Új Szó, 1957. szeptember (10. évfolyam, 243-272.szám)

1957-09-03 / 245. szám, kedd

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. szeptember 3. kedd 30 fillér X. évfolyam. 245. szám, SZAMADAS ELŐTT Ifjúság! Milyen kedves, megkapó csengése van ennek a szórnak. Vidám­ságot, örömet, életet, erőt, merész­séget, lendületet, fiatalságot fejez ki, és mindazt, ami ezzel összefügg. Életerőtől duzzadó fiúk és lányok ar­ca rebben fel képzeletünkben említé­sekor, az élet előtt álló fiatalembere­ké, akik telve a jövőbe vetett biza­kodással készülnek fel az élet adta feladatok legyőzésére. A kékinges fiatalok, a Csehszlovák Ifjúsági Szövetségbe tömörült ifjak százezrei mint minden évben, az idén is felelősségteljesen készülnek az év­záró gyűlésekre és konferenciákra. Két hét múlva megkezdődnek a CSISZ alapszervezeteinek életében oly nagy jelentőségű események, amelyeken a szervezetben dolgozó fiatalok számot vetnek egész évi tevékenységükkel és felkészülnek a következő év új fel­adataina. Eseményekben, sikerekben gazdag év az idei ifjúsági szervezetünk éle­tében is. A CSISZ az idén újabb ta­nújelét adta annak, hogy legfőbb fel­adatának ismeretében a szocialista építőmunkában való áldozatos rész­vételre vezeti tagjait. A legtöbb if­júsági szervezet jó eredményekről számolhat be az évzáró taggyűlésen. A Nagy Október évfordulójának tisz­teletére indult országos verseny si­keréhez sokmilliós értékekkel járul hozzá ifjúságunk. Gondoljunk csak sokat ígérő mozgalmára — a Banská Bystrica-i ifjúság által kezdeménye­zett „az ifjúság millióiért" mozga­lomra, amelyhez ezer és ezer fiatal csatlakozott saját kötelezettségválla­lásával, azzal az ígérettel, hogy az eddigiinéi még lelkiismeretesebb mun­kával, nagyobb igyekezettel, a lehe­tőségek jobb kihasználásával, a tar­talékok feltárásával, új értékek létrehozásával járul hozzá a termeli/, hatékonyabbá tételéhez, országunk és egész népünk gazdagításához. Emlé­kezzünk vissza, tíiilyen lendületet adott az egész ifjúsági szervezet munkája fellendülésének a moszkvai VI. VIT előkészítése. Hazánk ifjúsága a haza építésében és a munkára való felké­szülésében valóra váltott kötelezett­ségvállalásairól szóló jelentés gyö­nyörű füzérjével köszöntötte a világ ifjúságának nagy találkozóját. Az aratási munkákba való bekapcsoló­dásról, a Nyitra—Zsitva folyók sza­bályozásáról, az építészeti brigádok­ról, az ifjúsági népművészeti együt­tesek fellépéseiről és ifjúságunk építőlendületének sok-sok más tanú­jeléről kellene még beszélnünk, hogy beszámoljunk a fiatalok idei tevéi kenységének gazdag gyümölcseiről. Egy rövid cikk keretében azonban mindent nem lehet elmondani. Az évzáró gyűléseken és a konferenciá­kon úgyis szó lesz erről. Ifjúságunké a jövő, az ifjúság a haza reménye, az ország jövendő gaz­dája. Ugyanakkor azonban, amikor mindezt tudatosítjuk, tudatosítanunk kell azt a nagy felelősséget is, ame­lyet az egész társadalom, főleg pedig országunk vezető ereje, a párt és annak minden tagja visel a fiatalok­nak, mint a haza jövendő gazdáinak neveléséért. Hiszen az ifjúság neve­lése a mi kezünkben van, olyan lesz a jövőben, amilyennek ma neveljük. Ezt minden embernek, apának és anyának, pedagógusnak és munkás­nak, földművesnek és értelmiséginek meg kell értenie és ehhez hozzá kell járulnia. " Pártunk ennek tudatában mindig elsőrendű figyelmet szentelt az ifjú­ság nevelése kérdésének. Fontos te­hát, hogy pártunk alapszervezetei is ennek tudatában dolgöizanak. Az a tény, hogy az új nemzedék politikai nevelésében kulcskérdés az ifjúsági szervezet munkája, a pártszervezete­ket arra kötelezi, hogy mindennapi tevékenységükben egyik fő feladatként törődjenek a CSISZ munkájának se­gítésével. Annál inkább hangsúlyoz­nunk kell ennek fontosságát, mert a kommunistáknak az ifjúsági szer­vezetre fordított gondoskodása eddig sok helyen távolról sem felelt meg a követelményeknek. Vegyük például a járási pártszervezetek mellett az országos pártkonferencia utasítására létesített, az ifjúság problémáival foglalkozó bizottságok helyzetét. An­nak ellenére, hogy ezt a határozatot mindenütt a legnagyobb helyesléssel fogadták, a bizottságok eddigi műkö­dése legtöbb helyen korántsem fe­lelt meg a követelményeknek. Nem lehetünk elégedettek általában az if­júsági szervezetben dolgozó kommu­nisták munkájáról való gondoskodás­sal sem a pártszervezetek részéről, még kevésbé azzal, hogy a pártba lépő CSISZ-tagok nagyon sok eset­ben, ahelyett, hogy mint kommunis­ták még aktívabb munkát fejtenének ki az ifjúsági szervezetben, rendsze­rint nem dolgoznak tovább a CSISZ keretében. Márpedig ez a fiatal kom­munisták legfőbb pártfeladata. A párt­szervezeteknek — azzal a törekvéssel egyidejűleg, hogy a CSISZ legjobb tagjait felvegyék a párt tagjelöltjei sorába — arra kell' vezetni a fiatal párttagokat és tagjelölteket, hogy eme alapvető kötelességüknek teljes mértékben eleget tegyenek. A CSISZ-nek hazánk ifjúsága neve­lésében, szervezésében betöltött óriá­si jelentősége, azok a nagy feladatok, amelyeket a CSISZ országunk szocia­lista építésében betölt, feltétlenül megkövetelik, hogy valamennyi párt­szervezet és pártszerv mindennapos tevékenységében jelentős helyet kapjon az fijúság életéről, mun­kájáról, neveléséről, az ifjúsági szervezet működésének támogatásá­ról való gondoskodás. Ennek a tá­mogatásnak már most, az évzáró gyűlések előkészítésének idején, tel­jes mértékben meg kell nyilvánulnia és szükséges, hogy a jövőben rend­szeressé váljék. Hazánk ifjúsági óriási erőt képvi­sel. Nem kevésbé nagyok azonban az előttünk álló feladatok, amelyeknek teljesítéséből ifjúságunknak, fiatalos erejének, alkotóképességének megfe­lelően részt kell vállalnia. Az ifjú­ságnak mind az iskolában, mind a gyakorlatban abban a tudatban kell felkészülnie az életre, hogy képesíté­se, tudása teljes mértékben megfe­leljen azoknak a nagy céloknak, ame­lyeket magunk elé tűztünk, megfelel­jen a termelőerők nagy haladásának. Rendszerünk egyre kedvezőbb felté­teleket teremt ahhoz, hogy az ifjúság a felnőttek oldalán teljes mértékben kihasználhassa alkotóerejét, ugyanak­kor minden eddiginél jobban biztosít­ja az ifjúság számára a művelődés és pihenés lehetőségét. Az ifjúságnak elsőrendű érdeke, hogy teljes mér­tékben éljen a rendszerünk adta nagy lehetőségekkel. A CSISZ-tagság arra kötelezi az ifjút, hogy minden mun­kahelyen a haladás úttörőjévé váljék, példakép legyen a munkában és ma­gánéletében is, döntő részt vállaljon népgazdaságunkban a termelés haté­konyabbá tételéért folytatott orszá­gos harcból. Éppen az ifjúság hiva­tott arra, hogy népgazdaságunk leg­főbb ágazatai — a bányászat, az építészet és más ágazatok feladatai teljesítésének előmozdítására soraiból megnyerje a legjobbakat, miután ép­pen a fenti ágazatokban jelentős munkaerőhiány mutatkozik. Hazánk legjelentősebb ipari körzetei a cseh országrészekben az építők szorgos kezére várnak. Ki más a leghivatot­tabb arra, mint ifjúságunk, hogy te­hetségével, erejével viszonozza leg­alább részben azt a nagy segítséget, amelyet a cseh munkásosztály nyúj­tott és nyújt Szlovákia építéséjen. Egész évi munkájuk számadására és a jövő feladatainak megtárgyalásra készülnek ifjúsági szervezeteink. He­lyénvaló tehát arról is beszélni, ami jelenleg egyik legfontosabb felada­tunk, mégpedig a mezőgazdaság fej­lesztéséről. Tanúi vagyunk annak a történelmi átalakulásnak, ami falvain­kon végbemegy, a szövetkezeti gaz­dálkodás hatalmas arányú fejlődésé­nek. Kell-e hangsúlyoznunk, hogy if­júságunk számára milyen óriási je­lentősége van ennek? Aligha kell erre sok szót vesztegetni. Nyilván­való minden fiatal előtt, hogy a gé­pesített, modern nagyüzemi termelés nagyszerű távlatokat nyit meg az if­júság előtt. Iskoláink, a CSISZ-szer­vezetek és a kommunisták fontos feladata, hogy ezeket a távlatokat megmutassák a fiataloknak és meg­nyerjék őket azon küldetés betölté­sére, amely a szocialista nagyüzemi gazdálkodás feltételei között ifjúsá­gunkra vár. Ugyancsak nem hagyhatjuk szó nélkül azt sem. hogy míg a munká­ban és a tanulásban a CSISZ általá­(Fulytatás a 2. oldalon.) Megkezdődött a tanítás A viszontlátás örömére Tanítóknak szólt a gyermekek üdvöz­lete (Foto: Drábek) I Szeressétek az iskolát I t ff K Kedves kis ünnepséggel nyitot-j) f|ták meg a bratislavai II. tizen-' j egyéves középiskolában az 1957—(! 58-as iskolai évet. Az ünnepi be-{J szédek után Jana Šolzová VII. osz-« j tályos diáklány népdalokat játszottjj harmonikán, Ján Kamenecký versetf| szavalt, a „Nagy fiúk" triója pedigjj J9 dalokkal szórakoztatta az ünnep-' j % löket. ff Azoknak, akik először lépték átf! 'S az iskola küszöbét külön felejthe-ji tetlen ünnepük volt. A tanítónénik.' j firkával és ceruzával ajándékozták^ ff meg őket, s a szerint, hogy A—BfJ (J vagy C-osztályokba osztották bej j őket, fehér, kék vagy piros mas-'j nikat tűztek a mellükre. Az iskolai! nevében Viera Hudcová tanítónőéi "fjj mondott üdvözlő beszédet. „Ma ki-. j (nyíltak előttetek iskoláink kapui,ff •a mai nappal új életet kezdtek.}) Víg gyermekek társaságába foga­j j dunk benneteket. Megbarátkoztok*' az eddig ismeretlenekkel, megta-f! nültok írni, olvasni, számolni, f el­J i készültök az életre, hogy majd jó. j m építői legyetek szocialista hazánk­nak. Az iskolában életetek legszebb)! ff idejében jártok. Munkátok a ta-jj (ínulás lesz, melynek segítségével­j }£ megismeritek az életet, a világot. Szeressétek meg az iskolát, jár-'! íjatok ide örömmel. Ez lesz máso-fj ff dik otthonotok, érezzétek itt jóljft K magatokat". « (ff A szülőket pedig arra kérte, se-jjj ľ) gítsék az iskola és a tanítók mun-jT % kéjét. ff Száraz József^ S omorja járási székhely, s mint olyannak, jő utcája a kora délelőtti órákban is mindig eléggé forgalmas. Tegnap azonban já­rókelőinek száma megszaporodott, a kisváros utcája a szokottnál sokkal népesebb lett. A mellékutcákból ki­sebb-nagyobb diákcsoportok bukkan­tak elő ünnepi ruhában, a lányok vi­rágcsokrokkal, élénk beszéddel szapo­ráztak a magyar nyelvű 11-éves iskola épülete felé. Az épülettel szemben a fő téren szállottak ki társas gépko­csijukból a környező falvakból bejáró diákok. A régi ismerősök már messzi­ről üdvözölték egymást. A fő tér ha­marosan egy élő tó lett, amelyen a szünidő utáni viszontlátás öröme hul­lámzott. Mindenkinek volt közölni valója, szünidői élménye, amit el kel­lett mondani. De az élénk hangok mélyén ott húzódott: Szeptember el­seje! és a sápadó napfény, az iskola­épület szigorú körrajza szintén ezt éreztették: Tanévnyitó! Ez a szó fé­kezni kezdte a szünidő alatt nagyobb szabadsághoz szokott ifjú agyakat, fel­idézett a múltból egy-egy izgalmas órát, s ami több, a kötelesség tudatát, a művelődés iránt. Még az iskola épülete előtt a csak­nem 750 diákból álló sereg beszélge­tett, évődött, várakozva a tanév ün­nepélyes megnyitására, az iskola új igazgatóját, Koday elvtársat hallgatom. Siet és rövid mondatokban beszél: ... Üjult erővel, új tervekkel indul a tanári kar ezen iskolai évben ... ... a rendes oktatás mellett érdek­lődési szakköröket szerveznek, átszer­vezik az iskola zenekarát, énekkart létesítenek... ... elsősök? Azokat délután fogad­ják a negyedikesek. Ez már hagyomá­nyos nálunk. Az iskolaév végén azután az elsősök búcsúznak a végzettektől... ... nagy feladat vár a tanári karra, ugyanis sok a diák és kevés a tante­rem. Egy-egy osztályban 30, sőt 45 diák is szorong. De mindjárt hozzá­teszi: — Épül már az új iskola So­morján, amellyel majd megoldódik ez a nehézség. Jövőre elkészül... ... ez évben a párt júliusi határoza­tának értelmében nagyobb súlyt fek­tetnek majd az ideológiai nevelésre. Áz e tárgyról tartott értekezleten a taná­rok nagy érdeklődést tanúsítottak ... Közben megérkeznek a járási párt­szervezet és a nemzeti bizottság kép­viselői és megjön Fehér Zdenka nem-' zetgyűlési képviselő is, a lelkes iskola­barát, aki nagyban hozzájárult ahhoz is, hogy a somorjai 11-éves iskola új épületet kapjon. A tanári kar a diá­koktól kísérve felvonul a fő térre az emlékmű felé (az iskolának, sajnos, nincs udvara, ahol az ünnepélyt meg­tarthatták volna). Az utcán autók ro­bognak, de ezek zaján is átcseng az igazgató szava: — Megkezdődött az új tanév .,, Petrik József Bratislavában a Zooh utcai magyar tannyelvű tizenegyéves Iskolában tegnap reggel 9 órakor az udvaron tartott ünnepséggel nyitották meg az idei tanévet A BANYÁSZNAP ELŐTT Galánta példát mutat a szervezett toborzás feladatai teljesítésében Idén a galántai járás példásan tel­jesíti a szervezett munkaerőtoborzás összes feladatait. Az első félévben az Ostrava-Karviná-i bányák, a handlovai bányák, a vítkovicei építkezések szá­mára 128 dolgozót nyertek meg. A harmadik negyedévben további 69 dolgozót kell biztosítaniok népgazda­ságunk legfontosabb ágainak, amiből 40 dolgozót már megnyertek. A szervezett járási toborzási fel­adatok egyenletes teljesítése a galán­tai járási nemzeti bizottság munkaerő­szakosztálya jó munkájának eredmé­nye. E szakosztály dolgozói állandó kapcsolatot tartanak fenn a bányában vagý építészetben munkát vállaló dol­gozókkal. Rendszeresen látogatják őket és fogyatékosságok esetén gyors ütemben javulást biztosítanak. A to­borzásnál hatékony segítséget nyúj­tanak a galántai járási pártbizottság és a CSISZ járási bizottsága. A galántai járási nemzeti bizottság munkaerő-szakosztálya az első félévi toborzási feladatok teljesítése után versenyre hívta a bratislavai kerület összes járásait a szervezett toborzás feladatainak idő előtti teljesítésére a harmadik negyedévben és kötelezett­séget vállaltak arra, hogy legkésőbb szeptember 20-íg teljesítik a terve­zett feladatokat. Két rekord a Lehota-bányában Augusztus 29-én, a dicső Szlo­vák Nemzeti Felkelés 13. évfordu­lójának napján a novákyi bánya­körzet Lehota-bányájának bányá­szai és technikusai két vállalati re­kordot értek el. Az első rekordot a reggeli műszak folyamán állítot­ták fel, mikor 513 csille novákyi lignitet hoztak felszínre és ezzel 68 csillével túlteljesítették a válla­lat eddigi műszakrekordját. Azzal, hogy a délutáni és az éjszakai mű­szak dolgozói is jól dolgoztak a i fejtési munkáknál, a Lehota-bánya dolgozói további rekordot értek el, mikor a Szlovák Nemzeti Felkelés 13. évfordulójának napján a bánya csaknem 21 vagon lignitet fejtett terven felül. c/l búnyász&SaláíL A csallóközi síkság szülte Lakatos " Lajost. Ott ringott bölcsője a betegséget árasztó egyik cselédházban. A sors egyik uradalomból a másikba űzte, hajtotta, hol az egyik, hol a má­sik nagybirtokos tarlóján vágta Csal­lóköz kincsét, a szőke gabonatengert, hol kubikozott, hol pedig türelmetle­nül várta, mikor• adódik számára mun­ka. Mert sokszor megesett, hogy dol­gozott volna, ha lett volna munkaal­kalom. Négy gyermeket nevelt fel. Légen, ahol lakott, öreg volt már a házikó. Ha megeredtek az ég csatornái, be­folyt a víz a lakásukba. Mostohán bánt velük az élet, mindaddig, amíg a gye­rekek fel nem cseperedtek. Márton, a legidősebb, mikor hét évvel ezelőtt ki­maradt az .iskolából, bányásztanoncnak jelentkezett Handlovára. Két évvel ké­sőbb Dezső is így cselekedett. A szülök kicsit meghatódva vették ezt tudomá­sul. Számukra ismeretlen volt ez a szakma. A gyerekekből bányászok let­tek. Teltek-múltak a hetek, hónapok. — Édesapám, jöjjön maga is bá­nyásznak! — hívták apjukat a fiúk, mikor szabadságra hazamentek. Ott szép lakásban laknak az emberek, jól keresnek. Az apg. fülét megütötte a gyerekek hívó szava. Három évvel ezelőtt, mi­kor már rozsdásodni kezdtek a faleve­lek, ö is búcsút vett a csallóközi ró­nától. A Handlovai Nagybányában vál­lalt munkát. Deresedő fejjel, ráncoso­dó homlokkal fogott hozzá a számára eddig ismeretlen munkához. De csak­hamar megszerette. A vasútvonal mentén sorakozó tá­gas, egészséges családi házak egyiké­ben laknak most Lakatosék. A ház előtt kis zöldséges kert, virágágyak díszlenek. — Ez a mi házunk! — mondja örömtől sugárzó arccal a ház gazdája, amikor felkerestem. — Soha sem gondoltam volna, hogy ezt is elérhetem. Igaz, nehéz volt el­szakadnom a csallóközi búzamezőktől, az ismerősöktől, de nem bántam meg!... Beinvitál a szépen kifestett szobák­ba, aztán az emeleti szobát mutatja. — No és a tüzelő! — Jaj, de sok gondot okozott ez nekünk a Csallóközben? Most évente 90 mázsa szenet kapunk. Márton és Dezső az Oj Nyugati­bányában fejtik a szenet. Az apa a felszínen kapott beosztást. Az eladó lánnyá cseperedett Marika pedig az építészeti vállalatnál könyvelő: Vala­mennyien jól keresnek. — Nálunk egész éven át jól megy! Még egyszer sem történt meg az év elejétől, hogy száz százalékon alul ter­meltünk volna. A bányásznapot is 116 százalékos tervteljesítéssel köszöntjük. A két bányászfiú és Marika fényké­peket szednek elő. Lakatos néni meg ennivalót és italt rak elém az asztalra. Falubeliek vagyunk. Valamikor együtt raktunk formás kereszteket búzaké­vékből, együtt szedtük el a szalmát az elevátor alól a napsütötte rónaságon, együtt vártuk a jobb élet virradását. S lám, nem hiába! FARKAS KALMÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom