Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-26 / 237. szám, hétfő

COS PROPAGANDAMUNKÁT VÉGEZZÜNK [N

rodalomrolAz Éberhardi Helyi Nemzeti Bizottság akció-programtervében az első és legfontosabb pont a már meglevő szövetkezet kibővítése és annak megszilárdítása volt. Már a bevezetőben megmondhatjuk, hogy ez a feladat, amit az új helyi nemzeti bizottság maga elé tűzött, nem könnyű, viszont nem olyan nehéz, hogy meg ne lehetne oldani sikeresen. Több példát említhetnénk meg, melyek azt bizonyítják, hogy kis- és középparasztjaink napról napra többen határozzák el magukat a szövetkezeti gazdálkodásra. Egészen természetes azonban, hogy ez az értelmes, meggyőző és harcos propagandamunkának az eredménye, mely képes megértetni az egyénileg gazdálkodókkal a közös gazdálkodás előnyét. A jó harcos propagandamunkának mérlege: az eredmény, vagyis: elérjük-e propagandánkkal a kitűzött célt? Az Éberhardi Helyi Nemzeti Bizottság feladatának tudatában foglalkozik a szövetkezet kiszélesítésének a kérdésével. Utóbbi gyűlésükön például elhatározták, hogy a bizottsági tagok saját körzetükben végeznek agitációs munkát s mindannyian felelősek a mezőgazdasági termelés fejlesztéséért. Hasonlóan cselekedett a helyi pártszervezet is, mely a helyi nemzeti bizottságban működő hét kommunistát megbízta, hassanak oda, hogy a szövetkezet kibővítése napirendi kérdés legyen. Nem állíthatjuk tehát, hogy nem foglalkoznak a kérdéssel. Nem. Sőt Szegedi Istvánnak, a helyi nemzeti bizottság titkárának nyilatkozata alapján elmondhatjuk, hogy a Sokol sportegyesület és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség helyi szervezete is foglalkozott a szövetkezeten kívül álló parasztok megnyerésével. S az eredmény? Először talán állapítsuk meg, hány egyénileg gazdálkodó paraszt van még a "faluban? — Két hektártól hat és fél hektárig tíz — fél hektártól két hektárig negyvenhat. Az utóbbiak nagyobb részt munkások, akik földdel is rendelkeznek. A helyi nemzeti bizottság titkára ezzel kapcsolatban elmondta, hogy beszélgetnek velük, de eredménytelenül. Kötelező beadásaikat rendesen teljesítik s a szövetkezettel szemben közömbös magatartást tanúsítanak. Szóval úgy fest a dolog, mintha ellenségesen viselkednének a szövetkezet fejlesztésével szemben. Helyes ez? — Válaszképpen idézzünk Široký elvtárs beszédéből, amit a Hradec králové-i aktíván elmondott: „Ez azonban egyetlen esetben sem jelentheti azt, hogy támogatni fogjuk az afféle elméleteket, hogy a földtulajdonnal rendelkező munkások gátolják legfőképpen az EFSZek fejlődését. Ellenkezőleg, azt állítjuk: annak oka, hogy nagy százaiékuk még mindig a szövetkezeten kívül áll, abban van, hogy elégtelen politikai munkát végzünk soraikban, hogy nem tudjuk kellőképpen megmagyarázni nekik, hogy életszínvonaluk további emelésének kérdése csak az egész társadalom életszínvonalának emelkedésével együtt oldható meg, és hogy ennek fő feltétele jelenleg a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztése, hogy tőlük, mint a munkásosztály részétől és a népi demokratikus rendszer falusi támaszától megkívánjuk, hogy aktív erőt képezzenek az EFSZ-ek építésében, hogy feleségestül és földestül ők is lépjenek be az egységes földmüvesszövetkezetbe. Ebben látjuk a falusi pártszervezetek fontos szerepét." íme a válasz, mely határozottan elutasítja a helytelen elméletet mely rámutat a valódi okra s egyben megmutatja, mi a kérdés nyitja. Ha tehát a szövetkezet megszilárdítása terén a választások óta meg nem értek el eredményt, ennek oka abban van. hogy a helyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a tömegszervezetek elégtelen politikai meggyőző munkát fejtenek ki. Mert nem elég az, hogy a pártszervezetben és a helyi nemzeti bizottságban beszélgetnek a feladatról. Korántsem! Szükséges, hogy a kérdés a tömeget foglalkoztassa, azokat, akiket érint. Ha az agitációs munka ez irányban fejlődik, az emberek végül is megértik a falu fejlődésének helyes útját. Semmi kételyünk az iránt, hogy a helyi nemzeti bizottság és a helyi pártszervezer megbirkózik az említett feladattal. Mert bár még nem értek el eredményt, ez még nem jelent kudarcot s a hibát ki lehet javítani és bizonyára hamarosan ki is javítják. A figyelmeztetés nem árt, még ha figyelembe is vesszük, hogy eredmények is vannak. Eredménynek mondhatjuk például azt, hogy az aratási és cséplési munkákkal sikeresen végeznek. A helyi nemzeti bizottság és a helyi pártszervezet megtette, amit kellett. Jó propaganda-munkát végeztek, arató brigádokat szerveztek s mindent megtettek, hogy ne vesszen kárba egy szem gabona sem. A napokban végeznek a csépléssel, de már ezt megelőzve a szövetkezet teljesítette kötelező beadását. Hasonlóan szólhatunk az egyénileg gazdálkodó parasztokról is. Csupán idősebb Bitorfi Pál és ifjabb Bátorfi Pál nem tett még eleget gabonabeadási kötelességének. Ami az 1958-as tervfeladatok szétírását illeti, azt leh<=t mondani, a helyi nemzeti bizottság sikeresen elvégezte. A gazdálkodók aláírták, kivéve Tarnai Istvánt, aki 5 hektáron gazdálkodik. ö nem írta alá, mert a tervezett hét sertés helyett csak ötöt — négy szarvasmarha helyett csak hármat akar tartani. Nem tudom, mit szólna hozzá Tarnai István, ha elmenne az üzletbe három kiló sóért és az üzletvezető így válaszolna: Só az ugyan van bőven, de magának nem adok csak három dekát. És ha többet egész évben nem kapna?) Sok mindenről lehetne még írni. ám a lényeget elmondottuk. S ha valamit végezetül megemlítek, ez a tömegszervezetek munkája. Az egyes tömegszervezetek képviselői részt vesznek a helyi nemzeti bizottság munkájában. (ks) Muü' &tfefe/tűihA áfák A gabonabegyűjtés állása a füleki járásban A FÜLEKI JÄRÄSI NEMZETI BIZOTTÄG harmadik ülése programjának fő pontja a begyűjtés {helyzetének értékelése mellett — pártunk és kormányunk központi feladata, az új szövetkezetek megalakítása, ill. a meglevők megerősítése és kibővítése volt. Ez a kcmoly feladat nem kis munkát kíván a nemzeti bizottságok tagjaitól és dolgozóitól. Örömmel lehet hírt adni arról, hogy a füleki járás a tornyosuló nehézségek ellenére helyes munkaszervezéssel, a lehetőség alapos kihasználásával és nem utolsósorban a gépek fokozott alkalmazásával — a kerületben elsőnek — 10 nappal a kitűzött határidő előtt teljesen befejezte az aratást. Az aratási munkák sikeres befejezésével természetesnek tartanánk, hogy a begyűjtéssel is előrehaladnak. Ezzel szemben a gabonaneműek begyűjtése járási méretben augusztus 20-ig 23 százalék körül mozog. Kissé döcög a cséplés — volt a felszólalók egyhangú véleménye. A rcsszul kijavított cséplőgépek okoznak olyan jelenségeket, hogy a begyűjtő vállalat kénytelen a gyomos, felületesen kirostált gabona átvételét visszautasítani, miután azt nem lehet raktározni. Bár úgy gondoljuk, hogy a begyűjtő vállalat felvásárolhatná a szövetkezetektől a gabonát és későbbi időpontban kirostálhatná, a gazt pedig leszámíthatná. FOGYATÉKOSSÁGOKAT LEHET TALÁLNI a begyűjtés laza megszervezésében és a nem kielégítő felvilágosító munkában. Komoly késést jelentett az is, hogy a termelők nem tartották be a közös szérűre való hordást, s most rengeteg idő vész el az ide-odahúzatással. Megtörtént a járás egyik falujában — Sőrégen —, hogy a legkedvezőbb időben több mint egy hétig álltak a behordási és cséplési munkálatok, mert a termelők egymásra vártak, melyik kezdi meg előbb a hordást a saját portájára. Igen értékes napok vesztek így el. Ennek következményét a beadás teljesítésében lehet lemérni. A begyűjtésben fontos feladat vár a nemzeti bizottságok tagjaira is. Szükséges, hogy választókörzeteikben a látogatások keretében felvilágosítsák a dolgozó parasztokat a behordás, cséplés és a beadás meggyorsításáról. A járás kötelezettséget vállalt, hogy a gabonabeadást augusztus 28-ra 100 százalékra teljesíti. A fenti feladatokkal párhuzamosan növelni kell az agitációs munkát az új szövetkezetek megalakítása érdekében. E téren a füleki járás — a szomszéd járásokkal szemben — nagyon lemaradt. Miért? Mert nem propagálta eléggé a szövetkezeti gondolatot, nem emelték ki a szövetkezetek sikereit, előnyeit, és ha ezt meg is tették, csupán felületesen. Nem tartották be azckat az intézkedéseket, amelyek a szövetkezeti gondolat érlelését segítik elő. Például a csákányházi és a rátkai HNB egyszerűen megtagadta az indokolatlanul szétforgácsolt földek összeírását. Ez komoly figyelmeztetés a többi HNB számára is. TAJTI, EGYHÄZASBÄST, ÖBÁST ÉS SŐREG községben augusztus 26-ig megszervezik, hogy az őszi munkákat közösen végezzék el. Ez nagyon fontos lépés. Nagyon fontos intézkedést hozott a JNB harmadik ülése, amely hczzásegíti a járás iolgozóit, hogy a füleki járás a kerületben a legjobbak közé kerüljön. Agócs Vilmos, Ajnácskő. Műszer húsból meg vérből ? A MÁLASI ÁLLAMI GAZDASÁG irodájában vagyunk.

1 Délelőtt 10 óra. A határban még dolgoznak a kombájnok, a faluban a cséplőgépek végzik feladatukat, hogy! a kenyérmag mielőbb rendeltetési helyére kerüljön. Az ( állami gazdaság, a szövetkezet dolgozói és a magángazdálkodók is iparkodnak a legsürgősebb munkákkal az i egész faluban. Bent az irodában eleinte nyomasztó a csend, majd j az agronómus szólal meg. — Nem akarják átvenni a búzánkat — mondja Cseri i Sándor intézőnek. „ — És miért? — robban az intéző hangja. — Mert nedves. — Megmérték a nedvesséaet? — Nincs mivel megmérni. Az agronómus szerint maximálisan 16—17% a nedvesség-tartalom. A párt- és a kormányhatározat értelmében a raktárak 22% nedvességű gabonát kötelesek átvenni. ÖT PERC MÜLVA A MAGTÁRAKBAN VAGYUNK.Ürörrkopott, régi gazdasági épület, földszintjén 10, első emeletén, amely valamikor padlás volt, vagy 5 vagon búza. A magtár közelében kisvasúti vagonok és traktorok vesztegelnek, búzával megrakva. — Nincs módomban átvenni a búzát — mondja Bouzsik János magtáros. — Nedvesnek találom. Ha ilyen állapotban veszem át, a központ „kivág" az állásomból. Nedvességmérő nincs, tehát csak „markolászás" után tudom megítélni. — Nálunk most az a helyzet — folytatja tovább védekezését a magtáros —, hogyha szállítanak, minden szállítmányból mintát veszek, azt literes üvegbe szórom és beküldőm a központnak Zselízre, ahol aztán megkapom az engedélyt az átvételre. Hosszadalmas munka, de hát mit csináljak?'. Az átvevő szavaiból kétségtelenül megállapítható a legkirívóbb felületesség. Vajon kit terhel a felelősség azért, hogy a legsürgősebb munkaidőben órákat kell vesztegelni a gépjárműveknek és fogatoknak a ráktár előtt? E elvetődik a kérdés, miért nem látja el a zselízi begyűjtő vállalat a magtárakat nedvességmérő műszerekkel? Értesülésünk szerint késő ősztől aratásig minden begyűjtő raktárnak volt ilyen műszere. Éppen a cséplés ideiére vitették be a műszereket. Vajon miért? Ugyan meddig lehet Málason „markolászással" gabonát j átvenni? Felvilágosításunk után a „markolászó" magtáros elkeseredetten fordul felénk. — Én nem bánom, ezt még átveszem, ha nedves, ha nem, aztán itthagyom az egészet! Forgattatnom is kellene a gabonát, de kivel. Egy emberrel vagyok itt. Legalább nyolc, kellene a forgatáshoz, de erre nincs pénz! A FENTEBB ELMONDOTTAKBÓL él nem vettünk, I sem hozzá nem tettünk. A továbbiakra vonatkozólag 1 döntsenek Zselízen az illetékesek. Patyolat Sándor, Oroszka. i KÖNYA JÓZSEF első kötetével lép az olvasók elé. A könyv címe: Dalol a Tátra. A kétszáz oldalnyi, megnyerő kivitelű kötet egy értékes, elbeszélés számbamenő bevezetőn kívül 24 hoszszabb-rövidebb írást tartalmaz. A belső borítólapon elbeszéléseknek jelzik ezeket az írásokat, noha műfajilag nagyon különbözőek. Egy-két kivételével a legtöbb írásnak erősen vitatható az elbeszélés volta. Ha az „elbeszélés" fogalmát köznapi értelemben nézzük: elmondunk valamilyen dolgot, történést, akkor elbeszélések Kónya írásai. Hiszen ő a legtöbb helyen valóban beszámol: elmondja egy-egy élményét, megfigyelését, „elbeszéléseit" hol szociográfiával, hol oktató jellegű tudományos írással fűszerezve. Ha azonban az „elbeszélés" itt irodalmi műfajt jelent, akkor a kötet számos írása még feltételesen sem sorolható az elbeszélés kategóriájába. A jó kompozíciójú, erős sodrású, drámaian izgalrhas, (Nyári hóvihar, A Nagy gyógyító stb.) elbeszélések mellett egyesek (Havasi gyopár, Tátra és Balaton) riportnak sem minősíthető beszámoló. S a beszámoló jellegű újságcikk-íz a kötet legtöbb írásán erősen észlelhető, ami bizony csökkenti művészi értékűket. Kónya írásainak műfaji hovatartozására azért tértünk ki, mert hazai irodalmunknak egyik visszatérő „betegsége", hogy íróink — néha mit sem törődve a műfajok törvényeivel — novellát vezércikkszerűen írnak és jelentős mennyiségben termelik a riport-novellát vagy novellariportot. Nem lenne ez különösebb baj, ha ezek a „termékek" jók lennének. A műfajbeli „tévedések" azonban sokszor csökkentik vagy egészen elrontják az egyébként jó gondolatot. Vannak ugyanis témák, amelyek jók kisterjedelmű karcolatnak, de semmiesetre sem nagyobb lélegzetű elbeszélésnek. Vannak viszont kimondottan novella, vagy regénytémák, melyeket az író azzal ront el, hogy beszámolót csinál belőle. A DALOL A TÁTRA annak elenére. hogy a benne talált írások műfajilag szorosan nem határozhatók meg, érdekes és értékes könyv. Érdemes elolvasni. Emellett, hogy szórakoztat, gazdag ismereteket is nyújt. A Tátra világát varázsolja közelünkbe, amelyet mi, akik nem látjuk állandóan, csak csodálni tudjuk. A könyvnek ez olyan értéke, amely minden hiányossága ellenére naradandóságát biztosítja. A kötet sokat mutat Kónya sokirányú tehetségéből és érzésvilágából. A napilapokban, de főként a rádióban közölt rövid írásai arra engedtek következtetni, hogy Kónya az irodalom egyik meglehetősen nehéz és igazán sikerrel csak valóban nagy írók által művelt rövid lélegzetű karcolatoknál van otthon, ezekhez ért a legjobban. Kötete most másról győzött meg. Noha könyvében vannak igazán jó és értékes karcolatok, nem mondhatók ezek a legjobb írásainak. Véleményünk szerint rövid karcolatainál sokkal jobbak terjedelmesebb írásai, ahol szabadjára engedi fantáziáját és szerkesztési képességei mellett kibontakoztatja jellemábrázoló adottságait is. A nagy gyógyító, amely a kötet egyik legjobb írása, egyben a leghoszabbak közé is tartozik. Egy gyógykezelésre a Tátrába került kislány lelki vívódását mondja el benne, aki az életről lemondva került a „nagy gyógyítóhoz", ahonnan sokak összefogása révén nemcsak testileg, hanem életkedvében is felfrissülve, megerősödve tért haza. Kónya ebben az elbeszélésében képességei legjavát csillogtatja meg. írásának erős humanizmusból fakadó értékes mondanivalója mellett jó a a szerkezetet, jók a párbeszédei, és csak dicsérni lehet alakjainak jellemábrázolását. A nagy gyógyító igazán jó, drámai feszültségű, optimizmust gerjesztő írás. Elolvasása után valljuk: Kónya számára nem a karcolatokat termő vidék a legjárhatóbb. Van ereje máshoz is. Nyugodtan mozoghat olyan területen, ahol hosszabb elbeszélések, esetleg regény is „sarjad". Kónya valamikor bizonyára nem számított önálló megjelenésre. Írásai legtöbbjén érződik: terjedelmüket az szabta meg, mennyire férnek el a sajtóban. Ez a „szempont", amennyire előnyös a könnyebb megjelenéshez, annyira hátrányos lehet az értékbeliségnél. Kónyának ezért a jövőben írásai terjedelmét nem szabad az újságok hasábjaihoz vagy a rádió perceihez mérnie. Kónya József a Tátra szerelmese, írásai ezt mindennél jobban bizonyítják. Mondatai melegségén, lírai hangulatukon visszatérően érződik: „szerelem" íratta őket. S írásainak egyik nagy ismertetője: úgyszólván mindegyikén végigvonul a természetes, de annál kedvesebb humor. Nagy értéke és sajátja ez Kónya írói módszereinek. KÖNYVÉRŐL AZT IS MONDHATNÁNK: szépirodalmi útikalauz, amely megismertet a Tátra szépségeivel és szeszélyeivel. Kellemesen szórakoztatva tárul fel benne a Tátra világa, és az érzelmek húrjain vezet el az „Örökszép" birodalmába. Kónya könyve méltán tarthat igényt a nagy olvasottságra. Hinni engedi azt is, hogy a Tátra szerelmes írója kilép a szűkebb keretek közül és még sok elbeszéléssel vagy regénnyel fogja megörvendeztetni az olvasókat. BALÁZS BÉLA oooo Nyolcvan nap a Föld körül — Dnl csillaga 224 + 208 oldal, féívászonkötés, ára kötve 21.— Kčs, A kötet Verne két kisebb regényét: a „Nyolcvan nap alatt a Föld körül" és a „Dél csillagá"-t foglalja magában. Az előbbi egy vakmerő fogadásról szól, amelyet Phileas Fogg klubtársaival köt húszezer fontban, s amelynek értelmében a titokzatos angol nyolcvan nap alatt tartozik körülutazni a földet. — Az utóbbi egy páratlan értékű gyémánt, a Dél csillagának története, amely a dél-afrikai gyémántmezőkön kerül felszínre. Cyprien Mór, OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO^ ÚTON-ÚTFÉLEN a fiatal francia mérnök, a gyémánt boldog tulajdonosa nem sokáig örülhet kincsének, mert az rejtelmes módon eltűnik s csak hosszú, küzdelmes kaland után kerül elő ismét egy rövid időre, hogy azután végképp semmivé váljon. A sikert és a boldogságot számára nem a milliókat érő gyémánt, hanem tudása és becsületessége hozza meg. Mindkét regény az izgalmasabb Verne könyvek közül való, úgyszólván teljesen hiányzanak belőle a hosszabb, a fárasztó ismeretterjesztő részletek. A kötetet az egykorú illusztrációk művészi másolatai díszítik. z ember jártában-keltében sok mindent lát, sok mindent hall. Az országszerte tapasztalható előrelendülés, fejlődés hozta nagy eredmények mellett számos olyan helytelen jelenséget is észrevehetünk, amelyek ugyan látszólag jelentéktelennek tűnnek, mégis figyelemre méltók, mert a hibák további elharap ázásának forrásául szolgálhatnak. Egyébként e hibák kevés jóindulattal könnyen kiküszöbölhetők. Szólnom kell itt elsősorban a magyarlakta városokban látható különféle magyar nyelvű feliratok, üzleti táblák, hirdetmények, tájékoztató feliratok szövegének helyesírási hibáiról, amelyek annyira elterjedtek, hogy úgyszólván minden helységben rájuk bukkanhatunk. A párkányi állomáson egy egész csokorra valót találtam: Így például ivóvíz helyett ivó víz, útmegszakítás helyett út megszakítás, poggyászfeladás helyett pogygyászletétel olvasható. Dunaszerdahelyen és Ögyallán nagy, öles betűkkel Cukrázdát hirdet a cégtábla, ami azt jelenti, hogy ott „cukráz" és nem cukrász készíti a süteményeket. Az „sz" betűt, úgylátszik, a hetényiek kérték kölcsön, mert a hetényi állomáson a jegyárusító ablaka felett azt olvashatjuk, hogy személypénsztár, vagyis a jegyet „pénszért" és nem pénzért kaphatjuk. Nem életbevágóan fontos dolgok ezek, mégis rájuk kell mutatni, mert nagy hatással vannak dolgozóink helyesírási érzékére, és károsan hatnak a magyar nyelv fejlődésére. H. 1.