Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-06 / 248. szám, péntek

Sas Andor: lil. i/líagyár művelődési és problémák kComenskij társadalmi műöébevi Comenius azután a Nyelvek kapuja című könyvének . enciklopédikus tar­talmát vitte színpadra, a színrehozatal megvalósítására még az erdélyi had­sereg főparancsnokának. Kemény Já­nosnak közbenjárását is igénybevette s a rendezéssel olyan sikert aratott, hogy a scholarchák is kalapot emeltek a siker előtt. A tanítás és az erkölcsi nevelés eredményével való elégedetlensége miatt, dp nem ezzel a megokolással, hanem azt hozva föl okul, hogy a len­gyelországi testvérek Lesnóba való visszatérését kívánják, elbocsátását kérte Lorántfv Zsuzsannától, aki ehhez úgy, amint meghívólevelében igérte, hozzájárult és Comenius 1654. június 2-án búcsúzóbeszédet mondott az is­kolafönntartó hatóság képviselői, a pedagógiai munkatársak és a tanítvá­nyok előtt. A búcsúbeszéd három kérdésre felel: 1. Mi az, amit Patakon három esz­tendő munkájával végzett? 2. Mire kell ügyelni, hogy a munka eredménye ne vesszen el ? 3. Mi a nevelőmunkának teljes jutalma? Felsorolja előadásait, amelyeket az iskolareform érdekében tartott és megemlíti n könyveket, amelyeket Pa­takon írt. Nemcsak iskolai színjátéká­nak kéziratát hagyja vissza, hogy azt később kinyomtassák, hanem hivatko­zik az Orbis pictusra, amelynek ugyan­csak Patakon marad a kézirata. Ezt különleges könyvnek nevezi, a +udás fényét terjesztő Lucidáriumnak, mely telve van a dolgok megnevezését szemléltető képekkel. Oj találmány ez, mondja, és jó szolgálatokat fog tenni, ha tanítók és tanulók használják. Három eredményt hangsúlyozott az­után külcnösen: a latin nyelv tanítá­sának kiemelését a merő szócséplésből és unalmas grammatizálásból, a filo­zófiának felfrissítését azáltal, hogy a gondolkodást általában a dolgok szem­léletéhez és megismeréséhez kapcsol­ta s végül az erkölcsök csiszolását. Az elért eredmények nem vesznek el, ha Patakon hűek maradnak az általa kez­deményezett új módszerhez, amely szolid tudást és nem felszínes szó­áradatot, nem külsőségesen kendőzött magatartást, hanem a cselekvésben igazi buzgóságot eredményez és a dur­va konyha latinságot kiküszöbölve, a választékos, elegáns kifejezésmódot gyökerezteti be. Lelkére köti az isko­la professzorainak és magisztereinek: „Vigyázzatok, hogy ne engedjétek el­kallódni, elveszíteni az új módszert." E s a helyes úton járó oktató fá­radozásnak jutalma az új em­ber lesz: „Kérlek valamennyiteket és a hozzátok tartozókat, legyetek rajta, ne tágítsatok a lelki tehetségek jobb és teljesebb kiművelésétől, hogy ve­lünk együtt megkapjátok, a mi mun­kálatainknak teljes jutalmát. És miért nem akarjátok inkább, hogy gyerme­keitekből emberek és nem emberek ár­nyékai legyenek. És inkább becsületes egész emberek, mint haszontalanok; és inkább csiszolt, humánus, szelíd em­berek, mint durvák, nyersek, erköl­csökben műveletlenek. Ti fogjátok megvalósítani, hogy népetekben a böl­csesség tanulmányozása teljesebben viruljon fel, mint valaha is." Búcsú­zóban a fejedelemasszonyt valameny­nyiünk jóltevőjének. patrónájának, anyjának nevezi s a Rákóczi-háznak örök virágzást kíván. A fejedelemasz­szony ne vegye le jóltevő kezét az is­koláról és a scholarchák ne fordítsák el róla figyelő szemüket. A tanárok és a tagoktatók ne térjenek le a helyes módszer és a szorgalom útjáról. Amikor istenhozzádot mond a pa­taki iskolának, magának Pataknak és Magyarországnak kéri jóltevőit, kol­légáit, barátait és tanítványait „őrizzé­tek meg Comeniustoknak baráti emlé­két és kísérjétek őt baráti jókívánsá­gaitokkal. Éljetek, viruljatok, virágoz­zatok örökösen" — ezek a záróbeszéd utolsó szavai. — Gondolatainak sú­lyával itt is vetekszik a kifejezésmód ma is meghatóan hartgzó bensőséges lendülete. Miután Comenius távozott Patakról, kapcsolata nem szűnt meg azzal a hellyel, ahol s azzal a néppel, ame­lyért három feledhetetlen éven át minden erejével dolgozott. Levelezésben marad Mednyánszky Jónással, a Rákóczi-ház főudvarmes­terével és jár nála a Rákócziak szol­gálatában diplomáciai szolgálatokat teljesítő követ, Schaum Konstantin. Nem szűnik meg ösztönözni H. Rá­kóczi Györgyöt, hogy a svédek szö­vetségében szánja el magát megmoz­dulásra. A nagy Leihnitz Oj esszék című művében azt írja, hogy Drábik Mátyás jövendölései, melyeket „a jó Comenius tett közzé" ösztönözték II. Rákóczi Györgyöt kockázatos és tragikusan végződő lengyelországi hadjáratára. Ebben az erdélyi hadsereg elveszett s a főparancsnok, Kemény János, aki Sárospatakon Comenius iskolai színjá­tékának előadásán 1654-ben jelen volt, tatár fogságba került. ® A svéd-lengyel háború folyamán 1655-ben Komenskýnek menekülnie kellett Lesnóból, háza, bútora, könyvei, kéziratainak jelentékeny része odavesz­tek és a de Geer család jóindulatának köszönhette, hogy eljutott Németal­földre és életének hátralévő részét 1656-tól kezdve Amsterdamban tölt­hette. Ide hozzák el az utrechti egye­temre igyekvő magyar református teo­lógusck Patakon megjelent müveit, úgyhogy ezeket megjelentethette az 1657-es gyűjteményes kiadásban. 1667-ben pedig Amsterdamban lá­togatóban jár nála három, a leideni egyetemről hazatérő fiatalember, név­szerint Tatai Sámuel, Szat.hmár Néme­thi Mihály és Sárpataki Nagy Mihály. Az utóbbi kettő Kolozsvárt mint lel­kész működött később. C ij omenius átad nekik egy saját­kezűleg irt tíz pontból álló memóriáiét, emlékeztető iratot. Ennek két első pontja útjukon jámbor maga­tartásra inti őket, a tizedik pontban a levélvivők útján kérést intéz ma­gyarországi barátaihoz, hogy ott élő szegény hittestvéreit támogassák. A többi pontban tíz magyarországi is­merőst említ, akiknek példányokat küld Luxee fenebris és Angelus pacis című Amsterdamban legújabban meg je­lent munkáiból. Rácz Lajos Comenius sárospataki tartózkodásáról szóló 1932-ben meg­jelent könyvében Comenius memoriá­léjéból csak a fiataloknak adott atyai tanácsokat olvasott ki, ellenben egyet­len szót sem szól arról, hogy mi le­hetett Komenský célja a könyvek el­küldésével. Valóban csupán hodegetikai termé­szetű, magatartási útbaigazításokat tartalmazó írás-e az, melyet Comenius 1667. szeptember 8-ről keltezve Am­sterdamban a három magyar papjelölt számára papírra vetett, kitűnően ol­vasható gyöngybetükkel, bár a végén, az aláírás után hozzáírja emlékezte­tőül vagy mentegetődzésképpen ezt a két szót: „manu senili", vagyis öreg­ember kezével. Vajon miért nem említette Rácz La­jos a könyvküldést egyetlen szóval sem, miért nem fűzött ehhez egy kis kommentárt, hogy milyen tartalmú könyvek kézbesítését bízta Komenský fiatal magyar látogatóira, és mi célja lehetett a küldéssel? Nem tunt-e fel neki az irat 4. pontjában Keczer Ist­ván nemzetes uram — generosus do­minus — neve. aki a Wesselényi— Zrínyi Péter—Nádasdy mozgalomban résztvevő gróf Thököly Istvánnak egé­szen bizalmas belső embere volt, annak a Thököly Istvánnak, akit 1870-ben Árva várának ostroma alatt történt elhalálozása mentett meg a Wesselé­nyi-féle összeesküvés részesei ellen Pozsonyban működő vérbíróság — a neve judicium delegátum, rendkívüli törvényszék volt — ítéletétől. Mint Thököly István bizalmasát s így visel­kedésének és terveinek Ismerőjét idéz­ték Keczert 1670-ben Pozsonyba, s mielőtt megjelenhetett volna a bíróság előtt, odautaztában, a nagyszombati határban meghalt. Curjáni György eperjesi magyar prédikátorhoz kellett leadni a Keczer „használatára" szánt példányt a Lux e tenebrisből. A Comenius-levél 6. pontjában emlí­tett Czeglédi református pap ugyanúgy járt, mint Keczer, mint gyanúsított idézést kapott Pozsonyba s őt is oda­menet Nagyszombatban érte a halál. A Lux e tenebris Ladivér Illés szá­mára küldött példánya Kalinka Joa­chim illavai lelkészhez, Trencsén, Lip­tó és Árva esperességeinek püspöké­hez került. Kalinka e könyv miatt Pozsonyban vizsgálati fogságot szen­vedett. Azzal gyanúsították, hogy Drábik Miklós istenkáromlásaival, sőt ami ennél súlyosabb: a Habsburgokat elítélő és szidalmazó nyilatkozataival egyetért. Kalinkát afelől vallatták, ki­től került hozzá az inkriminált Lux e tenebris. Rácz Lajos minderről hallgat 1932­ben megjelent Comenius-könyvében. Talán azért, mert szigorúan pedagógiai téren akart maradni s Comenius poli­tika 5 törekvéseivel, ha nem rosszatólag, de legalább is kicsinylően és kiábrán­dultan foglalkozik. Abban az időszakban, amelyben 6 Comeniusszal foglalkozott, különösen 1919 után, egy hatalmas népmozgalom erőszakos leverését követő csendben, a parancsuralom ideológiai szolgálatát jelentette Comenius iskolaügyön kí­vüli szerepét és tevékenységét úgy feltüntetni, hogy az feleslegesen ke­resztezte és zavarta a pedagó­gus munkáját s ha az ő pályája ellenforradalmi értelemben objektív — közömbös lett volna, nem hangolód­tak volna ellene jelentős befolyású tényezők, így Bisterfeld gyulafehérvári professzor, aki I. és II. Rákóczy György alatt mint külpolitikai tanácsadó és diplomata jelentékeny szerepet ját­szott, sőt maga a fejedelemasszony, Lórántfy Zsuzsánna is. Hogy a Lengyel-, Német- és Svéd­országot, valamint Hollandiát és Ang­liát emigránsként megjárt Comenius bizonyos politikai vonalat képviselt, amely ragaszkodást jelentett Pfalzi Frigyes, az elűzött cseh uralkodó ha­gyományához, az Erdélyben és Sáros­patakon nem lehetett és nem volt ti­tok. Ezt nem is vették tőle rossz né­ven, hiszen ő eskette össze 1651-ben Patakon a cseh téli király leányát, Pfalzi Henriettát és Rákóczy Zsig­mondot, akiknek házassága nem csu­pán családi esemény volt a Rákóczy­házban, hanem politikai orientálódást jelentett világpolitikai vonatkozásban. Azt pedig célszerű volt a Horthy­korszakban elhallgatni, hogy Comenius 1667-ben két művének elküldésével dokumentálta rokonszenvét azokkal, akik nem lelkesedtek a Habsburg­uralomért s torkig voltak az idegen katonaság basáskodásával, a Kollonich irányította féktelen vallásüldöző és gazdasági téren kizsákmányoló kor­mányzattal. T izenegy értelmiségi neve szere­pel Comenius utasításában az általa Magyarországba küldött köny­vek szétosztására vonatkozólag. Kö­zöttük csak Junius Sámuel Puchon élő cseh testvér lelkész az idegen. Az egyik könyvben annak a Drábiknak jóslatai szerepeltek, aki a Habsburgok bukását a közel jövőben bekövetkező­nek hirdette. A másik, az Angelus pa­cis (Békeangyal) a hollandiai Bredában ülésező angol-hollandus béketárgyalás diplomatáihoz intézett 80 pontból álló felszólítás az egyetemes népközi béke megteremtéséért. Ebben Come­nius nemcsak a telhetetlen gyarmati imperializmust ítéli el, hanem a de­mokráciát, mint az arisztokratikus mo­narchiánál semmivel sem alábbvaló államformát említi s demokrácián két­ségkívül olyan köztársaságot értett, mint amilyen a németalföldi provinciák szövetsége volt, amely öt befogadta és számára szabadságot biztosított. Mindazok, akiket Comenius könyv­ajándékával felkeresett, a türelmetlen­ség és a gyarmatokéhoz hasonló ki­zsákmányolás megszűntétől várták az önrendelkezés megvalósulását. A Horthy-korszak nem tűrte, hogy a cseh és a magyar nép szabadságos törekvéseiben mutatkozó bármilyen párhuzamosságról vagy közösségről szó essék. Pedig tény az, hogy Comenius 1667­ben minden kétséget kizárólag kap­csolatot keresett Habsburg-ellenes elemekkel. Ezen elemek mozgolódásá­nak jelentőségét nem reálpolitikai nehézségeik és akkori megvalósítható­ságuk szerint kell lemérni és megítél­ni, hanem abból a tényből, hogy egy­általán megvolt, létezett, s hogy ezt Comenius igyekezett a rendelkezésére álló eszközökkel és lehetőségekkel támogatni. A Habsburg-ellenes magyarországi törekvésekről, így a Wesselényi által megindított szervezkedésről Leibniz, a lángeszű gondolkodó, tájékozódva volt, olvasta Comenius amsterdami revelációs tartalmú kiadványait s az öreg Drábik Miklósnak kivégzéséről is ír, amit Comenius már nem élt meg, a halálát követő évben történt. A Drá­bik-féle revelációknak konkrét magva volt s ennek az álmodozásnak mag­vával egyetértettek azok, akik Come­nius életének utolsó éveiben — részben az ő könyveinek agitatív hatása alatt s a száműzetésben élő cseh testvérek végső reménykedésétől kísérve — elé­gedetlenkedtek és megmozdulásra készen álltak. A három teológus közül, akik Co­menius megbízásokat tartalmazó le­velével útrakeltek Amsterdamból, Szathmár Némethy Mihályról és Sár­pataky Nagy Mihályról Szinnyei író­lexikonja annyit tud, hogy a XVII. század utolsó évtizedéig mint papok működtek, többek között Kolozsvárott, vallásos tárgyú munkáik jelentek meg s utána kellene nézni, hogy ezekben a publikációkban és egyéb, főleg okta­tói tevékenységükben nincs-e nyoma Comeniusszal való kapcsolatuknak, az ő hatásának. A harmadik teológus. Tatai Sámuel, nem szerepel Szinnyei ­nél. (Befejező rész következik) J Misi Kebudajaan Indonesia — Indonéziai kulturális misszió Jáva és Szumatra népművészete a bratislavai színpadon Tobing, Alig telt el két év azóta, hogy Báli­szigetének ének- és táncművészei el­hoztak és nagy si­kerrel bemutattak népük egzotikus művészetéből egy csokorra valót a bratislavai közön ­ségnek, most új művészcsoportot fogadtunk a há­romezer sziget or­szágából, Indonéziá­ból, amely prágai ostravai és martini sikeres fellépései íjtán Bratislavában a Kultúra és Pihe­nés Parkjában elő­adta a Jáva és Gordon Szumatra szigetek énekel. népeinek dalaiból és táncaiból összeállí-tott műsorát. Ezeken a szigeteken még a sajá­tos szokások vallásos szertartások a mindennapi életfontos tartozékai, benne élnek a néplelkivilágában. Tán­caik az életből kiragadott kis esemé­nyeket, érzelmi- és munkafolyamatokat fejeznek ki szimbolikusan, jellegzetes táncnyelven, ami számunkra nehezen érthető. Az egyik tánc például a ked­vesére várakozó leány érzelmeit, a má­sik a rizstermelőnek, a termés feletti örömét fejezi ki. A hercegnő harcban elesett férjét keresi a hegyekben, őser­dőkben; a királyfi boldogan gondol arra, hogy nemsokára feleségül veszi szeretett hercegnőjét; egy szép ifjú próbára teszi a lányokat, vajon melyik szereti igazán: révész lesz és csak csó­kért szállítja át a leányokat a vízen. Azt veszi el feleségül, amelyik megta­gadja t öle a csókot. Mindezeket a mo­tívumokat azonban nem vizuálisan ad­ják elő, hanem csupán mintegy poéti­kus esszenciáját, érzelmi árnyalatát fejezik ki a művészek rendkívül finom, könnyű táncaikkal. A kifejezés leg­gyakoribb eszköze a kézmodulatok, s e területen rendkívül magas a kultú­A fiatal lány tánca Indonézia ifjúságának örömét fejezi ki. a lányok zümmögő kíséretével népdalt (Foto: (ČTK) rájuk. Táncaik nem kollektívek, főképp az egyénre vannak építve. Különösen vonzó az öltözetük: a fejdíszek, tarka szoknyák, kendők és a különféle ék­szerek. Amíg a lányok táncának gondolata a különféle lírai mozzanatok, a férfiak táncai dinamikus, harci jeleneteket fejeznek ki, de még ök is elfojtott temperamentumot érzékeltetnek. A műsor másik részében nagy érdek­lődést váltottak ki a közönségből a dzsiu-dzsicu-szerű védekezési fogások. Szinte megállt az ember lélegzete, ami­kor a nyúlánk testű legények tőrrel, bambuszrúddal, vagy karddal egymás­ra támadtak. Csupa ügyesség, csupa rugalmasság volt minden jelenetben s ezeket a közönség többször megismé­teltette. Az együttes előadott néhány jávai népdalt is. Közülük a legnagyobb sikert Gordon Tobing a Sing Sing So nevű nagyon kedves melodikus lírai dallal aratta. Amíg a dalokat gitár, illetve harmonika kísérettel, a táncokat jel­legzetes jávai „csengettyűs" orcheszt­ráiis kísérettel adták sió. A közönség nagyon lelkesen fogadia a vendégek műsorszámait. A műsor utolsó száma rendkívül megragadó és szép volt. Ekkor ugyanis felmentek a színpadra a Szlovák Népművészeti Együttes tagjai is, akik a vendégek­kel még februári indonéziai látogatá­suk alkalmával ismerkedtek meg. Ha­sonlóképpen, mint ahogy azt a SĽUK ottani fellépései után szokták, itt is elénekelték együttesen az Indonézia című kantátát. A közönség ekkor már felállva, tapsviharral üdvözölte a két testvéri együttest. Ezzel már nem csu­pán az együttes fellépését, hanem In­donézia egész népét köszöntötte. Szu­garda professzor, az együttes vezetője megilletődötten mondott köszönetet a bratislavai közönségnek a szép fogad­tatásért. A közönség pedig hálás volt, hogy a háromórás gazdag előadás al­kalmat nyújtott beletekinteni Jáva és Szumatra sziget népeinek gazdag ének­és tánckultúrájába. PETRIK JÓZSEF Több kiváló külföldi együttes érkezik Csehszlovákiába A legközelebbi időszakban több ki­váló külföldi művész szerepel Cseh­szlovákiában. Szeptember 18-án Prágába érkezik az indiai Little Balett Troupe 25 tagú indiai népi táncegyüttes, és szeptem­ber 20—23-án fellép a prágai ABC­Szinházban. Szeptember dereikán ér­kezik hozzánk a Clarion singus angol munkás-kórus. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulójának ünnepsé­geire meghívták Csehszlovákiába az ismert Pjatnyickij Állami Orosz Nép­művészeti Együttest. A szovjet ven­dégek első ízben november 6-án lép­nek fel Csehszlovákiában Bratislavá­ban rendezett ünnepi előadáson, Prá­gában. pénteken, november 22-én tartják meg a Pjatnyickij művész­együttes ünnepi hangversenyét. KÖSZÖNET A születésnapi jókívánságokat, beteg­ségem következtében, képtelen va­gyok időben és külön-külön megvá­laszolni. Addig is, amíg lassan ezt megtehetem, itt és így mondok mindenkinek köszönetet. Fábry Zoltán Mtghalt Heltai Jenő Az augusztus 3-án hosszú beteg­ség után, 86 éves korában meghalt Heltai Jenőt, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Kossúth­díjas írót, a magyar toll egyik ragyo­gó mesterét ma, pénteken temetik. Ma a holnapért Korszerű öltözködés és lakás kiállítása lesz Bratislavában A bratislavai kiállítások sorozatában kiemelkedő lesz a „Ma a holnapért!" című, a korszerű öltözködés és lakás kiállítása, amelyet október 11-től 28­ig a kultúrpark esztrádcsarnokában rendeznek meg. Kiállításra kerülnek az összes textilújdonságok, a legújabb divatú téli konfekció, cipők, bőrkon­fekció, fehérneműk, szilonáru, bizsuté­ria, galantéria, kötött áruk, mint szvetterek, kuligánok, kardigánok, di­vatos bútorok és szőnyegek. A kiál­lításon divat- és filmbemutatók is lesznek. A bútorok komplett boxokban kerülnek kiállításra és azonkívül a kor­szerű lakást gyakorlatilag bemutatják. '(K) Olaszországban a közeljövőben ki­adják „Minden Idők íróinak és irodal­mának" életrajzszótárát. i ÜJ SZÓ 5 w 1957. szeptember 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom