Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)
1957-10-11 / 283. szám, péntek
A wrocla wi Állami Színház együttesének zárőelőadása Bertold Brecht: Koldusopera RENDKÍVÜLI érdeklődéssel és kíváncsisággal vártuk Bertold Brecht, a nagy német drámairó Koldusoperájának bemutatását lengyel vendégeink előadásában. A kíváncsiság indokolt volt, hiszen a bratislavai közönségnek nem volt még alkalma látni ezt a művet, a kritikus pedig örült annak, hogy az előadás után párhuzamot vonhat a wroclawi Állami Színház és a prágai E. F. Burián színház, a D—34, Brechtinscenációi között. Bátran állíthatjuk, hogy a csehszlovák dó eszmei funkcióját. Ez a koncepció — búr minden vitán felül ellentétben áll a brechti elgondolással — nem roppanna össze akkor, ha kiváló hanganyaggal rendelkező színészekre támaszkodhatna. Sajnos — egy két kivételtől eltekintve — a wroclawi színművészek minden igyekezetük ellenére sem tudták megmenteni a rendezői felfogást. Az előadás véleményünk szerint helyenként operetté, sőt operett paródiává hamisította Brecht koldusoperáját. Ez a komoly hiba az oka anA Koldusopera egyik jelenete a 1 engyel színművészek előadásában. burzsoá köztársaság idején a D—34 rendezésében ezen a darabon szinte egy egész generáció nevelkedett haladó szellemben. A kizsákmányolók embertelenséyének és aljasságának megvetésére tanított ez a darab. Mert olyan műről van szó, amelyet ma is látnia kellene mindenkinek, elsősorban a fiataloknak, hogy szemük nyíljon, milyen korhadt volt a múlt társadalma, milyen ingoványon kellett átlábolni, hogy a szocializmus szilárd talajára érjünk és mivel kell ma is szembe szállnia a tőkés országok elnyomottainak. Bertold Brechtet műve megírására ugyan a XVIII-. századbeli angol költő, John Gay szatírája késztette és Koldusoperája ebben a században játszódik le, de bemutatása 1928-ban éppen azért vert nagy hullámokat, mert a szerző bátran szemébe vágja kora burzsoáziájának feslettségét, rothadtságát és a művészet igaz eszközeivel hirdeti a koldusok, a nyomorultak igazát. E. F. Burián hűen adja vissza Brecht müvét, mert társadalmi mondanivalóját helyezi a cselekmény középpontjába, ennek kidomborítására használ fel a legcélszerűbben minden rendelkezésére álló eszközt és a zene is cqak ennek az aláfestését szolgálja. Lengyel vendégeink ezzel szemben zgészen más felfogásban vitték színre 3 Koldusoperát. A 'rendező (Jakub Rotbaum) elsősorban Kurt Weill kétségtelenül értékes melódiáira épít és akarvaikaratlanul az operett síkjára viszi a darabot. Ennek következtében elsekélyesíti a Koldusopera rendkívül halanak, hogy az előadást nem tartjuk sikeresnek. Lengyel vendégeink bemutatkozása N. A. Osztrovszkij drámájában sokká', színvonalasabb volt. A szereplők közül főleg Irena Szymkiewicz tetszett a „koldusok királya" leányának, Pollynak mértéktartással és üdén megjátszott szerepében. Dicséretet érdemel az „Enyveskezű" szerepét alakító Boguslav Danielewski elsősorban kellemes, gazdagon csengő hangjáért. Kielégített Brownt, a londoni rendőrfőnököt alakító Alexander Oledzki is és néhány epizódszereplő. Fenntartással fogadtuk Peachum, a koldusok királya •figurájában Jerzy Adamczak alakítását; úgy -hisszük, hogy mozdulatai, szérepmondásci túlexponált és helyenként művészi egyhúrúságról tanúskodik. Macheath, a gonosztevők bandája vezérének szerepében Zbigniew Wójcik nem tudott elég hatásosan olyan alakot formálni a színpadon, amely elhitetné velünk, hogy a nők bálványozzák és a férfiak rettegnek tőle. A zenekar Jan Marynowski vezényletével feladatát jól oldotta meg és a képzőművészi koncepcióval kapcsolatban sincs komolyabb fenntartásunk, eltekintve egy-két f ormaliszt ikusan ható megoldástól. ÖSSZEGEZVE: magas mércét vettünk alapul a wroclawi színház előadásának értékelésénél és így nem csoda, hogy ez a különben tehetséges együttes, — az erősen vitatható rendezői felfogás következtében — a két záróelöadáson nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Gály Iván B Érdekes számok Prága kulturális életéből Most állítják össze Prága kulturális tervét a következő évre. A fővárosi színházak 1958. évben 54 bemutató előadásra készülnek. Ez azt jelenti, hogy a 11 színház közül sgyre átlagban 6 új darab bemutatója esik. Összesen 4145 előadást terveznek, azaz 66-tal többet, mint az idei évre. A FOK szimfonikus zenekar 110 -langversenyt és 25 rádiószereplést ;ervez. A látogatók száma kevesebb esz, mert a kerületi városokban tervezett hangversenyeket a prágainál íisebb befogadóképességű termekben rendezik. Két új fiókkönyvtár felállítását ervezik. ÍPrágában összesen 17 önálló rönyvtár létezik, 59 fiókkal, ebből 26 i fiatalkorúak rendelkezésére áll. A Július Fučík Kultúra és Pihenés Parkja jövőre 200 ezerrel több Iátojatóra számít. A különböző rendezvények száma 1350 lesz. Prágának 82 mozija van, főleg a jelvárosban. Ojabb mozik a most ipülő városrészekben lesznek, hogy a >elvároíi mozikat tehermentesítsék. Két mozit széles filmek vetítésére ilakítanak át, korszerűsítik a Fuííkparkot, a népszerű prágai állatkertet és a Reprezentációs Házat. A Városi Múzeum 18 kiállítás megrendezését vette tervbe. Mire készül Bratislava? (jó) A Szovjet filmgyártás a közeljövőben több filmben örökíti meg a feledhetetlen moszkvai VI. Világifjúsági Találkozót. A fesztivál Moszkva című ötrészes angol • nyelvű filmjét, valamennyi Moszkvában tartózkcdó külföldi küldöttség ajándékba kapta. Még e hónapban elkészül az egész estét betöltő. Barátságot kötöttünk Moszkvában, Nemzetközi hangverseny, című színes film és egy cirkuszfilm. A szélesvásznú mozik számára kéázül A fesztivál napjaiban című film. Charlie Chaplin Londonban az Egy király New Yorkban című filmjének bemutatóján az újságírók előtt kijelentette, nem szándékozik többé a régi vidám csavargót életrekelteni filmen. „Ez a figura ma már nem anynyira mulatságos, mint valamikor, de különben is kissé testes vagyok már hozzá." A terem előtti hall egyik sarkában volt a szovjetkongresszus' mandátumvizsgáló bizottságának az irodája. Figyeltem az újonnan érkezett küldötteket. Szakállas katonák, feketezubbonyos munkasok és néhány hcŕozúha.iú parasž* A szolgálatban Jevő fiatal iány, Plehanov Jegyisztvocsoportjának tagja, megvetően mosolygott: „Bizony, ezek nem olyanok, mint az első kongresszus küldöttei. Nézze csak — a tudatlanság és a durvaság szinte lerí róluk: A legalacsonyabb néprétegek ..." Igaza volt. Oroszországban fenekestül felfordult minden, ami lent volt, az most a felszínre került. A mandátumvizsgáló bizottság, melyet még a régi Végrehajtó Bizottság jelölt ki, egyre-másra utasította vissza a küldötteket. De Karahan, a bolsevik Központi Bizottság tagja csak mosolygott: „Ne törődjetek vele, majd ha itt lesz az ideje, gondunk lesz rá, hogy megkapjátok a helyeteket." ,,A „Rabocsij i Szóidat" ezt írta: „Az összoroszországi kongresszus küldötteinek figyelmét felhívjuk a Szervező Bizottság egyes tagjainak olyan irányú kísérleteire, hogy meghiúsítsák a kongresszust, azt híresztelve, hogy nem fog összeülni, és hogy a küldöttek jobban tennék, ha elhagynál? Petrográdot... Ne adjanak hitelt az ilyen hazugságoknak ... Nagy események előestéjén vagyunk ..." Nyilvánvaló volt, hogy november 2-án nem gyűlik egybe elég küldött ahhoz, hogy a kongresszus határozatképes legyen, s ezért a kongresszus megnyitását november 7-ére kellett halasztani. De most már az egész ország mozgásban volt. A mensevikek és az eszerek felismerve vereségüket, hirtelen taktikát változtattak, s táviratilag utasították vidéki szervezeteiket, hogy minél több „mérsékelt" szocialistát válasszanak meg küldöttnek. Ugyanakkor a Parasztszovjetek Végrehajtó Bizottsága December 13ára rendkívüli parasztkongresszust hívott egybe, hogy ellensúlyozza a munkások és a katonák esetleges akcióját. A kérdés az volt, hogy mit fognak tenni a bolsevikok. A városban olyan hírek terjedtek el, hogy a munkások és a katonák fegyveres „demonstrációt" — tüntetést — terveznek. A polgári és a reakciós sajtó fegyveres felkelést jósolt, és a Petrográdi Szovjet letartóztatását vagy legalábbis a kongresszus egybehívásának megakadályozását követelte a kormánytól. Olyan lapok, mint a „Novaja Rusz", az összes bolsevikok lemészárlására szólítottak fel. Gorkij lapja, a „Novaja Zsizny", egyetértett a bolsevikokkal abban, hogy a reakció szét akarja zúzni a forradalmat, és szükség esetén fegyverrel kell vele szembeszállni, dé úgy vélte, hogy a forradalmi demokrácia összes pártjainak egységes táborba kell tömörülniük. „Amíg a demokrácia netn szervezte meg fő erőit, amíg az ellenállás vele szemben még erős, nem helyes, ha támadásba megyünk át. De ha az ellenséges elemek erőszakot alkalmaznak, akkor a forradalmi demokráciának harcba kell szállnia, hogy megragadja a hatalmat, és akkor a nép legszélesebb rétegei támogatni fogják ..." Gorkij rámutatott arra, hogy a reakciós lapok és a kormánysajtó provokálják a bolsevikokat. Egyébként úgy vélte, hogy egy felkelés csak egy új Kornyilov számára egyengetné az utat. Felszólította a bolsevikokat, hogy cáfolják meg ezeket a híreszteléseket. A mensevik „Gyeny"-ben Potreszov egy térképpel illusztrált szenzációs cikkben „leleplezte" az állítólagos titkos bolsevik haditervet. A házfalak, mintegy varázsütésre megteltek proklamációkkal, felhívásokkal, melyeket a „mérsékeltek" és a konzervatív pártok, valamint a Szovjetek Végrehajtó Bizottsága adtak ki, s amelyek minden „tüntetést" elítéltek és kérték a munkásokat, meg a katonákat, hogy ne hallgassanak az agitátorokra. Az eszer párt katonai szekciója például ezt írta: „Ismét azt beszélik a városban, hogy fegyveres tüntetésre készülnek. Mi a forrása ezeknek a híreknek? Milyen szervezetek megbízásából hirdetik a felkelést ezek az agitátorok? A bolsevikok, akikhez a Végrehajtó Bizottságban kérdést intéztünk, tagadták, hogy ezekhez bármi közük is volna... De ezek a híresztelések nagy veszélyt rejtenek magukban. Könnyen megtörténhet, hogy forrófejű egyének, nem véve figyelembe a munkások, katonák és parasztok többségének hangulatát, a munkások és katonák egy részét kiviszik az utcára, és felkelésre izgatják őket... E szömyű időkben, melyeket most a forradalmi Oroszország átél, minden felkelés könnyen polgárháborúhoz vezethet, s ennek a proletariátus oly sok fáradság árán felépített szervezeteinek a szétzúzása lehet a következménye ... Az ellenforradalmi összeesküvők felakarják használni a felkelést arra, hogy a forradalmat megsemmisítsék, utat nyissanak Vilmosnak, és meghiúsítsák az A'kotmányozó Gyűlés egybehívását... Senki se hagyja el őrhelyét! Ne menjünk ki az utcára!" Október 28-án a Szmoinij folyosóján beszélgettem Kamenvewel. Vörös kecskeszakállas, .gall mozgékonyságú emberke. Nem volt biztos benne, hogy, a küldöttek elegendő számban gyűlnek-e összes a kongresszusra. „Ha lesz kongresszus — mondotta —, akkor az a nép túlnyomó többségének akaratát fogja kifejezni. És ha a többség, amit remélek, bolsevik lesz, akikor követelni fogjuk, hogy a hatalmat adják át a szovjeteknek, és az Ideiglenes Kormány kénytelen lesz lemondani..." Volodarszkij, egy szemüveges, nyúlánk, beteges arcszinü, sápadt fiatalember, határozottabb volt: „Liberék, Danék és a többi kompromisszum-párti szabotálják a kongresszust.. Ha próbálkozásuk sikerrel jár — nos, akkor eléggé reálisak leszünk, hogy függetlenítsük magunkat ettől!" Jegyzeteimben a következő újsSgkivágásokat találom október 29-rftl: „Mogiljov, főhadiszállás. Ide összpontosítják a lojális gárdsezredeket, a „vad hadosztályt", a kozákokat és a halálzászlóaljakat." „A pavlovszki, Carszkoje Szeld-i és a peterhofi tisztiiskolákat a kormány retrográdba rendelte. Oranienbaumi tisztiiskolások érkeztek a várasba." „A petrográdi helyőrség páncéloshadosztályának egy része a TéW Palotában állomásozik." „A szeszrtorecki állami fegyvergyár Trockij parancsára több ezer fegyvert oszt ki a petrográdi munkásság küldötteinek." „A Nyizsnyij LityejnlJ negyedben a városi milícia gyűlésén határozatot hoznak, mely követeli a hatalom átadását a szovjeteknek." Ez csak ízelítő e lázas napok krónikájából, amikor mindenki tudta, hogy valami történni fog, de senki sem tudta pontosan, hogy mi. A Petrográdi Szovjetnek oktöbeír 30-án éjszaka « Szmolnijban tartott ülésén Trockij kijelentette, hogy a burzsoá sajtónak az az állítása, afnely szerint a szovjet fegyveres felkelésre készül, nem egyéb, mint „a reakciósoknak a szovjetkongresszus lejáratására és meghiúsítására irányuló kísérlete ... A Petrográdi Szovjet nem rendelt el semmiféle tüntetést. Ha erre szükség lesz, meg fogjuk tenni, és a petrográdi helyőrség támogatni fog bennünket... A kormány ellenforradalmat készít elő; és mi kíméletlen és döntő offenzívával fogunk válaszolni" Igaz, hogy a Petrográdi Szovjet nem rendelt el tüntetést, de október 23-án a bolsevik párt Központi Bizottsága egy a hajnali órákba nyúló ülésén foglalkozott a fegyveres felkelés kérdésével. Jelen voltak a párt intellektueljei, a vezetők, a pétervéri munkások és a helyőrség képviselői. Az értelmiségiek közül csak Lenin és Trockij foglalt állást a felkelés mellett. Maguk a. katonai szakértők is ellene nyilatkoztak. Szavaztak. A fegyveres felkelést elvetették! Ekkor felállt egy munkás, arc/ •!torzult a dühtől: „A petrográdi proletariátus nevében beszélek" — mondta rekedt hangon. „Mi a felkelés mellett vagyunk. Csináljatok, amit akartok, de azt megmondom, ha megengeditek, hogy szétugrasszák a szovjeteket,' akkor többé semmi közünk hozzátok!" Néhány katona csatlakozott hozzá ... Újabb szavazás — és a fegyveres felkelést megszavazták. (John Reednek a Központi Bizottság október 23-án tartott ülésére vonatkozó elbeszélésébe több tévedés csúszott be. Re«d ugyanis, aki mások tájékoztatására volt utalva a Központi Bizottság e két ülésén lefolyt vitákat és az ott hoíott határozatokat illetően, minthogy ezek az ülések, főleg Lenin jelenléte miatt, nagymértékben konspirativ jellegűek voltak, itt összekever két ülést — az október 23-it és az október 29-it. Az októoer ?3-i Központi Bizottsági ülésre vonatkozólaq lásd Lenin Művei, 26. köt., Szikra, 1952, 50. jegyzet. — Ford.] A jegyzőkönyből kitűnik, hogy az októbpr 23-i ülés tizenkét részvevője közül csak Kamenyev és Zinovjev szavazott Leninnek azon határozati javaslata ellen, amely szerint a „fegyveres felkelés elkerülhetetlen és teljesen megérett", és hogy az október 29-i ülésen, amelyen a felkelés kérdéseiben végleges határozatot hoztak, és amelynek több részvevője volt és John Reed valószínűleg erre az ülésre gondol, húszan szavaztak Lenin javaslata mellett, ketten ellene, és hárman tartózkodtak a szavazástól. A Központi Bizottság és a bolsevik párt vezető tagjai közül ez alkalommal is csak Kamenyev és Zinovjev ellenezte a döntő akciót. — Az angol kiadás jegyzete.) A bolsevikok jobbszárnya azcnban Rjazanov, Kamenyev és Zinovjev vezetésével továbbra is a fegyveres felkelés ellen agitált. Október 31-én reggel a „Rabocsij Puty"-ban megjelent Lenin „Levél az elvtársakhoz" című irésának első része, a világ egyik legbátrabb politikai propagandairata. Ebben Lenin kifejtette a felkelés mellett szóló érveit, válaszolva Kamenyev és Rjazanov ellenvetéseire. „Vagy a sminden hatalmat a szovjeteknek« jelszó nyílt megtagadása, vagy felkelés. Középút nincs." Ugyanaznap délután a köztársasági tanácsban Miljukov, a kadetok vezére, ragyogó és éleshangú beszédet mondott, amelyben németbarátként bélyegezte a Szkobelev-féle „Nakaz"-^ kárhoztatta a „forradalmi demokráciát", mely tönkreteszi Oroszországot. Gyűnyolta Tyerescsenkót, nyíltan kijelentette, hogy a német diplomácia toronymagasságban áll az orosz diplomácia felett... A baloldali padokról egész beszéde alatt szüntelen' közbekiáltások, lárma. A kormány nem becsülhette le a bolsevik propaganda sikerének .^lentőségét. Október 29-én a kormány és • Köztársasági Tanács közös bizottsága sietve megszavazott két törvényt. Az egyik arról intézkedik, hogy a földet ideiglenesen átadják a parasztoknak, a másik erélyes békepolitikát ígér. Másnap Kerenszkij felfüggesztette a halálbüntetést a hadseregben. Ugyanaznap délután ünnepélyesen megnyitották „a köztársaság megszilárdítására, az anarchia és az ellenforradalom leküzdésére alakított bizottság" első ülését —, erről a bizottságról egyébként a történelemben semmi további utalást nem találunk. Másnap reggel két más tudósítóval együtt meginterjúvoltam Kerenszkijt. Ez volt az utolsó alkalom, hogy újságírókat fogadott. Keserű hangon mondotta: „Az orosz nép gazdaságilag kimerült, és csalódott a szövetségesekben! A világ azt hiszi, hogy az orosz forradalomnak vége vah. Tévedés. Az orosz forradalom még csak most kezdődik..." Kerenszkij talán maga sem tudta, mennyire teljesedésbe megy jóslata. Október 30-án jelen voltam a Petrográdi Szovjet viharos éjszakai' ülésén. A „mérsékelt" szocialista értelmiségiek, tisztek, a Központi Végrehajtó Bizottság, a katonaszovjétek tagjai nagy számban megjelentek. Munkások, parasztok és közkatonák szólaltak fel ellenük, szenvedélyesen, egyszerű szavakkal. Egy paraszt a tveri zavargásokról beszélt, mezeket az agrárbizottságok letartóztatása idézett elő. „Ez a Kerenszkij — kiáltotta — nem egyéb, mint a földbirtokosok pajzsa. Tudják, hogy az Alkotmányozó Gyűlésen mindenképpen elvesszük a földjüket, ezért próbálják megakadályozná a gyűlés egybehívását!" ' . Egy gépész a Putytlov-gvárból elmondotta, hogy a vezetők sorra leállítják a gyári részlegeket, azzal az indokolással, hogy nincs szén, se nyersanyag;, de az üzemi bizottság óriási rejtett készleteket talált. „Ez provokáció" — mondotta. — „Ki akarnak bennünket éheztetni, erőszakos fellépésre akarják kényszeríteni a munkásságot!" Egy katona emelkedett szólásra: „Testvérek! Azoknak az üdvözletét hczcm nektek, akik saját sfrgödrüket ássák — a lövészárkokat!" Utána egy sovány, nyúlánk fiatal katona állt fel. Hatalmas tapsvihar fogadta. Csudnovszkij volt, akiről az a hír járta, hogy a júliusi harcokban elesett, és aki most — íme — feltámadt. „A katonák tömegei nem bíznak többé tisztjeikben. A hadswegbizottságok pedig, amelyek ellenezték szovjetünk összehívását, elárultak bennünket... A katonák ragaszkodnak ahhoz, hogy az Alkotmányozó Gyűlést a kitűzött napra összehívják. Akik ezt halogatni merészelik, azt átokkal sújtják, mégpedig nem plátói érteleim) en, mert a hadseregnek ágyúi is varrnak..." Azután beszélt arról a választási hadjáratról, amely az 5. hadseregben az Alkotmányozó Gyűléssel kapcsolatban folyik. „A tisztek és főleg a mensevikek meg az eszerek mindent elkövetnek, hogy a bolsevikok tevékenységét megbénítsák. Lapjaink a lövészárkokból ki vannak tiltva, szónokainkat letartóztatják." (Folytatjuk) ŰJ SZÖ 5 ft 1957. október 12.