Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-24 / 235. szám, szombat

A népgazdaság hatékonyságának fokozása — legfontosabb feladatunk (Folytatás az L Oldalról) ban a trnavai Kovosmalt és a bra­tislavai Meopta üzemekben. A kiter­jedt kooperáció így csak leplezi és rontja az üzemekben és vállalatokban a fogyatékosságokkal való sikeres le­számolás feltételeit. E kedvezőtlen kapcsolatok hatását nem lehet lebecsülni azokban az üze­mekben sem, amelyek általában a tervet teljesítették, mivel a gépipar­ban 1960-ban az a feladatunk, hogy Szlovákiában a termelés terjedelmét 2,3-szeresére emeljük. Ezért Szlová­kiában a gépipari vállalatok problé­máit és feladatait Központi Bizottsá­gunk figyelmének középpontjába kell helyezni. A gépipar gazdaság; ágaza­taink közül epész gazdasági életünk legjelentősebb része. Legnagyobb mér­tékben járul hozzá az egész ipari termeléshez, az aiíyagi termelésben alkalmazott tlolgozók számához, döntő mértékben osztozik köztársaságunk külkereskedelmében, nagyon fontos tényező hazánk részvételében a nem­zetközi munkamegosztásban a szocia­lista tábor államai együttműködésének keretében. A gépiparban nevelkedett és fej­lődött munkásosztályunk nagy része, amely politikailag fejlett és magas szakképzettséggel rendelkezik. Mun­kásaink, mestereink és mérnökeink szakismerete gépiparunkban lehetővé teszi, hogy hazánk a legkülönfélébb és legbonyolultabb gépek nagyméretű termelésével az iparilag legfejlettebb országok sorában az elsők közé ke­rüljön a világban. Ennek rendkívüli politikai jelentősége van egész tábo­runk mostani harcában a kapitaliz­mus erőivel szemben. Gépiparunknak nagy része van az építés gyors ütemében és történelmi sikereiben népi demokratikus hazánk és a szocializmus építése terén. Géninarunk egész gazdaságunk szükségleteinek kielégítésében bizto­sítja a korszerű, gyakran a legmoder­nebb berendezések és gépek szállítá­sát; ezzel elérjük egész gazdaságunk fejlődésének élénk ütemét, növekszik gazdaságunk szervezettsége, szilárdul­nak és mélyülnek a kölcsönös kapcso­latok a gazdaság kebelében és egy­ídejű'eg emelkedik egész népünk élet­színvonala is. Népünk kitartó munkájának sikerei, valamint azok a sikerek, amelyeket abban az igyekezetben értünk ej, hogy társadalmunk építésének éo szocia­lista átépítésének folyamatában a pártunk által kitűzött nagy célokat elérjük, döntő mértékben függnek at­tól, hogyan biztosítjuk munkánk min­den szakaszán — főleg az anyagi termelésben — a munkatermelékeny­ség növekedését. E növekedés első­sorban a legkorszerűbb és leghalalóbb technika és technológia bevezetésétől függ. E feladat teljesítéséhez szintén nagymértékben járul hozzá gépipa­runk jő minőségű gépek é s termelő­berendezések szállításával. A gépipari termelés összetételének és minőségének magas színvonala ugyanakkor hozzájárul az ország ter­mészeti gazdagságának, nyersanyagfor­rásainak p'-ors és következetes feltá­ráshoz és kihasználásához is. Szlovákia iparosításának folyamatá­ban ez az ágazat fontos szerepet ját­szik. A gépiparnak a mi viszonyaink közepette is nagy politikai-gazdasági jelentősége van. Ezért helyezünk oly nagy súlyt a gépiparra, hogy követ­kezetesen teljesíthesse társadalmi funkcióját népi demokratikus rendsze­rünkben, ezért fordít pártunk rendkí­vüli figyelmet a vele kapcsolatos problémákra és szükségletekre. Kár, hogy gépiparunk, s főként ne­hézgépiparunk gyakran elégtelenül tel­iesíti ezeket a felelősségteljes és nagyon komoly politikai-gazdasági feladatokat. A gépipari vállalatokban sok a ki­használatlan termelési terület, Szlová­kiában pl. kb. százezer négyzetmétert tesz ki. Sok vállalatnak nincs szilárd termelési programja. Az új, újonnan szerkesztett gépek szériagyártásának bevezetése nagyon késik, hosszúak a szállítási határidők, nem tartják be a hazai beruházási építkezésre, valamint a külkereskedelem céljaira irányuló gépszállítások határidejét. Sok gépipari vállalat üzeme nem dekompietált, nincsenek konstrukciós gépkutató központjaik. E körülmények következtében gaz­dasági ágazataink fokozzák munkaerő­igényeiket, új munkaerők további ez­reit és tízezreit követelik, mivel lassú a technika fejlődése és ezzel a mun­katermelékenység növekedése is. Meg kell mondanunk, hogy a mező­gazdaságon kívül a szlovákiai gépipari vállalatokban vannak a legnagyobb tartalékaink és lehetőségeink a haté­konyság gyors és jelentős növekedésé­nek elérésére a termelőberendezések és más erőforrások kihasználásában. Az eddigi termelési területek ki­használásának, a termelési programok szilárdításának feltétele mellett, to­vábbá a vállalati és vállalatok feletti szervók magasabb irányítási színvona­la mellett, akkor, ha dekompletálnánk legfontosabb gépipari üzemeink ter­melési területét, Szlovákiában évente több mint hárommilliárd korona ér­tékben növelhetnénk e vállalatok ter­melését és kb. 30—40 ezer új mun­kaerőt foglalkoztathatnánk bennük. A legfontosabb szlovákiai gépipari vál­lalatok dekompletálása kb. 800—900 millió korona költséggel jár, ami tehát nem egészen a ifelét teszi ki a Ziar nad Hronom-i Aluminiumgyár építési költségeinek. Ez a vállalat több mint háromezer dolgozót fog foglalkoztatni. A szlovákiai gépipari vállalatok pél­dáján meggyőződhetünk arról, milyen nagy lehetőségeink vannak a beruhá­zási eszközökkel szemben támasztott kis igények mellett a termelés és a foglalkoztatottság további növelésére, gazdaságunk, gazdaságellátásurk, a személyi fogyasztás növekedése és s a külkereskedelem bővítése stb. égetően sürgős problémájának megoldásában, így kell értelmezni pártunk törekvé­sének értelmét, mert pártunk törek­vése a népgazdaság hatékonyságának fokozására és növelésére irányul. Mezőgazdaság A köztársaság és Szlovákia további gazdasági fejlesztése tervének felada­tai között 1960-ig a -legfelelősségtel­jesebb és legbonyolultabb feladat a mezőgazdasági termelés növelése, or­szágos pártkonferencián kitűzött üte­mének elérése. E cél elérése elválaszthatatlanul összefügg az EFSZ-ek földterülete és taglétszáma lényeges kibővítésének feladatával oly módon, hogy a mező­gazdaság szocialista szektora döntő ifölénybe kerüljön. . Ezért a CSKP KB ez év februárjá­ban rendkívül nagy figyelme' szentelt mezőgazdaságunk problémáinak és feladatainak, annak, hogyan biztosít­suk a mezőgazdasági termelés gyors növekedését az elmúlt években elért eredményekhez viszonyítva. Mezőgazdasági céljaink elérésének, mint azt a pártkonferencia és a KB februári ülése megszabta, nemcsak a tömegek további nevelésében, a mun­kás-paraszt szövetség szilárdításában kifejtett pártmunka szempontjából, hanem egész népgazdaságunk időszerű és nagyon komoly problémái sikeres elintézésének és megoldásának szem­pontjából is döntő fontosságú jelen­tősége van. Ezek a problémák: a kül­kereskedelem hatékonyságának és tér­fogatának növekedése, táborunk álla­mai együttműködésének elmélyítése, a közszükségleti cikkeket és élelmi­szereket gyártó Ipar termelésének nö­vekedése és a lakosság növekedő fo­gyasztása árualapjainak biztosítása. Ha értékelni akarjuk a C<KP KB februári teljes ülése határozatának teljesítését mezőgazdaságunkban, úgy 2 ÚJ SZÖ 1957. a gusztus 24. elsősorban a mezőgazdasági termelés három alapvető feladatának teljesíté­sét kell értékelnünk: 1. Falvaink szocializálásának ütemét, 2. a földterület bővítését és kihasz­nálását, 3. az állattenyésztési termelés, fő­ként a szarvasmarhatenyésztés fej­lesztését. A pártkongresszus az idén április­ban kiemelte a mezőgazdaságunk előtt álló nagy feladatokat és feladatunkká tette, hogy főként 1957 és 1958 folya­mán lényegesen növeljük az EFSZ-ek taglétszámát és földterületét, s ezt főleg a középparasztok megnyerésével érjük el. Feladatunkká tette továbbá olyan intézkedések megtételét a föld kihasználásában, az agro- és zootech nikában, a munka megszervezésében, amelyek a termelés állandó, egyenle­tes növelésének biztosítékát nyújtják. Milyen eredményeket értünk el a szlovákiai EFSZ-ek fejlesztésében az idén? Csupán 1957 első felében összesen 133 EFSZ alakult Szlovákiában 24 297 hektár mezőgazdasági földterülettel. A meglévő EFSZ-ek 5138 hektár me­zőgazdasági földterülettel bővültek. 1957. július 1-től augusztus 6-ig további 54 EFSZ alakult 20 451 hektár mezőgazdasági földterülettel, a megle­vő EFSZ-ek pedig 22 208 hektárra! bő­vültek. Az EFSZ-ek 1957. augusztus 15-ig a háztáji gazdaságokkal együtt 873 247 hektár mezőgazdasági földterületet művelnek meg és ez a mennyiség Szlovákia általános mezőgazdasági te­rületének 32,2 százalékát teszi ki. Az állami és a nyilvános szektorral együtt a szövetkezetek 1187 350 hektár me-» zőgazdasági földterületet művelnek meg, tehát Szlovákia általános mező­y gazdasági területének 43,7 százalékát. A Csehszlovák Köztársaság keretében — mint tudvalevő — elértük, hogy a mezőgazdasági földterület 50 százaléka már a szocialista szektorba tartozik. Szlovákiában ehhez a mezőgazdaság számára történelmi jelentőségű ese­ményhez még 175 000 hektár földterü­let hiányzik. A szövetkezeti gazdálkodás fejlesz­tésének eddig elért fokozott üteme korántsem elég ahhoz, hogy megte­remtsük Szlovákia mezőgazdasági termelése fejlesztésének nagy felada­tait. Ha értékeljük az EFSZ-ek tag­jainak szociális összetételét, látjuk, hogy a középparasztok megnyerésében még mindig nem értük el a kívánt eredményeket. Noha ez irányban ha- ' tározott haladást tettünk meg, még mindig kevés gondot fordítanak egyes kerületekben annak a földnek szövet­kezetesítésére, amelyet a népgazdaság más ágazataiban alkalmazott dolgozók művelnek meg. Noha augusztus l-e óta az EFSZ-ek tagjainak szociális összetételében bizo­nyos javulás észlelhető, főként a bra­tislavai és részben a nyitrai kerület­ben, látnunk kell, hogy egyes EFSZ-ek munkásokból vagy kis földtulajdono­sokból alakultak meg Ezt a fogyaté­kosságot ez ideig nem sikerült kikü­szöbölnünk a žilinai és a prešovi kerületekben. A žilinai kerületben 1957­ben csak 29, a prešoviban 140. a Ban­ská Bystrica-iban pedig 121 középpa­rasztot nyertünk meg a szövetkezeti gondolatnak. Ezzel szemben a bratis­lavai kerületben ugyanekkor kétezer, a nyitrai kerületben 307 középparaszt lépett a szövetkezetbe. A szlovákiai EFSZ-ek fejlődése — egyes elért pozitívumok ellenére — az idén sem folytatódtak kielégítően. An­nak ellenére, hogy az első negyedév­ben az SZLKP kongresszusáig 103 szövetkezet alakult, a második ne­gvedévben csak 30, júliusban pedig egészen augusztus 20-ig 105 szövet­kezet alakult. Az EFSZ-ek fejleszté­sében jó eredményeket könyvelnek el főként a bratislavai kerületben, gyen­gébb eredményeket a többi kerületek­ben. Az utóbbi időben jelentős sike­reket értünk el a középparasztok megnyerésében, aminek eredményei többségi vagy egész kösségi szövetke­zetek alakulásában mutatkoznak. Egyes kerületekben fontos, állandó politikai­gazdasági feladatnak tekintik az EFSZ-ek tovább- fejlesztésének fél­adatát és ennek megfelelő politikai­szervezési, nevelői és agitációs intéz­kedéseket foganatosítanak. A gyakorlatban gyakran előfordul, hogy helytelenül magyarázzák a mun­kások és más, saját földterülettel bíró alkalmazottak földjei szövetkezetesíté­sének problémáját. A saját földterü­lettel bíró munkások körében kifejtett elégtelen politikai munka következté­ben ezek földterületének jelentős ré­sze mindmáig az EFSZ-en kívül áll. E tényből gyakran helytelen, a mun­kás-paraszt szövetségnek ártalmas következtetéseket vonnak le és hely­telen nézeteket vallanak. Široký elvtárs a politikai és mező­gazdasági dolgozók e hó 10-én Hradec Královén tartott aktíváján mondott beszámolójában ezt a kérdést is érin­tette és megjegyezte, hogy „a földte­rülettel bíró munkások nagy része párttag és a falvak nagy részében a pártszervezet tagjainak többségét ké­pezik. önfeláldozóan ellátják párt- és nemzeti bizottsági funkciójukat. A munkásosztály jelentős részét képe­zik, mert különösen aktív szerep vég­zésére vannak hivatva az EFSZ-ek fejlesztésében. Persze, akadnak köz­tük olyanok is, akik megfeledkeztek a régi idők nyomoráról és közömbösen, sőt ellenséges érzülettel viseltetnek az EFSZ-ek alakításának kérdésével szemben. Ez semmi esetre sem szabad, hogy azt jelentse, miszerint támogatni fog­juk az efféle elméleteket, hogy a sa­ját földterülettel bíró munkások fé­kezik legfőképpen az EFSZ-ek fejlő­dését. Ellenkezőleg, bizonygatni fog­juk: annak oka, hogy nagy százalékuk még mindig nem tagja a szövetkezet­nek, abban van, hogy soraikban gyönge politikai munkát fejtünk ki, hogy nem tudjuk nekik kellőképpen megmagyarázni: életszínvonaluk to­vábbi Emelkedésének kérdése csak az egész társadalom életszínvonalának emelkedésével kapcsolatban oldható meg, ennek pedig fő feltétele a jelen helyzetben a szocialista mezőgazdasá­gi nagyüzemi termelés kiépítése, hogy tőlük, mint a munkásosztály részétől, a népi demokratikus rendszer falusi támaszától megköveteljük, hogy aktív erő^ képezzenek az EFSZ-ek építésé­ben 1, hogy feleségestül és földestül lépjenek az EFSZ-be. Ebben látjuk a falusi pártszervezetek fontos feladatát. Fontos feladat hárul ebben azokra az üzemi pártszervezetekre is, amelyek­ben földtulajdonos-munkások dolgoz­nak. Ugyancsak fontos feladat hárul az illetékes szakszervezetekre is. Meg­győződésünk, hogy a földterülettel bí­ró munkások EFSZ-be való belépése kérdésének megoldásában tanúsított ilyen eljárás helyes és hogy csak így tudjuk sikeresen és politikailag helye­sen megoldani ezt a sajátos problé­mánkat." „A falvakon kifejtett politikai mun­kában előfordul, hogy egyes fontos kérdésekben gyakran nem látnak tisz­tán és helytelen nézeteket vallanak. Ennek következtében a parasztok kö­rében végzett agitációs meggyőző- és megnyerőmunka bátortalan, kevéssé meggyőző és kevéssé harcias. A különféle és ártalmas nézetek kö­zé tartozik az az elmélet is, hogy a párt és a kormány politikája,* az egyénileg gazdálkodó kis- és közép­parasztok termelési törekvése támo­gatásának politikája, a mezőgazdaság kisüzemi termelési formáinak szilár­dulásához vezetett." „Pártunk a dolgozó parasztok ma­gasabb életszínvonalát nem tartja po­litikája fogyatékosságának, vagy hibá­jának. Ellenkezőleg, politikája nagy sikerének, népi demokratikus rend­szerünk nagy előnyének tekinti. A munkás- és paraszt szövetség szi­lárdságának eredménye és fontos ré­sze, amely népi demokratikus rend­szerünk aiapja. Az egyedüli lehetséges kiinduló pontja annak a politikai mun­kának és törekvésnek, melyet pártunk a mezőgazdasági termelés szövetkeze­tesítésében fejt ki. Nem azért szövet­kezetesítünk, hogy süllyesszük a kis­és középparasztok életszínvonalát, ha­nem azért, hogy biztosítsuk annak további emelkedését, mint ezt — bát­ran kijelenthetjük — EFSZ-eink túl­nyomó többsége példáink egész sora szemléltetően igazolja." A tapasztalatok világosan mutatják, hogy nem a magánszektor „szilárdu­lása", hanem az összes szakaszokon dolgozó kommunistáknak gyenge munkája, a parasztok körében kifej­tett gyenge tömegpolitikai munkája a fő oka annak, hogy középparsszt­jaink még mindig haboznak belépni az EFSZ-be. A mezőgazdaság átépítésének idő­szakában megvalósított pártpolitika egyes kérdéseiről néhány elvtárs ho­mályos és helytelen nézeteket vall, ami fékezi az ÉFSZ-ek gyorsabb fej­lődését. Ez elsősorban a nem tisz­tán látás a falusi osztályharc kér­désének értelmezésében. Egyes ese­tekben úgy tekintik a helyzetet, mintha már egyáltalán nem létezné­nek kulákok. Az utóbbi időben úgy­szólván semmit sem tesznek a ku­lákok további korlátozására és elnyo­mására, politikai elszigetelésére úgy, hogy ne szeghessék meg alapvető in­tézkedéseinket és ne szabotálhassák el kitűzött termelési és beadási fel­adataikat. Az országos pártkonferen­cia határozatát, mely megszabja a kulákoknak az EFSZ-be való egyéni felvétele lehetőségét, sokan, s köztük funkcionáriusok is, helytelenül ma­gyarázzák. A kulákok egyes helyeken befurakodtak az EFSZ-ekbe, igyek­szenek döntő pozíciókhoz jutni ben­nük. Ez gyakran lehetővé teszi, hogy kártevő tevékenységet fejthessenek ki. Eddigi munkánk komoly fogyaté­kossága, hogy az EFSZ-ek egyenlőt­lenül fejlődnek és hogy egyes járá­sokban kampányszerűen foglalkoznak az új EFSZ-ek alakításával és a pa­rasztok megnyerésével. Az EFSZ-ek fejlesztésének kérdése ez ideig még nem vált az egész munkásosztály mindennapi gondjává. Nem értékeljük kellőképpen a mezőgazdaság szövetkezetesítésének jelentőségét a szocializmus hazánk­beli végső győzelmének szempontjá­ból és sem a kerületi, sem a járási pártbizottságok, sem a nemzeti bi­zottságok nem tesznek megfelelő po­litikai-szervezési intézkedéseket. Az EFSZ-ek fejlesztésére irányuló tö­rekvésbe nem mindig vonják be a kerület, a járás pártszervezeteit, sőt gyakran még az alapszervezeteket, a nemzeti bizottságokat, a mezőgazda­sági szakembereket és a falvakon jó segítséget nyújtani tudó más dolgo­zókat sem. Fokoznunk kell a For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom és a CSISZ-tagjainak, valamint a nem­zeti bizottságok tagjainak választó­kerületükben, és a többi funkcioná­riusoknak e feladat teljesítésére való részvételét általában. Fontos, hogy az EFSZ-ek fejlesztésének kérdése az összes pártszervek és nemzeti bi­zottságok munkaterveinek fő láncsze­mét képezze, hogy az EFSZ-ek fej­lesztését necsak egyszeri akcióként, gyakran pártszerveink és szerveze­teink, valamint az állami és gazda­sági szerveink előtt ÖI16 többi fel­adatoktól elszigetelten szervezzék. Az ilyen munka természetesen nem jár­na a kívánt eredménnyel. A CSKP KB 1955 júniusi ülése, va­lamint a kerületi pártbizottságok tit­kárainak 1957. június 27-én tartott országos értekezlete világos irányel­veket tűzött ki a pártmunka mód­szereire és megszervezésére. Novotný elvtárs felhívta figyelmünket arra, hogy „a kommunistáknak kell a falu életének élére állniok. ők legyenek az EFSZ-ek alakításának, a szövet-" kezeti munka megjavításának, a nem­zeti bizottságok jó munkájának, a be­gyűjtés teljesítésének, a magas hek­tárhozamokért és minden talpalatnyi földterület megműveléséért folytatott küzdelemnek lelkesítői és hajtóerői. A pártszervezetek kötelessége, hogy sziiárdan irányítsák az EFSZ-ek ve­zetőségében, a nemzeti bizottságban és más falusi szervezetekben dolgo­zó kommunisták munkáját, hogy eze­ken a szervezeteken keresztül érvé­nyesítsék a pártnak az összes dol­gozó parasztokra gyakorolt befolyá­sát. A falusi pártszervezet különösen arra ügyeljen, hogy mezőgazdasági bizottsága aktívan együttműködjön a nemzeti bizottsággal. Ebben a bi­zottságban összpontosuljon a falu összes termelési és szervezési-gazda­sági problémáinak megoldása. Nyíltan meg keil mondanunk, hogy a falu szocializálása elsőrendű párt­feladat. Nem részfeladatról, hanem clsőrendő politikai feladatról van itt szó. Mezőgazdasági politikánkban arra törekszünk, hogy a szövetkezeti nagyüzemi termelés útján biztosítsuk a mezőgazdasági termelés egyenletes és állandó növekedését és ezzel emel­jük a parasztok és egész népünk életszínvonalát. Minden hajtóerőt és rendelkezésünkre álló eszközt meg­ragadunk az EFSZ-ek alakítására és megszilárdítására. A nemzeti bizott­ságokon keresztül érvényesítjük a proletárdiktatúra nevelő, szervező és elnyomó funkcióját. Természetesen a nemzeti bizottságoknak is tömegmun­kát kell kifejteniök a lakosság köré­ben. A lakosság körében kifej­tett politikai munka, a párt­politika érvényesülésének minden kö­rülmények között való kivívása mindig a párt, a pártszervezetek és minden egyes kommunista elsőrendű feladata volt és marad a jövőben is. Természetesen a nemzeti bizottsá­gokban kommunisták is dolgoznak. Nem lehet mindent csak a nemzeti bizottságokra ruházni, de a mezőgaz­dasági politika falun történő meg­valósításáért senki mást nem tehe­tünk felelőssé. Ez a párt állandó, mindennapi elsőrendű feladata." A járási pártbizottság, a falusi pártszervezetek munkája szerint ér­tékelhetjük a járási nemzeti bizott­ság és a helyi nemzeti bizottságok munkáját. Főként a helyi nemzeti bi­zottságok politikai-szervező munkája gyakran gyenge. Ha azonban egyes helyeken a falusi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság tagjai távol állnak attól a törekvéstől, hogy meg­nyerjék a parasztokat a szövetkezeti gondolatnak, ha nem tevékenykednek naponta választókerületeikben, akkor a parasztokat kiteszik az ellenséges propaganda befolyásának és akkor a parasztok állandóan ingadozni fog­nak. A Forradalmi Szakszervezeti Moz­galom sem teljesíti kellőképpen fel­adatát az EFSZ-ek fejlesztésében és szilárdításában, főleg azért, mert csak egyes kerületekben és járásokban nyújtanak egyes üzemek hatékony segítséget. Általában elmondhatjuk, hogy az EFSZ-ek fejlesztésében és szilárdí­tásában az üzemek, amennyiben se­gítséget nyújtottak, segítségük csak anyagi segítségre korlátozódott, s ke­vésbé a tömegpolitikai, szervező mun­kára, a gyár nagyüzemi termelésének megszervezésében szerzett tapaszta­latok átadására. Az üzemek szak- és pártszervezetei főként azért nem tel­jesítik feladatukat, mert nem bizto­sították, hogy minden egyes párttag, az üzem minden egyes munkása, fő­ként a falusiak az EFSZ-ek alakítá­sának és szilárdításának igazi poli­tikája támaszaivá váljanak. Egyes földtulajdonnal bíró dolgozókat nem késztetik rendszeresen az EFSZ-be való belépésre vagy arra, hogy agi­tációs munkát fejtsenek ki falujuk­ban az EFSZ alakítására és további jó tevékenységére. A mezőgazdasági, erdészeti és állami igazgatási alkal­mazottak szakszervezeti szövetségei sem biztosították helyesen, hogy az állami gazdaságok, gép- és traktor­állomások, erdők- és egyéb mezőqaz­dasági intézmények dolgozói, főként szakszervezetiig szervezett és a fa­lut jól ismerő, a parasztok bizalmát élvező technikusai rendszeresen se­gítsék a parasztokat az EFSZ-be va­ló belépésben. Fontos, hogy az irányító szervek — a megbízotti hivataloktól kezdve a já­rási nemzeti bizottságokig — párt­szervezetek és üzemi szakszervezetek bizottságai tagjaikat intenzíven irá­nyítsák és neveljék a munkásosztálv ügyéhez való hűségre, hogy aktív aíii­tátorokká váljanak a kis-* és közép­parasztok megnyerésében, a gazdál­kodás szövetkezeti formáinak beveze­tésére. Egyöntetűen meg kell állapítanunk, hogy úgy mint a cseh országrészek­ben. nálunk is minden felté.tele meg­van annak, hogy az elkövetkező hóna­pokban megnyerjük a kis- és közép­parasztokat az EFSZ-be való belépés­re. A régi szövetkezetek gazdálkodá­(Folytatás a 3. oldalon.*

Next

/
Oldalképek
Tartalom