Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-03 / 305. szám, vasárnap

Magyarország egy évvel az ellenforradalom után K

ülföldi barátaink, akik szeptemberben-októberben itt jártak, magyarokkal beszélgettek, mind azt latolgatták, az iránt érdeklődtek: „Van-e Magyarországon október 23-i hangulat?" A kérdés érthető, indokolt, csak éppen nem könnyű rá felelni. Pontosabban: nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni rá. Egy kicsit alaposabban elemezni kell, mi is történt tavaly Magyarországon, s milyenek ma a körülmények. 1956. október 23-a volt az ellenforradalom kirobbantásának napja. Ismeretes, hogy 1956 elején a nemzetközi imperializmus, hogy ellensúlyozza a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának rendkívüli hatását, átfogó hadjáratot indított a szocialista tábor ellen. A fő cél az volt, hogy legalább is egy népi demokratikus országot kiszakítson a szocialista világrendszerből s ezzel meggyengítse az egész nemzetközi kommunista mozgalmat. Sok szó esett már arról, hogy miért éppen Magyarországon sikerült „betörniök" az imperialistáknak, milyen körülmények segítették a magyarországi ellenforradalmi felkelés kirobbantását. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának múlt év decemberi ülése, majd az 1957 júniusi országos pártértekezlet négy, egymástól elválaszthatatlan éts nem is „rangsorolható" okban, körülményben jelölte meg a választ a fenti kérdésekre. E négy ok dióhéjban így foglalható össze: a Magyar Dolgozók Pártja ve zetősége, mindenekelőtt Rákosi Mátyás és Gerő Ernő súlyos politikai hibái a népgazdaság vezetésében, a párt és a tömegek kapcsolatának meglazulásában; a Nagy Imre—Losonczy csoport revizionista, opportunista egységbontó tevékenysége, amely a tavaly őszi tragikus napokban az ellenforradalom, a burzsoá restauráció erőinek tényleges támadásához vezetett; az imperialisták sok éven át folyatott aknamunkája és i Nemes János, a Népszabadság szerkesztője cikket írt a Predvoj legutóbbi számában a múlt évi magyarországi ellenforradalmi eseményekről és főleg arról, van-e ma, egy esztendő múltán úgynevezett „október 23-i hangulat". Nemes elvtárs cikkét annak érdekes megállapításai miatt az alábbiakban közöljük: don a fegyveres ellenforradalmárokat, hiszen „ezek hősök, szabadságharcosok, forradalmárok". Az ellenforradalom ezzel szemben pontosan tudta, hogy mit akar és következetesen tört célja felé. Eszközei megválogatásában nem volt finnyás. Fegyveres erejét a börtönből kibocsátott több ezer közönséges bűnöző közül is toborozta. S az ellenforradalom szinte óráról órára újabb sikereket ért el. Bármilyen követelést is támasztott, a Nagy Imre vezette kormány azonnal átvette, teljesítette azt. Dicsőségére válik a magyar munkásosztálynak, parasztságnak és mindenekelőtt a karhatalmi szerveknek, hogy soraikban ilyen körülmények között is tömegével voltak olyanok, akik nem inogtak meg. Sokszor elszigetelve, fegyvertelenül, vagy kevá.3 fegyverrel is küzdöttek, becsülettel megállták a helyüket. E harcnak, amelyet népünk legjobbjai folytattak, nagy számban vannak mártírjai, akik emléke előtt a magyar nép meghajtja nemzetiszínű lobogóját és a nemzetközi munkásmozgalom vörös trikolórját, Mindenki emlékszik azokra a nehéz napokra. A nemzetközi méretekben kibontakozó uszítókampány Magyarország és a Szovjetunió ellen a tetőpontjára hágott. A Szabad Európa ENSZcsapatok közeli bevetését ígérte. A világ a harmadik világháború közvetlen közelébe sodródott. Ilyen körülmények között a Szovjetaz ellenforradalom napjaiban közvetett I unió katonái ingadozás nélkül harcolfegyveres beavatkozásuk; a magyaror-| tak az ellenforradalom erői ellen. S a szági reakció, a népellenes fasiszta elemek revanstörekvése és összeesküvése. így jutottunk el 1956. október • 23-ig. Az ellenforradalom eseményei, brutális fehérterrorja ismeretesek. Inkább arra kellene választ adni, hogy miért tudtak felülkerekedni — ha átmenetileg is — az elleniforradalom erői. A kérdésre az okok — fentebb dióhéjban már összefoglalt — elemzése megadja a választ. A munkásosztály, a dolgozó parasztság és méginkább az értelmiség politikailag megzavarva és demoralizálva érkezett el október 23hoz. S ne tagadjuk azt sem, hogy a több hónapig tartó „puhítás" után az ellenforradalmi agitáció visszhangra talált a tömegek egy nem nagy, de mégsem lebecsülendő részében. A fő dolog azonban mégis az, hogy október 23-án, 24-én, amikor a néphatalom fegyveres ereje még túlnyomóan töretlen volt, a vezetés nem volt képes az ellenforradalom leküzdése érdekében folyó harc élére állni, A vezetésben ebben a tragikus pillanatban nem volt egység, a Nagy Imre—Losonczy csoport bomlasztott, s mindez megakadályozta, hogy határozottan lépjenek fel. A tömegek újra csak ingadozást, egymásnak ellentmondó intézkedést tapasztaltak. A pártszervezetek se tudták ilyen módon, hogyan kezeljék az izgatott tömegeket. A honvédségben és a rendőrségben megbúvó ellenforradalmárok és árulók megakadályozták a munkásság felfegyverzését. A hadsereg és a rendőrség nem kapott egyértelmű, világos parancsokat. Sok helyen megtörtént, hogy a karhatalmat arra kényszerítették, bocsássa szaba- i Pártja volt, s forradalmi munkás-paraszt kormány sem engedett, hanem harcba hívta a magyar nép legjobbjait, a néphatalom híveit, hogy rendet teremtsen hazánkban. Barátaink szerte a világon, s mindenek előtt a testvéri népi demokratikus országok népei, kormányai és pártjai szolidaritásukról biztosítot

vák az élethalál harcát vívó magyar proletárdiktatúra híveit. * * * Azóta egy esztendő telt el, s az ** ellenforradalom leküzdése érdekében folyó következetes harc a párt és a kormány helyes intézkedései és barátaink nagylelkű segítsége nyomán ma rend és nyugalom van Magyarországon. A magyar nép nagyon sokat tanült az elmúlt esztendőben. A külföldi hecc-adók azzal áltatják magukat — vagy inkább a tőlük megszokott kalandor módszerekkel azzal próbálnak szétvert magyarországi híveikbe bátorságot önteni — hogy a kormány fél a magyarországi ellenforradalom kirobbantása első évfordulójától. Félünk? Ügy látszik egy esztendő tapasztalatai sem elegendők egyeseknek, hogy megértsék, ebben az országban 1956. november 4-e óta csak az ellenforradalmároknak van félnivalójuk, s ez a jövőben is mindig így lesz. Mi le tudjuk mérni erőnket, túlzások, önáltatások nélkül, az összes elevenen ható tényezők figyelembevételével. A közelmúltban járt kormányküldöttségünk Kínában. A kínai elvtársak, Mao Ce-tung elvtárs a távolból is a lényeget megragadóan és az elhanyagolható részleteket elvetve állapíthatta meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt ma erősebb, mint az ellenforradalom előtt a Magyar Dolgozók a Népköztársaság megerősödve, fontos tapasztalatokkal gazdagodva került ki az ellenforradalmi támadásból. Nos, ilyen értelemben, egy esetleges újabb ellenforradalmi támadás lehetőségeit latolgatva bizton mondhatjuk: nincs Magyarországon október 23-i hangulat. Az ellenforradalom erőit szétvertük, még meg nem semmisített elemei pedig illegalitásba kényszerültek. A párt- és az államvezetés — felső szerveiben csakúgy, mint lent — egységes, az ellenség nem talál rajta rést, nem képes aknamunkát kifejteni. A népi hatalom híveit, tehát az ország túlnyomó többségét más okból foglalkoztatja az ellenforradalom kirobbantásának első évfordulója. Egy esztendő mérlegét vonjuk meg, hogy a további esztendők gyors előrehaladásának legfontosabb cölöpéit kitűzhessük. Aki Magyarországon járt az utóbbi időben, meglepetéssel tapasztalja, milyen páratlan gyorsasággal konszolidálódtak a viszonyok. Helyreállítottuk a néphatalmat a régi állapotába, s mégis ezernyi apró vonásában új módon. A termelés ritmusa is a régi, a kulturális élet — ha botladozva is — nekiiramodik s e területeken is fellelhetők a sokszor még a kísérletezés jeleit magukon hordó új formák, új megoldások. De ami a leglényegesebb, a legszembetűnőbb, amit mindenki érez, aki Magyarországon jár: a nehéz betegségéből kiláboló nemzet valami hallatlan vitalitást, életmohóságot tanúsít. Pezseg, forr az ország, s mindenki azon gondolkozik, hogy ne csak regenerálódjanak az ellenforradalomban elpusztított sejtek, hanem minél gyorsabban gyarapodjék, erősödjék a nemzet egész szervezete. É

ppen a * napokban tartotta a MSZMP országos aktíváját, amelyen Kádár János elvtárs, a párt első titkára, a kormány elnöke a következőképpen adott hangot ennek az országos követelésnek: „Bizonyos tekintetben valahogy úgy fest a helyzet hogy a munka egy új szakaszának küszöbén vagyunk. Eddigi tevékenységünket úgy tekintjük, hogy a párt és a Népköztársaság elemi rendjét állítottuk helyre. Most pedig beléptünk egy olyan szakaszba, amikor a normá lis élet, normális feladatok következnek." S éppen ez a lényeges: a párt és kormány, s az egész dolgozó nép most már egyre inkább előretekint, a jövő kérdéseivel foglalkozik, és október 23át, az ellenforradalmat, sok hasznos tapasztalatot nyújtó, történelmi tanul ságként kezeli. Ilyen értelemben van ma Magyarországon október 23-i han gulat. Munkánk egy új szakaszának küszö bén vagyunk tehát, s ha arra gondolunk, hogy mindezt egy évvel az ellenforradalmi támadás, a nemzeti vagyon 23 milliárdos megcsappanása után mondhatjuk el, akkor nem látszik szerény telensségnek az a kijelentés sikereink igen jelentősek. Sikereink — mondjuk, s a többesszámban benne foglaltaik az is, hogy eredményeinket távolról sem tekintjük csupán „magyar erőfeszítéseknek". Jól tudjuk, hogy a szocialista tábor összefogása, testvéri szolidaritása nélkül sem politikailag, sem gazdaságilag nem tartanánk ott, ahol ma vagyunk. S többesszámot alkalmaztunk a sikerekről szólva, mert úgy érezzük, hogy az eredmények, a mai magyarországi helyzet, ha kismértékben is, de erősíti barátainkat szerte a világon. Bizonyítja, hogy a szocializmus eszmei és anyagi ereje olyan nagy, hogy a mégoly súlyos helyzetből és átmeneti vereségből is páratlanul rövid idő alatt kilábol, s belőle győzelmet kovácsol. Ugy véljük, ez a legfontosabb tanulsága 1956. október 23-ának, a magyarországi ellenforradalomnak. Ä szocialista myiáaverseny továbbfejlesztésével teljesítsük az 1957. évi tervet Odaítélték a kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács vörös vándorzászlóit A Központi Szakszervezeti Tanács kommtinikét adott k!, amelyben hangsúlyozza, hogy dolgozó népünk méltóképpen és örömmel ünnepli a nemzetközi munkásmozgalom és a haladó emberiség nagy ünnepét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. Ezek az ünnepségek munkásosztályunk és dolgozó értelmiségünk nagy győzelmeinek jegyében folynak. A szocialista munkaverseny ebben az évben páratlan fejlődést mutat. Sokkal jobban sikerült bekapcsolni a dolgozók százezreit a szocialista munkaversenybe, mint akármikor annak előtte. A legjobb vállalatok kollektívái most érdemük szerint legmagasabb kitüntetésben részesülnek: átveszik a vörös vándorzászlókat és elismerő okleveleket. E kitüntetések odaítélése most annál értékesebb elismerést jelent, mert ezeket a Nagy Október tiszteletére folyó országos szocialista munkaversenyben érdemelték ki. Az egyes vállalatok jó eredményeit azonban csökkentik azok az üzemek, amelyekben nem fektetnek elég.gé súlyt a szocialista munkaverseny fejlesztésére, ahol a munkások és a műszaki dolgozók alkotó kezdeményezését nem karolták fel, és így nem járulhatott hozzá a termelésben keletkezett lemaradások behozásához. Ez év befejező részében megvan minden előfeltétel arra, hogy a dolgozók kezdeményezése az üzemekben továbbfejlődjék. A Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága leveléről szóló országos vita tovább serkenti dolgozóink alkotó kezdeményezését, értékes javaslatokat hoz arra, hogyan érjUk el leghamarább közös célunkat: szocialista társadalmunk építésének betetőzését. A kommüniké a továbbiakban elemzi az egyes iparágazatok helyzetét és rámutat azokra a problémákra, amelyeket a legrövidebb időn belül meg kell oldani. A Központi Szakszervezeti Tanács a továbbiakban az atar,-szervezetekhez fordul, hogy az élen.lárók példája nyomán a gazdasági szervekkel szoros együttműködésben tegyenek meg mindent a szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséért és valósítsák meg a „minden mutatóban teljesíteni az évi tervet" jelszót. A Központi Szakszervezeti Tanács jóklvánatait fejezi ki azon vállalatok dolgozóinak, akik becsületesen teljesítették októberi felajánlásaikat és az országos versenyben példaképeivé váltak a többi üzemnek. A miniszterek és a szakszervezeti szövetségek központi bizottságainak javaslatára a III. negyedévben elért eredményekért a következő kitüntetéseket adományozzák:' A Tüzelőanyagügyi Minisztérium szakaszán a szovjet bányászok zászlaját a kladnói Zdenék Nejedlý Bányának, a kormány, valamint a Központi Szakszervezeti Tanács vándorzászlaját az Észak-Csehországi Barnaszénkörzet Koh-i-noorbányájának. A kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács vörös zászlóit többek között odaítélték a Szepességi Vasércbányáknak, a jáchymovi bányák Horni Slavkov-i üzemének, a bratislavai Kablo nemzeti vállalatnak, a komáromi Steiner Gábor Hajógyárnak, a Vágmenti Gépgyárak Považská Bystrica-i Klement Gottwald Üzemének, a gottwaldovi Stavosvitnek, a chrudimi Eva Üzemnek, a Nyitrai Péküzemeknek, a Kysucké Nové Mestó-i Viliam Široký Gépüzemeknek, a Prága melletti rostokyi penicillingyárnak, a bratislavai kerületi automobilközlekedési vállalatnak, a nymburki mozdonycsarnoknak és több más üzemnek. A kormány és a Központi Szakszervezeti Tanács vörös zászlóival a kitüntetett üzemeknek 1 891 000 korona prémiumot Ítéltek oda. Ezenkívül a miniszterek és a szakszervezeti szövetségek Központi Bizottságainak elnökségei 97 minisztériumi vörös vándorzászlót adományoztak az egyes üzemeknek, 2 399 000 korona pénzjutalommal. 105 vállalatnak másodfokú elismerő oklevelet adományoztak 1 250 000 korona prémiummal és 306 vállalatnak harmadfokú elismerő oklevelet. A nagymeg

yeri járásban nagy gondot-fordítanak a pártsajtó terjesztésére Az ázsiai-afrikai együttműködés manifesztációja Damaszkusz (ČTK) — Szíria fővárosába megérkezett az ázsiai és afrikai országok értekezlete összehívását e'őkészítő bizottság küldöttsége. A küldöttségben egy-egy megbízottal a következő országok vannak képviselve: a Szovjetunió, India, a Kínai Népköztársaság, Japán, Egyiptom, a Mongol Népköztársaság, Algéria, Kamerun és Jordánia. A damaszkuszi repülőtéren az előkészítő bizottság küldöttségét a szíriai közélet képviselői fogadták. Az összegyülekezett nép a következő jelszavakat hangoztatta: „Éljen az ázsiai-afrikai együttműködés!" „Le az imperializmussal és agresszív terveivel!" „Le Eisenhower doktrínájával és a Bagdadi Paktummal!" A Vöröskereszt nemzetközi értekezlete Az emberiséget meg kell menteni a háború szörnyűségétől Delhi (ČTK) — A Vöröskereszt emberszeretet b'zottsága Delhiben befejezte vitáját „a polgári lakosság háborús veszedelme korlátozására vonatkozó szabályok javaslatáról." A külön bizottság által előterjesztett határozati javaslat rámutat arra, hogv „a világ hatékony intézkedéseket követel, amelyek megszabadítaná* az emberiséget a háború szörnyűségétől". A határozati javaslat a továbbiakban megállapítja, hogy „rendkívül kívánatos" a polgári lakosságnak a háború esetén való védelmére vonatkozó jelenlegi határozatok kiegészítése A disszidált magyarok haza akarnak lérni Sydney (ČTK) — Az ausztráliai Viktória állam bonegillei menekült-táborában élő mintegy 500 magyar emigráns a Free Hungary jobboldali lap közlése szerint petíciót írt alá, amelyben arra kéri A. lownlev bevándorlásügyi minisztert, hogy az ausztráliai kormány tegye lehetővé hazatérésüket. A Free Hungary cikkében beismeri, hogy az októberi ellenforradalom veresége után Ausztráliába távozott magyaroknak legalább kétharmada elégedetlen jelenlegi helyzetével. Újdonságot vezetett bs Weisz Imre a csallóközi vasútvonalon. Reggelenként, mikor munkába utazik, sorba járja a vasúti kocsikat és mindenkinek felkínálja az Üj Szó és a Pravda legújabb számát. Naponta így — fél óra alatt — több mint 20 pártlapot ad el. Weisz elvtárs azonban nemcsak újságot árul. Beszélget közben az emberekkel, meggyőző munkát végez. Azt ajánlja a munkába utazó dolgozóknak, hogy nemcsak' itt-ott vásárolják az újságot, hanem rendeljék meg maguknak, legyenek a pártsajtó előfizetői. A nagymegyeri járásban, ahol Weisz Imre mint a posta újságkézbesítő szolgálatának szervezője dolgozik, még nem járat minden család újságot. Efcért a járási pártbizottság teljes üléCharles Waterhouse konzervatív képviselő, az angol alsóház úgynevezett szuezi csoportjának vezetője, lemondott mandátumáról. A múlt évi Egyiptom elleni agresszió idején követelte, hogy az angol kormány folytassa katonai akcióit Egyiptom területén és szállja meg a Szuezi-csatorna övezetét. Weisz Imre, a posta újságkézbesítő szolgálatának járási szervezője újságot árul az ekecsi állomáson (Foto: Drábek Viktor) sén — a pártszervezetek elnökeinek részvételével — hónapokkal ezelőtt úgy határozott, hogy a sajtónappal kapcsolatban agitációs vasárnapokat rendez a pártsajtó új előfizetőinek toborzására. Mivel a pártszervezetek kollektív feladatuknak tekintik ezt a munkát, s mivel tudatosították a pártsajtó terjesztésének fontosságát, szép eredményeket értek el. Az agitációs vasárnapokon a pártsajtónak közel félszáz új előfizetője lett a nagymegyeri járásban. Fontos azonban, hogy pártunk sajtótermékeinek terjesztése necsak a sajtónapon, hanem állandóan valamennyi kommunista, minden pártszervezet és pártszerv ügye legyen. Az újságkézbesítők és az olyan szervezők, mint Weisz Imre, sokat végezhetnek, ha munkájukban nem maradnak magukra. A nagymegyeri járásban az utóbbi időben a Pártélet előfizetőinek száma is emelkedett. Míg a sajtónap előtt a járási pártbizottság teljes ülésén kifogásolták, hogy nagy számban akadnak pártfunkcionáriusok, akik nem járatják a Pártéletet. ma egészen más a*helyzet. Látszik, hogy a pártszervezetek és a járási pártbizottság nagyobb gondot fordítanak a pártsajtó terjesztésére. D. V. Kilenc kg-os aranytégla A prágai autóklubban a Közbiztonsági Testület kiállította azokat a tárgyakat, amelyeket a feketézőknél találtak. A látogatónak első benyomása, hogy egy kisebbfajta árumintavásáron van, nem pedig a nemzeti vagyonnal spekulálók bűnlajstromát látja maga előtt. Annyi ugyanis a különféle értékesebbnél értékesebb áru, hogy vásárnak is beillik. És a kiállításon csupán az utolsó három hónap alatt lefoglalt értékeket mutatják be, a helyszűke miatt azt is csak részben. Tiszta gyapjú anyagoktól, gépektől, közszükségleti cikkektől, nyersbőrtől, ékszerektől, bizsutériától, orvosi műszerektől, bundáktól kezdve revolverig minden megta(CTK) lálható ezen a több mint 10 millió korona értéket képviselő kiállításon. Á legnagyobb érdeklődést az olyan kiállítás tárgyak keltik, amilyeneket sok látogató még nem látott. Például egy 85 ezer korona értékű briliiáns gyűrű, vagy egy csupa 22 karátos aranytárgyakból összeolvasztott, kilenc kg-ot nyomó tégla, amely 600 ezer korona értékű. A kiállítás látogatói azzal a biztos és megnyugtató tudattal távoztak, hogy nálunk semmilyen bűnös tevékenység nem maradhat titokban. A Közbiztonsági Testület tagjai előbb vagy utóbb leleplezik azokat, akik a közösség kárára akarnak meggazdagodni. Ebben a munkájukban minden becsületes ember támogatására számíthatnak, _

v

a ŰJ SZO 4 £ 1957. november 2.