Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-22 / 324. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJS SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. november 22. péntek 30 fillér X. évfolyam, 324. szám i * .....«..••.• » * « m « m m « m « m « m * m „Ä szocialista világrendszer országai és az összes kommunista- és munkáspártok közötti kapcsolatok alapját a marxizmus-leninizmus élet­ben bevált elvei a proletár nemzetkö ziség elvei képezik. Valamennyi or­szág dolgozói létérdekeinek a mai időben megfelel az, hogy támogatják a Szovjetuniót és az összes szocialista országokat, amelyek az egész világ békéiének megőrzésére irányuló politikát folytatnak, s a béke és szociá­lis haladás oltalmazói." A kommunista és munkáspártok képviselőinek deklarációjából WWAVWMVVS'ftVrl""*** * ^VrtV y. WMVrtWVWUVVVlWIAnnft' Közlemény a szocialista országok kommunista és munkáspártjai y képviselőinek tanácskozásairól Moszkvában november 14—16-a között a szocialista országok kommunista­es munkáspártjainak képviselői tanácskozást tartottak. A tanácskozáson részt vettek az Albán Munkapárt, Bulgária Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kom­munista Pártja, Kína Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, a Magyar cialistá Egységpártja, ä Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Román Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Dolgozók Pártjának küldötte ségei. A tanácskozáson egyhangúlag elfogadták a szocialista országok kommunis­Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, Németország Szo- ta- és munkáspártjainak deklarációját, amelynek szövegét alább közöljük. DEKLARACIO a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek az 1957. november 14-16-án Moszkvában tartott megbeszéléseiről Az Albán Munkapárt, Bulgária Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Kína Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, Németország Szocialista Egy­ségpártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Ro­mán Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Vietnami Dolgozók Pártjának képviselői a tanácskozáson megtárgyalták a je­lenlegi nemzetközi helyzet, valamint a békéért és szocializmusért vívott harc időszerű kérdé­seit és kölcsönös kapcsolataik kérdéseit. A véleménycsere a tanácskozáson képviselt kommunista- és munkáspártok egységes állás­pontjáról tanúskodott valamennyi megtárgyalt kérdésben és bizonyította egyértelmű állásfog­lalásukat a jelenlegi nemzetközi helyzet értéke­lésében. A tanácskozáson továbbá tárgyalták a nemzetközi kommunista mozgalom közös kér­déseit. A tanácskozás részvevői a nyilatkozat tervezetének előkészítése során konzultáltak a tőkés országok testvérpártjainak képviselőivel, hogy a testvérpártok, amelyek nem vettek részt a tanácskozáson, kiértékelik és maguk döntik el, hogyan fognak eljárni e nyilatkozatban ki­fejtett álláspontokat illetőleg. Korszakunk alapvonása a kapitalizmusból á szocializmusba való átmenet, amit a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom nyitott meg Orosz­országban. Most már az egész világ lakosságának több mint '/3­a, több mint 950 millió ember — a szocializmus útján halad és új életet épít. A szo­cializmus erőinek nagy fejlődését elősegítette az imperialistaelLenes nemzeti mozgalom roha­mos növekedése a háború utáni időszakban. A Kínai Népköztársaságon, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaságon, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságon kívül az utóbbi 12 év alatt további több, mint 700 millió ember rázta le a gyarmati igát és szuverén nemzeti államokat alkotott. A még mindig leigázott gyarmati és függő országok népei fokozzák harcukat nem­zeti felszabadulásukért. A szocializmus és nem­zeti felszabadító mozgalom fejlődése nagyon meggyorsítja az imperializmus széthullásának folyamatát. Az imperializmus elvesztette az em­beriség nagyobbik része feletti uralmát. Az im­perialista államok társadalmát mélységes osz­tályellentétek, valamint ezen államok közötti éles ellentétek rázkódtatják meg, és ezen orszá­gok munkásosztálya egyre bátrabban és hatá­rozottabban száll szembe az imperializmus és a monopóliumok politikájával, harcol életfeltéte­leinek megjavításáért, demokratikus jogaiért, a békéért és a szocializmusért. Korunkban a világ fejlődését a két ellentétes társadalmi rendszer versenye és e verseny ered­ményei határozzák meg. A szocializmus negyven év alatt bebizonyította, hogy mint társadalmi rendszer messze túlszárnyalja a kapitalizmust. Biztosította a termelő erők olyan ütemű fejlő­dését, amilyen a kapitalizmusban példátlan és elérhetetlen, biztosította a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelkedését. A Szov­jetuniónak a gazdaság, a tudomány és technika terén aratott nagy sikerei, a többi szocialista or­szágok szocialista országépítésének eredményei meggyőzően mutatják a szocializmus nagy élet­erejét. A szocialista államokban a dolgozók tö­megei igazi szabadságot és demokratikus jogokat élveznek, a népi hatalom biztosítja a néptömegek politikai egységét, megvalósítja a nemzetek egyenjogúságát és barátságát, az egész világ békéjének biztosítására és az elnyo­mott nemzetek felszabadító harcának megsegí­tésére irányuló külpolitikát folytat. A növekvő és erősödő szocialista világrendszer egyre job­ban befolyásolja a nemzetközi helyzetet, a bé­ke, a haladás, a nemzetek szabadsága érdekében. Míg azonban a szocializmus egyre fejlődik, az imperializmus hanyatlóban van. Az imperializ­mus pozíciói jelentősen meggyengültek a gyar­mati rendszer széthullása következtében. Azok az országok, amelyek levetették a gyarmati ura­lom jármát, védelmezik kivívott függetlenségü­ket és harcolnak gazdasági önállóságuk eléré­séért, a nemzetek közötti békéért. A szocialista rendszer léte az a segítség, amelyben ezeket az országokat a szocialista államok az egyenjo­gúság és a velük való együttműködés alapján részesítik a békéért és az agresszió ellen vívott harcban. Ez a segítség ezen országok népeinek megkönnyíti nemzeti szabadságuk megvédését és a szocialista haladást. Az USA agresszív imperialista körei az úgy­nevezett erőpolitika megvalósításával igyekeznek uralmuk alá hajtani a világ országainak többsé­gét és megakadályozni az emberiségnek a tár­sadalmi fejlődés törvényeivel összhangban való haladását. A „kommunizmus elleni harc" leple alatt igyekeznek még több országot ellenőrzésük alá vonni, a demokratikus szabadságjogok eltör­lésére törekednek, veszélyeztetik a már fejlett kapitalista országok nemzeti függetlenségét. Az imperialista államokban kiéleződött a ter­melőerők és a termelési viszonyok közötti el­lentét; a jelenkori tudományt és technikát sok tekintetben nem használják fel a szociális hala­dás, az egész emberiség érdekében, mert a ka­pitalizmus megbéklyőzza és deformálja a társa­dalom termelőerőinek fejlődését. A tőkés gazdaság ingatag és változó marad. Az aránylag magasfokú konjunktúra, amely egyelőre a tőkés világ számos országában még tartja magát, jelentős mértékben a lázas fegy­verkezés gyönge alapjából és más átmeneti té­nyezőkből keletkezett. A tőkés gazdaság azonban nem kerülheti el az újabb mélységes megrendü­léseket és válságokat. Az ideiglenes konjunk­túra reformista illúziókat támogat a tőkés or­szágok munkásainak egy részében. A háború utáni időszakban a fejlett tőkés országok mun­kásosztálya egyes rétegeinek a növekvő kizsák­mányolás ellen és életfeltételeik megjavításáért vívott harcában sikerült bizonyos béremeléseket elérniök, jóllehet ezen országok közül sokban alacsonyabb a reálbér, mint a háború előtt volt. Azonban a tőkés világ nagy részében, főleg a gyarmati és függő országokban a dolgozók mil­liói nyomorban élnek. Tovább folyik a parasztság alapvető tömegei­nek nyomorbadöntése és elszegényítése annak következtében, hogy a monopóliumok erősen tért hódítanak a mezőgazdaságban és a monopolista árpolitika, a bankhitel és kölcsönrendszer kö­vetkeztében, valamint az adók emelése miatt, amit a lázas fegyverkezés idéz elő. Neircsak a burzsoázia és a munkásosztály közötti ellen­tétek, hanem a monopolista burzsoázia és a nép valamennyi rétege között éleződnek ki az ellen­tétek, hanem az USA monopolista burzsoáziája és a nemzetek között, sőt más tőkés országok burzsoáziája között is. A tőkés országok dolgo­zói most olyan feltételek között élnek, amelyek egyre jobban meggyőzik őket arról, hogy súlyos helyzetükből az egyedüli kivezető út a szocia­lizmus. így egyre kedvezőbb lehetőségek alakul­nak ki ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a szocia­lizmusért vívott aktív harcba. Az USA agresszív imperialista körei az úgy­nevezett erőpolitika folytatásával igyekeznek uralmuk álá keríteni a világ országainak több­ségét és megakadályozni az emberiség haladását a társadalmi fejlődés törvényeivel összhangban. A „kommunizmus elleni harc" leple alatt igye­keznek még több országra kiterjeszteni fenn­hatóságukat, a demokratikus szabadságjogok megsemmisítésére törekszenek, veszélyeztetik a már fejlett tőkés országok nemzeti függet­lenségét, új formában akarnak gyarmati jármot kényszeríteni a felszabadult nemzetekre és rend. szeresen ellenséges, felforgató tevékenységet folytatnak a szocialista országok ellen. Az Egye­sült Államok bizonyos agresszív köreinek politi­kája igyekszik maga köré összpontosítani a ka­pitalista világ összes reakciós erőit. Ezáltal e körök a világreakció központjává és a néptöme­gek legrosszabb ellenségeivé válnak. Ezek a népellenes agresszív imperialista erők politi­kájukkal saját maguk pusztulását készítik elő, maguk tenyésztik sírásóikat, akik eltemetik őket. Míg fennmarad az imperializmus, addig meg­marad az agresszív háború talaja. Az amerikai, angol, francia és más imperialisták és lakájaik a háború utáni években háborút folytattak vagy folytatnak Indokínában, Indonéziában, Koreában, a Malájföldön, Kenyában, Guatemalában, Egyip­tomban, Algériában, Omanban és Jemenben. Ezzel egyidejűleg az agresszív imperialista erők szívósan akadályozzák a fegyverkezés csökken­tését, az atom- és hidrogénfegyverek használa­tának és gyártásának eltiltását, e fegyverek­kel végzett kísérletek azonnali beszüntetéséről szóló egyezményt, folytatják az ún. hideghábo­rút, lázasan fegyverkeznek, újabb és újabb há­háborús támaszpontokat építenek, a béke aláásá­sának agresszív politikáját folytatják és új há­ború veszélyét alakítják ki. Egy világháború kirobbanása esetén, ha még nem értek el meg­egyezést a nukleáris fegyverek eltiltásában, ez a háború elkerülhetetlenül példátlanul pusztító erejű nukleáris háborúvá válik. Az USA segítségével Nyugat-Németországban újjászületik a német militarizmus és ez komoly háborús veszély tűzfészkét teremti meg Európa szívében. A békét*fenyegető nyugatnémet milita­rizmus és revansizmus elleni harc a német nép békés erőinek és valamennyi európai nemzetnek fontos feladata. Ebben a harcban különösen nagy szerep vár ^Német Demokratikus Köztársaság­ra, Németország történetének első munkás- és parasztállamára, amellyel a tanácskozás rész­vevői szolidaritásukat nyilvánítják és teljes tá­mogatásukról biztosítják. Az imperialisták egyúttal megkísérlik, hogy a Közel- és Közép-Kelet szabadságszerető nem­zeteire rákényszerítsék a hírhedt „Dulles- és Eisenhower-doktrínát" és ezzel veszélyeztetik a békét e térségben. Összeesküvést és provoká­ciókat szerveznek a független Szíria ellen. A Szíria, Egyiptom és más arab országok elleni provokációk célja megbontani az arab államok egységét, elszigetelni őket és így szabaddá tenni a szabadságuk és függetlenségük felszámolásá­hoz vezető utat. ^ Az agresszív SEATO-tömb háborús veszélyt teremt Délkelet-Ázsiában. A háború vagy békés egymás mellett élés kérdése a világpolitika alapvető problémája lett. Valamennyi ország népeinek meg kell őrizniök legmagasabbfokú éberségüket az imperializmus által teremtett háborús veszéllyel szemben. Ma a béke erői annyira megnövekedtek, hogy fennáll a háború elhárításának reális lehetősége, amit szemléltetően megmutatott az imperializ­mus egyiptomi agresszív terveinek csődje. Csődbe jutottak azok a terveik is, amelyek­kel az ellenforradalmi erőket a magyarországi népi demokratikus rendszer megdöntésére akar­ták felhasználni. A béke ügyét korunk hatalmas erői védelme­zik, a Szovjetunió vezette szocialista országok legyőzhetetlen tábora, a békeszerető ázsiai és afrikai államok, amelyek imperialista-ellenes álláspontra helyezkedtek és a szocialista orszá­gokkal együtt a béke nagykiterjedésű övezetét alkotják, a béke ügyét védelmező nemzetközi munkásosztály és elsősorban élcsapatai, — a kommunista pártok, a gyarmati és félgyarma­ti nemzetek felszabadító mozgalma, a nemzetek­nek a béke — tömegmozgalma. Az új háború szervezésére irányuló tervekkel erélyesen szem­beszállnak azon európai országok népei is, amelyek kihirdették semlegességüket, Latin­Amerika nemzetei, maguknak az imperialista országoknak néptömegei. E hatalmas erők egyesülése elháríthatja a háború kitörését. Ab­ban az esetben, ha a háborúra vágyó imperialista fanatikusok tekintet nélkül mindenre háborút merészelnének kirobbantani, akkor az imperia­lizmus önönmagát ítéli pusztulásra, mert a nemzetek nem fognak tovább tűrni olyan rend­szert, amely ily súlyos szenvedéseket és meg­próbáltatásokat hoz nekik. Az e tanácskozáson részt vevő kommunista­és munkáspártok kijelentik, hogy a két rendszer békés egymás mellett élésének lenini elve, ame­lyet a jelenlegi feltételek között tovább fejlesz­tettek — az SZKP XX. kongresszusának határo­zatai, a szocialista országok külpolitikájának ren­díthetetlen alapját képezi, a nemzetek közötti béke és barátság megbízható alapját alkotja. A békés egymás mellett élés érdekének megfe­lel az öt alapelv, amelyeket közösen tűzött ki a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság, valamint az ázsiai és afrikai országok bandungi konferenciáján jóváhagyott elvek. A békéért és a békés egymás mellett éléiért vívott harc most a világ valamennyi országa legszélesebb töme­geinek követelésévé" vált. A kommunista pártok a békéért vívott harcot elsőrendű feladatuknak tartják. Az összes béke­szerető erőkkel együtt mindent megtesznek a háború elhárítására. n. Az értekezletnek az a véleménye, hogy a je­lenlegi helyzetben nagy jelentőségű a szocialista államok, valamennyi ország kommunista és munkáspártjai egységének és testvéri együtt­működésének megszilárdítása, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító és de­mokratikus mozgalom egybetömörítése. A szocialista világrendszer és az összes kom­munista és munkáspártok közötti kölcsönös kap­csolatok alapját az élet által igazolt marxiz­mus-leninizmus elvei, a proletár nemzetköziség elvei képezik. Valamennyi ország dolgozói lét­érdekeinek napjainkban az felel meg, hogy tá­mogatják a Szovjetuniót és a szocialista orszá­gokat, amelyek a világ békéjének megőrzésére irányuló politikát folytatnak és a béke és szociá­lis haladás oltalmazói. Valamennyi ország mun­kásosztályának, demokratikus erőinek és dol­gozóinak érdeke, hogy állandóan szilárdítsák testvéri kapcsolataikat a közös ügy érdekében, érdekük az, hogy megvédjék a szocializmus el­lenségeinek mindenféle mesterkedéseivel szem­ben azokat a történelmi, politikai és szociális vívmányokat, amelyek a Szovjetunióban, az első és leghatalmasabb szocialista nagyhatalomban, a Kínai Népköztársaságban és valamennyi szo­cialista államban megvalósultak; érdekük az, hogy e vívmányok bővüljenek és szilárduljanak. A szocialista országok kölcsönös kapcsolatai­kat a teljes egyenjogúság elvein, egymás terüle­ti sérthetetlenségének tiszteletben tartásán, ál­lami függetlenségük és szuverenitásuk tisztelet­ben tartásán és egymás belügyeibe való be nem avatkozáson építik. Fontos elvek ezek, de npm • merítik ki a szocialista országok közötti kap­csolatok lényegét. Kölcsönös kapcsolataiknak elválaszthatatlan része a kölcsönös testvéri se­gítség. E kölcsönös segítségben hatékonyan megnyilvánul a szocialista nemzetköziség elve. A teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és (Folytatás a 2. oldalon).

Next

/
Oldalképek
Tartalom