Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-01 / 243. szám, vasárnap

Komoly figyelmeztetés a háborús uszítóknak Á TASZSZ nyilatkozatának világvisszhangja London (ČTK) — Az interkontinentális ballisztikus lövedék sikeres kí­sérleteiről szóló TASZSZ nyilatkozat állandóan a világsajtó érdeklődésének előterében van. A lapok és folyóiratok szerkesztőségi cikkekben és vezér­cikkekben elemezik a szovjet siker politikai, katonai és technikai követ­kezményeit. ^ értő véleményét, aki ezeket mondotta: Az Economist, előkelő brit kapita­lista folyóirat hangsúlyozza, hogy ,,a Moszkvából érkezett nyilatkozat örök­re megdönt minden olyan nézetet, hogy a Nyugat stratégiáját néhány kritikus év technikai fölényére épít­heti ..." A folyóirat vezércikkben köz­li, hogy logikusan minden egyes lépés, amely az emberiség elpusztítására al­kalmas fegyver feltalálására vezet, lé­pést jelent a leszerelés útján, azonban ezután logikátlanul és indokolatlanul azt állítja, hogy a hatalom új átcso­portosulása még jobban elhomályosítja a leszerelési egyezmény kilátásait." A lapok egyöntetűen hangsúlyozzák, hogy az interkontinentális ballisztikus lövedék sikeres próbája a szovjet tu­dományos technika hatalmas sikere. A Truth folyóirat ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a szovjet tudósok és technikusok túlszárnyalták a Nyugatot, és hogy „az USA a történelem során első izbe:: sebezhető." A New States­man, munkáspárti lap szintén kijelen­ti, hogy „Oroszország első ízben tett szert előnyre az USA felett". A News Statesman és a Tribúne szerkesztőségi cikkekben kifejezi azt a határozott követelményt, hogy az angol kormány az új helyzetből vonja le a kellő kö­vetkeztetést és mondjon le fegyverke­zési programjáról. Használja minden erejét a békés munkára és az atom­energia békés célokra való alkalma­zására. A TASZSZ nyilatkozatával kimerí­tően foglalkozik az amerikai sajtó is. Stewart Alsop a New York Herald Tribúne pénteki számában összehason­lítja az interkontinentális lövedékek gyártását a Szovjetunióban és az USA­ban. Megállapítja, hogy az interkon­tinentális lövedékek amerikai modell­jei irányíthatatlanok, és hogy közülük egyiket sem lőtték ki eredményesen. Idézi ezután az egyik amerikai szak­Azt hittem, hogy a Szovjetunió e do­logban egy évvel haladt előttünk. Most azonban valószínű, hogy már több mint két évi előnyre tett szert". Az Unitá, az Olasz Kommunista Párt lapja a TASZSZ nyilatkozatával kap­csolatban „Lehetetlen versengés" cí­men írt vezércikket. Azt írja, hogy az „Atlas" jelzésű amerikai irányítható lövedék összeállításánál egyetlen til­takozó hang sem szólalt fel a lehetet­len versengés ellen. Ellenkezőleg, a vi­lág közvéleményét e lövedékről egész részletesen tájékoztatták, hogy ki­emeljék rendkívüli pusztító hatását és azt a képességét, hogy „tönkrete­hessen a kapitalista világ határain túl fekvő bármilyen nagy várost". Az ame­rikai lövedéket döntő fegyverként, mint az amerikai technika és civilizá­ció legnagyszerűbb készítményét mu­tatták be. A TASZSZ nyilatkozata, amely az „Atlas" lövedék kudarcba fulladt kísérlete után nem egész két hónappal hangzott el, ismét leleplezi milyen hibásak voltak az amerikai szá­mítások. A Zsenminzsipao, a TASZSZ nyilat­kozatával kapcsolatban közölte nem­zetközi megfigyelőjének „Üj hozzájá­rulás a tudomány fejlesztéséhez és a béke ügyéhez" című cikkét. A lap megjegyzi, hogy a nyugati országok több éve igyekeznek túlszárnyalni a Szovjetuniót a ballisztikus lövedékek gyártásában. Most azonban a nyugati hatalmaknak be kell ismerniük, hogy ebben az irányban elmaradtak a Szov­jetunió mögött. Ez a lövedék komoly figyelmeztetés a washingtoni háborús uszítóknak, valamint londoni, bonni, párizsi és más nyugati kiszolgálóiknak. Ez a lövedék szöget ver a nyugati erő­politika koporsójába. A világ népe reméli, hogy a Szovjetunió ezen új sikere j hozzájárul a leszerelés kérdé­sének megoldásához és a nemzetkö­zi helyzet további enyhítéséhez. A „Nodon Sínmun" koreai lap „Ha­lálos csapás az agresszív imperialista körökre" című vezércikkében hangsú­lyozza, hogy Korea népe teljes szívéből örömmel üdvözli a szovjet tudomány e sikerét és a világbéke ügyének to­vábbi hozzájárulásaként értékeli azt. Az „A1 Masa" egyiptomi lap hang­súlyozza, hogy az interkontinentális ballisztikus lövedék sikeres próbája a Szovjetunióban, rendkívül nagy nem­zetközi jelentőségű. A „Ny Dag" svéd lap vezércikkében így ír: „Az a hír, hogy a Szovjetunió­ban a messzehordó irányítható löve­dékek sikeres próbáit valósították meg, komoly csapást jelent az atomstraté­giára". Az a tény, hogy ez a rakéta az USA-ba repülhet, zuhanyként hat a háborús uszítókra. Albánia közvéleménye nagy megelé­gedéssel fogadta a TASZSZ beszámoló­ját a ballisztikus lövedék sikeres kí­sérleteiről. A „Baskimi" című lap hangsúlyozza, hogy az interkontinen­tális ballisztikus lövedék sikeres kí­sérletei biztosítják a Szovjetunió és az egész szocialista tábor békéjét és biztonságát. Valamennyi békeszerető ember a béke erőinek nagy sikereként értékeli ezt a vívmányt, amely meg­erősíti a szocialista tudomány fölényét a kapitalista tudomány felett. India sajtója további szerkesztőségi kommentárokban foglalkozik a sike­res szovjet kísérletekkel. A National Herald beszámol arról, hogy a TASZSZ nyilatkozata megdöntötte az amerikai technikai fölényről szóló mítoszt és egyúttal súlyos csapást jelent az USA hadügyminisztériumának és külügy­minisztériumának követelődző állás­pontjára. A lap megállapítja, hogy a szovjet nyilatkozatnak nagy visszhang­ja lesz a diplomácia terén. Az Amrita Bazar Patrika, azt írja, hogy a kísérletek feltétlen betiltásá­ra irányuló szovjet javaslatok elfoga­dása a leszerelési tanácskozásokat új színvonalra állíthatja. Áz USA kongresszusának ülésszaka Eisenhower elnök csökkenő befolyása jegyében ért véget Washington (ČTK) — Az USA kong­resszusának két kamarája augusztus 30-án formálisan jelentette Eisenho­wer elnöknek, hogy befejezte ez idei munkáját és ezzel a kongresszus 85. ülésszakát is. A kongresszus 1958. ja­nuár 7-én ül ismét össze. Az ülésszak befejezése előtt a kongresszus több törvényt hagyott jó­vá, ezeket az elnöknek küldték alá­írásra. Közöttük van: Az úgynevezett „külföldi támoga­tásról" szóló törvény, amelynek kere­tében az USA a mostani pénzügyi év­ben 3 milliárd 435 millió dollárt ad ki a bábkormányok haderőinek fenn­tartására (ezek között van Li Szin Man dél-koreai, Csang Kaj-sek tajva­ni, Diem dél-vietnami stb. kormánya) és a gazdaságilag elmaradt országokba való gazdasági behatolásra. A mezőgazdasági feleslegek elhelye­zéséről szóló törvény az USA kor­mányának lehetőséget nyújt, hogy a világpiacokon gabonával és más mező­gazdasági termékekkel dömping se­gítségével veszélyeztessék egyes ál­lamok gazdasági életét. Az USA-nak a nemzetközi atom­energia-ügynökségben való részvételé­ről szóló törvény. A kongresszus ezen az ülésszakon hagyta jóvá az úgynevezett közép­keleti Eisenhower-doktrínát, amely az amerikai monopolista és katonai körök terve, Franciaország és Nagy-Britan­nia gyarmatosító hatalma elvesztett pozícióinak megszerzésére és a közép­keleti nemzeti kizsákmányolására. A nyugati sajtó és a megfigyelők a kongresszus ez idei munkájával kap­csolatban megjegyzik, hogy a 85. ülés­szakot a választási láz jellemezte, mert a demokrata párt, amely a kongresz­szust tartja kezében és a köztársasá­gi párt, amely az állam végrehajtó ha­talmára gyakorol nyomást, minden kérdést elsősorban saját előnyének szempontjából és azon álláspontból ítél meg, hogy az 1958. évi pótválasz­tásokon és az 1960. évi elnökválasz­tásokon szavazatokat nyerjen. Ennek kifejezőbe az a tény, hogy a kongresszus a kormány által javasolt 155 törvénynek csak mintegy felét hagyta jóvá és hogy továbbra is csök­ken Eisenhower elnök befolyása, aki az alkotmány értelmében már nem léphet fel jelöltként a következő funk­ciós időszakra és az amerikai körök véleménye szerint nem hozhat hasz­not híveinek és nem okozhat kárt el­lenlábasainak. H- Burgiba: Függetlenséget Algéria népének Róma (ČTK) — H. Burgiba, tuni­szi elnök, aki jelenleg Svájcban tölti szabadságát, a Tempo olasz lap le­velezőjének interjút adott. Az algé­riai konfliktus megoldásának kilátá­sairól Burgiba kijelentette: „Až alglériai probléma egyedüli le­hetséges megoldása az, hogy Algéria népének elismerik jogát a független­ségre, mint ahogy ezt megtették Észak-Afrika többi nemzetével. Né­zetem szerint Algéria függetlenségé­nek elismerése Franciaországnak ép­pen most előnyt jelentene .. " Gronchi olasz elnök azon ajánlatát illetőleg, hogy Olaszország hajlandó volna betölteni a közvetítő szerepét a Közép-Kelet és Földközi tenger problémáinak megoldásában, Burgiba kijelentette: „Ogy vélem, hogyha valaki sikere­sen akarja betölteni a közvetítő sze­repét, szükséges, hogy élvezze mind­két fél bizalmát. Ha úgy véli, hogv az önök országával szemben biza­lommal viseltetnek, akkor Olaszor­szág közvetítése üdvös volna ..." Párizs (ČTK) — A sajtó közlése szerint Algériában elszánt harcok folynak. A legutóbbi napokban az algériai nemzeti 'felszabadító hadsereg egysiégei az algériai tuniszi határo­kon több francia erődítményt zártak körül. Collo város közelében levegő­be röpítettek egy vonatot, amely francia katonákat szállított. Nagyon sokan megsebesültek. Foum-Toub várostól 10 kilométernyire égy fran­cia teherautó aknára futott. AJ,MA ATÄBAN a kazahsztáni tu­dományos akadémia asztrofizikális in­tézetének dolgozói az égboltozat nyu­gati részén megfigyelték azt az üstö­köst, amelyet ez évben augusztus 2­án A. Mrkos szlovák asztronómus fe­dezett fel. (ČTK) Közlemény a polgári, családi és büntetőügyekben való jogi segítségről szóló csehszlovák-szov]et szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalásokról Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió és Csehszlovákia kormányküldöttségei között az együttműködés elvei alapján a jogi kapcsolatok terén és az együtt­működés további fejlesztésének érde­kében 1957. augusztus 20-tíl augusz­tus 31-ig Moszkvában tárgyalások fclytak a polgári, családi és büntető­ügyekben szükséges N jogi segítségről szóló szerződés megkötésére vonatko­zólag Csehszlovák részről a tanácskozáso­kon részt vett dr. Václav Skoda, a Csehszlovák Köztársaság igazságügy­minisztere, a csehszlovák ku.döttség vezetője, a küldöttség tagjaival. Szovjet részről a tanácskozáson részt vett A. V. Zaharov, a Szovjet­unió külügyminiszterének helyettese, a küldöttség vezetője, továbbá a kül­döttség többi tagja. V. M. Molotovot a Szovjetunió mongóliai nagykövetévé nevezték ki Moszkva (TASZSZ) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Via­cseszlav Mihajlovics Molotovot a Szov­jetunió mongol népköztársaságbeli rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetévé nevezte ki. Vaszilij Iljics Piszarev, a Szovjet­unió eddigi rendkívüli és meghatalma­zott nagykövete a Mongol Népköztár­saságban ugyanott követ-tanácsosi beosztást kap. A barátságos légkörben és kölcsönös megértés szellemében folyt tárgyalá­sokat 1957. augusztus 31-én Moszkvád ban a polgári, családi és büntető­ügyekben szükséges . jogi segítségről szóló szerződés aláírásával fejezték be. A szerződés szerint az egyik szer­ződéses fél polgárai és jogi személyei a másik szerződéses fél területén sze­mélyi és vagyoni jogokban ugyanolyan jogi védelmet élveznek, mint az illető állam saját polgárai és jogi személyei. A szerződés meghatározza a bírósági beadványok elintézését a polgári jogi és büntetőjogi ügyekben az örökségek megtárgyalását, a polgári jogi és csa­ládi ügyekben hozott bírósági határo­zatok elismerésének és végrehajtható­ságának kérdéseit. A szerződés jóváhagyás alá esik és a ratifikációs okmányok kicserélése napjától számított egy hónap eltelte után lép érvénybe. A Csehszlovák Köztársaság elnöké­nek megbízásából a szerződést dr. Václav Skoda, a Csehszlovák Köztár­saság igazságügyminisztere, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek megbízásából A. V. Zaharov, a Szovjetunió külügyminiszterének he­lyettese írta alá. A szerződés aláírá­sáná' a két küldöttség tagjain kívül jelen voh még N. K. Morozov, a Szov­jetunió Legfelső bíróságának alelnöke, V. A. Boldinev, az Orosz SZSZSZK igazságügyminisztere, Csehszlovákia moszkvai nagykövetségének és a Szovjetunió külügyminisztériumának felelős dolgozói. tküispéíyesen kihirdették Malájföld függetlenségét Á Kínai Népköztársaság elismerte a Maláji Államszövetséget Kuala Lumpur (ČTK) — Kuala Lum­purban, Malájföld fővárosában az au­gusztus 31-re virradó éjjel ünnepé­lyesen kihirdették a Maláji Szövetség függetlenségét. A malájföld eddig an­gol gyarmat volt, ezután független ál­lammá és a brit nemzetközösség 10. tagjává lett. Nagy-Britannia Malájföld függet­lenségének kihirdetése után is kezé­ben tartja az ország gazdasági pozí­cióit. Hasonlóképpen fenntartja ma­gának a döntő befolyást az adminiszt­ratív apparátusban is. Peking (ČTK) — Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke és külügyminiszter A. Rahman herceghez, a Maláji Szövetség minisz­terelnökéhez és külügyminiszteréhez üzenetet intézett, s abban közli az államtanács döntését a Maláji Állam­szövetség elismeréséről. Mao Ce-tung, a Kínai Népköztársaság elnöke A. Rah­man herceghez, a Maláji Államszövet­ség legfelső vezetőjéhez üzenetet in­tézett, benne a kínai nép és a maga nevében jókívánatait fejezte ki Ma­lájföld függetlensége Kihirdetésének alkalmából. Malájföld „függetlensége 6 i L% IAI iíi lö M>] Szudán nem csatlakozik az Eisenhower-doktrinához Kairó (ČTK) — Ahmed Mahgub szudáni külügyminiszter augusztus 30-án a MEN egyiptomi sajtóiroda képviselőjének kijelentette, Szudánnak érdeke, hogy ne csatlakozzon Eisen­hower közép-keleti doktrínájához. Mahgub miniszter egyúttal hang­súlyozta, hogy Szudán függetlenségi politikát folytat és az_ egyenlőség alapján hajlandó mindenkivel együtt­működni. „Pénzügyi támogatást is elfogadnánk — mondotta továbbá a miniszter —, ha azt nem kötik füg­getlenségünket fenyegető feltételek­hez", Augusztus hónap utolsó napja emlékezetes marad Malájföld törté­netében. „Merdeka", „Merdeka", — hangzik már rég óta a malájföldiek ajkáról ez a šzó, amely „malájföldi függetlenséget" jelent. Malájföld „függetlenséget" és al­kotmányt kapott, mert a nép sza­badságharca meghátrálásra kénysze­rítette az angol gyarmatosítókat. Sok jel azonban arra vall, hogy ez a füg­getlenség nem lesz teljes, s Anglia továbbra is gyámkodni akar. Sok úri huncutság van az egész függetlenség-adományozás körül. Fel­tűnő mindjárt az, hogy a Brit Nem­zetközösség kebelében maradó új független államot védelmi és kölcsö­nös segélynyújtási egyezmény fűzi majd volt elnyomójához. Ennek alap­ján azok az angol csapatok, amelyek ellen a nép küzdött, most mint fegy­verbarátok maradnak az országban, hogy — mint az egyezmény mondja — a belső rend fenntartásában se­gédkezzenek. Malájföldön angol kato­nai támaszpontok vannak, s az an­golok szeretnék ezeket továbbra is megtartani úgy, hogy a függetlenség elnyerése után Malájföldet is bele­kényszerítenek a SEÁTO-ba. A Brit Nemzetközösség miniszter­elnökeinek júniusban ülésező londo­ni konferenciáján napirenden szere­:-T- ~ _ -I 4> 7*ľ> Kwt» OumuoJ: Q táv*' Jtotmi R.——-T—£ * /Ja'6n* Kutnlan - &n'/orfil ži**- V tfaierc !ob«« Oŕhru K /t/tirrlut pelt Malájföld kérdése is. Ezen a konferencián Macmillan angol minisz­terelnök titkos jelentésben szólítot­totta fel a nemzetközösség minisz­terelnökeit, támogassák Angliának azt a szándékát, hogy kisméretű atomfegyverekkel lássa el Malájföld baját. Ez a terv általános megrökö­nyödést keltett és népszerűtlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, ihogy ezt a tervet még a malájföldi brit tisztviselők is ellenezték. Miért akart Macmillan Malájföld ellen atomfegyvert alkalmazni? Azért, mert ott az angol gyarmatosítók „en­gedékenysége" ellenére most fordult tizedik évébe egy nemzet szabad­ságharca. A második világháború előtti angol gyarmatot, amely 1945­ben önerejéből szabadult fel a rö­vid ideig tartó japán elnyomás alól. mire az angol gyarmati katonák visz­szatértek. már demokratikusan meg­választott népi tanácsok kormányoz­ták. Malájföld Kommunista Pártjának szervezésével új fejlődés indult meg az országban. A gyarmatosítók azzal kezdték, hogy tömlöcbe vetették a választott szakszervezeti vezetőket, akik előharcosai voltak a demokra­tikus alkotmányért folyó küzdelem­nek. 1948 júniusában indult meg a háború, amely évente 68 millió font­jába került Angliának és 30 millióba a helyi kormánynak. Mert az a kor­mány, amelynek Anglia független­séget adott, részt vesz a saját népe ellen folyó irtóhadjáratban. S az an­gol gyarmatosítók, hogy továbbra is megtartsák maguknak a helyi kor­mányt, a következő öt évre 33 mil­lió font „vérdíjat" ígértek a nemzeti szabadságharcosok leverésére. Abdul Rahman, a Maláji Államszö­vetség miniszterelnöke úgy látszik jó kereskedő és az angol font sterling­segítségen kívül az amerikailakkal is paktál. Bejelentette, hogy hadisegéiyt kér az amerikaiaktól is. Az angolok persze féltékenykednek, mert így könnyen kicsúszhat kezükből a vi­lág ólamtermelésének 35 százaléka, ónbányászatának egyharmada, kau­csuktermelésének 40 százíléka. Az Egyesült Államokba exportált ón és gumi több dollárt hoz Angliának, mint az egész angol ipar. Az angol gyarmatosítók tehát füg­getlenséget, alkotmányt és sok pénzt adnak a maláji belső kormánynak, s így próbálják megmenteni, ami még menthető, így akarják megszerezni a Rahman-kormány és a feudális fe­jedelmek támogatását a szabadság­harcosok. ellen, akiktől soha sincse­nek biztonságban. A harctér Szinga­púrtól 20 kiiométerre kezdődik, de senki sem tudja, hol végződik. Sen­ki nem ismeri a szabadságharcosok főhadiszállását, létszámát. Egyesek 200 főről beszélnek, de ' lehet 5—6000 is. A Maláj-félsziget dzsun­geljei bevehetetlenek. Az angol gyar­mati katonaság felderítő őrjáratai csak 1—2 kilométerre merészkednek behatolni, mert a dzsungel nyomta­lanul elnyeli a hívatlan vendégeket. Itt nem segít a modern haditechnika, sem a bombázók és helikopterek, sem a páncélosok és napalmbombák. A lakosság mindenben támogatja a szabadságharcosokat. Azonban azt, kik azok, akik rokonszenveznek ve­lük, mennyien vannak, nem tudni. Ez mind ismeretlen, akár a dzsungel. A malájföldi szabadságharcosok nem hisznek a gyarmatosítók ígére­teinek, ők valóságos függetlenséget kívánnak és addig nem teszik le a fegyvert, amíg Malájföld el nem nyeri teljes szabadságát. —y—r— OJ SZÖ 1957. szeptember 1. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom