Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-23 / 325. szám, szombat

Világ proletárjai, egyesüljetek! < ^ ^ ^ ^^^^^^^^^ AAAAAAAAAaaaaaaaaaaaaaaaaäaaaaaaaääaaaa äo .« » SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. november 23. szombat 50 fillér X. évfolyam 325. szám. 53" háborúnak nincsenek elszántabb ellenségei\ mint a kommunisták, nincsenek derekasabb békeharcosok a kommunistáknál c c közleníny a kommunista és munkáspártok tanácskozásáról A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulójának ünnepségein résztvevő kommunista és munkáspárti küldöttségek kihasználva moszkvai tartózkodásukat, baráti találkozójukon valamennyi pártot érdeklő kérdésekről tárgyaltak. November 16—19. napjaiban Moszkvában tanács­kozás folyt, melyen részt vettek az Albán Munka­pártnak, az Algériai Kommunista Pártnak, Argentína Kommunista Pártjának, Ausztria Kommunista Párt­jának, Ausztrália Kommunista Pártjának, Belgium Kommunista Pártjának, Bolívia Kommunista Párt­jának, Brazília Kommunista Pártjának, Bulgária Kommunista Pártjának, Ceylon Kommunista Párt­jának, a Costaricai Népi Élcsapat Pártnak, Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának, Dánia Kommunista Pártjának, a Dominik Köztársaság Népi Szocialista Pártjának, Ecuador Kommunista Pártjának, Finnor­szág Kommunista Pártjának, a Francia Kommunista Pártnak, a Guatemalai Munkapártnak, Hollandia Kommunista Pártjának, Hondurasz Kommunista Pártjának, Chile Kommunista Pártjának, India Kom­munista Pártjának, Indonézia Kommunista Pártjá­nak, Irak Kommunista Pártjának, Izrael Kommu­nista Pártjának, Japán Kommunista Pártjának, Jor­dánia Kommunista Pártjának, a Jugoszláviai Kom­munisták Szövetségének, Kanada Haladó Munkás­pártjának, Kína Kommunista Pártjának, Kolumbia Kommunista Pártjának, a Koreai Munkapártnak, Kuba Népi Szocialista Pártjának, a Lengyel Egyesült Munkáspártnak, Luxemburg Kommunista Pártjának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, Malájföld Kommunista Pártjának, a Marokkói Kommunista Pártnak, Mexikó Kommunista Pártjának, a Mongol Népi Forradalmi Pártnak, Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának, Németország Szocialista Egység­pártiának, Németország Kommunista Pártjának, Norvégia Kommunista Pártjának, az Olasz Kommu­nista Pártnak, Panama Népi Pártjának, Paraguay Kommunista Pártjának, Peru Kommunista Pártjá­nak, Portugália Kommunista Pártjának, a Román Munkáspártnak, San Marino Kommunista Pártjának, Spanyolország Kommunista Pártjának, a Svájci Munkapártnak, Svédország Kommunista Pártjának, Szíria és Libanon Kommunista Pártjának, a Szov-s jetunió Kommunista Pártjának, Thaiföld Kommu-t nista Pártjának, Törökország Kommunista Pártjá­nak, a Tuniszi Kommunista Pártnak, Üjzéland Kom­munista Pártjának, Uruguay Kommunista Pártjának, Venezuela Kommunista Pártjának és a Vietnami Dolgozók Pártjának képviselői. Az értekezlet résztvevői kölcsönösen kicserélték a nézeteiket a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A kommunista és munkáspártok képvi-i selői elhatározták, hogy békekiáltvánnyal fordulnak a világ munkásaihoz és parasztjaihoz, férfiaihoz és asszonyaihoz, összes jóakaratú embereihez. A béke­kiáltvány szövegét az alábbiakban közöljük. A tanácskozás annak a szoros együttműködésnek és szívélyességnek; légkörében folyt le, amely a marxi-lenini ideológia egysége és a proletár nem­zetköziség elvei alapján egymással szoros kapcsolat­ban lévő testvérpártok kölcsönös kapcsolatait jel­lemzi. B ÉKEKIÁL T VAN Y Munkások és parasztok! Tudomá­nyos, műszaki és kulturális dolgozók! Egész világ jóakaratú emberei! Mi, az egyes országok kommunista és munkáspártjainak képviselői, akik Moszkvában találkoztunk, hogy meg­emlékezzünk a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évfordulójáról, hozzátok, értelmetekhez és szívetek­hez fordulunk. Mindnyájan jól emlékezünk még a második világháború borzalmaira és gyötrelmeire. Véres nyomai még nem mosódtak el teljesen, azonban egy újabb, százszorta pusztítóbb háború félelmetes kísértete lebeg ismét a békés városok és falvak házai felett. Ma nincs olyan ország a világon, ahol egy újabb háború veszélye nem fe­nyegetné szüntelenül a családi tűzhe­lyeket, nem tenné keserűvé az élet­örömet, nem adna okot nyugtalanító kérdésekre: mi lesz holnap, egy hó­nap, egy év múlva? Csak nem esnek házaink ismét a háborús tűzvész martalékául, csak nem hoznak ránk és gyermekeinkre hirtelen halált a pusz­tító atom- és hidrogénbombák? A nemzetek a két világháború során már számtalan keserű tapasztalatot szereztek. Az egyszerű emberek, akik i háborús förgetegben a Legsúlyosabb áldozatokat hozták, tudják, hogy min­ién további háború egyre súlyosabb szenvedést jelent, egyre több országot pusztít el, egyre több embert gyilkol neg, s egyre borzalmasabb és ször­íyűbb következményeket hagy maga itán. Az imperialista nagyhatalmak által ílőidézett és a német militarizmus iltal kirobbantott első világháború iízmillió ember életébe került. A há­>orú az emberek tízmillióinak egész­légét tette tönkre és nyomorékká ette őket. Egész nemzeteket döntött ihinségbe és nélkülözésbe. A második világháború, amelynek ô kezdeményezője a német fasizmus 'olt, oda vezetett, hogy a háború irvényébe nemcsak az óriási hadsere­ieket, nemcsak a fegyveres frontokat aszították. A repülőbombák nyílt vá­osokat pusztítottak el, a békeszerető akosság ezreit és százezreit ölték neg, a hitlerista táborok kínzókam­áiban és gázkamráiban férfiak, nők s gyermekek milliói pusztultak el. i rombolás és a halál szolgálatában lyan óriási anyagi eszközök állottak, melyeken virágzó városok ezreit le­etett volna felépíteni, egész nemze­eket lehetett volna jóllakatni és tető­öl talpig felöltöztetni. A második vi­ígháború a sebesültek és rokkantak íilliőin kívül több mint 30 millió mberéletet követelt. A háború utol­só napjaiban nyílt japán városokra dobták le az elsó két atombombát — az embereket a jövőben fenyegető tömeggyilkosság jelképét. Nem kell ahhoz tudományos isme­retekkel vagy költői képzelőtehetség­gel rendelkeznünk, hogy megmond­juk: egy elkövetkező háború, ha a nemzetek megengednék kitörését, mindent felülmúlna, amit az emberi­ség eddig átélt. Európa és Amerika, Ázsia, Afrika és Ausztrália lakosai tudják, hogy az ember olyan óriási természeti erőket szabadított fel és olyan hatalmas eszközök ura lett, hogy ezeknek pusztító hatása a földgolyó bármelyik részét elérheti. Egy újabb háborúban nem lenne olyan hely, ahol az ember biztonságban nyugodtan megbújhatna. Az atom-, hidrogén és rakétafegyverek háborújának tűzvésze minden népre kiterjedne és mérhe­tetlen szenvedéseket jelentene sok emberi nemzedéknek. A világ egyszerű emberei, nemzeti­ségre, politikai meggyőződésre, val­lásfelekezetre és bőrük színére való tekintet nélkül békében akarnak élni. A világ egyszerű emberei kérdezik: Vajon az ember, akinek diadalmas esze megfejti a természet összes tit­kait és azoknak egyre jobban urává válik, vajon az ember, aki a föld szovjet mesterséges holdjainak felbo­csátása következtében csakhamar elérheti a csillagokat, vajon ez az ember el fogja-e tudni kerülni a há­borút és megakadályozni önmaga el­pusztítását? Mi, a kommunista és munkáspártok képviselői a nemzetek sorsáért érzett felelősségünk tudatában kijelentjük: A háború nem elkerülhetetlen, meg­akadályozható a háború, megvédel­mezhető és megszilárdítható a béke. Annak az országnak fővárosában találkoztunk, amely negyven évvel ezelőtt új korszakot kezdett az embe­riség történetében. 1917-ben a törté­nelem folyamán első ízben győzött orosz földön a szocialista forradalom. A dolgozók kezükbe vették a hatal­mat és célul tűzték ki az elnyomás minden formájának, az ember ember által való kizsákmányolásának meg­szüntetését. Oroszország munkásai és parasztjai Lenin pártjának vezetésével zászlajukra tűzték a béke jelszavát és mindig hívek maradtak hozzá. A szov­jetország fennállásának negyven éve alatt minden nemzet számára egyen­gette a béke útját, az imperialisták által emelt akadályok ellenére is bé­kés együttműködésre törekedett a különböző társadalmi rendszerű or­szágokkal. A tőkés országok munkásai létérde­keik nevében aktívan részt vettek ebben a békeharcban. A világ haladó szellemű emberei támogatták ezt a nemes ügyet. A béke erőinek azonban nem sikerült megmenteni az emberi­séget az új katasztrófától, a második világháborútól. Ezek az erők szám­belileg nem voltak elég nagyok és a Szovjetunió akkor az egyetlen ország volt, mely következetesen küzdött a béke megőrzéséért. Mi kommunisták ma azt mondjuk, hogy most már megakadályozható a háború, megvédhető a béke. Határo­zott meggyőződéssel mondjuk ezt, mivel ma más a világ helyzete, más az erők viszonya. A Nagy Októberi Forradalom szülte szovjetország ma már nincs magára hagyva és elszigetelve. A fasizmus fö­lött aratott győzelem után kialakult a majdnem egymilliárd lelket számoló szocializmus óriási világa. A Szovjet­unió mellett a második szocialista nagyhatalom, a népi Kína is a békére és nemzetközi együttműködésre, a különböző társadalmi rendszerek egy­más mellett élésére törekszik. E bé­kés célok eléréséért küzdenek az eu­rópai és ázsiai népi demokratikus országok is. Az ipar, a tudomány és a technika rendkívüli fellendülése a Szovjetunió­ban és a többi szocialista országokban a béke ügyét szolgálja és erősen fé­kezi a háború kirobbantását. A világ küzdőterén további új erő tűnt fel: Az Októberi Forradalom által élet­rekeltett gyarmati nemzetek lerázták, vagy pedig lerázzák az évszázados függőség igáját és békében kívánnak élni, s nem engedik az imperialista erök beavatkozását belügyeikbe. Az ismert „öt alapelv" — a területi sért­hetetlenség és szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása, a meg nem táma­dás, a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozás, egyenlőség, kölcsönös előnyben részesítés, békés egymás mel­lett élés — politikáját, a béke és semlegesség politikáját folytatják, hogy véget vessenek az elmaradott­ságnak és nyomornak. Nemcsak a szocialista országok népei, nemcsak Kelet népei nem akarnak há­borút. A nyugati tőkés országok népei is gyűlölik, mert már kétszer megpró­bálták. A béke erői óriásiak. Meg tudják akadályozni a háborút és meg tudják őrizni a békét. Mi kommunisták azon­ban kötelességünknek tartjuk, hogy fi­gyelmeztessünk mindenkit a világon, hogy a borzalmas gyilkos háború ve­szélye nem szűnt meg. Honnan fenyegeti veszély a békét és a nemzetek biztonságát? A tőkés mo­nopóliumok érdeke a háború, a hábo­rúról álmodoznak, mivel a két világhá­borún és a mostani lázas fegyverke­zésen rendkívül meggazdagodtak. A fegyverkezési hajsza óriási profitot eredményez a monopóliumoknak, de egyre súlyosabb terheket ró a dolgo­zók vállaira és komolyan veszélyezteti az országok gazdasági helyzetét. Egyes tőkés államok kormánykörei a tőkés, főként amerikai monopóliumok nyomá­sára elutasítják a leszerelésre, az atomfegyverek betiltására és más, egy ilyen háború megakadályozására Irányuló intézkedésekre tett javaslato­kat. A békeszerető államok az Egyesült Nemzetek Szervezetében sok jó javas­latot terjesztettek elö, melyeknek el­fogadása megszilárdítaná a békét és enyhítené az új háború veszélyét. Sen­ki sem tagadhatja, hogy az ENSZ-ben előterjesztett, a lázas fegyverkezés le­állítására és az atomháború veszélyé­nek megszüntetésére, az államok békés egymás mellett élésére, gazdasági együttműködésük fejlesztésére — ami a nemzetközi kapcsolatokban szükséges bizalom megteremtésének döntő fel­tétele — tett javaslatok megfelelnek a nemzetek létérdekeinek. A világ sor­sa, a jövő nemzedékek sorsa jelentős mértékben ezeknek a kérdéseknek megoldásától függ. E javaslatokat csak azok ellenzik bőszen, akiknek érde­kük a nemzetközi feszültség fenntar­tása. Az újságok és rádióállomások ezrei nap mint nap azt állítják az USA, Anglia, Franciaország, Olaszország és más tőkés országok népeinek, hogy a „világkommunizmus" állítólag veszé­lyezteti szabadságukat, életmódjukat és békés létüket. Pedig sem a kommunista pártoknak, sem egyetlen szocialista országnak nincs oka, hogy háborút robbantson ki és katonai támadásokat intézzen más országok ellen, idegen területeket hó­dítson meg. A Szovjetunió, a népi Kí­na óriási területekkel és felbecsülhe­tetlen természeti kincsekkel rendelke­zik. Egyetlen szocialista országban sincsenek olyan osztályok vagy társa­dalmi rétegek, melyeknek érdeke lenne a háború. A hatalom itt az eddigi há­borúkban a legnagyobb áldozatokat hozó munkások és parasztok kezében van. Kívánh^tnak-e a munkások és parasztok egy újabb háborút? A kom­munisták célja olyan társadalom fel­építése, amely jólétet biztosít mindenki számára, biztosítja minden nép felvi­rágzását és a népek örök békéjét. A szocialista országoknak tartós bé­kére van szükségük egy ilyen társada­lom felépítésére. Éppen ezért a háború­nak nin „jenek, elszántabb ellenségei mint a kommunisták, nincsenek dere­kasabb békeharcosok a kommunisták­nál. A szocialista országok egyetlen népre sem akarják erőszakosan rákényszerí­teni társadalmi és politikai rendszerü­ket. Szilárd meggyőződésük, hogy a szocializmus elkerülhetetlenül győze­delmeskedik, de tudják azt is, hogy a szocializmust nem kényszeríthetik kí­vülről, hogy a szocializmus elsősorban a munkásosztály és az összes haladó erők minden ország belső életében foly­tatott küzdelmének eredménye kell, hogy legyen. A szocialista államoktól ezért távol áll az, hogy beavatkozzanak más országok belügyeibe, viszont azt sem engedik meg, hogy mások beavat­kozzanak az 6 belügyeikbe. Ezért az az állítás, hogy a szocialista országok az­zal, hogy állítólag más államokra akar­ják kényszeríteni rendszerüket, veszé­lyeztetik a békét, nem más mint kísér­let a békeszerető emberek megtévesz­tésére. A béke egyedül úgy őrizhető meg, hogy mindazok, akik számára a béke drága, egyesítik törekvéseiket, fokozzák éberségüket a háborús uszítók íntrl­káival szemben és tudatosítják, hogy szent kötelességük fokozni harcukat a veszélyben forgó béke védelméért. A világ néptömegeinek jólétét tartva szem előtt, a haladásra és a népek fényes jövőjére törekedve férfiakhoz és nőkhöz, munkásokhoz és parasztokhoz, tudósokhoz és művészekhez, tanítókhoz és hivatalnokokhoz, az Ifjúsághoz, kisiparosokhoz, kereskedőkhöz és nagyiparosokhoz, szocialistákhoz, demokratákhoz és liberálisokhoz, politikai és vallási meggyőződésétől függetlenül mindenkihez, aki szereti hazáját, aki nem akar háborút, a világ összes jóakaratú embereihez fordulunk. Felhívással fordulunk mindannyiatok­hoz: követeljétek a háború veszélyét napról napra fokozó és a legsúlyosabban benneteket, a munka embereit érintó lázas fegyverkezés megszüntetését; követeljétek az atom- és hldrogénfegy. verek qyártásának és felhasználásának betiltását és mint első lépést a velük (Folytatás a 2. oldalon.) V

Next

/
Oldalképek
Tartalom