Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-26 / 268. szám, csütörtök

A FELEMELKEDÉS ÚTJÁN | A fekete gyémánt hazája s ílónannUhatl n,. mp minden rm*í<;7akhan 377a! P7 ér- A m^r 9 Más hónapokban ilyenkor, a havi tervteljesítés értékelésének idején komor volt a hangulat a füleki Kovosmaltban, hiszen januártól júliusig minden hónapban ismételten csak azt jelentették a felsőbb szeiveknek, hogy a termelési tervet teljesítették, de túllépték az önköltséget.' Ezekben a napokban azonban' felemelt fejjel, jókedvűen járnak az emberek, vidámabban megy a • munka az izzó vassal teli öntőcsarnokban, a kemencék forró szája mellett és a többi üzemrészlegeken is. A füleki Kovosmalt augusztusi jelentése ugyanis a terv túlteliesítéséről, es majdnem háromszázezer korona önköltségcsökkentésről számol be. Persze a minőségre sincs panasz. Ez a siker bizakodóbbá tette az üzem dolgozóit és lépten-nyomon ezt hallja a látogató: — Ez csak a kezdet. F.zek után még nagyobb eredmények következnek. Minek köszönhető ez? A kSrdésre válaszolva sokféle műszaki, szervezeti intézkedésről beszélnek, de Havran József, a vállalat igazgatója és Vágó elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke megegyeznek abban, hogy a sikerek alapja elsősorban az embe»e!< megnövekedett munkakedve, aktivitása, ez pedig a politikai munka megjavulásának köszönhető. Sok-sok kommunista vívja a harcot az ember látókörének szélesítéséért, a feladatok teljesítéséért. A pártszervezet harca azért eredményes, mert a dolgozók nyelvén és lelkesítően meg tudja magyarázni a termelési mutatószámok betartásának fontosságit. A folyamatos termelés biztosítására a pártbizottság három fő feladatot szabott meg: a munkafegyelem megszilárdítását, a gének megfelelő gondozását és a nyersanyag ideiében való biztosítását, hogy egyetlen óra késés se legyen. Ez volt a tennivaló. De a feladatokat csak akkor lehet végrehajtani, ha a dolgozókat újra meg újra meggyőzzük a munka céljáról, a cél helyességéről. Az üzemben felújították a személyes agitációt. A kommunista és pártonkívüli agitátorok munkatársaikkal meghányták-vetették a legégetőbb kérdéseket, különösen az önköltséq csökkentésének fontosságát. a gyár ts az életszínvonal emelésinek alakulása szempontjából, a dolgozók is elmondták, hooy hiába igyekszik az egyik, ha vannak fegyelmezetlenek, akik akadályozzák a munkát, hátráltatják a többieket. A pártbizottságnak a dolgozók javaslatai nyomán pártcsrport-bizalmiak segítrégével sikerült a legfontosabb munkahelyek'-i olyan légkört teremteni, hoov a dolgozók már maquk nevelik és na~-obb eredmények elérésére serkentik munkatársaikat, és ha nem használ a szép szó, bizony egyedül teremtenek rendet és eltávolítják a fegyelemsértőt, az igazolatlanul mulasztót. Az üzemben egyre több azoknak a munkásoknak a száma, akik aktív kezdeményezésükkel részt vesznek a termelés irányításában, az üzem vezetésében. Akik magukénak tekintik az üzemet, felelősséget éreznek munkájukért, nem hátrálnak meg. hanem szembeszállnak és leküzdik a nehézségeket. Telek Ernő elvtárs a pártszervezet egyik vezetőjeként küzdött a hibák kiküszöböléséért, s a tömegekkel egybeforrott kommunista vezetőnek bizonyult az öntődében. Megnyerte a dolgozók bizalmát. Elődjei azt hitték, hogy azzal szereznek népszerűséget, ha elnézik a hibákat, szemet húnynak a mulasztások felett. Teíek Ernő ezt sohasem teszi, de szigorúan felelősségre vonja azokat, akik nem teljesítik kötelességüket, és megdicséri azokat, akiknek ez kijár. Pl. Agocs D. Putnoki Jánost, Štefánik Bélát. Vass Ferencet és másokat. Telpk elvtársról általában azt mondják: „Gerinces ember, jó szakember, lehet tőle tanulni." Áz öntödében ismeri a problémákat, segít, ha itt-ott nehézség bukkan fel a munkában, mindenkitől felelősségteljes munkát követel, de a kommunistáktól kívánja a legtöbbet. Az öntöde pártbizottsága a múltb?n sokszor nem a pártszervezeti, hanem a gazdasági vezetők feladatait végezte. Ha például egy kemence nem csapolt idejében, és ez nem ritka eset, ott sürgött az egész pártbizottság, persze majdnem tanácstalanul. A pártbizottság most kezdi betölteni igazi szerepét. Naponta megbeszéli a feladatokat az öntöde vezetőjével, s így idejekorán a nehézségek leküzdésére, a hibák kijavítására tudja mozgósítani az agitátorokat, a párttagokat. Az öntöde műszaki vezetői a pártbizottság ülésén rendszeresen beszámolnak a gyártás menetéről. A pártszervezet így jobban támogathatja és ellenőrizheti a gazdasági feladatok végrehajtását. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az öntöde dolgozóinak zöme minden műszakban azzal az érzéssel lát munkához, hogy ők felelősek a tervért. Vigyáznak is nagyon, hogy szégyen ne érje őket. Teljesítették feladataikat. AZ üzem* pártszervezet minden részlegszervezetében a politikai munka fellendüléséről beszéinek az elvtársak. Nagyobb gondot fordítanak az agitációra, és nem utoisósoroan a' pártoktatás alaposabb előkészítésére is. ünnek köszönhető, hogy az idén jóval többen jelentkeztek pártoktatásra, mint tavaly. Különösen a CSISZ-fiatalok soraiból egyre többen érdeklődnek pártunk politikája iránt, egyre többen akarnak megismerkedni a termelés, a jobb jövő építésének problémáival. A politikai munka megjavulása érezteti hatását . abban a bátor Diráló hangban is, amely az üzemben egyre otthonosabbá válik. Nem is olyan régen a példás magatartású kommunisták mellett bizony szép számban akadtak olyanok, akik közömbösek voltak a pártmegbizatások végrehajtásával szemben. A pártcsoportok felvilágosító nevelőmunkájukkal most az első sorokban harcolnak a pártfegyelem megszilárdításáért. Nem1 egyszer felelősségre vonják a rosz- i szul, felületesen dolgozó kommunis- Á tákat. A pártbüntetést is bátrabban I alkalmazzák a tagok nevelése céljá- T ból. Azelőtt sokszor előfordult, hogy r szemet húnytak egymás hibái felett, ^ vagy szépítgették őket. Ügy vélték, L hogy így segíthetnek a bajokon. Ma I már ezt hibának tartják. Hiszen a J nehézségeken csakis azokat bátran v feltárva, a pártszervezetre és a dol- é gozók kezdeményezésére támaszkod- A va lehetnek úrrá. A gyár dolgozói I sok olyan példát ismernek, amikor a Y kommunista vezetők fáradságot nem f ismerve, a hibákra rámutatva átse- ^ gítették társaikat a nehézségeken, és A átadták tudásuk, tapasztalataik leg-1 javát. Ezzel szerzik meg a párton- ? kívüliek megbecsülését. Ezzel nyit.ják • meg még jobban azokat a forráso- é kat, amelyek segítségével még nagyobb tettek születnek. Persze, nemcsak a munka hatékonyabbá tételében, hanem az üzemi pártszervezet új, fiatal tagokkal való megerősítésében is. Vágó elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke azzal büszkélkedett, hogy a pártfegyelem szilárdításával megnőtt az üzemi pártszervezet tekintélye és egyre többen kérik a pártba való felvételüket. Természetes, hogy a részlegszervezetek és főleg a pártalapszervezet bizottsága szigorúan őrködik afelett, hogy csak azok a dolgozók kerüljenek a tagjelöltek soraiba, akik ezt szorgalmas építőmunkájukkal megérdemlik, mint például Kaderják Tibor, aki szervező tevékenységével már a CSISZ-szervezetben kitűnt és egyike a legtörekvőbb zománcozóknak. Vagy Vanko Kálmán, ugyancsak példás dolgozó. És sok más, akik odaadó harcosai pártunknak. Mindezek bíztató jelei a politikai munka megjavulásának. Igaz, hogy ez csak a kezäet. Az eredmények, legalábbis a gazdaságiak, még nem a legjobbak. Ézt mutatja pél- I dául, hogy a hónap elején anyag- Y hiány miatt még mindig csak döcög f a termelés s a hó végén nagy a siet- ^ ség. Persze, ezért az anyagbeszerző- A osztály dolgozói a felelősek. De az I augusztusi sikerek további eredmé- T nyék forrásai lehetnek. Az üzem dol- • gozói tehát bátrabban merítsenek t ebből a forrásból, s akkor biztosan 4 határidő előtt teljesítik a terv min- A den mutatószámát. Meggyőződtünk • róla, hogy az agitáció szervezettebb lett az üzem minden részlegén. De még nem elég tartalmas. Erről tanúskodik az utóbbi pártbizottsági gyűlés eleven vitája a műszaki-szervezési javaslatokkal kapcsolatban. Az üzem főmérnöke ugyanis arról beszélt a pártbizottsági ülésen, hogy nehezen megy a műszaki-szervezési intézkedések tervének részletes kidolgozása, mert az üzemrészlegek egyes dolgozóinál nem találtak kellő megértésre. Márpedig mindenekelőtt a kommunisták, a részlegszervezetek ^ feladata oda hatni, hogy minden dol- A gozó megértse ennek jelentőségét a I következő évi feladatok teljesítésé- T ben. amelyek nagyobbak az ideiek- J nél. Szükséges tehát olyan érvekkel • ellátni az agitátorokát, amelyek moz- 4 gósítani fogják a dolgozókat a még 4 kihasználatlan erőforrások feltárásá- ^ ra. Az újítók és ésszerüsítők szám- ^ talan javaslattal segíthetik elő a vál- A lalat munkájának megjavítását. I A részlegszervezetek sok segítséget I kapnak a pártalapszervezet bizottsá- T gától, a taggyűléstől. Feladatuk te- T hát, hogy jobban éljenek ezzel a segítséggel, s minden kommunistának és pártonkívülinek részt biztosítsanak abban a harcban, amelyet a pártszervezet munkájának .további ^ megjavításáért-, az új termelési si- ^ kerek eléréséért vív. - A Erdősi Ede Cső szemerkél, ólomszürke felhő™ fátyolba burkolódzott Handlová, a bányászváros. A Handlovka patak partján épült munkásszáló harmadik emeletéről nézem a várost. Oj hidak, rendezett utcák tárulnak elém. Amott a domboldalban két hatalmas gyárkémény néz a magasba. Az egyik gyár villanyenergiát, a másik karbidot termel. Távolabb tőlük erdőborította hegycsúcsok néznek le a városra. Bensejükben évezredeken át dús szénrétegeket - takargatnak. Am hiába titkolták, rejtegették kincsüket ezek a büszke hegycsúcsok — az ember betört a hegyek belsejébe — vasútvonalat, gyárakat épített, hogy a föld mélyének kincsét a maga javára használja fel. Handlová történelmét így jegyezte fel röviden a krónikás. Már a bronzkorszakban lakott terület volt. Erről különféle munkaeszközök tanúskodnak. Majd elnéptelenedett a táj. 1367-ben Nagy Lajos király Handlová vidékét odaajándékozta Chrickeer Frigyes nevű bajmóci ügyvédnek. Ekkor kezdődött Handlová újabb történelme. A bajmóci ügyvéd a hegykoszorúzta völgyben települést létesített. Az akkori feudális törvények értelmében s Nagy Lajos király jóakaratából magát a település bírájává nevezte ki, s ezt a tisztséget leszármazottjai is megtartották. A település lakói évszázadokon át nem sejtették, hogy itt hatalmas mennyiségű szén hever parlagon a föld méhében. 1772-t írtak akkor, amikor a nyájukat legeltető pásztorok elújságolták, hogy mit tapasztaltak a hegyekben. Tüzet gyújtottak. A tűzre a felszínen talált fekete színdarabokból is tettek. Nagyon csodálkoztak, amikor látták, hogy az izzó széndarabok meleget árasztanak. A hír a bajmóci gróf fülébe is eljutott. Jobbágyaival hozzá is kezdett a szén bányászásához. Ekkor még persze alig két métert kellett csak leásni a földbe, s máris elő került a fekete gyémánt. A szenet kocsikon hordták a kastélyba és évtizedeken át csupán annyit bányásztak, amennyi a kastély urának a szükségletét fedezte. A kastély urai nem fűztek nagyobb reményeket a bányához. 1906-ban eladták a bányát a Salgótarjáni Részvénytársaságnak. A részvénytársaság urai már távolabb néztek. 1910-ben megnyitották a mostani fő tárnát és a keleti bányában már nagymértékben megindult a híres handl-ovai barnaszén felszínre hozása. Három év múlva a nyugati, majd egy év múlva a déli bánya is megkezdte működését. Ezzel egyidőben vasútvonalról is gondoskodtak a részvénytársaságok. Csakhamar megépült a Handlová— Prievidza-i vasútvonal. Kocsik helyett most már vagonok tucatjai szállították szerte az országba a szenet. A részvénytársaság urai évről évre nagy hasznot vágtak zsebre. A bányászok éhbérért dolgoztak, földkunyhók%an laktak, A napi munkaidő 12—15 óra volt. A nyomasztó munkafeltételek következtében a bányászok körében egyre nőtt az elégedetlenség. 1918. június 22-én nagy erővel kirobbant az első sztrájk. Bányászasszonyok férjükkel együtt elállták a tárnához vezető utat; rövidebb munkaidőt, nagyobb darab kenyerét követeltek, harcba szálltak a kizsákmányolók uralmának A Banská Bystrica-i kerületben is sor került a cukorrépa betakarítására A bratislavai, nyitrai és kassai kerületek után hétfőn, szeptember 23-án a Banská Bystrica-i kerü'et déli járásaibart is sor került a cukorrépa betakarítására. Az első répakombáinok és kiszántó gépek a vilkei, tamásfalvi, maskovai, vidinai EFSZ-ekben és a losonci járás, többi szövetkezeteiben is megkezdték a munkát. A betakarítási munkákat a munkacsoportok előre meghatározott terv alapján végzik. Igy biztosítják a betakarítási munkák folyamatosságát és azt, hogy a répa idejében a cukorgyárba kerüljön. A hét végén a losonci járás szövetkezetesei elszállítják az első negyven vagon cukorrépát az oroszkai cukorgyárba. A termés sokatígérő. A Szövetkezetek fáradsága — az, hogy időben vetettek s gondosan ápolták a répát — gazdagon kamatozik. Míg tavaly a Bánska Bystrica-i kerületben 1007 hektáron termesztettek cukorrépát, az idén ezt a mennyiséget csaknem megkétszerezték. Az idén már nemcsak a kerület déli járásaiban, hanem az északabbra fekvő járásokban is, mint pl. a zvoleni, kremnicai és Nová Bana-i járásokban is termeltek cukorréoát. megdöntéséért. Az orosz proletariátus ekkor már győzelmet aratott. Az ő példájuk buzdította harcra a handlovai munkásokat. IJrvočka néni, aki hat gyermeket nevelt, abban az időben ugyancsak ott állt sok száz munkásasszony társával a tárna előtt. — Jobb életet akarunk! Le a kapitalistákkal!... harsogták a handlovai munkások. A sztrájkharcnak csendőrszuronyok, puskagolyók vetettek véget ... de csak egy időre. Anton Ožvald, Ondrej Majernik és még sok bányász esett ekkor áldozatul a kapitalisták embertelenségének. Mária Vladová bányászasszonyt is hiába várta haza a sztrájk után négy apró gyermeke. Testét puskagolyók fúrták keresztül. , Ezután még 23 ízben álltak csatasorba a felszabadulásig a handlovai bányászok, hogy 'a föld méhében rejlő kincsek ne egyes emberek zsebét hizlalják, hanem az egész nép boldogulását szolgálják. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején is helyén volt az eszük és a szívük a handlovai bányászoknak. 150 partizán került ki közülük, akik mindvégig derekasan harcoltak a fasiszták ellen. Talán ennyit Handlová történel' méből, most pedig ismerkedjünk meg a mai Handlová életével. Hol kezdjük?... Csakis lent a bánya mélyén, ahol omlik-zúg a fekete szén az izmoskarú munkások csákányütései, a réselő gépek munkája nyomán. Fejemre sisak, mellemre bányászlámpa kerül. Kísérőmmel, Schnírer Györggyel kicsi deszkát teszünk az eg^ik csillébe s máris robogunk a föld mélyébe. Duplavágányú kisvasúton zakatol mellettünk sok száz csille. Üresek lefelé, a telítettek felfelé. A tárna bejáratától mintegy ezer métert koromsötétségben haladunk, csak azután tűnnek elő itt-ott piros és zöld jelzésű lámpák. Hatezer métert haladunk elóre, mikor elérjük az 1404-es munkahelyet. Majersky Matej brigádja dolgozik itt, KMP l-es réselőgéppel. A tapasztalt bányászok mellett 10 tanuló is szorgoskodik. Mind az öregek, mind a fiatalok jól dolgoznak. — Tegnap is 129 százalékos fejtést értünk el.. — mondja Majersky elvtárs. Hozzá teszi, hogy ez még nem a végső határ. Pavlovics János is ebben a csoportban fejti a szenet. A csallóközi rónaság szülte őt. Nemesócsáról jött. Most 20 éves, de már öt éve itt dolgozik. Két évig tanuló volt. A bányászszakmát jól elsajátította. Fúr, robbant, ácsol s mindezt olyan ügyesen végzi, hogy még az öregebbek is megcsodálják. Keresetével elégedett. Nincs olyan hónap, hogy a 30 darab százas ne kerülne bukszájába. Büszke a bányászszakmára. Tudja, hogy népgazdaságunknak sok szénre van szüksége, s amint mondja, ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy a fokozott szükséglet nfe szenvedjen csorbát. A Majersky-csoport szotmszédságában az 1405-ös munkahelyen 18 embert találunk. Tolnay György a csoport lőmestere és egyben a vezetője is. Most nagy munkában van. 2—3 perces időközökben robbantja a csillogó fekete falat. A többiek tőle kicsit távolabb készenlétben várják a robbantások végét. Tolnay befejezte munkáját. Vége a pihenőnek — kezdődik 70 méter széles szakaszon a fekete fal ostroma. Megindul a páncél-szalag. A lőmester arcán, mellén izzadtság gyöngyözik. Öröm fogja el, amint nézi a páncél-szalagon gördülő nagy szétidarabokat. — Ha ilyen vastagon aajuk, akkor két óra múlva jelenthetjük a száz százalékot ... kiáltja örömmel emberei felé. — Tegnap is túltettünk a normán. 120 csille helyett 190-et küldtünk a felszínre,... fordul most felém a lámpájával, rávilágít noteszemre. Látni akarja, jegyzem-e ezt... A Nagybánya bejáratánál felállított grafikon nap nap után egyre szebb tervteljesítést mutat. Igaz, az év elejétől sok ízben 100 százalékon alul volt. Sok volt a hiányzás, nem volt meg a kellő számú munkaerő. Most már javulás tapasztalható, habár még mindig 250 ember kellene a Nagybányába. Sok gondot okoz a tervteljesítés ingadozása is. Lehet-e maximális hatékonyságot elérni?... ez a kérdés foglalkoztatja a bánya vezetőségét. Lehet!... mondják többen a vezető dolgozók közül. Célszerűbb, jobb jutalmazási rendszert kell bevezetni. — Mi tagadás, ezen a téren eddig hibák voltak... — mondja Hajovsky Aleš mérnök, termelési vezető. Elmondja még, hogy a jövőben minden munkahely külön munkatervet kap. Figyelembe veszik, hogy a munkahelyek dolgozói feladataikat egyenletesen teljesítsék, jól kihasználják a gépeket s a terv túlteljesítéséért az eddiginél lényegesebben nagyobb prémiumot adnak majd. Ezenkívül arra törekednek, hogy a bevált dolgozók tartósan itt maradjanak s így szakmájuk mestereivé váljanak. Évtizedek, évszázadok röppentek ™ el azóta, hogy a juhpásztorok felfedezték a hőt, fényt árasztó, gépeket hajtó kincset Szlovákia szívében. Hosszú időn át a társadalom nyakán élősködő grófok-bárók közömbösen szemlélték a szénlelőhelyeket, csak a maguk paradicsomi életét tartották szem előtt. Ezért kellett sok tízezer munkásnak meszsze idegenbe vándorolnia munkáért, kenyérért, mert a szülőföld drága kincsei kiaknázatlanul hevertek. Akiknek adtak is munkát, azoktól meg látástól-vakulásig tartó munkát követeltek. Népi kormányunk, pártunk vezette dolgozó népünk nagy elismeréssel viseltetik a bányászok iránt. Ostrava, Kladno, Handlová, Pótör vidéke a felismerhetetlenségig megváltozott. A nyomortanyák helyén villaszerű épületek állnak, a nehéz testi munkát gépesítettük, megkönynyítettük, biztonságosabbá tettük a bányászok munkáját. Sok száz bányász a Munkaérdemrend viselője. Közülük soknak saját autója, motorkerékpárja van. Mindez azt tanúsítja, hogy pártunk és kormányunk segíti a bányászok életének jobbrafordulását, de ugyanakkor elvárja tőlük, hogy feladataikat a népgazdaság fokozott szükségleteinek megfelelően jól teljesítsék, törekedjenek szívósan a szénjövesztés gazdaságosabbá tételére, váljanak igazi gazdáivá, mestereivé bányáinknak. Farkas Kálmán OOOOGOOOGXDOOOO^^ Lo'rinc bácsi — -házat épít Lörincz Kálmán, az alig egy éve alakult keszegfaluszigeti szövetkezet egyik dolgozója 60 év körül jár má<r, mégis azt tartja, most kezd fiatalodni. Ha körül nézünk Lörincz Kálmán bácsi otthonában, bizony megértjük „fiatalodásának" okát. Oj bútor, telt kamra, telt szekrények vallanak az új élet mellett. Még egy írást is mutat az öreg: építkezési enged• ez. Oj házat épít nemsokára, megvan már rá a pénz. * ÜJ SZÖ 5 -rr 1957. szeptember 16.