük szerint legmagasabb kitüntetésben részesülnek: átveszik a vörös vándorzászlókat és elis­merő okleveleket. E kitüntetések odaíté­lése most annál értékesebb elismerést jelent, mert ezeket a Nagy Október tisz­teletére folyó országos szocialista munka­versenyben érdemelték ki. Az egyes vállalatok jó eredményeit azonban csökkentik azok az üzemek, ame­lyekben nem fektetnek elég.gé súlyt a szocialista munkaverseny fejlesztésére, ahol a munkások és a műszaki dolgozók alkotó kezdeményezését nem karolták fel, és így nem járulhatott hozzá a termelés­ben keletkezett lemaradások behozásához. Ez év befejező részében megvan minden előfeltétel arra, hogy a dolgozók kezdemé­nyezése az üzemekben továbbfejlődjék. A Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága leveléről szóló orszá­gos vita tovább serkenti dolgozóink alkotó kezdeményezését, értékes javaslatokat hoz arra, hogyan érjUk el leghamarább közös célunkat: szocialista társadalmunk építésé­nek betetőzését. A kommüniké a továbbiakban elemzi az egyes iparágazatok helyzetét és rámutat azokra a problémákra, amelyeket a legrö­videbb időn belül meg kell oldani. A Köz­ponti Szakszervezeti Tanács a továbbiakban az atar,-szervezetekhez fordul, hogy az élen.lárók példája nyomán a gazdasági szervekkel szoros együttműködésben te­gyenek meg mindent a szocialista munka­verseny továbbfejlesztéséért és valósítsák meg a „minden mutatóban teljesíteni az évi tervet" jelszót. A Központi Szakszervezeti Tanács jóklvánatait fejezi ki azon vállalatok dolgozóinak, akik becsületesen teljesí­tették októberi felajánlásaikat és az országos versenyben példaképeivé vál­tak a többi üzemnek. A miniszterek és a szakszervezeti szövetségek központi bizottságainak javaslatára a III. negyedévben elért eredményekért a következő kitünteté­seket adományozzák:' A Tüzelőanyagügyi Minisztérium szakaszán a szovjet bányá­szok zászlaját a kladnói Zde­nék Nejedlý Bányának, a kormány, valamint a Központi Szakszervezeti Tanács vándorzászlaját az Észak-Cseh­országi Barnaszénkörzet Koh-i-noor­bányájának. A kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács vörös zászlóit többek között odaítélték a Szepességi Vasércbányáknak, a jáchymovi bányák Horni Slavkov-i üzemének, a bratisla­vai Kablo nemzeti vállalatnak, a ko­máromi Steiner Gábor Hajógyárnak, a Vágmenti Gépgyárak Považská Bys­trica-i Klement Gottwald Üzemének, a gottwaldovi Stavosvitnek, a chrudi­mi Eva Üzemnek, a Nyitrai Péküze­meknek, a Kysucké Nové Mestó-i Vi­liam Široký Gépüzemeknek, a Prága melletti rostokyi penicillingyárnak, a bratislavai kerületi automobilközleke­dési vállalatnak, a nymburki mozdony­csarnoknak és több más üzemnek. A kormány és a Központi Szakszer­vezeti Tanács vörös zászlóival a ki­tüntetett üzemeknek 1 891 000 korona prémiumot Ítéltek oda. Ezenkívül a miniszterek és a szak­szervezeti szövetségek Központi Bi­zottságainak elnökségei 97 miniszté­riumi vörös vándorzászlót adomá­nyoztak az egyes üzemeknek, 2 399 000 korona pénzjutalommal. 105 vállalat­nak másodfokú elismerő oklevelet adományoztak 1 250 000 korona pré­miummal és 306 vállalatnak harmad­fokú elismerő oklevelet. A nagymeg yeri járásban nagy gondot-fordítanak a pártsajtó terjesztésére Az ázsiai-afrikai együttműködés manifesztációja Damaszkusz (ČTK) — Szíria fővá­rosába megérkezett az ázsiai és afri­kai országok értekezlete összehívását e'őkészítő bizottság küldöttsége. A küldöttségben egy-egy megbízottal a következő országok vannak képvi­selve: a Szovjetunió, India, a Kínai Népköztársaság, Japán, Egyiptom, a Mongol Népköztársaság, Algéria, Ka­merun és Jordánia. A damaszkuszi re­pülőtéren az előkészítő bizottság kül­döttségét a szíriai közélet képviselői fogadták. Az összegyülekezett nép a következő jelszavakat hangoztatta: „Éljen az ázsiai-afrikai együttműkö­dés!" „Le az imperializmussal és agresszív terveivel!" „Le Eisenhower doktrínájával és a Bagdadi Paktum­mal!" A Vöröskereszt nemzetközi értekezlete Az emberiséget meg kell menteni a háború szörnyűségétől Delhi (ČTK) — A Vöröskereszt em­berszeretet b'zottsága Delhiben be­fejezte vitáját „a polgári lakosság há­borús veszedelme korlátozására vonat­kozó szabályok javaslatáról." A külön bizottság által előterjesztett határozati javaslat rámutat arra, hogv „a világ hatékony intézkedéseket követel, amelyek megszabadítaná* az emberisé­get a háború szörnyűségétől". A határozati javaslat a továbbiakban megállapítja, hogy „rendkívül kívána­tos" a polgári lakosságnak a háború esetén való védelmére vonatkozó je­lenlegi határozatok kiegészítése A disszidált magyarok haza akarnak lérni Sydney (ČTK) — Az ausztráliai Vik­tória állam bonegillei menekült-tábo­rában élő mintegy 500 magyar emig­ráns a Free Hungary jobboldali lap közlése szerint petíciót írt alá, amely­ben arra kéri A. lownlev bevándorlás­ügyi minisztert, hogy az ausztráliai kormány tegye lehetővé hazatérésüket. A Free Hungary cikkében beismeri, hogy az októberi ellenforradalom ve­resége után Ausztráliába távozott ma­gyaroknak legalább kétharmada elé­gedetlen jelenlegi helyzetével. Újdonságot vezetett bs Weisz Imre a csallóközi vasútvonalon. Reggelen­ként, mikor munkába utazik, sorba járja a vasúti kocsikat és mindenki­nek felkínálja az Üj Szó és a Pravda legújabb számát. Naponta így — fél óra alatt — több mint 20 pártlapot ad el. Weisz elvtárs azonban nemcsak újságot árul. Beszélget közben az em­berekkel, meggyőző munkát végez. Azt ajánlja a munkába utazó dolgozóknak, hogy nemcsak' itt-ott vásárolják az újságot, hanem rendeljék meg maguk­nak, legyenek a pártsajtó előfizetői. A nagymegyeri járásban, ahol Weisz Imre mint a posta újságkézbesítő szol­gálatának szervezője dolgozik, még nem járat minden család újságot. Efcért a járási pártbizottság teljes ülé­Charles Waterhouse konzervatív képviselő, az angol alsóház úgyneve­zett szuezi csoportjának vezetője, le­mondott mandátumáról. A múlt évi Egyiptom elleni agresszió idején kö­vetelte, hogy az angol kormány foly­tassa katonai akcióit Egyiptom terü­letén és szállja meg a Szuezi-csator­na övezetét. Weisz Imre, a posta újságkézbesítő szolgálatának járási szervezője újságot árul az ekecsi állomáson (Foto: Drábek Viktor) sén — a pártszervezetek elnökeinek részvételével — hónapokkal ezelőtt úgy határozott, hogy a sajtónappal kapcsolatban agitációs vasárnapokat rendez a pártsajtó új előfizetőinek toborzására. Mivel a pártszervezetek kollektív feladatuknak tekintik ezt a munkát, s mivel tudatosították a párt­sajtó terjesztésének fontosságát, szép eredményeket értek el. Az agitációs vasárnapokon a pártsajtónak közel félszáz új előfizetője lett a nagyme­gyeri járásban. Fontos azonban, hogy pártunk saj­tótermékeinek terjesztése necsak a sajtónapon, hanem állandóan vala­mennyi kommunista, minden pártszer­vezet és pártszerv ügye legyen. Az új­ságkézbesítők és az olyan szervezők, mint Weisz Imre, sokat végezhetnek, ha munkájukban nem maradnak ma­gukra. A nagymegyeri járásban az utóbbi időben a Pártélet előfizetőinek száma is emelkedett. Míg a sajtónap előtt a járási pártbizott­ság teljes ülésén kifogásolták, hogy nagy számban akadnak pártfunk­cionáriusok, akik nem járatják a Pártéletet. ma egé­szen más a*hely­zet. Látszik, hogy a pártszervezetek és a járási pártbi­zottság nagyobb gondot fordítanak a pártsajtó ter­jesztésére. D. V. Kilenc kg-os aranytégla A prágai autóklubban a Közbiztonsági Testület kiállította azokat a tárgyakat, amelyeket a feketézőknél találtak. A látogatónak első benyomása, hogy egy kisebbfajta árumintavásáron van, nem pe­dig a nemzeti vagyonnal spekulálók bűn­lajstromát látja maga előtt. Annyi ugyanis a különféle értékesebbnél értékesebb áru, hogy vásárnak is beillik. És a kiállításon csupán az utolsó három hónap alatt le­foglalt értékeket mutatják be, a helyszűke miatt azt is csak részben. Tiszta gyapjú anyagoktól, gépektől, köz­szükségleti cikkektől, nyersbőrtől, ékszerek­től, bizsutériától, orvosi műszerektől, bun­dáktól kezdve revolverig minden megta­(CTK) lálható ezen a több mint 10 millió ko­rona értéket képviselő kiállításon. Á leg­nagyobb érdeklődést az olyan kiállítás tárgyak keltik, amilyeneket sok látogató még nem látott. Például egy 85 ezer ko­rona értékű briliiáns gyűrű, vagy egy csu­pa 22 karátos aranytárgyakból összeolvasz­tott, kilenc kg-ot nyomó tégla, amely 600 ezer korona értékű. A kiállítás látogatói azzal a biztos és megnyugtató tudattal távoztak, hogy ná­lunk semmilyen bűnös tevékenység nem maradhat titokban. A Közbiztonsági Tes­tület tagjai előbb vagy utóbb leleplezik azokat, akik a közösség kárára akarnak meggazdagodni. Ebben a munkájukban minden becsületes ember támogatására számíthatnak, _ v a ŰJ SZO 4 £ 1957. november 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom