Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-31 / 242. szám, szombat

Valóra váltják, amit elhatároztak — Körzeti raktárunkban ünnepi esemény lesz ma — mondják a munkások, amikor az autóbuszba szállunk. A Kohászati Művek Kassai Körzeti Raktára felé visz az autóbusz. Ez az üzem Szlovákia iiyen vállalatainak szocialista versenyében úgy az első, mint a második negyedévben az első helyre került. A város szivéből gyors iramban visz az autóbusz a Bankóra, a kassaiak kedvenc kirándulóhelyére. Az út most fölfelé visz, s nemsokára a bankói szálloda épülete előtt állunk meg. Itt lesz a nagy ünnepély a szálloda egyik külön termében. Szombat délután van. Négy órára megtelik a terem, asztalokhoz tilnek valamennyien: a Jcassai dolgozók, a bratislavai központ igazgatója, s a vendégek, a martini, žilinai és bratislavai vállalatok képviselői. Posedlý elvtárs, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke nyitja meg az ünnepélyt. Utáina sorban szólalnak fel Pčelár elvtárs, a kassai vezető, s a vendégek. Majd Raček elvtárs, a központ igazgatója élénk taps közepette adja át immár másodszor a vállalatok közötti verseny megérdemelt vörös vándorzászlaját Pčelár elvtársnak. Egymást követték a meleghangú üdvözlések, jókívánatok, további munkasikerek elérésére ösztönző elvtársi szavak a felzúgó tapsok kíséretében. Aki ismeri a körzeti raktár nehézségeit, az nagyon jól tudja, hogy nem volt könnyű dolog elnyerni a vándorzászlót. S hogy mégis így történt, annak nemcsak az üzem munkaközössége, hanem a kassai és prešovi kerület lakossága is örül. Mert ezt a két kerületet látja el az elosztóraktár hengeráruval, betonvassal, vaslemezekkel és készáruval. Innen szállítják ezeket az anyagokat az állami, a szövetkezeti üzletekbe, a kommunális vállalatokba, s innen szállítanak anyagot a földművesszövetkezetek építkezéseihez. Itt elégítik ki a gépipari, könnyűipari és nehézipari üzemek szükségleteit. Ez naponta mintegy tíz vagon berakását jelenti, s ugyanakkor 10—15 vagon kapott áru kirakását. Benn van a város szívében az irodájuk, s itt van a 3 udvar, amelyek a raktárakat helyettesitik. Az Állami Tervhivatal 1957 végére tervezte "a raktár felépítését, de minden előjel arra mutat, hogy csak a harmadik ötéves tervben kerül rá a sor. Pedig a feladatok egyre nagyobbak. Már évek óta nagy szükség van raktárra és rakodógépekre, mert a jelenlegi helyzet tarthatatlan. Ennek ellenére ebben az évben is kimagasló eredmények születtek a kassai körzeti raktárban. Munkaközösségük az elosztást 114 százalékra teljesítette s a munkatermelékenységben minden munkásra 115,3 százalék esik. Ugyanakkor az egy tonnára eső önköltség mindössze 88,54 százalék. Kötelezettségvállalásukat a megtakarításban becsülettel teljesítették, mert a múlt év második negyedével szemben az idén 37,8 százalékos megtakarítást értek el. A legszebb eredményeket az elosztórészieg könyvelheti el, de jó munkát végeztek a rakodók és a hengeráruraktár dolgozói is. A munkások egyéni versenyében Palír Imre munkateljesítménye magasan fölötte áll normájának. A hengeráruraktárban 225,8 százalékot ért el. A vasúti rakodótelepen Buža András 221,7 százalékot, a készáruraftárban Sobol Margit 194,2 százalékra teljesítette normáját. Még tovább lehetne sorolni a neveket, akik vállalatukat szüntelenül fejlesztik, s Szlovákia élenjáró vállalatává emelik. Huszonheten vannak, akik gyümölcsöző tevékenységükkel emelik munkájuk színvonalát, akik élharcosai munkahelyeiknek. Az ünnepély alkalmából valamennyien kitüntetésben részesültek. Még mindig nehéz a munkájuk, •mert a vagonok ki- és berakását kézzel végzik. De így is meggyorsították a vasúti teherkocsik be- és kirakását. Mert olyan műszaki-szervezési intézkedéseket vezettek be, amelyek eredményre vezettek. Mindössze egy hidraulikus emelőjük van, amely legfeljebb 3 tonnányi emelőképességgel bír. Az üzem dolgozói az ünnepélyen bizakodó vállalást tettek a versenyzászló megtartására. Elhatározásuk újabb tervek megvalósításán alapszik. Mert a munkások ötletei, felajánlásai és az átfogó szervezés biztosítja eredményeik sikerét. (mgy) Hazánkat a világ minden tájáról egyre több turista keresi jel. Vonattal, repülőgéppel, hajóval és más közlekedési eszközzel az év első hét hónapjában 31 500 külföldi látogató érkezett hozzánk, 17 700 a népi demokratikus, a többi a kapitalista országokból, főleg Nyugat- Németország bál, Franciaországból, az Egyesült Államokból, Ausztriából, Nagy-Britanniából, Kanadából, Belgiumból, Olaszországból és Svédországból. Az év végéig további tízezrekre rúgó idegenforgalomra számíthatunk. A külföldiek többsége fővárosunkra, annak történelmi nevezetességű műemlékeire kíváncsi. A Čedok utazási iroda már régebben átvette az ország legjobb szállodáinak igazgatását, hogy külföldi vendégeink méltó elszállásolásban és ellátásban részesüljenek. Prágában a nyár elején új szálloda nyílt meg, amely a Hotel Internacionál elnevezést kapta. Ez a húsz méter hosszú toronyban végződő tizenöt emeletes felhőkarcoló, fiatal kora ellenére is már ezalatt a rövid idő alatt Prága legreprezentatívabb épületei közé küzdötte fel magát. Ezen nem is nagyon csodálkozunk, hiszen Prágának ez az első igazi felhőkarcolója, és ugyanúgy, mint a Várat, vagy a žižkovi Ismeretlen Katona emlékmüvét, jól látni a város minden pontjáról. Meg akartunk győződni arról, hogy vajon ennek a ritka kompozíciójú építménynek a belső berendezése összhangban áll-e a lenyűgöző külsejével s meglátogattuk a főleg külföldieket vendégül látó szállodát. Antonín Rúžička igazgató kíséretében alaposan szemügyre vettük az egész épületet. Körutunkat a villámfelvonóban kezdtük meg, amely 23 másodperc alatt a 12. emeletre röpített. Ezen až emeleten egy roppant elegáns bárral egyA szálloda földszinti halljának egy részlete bekötött kávéház van, ahonnan lépcsők vezetnek a 13. emeleten lévő pompás télikertbe. A télikertben a szebbnél szebb növényzet között asztalok, karosszékek és az egészet Max Svabinský nemzeti művész terve alapján készült művészi mozaik koronázza. A télikertből ismét lépcsőkön feljutunk egy teraszra, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik egész Prágára. Ezen a teraszon kívül még néhány napozó terasz van az alsóbb emeleteken. A 10. emeletet teljes egészében egy főúri lakosztály foglalja el. A lakosztály férfi és nöi hálószobából, dolgozószobából, egy további dolgozószobából a titkár részére, ebédlőből, zeneszalonból és fogadóhelyiségből áll, természetesen előszobával, fürdőszobával, külön konyhával. A lakosztályt a legjobb bútortervezők tervei alapján valóban fényűzően rendezték be. A bútorok, bútorhuzatok, padlózat, szőnyegek, függönyök, a kárpitozás, a csillárok a szobák rendeltetése szerint különböző stílusúak. De a többi lakosztály (ezenkívül van húsz kétszobás) és az egyszerű hotelszobák is mind kifinomult ízléssel vannak berendezve. A mennyezetek gazdag gipszdíszítése, a lépcsőház ötvözött aranyozott karfája, az épület homlokzatán a szláv nemzetek hagyományos vendégszeretetének motívumait ábrázoló sgrafitto díszítés és ezernyi más apróság (pl. a ruhatárakban levő eredeti, vert ruhafogasok) a szállodát képzőművészeti szempontból is művészi színvonalra emelik. A második emeleten hét egymásbd nyíló szalon van, amelyek külön-külön kisebb zártkörű vacsorák rendezésére, és együtt nagszabású fogadások, bankettek céljaira használhatók. Az első emeleten még egy kávéház van, amelyet Cyril Bouda államdíjas művészünk gyönyörű gobelinje díszít. Ugyancsak Boudától és Fišáréktől még két csodálatosan szép gobelin ékesíti a szálloda impozáns márvánnyal kirakott előcsarnokát, az egyik Prágát, mint a zene királynőjét (PRAGA REGINA MUSICAE), a'másik egy népi táncot lejtő párt ábrázol. Két étterem, több kisebb konyha és egy nagy korszerűen: berendezett központi konyha egészíti ki a szálloda tökéletes berendezését. Az alagsorban levő óriási előadóterem kitűnően alkalmas értekezletek, kiállítások céljaira. Szeptember első napjaiban itt tartja meg a Csehszlovák Kémiai Társaság a Nemzetközi Űnió megbízásából a makromolekuláris kémia nemzetközi kongreszsusát. 430 külföldi tudós vesz részt a kongreszuson, valamennyien az Internacionálban fognak lakni. Az előadótermet a brnói Műszaki-technikai Intézet dolgozói tökéletes tolmácsberendezéssel látták el. A résztvevők az előadóval egyidejűleg öt nyelven hallgathatják az előadást. A szállodának talán egyetlen hátránya, hogy nem a város központjában fekszik, ami főleg a külföldiek szempontjából nem célszerű. Ezt viszont a szálloda vezetősége ötletesen úgy oldotta meg, hogy egy kis 7 személyes autóbuszt (minibusz) állított forgalomba, amely rendszeres időközökben beviszi a szálloda vendégeit a város központjába és onnan vissza a szállodába. Ezenkívül egy személyautó és egy csomagszállító autó áll a vendégek rendelkezésére. A szálloda megtekintése után megállapítottuk, hogy a Hotel Internacionál minden tekintetben bátran felveheti a versenyt a világ bármelyik luxusszállodájával. Csehszlovákia jó hírnevét külföldön feltétlenül öregbíteni fogja. —va U

gy van talán mással is, mint velem, megilletődve beszélek olyan emberekkel, akiknek sokkal gazdagabb az életük, s akik tevékenyen részt vettek az eseményekben, melyek már beíródtak a nép történetének lapjaira. Külsőre egyszerű emberrel ülök az asztalnál. Štefan Zuberecnek hívják. Zömök, kerek arcú, erős férfi. Csak őszes halántéka árulja el, hogy túl van az ötvenen. Még beszélgetésünk előtt megtudtam róla néhány rövid, sokatmondó adatot: régi párttag, végigharcolta a spanyol polgárháborút, 1941-ben, amikor hazajöhetett a francia koncentrációs táborból, bekapcsolódott az illegális pártmunkába, a Szlovák Nemzeti Felkelés a partizánok főhadiszállásán találja őt, most a Banská Bystrica-i ércbányák igazgatóságán dolgozik, az üzemi pártszervezet elnöke, a városi pártbizottság bürójának tagja s a Fasisztaellenes Harcosok Szövetsége kerületi bizottságának 'elnöke. Az ilyen keménykötésű elvtársaknak most is sokat ki kell „bírniok". Štefan Zuberec is sokat vállalt magára a ma harcából. Azt nem is kell kérdezni, miért. A kommunisták legszebb tulajdonsága, hogy szívüket, lelküket adják a pártért, a nép ügyéért. Ez két dolognak tűnik, s mégis egy fogalmat jelent. Egyik legszebb példája a párt és a nép összeforrottságának épp a Szlovák Nemzeti Felkelés. Egy volt a népes a párt akarata. A kommunisták szervezték a harcokat, s a párt hívó szavára fegyvert ragadott a nép. — Mire gondolsz a leggyakrabban? — kérdeztem Zuberec elvtárstól. — A legnehezebb időre ... -... Arra, amikor a túlerőben lévő németek a hegyekbe szorították a felkelőket; amikor a télvíz idején, a halált lehelő hideg fagyban, gyakran derékig érő hóban men-teltek, indultak útnak a partizánegy:; jek a németek elleni villámtámadásra, hidak, vonatszerelvények robbantására; amikor sisakban főzték a felolvadó hólében a lóhúst... S a nép nem feledkezett meg a harcosokról. Bár tudták, milyen vadállatok a fasiszták, tudták, hogy bosszúból a túz martalékává tették Telgárt községet, mégis segítették a ÖK CSAK GYŐZHETTEK! OJ SZÔ 1957. augusztus 31. partizánokat. Nemcsak az erőben lévő férfiak és nők, hanem a gyenge öreg nénikék is a batyuval a hátukon járták a hegyeket. — Hol is vannak azok a partizánok? — mondogatták. — Nem hagyhatjuk őket éhen veszni... és hordták nap nap után az ennivalót. Hiadeľ községben mindenki ismeri Zuzi nénit. Ma hetvenöt éves, az új kultúrház mögött lakik. S ez a néni nemcsak partizánokat rejtegetett a német elől, hanem maga is mászta a hegyeket, vitte az élelmet. Egyszer kerülő úton száz tojást vitt a partizánoknak. Visszafelé — már nem vehettek el tőle semmit — a kitaposott erdei úton jött. Óvatosságból gallyat hozott a hátán. A német katonák elállták az útját. — Hol járt? — kérdezték. — Tüzelőért... Csak a szívük ne húzza oda, ahol én jártam! — Miért?! — Sok ott a „szakadék" és áment mondhatunk maguknak is! Én meg nem félek a haláltól, ha annyira kíván, vegyen a hátára és hordozzon kedvére! — nézett farkasszemet Zuzi néni a némettel. A

nép fiai nem féltek. Itt csak a német rettegett. Dolná Lehotán Opatrný gazda, a falu „hlinkás" bírája karácsony előtt kidoboltatta: élelmet gyűjtenek a német katonáknak. S a falusiak hordták az ennivalót, tudták, hogy amit adnak, az a partizánok kezébe kerül... Štefan Zuberec falujában, Lopejben is, ahol már a felkelés előtt a forradalmi nemzeti bizottság elnöke volt, felkelőket toborozott. Sok fiatal jelentkezett s néhányan meg is haltak a németek elleni harcban. Bánkódott, fájt az ő szíve is a fiatal halottakért, de még jobban fájt ez a szülőknek. Az egyik anya két fiát siratta. A könynyek égették Zuberec szívét, de még jobban perzselték a szavak. Zuberecet okolta, hogy ő miatta haltak meg a fiai. Zuberecnek sokat kellett beszélnie, hogv megérttesse a fájdalommal teli anvai szívvel, hogy a fiúik nem érette haltak meg. Ilyenkor a szabadság szó frázisként hat, de el kellett mondania, hogy a szlovák burzsoázia eladta az országot, ott volt a szomszédos podbrezovai vasgyár. Kié? Hermann Göring-Werke — hirdette a felirat és a gyár most a népé. Ha a németek továbbra is az országban maradtak volna, a szlovák népnek sokkal rosszabb sora lenne, mint az OsztrákMagyar Monarchia idején volt. Vagy talán megbékélhettek-e volna itt a szlovák gárdistákkal. A Banská Bystrica-i gardista-parancsnok állapotos asszonyokat rugdosott (fénykép van róla), a kommunistákat Tuka parancsára „szanatóriumba", Illavára küldözgette. A zsidók elhurcolása előtt a lakásán „fogadta" a gazdag zsidókat, vagyont kapott tőlük, hogy megmentse életüket, és utána őket is elküldte a haláltáborokba. A németek nemcsak a lopeji anya fiait ölték meg. Lom-bánya mellett 24 partizánt állítottak a falhoz, Vagy talán a kremničkai tömegmészárlás nem elég ok, hogy fegyvert fogjon a becsületes ember a fasiszták ellen! A Nemecká község mészégetőjében 960 embert égettek el. Kremnicán az egyik foglyul ejtett partizánt, mielőtt megölték volna, megkínozták, kezéről lehúzták a bőrt; de a felkelő nem árulta el társait. — Mama, büszke lehet rá, hogy ilyen hős fiai voltak — mondotta Zuberec. ... Nehéz a fiaikat gyászoló anyákat megvigasztalni. Nagy az ő fájdalmuk, de a kiömlött vér és fájdalom árán született meg a nép szabadsága. S ez áldozatok nélkül nem történhetett volna meg. Amikor fegyvert ragadtak a felkelők nem gondoltak arra, hogy az életüket féltsék, — ha pedig a halálra gondoltak, csak az járt az eszükben: Halál a fasisztákra! A

felkelés nem robbant ki egyik napról a másikra. A kommunisták előre megszervezték. Zuberec falujában is, akárcsak másutt, a kommunisták a pártsejtben tárgyaltak róla. Zuberec nemegyszer jött össze Smida, Gottier, Horný, dr. Strelinger elvtársakkal, hogy megbeszélje a tennivalókat, hogyan hajtsák végre a központi bizottság utasításait. Felvették a kapcsolatokat a katonasággal is. A környékbeli üzemek munkásaival megbeszéltek, hogy a megadott időben leállítják a munkát. Az Alacsony-Tátra hegyeiben már partizánok tanyáztak. Lopejben „titkos" pékséget létesítettek, hogy a Prašiván tartózkodó Jegorov, Bielik partizánbrigádjai részére kenyeret süssenek. Egy nap Jegorov kapitány magához hivatta Zuberecet. — Magas, fiatal, szép férfi volt Jegorov — emlékezik Zuberec és azt kérdezte tőle: „Te pártember vagy?" „Az vagyok" „És miért nem adtok embereket? Három nap múlva megkezdjük a felkelést." „Az emberek készen állnak ..." — Aznap este százötvenen mentek fel a Prašivára — folytatta emlékezését Zuberec. — A piesoki gyárban negyven cseh dolgozott. Mind elment. A szlovák katonaság laktanyáiból hordtuk a fegyvereket. Hiadeľ községig autón vitték, onnan a környékbeli falusiak százan-kétszázan a hátukon hordták fel a fegyvert, lőszert a Prašivára, a partizánfészekbe. Segített mindenki, aki csak tudott. 'Augusztus 25-én elmentem a lopeji községházára. Nálunk a katolikus pap volt a komisszár. Mondom neki: „Pán dekán, doboltassa ki, élelmet gyűjtünk a partizánoknak!" „Tudja mit, ezt megcsinálom, de átvehetné a hivatalt, mert már úgyis minden az történik, amit maguk akarnak" — mondotta a Hlinka-barát pap és krokodilkönnyeket hullatott. Meg is mondta Zuberecnek, hogy a szlovák államot siratja, nem akarja Csehszlovákiát. Siratta az „új európai rend" gyászos végét. A pap könnyei nem fájtak Zuberecnek. Az ilyen könnyeknek csak örü! az emb®r. — S ha már átveszem a hivatalt — mondotta ekkor Zuberec a papnak, — akkor, ha már feltette, le is veheti azt a képet a falról! — és a falon függő Hlinka-képre mutatott. A pap könnyes szemmel dugta a szekrény mögé a képet... A

ugusztus 27-én — a megadott jelre — megszólalt a sziréna a podbrezovai, piesoki, hroneci üzemekben, a Lom-bányában. Fel-' kelt Felső-Garam népe. A nép fiai követték a kommunistákat. — És kire emlékszel a legszívesebben? — kérdem Zuberectől. — Akiktől a legtöbbet tanultunk. —> felelte és neveket sorolt fel: Oszmolov, Jegorov, Belov, Szurkov, Kvetinszkij, Kirov, Vologya... és még sok más szovjet partizánra, akiknek nevére már nem emlékszem, de úgy élnek szívemben, mind édesanyám emléke. — Kemény fiúk voltak. Ha németet vagy német írást látták már rázta őket a düh, a gyűlölet. Mert hazájukban megtanulták, kicsodák a német fasiszták. A felégetett falvak, rombadöntött városok, a lemészárolt honfitársak keményítették meg szívüket és öklüket. Bátorságot tanultunk tőlük, meg azt, hogy jól gondoljuk meg, kiben bízzunk... Belov komisszár 24 éves vidám fiú volt, ahol csak megjelent a partizá-' nok között, a vidámság lett úrrá. De ha komoly dologról volt szó, nem akadt nála komolyabb ember. Belelátott az emberek lelkébe. Volt köztük egy bratislavai partizán. Nem tetszett neki ez az ember, őrségbe küldte. Utána más partizánokat küldött. A bratislavai menekült. Elfogták őt. Gárdista kém volt. Fel is akasztották. Kirov kapitány magyar katonákat ejtett foglyul. A magyarok azt mondták, hogy ők is partizánok szeretnének lenni. S hogy meggyőződjék róla, igazat mondanak-e, visszaküldte őket: „Hozzatok lovakat és fegyvert"! És a magyar katonák néhány szekérnyi fegyverrakománnyal tértek vissza. — A szovjet emberek tudtak szervezni, beszélni az emberekkel, az életüket tették kockára a mi szabadságunkért, — mondotta Zuberec. — Erőt és bizalmat öntöttek belénk, szlovák partizánokba. És csak akkor tanultam meg igazán tőlük, mit jelent a haza szabadságáért küzdeni, amikor közeledett a front, s mi kiéhezve, agyongyötörve, megtizedelve, hóban, fagyban éltünk a hegyekben. Az egyik szovjet partizán kezét dörzsölve szólt hozzám: „Most pedig Berlinbe megyek!" „Rád férne egy kis pihenés ... nélküled is legyőzik a németet." „Nicsevo! Nélkülem az nem történhet meg!" ... Ott, ahol ilyen harcosok voltak és segítették a szlovák nép szabadságharcát, ott csak győzelem születhetett. Petrőci Bálint