Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-28 / 270. szám, szombat

Kína Kommunista Pártjának képviselői megvalósítják a pártmunka stílusa megvalósításának elveit Longo a kommunista pártok együttműködésének jelentőségéről Róma (ČTK) — Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának ülé­sén Luigi Longo, a párt helyettes főtitkára beszámolt az Olasz Kommu­nista Párt Központi Bizottsága küldöttségének szovjetunióbeli látogatásá­ról, valamint a kommunista és munkáspártokkal való kapcsolatokról. Hangsúlyozta, hogy a látogatás a Szovjetunióban és az Olasz Kommu­nista Pártnak az utóbbi időben Ma­gyarország, Lengyelország, Jugoszlá­via, Bulgária, az NDK, Franciaország, Csehszlovákia, és más államok kom­munista és munkáspártjaival felvett kapcsolatai gyakorlatilag hozzájárul­nak a kölcsönös mélyebb megisme­réshez és együttműködéshez. i/ongo utalt arra a számos informá­cióra és ismeretre, amelyet az Olasz Kommunista Párt küldöttsége gyűj­tött a szovjet tényezőkkel folytatott beszélgetések, valamint a Szovjetunió gyáraiban és vidékén végzett látoga­tások során. Beszédének befejező ré­szében kijelentette, hogy a szovjet 'tényezőkkel folytatott beszélgetések folyamán bebizonyult annak szüksége, hogy minden kommunista párt nem­zeti sajátosságai alapján építse ki a szocializmushoz vezető külön útját, egyszersmin4 annak szüksége is, hogy a nemzetközi proletariátus fenntartsa és megerősítse egységét. Ezeket az elveket már kihirdették a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszu­sán. Az Olasz Kommunista Párt VIII. kongresszusán az olasz kom­munisták ezeket az elveket magu­kévá tették. A kongresszus kitűzte a szocializmushoz vezető olasz út távlatait és egyúttal hangsúlyozta a konkrét osztályegyüttműködés szük­ségességét a szocialista országokkal, az elnyomott népekkel és az impe­rialista agresszió által veszélyeztetett országokkal. Minden kommunista pártnak alap­vető az a kötelessége, hogy a szo­cializmushoz vezető saját útját járja. Ugyanakkor nem tart fenn semmi kö­zösséget „a nemzeti kommunizmusról" szóló tévelygő elméletekkel, amelyek a nemzeti sajátosságot ürügyüi hasz­nálják arra, hogy megbontsák a nem­zetközi munkásmozgalom egységét. Az angol szakszervezetek bírálják a kormány pénzügyi intézkedéseit L EGY ÖREG VADÁSZ ELBESZÉLÉSEI leánya szíve mindegyre szomorúbb lett... Nyugtalanul vert a tündérszép lány szíve. Érezte, ha nem találkozik Jenyiszejjel, elpusztul atyjának sötét, szomorú udvarában. Hogyan szaba­duljon meg e börtönből, hogyan ha­toljon át a magas falakon? Imádkozni kezdett, az istenek segít­ségét kérte. Vizek hatalmas istenei, könyörüljetek rajtam, sziklák között vagyok elzárva, zokogok árván, halkan. Hallgassátok ez imádságom, adjatok erőt, bátorságot sziklabörtönöm kinyitva megérhessem a szabadságot. Bajkál megtudta szeretett leánya kí­vánságát. Még erősebb rácsot tett a börtönre és vőlegényt keresett leányá­nak. Nem akarta messze férjhez adni. A bátor és szép Irkutot választotta és követeket küldött hozzá. Mikor ezt Angara megtudta, térdenállva könyör­gött atyjának, ne adja Irkuthoz, nem tetszett neki a vőlegény. Az öreg nem hallgatott leánya kö­nyörgő szavára, még jobban bezárta őt. Angara ismét sírva fakadt, megint imádkozni kezdett. A folyók és pata­kok, édes testvérei, elhatározták, hogy megsegítik őt. A part szikláit kezdték ásni. Közeledett a nászéjszaka. Azon - ­az éjszakán az öreg Bajkál nagyon mé­lyen aludt. Angara szétverte a zárakat és kiszabadult bör­tönéből. A patakok tovább ástak, amíg az öreg aludt. Szabaddá vált az út, Angara zúgva menekült börtöné­ből és sietett ked­ves Jenyiszejéhez. Bajkál rosszat álmodott. Egyszerre felébredt. Feltá­pászkodott és min­denre rájött. Nagy Halászkikötő haragra gerjedt, kifutott házából, egy hatalmas sziklát ragadott a partról és elátkozva leá­nyát, utána dobta. Késő... Az Angara már messze járt. Azonban a hatalmas kő ma is azon a helyen fekszik, ahol a folyó a Bajkál­ból kifolyik. A követ Samani sziklának nevezik. Irkut késett útján. Reggel felé már csak 35 versztnyire volt a Bajkáltől, amikor morajt és roppanást hallott. Vajon mi történik? Már azelőtt is so­kat meséltek neki Jenyiszejről a szi­bériai halak. Elhatározta, megfogja menyasszonyát. Ásni kezdte a partokat, de ez nehezen ment. Végül is a szik­lák meglazultak és Irkut nekirohant a völgynek. Angara azonban már messze járt. Közeledett kedveséhez. Angara eképpen elérte Jenyiszejt és az öreg Bajkál a mai napig is igyek-< szik utolérni engedetlen lányát. Igy mondja a régi legenda. Bizony sokáig, nagyon sokáig nem tudta senki •sem ráncbaszedni a folyamot... Germán Alekszandrovics elhallga­tott. Figyeljük a sziklák között csen­desen morajló mesebeli folyót. A tá­bortűz kialvófélben van. Közelebb húzódunk az izzó parázshoz, a tajga éj­szakái nagyon hűvösek. Álom hull sze­münkre, az Angara altató dalt züm­mög. Még egy pillantást vetek a folyó nyugodt szintjére, elringat habjainak melódiája... Végül én is elalszom. Beles József (Folytatjuk.) az Angara-folyónak kifolyásánál a Bajkál-tóből való Eredménytelenül végződtek a japán-amerikai tárgyalások Peking (ČTK) — Liu Sao-csin, Csou En-laj, Csu-Te, Csen-Jun és Ten Sziao-pin, Kína Kommunista Pártjá­nak vezető képviselői és a párt Köz­ponti Bizottságának további 16 tagja részt vett a pártmunka stílusa javí­tására irányuló kampányban, amely­nek folyamán felkerestek a szocialis­ta szektorhoz tartozó negyven üze­met. Liu Sao-csin, a népi Képviselők Összkínai Gyűlése állandó bizottsá­gának tagja a Si Csi-sani villanyerő­műben felszólította a vezető hivatal­nokokat, támogassák a helyes bírá­latot és küszöböljenek ki mindent, ami gátolja őket további munkájuk­ban. Liu-Sao-csin arra kérte az üzem vezetőjét, hogy fizikai munkát vé­gezhessen az üzemben. „A mi orszá­gunkat a munkásosztály vezeti — mondotta —, és ezért feltétlenül szükséges ezen osztályból származó emberekkel irányítani az országot. A jövőben szükséges, hogy a hivatal­nokoknak ne csak tudásuk legyen, London (ČTK) — Az angol kormány­nak a fontsterling erősen megingott pozíciója megszilárdítására irányuló pénzügyi intézkedése a legnagyobb szakszervezeti szövetségek éles bírá­latát váltotta ki. A szakszervezetek határozati javaslatokban hangsúlyoz­zák, hogy a váltóleszámítolás kamat­lábjának 5 százalékról 7 százalékra történt emelése a beruházások csök­kentésére vezet és ezzel a termelés korlátozását és a munkanélküliség növekedését idézi elő. A szakszerve­zetek bírálják a kormánynak az állami beruházások csökkentésére irányuló A választások után Bonn siet a fegyverkezéssel A Kölnische Rundschau közölte R. Ingrim cikkét, amelyben a cikkíró foglalkozik a bonni kormánykörök­nek' Nyugat-Németország gyorsított fegyverkezésre irányuló törekvései­vel. „A fő feladat továbbra is a német Nyugat szabadságának biztosítása marad, mert e biztosítás nélkül el­képzelhetetlen lenne a német Kelet felszabadítása..." — írja Ingrim. — A német Kelet „felszabadítása" alatt a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánykörei a Német Demokratikus Köztársaság ellen irányuló agresszív akciókat érti. „Adenauer ezt a vá­lasztások sorá*i megnövekedett te­kintélyével jobban megteheti, mint bárki más" — folytatja Ingrim és nyíltan hozzáfűzi, hogy Nyugat-Né­metország felfegyverzésére most sokkal nagyobb pénzeszközöket kell fordítani, mint amennyit az állami költségvetés előirányzott. „Évi kilenc milliárd márka nem lesz elegendő." Németország Szociáldemokrata Párt­jának sajtószolgálata megállapítja, hogy a nyugati hatalmak „most azt követelik a szövetségi köztársaság­tól, teljesítse gyorsabban „kötele­zettségeit a Bundeswehr létszámá­nak tekintetében". Figyelmeztet, hogy a szövetségi nemzetvédelmi minisz­térium szervezetileg már felkészül a további hadkötelesek gyorsabb behí­vására. hanem hogy a gyárakból, műhelyek­ből és földművesgazdaságokból jöjje­nek emberek a vezető pozíciókba." Liu Sao-csin a kampány folyamán a további üzemek egész sorát kereste fel. Csou En-la.i, az államtanács elnö­ke és külügyminiszter a pekingi má­sodik számú gyapotüzemben a mun­kások bére és életfeltételei iránt ér­deklődött. Csu Te, a Kínai Népköz­társaság helyettes elnöke az észak­kínai rádiógyárban, a sikinsani acél­és vasöntődébe látogatott. Cseri Jun, a pekingi villanylámpagyárat látogat­ta meg. A párt funkcionáriusai az egyes vállalatok megtekintésekor a fő fi­gyelmet a vállalatok irányítására, a termelésre, a munkások szociális biztosítására és politikai nevelésére összpontosították. Kína Kommunista Pártja vezető dolgozóinak látogatásai mély benyomást keltettek a munká­sokban a munka stílusa javításának kampányával kapcsolatban. határozatát is, ami elsősorban a szo­ciális célokra fordított eszközök csök­kentését jelenti. Ezek közé tartozik például a lakóházak, az iskolák stb. építése. Az öntödei munkások egységes szakszervezetének végrehajtó bizott­sága egyhangú határozatot hozott, amelyben kijelenti, hogy az a^jol gazdasági élet javítása csupán azáltal érhető el, hogy „csökkentjük a fegy­verkezésre, az atombombák gyártására fordított kiadásokat, hogyha eszkö­zeinket és emberi tartalékainkat a gé­pesítés és nukleáris energia békés fel­használására és a kereskedelem fel­lendítésére fordítjuk. A Közlekedési és Szakképzettség nélküli Munkások Szakszervezeti Szö­vetségének főtanácsa rámutat, hogy a kormány nem használja ki kellően a munkaerő-, a tőke-, és az anyagtarta­lékokat. A Brit Altalános Szakszervezeti Szö­vetség főtanácsa (mely szervezet több mint ötmillió tagot számlál), szep­tember 25-én nyilatkozatot közölt, amelyben hangsúlyozza, hogy „a kor­mány intézkedései a kereskedelmi ak­tivitás csökkenésének és a munkanél­küliség növekedésének veszedelmét jelentik". Befejeződtek Speidel londoni megbeszélései London (ČTK) — Londonban vé­gét értek Speidel volt nácitábornok, a NATO közép-európai fegyveres erői­nek főparancsnoka és az angol ka­tonai megbízottak közötti tanácsko­zások. A tárgyalások szigorúan tit­kosak voltak. A saitó híreiből azon­ban kitűnik, hogy Nagy-Britanniának nyugat-németországi haderői csök­kentésére irányuló szándékáról voit szó a megbeszéléseken. A brit kül­ügyminisztériumban közölték, hogy e kérdésről a Nyugateurópai Unió tagállamai külügyminisztereinek ér­tekezletén októberben ismét fognak tárgyalni. Speidel tábornok szeptember 26-án visszautazott a Német Szövetségi Köztársaságba. Már harmadnapja vagyunk a tajgá­ban. Este van. Az apró legyek milliói zümmögnek tűzünk felett. Sok ezer elpusztul a lángok felett, azonban sem a tábortűz, sem a háló nem vé­denek meg e szemtelen és undorító rovar hatalmas rajaitól. Közelebb hú­zódunk a tűzhöz, ahonnan egy fiatal süketfajd ízes pecsenyéjének illatát hozza felénk a szél. A süketfajdot Germán Alekszandrovics alkonyatkor lőtte. A tábortűztől egypár lépésre a szibériai őserdő zúg. A kellemes esti szellőben mintha nővér a nővérnek mesélne regét, úgy suttognak a 100 éves szibériai fenyőfák. Alattunk a sziklák között csendesen, csodálatra méltóan csendesen folyik az Angara. Elhatároztuk, hogy a folyó partján néhány kilométernyire Irkutzk felett éjszakázunk. Az apró legyek és szú­nyogok azonban nem hagynak aludni bennünket. Százával támadnak ránk, kérlelhetetlenül belemarnak a bőrünk­be. Rettenetes rovarok. Semmi élő sem védekezhet ellenük. E helyeken az erdőkből gyakran jávorszarvasok jön­nék elő, menekvést keresve a tajga ezen gyötrelme ellen. Az állatok a fo-< lyók hűs hullámaiba merülnek, a víz­ből csak széles szájuk emelkedik ki. A folyó partjain a vadászok figyelnek. — Ha nem is találod el, az állat azért el nem menekül. Csupán csak elmerül, kis idő múltán ismét kidug­ja fejét — mondotta Germán Alek­szandrovics. A ropogó tűz megvilágítja társam arcát. Figyelem a csaknem 70 éves szibériai öreget. Valaha száműzött volt, majd partizán és azután vadász lett belőle. E tájat úgy ismeri, mint a tenyerét. Valahol messze harmonika szól. A folyón nagy zajjal gőzhajó pöfög.­A víz hullámokat vet, ide hallatszik a hullámok zaja, amint megtörnek a sziklákon. Germán Alekszandrovics letépett egy papírdarabkát, elővette dohányzacskó­ját és ügyesen cigarettát sodort. Ami­kor egy égő faággal meggyújtotta ci­garettáját, a fényvillanásban megpil­lantottam arcának kifejezését és meg­éreztem, hogy ma elbeszéli érdekes eseteinek egyikét. Néhányszor nyu­godtan szippantott cigarettájából és azután — mélyebben beburkolódzva régi vadászkabátjába — mesélni kez­dett. Azon az estén hallottam tple az Angara, a vad- és engedetlen szibériai folyó történetét. ... Az ősrégi időkben e tájon élt Bajkál, a hatalmas, ősz, hős bajnok. Messze tájon senki sem mérkőzhetett erejével és gazdagságával. Az öreg kér­lelhetetlen volt. Ha megharagudott, homlokát összeráncolta, a sziklák meg­hasadtak a félelemtől. Bajkált sok folyam és folyó volt kénytelen szolgálni. Az öreg Bajkálnak egyetlen lánya volt, Angarának hívták. Angara volt a legszebb lány az egész világon. Apja nagyon szerette, azon­ban szigorú volt hozzá és a mélység­ben bezárva tartotta őt, nem engedte, hogy mutogassa magát. Szomorú, na­gyon szomorú volt a tündérszép An­gara sorsa. Szabadságra vágyott. Egyszer egy bíbic repült a Bajkál partjára. A Jenyiszejből jött. Ráült egy sziklára. Mesélni kezdett a Jenyiszej mellett elterülő sztyeppék szabad éle­téről. Sokat mesélt a Jenyiszejről is. Szajan dicső unokájáról, a szép ifjú­ról. Angara hallotta ezt a beszédet és még szomorúbb lett. A Jenyiszejről suttogtak a hegyi patakok is. Bajkál Washingtonban szeptember 25-én véget ért a kétnapos tanácskozás, amelyet Fudzsijama japán külügymi­niszter folytatott Dulles államtitkárral, Weeks kereskedelemügyi, Bensőn föld­művelésügyi és Wilson nemzetvédelmi miniszterrel. A tanácskozás során megvitatták a japán-amerikai kapcsolatokat érintő kérdések egész sorát. Ezek közé tar­tozik az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek beszüntetésének kérdése, Bonin és Okinava szigetek visszaadá­sa Japánnak, a Japán és az USA kö­zötti kereskedelem korlátozása, a Kí­nával folytatott kereskedelmi kapcso­latok korlátozása, Japán részvétele az úgynevezett délkelet-ázsiai segítség programjában, az amerikai haderők ki­vonása Japánból stb. A sajtó közlése szerint a kétnapos tanácskozáson egyetlen kérdést sem oldottak meg. Fudzsijama washingtoni tárgyalásainak eredménytelensége a New York Times szerint azt bizonyít­ja, hogy Dulles „semmire sem köte­lezte magát" a japán külügyminiszter­rel folytatott megbeszéléseken. Szíria sajtója Szaud király látogatásáról Damaszkusz (ČTK) — Az „an­Naszr" vezércikkében hangsúlyozza, hogy Szaud király szíriai látogatása az USA politikája csődbejutásának ki­fejező bizonyítéka. Az USA Szíriát és Szaúd-Arábiát egymás ellen akarta uszítani. Szaud király damaszkuszi látogatása az arab nacionalizmus szilárdságát tanúsítja. Ez a nemzeti érzés leküzdötte az imperialisták ár­mánykodását, amelynek célja a szi­riai-szaudi együttműködés akadályo­zása volt. Az „ar-Raj al-Amm" kiemeli Szaud király és Szíria államférfiai tanácsko­zásainak sokoldalúságát és fontossá­gát. ÜJ SZÖ 598 -rr 1957. szeptember 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom