Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-22 / 324. szám, péntek

A jó eredmények előre megfontolt számítások alapján születnek u gy szokták mondani, az a jó, ha az ember megfontoltan, minden lépésre gondosan ügyelve halad előre egy kitűzött cél felé. Minditj fontolóra veszi a reális lehetőségeket, nem épít légvárakat, nem ugrik hűbelebalázs módjára a problémáknak. S ez nemcsak egyes emberekre vonatkozik, hanem történetesen a szövetkezetekre is. Azok a szövetkezetek, ahol figyelmen kívül hagyják a konkrét lehetőségeket, sok esetben minden szükséges alapfeltétel néikiil tűznek ki maguk elé egyáltalán nem reális célokat, előbb-utóbb saját kárukon tanulják meg, mit jelent, ha az élő valóságtól eltérően, csak légből kapott számokat dobnak papírra. Márpedig, ha a szövetkezet rosszul tervez, nem veszi figyelembe az elmúlt évek tapasztalatait, túlbecsüli a lehetőségeket, ez elsősorban a pénzügyi gazdálkodásban mutatkozik meg, később fcedig a termelés fékezőjévé válik. Több esetben előfordult már, hogy egyes szövetkezetek vezetői olyan termelési tervet dolgoztak ki, amelynek megvalósításában maguk sem bíztak. Ezt azért is tették, hogy a felsőbb szervek előtt „szépek" legyenek, meg azért is, hogy a munkaegység értékét a reálistól magasabbra „srófolják". így a ledolgozott munkaegységek után előlegosztáskor többet fizethettek, de a munkaegység értékének második felét egyáltalán nem, vagy csak részben tudták kifizetni, mivel a felelőtlenül összeállított tervben előirányzott hektárhozamokat, vagy tejhozamot nem tudták elérni. Végeredményben pedig a várt részesedés elmaradása elégedetlenséget szült a tagság soraiban. Márpedig az elégedetlen ember munkateljesítménye nem emelkedő, hanem csökkenő irányzatot mutat. A zűrzavar, az elégedetlenség végeredményben a termelés csökkenésére vezet. Megtorpannak, visszaesnek, s azon veszik észre magukat, hogy azok a szövetkezetek, amelyek reálisan terveztek, lépésről lépésre haladnak előre, sőt messze maguk mögött hagyják emezeket, ha sürgősen nem orvosolják a bajt. Körülbelül ez volt a helyzet a füleki járásban levő buzitai szövetkezetben is a kezdet kezdetén. Messzebbre akarták nyújtani a kezüket, mint amennyire ért... Mivel a tervezésnél túllőttek a célon, le kellett monlaniok a beígért részesedésről. A tajok közös iránti bizalma megrendült, 5 így 1952-ben 18 tag otthagyta a szövetkezetet. Az elkövetett hibából azonban ta-' nultak a szövetkezet vezetői. A helyi pártszervezet tagjai is jobban kezdtek törődni a szövetkezet ügyeivel, de így is évekre volt szükség, míg ki tudták köszörülni a csorbát, de most már semmi kétség sem fér ahhoz, hogy jó úton haladnak. Most, hogy közeledik az év vége, jondos gazdák módjára lemérik, amit majdnem egy év leforgása alatt a 'ejlődés útján megtettek. S az eredmény ma már olyan, hogy beszélni <ell róla. A tervben lefektetett számok nár nem maradtak semmitmondó ikom-bákomok, hanem valósággá vál:ak, hívén tükrözik a szövetkezet jazdasági eredményeit. A múlt évhez viszonyítva az előreíaladás a termelés minden szakaszán cézzelfogható, konkrét számokkal bi:onyítható. Mivel tervük reális volt, íemcsak hogy teljesíteni tudták, de :úl is szárnyalták. Az ötszáz egynéíány hektáros szövetkezet az idei terv cidolgozásánál 3439 mázsa gabonaféle ;ermelését irányozta elő. A valóságban >edig 282 mázsával termeltek többet, logy még világosabban kitűnjék a íövénytermelésben elért előrehalalás, lássuk, hogyan emelkedtek a lektárhozamok az egyes gabonafélékéi. A műit év során búzából 22 má:sás, árpából 18 mázsás, zabból 14 názsás hektárhozamokat értek el, ; az idén már 24 és fél mázsa búzát, !5,5 mázsa árpát és 28 mázsa zabot írattak hektáronként. Az állattenyésztés terén elért erednények is figyelemre méltók. Az illatállomány száz hektáronként a ervben előre megszabott irányzatnak negfelelően növekedik. A helyi párt;zervezet tagjai a szövetkezet vezetőiégével egyetemben a fejlesztési terv :idolgozásánál arra a megállapításra utottak, hogy mindenekelőtt a zarvasmarhák, illetve a tehenek szánénak növelését kell szem előtt tarani. De mindenekelőtt a takarmánydap bővítésének lehetőségeit vették zámításba. A reális mérlegelés kö'etkeztében született meg az a hatáozat. hogy 12 hektár alacsony termőrépességű legelőt feltörnek, s az mlített területen vetett takarmányéléket termesztenek. A takarmányalap növelése, az állatlondozók lelkiismeretessége nem volt liábavaló. Ma már örömmel újságolák, hogy — tervüknek megfelelően - tehénállományuk a múlt évvel izemben az idén 13 százalékkal nö-ekedett. Növekedett a sertésállomályuk is. Az anyasertések száma 16 százalékkal. Egészben véve, míg 1956ban 36 sertés, az idén már 40 sertés esik száz hektárra. A választási átlag emelése terén is említésre méltó eredményeket értek el. Míg tavaly — pár darab híjával — minden egyes anyasertéstől átlagosan 8 malacot választottak el, az idén ezt az átlagot az év harmadik negyedéig elérték, sőt túl is szárnyalták. A harmadik negyedév végén megejtett értékelés arról is számot ad, hogy a tejtermelés terén is nagy haladást értek el. Míg 1956ban tehenenkénti átlag 1345 liter tej volt, az idén már szeptember végéig 1725 liter tejet fejtek — átlagosan — egy-egy tehéntől. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az idén az év háromnegyedéig 22 500 literrel több tejet fejtek, mint az ,1956-os évben együttvéve. Hozzá fűzhetjük még azt is, hogy az év végéig a tehenenkénti évi fejési átlag jóval 2000 liter fölé emelkedik. A tejtermelés terén fennálló problémáknak ez volna tehát az egyik oldala, de nézzük meg az érem másik oldalát is. Ezt tették a falu kommunistái is, amikor megvitatták a CSKP KB levelét. Azt mondták, hogy a múlt évhez viszonyítva emelkedett a tejhozam. Ez igaz is, de ha a levél alapján vizsgáljuk a helyzetet, meg kell állapítani, hogy a tejtermelés terén sok még a tennivaló Ismert dolog, hogy a második ötéves terv végéig minden egyes hektár után 660 liter tejet kell termelni. Most lássuk, hol tartanak a buzitaiak. A múlt év során a tejtermelés — hektárra átszámítva — bizony nagyon alacsony, hektáronként csak 139 liter volt. Az idén ez a szám már 200 körül mozog, vagyis egy év alatt majdnem 100 literrel emelkedett az egy-egy hektárra eső tejátlag. De még ez is kevés, ha azt vesszük, hogy 1960-ban egy-egy hektár után már 660 liter tejet kell termelniök. Márpedig a falu kommunistáinak, a szövetkezeti tagoknak szilárd elhatározásuk, hogy a párt által kitűzött szintet elérik. Nem ígérik, hogy a feladatot ezen a téren is előbb teljesítik — bár ez sincs kizárva —, mert nem akarnak olyasmit mondani, vagy légből kapott számokat papírra vetni, aminek aztán nem tudnak megfelelni. A buzitaiak így számolnak: — Az idén az egy hektárra eső tejtermelés néhány liter híjával 100 literrel emelkedett. Az ötéves terv befejezéséig 3 év van hátra. Ha minden évben csak 100 literrel emelkedik a tejtermelés, még mindig kevés a 660-hoz, de már megvannak a 'feltételei annak, hógy évről ^vria emelkedjem.tejter

T

n tnelés, rriégvan a lehetőség arra, hogy az elkövetkező év során már 150—200 1 teres emelkedést érjenek el. Hogy mi a biztosíték erre? Az, hogy szarvasmarhából egyre jobb minőségű törzsállományuk van. Felhasználják s tovább fejlesztik az eddig szerzett tapasztalatokat, a téli iskolázások során fejlesztik az állattenyésztésben dolgozók szakképzettségét, megismertetik őket az alapvető zootechnikai tudománnyal, a helyes takarmányozási rendszerrel, s nem utolsósorban egyre több s jobb minőségű takarmány termesztésére törekednek. Néhány mondatban szólni kell még az állattenyésztés egyéb ágazatairól is. A baromfitenyésztés terén pl. már alaposan megközelítették az 1960-ig kitűzött feladatokat. A sertéshús-termelésben is közel állnak a célhoz, de mégis szükséges, hogy ennél a pontnál egy lélegzetvételre mégis megálljunk. Ezen a téren nincsen baj a mennyiséggel, inkább a „mibe kerül" körül van miről beszélni. Ugyanis az egy kiló sertéshús termelési költsége még mindig magas, de hogy ezen a téren is lehet javulást elérni, az már az idén bebizonyosodott. A múlt évhez viszonyítva a harmadik negyedévi pénzügyi és termelési terv teljesítésének ellenőrzésekor bebizonyosodott, hogy az idén egy koronával olcsóbban termeltek egy-egy kiló sertéshúst. S ezen a téren még nem merítettek ki minden lehetőséget — ezt mondják a buzitai kommunisták is. Hogy mit tesznek a jövőben? Itt újból csak a takarmánytermelés fontosságát kell hangsúlyozni. Már szó esett róla, hogy az idén bővítették takarmánytermelési tervüket, de az még mindig kevés. Ezen a téren akarnak tehát javítani, mégpedig olyan formán, hogy bővítik az abraktakarmány vetésterületét, s szakszerű talajmunkával a lehető legmagasabbra növelik a hektárhozamokat. M tószó címen még annyit — ** amint a fentiekből is láthattunk —, hogy a buzitai szöVetkezetesek útja előrevisz. Gondosan, szakszerűen irányítják szövetkezetüket, s egyben saját sorsukat is. Igaz, nagyon sok már az olyan szövetkezet, ahol magasabbak a gazdasági eredmények, de egyet mégis meg lehet tanulni tőlük, hogy az eredmények jól megfontolt számítások, előre megállapított lehetőségek alapján születnek. Szarka István lei*i^W aielpiefe m November 20-án a Forradalmi Katonai Tanács a következő figyelmeztetést tette közzé: „A vagyonos osztályok szembeszállnak a szovjetek hatalmával - a munkások, a katonák és parasztok kormányával. Embereik a munka beszüntetésére uszítják az állami és városi tisztviselőket, sztrájkot hirdetnek a bankokban, meg akarják szüntetni' a vasúti és postaforgalmat... , Figyelmeztetjük őket arra, hogy ne Ijátsszanak a tűzzel. Az országot és a hadsereget az éhínség veszélye fenyegeti. Az éhínség elleni harcban szükség van minden szerv szabályos működésére. A munkás- és, parasztkormány minden intézkedést megtesz az ország és a hadsereg szükségleteinek biztosítása érdekében. Aki szembehelyezkedik ezekkel az intézkedésekkel, népellenes bűnt követ el. Figyelmeztetjük a vagyonos osztályokat és csatlósaikat, hogy ha nem hagyják abba a szabotálást és a provokációt az élelmiszerszállítmányok feltartóztatásával, akkor ennek elsősorban ők iszÍ

szák meg majd a levét. Meg fogjuk fosztani őket az élelmiszervásárlás jogától. Minden készletüket el fogjuk kobozni. A fő bűnösöket vagyonelkobzással sújtjuk. Megtettük kötelességünket, amikor óvtuk azokat, akik a tűzzel játszanak. Meggyőződésünk, hogy ha erélyes intézkedések válnának szükségessé, a munkások, katonák és parasztok minden erejükkel támogatni fognak bennünket." November 22-én a házak falain megjelent egy „rendkívüli közlemény" című falragasz: „A Népbiztosok Tanácsa ezt a sürgős táviratot kapta az Északi Front vezérkarától: „A további huzavona megengedhetetlen; ne engedjétek, hogy a hadsereg éhenhaljon. Az Északi Front hadseregei már több nap óta egy falat kenyeret sem kaptak, két-három nap múlva elfogy a kétszersült is, amelyet az eddig érintetlen készletekből osztanak ki nekik... A front minden részéről érkező küldöttek máris követelik a hadsereg egy részének a hátországba való visszavonását, mert attól tartanak, hogy ellenkező esetben néhány napon belül tömegesen fognak dezertálni a sokéves háborútól tönkretett, kiéhezett, beteg, rongyos, mezítlábas és a szörnyű nyomortól félőrült katonák." A Forradalmi Katonai Tanács ezt a pétrográdi helyőrség és a pétrográdi 'munkásság tudomására hozza... A frontokon a legsürgősebb és legerélyesebb intézkedésekre van szükség ... Otthon viszont az állami tisztviselők, a bankhivatalnokok, a vasutasok, postások sztrájkolnak, és megakadályozzák a kormányt abban, hogy a frontot ellássa élelemmel... A késedelem minden órája ezer meg ezer katona életébe kerülhet. Az ellenforradalmi hivatalnokok a leggyalázatosabb bűnt követik el a fronton éhező és gyötrődő testvéreik ellen ... A Forradalmi Katonai Tanács utoljára figyelmezteti a bűnösöket — térjenek észre. Ha a továbbiakban a legcsekélyebb ellenállást tanúsítják, bűnük súlyosságának megfelelő szigorral fogunk rájuk lesújtani..." A munkások és a katonák felháborodása országszerte nőttön nőtt. A fővárosban a kormány- és bankhivatalnokok százával adták ki a proklamációkat és felhívásokat, hogy tiltakozzanak és tisztárra mossák magukat. Például: „Az összes polgárok figyelmébe! Az Állami Bank zárva van! Miért? Í

Mert a bolsevikok az Állami Bankkal szemben -tanúsított erőszakos magatartása lehetetlenné tette számunkra a munkát. A népbiztosok első cselekedete az volt, hogy tízmillió rubelt kértek tőlünk, november 27-én pedig huszonötmilliót követeltek, az összeg rendeltetésének irftgjelölése nélkül. ... Mi, hivatalnokok nem vehetünk részt a nép vagyonának elherdálásában. Beszüntettük a munkát. Polgárok! Az Állami Bank pénze a ti pénzetek, a nép pénze, a ti munkátok, a ti véres verítéketek gyümölcse. Polgárok! Mentsétek meg a nép vagyonát a rablástól, minket pedig az erőszaktól, s azonnal felvesszük a munkát. Az Állami Bank tisztviselői". A Közellátási Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Különleges Közellátási Bizottság hivatalnokai kijelentették, hogy a Forradalmi Katonai Tanács lehetetlenné tette számukra a munkát, s arra hívták fel a lakosságot, támogassák őket a Szmolnijjal szemben... De a munkások és a katonák nem hittek nekik; a nép szilárdan meg volt győződve róla, hogy a hivatalnokok szabotálnak, kiéheztetik a hadsereget, kiéheztetik a népet ... Azok, akik hosszú órákig álltak sorba kenyérért a kemény fagyban, nem a kormány ellen zúgolódtak, mint Kerenszkij idejében, hanem a csinovnyikok, a szabotálók ellen; mert a kormány az ő kormányuk volt, az ő szovjetjük — és a minisztériumi tisztviselők ellene voltak ... Az ellenállás legfőbb góca, a duma és harci szerve, a Honmentő Bizottság volt, amely tiltakozott a Népbiztosok Tanácsának minden rendelete ellen, s újra meg újra kijelentette, hogy nem ismeri el a szovjet kormányt, nyíltan együttműködött a Mogiljovban székelő új ellenforradalmi „kormányokkal" ... November 17-én például a Honmentő Bizottság a következő felhívással fordult „az összes községi önkormányzatokhoz, zemsztvókhoz, a munkások, parasztok és katonák, valamint más állampolgárok összes demokratikus és forradalmi szervezeteihez". „Ne ismerjétek el a bolsevik kormányt! Küzdjetek ellene! Alakítsátok meg mindenütt a Honmentő Bizottság helyi szerveit, amelyek egyesítik az összes demokratikus erőket, hogy így segítsétek az Országos Honmentő Bizottságot a maga elő tűzött célok megvalósításában..." Időközben az alkotmányozó gyűlési választásokon Petrográdban a bolsevikok óriási többséget kaptak, úgyhogy még az internacionalista mensevikek is új duma-választásokat követeltek, tekintve, hogy a duma már nem felelt meg a pétrográdi lakosság politikai összetételének ... Ugyanakkor munkásszervezetek, katonai egységek, sőt még a környékbeli parasztok is határozatokkal árasztották el a dumát, amelyekben „ellenforradalmi" és „kornyilovista" jelzőkkel illették, és lemondását követelték. A duma utolsó napjait különösen vihauossá tette, hogy a tközségi alkalmazottak tisztességes bért követeltek és sztrájkkal fenyegetőztek... 23-án a Forradalmi Katonai Tanács rendeletileg feloszlatta a Honmentő Bizottságot, 29-én pedig a Népbiztosok Tanácsa elrendelte a Pétrográdi Városi Duma feloszlatását és Új választások kiírását: „Tekintettel arra, hogyha szeptember 2-án megválasztott Pétrográdi Központi Duma ... végleg eljátszotta azt a jogát, hogy képviselje Petrográd lakosságát, minthogy álláspontja és célkitűzései a lakosságéival teljesen ellentétesek... és tekintettel arra, hogy a duma-képviselők többsége, jóllehet összes politikai híveiket elvesztették, továbbra is felhasználja előjogait arra, hogy ellenforradalmár módon szembehelyezkedjék a munkások, katonák és parasztok akaratával, honv szabotálja és meghiúsítsa a kormány rendes működését — a Népbiztosok Tanacsa kötelességének tartja felhívni a főváros lakosságát arra, hogy mondjon ítéletet a községi önkormányzat szervének politikája felett. Ebből a célból a Népbiztosok Tanácsa a következő határozatot hozta: 1. Feloszlatja a Városi Dumát; a feloszlatás 1917. november 30-án lép hatályba. 2. A jelenlegi duma által választott vagy kinevezett hivatalnokok helyükön maradnak és elvégzik munkájukat addig, amíg állásukat be nem töltik az új duma képviselőivel. 3. Az összes községi alkalmazottak kötelesek tovább végezni munkájukat; azok, akik önkényesen elhagyják helyüket, elbocsátottnak tekintendők. 4. A Pétrográdi Városi Duma újjáválasztását 1917 december 9-re tűzzük ki... 5. A Pétrográdi Városi Duma 1917 december 11-én du. 2 órakor ül össze. 6. Azokat, akik nem vetik alá magukat a jelen rendeletnek, valamint azokat, akik szándékosan kárt okoznak a község vagyonában, azonnal le kell tartóztatni és a Forradalmi.Törvényszék elé kell állítani..." A duma kihívóan válaszolt. Határozatilag kimondta, hogy „a képviselők utolsó csepp vérükig megvédik jogaikat", és kétségbeesetten kérte a lakosságot, hogy védje meg „tulajdon választott városi kormányzatát". De a lakosság közönyös vagy ellenséges magatartást tanúsított velük szemben. 30-án letartóztatták Schreider polgár, mestert több képviselővel együtt, kihallgatták, majd szabadon engedték. A duma aznap és másnap tovább ülésezett, bár vörösgárdisták és tengerészek többször udvariasan felszólították őket, hogy oszoljanak szét. December 2-án egy tiszt és néhány matróz jelent meg a Miklós-teremben az egyik képviselő beszéde közben, és távozásra szólította fel a jelenlevőket, mondván, hogy ellenkező esetben erőszakot alkalmaznak. A duma-képviselők hevesen tiltakoztak, de végül is „engedtek az erőszaknak", és elhagyták a termet. A tíz nappal később megválasztott új duma, amelynek választásán a „mérsékelt" szocialisták tartózkodtak a szavazástól, csaknem kizárólag bolsevikokból állott... Maradt még az ellenzéknek több veszélyes góca, például az ukrán és finn „köztársaság", amelyek élesen szovjetellenes magatartást tanúsítottak. A helsingforsi és a kievi kormány megbízható csapatokat szervezett, hogy a bolsevizmust leverjék, az orosz csapatokat lefegyverezzék és kiűzzék. Az Ukrán Rada egész DélOroszországot hatalmába kerítette, és Kalegyinnek erősítést és hadianyagot küldött. Finnország és Ukrajna titkos tárgyalásokat kezdett a németekkel, erre az antant azonnal elismerte a két köztársaságot és óriási kölcsönöket folyósított, s segítette az uralkodó osztályokat a Szovjet-Oroszország elleni ellenforradalmi központok létesítésében. Amikor aztán ezekben az országokban a bolsevikok győztek, a burzsoázia a németeket hívta segítségül, hogy újra hatalomra segítsék... De a fő veszély, mely a szovjet kormányt fenyegette, belső, mégpedig kettős veszély volt. Az egyik — a Kalegyin-mozgalom, a másik a mogiljovi főhadiszállás, melynek Duhonyin tábornok állt az élén. A mindenütt jelenlevő Muravjovot kinevezték a kozákok ellen vonuló seregek parancsnokává, és gyári munkásokból vörös hadsereget toboroztak. Sok száz propagandistát küldtek a Don-vidékre. A Népbiztosok Tanácsa proklamációban fordult a kozákokhoz, amelyben megmagyarázta, mi a szovjet kormány, s hogy az uralkodó osztályok, a hivatalnokok, a földesurak, a bankárok és szövetségeseik, a kozák vezérek, földbirtokosok és tábornokok, hogyan akarják szétzúzni a forradalmat és menteni vagyonukat. November 27-é&,fcgy kozák bizottság jelent meg a Szmolnijban; Leninnel és T rocki jjal „-akartak beszélni. Megkérdezték, igaz-e, hogy a szovjet kormány nem szándékozik szétosztani a kozák birtokokat az orosz parasztok között? „Igaz" — felelte Trockij. A kozákok egy ideig tanácskoztak. „Jól van" — mondták aztán. „És szándékában van-e a szovjet kormánynak a mi kozák nagybirtokosaink földjét elkobozni és a dolgozó kozákok közt felosztani?" Erre Lenin felelt: „Ezt már maguknak kell megcsinálniuk. Mi a dolgozó kozákok minden akcióját támogatni fogjuk ... A legjobb, ha azzal kezdik, hogy kozák szovjeteket hoznak létre. Képviseletet kapnak a Központi Végrehajtó Bizottságban, és akkor a kormány a maguk kormánya is lesz ..." A kozákok hazamentek. Két hét múlva Kalegyin tábornokot kereste fel csapatainak egy küldöttsége. „Hajlandó-e — kérdezték — a kozák nagybirtokosok földjét a dolgozó kozákok közt felosztani?" „Nem — felelte Kalegyin —, inkább meghalok." Egy hónap múlva — amikor seregei szeme láttára bomlottak fel — Kalegyin golyót röpített a fejébe. És nem volt többé kozák mozgalom ... Eközben Mogiljovban egybegyűltek a régi Központi Végrehajtó Bizottság tagjai, a „mérsékelt" szocialista vezetők — Avkszentyevtől Csernovig —, a. régi hadseregbizottságok aktív vezetői, és a reakciós tisztek. A vezérkar konokul vonakodott elismerni a Népbiztosok Tanácsát. A rohamzászlóaljakra, a Szent Györgylovagokra, és a front-kozákokra támaszkodva szoros titkos összeköttetésben álltak az antant-hatalmak katonai attaséival, a Kalegyin-mozgalommal és az Ukrán Radával... Az antant-kormányok a november 8-iki békedekrétumra, amelyben a szovjetkongresszus általános fegyverszünetet javasolt, nem válaszoltak. November 20-án Trockij a következő jegyzéket nyújtotta át az antantkövetségeknek: „Tisztelettel értesítem Követ Urat, hogy az összoroszországi Szovjetkongreszus ... november 8-án megalakította az Orosz Köztársaság új kormányát, a Népbiztosok Tanácsának formájában. A kormány elnöke Vlagyimir Iljics Lenin. A külügyek vezetésével mint külügyi népbiztost, engem biztak meg ... (Folytatjuk) O ÜJ SZO 5 * 1957. november 22