Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-29 / 271. szám, vasárnap

Kereskedelmi egyezmény & Szovjetunió és az IVDK között Berlin (ČTK) — 1957. szeptember 9-től 27-ig .tárgyaltak Berlinben a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság küldöttségei a kereskedelem kérdéseiről. A szeptember 27-én kiadott záróközlemény megállapítja, hogy a Szovjetunió és az NDK kormány- és pártküldöttségének ez évi augusztusi megegyezésével összhangban az 1958—1960-as évekre eoyezményt írtak alá a Szovjetunió és az NDK közötti kölcsönös árucseréről. Egyúttal aláírták az NDK-nak nyújtctt hitelről szóló jegyzőkönyvet, valamint a kereskedelemre és a tengeri hajózásra vonatkozó szerződést. A két állam közötti kereskedelmi forgalom 1958—1960-ban a jelenlegi világárak szerint 20 millió rubelt fog kitenni. Az NDK a Szovjetuniónak elsősorban gépipari készítményeket, különösen megmunkálógépeket, elektrotechnikai, közlekedési, vasúti berendezést, hajókat, kábeleket, továbbá vegyi- és könnyűipari gyártmányokat szállít. A Szovjetunió az NDK-nak ezen áruért cserébe kőszenet, kokszot, vasércet, nyersvasat, hengerelt árut, rezet, ólmot, nikkelt, alumíniumot, továbbá színes- és nemesfémet, kőolajat, fát, gyapjút, gyapotot, gabonát és élelmiszereket ad el. A Szcvietunió szállításai fedezni fogják az NDK ipara nyersanyag- és fémárúszükségleteinek jelentős részét és hathatós segítségére lesznek az NDK lakosságának élelmezésében. A hitelre vonatkozó jegyzőkönyvről a Szovjetunió az NDK-nak 1958ban szabad valutában 300 millió rubel hitelt, továbbá 400 millió összegű áruhitelt nyújt. A nemzetközi pénzalap ülésének margójára A nemzetközi pénzalap ez idei ülésének napirendjére a kapitalista államokra rendkívüli jelentőségű kérdések egész sora került. Elsősorban a kapitalista államok pénzneme paritásának — az aranyhoz való értékviszonyának — kérdéseiről van szó. A nemzetközi valutaalap adja ugyanis a tagállamok pénznemének aranytartalmában vagy más pénznemhez való viszonyában beálló változásokhoz a beleegyezést. A vezető kapitalista pénznem, az amerikai dollár aranytartalma szerint állapítják meg az arany hivatalos árát is. Egy trójai uncia arany 35 dollárba kerül. Mivel a kapitalista országokban terjedő infláció elértéktelenítette a papírpénzt, ennek — az aranyhoz való viszonya teljesen illuzóris. Felvetődik az a kérdés, hogy a nemzetközi valutaalap jelenlegi ülésszaka rendet teremthet-e a tőkés államok pénzügyi kérdéseiben? Bevezetőül vegyük Franciaországot. Ez az ország nem várta meg a nemzetközi pénzalap ülését, hanem, amint tudjuk, ez év augusztusában olyan különleges intézkedést foganatosított, amelyet a gyakorlatban devalvációnak nevezünk. A frank árfolyama az amerikai dollárral szemben 17 százalékkal csökkent. Ez annyit jelent, hogy egy dollárért az eddigi 350 frank helyett 420 frankot fizetnek. A burzsoá sajtó ezen lépés okául részint a devizatartalékok teljes felemésztését, részint az aranykészletek csökkentését jelöli meg. Franciaország után Finnország sem várta meg a nemzetközi pénzalap ülésszakát és végrehajtotta a finn márka devalvációját. Szeptember közepén pénzegységének aranytartalmát 40 százalékkal leszállította. Ez a devalváció nem okozott meglepetést, mert Finnország egyre romló gazdasági helyzetére való tekintettel az előrelátható volt. Finnország az ipari termelésben és a piacokon különösen a faipari termékek exportja terén már hosszabb idő óta nehézségekkel küzd. Finnországnak ugyanis egyre veszélyesebb versenytársa Nyugat-Németország, amely Finnországot kiszorítja a piacokról. Finnország kereskedelmi mérlege állandóan passzív, ezért a deficit fedezésére arany- és dollártartalékait kellett felhasználnia. A harmadik ország, Nagy-Britannia sem várta meg a nemzetközi pénzalap ülésének megnyitását és a maga módján igyekezett menteni, amit lehet. Anglia ugyanis a szuezi háborús kaland miatt komoly válságba került, amely felemésztette pénzügyi tartalékait, úgyhogy nem volt más hátra, mint hogy dollárkölcsönért folyamodjon a nemzetközi pénzalaphoz, valamint az újjáépítés és fejlesztés nemzetközi bankjához. Mivel ezekben az intézményekben erős az USA befolyása, Anglia még függőbb helyzetbe került az Amerikai Egyesült Államokkal szemben. A dollárkölcsönök egy időre még megmentették a fonsterling helyzetét s így helyzete a világban a nyugatnémet márkával szemben még egy ideig szilárd. A nyugatnémet márka egészen külön fejezet. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya kijelentette, hogy a márka értékét éppen úgy, mint más valutákét is, a dollárhoz való viszonya szerint állapították meg, és ez a viszony nem kíván semmiféle változtatást. A márka felértékeléséről terjesztett hírek, állítólag, alaptalanok. Ez érthetően . nincs ínyére Angliának és Franciaországnak, amelyek előtt teljesen világos, hogy ha emelnék a nyugatnémet márka értékét, a nyugatnémet áru nehezebben törne be a világpiacra és ezáltal csökkenne a hatalmas német verseny. Ezért kívánják a márka felértékelését. A német bankok többsége ezzel szemben támogatja Erhard gazdaságügyi miniszternek a nemzetközi fizetési kérdésekről szóló nemzetközi értekezlet összehívására irányuló javaslatát. Ezt azért teszik, mert a nemzetközi pénzalapban még mindig angol-amerikai a többség és Nyugat-Németország szívesebben tárgyalna más fórumon, olyan nemzetközi értekezleten, ahol ez a többség nem olyan erős. Nagyjából így fest a helyzet az alap ülésszakának kezdetén, ilyenek az egyes nyugat-európai államok helyzete és érdekei. Nem volt még szó Amerikáról, de rákerül a sor más olyan kérdéssel kapcsolatban, amelyről az alap tárgyalni fog, mégpedig az arany árának emelésével kapcsolatban. Az arany ára okozza a minden ülésen megnyilvánuló brit-amerikai ellentétet. A kapitalista világ legnagyobb aranytermelője, a Délafrikai Unió Nagy-Britannia támogatásával minden évben követeli az arany árának emelését. Az Unió minden uncia aranyért több dollárt kapna és így további aranybányákat helyezhetne üzembe, melyek az arany mai ára mellett a magas költségek miatt nem fizetődnek ki. Amerika azonban ellenzi az arany árának emelését, mert az USA a legnagyobb aranyvásárló. Ugyanakkor a kapitalista piacon a legnagyobb exportőr is, akinek az arany drágulása kevesebb jövedelmet jelentene a külkereskedelemben. Az arany árának emelése ellen Amerika márcsak azért is állást foglal, mert ez előnyére volna a Szovjetuniónak, amely szintén nagy aranytermelő és hatalmas készletekkel rendelkezik. Az európai pénznemek kölcsönös kapcsolatai rendezésének komoly problémáját a Délafrikai Unió ez idén is arra használja fel, hogy az arany árának kérdését felszínen tartsa. Naude, a Délafrikai Unió pénzügyminisztere európai körúton járt, hogy biztosítsa a délafrikai álláspont támogatását. Nem fér kétség ahhoz, hogy a nemzetközi pénzalap e kérdésnek fokozott figyelmet fog szentelni, mert a világ külkereskedelmét komolyan veszélyezteti az a tény, hogy a devizatartalékokat rendszeresen két országban: Amerikában és a Német Szövet-, ségi Köztársaságban halmozzák fel. Ez a két ország egyre növeli fölényét a többi kapitalista ország felett. A burzsoá sajtóban az a nézet terjedt el, hogy a deficittel záró államok pénzneme általános leértékelése, a márka és a többi kemény deviza felértékelése sem volna elegendő a helyzet megoldására. Mindenütt vagy nyíltan vagy a sorok között szó esik arról, hogy a világ külkereskedelmét a dollárhiány veszélyezteti; az USA ugyanis állandóan fokozza exportját, míg behozatala viszonylag csekély és így nem ad lehetőséget dollárszerzésre. Ügy tűnik tehát, hogy az arany árának emelése lehetővé tenné a devizatartalékok emelését. Az angolok nézete szerint a Szovjetunióra hivatkozó amerikai negatív álláspont megokolása az arany árának tekintetében nem állja meg a helyét. A Szovjetunió már bebizonyította, hogy normális kapcsolatokat akar fenntartani a világ valamennyi országával és aranytartalékait sohasem használta fel arra, hogy gazdasági zavart keltsen a kapitalista világban. Dr. S. Jiránek Tovább zuhan a részvények árfolyama a New-York-i tőzsdén New York (ČTK) — A New York-i tőzsdén szeptember 25-én ismét esett főkép a kohászati, gépkocsigyári, kőolaj- és vasúttársaságok részvényeinek árfolyama. A részvények teljes értéke csaknem 3 milliárd dollárral csökkent. Egyes árfolyamok részvényenként 2 xh dollárral is zuhantak. AHOL A SZIBÉRIAI VÍZIERŐMÜVEKET ÉPÍTIK A Moszkvából Irkutszkba közlekedő repülőgép szárnyai alatt mint a tenyéren, úgy látszanak az erdők, megcsillannak a náddal benőtt mocsarak, feketéllnek a hegyek. Csak nagyritkán bukkan elő egy kis falucska. Minél jobban közeledik a repülőgép a keleti tájak felé, annál szebb a természet. Lent a tajgán sok olyan hely van, ahol csupán a medvék barangolnak, ahol az egyik vadászlaktól a másikig egy hétig tart az út. Itt bizony a repülőgép a legmegbízhatóbb közlekedési eszköz. Húszórás úton sokat megtudsz a szibériai emberektől, sokat mesélnek a rendkívüli vadászkalandokról és e terület felmérhetetlen természeti kincseiről. Szibéria mesés gazdagságú. Van szene, vasérce, bauxitja, aranya, gyémántja, sója, építkezési, anyaga, fája. Legnagyobb gazdagságát azonban folyamai adják. Elsősorban itt van a gyönyörű szép Angara. Ez a folyam felülmúlja a többi természeti kincset. A szén, a vasérc fejtéséhez, az új üzemek felépítéséhez, a mezőgazdaság fejlesztéséhez feltétlenül szükséges a villamos áram. Villanyerőre itt igen nagy szükség van és ez Szibéria fő problémája is, amely most már elméletileg megoldást nyert. Gyakorlatilag most kezdik meg e probléma megoldását. Kelet-Szibériában megkezdték az angarai kaszkád, az angarai villanyerőmüvek vízi rendszerének építését. E villanyerőművek teljesítménye tízmillió kilowatt lesz, évente 70 ezer milliárd kilowattórát fejleszt. Mi is az a kaszkád? A Bajkál-tó 453 méter magasságban fekszik a tenger színe felett. Ez a világ legmélyebb tava. Háromszázötvenhat folyam és folyó ömlik e tóba és csakis egy folyó folyik ki belőle — mégpedig az Angara. A tóból másodpercenként 1950 köbméter víz ömlik a folyóba. Ez a vízienergia hatalmas készletét jelenti. Az Angara maga annyi villanyáramot képes szolgáltatni, amennyit a Volga, a Dnyeper, Don és Kama együttvéve. Az Angarán négy duzzasztógátat építenek, ez az angarai kaszkád. Az első fok az irkutszki vízierőmű. Ez év január 1-én üzembehelyezték a duzzasztógát két első agregátját. A cseremhovi bányászok villamos áramhoz jutottak. Ebben a kelet-szibériai szénmedencében a kiváló minőségű szén hatalmas készletei a föld felszínén fekszenek. A bányászat eredményes folytatása végett sok tárnát kellett építeni. A hatalmas exkavátorok a földréteget kotorják és kosaraikkal a felszíngyobb villanyerőműve lesz. Sorrendben az angarai kaszkád második erőmüve, ötször nagyobb teljesítményű, mint az irkutszki. A duzzasztógát körül új ipari körzet épül tárnákkal, gigantikus kohászati kombináttal, alumíniumüzemmel, fafeldolgozó és építkezési vállalatokkal. Tovább utazunk az Angarán. Az Ilim torkolatától nem messze épül az Uszty-Ilim-i vízierőmű, amely kisebb lesz Lefektetik a hatalmas csöveket a készülő vízierőmű számára. ről kaparják a szenet és vagonokba rakják. A cseremhovi fekete arany ezért csak egy ötödébe kerül a Szovjetunió más táján fejtett szénnek. A jövő év-> ben az irkutszki vízierőművet teljesen üzembehelyezik, Cseremhovból minden 24 percben egy vonat szén fut majd ki. Selehovban építik a Szovjetunió legnagyobb alumínium-kombinátját. Taskentből Szludjankába, ahol gazdag lelőhelye van, villanyvasutat építenek. Az új duzzasztógátnak köszönhető, hogy emelkedik a kolhoztagok jövedelme is. A villamosáramot bevezetik az állattenyésztő farmokon. Egy kilowatt villanyerővel 15 juhot lehet megnyírni vagy pedig 45 tehenet megfejni. Az irkutszki vízierőmű szolgáltatja az áramot a bratszki vízierőmű építésénél. Ez a vízierőmű a világ legnaA bratszki vizierőmű építkezésénél serényen dolgoznak a búvárok. a bratszkinál, kissé távolabb lesz az angarai kaszkád utolsó foka. És ha az Angara vize összefutt Jenyiszej vizével, e hatalmas folyam vize sem marad kiaknázatlanul. Rövidesen ott is felépítik a jenyiszei villanyerőmüvet. A hatalmas duzzasztógátak nemcsak villamos áramot, hanem más előnyöket is jelentenek e területnek. Vessünk egy pillantást a térképre! Az irkutszki duzzasztógát 30 méterrel emeli az Angara szintjét, sőt még a Bajkál-tó vize is emelkedik egy méterrel. A Bajkáltótól 60 kilométernyi távolságra fekvő Irkutszk két év múlva e tó kikötővárosává válik. A bratszki duzzasztógát a folyam szintjét több mint száz méterrel emeli majd. És így halad ez majd továbbra is. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a tengerjáró hajók behajózhatnak a Jenyiszejen és az Angarán a Bajkál-tóba és onnan tovább Mongóliába. Megváltozik e terület zord éghajlata is. A fagypont alatti téli 50 fokos hidegek és a nagy nyári melegek is enyhülnek. Ne gondoljuk, hogy mindez csak a képzelet játéka. Aki látta ezeket az építkezéseket, meggyőződik róla, hogy a szovjet emberek igen komolyan veszik e nagyszerű és kivihető tervet. Egyelőre azonban még sok nehézséget, akadályt kell leküzdeniök. Három évvel ezelőtt mintegy 700 kilométernyire a Bajkál-tótól, Bratszk városka mellett kezdték meg a 3 millió 600 ezer Kw kapacitású bratszki vízierőmű építését. Ez a világ legna-< gyobb villanyerőműve lesz. Az út mentén, amelyen autóút halad, falként emelkedik felettünk a szibériai tajga. Röviddel ezelőtt még nem volt itt út. A Szovjetunió minden tájáról, főképp a vízierőművek építkezéséről munkások és mérnökök jöttek ide. Onnan, ahol megkezdődött az építkezés, messze vidékre költöztek a szarvasok és a medvék. A tajgában megindultak a gépek, felépültek a sátrak és éjjelenként tüzek világítottak. Ez volt a kezdet. Először új utak, majd az első faházak, később rendes építőanyagból készült házak, földszintesek, majd emeletesek épültek. A duzzasztógát építkezése körül több kis faváros keletkezett. Telepek létesültek más helyeken is. Hiszen az építkezés több kilométer hosszúságú. Hatalmas építmény! A jövő Bratszkitenger vize S500 négyzetméternyi területet áraszt majd el. Ezt a hatalmas völgykatlant, amelyet most még őserdők borítanak, ki kell vágni, ki kell tisztítani. Negyvenmillió köbméter fát kell innen elhordani. A tajgában már dolgoznak a munkások és csaknem húsz erdőszovhoz tagjai. Más csoportok ez alatt várost építenek, a geológusok a jövő üzemek és egész városok építésére alkalmas helyet keresheti. Gyorsan folyik a duzzasztógát építése is. A déli szünet alatt felmegyünk a gátra, amelynek gúzsba kell kötnie a folyamot. E helyen „csak" 800 méter széles, amíg fel nem építik a gátfalat. Az egyik brigádcsoport éppen ebédel. A gáton állunk. Velünk szemben a Paduni-vízesés zuhog, jobbra tőlünk a folyam felett a Purszej-szikla mered, a másik oldalon a Volavkina-szikla maradványa, mert a sziklát röviddel ezelőtt a levegőbe röpítették. A folyam medre sziklás. A part 80 méter magas. A sziklákba 20 méter magasságban alagutakat fúrtak a robbantóanyagnak, amellyel felrobbantják a környező sziklákat. Nyikita Hotulev brigádja kezdettől fogva dolgozik a gáton. Ilja Grizin, Pavel Bokács és mások már az egyes építkezések alkalmából szerzett gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek. Elhatározták, hogy végleg letelepednek Szi-I bériában a bratszki villanyerőműnél. 1961-ben helyezik üzembe az új erőmű első agregátjait. Addig itt egy hatalmas város épül fel, iskolákkal stb. A tanulóifjúság főiskolai tanulmányait is itt végezheti majd. Ez a tervük az építőknek, így gondolkozik a tízezer ifjú és lány többsége, akik Moszkvából, Leningrádból, Vlagyivosztokból, Taskentből és az ország minden tájáról jöttek a tajgába. Nem lehet rájuk fogni, hogy csupán ezért jöttek, hogy pénzt keressenek. Nem! Aki törekszik, az szépen, sőt nagyon jól keres, azonban a szovjet ifjak és lányok számára nem ez a fő dolog. A Komszomol-tagok hazaszeretettől eltelve jöttek ide dolgozni. Ez nem frázis. Egyenesen megmondták nekem: „Nézze csak, egyesek megrettentek és elfutottak. A többség azonban itt maradt és itt is marad az építkezés befejezéséig. Az idősebbek családot alapítanak, dolgozni fognak a jövő üzemeiben, a fiatalok pedig? Ők tovább mennek, Szibéria más tájára, a mi orszáJ gunk beláthatatlan nagy és még nagjron sokat kell dolgozni, építeni". Az ifjúság munkálkodik, távtanuímányokat folytat, művelődik. Az építők legyűrték már munkájuk legnehezebb részét. Az ifjak és lányok kiállták a tűzkeresztséget. Ami nem volt csekély dolog, mert sátrakban 50 fokos hidegekben laktak. És most már itt állanak az új házak, klubok, üzletek. A földmérők kimérik a bratszki duzzasztógát mellett építendő város területét. v Ez a mai Szibéria. Most úgy fest, mint egy hatalmas építkezési állvánnyal bekerített óriási építmény. Folyik az Angara hatalmas vize. És a hatalmas munka első fejezete a végéhez közeledik. Az irkutszki duzzasztógát falai megszelídítették a hatalmas vad folyam vizét. Építik a bratszki erőművet. A folyam még dühöng. Haragját tölti, az emberen azonban nem győzedelmeskedik. Egy öreg szibériai vadász régi legen-i dát mesélt nekem az Angaráról. Nagyon szép mesét... Azonban a mese és túlzás nélküli mai élő valóság ennél mégis csak szebb. Beles József ÜJÍ SZO 4 & 1957. szeptember 29.