Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-22 / 264. szám, vasárnap

» \ Lincoln Abrahám szégyellné magát] Hogy a krónikás is feljegyezhesse Az Egyesült Államokból az utóbbi hetekben egyre több nyugtalanító hír érkezik arról a szégyenletes vissza­vonulásról, melyet a szenátus és a kongresszus tag.iaiból alakult vegyes bizottság folytat a faji üldözés hívei­nek befolyása nyomán. Ezek a körök minden eszközzel meg akarják akadá­lyozni a négerek választási jogának elismerését, különösen a déli államok­ban, ahol sok a néger. Jellegzetes volt Thurmondnak, Dél­Karolina állam szenátorának beszéde, aki 20 órás „halandzsával" igyekezett megakadályozni a törvény megszava­zását. Arkansas államban, ahol ugyan papíron megengedik, hogy a fehérek­kel együtt négerek is tanulhatnak, 200 rendőr kordont vont Little Rock vá­roskában az iskola körül, és nem en­gedtek be egy 15 éves néger lánykát és egy 8 éves néger fiút, akik valóban tanulni akartak. Az állam kormányzója állítólag azért őriztette az iskolát, hogy „megakadályozza" a véres ösz­szetűzéseket. Nashville városban e na­pokban a Ku-Klux-Klan dinamittal felrobbantotta az iskola egy részét, mert abba több néger gyermeket vet­tek fel. Egy másik iskola előtt vagy 500 fajvédőből álló banda összetörte az autók üvegeit és ablakait, melyek­ben négerek ültek. A banda vezetője megfenyegette a négereket, hogy fegyvereket, dinamitot és kötelet fog­nak alkalmazni, hogy megakadályozzák a néger gyerekeknek a „fehérek isko­láiba" való járását. Az állampolgársági jogokról szóló új törvény is csak formalitás, a gyakor­latban nem érvényesül, mert a jelen­legi amerikai alkotmány az egyes ál­lamok törvényhozására bízza, hogy és miként dint a választók „kvalifikáció­ja" ügyében. Történik ez az Ür 1957. esztendejé­ben, pontosan 95 évvel azután, hogy 1862. szeptember 22-én Lincoln Áb­rahám köztársasági elnök aláírta az előzetes „Felszabadítási Nyilatkoza­tot", mellyel az Egyesült Államokban eltörölték a rabszolgaságot. Ez az aktus nem magától született. Az amerikai négerek történelmének minden lapja azokról a hőstettekről és erőfeszítésekről beszél, melyekkel ez a nép céljait s egyben minden más ember célját, az egyenlőséget és a szabadságot akarta elérni. 1526-ban lázadtak fel a rabszolgák először Dél­Karolina területén. Így folyt ez több mint 300 éven át, míg végül a pol­gárháború folyamán kétszázezer néger ragadta kezébe a puskát Lincoln had­seregében, akik közül harminchatez­ren elestek. A négerek voltak azok, akik a rabszolgaság eltörléséért vívott harc drámájának befejezésében, a végső próbatétel órájában fogukat összeszorítva jól megmarkolták a szu­ronyukat és győzelemre vitték a ha­ladás ügyét. A fehérek körében is voltak sokan, akik nem riadtak visz­sza a megpróbáltatásoktól és szenve­désektől, hanem felelősségük és kö­telességük tudatában az emberiség reményeinek és magasztos céljainak szolgálatába szegődtek az észak-ame­rikai polgárháború folyamán. A történelem megmutatta, hogy az Egyesült Államok kormányának faji politikája nem az amerikaiak magán­ügye, hanem az egész emberiséget érintő kérdés. Az USA elnyomott né­ger állampolgárai, akik a többiektől elkülönítve élnek és akik — a rab­szolgaság eltörlése ellenére — állan­dó céltáblái az erőszaknak, sürgősen követelik az ENSZ alapokmányának betartását. Az ENSZ az Egyesült Álla­mokban székel és benne vezető szere­pet játszik az USA, mégis az Amerikai Egyesült Államok szövetségi, állami és városi közigazgatása oly bűntetteket követ el 15 millió amerikai állampol­gárral, a néger lakossággal szemben, amely nemcsak az ENSZ alapokmá­nyába, de magába az amerikai alkot­mányba is ütközik. Az alkotmány 14 és 15. szakasza teljes és korlátlan ál­lampolgársági jogokat biztosít a né­gereknek: ... „Egy tagállam se hozzon vagy léptessen érvénybe olyan törvényt, amely megcsonkíthatná az USA állam­polgárainak jogait vagy sérthetetlen­ségét. Egy állam se fosszon meg meg­felelő törvényes eljárás nélkül senkit sem az élettől, sem a szabadságtól, sem tulajdonától, és ne tagadja meg a fennhatósága alá tartozó egyetlen személytől sem a törvény által min­denki számára egyenlő mértékben biz­tosított védelmet!" majd tovább — egy tagállam sem tagadhatja meg és nem korlátozhatja az USA ál­lampolgárainak szavazati jogát az il­lető faja, színe vagy régebbi függő helyzete miatt" — így szól az alkot­mány e szakasza. Amit ez az alkotmány a négerek­nek akkor biztosított és amit rövid ideig tiszteletben is tartott, azt a ké­sőbbi idők folyamán megszüntették, sőt az egyes déli államokban olyan törvényeket iktattak be, amelyek alap­ján elkülöníthetik a négereket és meg­tagadhatják tőlük a szavazati jogot. Az eredeti amerikai alkotmány „színvak", nem ismer és nem tűr meg megkülönböztetést az állampolgárok között. Az amerikaiak azzal dicseked­nek, hogy népük nagyobb szabadságot élvez, mint a világ bármelyik népe. Különösen a szocialista tábor országai ellen, az úgynevezett „vasfüggöny" mögötti országok ellen uszít. Ezt a di­csekvést azonban nehéz összeegyez­tetni a törvénykezés mai állásával, amely a lealázá$ és a szolgaság bé­lyegét nyomja A a törvény előtt az állampolgárok nagy tömegére. A négerellenes mozgalom céljaira évente súlyos dollármilliókat áldoznak a monopóliumok, a déli vidékek acél­és elektromos iparát kézbentartó Morgan-érdekeltség, a Rockefeller­olajkonszern, a Du Pont vegyipari vál­lalat, a pamut- és a húsipar és a ban­kok, amelyek a déli mezőgazdaságot tartják kezükben. Hatalmuk a faji törvényekben és a terrorban nyilvánul meg. Sok helyen ők irányítják a rend­őrséget és a bíróságokat is. A négerek nagy többsége a béke híve, a béke pedig veszélyezteti a pro­fitot. Dr. W. E. B. Du Bois néger író és híres tudós ellen vádat emeltek, amiért a béke ügyéért szállt síkra. Paul Robeson, akit világszerte ismer­nek és becsülnek, már évek óta nem kaphatja meg az útlevelét, mert meg­alkuvás nélkül harcol a békéért. Ügy látszik, hogy érces hangja is veszé­lyezteti az őrült fegyverkezés profit­jait. A testi terroron, gyilkosságokon kí­vül még lelki terrorral is kínozzák a négereket. Sok millió ember lelki el­nyomorodásához vezet ez. A nyomo­rúságos lakásviszonyokkal párosuló faji elkülönítés súlyos gazdasági, tár­sadalmi és lélektani következmények­kel jár. így a színes emberek kény­telenek Amerikában aránylag maga­sabb lakbért fizetni. A bűncselekmé­nyek és az ifjúkori bűnözé3 nagyobb arányban fordul elő. Az összezsúíolt­ságban, nyomorúságosan élő négerek között a megbetegedés és halálozás arányszáma is tetemesen nagyobb. Az­által, hogy a négereket mocskos get­tókba szorítják és munkabérüket a legalacsonyabban tartják, az USÁ-ban évente 30 000 négernek kell meghal­nia csak azért, mert nem fehérnek született. A négerek átlagos életkora több mint nyolc évvel rövidebb mint a fehéreké. Az élve született néger cse­csemők közül sok nem éri meg az első életévét a fajirtást elősegítő élet­körülmények következtében. Az egyik ok az, hogy a kórházakba nem vesznek fel sem néger betegeket, sem néger orvosokat. Ez elsősorban a déli államokra vonatkozik, ahol a né­ger nép kétharmada lakik. Amíg or­szágos viszonylatban 4400 négerre esik egy néger orvos, addig 843 fehérre jut egy fehér orvos. Délen ez az arány­szám még rosszabb. Mississippi állam­ban a fehérekre eső fehér orvosok száma a négerekre eső néger orvosok 22-szerese. A néger nép írástudatlan­sági arányszáma is hatszorosa a fehé­rekének. A négereket nemcsak rosszabbul fi­zetik, mint a fehér munkásokat, de olyan munkakört fizetik rosszabbul, amelyek több fáradságot, fizikai erőt, ügyességet és kitartást igényelnek, amelyek veszélyesebbek és egészség­telenebbek, mint a fehérekkel végez­tetett munkák. A nyomorúságos lakásnegyedekben valóságos rabságban tartják a négere­ket. Chicagó „fekete övezetében" pél­dául a néger lakosság sűrűsége négy­zetmérföldenként 90 000, jóllehet az optimális sűrűség 35 000. Nem csoda tehát, hogy a tüdővész és egyéb betegségek csak úgy kaszálják a né­gereket. A fajirtás egyik ismert és gyakori fogása a „fehér nő elleni erőszak vádja", melynek alapján a négerek közül már ezreket lincseltek meg, vagy ítéltek halálra. Sokszor rámutattak már arra a ha­sonlóságra, amely Hitler zsidóellenes nűrnbe-gi törvényei és az USA vagy a Délafrikai Unió négerellenes tör­vényei között fennáll. A nágik meg­fosztották állampolgárságuktól mind­azokat, akik nem voltak „germán vagy rokonfajú" vérből valók. Az USA déli államaiban a faji téboly nevében a legesztelenebb rendeleteket hozzák, így az atalantai és georgiai törvény­hozás arról is intézkedik, hogy színes fodrász ne fésüljön fehér nőket, vagy hogy a színeseket másutt temessék, sőt a kutyatemetőben korláttal kerítik el a fehérek kutyáinak sírját a né­gerek kutváinak sírhelyétől. Azt min­denki tudja, hogy a vonatokban, vil­lamosokban külön kocsik vannak a színesek részére. Mindez csak ízelítő, abból a sok törvénytelenségből, melyekkel a fajir­tást segítik elő és a néger nép rész­leges vagy teljes fizikai elpusztítását célozzák. Hiába törölték el 95 évvel ezelőtt a rabszolgaságot, hiába mcndta ki az alkotmány a fehérek és színesek egyenlőségét, mindezt ma Amerikában lábbal tiporják. Ha Lincoln Ábrahám ma élne, szégyenében bizonyára el­sírná magát. a - k f { N e em tudni, lpolyfedémesen lesz-e krónikása a mának, feljegyzi­e valaki legalább nagy vonalakban a falu ébredő arcának egy-egy vortútát. Vessünk ezért papírra egyet-mást, mert szót érdemel az épülő, csínosodó falu. A közelmúlt is szerepelhet a meg­örökítésben, hogy volt a faluban egy­szer már szövetkezet, második típusú. Anyagi hagyatéka: két épület a falu végén. Annus Sándor, a szövetkezet elnöke magyarázza, jó lesz az még, ha rend­behozzák. — Kevesebbe kerül, mint az új. Okos beszéd. Állunk és nézelődünk. Nézzük az épületet, amelynek tetején eljárt az idő, vasfoga megrágta a hullámpalát. Ugyan miért maradt így, vetődik fel a kérdés bennem, miért nem javították meg előbb? Tátongó űrt sejtek a már hallottak után, látva az ásít ózó épü­letet, tudva, hogy szeptember tizen­harmadikán már hatvanhárom tag volt a szövetkezetben. Magyarázatot erre Bodzsár Sándor, a pártszervezet elnöke ad, amikor ki­merítően belenyúl a nyár feleleveníté­sébe, szólva a mozgalmas őszeleji na­pokról. — Volt egy időszak a faluban, ami­kor nem magyaráztuk meg eléggé a szövetkezet jelentőségét. A volt szö­vetkezet nem volt életképes, megszűnt létezni. S a következő időszak, az ala­kulásig addig, amíg a falu kommunis­tái öten maguk is beléptek, példát mutatva így a többieknek, az az idő pangás, egy helyben topogás volt. Az új heve, hogy a kommunisták, Bodzsár elvtárs, Sóla elvtárs, ha ta­lálkoztak a dolgozó parasztokkal, egy­szer sem mulasztottak el beszélni ve­lük a szövetkezet alakításáról, ered­ményes volt. Példáért csak a szom­szédba kellett menni, Palástra, ahol az elért eredmények, a húszkoronás munkaegység jól agitálnak, együtt az agitátorokkal. S a döntő, ahogy Jusztin János agro­nómustól hallottam, az ipolyviski szemle volt. Ezen az úton is köszö­netet kell mondani a tanítómesternek. Mert fogott a fedémesieken a dolog. Persze t öviről-hegyire kikérdeztek mindent. Érthető a kíváncsiság, jogos is. S ott benn, legbelül az „én" ugyan­csak kavargott, mint a háborgó tenger. De amit láttak, az hatott rájuk. Első persze az aláírással senki nem akart lenni. A helyzet végül is úgy alakult, hogy többen is aláírták, egyszerre, s megoldódott a gordiusi csomó. S a krónika kedvéért jegyezzünk fel egy-két számadatot is. Kevésbé be­avatottaknak talán illusztrációnak tű­nik fel, de lényegesen fontos az. Elöl­járóban azt is meg lehet mondani, a pontosságért felelni bajos, mivel a tag­ság száma és más egyéb ehhez járó dolog óráról órára változhat. így megy ez manapság hem egy fa" luban, így megy lpolyfedémesen is. Kerül olyan időszak, amikor oly gyor­san változik egy és más, hogy mire a Nap átballag az égen, ismét csak új arcokat láthatsz a közösben. Azon a szeptemberközepi napon, amikor ott jártam, hatvanhárom volt a belépő kétszázhatvanhárom hektár­ral. Űj dologról van szó a 'faluban, s így az ember mindjárt arra fordítja az eszét, mi járul a földhöz a legfonto­sabbat, az emberen belül. Mijük -jan, mivel kezdenek, ilyenkor ez a töpren­gés magva. Erre irányul a kérdés is. A válasz rá, hogy összpontosítják a jószágot, minél hamarább. Szerencsére van mit, van belőle bőven. Rendes, dolgos parasztemberek laknak a falu­ban, egy-egy gazdaságból átlagosan három marha kerül a közösbe. Lesz a közösben vagy százkilencven darab. Ha az arányt összevetjük a kétszázhatvan hektár földdel, örvendetes a kép, ke­csegtető a szövetkezet jövője, az állat­tenyésztés nagyot nyom majd a lat­ban. Nem egy szövetkezet évek múltán sem érte el ezt az arányt, nemhogy a kezdet kezdetén ilyesmivel dicse­kedhettek volna. Annus Sándor, az elnök, meg Jusz­tin János zootechnikus örül is ennek. Egy kis gondot okoz azért, mert ke­vés a rétjük. Azt találom mondani, majd rajzol a mérnök rétet is. — Hagyja csak őket, éppen elég d bajuk. Nem tudtam, mire vélni a szavát, s amiért megint csak elhangzott. — Mindennap változtatnak a tér­képen — így Jusztin János. — Min­dennap van új belépő. Nehezen tudunk zöldágra vergődni. — Nézze — egy nagy papírlapot tart elém, — pillanatnyilag így fest a szö­vetkezet határa a térképen. Holnap, ki tudja, milyen lesz? Nézem a piros vonalat, a két élet­formát elválasztó vonalat. Napról nap­ra igazítanak rajta, egyszer lent, más­szor fent, majd a közepén. Ki vezeti a mérnök kezében a ceru­zát? A belépő tagság, ő igazgatja a térképet. A szécsénkei traktorosbrigád veze­tője is kíváncsi, belenéz a „határba". Láttam az arcán, legszívesebben már körülrajzolt egészet szeretne látni, nekiengedni az ekéjét a mezsgyének. 'Érthető is, hisz ő is nagy pilla­natot ér meg, amit a krónikás lpolyfedémesen feljegyezhet az utó­kornak. (—z) Tököt is lehet silózni Kiállítás a kínai ellenforradalmárok tevékenységérői Peking (ČTK) Pekingben szeptem­ber 20-án megnyílt az ellenforradal­márok aljas tevékenységéről tanúsko­dó okmányok és anyag k'állítása. A kiállításon 154 ellenforradalmi eset 26 ezer különböző tárgya és okmánya látható. A biztonsági szervek hét hónap le­forgása alatt, 1955. júniusától decem­beréig, amikor Kínában széleskörű mozgalom bontakozott ki az ellenfor­radalom ellen, több mint 700 ezer okmányt és tárgyat foglaltak le, ame­lyek bizonyítják az ellenforradalmárok tevékenvségét. Az okmányok arról tanúskodnak, hogy a felforgató szer­vezetek összeköttetést tartottak fenn a kuomintangi kémszervezetekkel. A kiállítás célja az, hogy megdönt­se a jobboldali elemek ama esztelen állítását, miszerint az ellenforradalom elleni harc hibás és rossz volt. A szovjet cipőgyárak felhasználják Csehszlovákia szakembereinek tapasztalatait Moszkva (ČTK) — Napról napra bővül a tudományos-technikai és ter­melési együttműködés Csehszlovákia és a Szovjetunió között. A tapaszta­latok kölcsönös kicserélése a két testvérország több üzemében elő­mozdítja a termelés gyorsabb fej­lesztését és tökéletesítését. A Szovjetunióban nagy közkedvelt­ségnek örvend a csehszlovák cipő. Cipőgyáraink szakembereit kiváló mestereknek tartják. akiknek ta­pasztalatait a szovjet cipőipar — amely nem rendelkezik oly régi ha­gyományokkal — előnyösen felhasz­nálhatja. A gottwaldovi Svit gyár dolgozóinak tapasztalatait már több éve alkotó módon használják ki a leningrádi „Szkorohod" cipőgyár munkásai, akik a gottwaldovi dolgo­zóknak ugyancsak több termelési újí­tást adtak át. A Svit gyár módsze­reivel a moszkvai „Párizsi kommün" cipőgyár dolgozói is megismerkedtek. A bűntények növekedése az USA-ban Washington (ČTK) — E. Hoover, az FBI igazgatója az Atlantic City­ben elhangzott beszédében kijelen­tette, hogy az USA-ban 1946-tól 1956-ig a súílyos bűntények száma 1685 203-ről 2 563150-re emelkedett. A bűncselekmények száma főképp a fiatalkorúaknál mutat növekedést. E. Hoover szerint 1956-ban a 18 éven aluli elítélt bűnözők száma 17 százalékkal emelkedett s a 18 éven aluli fiatalkorúakra a súlyos gaztet­teknek csaknem 46 százaléka esik Dél-Szlovákia kukoricaföldjein már sárgulni kezd a disznőtök. Parasztjaink az őszi hónapokban ezt a sertések ét­rendjének gazdagítására használják fel. Sajnos a tököt még eddig nem tudták elraktározni a téli hónapokra is, s ezért kénytelenek a téli hónapok­ban krumplival helyettesíteni. így csinálják ezt már évtizedek óta, s ezért senkinek sem jutott az eszéba, hogy ez a dolog nemzetgazdasági problémát vethetne fel. Pedig így van. A krumplit ugyanis a krumplitermő vidékekről szállítják Szlovákia déli vidékeire, mégpedig azokban a hetek­ben, amikor a vasúti forgalom úgyis túl van terhelve a cukorrépa szállítá­sával. Ez természetesen nehéz problé­mák elé állítja a vasút dolgozóit. Nemzetgazdaságunk e problémáját igyekeztek megoldani a Viglaši Állat­tenyésztési Kutatóintézetben. A krumpli helyettesítésére a disznóhiz­lalásnál olyan terményt kerestek, melynek termesztése Szlovákia déli vidékein kifizetődik. Választásuk a disznótökre esett, melyet eddig nagy víztartalma miatt nem tudtak silózni. A kutatóintézet dolgozói azonban le­küzdötték ezt a nehézséget is. Min­den 6 kilogramm tökre egy kilogramm apróra vágott lucernát rétegeztek. A lucerna felszívta a fölösleges vizet és az így készített töksiló hosszú hóna­pokig kibírta a raktározást a romlás minden jele nélkül. Ezzel a silóval kezdték meg a disz­nók hizlalását. A disznókat három csoportra osztották. Az egyik cso­portot — ugyanúgy, mint eddig — a szemestakarmány mellett krumplival etették. A másik csoportnál a krumpli egyharmadát töksilóval helyettesítet­ték, s a harmadik csoportnak a krumpli kétharmada helyett töksilót adtak. A kísérlet várakozáson feíüí jól sikerült. Ugyanazon idő alatt mind a hárem csoportot sikerült egyforma súlyúra felhizlalni Bebizonyították, hogy a töksiló tökéletesen Helyette­sítheti a krumplit, s így Szlovákia déli vidékei e téren is önellátókká válható nak. -gir­A verebélyi járásban nincs már falu EFSZ nélkül Növekszik a sztrájkmozgalom Olaszországban Róma (ČTK) — Az olaoz doigorók nem lankadnak gazdasági helyzetük megjavítására irányuló harcukban. Taranto város „Tosi" hajógyárában már 3500 munkás sztrájkol s köve­teli a vállalkozók által visszatartott munkabér kifizetését. Beszüntették a munkát az észak-olaseíirszági „Can­toni" textilgyár dolgozói is, akik kö­vetelik aránytalanul alacsony munka­bérük emelését. Treviso tartomány több ipari üzemében ugyancsak bér­sztrájkra került sor. ^ Horný Óhajon az agitátorok más­A félhónapos munkájának meglett az eredménye. Munkájuk nyomán 115 . kis- és középparaszt szövetkezetet alakított. A szövetkezők 462 hektáron kezdik meg a közös gazdálkodást. El­nöknek Štefan Beňust választották meg. Az új szövetkezeti tagok már­is megkezdték az őszi munkákat. A verebélyi járásban Horný Óhaj volt az utolsó község, ahol még nem mű­ködött EFSZ. Most már büszkén mondhatjuk, a járás minden közsé­gében többségi EFSZ működik. A já­rásban így a föld 85 százalékán már közös gazdálkodás folyik. Lesz mit etetni A sötétkúti szövetkezetesek elegen­' dő napraforgót, zöld kukoricát, gom­> bos herét és más takarmányt készíte­^ nek a téli takarmányozásra. Eddig már , 240 köbméter silótakarmányt készítet­[ tek. Minden fejőstehénre legalább 25 ' mázsa silótakarmány jut. A nagyfajkürti szövetkezet vezető­sége is gondoskodik a téli takarmány­ról. Eddig több mint 200 köbméter silótakarmányt készítettek. Buda Ferenc ÜJ SZÖ 562 -rr 1957. szeptember 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom