Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-12 / 284. szám, szombat

N. Sz. Hruscsov válaszai James Resten, a New York Times amerikai lap diplomáciai kérdéseire f Folyta tős az L oldalról) ezek a sikerek nem léteznek. Ügy vélem a?gnban, hogy Eisenliower elnök és Stassen úr meg akarják találni a megegyezéshez vezető utakat. Az önök országában azonban olyan erők vannak, amelyek ezzel szemben ellenállást fejtenek ki. Például az a benyomásunk, hogy az önök államtitkára nem óhajtja, hogy megvalósuljon az, amire Eisenhower úr törekszik. Ismerem Dulles urat Genfből és emlékszem, hogy nyíltan beszéltem vele a fogadáson, amelyet a szovjet küldöttség tiszteletére Eisenhower elnök rendezett. Az Egyesült Államok egyes államférfiai nyilvánvalóan azt gondolják, hogy ma még nem értek meg a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavításának, az országaink közötti nfegyobb kölcsönös megértésnek, az ésszerű tárgyalások által való egyezmények elérésének feltételei. Az USA elnöke nemrégen kijelentette, hogy az Egyesült Államok nsm mondhat íe a további nukleáris fegyverkísérletekről. Ez azt jelenti, hogy az USA elnöke sem óhajt a kérdésben megegyezést, mert úgy véli, hogy a nukleáris fegyverkísérletek az Egyesült Államoknak valami előnyt hoznak. De hisz mi is végzünk kísérleteket. Október 8-án bejelentettük, hogy további hidrogénbomba-kísérleteket végeztünk. ÉS ez nekünk is bizonyos előnyöket jelent. De hisz ezek pusztító eszközök és nem célunk ezeket a végtelenségig fok<£ni. Egyszerűen borzalmas, ha e kérdésre is az amerikai szempontból, a monopolista nyereségek szempontjából tek'ntünk. Ez az álláspont tőlünk, kommunistáktól határozottan idegen. Mi a teendő? A leszerelésre kell törekedni. Azonban a technika haladásával megváltoznak a fegyverkezés feltételei is. Például ml beszédeinkben valaha az egyik ellenőrzési intézkedésként azt javasoltuk, hogy ellenőrző állomások létesüljenek a repülőtereken. Ma a feltételek megváltoztak s ha áttanulmányozzák legutóbbi javaslatainkat, már nem találnak bennük említést a repülőtereken létesítendő ellenőrző állomásokról, mivel a legújabb eszközöknek, vagyis a rakétalövedékeknek nincs •szükségük repülőtérre és ellenőrző állomások létesítése, amelyek az elavult repülőgépeket kisérnék figyelemmel — felesleges. Amint látják, megváltoztak a körülmények és megváltoztak a javaslatok is. De következetesen a leszerelés mellett vagyunk. A világon még vannak reakciós militarista erők, amelyek háborút készítenek elő és nem akarnak leszerelni, mert félnek, hogy megfosztódnának bevételeiktől. Az egyszerű embereknek nincs mitől félniök, de a tőkések féltik nyereségeiket és aranyat facsarnak a dolgozók verítékéből és véréből. És hogy ezt hogyan teszik, ezt tudják önök maguk is. J. RESTON: Amikor a Föld mesterséges holdjáról beszélünk, szeretném megkérdezni öntől, Hruscsov úr, jelen volt-e kibocsátásánál és látott-e valaha — Eisenhower elnöktől eltérően — atomfegyverkísérletet ? N. ŠZ. HRUSCSOV: Mindkét kérdésre egyszerre válaszolok. Nem, nem ^ láttam. A bolygó kibocsátása után telefonáltak nekem és jelentették, hogy a rakéta nyugati irányban elrepült és hogy a mesterséges hold már a Föld körül kering. Jókívánataimat fejeztem ki a mérnökök és technikusok egész kollektívájának e jelentós sikerhez és nyugodtan aludni tértem. J. RESTON: Engedje meg, hogy megkérdezzem, miért tartották a mesterséges hold kibocsátását titokban? Az a benyomásom, hogy megegyezés jöhet létre arról, hogy a mesterséges hold kibocsátását előre közlik. Az egész világ tudósai előkészíthették volna készülékeiket a mesterséges hold megfigyelésére. N. SZ. HRUSCSOV: Ilyen egyezmény nem létezik. Ha előre bejelentettük volna a mesterséges hold kibocsátásának időpontját, újból azzal vádoltak volna bennünket, hogy csak ,a szájunkat járatjuk, hogy lélektanilag hassunk a tőkés országok nemzeteire, azt mondták volna — egyszerűen szólva —, hogy dicsekszünk. Ezért határoztuk el, hogy csendben, szerényen bocsátjuk ki mesterséges holdunkat és csak akkor jelentjük, amikor a Föld körül kering. Hisz amikor kipróbáltuk interkontinentális ballisztikus rakétalövedékünket, akadtak olyanok, akik nem hittek nekünk. Ami a mesterséges holdat illeti, ezt a földkerekség egyes területein még szabad szemmel is látták. Az a nézetünk, hogy ez Így jobb, meggyőzőbb. Természetesen így is egy „bölcs" amerikai tényező kiŰJ SZÖ 2 ti 1957. október 12. jelentette, hogy állítólag a Föld mesterséges szovjet holdja egy darab vas, amelyet csaknem bárki bárhol kibocsáthat. J. Reston továbbá megkérdezte, hogy Hruscsov hogyan képzeli el a Szovjetuniót és általában a világot a következő negyven évben. N. SZ. HRUSCSOV: Akarja-e megismerni véleményemet arról, hogy milyen lesz a Szovjetunió és általában a világ negyven év múlva ? Negyven esztendő a mi változó világunkban eléggé hosszú idő. Természetesen nehéz előrelátni a történelem összes bonyolult útjait, hanem a fejlődés fő vonaláról azt mondhatjuk, hogy békés feltételek között a Szovjetunió negyven esztendőnél rövidebb idő alatt — mivel országaink különböző gyorsasággal fejlődnek — meszsze maga mögött hagyja az Amerikai Egyesült Államokat az egy főre eső ipari és mezőgazdasági termelés színvonalában, ha az USA tőkés úton fog fejlődni. Országunkban a termelőerők színvonala aránytalanul magasabb lesz, mint ma, minden feltétel meglesz különféle árucikkek és termékek bőséges mennyiségben való termelésére, a munkanap a minimumra csökken, mert a tudomány és a technika jelentősen kifejlődik. Rövidebben mondva, biztosítva lesz országunk fejlődés" a kommunista társadalom építéséről szóló marxi-lenini tanítással összhangban. Ami azokat a változásokat illeti, amelyek ezen idő alatt világszerte bekövetkeznek, teljes bizonyossággal mondhatjuk, ha a nemzeteknek sikerül megfékeznie az agresszió erőit és ha a világ mentesül a termonukleáris fegyverek borzalmaitól, akkor az emberiség a fejlődés valamennyi területén a haladás hétmérföides lépteivel halad majd előre. A világban bekövetkező változások olyan irányban fognak haladni, amelyekről helyesen írtak elméleti műveikben Marx, Engels és Lénán. Mi kommunisták mélységesen hiszünk a marx-lenini tanok diadalában. Ügy vélem, hogy 3Z emberiség többsége előtt egyre világosabb e tanok nagy életadó ereje. J. RESTON: Előre látja-e ön, hogy az a jelenlegi politika, amely nagyobb politikai szabadságot nyújt az önök országában, tovább folytatódik-e két következő nemzedéken keresztül is? Látja-e a jövőben a gondolatok békés együttélésének magasabb fokát az önök országában, a nézetbelí különbözőségek nagyobb szabadságát? A Szovjetunió útját így képzeli-e el két következő nemzedék élete folyamán? N. SZ. HRUSCSOV: Ezek az ön kérdései arról tanúskodnak, hogy nagyon rosszul ismeri a marx-lenini elméletet. És mégis ezen elmélet ellen harcolnak. Ezért tanulmányozzák ezt jobban s azután nem fognak töbellene harcolni, vagy legalább is jobban felfegyverkeznek e harcra. A marx-lenini tanítás alapján a szocialista társadalom és intézményei fejlődésével, e társadalom emberének fejlődésével, kultúrájának növekedésével, az emberek új erkölcsi jó tulajdonságainak nevelésével egyidejűleg megszűnik az állami szervek egész sorának szükségessége, amelyek ma nélkülözhetetlenek r.hhoz, hogy el lehessen nyomni a szocializmus ellenségeinek azon kísérleteit, amelyekkel el akarják venni a dolgozók nagy vívmányait vagy országunk életébe különféle abnormális jelenségeket akarnak bevezetni. Amikor társadalmunk eléri a kommunizmus stádiumát, azok az intézmények maradnak csak meg, amelyek nélkülözhetetlenül szükségesek lesznek a társadalom normális életének megszervezésére, pl. az ipar, a mezőqazdaság, a kultúra és a szolgáltatások stb. továbbfejlesztésére. Hazánkban ma már nincsenek kizsákmányoló osztályok, és ezután mér egyáltalán nem lesznek semmiféle -osztályok, nem lesznek osztálykülönbségek. A kommunizmusban teljes szabadság lesz, a társadalom valamennyi emberének testvérisége és egyenlősége. Igaz, nekünk és önöknek különböző elképzeléseik vannak a szabadságról. Egyébként, hány éves ön, J. Reston úr? J. RESTON: Negyvennyolc. N. Sz. HRUSCSOV: Ügy vélem, még megélheti azt az időt, amikor felépül a kommunista társadalom, és akkor azután sajnálhatja, hogy oly későn értette meg a szocializmus előnyeit. ÉS akkor valószínűleg a szocializmus ellenzőjéből a szocializmus lelkes hívőjévé válik és nagyon fogja sajnálni, hogy nem volt képes előbb megérteni a marxizmus-leninizmus eszméinek boldogító jelentőségét. Remélem, a szavaim, hogy rosszul ismeri ki magát a marxizmusban, nem sértették meg önt. Vagy dicséretnek tartja ezt? J. RESTON: Egyáltalán nem vagyok megsértve Hruscsov úr, de nem veszem dicséretnek sem, mert természetesen többet kellene tudnom erről a tanról. Szeretném azonban megmondani, hogy egyáltalán nem tudjuk megérteni — főleg ha mérlegeljük az ön jövőbe vetett rendületlen bizalmát, hogy a szovjet uralom negyven éve után, amikor az önök hazájában az embernek az anyagi haladás oly fokát érték el, — miért nem akarnak engedni az országban nagyobb méretű szabadságot. Például az önök költőinek, íróinak és zeneszerzőinek miért kell alkotásukban egyetlen szűk vonal szerint igazodniuk? Nem értjük, hogy például miért vásárolhatok New Yorkban Pravdát, de kartársaim itt nem vehetnek New York Timest. Ismétlem, ez annál érthetetlenebb, ha tekintetbe vesszük, hogy mily teljesen biztosak önök a jövőre nézve. N. Sz. HRUSCSOV: Elsősorban az USA-ban távolról sincs úgy, ahogy ön azt ecseteli. A haladó sajtót az USAban minden módon elnyomják. Másodszor, ha arról, kell beszélnünk, hogy a szovjet emberek miért nem vásárolják az önök újságait, mégis csak ismert tény, hogy az ember azt veszi, amire szüksége van. A mi etrtbereink nem érzik szükségesnek az amerikai újságok olvasását. Amennyiben tájékozva vagyok, az önök lapjai előfizetőinek száma a Szovjetunióban a szó szoros érteimében néhány tíz ember. Ez érthető, a szovjet emberek igazságot akarnak, jó szellemi táplálékuk van, amely segítségükre van az élet jobb elrendezésében, a világtörténés világosabb megértésében. Ha azonnan az önök újságjairól beszelünk, azokoan sok hazugság és téves tájékoztatás jeiemk meg. Miért kenyszerítenénk rá ezt olvasóinkra? Embereinknek jó minőségű termékeket, tehát jó újságokat és folyóiratokat akarunk adni, hogy segítségükre legyenek a belpolitikai és nemzetközi helyzetben való jobb tájékozódásban és ne tévesszék meg őket. Ami a szovjet írókat és költőket illeti, ön nyilvánvalóan teljesen helytelenül ítéli meg alkotó tevékenységüket. J. RESTON: Ügy véli ön, hogy a lengyelországi helyzet túl meszszire ment? Nyugtalanítja ez önt? N. SZ. HRUSCSOV: Lengyelország szuverén és független állam, saját kormánya, államférfiai és politikusai vannak, akiket a nép bízott meg azzal, hogy az országot és a szocializmus építését irányítsák. Üdvözöljük őket és legjobb kívánságainkat küldjük nekik. A lengyel kormány harca azon néhány személy ellen, akik megkísérlik megváltoztatni a lengyel nép által teremtett rendszert, az ország demokratikus alapjainak megszilárdításáért vívott harc. Ezt a harcot támogatja a lengyel dolgozók túlnyomó többsége. Azok, akik szembe szállnak ezzel a harccal, lényegében a reakciós burzsoázia ügynökei és nem képviselik a lengyel nép érdekeit. A lengyel kormány és a Lengyel Egyesült Munkáspárt eléggé bátor és ügyes, hogy ura legyen a helyzetnek, és további sikereket érjen el szocialista államának fejlesztésében. És ami a mi rokonszenvünket illeti, ez teljesen a lengyel nép, a Lengyel Egyesült Munkáspárt mellett van, amely hazájában a szocializmust építi. Hiszünk Lengyelország dolgozó népében, amely senkinek sem szolgáltatja ki szocialista vívmányait. J. ROSTON: Ha Németország hosszú Ideig kettészakítva marad, ez a maga módján nem lesz-e egyenesen kihívás arra, hogy egy új Hitler jöjjön és a népet felhívja, hogv az ország egyesítését csak erőszakkal lehet elérni? Nem gondolja, hogy a Szovjetunió többet nyerne az olyan politikával, amilyent Finnországgal és Ausztriával szemben érvényesített, mint azzal a politikával, mint amilyet Magyarországgal és Kelet-Németországga! szemben alkalmazott? N. SZ. HRUSCSOV: Először a két kérdés közül az elsőre válaszolok önnek. Nem lehet analógia. Ami azt illeti, hogy amint ön mondja, új Hitler tűnne fel, lehet, hogy ez már feltűnt. Vajon nagy különbség van-e Hitler és Adenauer között, valamint felfogásuk között? Adenauer az erőszaknak ugyanazon a pozícióin áll csak lehet, hogy még nem uralja teljesen a Hitler által alkalmazott egész terminológiát. Azonban ma NyugatNémetországban már nagyon aktívak a volt hitlerista tábornokok és más tényezők, sőt Speidel hitlerista tábornok a NATO-ban az egyik vezető tisztet tölti be. Amint látja, Nyugat-Németországban tehát az új Hitler lehet, hogy már feltűnt, és ez természetesen kell, hogy nyugtalanítson. Ma azonban más idOKet elunK; Adenauer nem fejlődhet oda, mint Hitler. Hisz Nemetország egyharmada szocialista állam. Nyugat-Németország nepe sem feledkezhet meg a történelem véres tanulságáról. Más a Szovjetunió, Lengyelország és CsehszlováKia is. Az emoeriség egyharmada ma sikeresen építi a szocialista társadalmat. Jóllehet az, ami Nyugat-Németországban folyik, nyugtalanít bennünket, mégis azon a nézeten vagyunk, hogy a történelem nem fog megismétlődni. Hitler annak idején azzal dicsekedett, hogy egészen az Uraiig megy. Ha Adenauer ma bármit is megkísérel, nem kell sok ahhoz, hogy megállítsuk anélkül, hogy megengednénk, elhagyja saját határait. Európa békeszerető nemzeteit nyugtalanítja Nyugat-Németország militarizálásának politikája, nyugtalanítja őket, hogy ott revansista hangulatot szítanak. Még jobban kell, hogy nyugtalanítsa ez a franciákat, angolokat, belgákat, hollandokat, norvégeket, dánokat és a többi nemzeteket, jóllehet ezen országok uralkodó körei olyan politikát folytatnak, amely elősegíti a német militarizmus újjáélesztését. Szeretnénk közös erőfeszítéssel megakadályozni ezen irányzatok terjedését Nyugat-Németországban. Erre törekszünk és erre fogunk törekedni továbbra is. k militarista erők azonban a nyugati országokban, de főleg az USA-ban ezzel szemben támogatják az ilyen irányzatok és militarista erők fejlődését Nyugat-Németországban. Ez nyugtalanít bennünket, de nem ijeszt meg, mert eléggé erősek vagyunk hozzá, hogy szétzúzzuk az agresszív erőket, ha megkísérelnék új kalandokba bocsátkozni. A német militarizmust és revansizmust ellenzik az összes békeszerető nemzetek, közöttük magának a német népnek legjobb erői is. Nem kételkedünk abban, hogy az amerikai népnek sem érdeke a német militarizmus újjáélesztése. Ami a Szovjetunió politikáját illeti, azokkal a tőkés országokkal szemben, mint Finnország és Ausztria, vagy olyan szocialista országokkal szemben, mint a Német Demokratikus Köztársaság és Magyarország — azt tanácsolhatom önnek, hogy kérdését tegye fel ezen országok képviselőinek, ők valószínűleg jobban tudnak erre válaszolni. J. RESTON: A kommunista sajtószervek világszerte nagyon sokat beszélnek az „ún. magyarországi tanulságról". Mi ez? Amikor a Szovjetuniónak az említett négy országgal kapcsolatos politikájáról kérdeztem, nem beszéltem ezen országok belügyeiről, hanem a szovjet kormánynak velük szemben folytatott politikájáról. Az egyik oldalon Finnországgal és Ausztriával kapcsolatban ésszerű politikát látunk, amely pozitív jelentőségű mind a két országra, mind pedig a Szovjetunióra nézve. Ami KeletNémetországot és Magyarországot illeti, a Szovjetunió egészen másképp viselkedik. N. SZ. HRUSCSOV: Abban, hogy a Szovjetunió a Német Demokratikus Köztársasággal, Magyarországgal vagy más szocialista államokkal való kapcsolatait másképp építi, mint Finnországgal, Ausztriával vagy más tőkés országgal, nincsen semmi csodálatos. Valamennyi szocialista országot a közös cél és érdek, testvéri szocialista szolidaritás fűzi egybe. Mindig és mindenben . testvériesen segítik egymást, és készek bármikor egymás segítségére sietni. A magyar kormány felhívására válaszolva, nem rettentünk vissza még áldozatoktól sem és segítettünk Magyarország munkásosztályának és dolgozó parasztságának szétzúzni az ellenforradalmat, s megvédeni a magyar nép szocialista vívmányait az imperialista reakció mesterkedéseivel szemben, amikor a szocializmus ellenségei megkísérelték elvenni a magyar dolgozóktól mindezen vívmányokat. És ma örülünk, amikor látjuk, hogy Magyarország a normális fejlődés útján halad, s megszilárdul a magyar dolgozók szabad és független szocialista állama. Örömmel tölt el bennünket, hogy amikor Kelet-Németországban a kívülről előidézett konfliktus kirobbant, nem került sor komoly összetűzésekre. Ha azonban akkor felkértek volna bennünket, nem utasítottuk volna el azt, hogy a munkásosztálynak, a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak segítségére siessünk, mert készen állunk bármikor a testvéri szocialista államok segítségére sietni. J. RESTON: Milyen eseményekre került sor a washingtoni és moszkvai kapcsolatokban azóta, hogy Eisenhower elnök és Hruscsov úr a genfi értekezleten találkoztak? N. SZ. HRUSCSOV: A négy nagyhatalom kormányfőinek 1955. évi genfi konferenciája után a nemzetközi heiyzet feszültségének enynitesére irányuló irányzat alakúit ki. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének gondolatai mélyen behatoltak a nemzetek tudatába. Es ez érthető. A nemzetek nem akarnak nemzetközi feszültségben éini, amely új náború keletkezésének közvetlen veszélyét tartalmazza. A különböző államok kormányainak, elsősorban azonban a Szovjetunió és az USA kormányainak minden téren hozzá kellene járulraok ezen irányzatok továbbfejlesztéséhez és nem szabad megengedniök a viszszatérést, a „hidegháború" legroszszabb napjaihoz vezető úthoz való visszatérést. Ami a Szovjetuniót illeti, hazánk lépésről lépésre ebben az irányban halad, igyekezve megszilárdítani a nemzetek hitét a világbéke megőrzésének lehetőségében és a koilektiv biztonság lehetőségében. A vezető államférfiak látogatásai a Szovjetunióban és más országokban, számos parlamenti, kormány- és társadalmi küldöttség, amelyek különböző államokból érkeztek a Szovjetunióba, a szovjet kormány világos konstruktív leszerelési javaslatai, a nemzetközi feszültség enyhítésére és az új háború kirobbanásának veszélye kiküszöbölésére tett javaslatai a Szovjetunió konkrét lépései a békés kereskedelmi, tudományos, kulturális kapcsolatok fejlesztésére, a turistaforgalom és számos más dolog fejlesztésére, mind azt a célt szolgálja, hogy megszilárdítsuk az államok közötti bizalmat, fejlesszük közöttük a baráti és együttműködési kapcsolatokat, megszilárdítsuk kivétel nélkül valamennyi nemzet békéjét és biztonságát. S hogyan válaszoltak a nyugati nagyhatalmak a Szovjetunió e konstruktív, békeszerető lépéseire? Sajnos, erőfeszítéseiket arra összpontosították, hogy aláássák a „genfi szellemet", megakadályozzák a nemzetközi feszültség további enyhülését. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, emlékeztetek arra, hogy már 1955 decemberében, vagyis néhány hónappal a genfi konferencia után a NATO tanácsának ülésén hivatalosan bejelentették az atom- és hidrogénfegyv°reknek, mint az Atlanti Tömb tagállamai fő fegyverei használatának irányvonalát. Á következő időszakban a nyugati hatalmak ebben az irányban további lépéseket tettek: az Egyesült Államok megkezdték különleges, atomfegyverekkel felszerelt katonai egységeik elhelyezését idegen területeken, Angliának amerikai rakétafegyverszállítmányokat ígértek és megkezdték a gyakorlatban Nyugat-Németországnak nukleáris és termonukleáris fegyverekkel való felfegyverzésére irányuló tervek megvalósítását. Teljes joggal állíthatjuk, hogy Genf után a béke és a nemzetközi feszültség enyhülése lényegében teljesen a nyugati nagyhatalmak és elsősorban az USA, Nagy-Britannia és Franciaország álláspontjától függött. És mégis éppen e nagyhatalmak miatt az emberiség az utolsó két évber nem egyszer szemtől szembe került a világháború veszélyével. Franciaország algériai háborúja, Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael embertelen támadása Egyiptom ellen, a magyarországi ellenforradalom előkészítése és kirobbantása, Nagy-Britannia katonai akciói Jemenben és Ománban, az ún. Dulles- és Eisenhowerdoktrina kihirdetése, amely eszkö, volt az USA közvetlen fegyveres intervenciójának leplezésére a közelés középkeleti országok belügyeibe mint ahogy Jordániában történt, i független szíriai államra gyakorol politikai és katonai nyomás stb. stb. Hiszen mindezekben az agresszív akciókban még sem a Szovjetunió : bűnös. Ezek tények és s tények elől nen lehet kitérni. Nincs jogunk hailgatn arról sem, hogy az utóbbi időbén világot újból háborús veszély fenye geti. A független állam — a Sziris Köztársaság elleni provokációkra, fe nyegetésekre, zsarolásra és megfé lemlítési kampányra gondolunk. Szeretném önnek, Reston úr, a kö vetkezőket mondani: Ha nem fékezi meg az agresszív erőket, akkor na gyon súlyos eseményekre kerüihe sor. Bizonyára tudja, hogy Dulie úrnak és az •amerikai kormány má vezető személyiségeinek megbízásábť nemrégen a Közép- és Közel-Kelete járt Henderson. Más országokon ki vül ellátogatott Törökországba is. Is meretes, milyen küldetése volt Hen dersonnak: megkísérelte megszervez ni az arab országok támadását Szíri ellen. És ma, amikor ez a terv rneghiú sült, amikor Henderson és az ť irányító emberek megállapítottá] (Folytatás a 3. oldalon.)