Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-05 / 277. szám, szombat

Az ipar szervezésének, irányításának, tervezésének és pénzellátásának kérdéseiről Viliam Široký elvtárs beszámolója a CSKP Központi Bizottságának 1957. sz pSember 30-i ülésén (Folytatás a 2. oldalról.) I el kell érni, a vállalatok szükségleteit | nak a kimutatásoknak a rendszerével, mustől és a gazdasági elemzések szolgáló nyilvántartási rendszer leg- i amelyek az egész népgazdaság irányímegbizható támaszává váljon. Végül I nagyobb mérvű egybehangolását azok- j tásához szükségesek. A pénzellátás és a hitel nagy szerepe Pjg Az értéktörvény és a végzett [Sj munka szerint való elosztás törvényének jobb kihasználása, a minőségi mutatószámok növekvő szerepe és jelentősége, a legnagyobb mérvű hatékonyság követelménye minden fokon és népgazdaságunk munkájának minden szakaszán az elmélyülő decentralizációval együtt, előtérbe állítja a pénzügyek és a hitel szerepét. Népgazdaságunk eddigi irányításának egyik igen komoly hibája az a tény, hogy a oénzügyi szervek kevéssé tevékenyen hatnak a termelésre, hogy a pénzügyek inkább az adminisztratív felügyelet és ellenőrzés eszköze lettek, hogy nem használták ki a pénzügyek gazdasági hatását a tervezés és irányítás munkájában. A pénzügyeket a legtöbb esetben egyszerűen alárendelték a termelési mutatószámoknak, ugyanakkor túlzottan összpontosították a tervezést és a népgazdaság irányítását. Ez hozzájárult a pénzügyek jelentőségének lebecsüléséhez, noha ez a munkaszakasz a központi irányítószervek fontos eszköze és a gazdasági ösztönző tényezők érvényesítésének alapja. A vállalatok tekintet nélkül a gazdaságosság követelményeire és valamennyi tervfeladat teljesítésére, pénzt igyekeztek szerezni és ez odavezetett, hogy sok esetben a vállalatok korlátolt nyersanyag-, készáru beszerzési, beruházási stb. lehetőségek mellett kellő, sőt fölösleges pénzügyi eszközökkel rendelkeznek, vagyis a pénzgazdálkodás elveszti mozgósító jelentőségét. Föltétlenül szükséges, hogy lényegesen jobban és tökéletesebben oldjuk meg a termelés pénzügyi-gazdasági kérdéseit, megfontoltan használjuk ki a gazdasági ösztönző tényezőket, és e célnak alárendeljük vállalataink pénzügyi biztosításának módszereit. A pénzügyek és a hitel szerepének növelése oda kell, hogy vezessen, hogy a vállalatok nagyobb felelősséget viseljenek munkájuk eredményeiért, mégpedig mind a termelési feladatok teljesítéséért, mind a termelés gazdaságosságáért és hogy azok a vállalatok, amelyek jobban gazdálkodnak, nagyobb mértékben elégíthessék ki szükségleteiket is, a beruházásokat beszámítva, és a következő években saját anyagi eszközeikből biztosíthassák fejlődésüket. Emellett szem előtt kell tartanunk, hogy a pénzügyek szerepe a decentralizáció következtében megnő, mivel a pénz- és hitelgazdálkodási rendszer az egyetlen tényező kell, hogy maradjon, amely feltétlenül szükséges a központi tervirányítás és ellenőrzés biztosítására, a terv egyensúlyának és arányosságának biztosítására. Ezek a fontos és vitathatatlan feladatok teljes összhangban kell, hogy álljanak a vállalatok önálló elszámolási jogaival, a gazdasági ösztönző tényezők kihasználásának lehetőségeivel és a lehető legnagyobb mértékben elő kell mozdítaniuk a vállalatok kezdeményezését. A tervezés módszereinek tökéletesítése és a távlati tervezés feladatainak növelése a terv minőségi mutatószámai közül előtérbe állítja a hasznot és a rentabilitást. Az egyes iparágakban hosszúlejáratú pénzügyi kereteket állapítanak meg az egyes szervezeti fokozatok számára, amelyek konkrétan irányítják a beruházási politika végrehajtását és az ötéves tervekkel egyidejűleg hosszúlejáratú pénzügyi normákat is szabnak meg, amilyenek például a részesedés növekedő haszonban és a fő alapokból való leírásban. Ezeket a hosszúlejáratú mutatószámokat első ízben az 1959 és 1960-as évekre állapítják meg. A vállalatok haszonnövekedési és leírási részesedéseket kapnak majd. Ezeket a pénzügyi eszközöket beruházásokra, nagy javításokra és saját forgóeszközeik kiegészítésére használják fel. EzáLtal jobban kihasználják a központosított és decentralizált pénzügyi biztosítás formáit és megfelelő viszonyt teremtenek a vállalat szükségleteinek kielégítése és azok között a pénzügyi eszközök között, amelyeket a vállalat _ teremt magának e szükségletek fedezésére. Ahhoz, hogy a gazdasági gyakorlatban kihasználhassuk a hasznot és a rentabilitást, kellő előfeltételeket teremtett az alapok általános leltározása és az állami nagykereskedelmi árak 1951. január 1-i hatállyal való szabályozása. Az állami nagykereskedelmi árak rerrdezése során ugyanis abból indultak ki, hogy a nagykereskedelmi árak kedvező arányban legyenek a termelési önköltségekkel és hogy itt jobban hasonlíthassák össze az egyes gyártmányok és különböző vállalatok rentabilitását. Az évi tervek mutatószámainak egyszerűsítésével egyszerűsödnek az állami költségvetés mutatószámai is. A gazdasági tényezők jobb érvényesítése a népgazdaságban azt is jelenti, hogy növeljük a hitel jelentőségét, és emellett egyszerűsítsük a hitelrendszert, s fokozzuk a bankok és vállalatok részvételét a hitelek tervezésében. Annak érdekében, hogy lényegesen megjavítsuk a koronaellenőrzést és ezáltal erősítsük a terv teljesítését célzó gazdasági ösztönzést, növelni kell a hitelkamatok jelentőségét és megszüntetni a mai nem kívánatos automatikus hitelbenyújtást. A pénzügyek és a hitel szerepének növelése a népgazdaság irányításának rendszerében új igényes feladatok elé állítja a pénzügyi szerveket, az egyes minisztériumok és nemzeti bizottságok pénzügyi szakosztályának, valamint a bankoknak dolgozóit. A népgazdaság irányítása hatékonyságának fokozása megköveteli, hogy növeljük az állami bank, 'elsősorban a bankfiókok szerepét a gazdasági ösztönző tényezők érvényesítésében a vállalatoknál, a vállalatok gazdaságának mélyreható ismerete és tüzetes elemzése alapján. Az a körülmény, hogy az eddig központilag irányított pénzügyi eszközök egy részét a jövőben a vállalatok rendelkezésére bocsátjuk, valamint a vállalatok kitér I jedt illetékessége és felelőssége megköveteli, hogy a pénzügyi és hitelrendszer szervei következetesen és nagy szakértelemmel elősegítsék már a ^helyszínen a központi tervfeladatok biztosítását. Ezeknek és további más intézkedéseknek az alapján pontosan meg kell határozni az önálló elszámoló vállalatok jellegét, jogait és kötelességeit. Az önálló elszámolás rendszerének megszilárdításával nagy jelentőségű lesz az az elv is, hogy a jövőben nem az állami költségvetésből egyenlítik? ki a vállalatok veszteségét, haAem a vállalat a következő években is viselni lesz kénytelen veszteséges gazdálkodásának következményeit. Tudatosítani kell, hogy mindezek az intézkedések negatív értelemben is' éreztethetik hatásukat. A gazdasági eredmény szerepének fokozása arra csábíthatja a vállalatokat, hogy. hajszolják a hasznot, tekintet nélkül a társadalmi érdekekre, hogy az árufajták összeállítását megváltoztatva, olyan úton igyekszenek haladni, amely a legnyereségesebb gyártmányokat helyezi előtérbe, tekintet nélkül a fogyasztókra, hogy ne tartsák be a technológiai folyamatokat és a munkaigényességet, hogy igyekezzenek emelni az árakat, hogy csökkentsék a gyártmányok- minőségét, lebecsüljék a leírásokat, elhanyagolják a fő javításokat és karbantartást, helytelenül értékeljék a készleteket stb. Az irányító szervek fontos feladata lesz, hogy szembeszálljanak ezzel a veszéllyel, megerősítsék a szállító és a fogyasztó kapcsolatának gazdasági jellegét és az árviszonyokat egybehangolják a népgazdaság szükségleteivel. Biztosítani kell továbbá, hogy évente komplex módon elemezzék minden vállalat munkáját és eközben mindenekelőtt azt vizsgálják, hogyan biztosítja a vállalat a társadalom szükségleteinek kielégítését, hogyan gondoskodik a reá bízott termelési alapokról, hogyan biztosítja a bővített újratermelést stb.; e szerint állapítják majd'meg az évi eredményektől függően a prémiumokat. Az ipar irányításában történő változásokról H

Nagy figyelmet fordítottunk az ipar szervezésének kérdéseire. A múltban gyakran tapasztalhattuk, hogy a szervezési kérdések megoldásában egyoldalúan szubjektív, sematikus, ártalmas irányzatok nyilvánultak meg. Efféle törekvések még ma is megfigyelhetők. A szervezés soha sem lehet -öncélú, összhangban kell állania a párt követte elvekkel és célkitűzésekkel, és nemcsak az illető gazdasági ágazat szempontjain kell alapulnia, hanem az egész népgazdaság szükségletein is. A múltból a rögtönzések és elsietett szerződések nem egy példáját ismerjük, amelyeket ismételten megbíráltunk. Az iparban most bekövetkező szervezési változásokat tehát abból a szempontból kell végrehajtanunk, hogy elérjük alapvető célkitűzésünket: fokozzuk az irányítás gazdasági hatékonyságát a népgazdaság hatékonysága növelésének és azoknak a tényleges előfeltételeknek a megteremtése érdekében, amelyek biztosítják a dolgozók nagyobb mérvű részvételét az irányításban. Az ipar új szervezetére vonatkozó javaslatok tulajdonképpen a decentralizáció következetes továbbvitelét jelentik a demokratikus centralizmus szellemében a tavalyi országos pártkonferencia irányelveinek megfelelően. Azok* az elvek, amelyeket akkor részleteztünk, amikor a központi hivatalok hatáskörének jelentős részét a nemzeti bizottságokra ruháztuk át, fokozott mértékben érvényesek az iparra. A szocialista ipar ereje egységes központi irányításában van. Ezen semmi sem változik és nem is változhatik. A technika mai fejlettségi fokán elképzelhetetlen az ipar sikeres gyarapodása, központi irányítás nélkül. Arról van szó azonban, hogy ez a központi irányítás csupán, az alapvető kérdéseket érintse és a lehető legnagyobb mértékben biztosítsa a vállalatok önállóságát, kezdeményezésük érvényesítését és hogy a termelés egész operatív irányítása a vállalatokra szálljon át. Erre irányulnak az előterjesztett alapelvek. Meg akarunk szüntetni mindent, ami megköti a vállalatok kezdeményezését, véget akarunk vetni a fölösleges adminisztrálásnak és bürokratikus huzavonáknak. Az előterjesztett elvek konkrétizálását szolgáló valamennyi intézkedést az a szellem kell, hogy áthassa, amely szervesen egybekapcsolja a szocialista demokratizmus elveit az egységes központi vezetéssel. Az ipar új szervezetének első és alapvető követelménye, olyan komplex termelési és gazdasági egységek létesítése, amelyek képesek önállóan megoldani a műszaki fejlődés, a termelési alap kiterjesztése, az ellátás és az értékesítés kérdéseit. Ilyen termelési-gazdasági egység lesz-az a vállalat, amely rendelkezik mindazokkal a munkakörökkel, amelyek a vállalat tevékenységéhez tartoznak. Egyes esetekben célszerűnek mutatkozik majd, hogy az eddigi vállalatokat egyetlen nagyobb vállalatban egyesítsük, különösen ott, ahol az elmúlt esztendők folyamán a vállalatok létesítésében túlzásokba estek és mesterségesen megbontották a termelésigazdasági egységeket. Ez arra vezetett, hogy fölösleges kooperációs kapcsolatok jöttek '.étre, túlméreteződött az adminisztratív apparátus, és ezek az apró vállalatok nem rendelkeztek kellő fejlődési lehetőségekkel. A vállalatok újbóli egyesítését azonban minden egyes esetben külön-külön felül kell vizsgálni és gazdaságilag meg kell indokolni. Ha gazdaságilag vagy szervezetileg célszerűnek mutatkozik, olyan vállalatcsoportokat létesítünk majd, amelyek elláthatják a vállalatok és az egész népgazdaság szempontjából közösen intézendő munkákat és feladatokat. Ez természetesen nagyon eltérő lesz az egyes gazdasági iparágakban. Egyes helyeken az egyesülések értékesítési célokat szolgálnak, különösen ott, ahol a termelés több vállalat között oszlik meg, s ezek a vállalatok nem vállalhatnák önállóan a felelősséget a népgazdaság zavartalan ellátásáért. Másutt a műszaki fejlesztés, tervezés, szerelés és kiegészítés megszervezésére és biztosítására fognak majd össze a vállalatok. A munka terjedelme és tartalma, s természetesen szervezeti rendezése is az efféle vállalatcsoportosulásoknál nagyon különböző lesz. Semmi esetre sincs szó arról, hogy a vállalatcsoportosulások az eddigi főigazgatóságok munkakörét töltsék be, akár önálló elszámolási alapon is, vagy pedig olyan szervvé váljanak, amsiy összpontosítja magában a vállalatok kiterjedt tevékenységét és ezáltal lényegében megnehezíti a vállalatok hatáskörének gyakorlati kibővítését. A vállalatcsoportosulások minden esetben az önálló elszámolás alapján jönnek majd létre és olyan apparátussal, amelynek felépítése megfelel a legszigorúbb gazdaságosság követelményének. Az egész operatív irányítást ilyképpen áthelyezik az önálló elszámolás területére és szemmel látható, hogy ezáltal egyszerűsítik és rugalmasabbá teszik a kölcsönös szállítói és fogyasztói kapcsolatokat, hogy az irányítás konkrétabb lesz és a vállalatok helyzetének szabatos ismeretére támaszkodik. A vállalatokat, illetve a vállalatcsoportokat közvetlenül a minisztériumnak rendelik alá. A vállalatok és vállalatcsoportosulások lényegesen bővített hatásköréből következik, hogy a minisztériumok főosztályai fölöslegesekké válnak. Ezért meg kell szüntetni őket. Mindez lehetővé teszi, hogy a minisztériumok állománya jelentősen csökkenjen és hogy munkájuk a jövőben a gazdaságpolitika legfontosabb problémáinak megoldására, az alájuk rendelt termelési ágak helyes arányának megteremtésére, a műszaki fejlődés legfontosabb irányvonalainak meghatározására, a bér- és árpolitika végrehajtására, az egyes iparágak vezető kádereinek nevelésére és kiválasztására, valamint tüzetes és kellő szakismereten alapuló felügyelet és ellenőrzés végrehajtására összpontosuljon. A minisztériumok konkrét szervezetét szakosítóttan kell megoldani az illető iparág termelési jellege, a központilag eldöntendő kérdések terjedelme, valamint a minisztérium alá rendelt termelési ágak száma szerint. A minisztériumok szempontjából ez azt jelenti, hogy mentesülnek az operatív munkától, amelyet el sem végezhettek, nem ismervén a konkrét feltételeket, és ugyanakkor lényegesen növeljük igényeinket az elvi kérdések feldolgozásával kapcsolatban, megköveteljük, hogy a minisztériumok teljesen megváltoztassák a vállalatokkai és vállalatcsoportosulásokkal végzendő munkájuk módszereit és formáit. A vállalatok szempontjából ez azt jelenti, hogy messzemenően megnövekszik felelőssé-gük a vállalat mindennemű tevékenységének helyes irányításáért, a rájuk bízott vagyonnal és anyagi eszközökkel való eredményes gazdálkodásért, s azért, hogy a vállalatokat a népgazdaság egészének érdekeivel teljes összhangban vezessék. Nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a vállalatok és a vállalatcsoportosulások mindjárt kezdettől fogva elsajátítsák a helyes munkamódszert, főleg azoknak a dolgozóknak az esetében, akikntk egybe kell hangolniuk a vállalat érdekeit ap egész társadalorfl érdekeivel. Az ipar új szervezetével kapcsolatos kérdések megoldásában nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy helyesen oldjuk meg a népgazdaság egyes tényezőinek anyagi kapcsolatait, mivel az anyagi-műszaki ellátás terén tapasztalható komoly hiányok véleményünk szerint a népgazdaságunkban fellépő nehézségek és zavarok egyik lényeges okát jelentik. A vállalatokat, illetve a vállalatcsoportosulásokat föltétlenül kellő hatáskörrel és felelősséggel kell felruháznunk, az áruellátás és értékesítés kérdéseiben, és kötelességükké kell tenni, hogy a népgazdaságot ellássák bizonyos árufajtával, vagy ennek az árufajtának önálló részével. Ez lényegesen hozzájárul a szállítói és fogyasztói kapcsolatok egyszerűsítéséhez és megszilárdításához, megszünteti ezeknek a kapcsolatoknak az anonimitását és megteremti annak előfeltételét, hogy lényegesen növeljük a felelősséget az áru minőségéért, műszaki színvonaláért és a szállítási határidők betartásáért. Szükséges továbbá, hogy fokozzuk a vállalatok és vállalatcsoportosulások felelősségét a termelés fejlesztéséért és műszaki színvonaláért. A jelenlegi helyzetben a vállalatoknak nem fűződik kellő érdekük a termelés műszaki színvonalának fejlesztéséhez, sőt gyakran nem rendelkeznek az ehhez szükséges előfeltételekkel sem, mivel a legtöbb Esetben a kutató- és fejlesztő munka elszakadt a vállalatoktól, s e munkát általánosan, az egyes vállalatok konkrét szükségleteinek és gyártási folyamatainak ismerete híján irányítják. Ez is egyik oka annak, hogy lassan emeljük a termelés műszaki színvonalát. Ezért az ipar új szervezetével foglalkozó javaslat azt az elvet követi, hogy a vállalatokat, illetve a vállalatcsoportosulásokat kellő mértékben lássuk el saját kutató- és fejlesztőintézetekkel. Á fentebbi irányvonalat támogatja az a szükséglet is, hogy fokozzuk a vállalatok érdekeltségét az akkumuláció és nyereségképződés ütemének meggyorsításában, megerősítsük az önálló elszámolás rendszerét és tökéletesebb előfeltételeket teremtsünk e rendszer alkalmazására, egyszerűsítsük népgazdaságunkban a szervezeti kapcsolatokat és a felesleges- közbeeső láncszemek kikapcsolásával személyi és anyagi megtakarítást érjünk el az irányító apparátusban. ' E mellett az irányvonal mellett szól nem utolsó sorban pártunk eminens politikai érdeke is, hogy a vállalatok hatáskörének és felelősségének kibővítésével megteremtsük annak tényleges előfeltételeit, hogy a dolgozók fokozott mértékben vegyenek részt az irányításban és ezáltal lényegesen kibővítsük a dolgozók alkotó tevékenységének terét. Az ipar javasolt szervezetében kellőképpen figyelembe vesszük Szlovákia problémáit is. A megbízotti hivatalok igazgatta iparágakban helyi illetékességű vállalatokat, illetve vállalatcsoportokat létesítünk majd. Az országosan irányított iparágakban elvszerűen olyan vállalatokat, illetve vállalatcsoportosulásokat kell létesíteni, amelyek illetékessége az egész állam területére kiterjed. El kell azonban mélyíteni a szlovák nemzeti szervek együttműködését ez iparágak fejlesztésének tervezésében és a Szlovákia fejlődésének szempontjából fontos kérdések megoldásában. A fentebb említett problémák, valamint az iparunk új szervezetével kapcsolatos további kérdések jelenleg élénk vita tárgyai azok között a dolgozók között, akiket az egyes gazdasági ágazatokban e kérdések alkalmazásával bíztak meg. Nagy érdeklődéssel foglalkoznak majd velük a pártkongresszust megelőző vitákban is, amelyektől számos konkrét és kezdeményező javaslatot várunk, hogy ezt a munkát sikerrel véghezvihessük, számbevehessünk minden összefüggést és a lehető legkisebb mértékre csökkentsük a hibák és tévedések lehetőségét. Arról lesz szó, hogy az új szervezet egyetlen meghatározója a legnagyobb mérvű célszerűség és a népgazdaság szempontjából való hasznosság, a legnagyobb gazdaságosság és hatékonyság legyen. Arról lesz sző, hogy az ipar új szervezete a legkedvezőbb előfeltételeket teremtse meg a dolgozók kezdeményezésének széleskörű felélénkítésére, és fokozott mérvű részvételükre az irányításban, arról, hogy ne egyes egyénék, vagy csoportok személyes, vagy részleges érdekei kerüljenek előtérbe, hogy e létfontosságú kérdés megoldását ne fékezzék különféle helyi érdekek, hanem hogy az egész társadalom szempontjai győzedelmeskedjenek. A pártszervek és szervezetek, valamennyi kommunista szerfölött fontos feladata lesz, hogy érvényre juttassák ezeketa helyes elveket. Az ellenőrzésnek meg kell előznie a hibák előfordulását Az irányítás gazdasági hatékonyságának növelésére irányuló törekvésünkben fontos szerep illeti az ellenőrzést. Mélyrehatóbban kell látnunk az ellenőrzés nemzetgzadasági jelentőségét, amelynek nagyobb mértékben kell hozzájárulnia ahhoz, hogy elejét vegyük a hibáknak és tévedéseknek és ne elégedjünk meg utólagos leleplezésükkel. Ez vonatkozik mind az irányító szervek folytatta ellenőrzésre, mind pedig a különleges központi ellenőrző szervekre. Miséi mélyrehatóbban és helytállóbban tárjuk fel a hibák gazdasági gyökereit, annál kevesebb intézkedésre lesz szülfség megszüntetésükre. (Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÔ 3 -ü -1957. október 5.