Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-15 / 257. szám, vasárnap

"III Az ameri

kai többség törvényelle

nes eljárás

a az ENSZ rendkívüli ü

lésén fiz ENSZ közgyűlése Jóváhagyta a „magyar kérdésről szőlő provokatív határozatot A határozat az ENSZ alapokmánya értelmében érvénytelen New York (ČTK) — Szombaton, szeptember 14-én a kora reggeli órákban az ENSZ közgyűlésének ülésén a „magyar kérdésre" vonatkozó provokatív határozati javaslatról szavaztak, amelyet az USA kezdeményezésére dolgoztak ki. Ez a határozati javaslat azt ajánlja, hogy a „magyar kérdés" a közgyűlés XII. ülésszakának napirendjén maradjon és hogy külön níeghatalmazottat nevezzenek ki, aki folytatná s diszkreditált „ötös bizottság" tevékenységét. A nemzetközi feszültséget előidéző javaslatot 60 szavazattal, 10 ellenében, jóváhagyták. Tíz állam küldöttsége tartózkodott a szavazástól. A határozati javaslat ellen szavazott Albánia, Bulgária, a Bjelorussz SZSZK, Csehszlovákia, Magyarország, Lengyelország, Románia, az Ukrán SZSZK, a Szovjetunió és Jugoszlávia. A szavazástól tartózkodott Afganisztán, Ceylon, Egyiptom Finnország, India, Indonézia, Jemen, Nepál, SzaúdArábia és Szíria. Ahogy várható volt, az amerikai határozati javaslat szótöbbséggel győzött. Az USA azonban semmiképpen sem érte el azt, amit eredetileg el akart érni. Az USA kormánya ugyanis minden módon igyekezett kikényszeríteni a közgyűlés beleegyezését, hogy továbbra is életben maradjon az ismert „ötös bizottság". Az USA küldöttsége letett erről a követelményéről, mivel magának a bizottságnak egyes tagjai is világosan kifejezésre juttatták, hogy az „ötös bizottság" további működésének esetében semmi kedvük sincs résztvenni ebben a hitelét vesztett jzervben. A „bizottság" helyett —. amely csendben kimúlt —, az USA javasolta „külön megbízott" kinevezését, aki a nem létező „magyar kérdést" kíséri majd figyelemmel. Ily módon az amerikaiaknak sikerült ravaszul elérniök azt, hogy a „magyar kérdés" az ENSZ közgyűlése 12. ülésének napirendjén marad és így lehetőségük nyílik, hogy később ismét előhozakodjanak ezzel az üggyel „a hidegháború" felújításának céljából. Annak ellenére, hogy a közgyűlés többség® az amerikai határozat mellett szavazott, e határozat törvénytelen marad és nem érvényes. Az Egyesült Nemzetek Szervezete minden tevékenységének az Egyesült Nemzetek alapokmányához kell igazodnia és nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy az amerikai többség egész eljárása áz ENSZ-ben a „magyar kérdéssel" kapcsolatban elejétől végéig ellentétben volt az ENSZ alapokmányával. Az ENSZ alapokmánya hasonló eljárást kizárólag a Biztonsági Tanács beleegyezésével enged meg. De a Biztonsági Tanács ilyen beleegyezést nem adott. A törvényes magyar kormány sem adott jogot a közgyűlésnek arra, hogy belügyeiről tárgyaljon. E világos okoknál fogva az ENSZ döntése törvényellenes és így nem érvényes aktus. Á kerettörvény nem nyújt reményt az algériai kérdés elintézésére Párizs (ČTK) — A francia kormány pénteki ülésén 7-órás viharos vita után jóváhagyta az úgynevezett algériai kerettörvény javaslatának szövegét. A javaslatot most a köztársasági tanács elé terjesztik. A gyarmatosítók képviselői azt a nézetet vallják, hogy a törvényjavaslat — amely Algériában a végrehajtó hatalmat a franciák kezében hagyja — „nagyon is messze megy". Gaston Deferre az Express c. lapban az algériai kérdéssel kapcsolatban leleplezi a francia kormánv aqqodalmait az algériai probléma ENSZ-beli vitája fölött. A többi között ezeket írja: Immár harmadízben zajlanak le parlamenti választások a Német Szövetségi Köztársaságban, ahogyan az amerikai monopóliumoknak ezt az európai bábállamát hivatalosan nevezik. 35 millió bejegyzett választó járul az urnák elé s választja meg négy évre képviselőit bonyolult választási rendszer szerint, amely valamiféle kereszteződés a közvetlen és az arányos választási rendszer között. Van azonban a nyugatnémet választási rendszernek egy fő vonása, amely mindenki számára szembetűnő és érthető. Ez az a törekvés hogy a választásokban való aktív részvételtől távoltartsa, vagy pedig az elért szavazatoktól megfossza a dolgozó nép igazi képviselőit. Ezt a célt szolgálta először a kisebb pártok működését megnehezítő határozat, amely szerint az a párt, mely nem éri el a szavazatoknak legalább öt százalékát, elveszti mandátumait, majd pedig a kommunista pártnak nyütan törvényen kívül való helyezése — az adenaueri „demokrácia" örök dicsőségére. Igy a ma lefolyó választások már eleve elvesztették igazán demokratikus jellegüket, miután csak azok a pártok jutnak benne szerephez, amelyek elnyerték az ország igazi urainak: az amerikai és nyugatnémet monopóliumoknak a tetszését és hozzájárulását, amelyek hajlandók őket ilyen vagy olyan módon fenntartás nélkül kiszolgálni. Ebből a szemszögből nézve nem döntő kérdés, melyik párt nyeri meg a mostani választásokat. Hogy ezt megértsük, ismernünk kell a nyugatnémet állam gazdasági, politikai és katonai .jelentőségét, azt a szerepet, amelyet ennek az országnak az uralkodó osztályai az imperializmus sakktábláján játszanak. Ipari nagyhatalom Európa szívében A nyugatnémet állam a volt, háború előtti Németországnak terüietben és a lakosság számában valamivel több mint kétharmada, de gazdasági ereje ennél lényegesen nagyobb. A nyugatnémet állam területén volt 1937-ben jóformán az egész kőszén és acéltermelés, az energia, nehéz gép- és nehéz vegyészeti ipar döntő része. A mai Német Demokratikus Köztársaság területén az alapvető termelő ágazatok közül mind„Az, hogy e kerettörvény javaslata semmi reménnyel sem kecsegtet az algériai probléma megoldását illetőleg, annyira világos, hogy felvetődik a kérdés, vajon a kormány ennek teljes mértékben tudatában van-e és hogy ezt az eljárást nem választotta-e főképpen azért, hogy meggátolja ENSZ-beli vereségét." A Francé Presíe hírügynökség jelentése szerint a francia kormány kedden, szeptember 17-én ismét öszszeül és törekedni fog az ellentétek elsimítására röviddel a nemzetgyűlési vita megkezdése előtt, amely a politikai megfigyelők nézete szerint nagyon viharos lesz. Az USA kormánya, valamint néhány «nás nyugati hatalom kormánya is, amelyeknek az ENSZ 12. ülése ügykörének különböző pontjaival kapcsolatban „vaj van a fején", az ENSZ rendkívüli ülésétől, valamint a magyar kérdésnek az ENSZ közgyűlése 12. rendes ülése megkezdése előestéjén való tárgyalásától azt várták, hogy a szovjet-eilenes hisztéria szempontjából megfelelő módon előkészítik a talajt a vitára azokról a kérdésekről, amelyek miatt nem tudnak nyugodtan aludni: a leszerelés, Algéria, Ciprus, a dél-afrikai faji megkülönböztetés, az ománi agresszió és más kérdések. De a rendkívüli ülés befejezéséül elmondhatjuk, hogy a „magyar kérdés megtárgyalása" a tajvani, kubai, vagy Fülöp-szigetekről érkezett „demokraták" minden igyekezete ellenére távolról sem teremtette meg azt a légkört, amelyre az imperialistáknak szükségük lett volna az égető kérdések háttérbe szorítására vagy leplezésére. Az imperialistáknál? legfeljebb azt sikerült beblzonyítaniok. hogy nem hajlandók abbahagyni kísérleteiket, hogy az ENSZ-t saját céljaiikra használják fel és hogy az amerikai többség, amely az ENSZ rövid történetében már annyi rosszat tett, még mindig kísért. Ezekkel a tényekkel feltétlenül számolni kell az ENSZ közgyűlésének 12. ülésén, amely kedden, szeptember 17én kezdődik. Előkészületek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére Berlin (ČTK) — A demokratikus Németország Nemzeti Frontjának bizottságai e napokban készítik elő a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója ünnepségeinek széleskörű programját. A program keretében kulturális és sportvállaikozásokat, tudományos előadásokat tartanak a Szovjetunióval való együttműködésről a tudomány valamennyi ágazatában, esteket rendeznek a muríkásmoztjaiom érdemes dolgozóival, versenyt indítanak a Nagy Október évfordulójával kapcsolatos legjobb irodaimi műért, nagyszámú könyvet adnak ki a Szovjetunió életéről, a Német Demokratikus Köztársaság színpadjain szovjet és orosz szerzők müveit adják elö. mindez hathatósan Járul hozzá a német-szovjet barátság elmélyítéséhez. * * * Phenjan (ČTK) — Li Ho Gu a Szovjetunióval Fennálló Kulturális Kapcsolatok Koreai Társasága központi vezetésének alelnöke a TASZSZ tudósítójának beszámolt a koreai nép előkészületeiről a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére. Li Ho Gu kijelentette, hogy a szovjet néppel és az egész világ haladó emberiségével együtt a koreai nép is felkészül ezen jelentős évforduló méltó megünneplésére. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgozói széleskörű szocialista versenyt indítottak, melybe több mint 1400 ipari vállalat és bánya kapcsolódott be. A forradalom 40. évfordulója ünneplésével kapcsolatban széleslájrűen propagálják a Szovjetunió gazdasaga és kulturális sikereit. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban előadásokat tartanak és tudományos vitákat rendeznek, amelyek elmélyítik o Nagy Októberi Szocialista Forradás lom Ismertetését és befolyását a koreai nép nemzeti felszabadító mozgalmára. Koreai nyelven kiadják V. I. Lenin összegyűjtött müveft. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságiban október 7-töI november 7-ig tartják a koreai-szovjet barátság hónapját. i Az Interparlamentáris Unió értekezlete London (ČTK) — Pénteken az Interparlamentáris Unió általán^ vitájában a küldöttek egész sora elítélte a nyugati hatalmak gyarmatosító és imperialista politikáját és kifejezte azt a követelményt, hogy valamennyi ország parlamenti csoportjai követeljék kormányainknál a truKleáns fegyverkísérletek beszüntetését és a leszerelési egyezmény megkötését. Dr. Jaromír Berák, csehszlovák küldött a leszerelésről, az európai biztonsági rendszerről és Németország problémájáról beszélt. Kijelentette, hogy a londoni tanácskozások kudarca után a leszerelés kérdését alaposan meg kell tárgyalni az Egyesült Nemzetek Szervezetében, ahol Csehszlovákia küldöttsége a Szovjetunió helyes álláspontját fogja támogatni. Csehszlovákiának, mint Európa szívében A bolgár kormányküldöttség Moszkvából Pekingbe utazott Moszkva (ČTK) — A bolgár kormányküldöttség, amely útban van a Kínai Népköztársaságba, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba, a Vietnami Demokratikus Köztársaságba vából péntek este a TU-104-es repülőgépen Pekingbe utazott. A küldöttséget Csou Csu-An, a Kínai Népköztársaság bulgariai nagykövete, Kim Hak In, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság bulgáriai nagykövete és más hivatalos személyiségek kísérik. és a Mongol Népköztársaságba, Moszk- | Választások Nyugat-Németországban fekvő államnak érdeke az európai biztonság és fontosnak tartja az erre vonatkozó egyezmény megkötését. Berák a Németországról szóló fejezetben támogatta az NDK kormányának Németország egyesítésére irányuló ter-vét. Egyes nyugati országok, mint Dánia, Hollandia és Írország képviselői a szónoki emelvényt a tavalyi magyarországi eseményekkel kapcsolatban a Szovjetunió elleni támadásra használták fel. Rónai Sándor, a magyar országgyűlés elnöke kijelentette, hogy az ENSZ főtitkárának nem szabad egyoldalú következtetéseket és nyilatkozatokat hoznia a magyarországi eseményekről, amint ez megtörtént az ENSZ úgynevezett jelentésében. A főtitkárnak a magyar interparlamentáris csoporthoz kellett volna fordulnia, amely egyedül illetékes tárgyilagos információkat közölni, nem pedig holmi zugszervezetekhez és kétes személyekhez. Rónai az ENSZ főtitkárának a magyarországi események lényegéről tanúskodó okmányok kötegét adta át, és kijelentette, rogy Magyarországon helyreállt a jogrend, az ország gazdasági élete felújult és sikeresen fejlődik. Merre tart a szociáldemokrata párt ? össze a jelentős bamaszénbányászat és középgépipar maradt. De nemcsak a termelőerők eredeti, háború előtti elosztása volt kedvezőbb Németország nyugati részén. A háború alatt Hitler ott fejlesztette elsősorban tovább hadiiparát, aminek eredményeképpen például a döntő jelentőségű Ruhr-vidéki ipar megkétszereződött. Ebhez járult, hogy e háborús károk nagyobb mértékben érték Németország keleti felét, mint a nyugatit, ahol a hadműveletek jóformán kizárólag a lakótelepek bombázására korlátozódták. Végül a német háborús potenciál megsemmisítésiét — amit a potsdami négyhatalmi értekezlet határozott el — következtesen csak a Szovjetunió hajtotta végre megszállási övezetében, míg nyugaton az itt-ott immel-tmmal megkezdett leszerelést már 1948-ban az üzemeknek amerikai tőkével való helyreállítása s mihamar további kibővítése követte. Ily módon 1956-ban Nyugat-Németország területén az ipari termelés lényegesen nagyobb volt, mint a háború előtt. Az olcsó termékek titka Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan, sőt avval összefonódva, annak gyakran alapját képezve haladt egy másik „fejlődés", amelynek célja a német munkásosztály gúzsbakötése, a nyugatnémet dolgozók minél alaposabb kizsákmányolása volt. Jó példával e téren is az amerikai megszálló hatóságok jártak elől, amelyek például Bajorországban már 1946-ban betiltották a kommunista sajtót s üldözték az osztálytudatos munkásságot. A háború utáni nyomor, amit tetézett a 8 millió áttelepült, az óriási munkanélküliség, a volt kizsákmányolók nyílt uralomra jutása együttesen azt eredményezték, hogy az egyre jobban kiterebélyesedő ipari konjunktúra ellenére az új nyugatnémet áliamban a munkásosztály kizsákmányolása lényegesen nagyobb méretű ma is, mint Európa fejlett iparral rendelkező többi tőkés államában. Szinte megdöbbentő az az adat, hogy a legalább kétszer nagyobb ipari termeléssel rendelkező Nyugat-Németországban a munkásság bére ma is teljes egyharmaddal alacsonyabb, mint Franciaországban. Persze, Franciaországban erős kommunista párt harcol a dolgozók érdekeiért ... Mindezek a tényezők együttesen: a hatalmas nehézipar, a milliárdokra menő amerikai kölcsönök, a nagy szakképzettséggel rendelkező, de főleg olcsón dolgozó nagyszámú munkaerő, az osztályharcnak minden eszközzel való elnyomása azt eredményezték, hogy Nyugat-Németország a kapitalista versenyben egymás után győzte le Észak-Afrikát s Dél-Amerika olyan részeit, ahol nem ütköznek össze közvetlenül az amerikai tőkével. Ezeknek ez érdekeknek közvetlen kiszolgálója, politikai kifejezője az Adenauer áital vezetett s immár nyolc év óta kormányon lévő Kereszténydemokrata Párt (CDU). Aa első választáson egyetlen mandátumtöbbsége volt az e párt által vezetett kormánykoalíciónak, de 1953-ban. a második választás alkalmával lényegesen megerősödött s a' CDU-nak egyedül a Egy nyugatnémet polgármester: „Egészen bizonyos, doktor úr, hogy nálunk nincs semmilyen FUhrer-kultusz ..." (A „Daily Mirror"-ból) és hagyta el európai versenytársait, Angliát is beleértve s ma — az Amerikai Egyesült Államok után — a világ legfejlettebb tőkés állama. Mint a múltban mindig, úgy természetesen ma is a német uralkodó körök, a gazdaságilag megizmosodott monopóliumok imperialista politikát folytatnak. Ez az imperializmus egyelőre mint az angol, de főleg az amerikai imperializmus társa és uszályhordozója jelenik meg, de máris világos jelei vannak annak, hogy hovatovább nyíltan bejelenti igényeit „saját" — értsd kizárólagos — érdekterületekre. Ilyennek tartják a német imperialista körök Európa perem-részeit, a Közel- és Közép-Keletet, szavazatok 45 százaléka jutott, míg legfőbb versenytársa, a szociáldemokrata párt a szavazatoknak csak 29 százalékát szerezte meg. A mostani választási küzdelem lényege is e két pártnak a harca. Adenauerék nyíltan egyeduralomra törekednek, vagyis arra, hogy egyedül — legrosszabb esetben az áttelepültek pártjával (BHE) együtt, amelyet a választásokon máris ők pénzelnek — a felénél nagyobb számú mandátumra, legalább 248-ra tegyenek szert. Ha ez nem sikerül, úgy kénytelenek koalícióba lépni a különböző kisebb polgári pártok valamelyikével avagy — végső esetben — a szociáldemokratákkal megosztozni a hatalmon. A szociáldemokrata párt ugyanis —3 ez kétségtelennek látszik — 1953-rna! szemben megerősíti pozícióit. Amíg ez a párt az elmúlt két-három esztendőben csak nagyjából is imperializmusellenes, a német érdekeknek megfelelő politikát hirdetett, vagyis követelte az atomfegyverkezés betiltását, a NATO-ból való kilépést, Németország békés úton való egyesítését, s harcolt Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, addig az Időközben lefolyt tartományi választásokon egyik győzelmet a másik után aratta. De ahogy közeledtek a parlamenti választások, úgy tagadta meg, vagy gyengítette le a szociáldemokrata párt vezetősége állásfoglalását ezekben az alapvető jelentőségű kérdésekben. Az Adenauer és pártja által képviselt reakció elleni harc helyett a munkásság következetes képviselőit, a kommunistákat támadta, míg a vele szemben kíméletlen választási kampányt folytató keresztény-demokraták előtt egyik állást a másik után kiürítette. De ilyen körülmények között is valószínű, hogy a szociáldemokrata párt megerősödik, persze aligha tmy-* nyira, hogy túlszárnyalja a keresztény-demokrata tömböt. Ugyanakkor Adenauer pártjában is számosan vannak olyanok, akik az agg vezér viszszalépését és a szociáldemokratákkal való koalíciós kormány megalakítását szorgalmazzák a nyugat-berlini és hamburgi városi képviselőtestületek mintájára, ahol már fennáll ilyen „vörös-fekete" koalíció. A monopolisták így — a kormányban lévő szociáldemokraták segítségével — akarják megtörni a német dolgozók ellenállását az ország felfegyverzése, annak az észak-atlanti támadó tömbben való részvétele és az éhbérek állandósítása ellen. Ezen szempontokat szem előtt tartva megérthetjük, hogy nem a mostani választások eredményein dől el a nyugat-németországi dolgozók sorsa. De ezek a választások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a német dolgozók többsége keresztüllásson a reakció tervein, hogy leleplezze annak minden igazi német érdekkel ellentétes és kizárólag a nagy nemzetközi monopóliumok érdekeit, tehát a fegyverkezést és az atomháborút szolgáló arculatát. Sz. L. ŰJ SZ0 3 $ 1957. szeptember 15.