Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-21 / 232. szám, szerda

Országos dal- ás táncümiepály Zselízen Akik 700 000 pár cipőt adnak el évente A tizedik kitüntetés ZSELlZ. A járási székhely nevét jól ismerjük. Az aratás nehéz napjaiban nem egy hírt olvashattunk arról, ho­gyan birkózik az ember a megdőlt kenyérgabonával, milyen eredmények születtek nap nap után. A nehezén túljutottak. Az ember és a gép ereje együttesen győzte a munka nehezét, és hogy az áldomás se maradjon el, országos hírű népünnepély színhelyévé avatják a szerény járási székhelyet. Augusztus 24. és 25-én, szombaton déltől vasárnap éjszakáig itt rendezi meg a Csemadok központi vezetősége a Szlovák Nemzeti Front járási veze­tőségével, a csehszlovákiai magyar népművészeti együttesek első orszá­gos dal- és táncünnepélyét. A népünnepély jelentőségét és ün­nepi jellegét az a tény is emeli, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordu­lója jegyében tartják a járási arató­ünnepéllyel és a mezőgazdasági kiállí­tással egybekötve. Ezen az ünnepélyen adományozzák a kitüntetéseket mindazoknak, akik jó munkájukkal hozzájárultak az ország kenyerének betakarításához. Itt fogják kitüntetni az élenjáró szövetkezeteket, A Csemadok népművészeti együtte­seinek felkészültségét mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy a járási és a kerületi dal- és táncün­nepélyeken eddig mintegy 3000 sze­replő lépett fel, és a táncosok, éneke­sek, zenészek, szavalók 40 000 ember előtt mutatták be művészetüket. Zselízen az együttesek legjobbjainak teljesítményét szemlélheti végig az ünnepre összegyűlt közönség. Az or­szágszerte tapasztalható nagyarányú készülődés biztosíték arra, hogy együtteseink nem vallanak szégyent s a hajdani Eszterházy-vadászkastély körül elterülő évszázados park külö­nösen szép és szemet gyönyörködtető látványnak lesz a tanúja. Énekkaraink közül a nagymegyeri, a galántai Kodály Zoltán és az eger­szegiek énekkara lép fel. Munkásmoz­galmi dalok és értékes népdalfeldol­gozások szerepelnek műsoron. Táncegyütteseink közül szintén a legjobbak lépnek fel. Ott lesz a po­zsonypüspöki táncegyüttes, a somor­jai, magyarbéli, deáki, tardoskeddi, farkasdi, martosi, nagykéri, gerencsé­ri, deméndi, rimaszombati, tornaijai, lícei, színai és természetesen a ven­déglátó, a zselízi Csemadok helyi cso­port táncegyüttese is. Szólóénekeseink közül a zselíziek szép számmal szerepelnek majd. Sza­lai Erzsébet, Kalász Ernő, Polák Ist­ván, Segyiví Valéria képviselik a helyi népdalok művelőit, hogy versenyre szálljon a dal az ország többi éneke­sével, mert hiszen ott lesz még Ba­lasko Rozália Dunaszerdahelyről, Ho­lota Jenő Bratislavából, Záreczky Jó­zsef Hodyból, Szalóci Lajos Deákiból, Czibulka József és Magyarics Magda Komáromból, Osko Mária Rimaszom­batból, Tamás László Bejéről, Novot­ný Márta és Zsolcer Béla Kassáról. A felsorolt nevek jól ismertek a kultúrát kedvelő csehszlovákiai ma­gyar dolgozók előtt. Nem egy Csema­dok-ünnepélyen, járási vagy kerületi népművészeti bemutatón arattak már komoly sikert. AZ ORSZÁGOS NÉPÜNNEPÉLYRŐL szavalóink sem maradnak el. Ott üd­vözölhetjük majd Kopasz Csillát Tar­doskeddről, Czibulka Gabriellát Ko­máromból, Sipos Ernőt Somorjáról, Szendrei Zsuzsannát Szináról. Böször­ményi János egy régi szép hangsze­ren, tárogatón játszik az ország min­den részéről összegyűlt dolgozók előtt, hogy a kuruc harcokról se feledkez­zünk meg. Természetesen a muzsikusok is megkapják az őket megillető helyet. A táncok, dalok és a népmulatság talpalávalóját a somorjai Sárközi ze­nekar, Pepes Sándor zenekara, majd a líceiek, rimaszombatiak és az ottho­niak, a zselíziek szolgáltatják és biz­tatják a mulatókat, hogy teljes legyen a vigasság. Az ünnepély rendezősége ezenkívül vendégszereplésre kérte fel a parti­zánskej Jánosík-együttest, amely nagy sikerrel szerepelt már a nyári ünnep­ségeken is Strážnicén és Východnán. Kiegészítésül még hozzátesszük, hogy vasárnap reggel a 700 szereplő népes serege népviseletben vonul fel a járási székhely főutcáján, lovas ban­dériummal az élen. Elképzelhető, mily ragyogó képek fogják tarkítani az or­szágos dal- és táncünnepélyt. Nyolc hónap telt el a losonci nép­művészeti bemutató óta, ahol zártkörű rendezvényen mérte le a Csemadok központi vezetősége népművészeti munkánk fejlődését. E nyolc hónap után pedig — számtalan bemutatón erősödve — elérkezett az idő, hogy dolgozóink tömeges részvételével mu­tassák meg együtteseink kiváló képes­ségeiket. BlZUNK BENNE, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés jegyében rendezett országos dal- és táncünnepélyünknek nemes népművészetünk értékes tar­talmat ad, és odahat, hogy együtte­seink tagjai, ki-ki a maga munkahe­lyén és a maga népművészeti csoport­jában megvalósítsa a jelszót, amely­nek jegyében az ünnepélyt rendezik: „örömteli munka — örömteli élet!" (syO Valahányszor elsétálok a bratislavai Sztálin téri cipőáruház szépen rende­zett kirakatai előtt, mindig megállok egy pillanatra, hogy futólag megte­kintsem a női, férfi cipőket, bőrön­döket, táskákat. Az ötletesen elrende­zett áru szinte vonzza a tekintetet, ami már maga is sikert jelent az áruháznak. És ha már sikerről be­szélünk, azt is hozzá kell fűzni, hogy ez a cipőáruház nemcsak a bratislavai, hanem köztársaságunk összes áruhá­zai közül a legjobbnak bizonyult, mert a forgalom itt még a prágai ci­pőáruházénál is nagyobb. Nemrég alkalmam volt széjjelnéz­ni fent az első emeleten, a női osz­tályon. Mosolygó arcú feketeköpenyes elárusítónők mozogtak ügyesen a sok­féle cipőkkel megrakott polcok kö­zött. Annak ellenére, hogy többen is 4 voltak az üzletben, néhány másod­a perc múlva egy fekete munkaköpe­á nyes nő fordult felém. Tessék, — szólt hozzánk kedvesen, válaszunkat várva. Megfigyeltem, hogy egyszerre két-három vevőt szolgál ki; mig az egyik próbál, válogat, addig a másik­nak hozza a kért cipőt. Mi is kértünk egy párat, de nem tetszett, másikat mutatott. Egyetlen megjegyzés nélkül hozta a harmadik, negyedik ötödik párat felpróbálni. Szinte csodáltam a türelmét, kedvességét S akkor is í mosolyogva búcsúzott, ha valaki nem - vette meg a felpróbált cipőt. Ha üz­leteink alkalmazottai mind ilyenek lennének, akkor biztos nem lenne bosszankodás, bejegyzés a panasz­könyvekbe és szerkesztőségünkhöz küldött panaszlevelek. A női osztály alkalmazottaira eddig egy panasz sem volt, csak dicséretet kaptak. Itt dolgozik Margita Gromova és Helena Királyiová, akiket becsü­letes munkájukért elnyerték példás dolgozó címét. Helena Királyiová már több éve dolgozik itt, az eladásnál sok tapasztalatot szerzett. Neki is nagy érdeme van abban, hogy ez az osztály átlagosan 160 százalékra tel­jesíti a forgalom tervét. Munkájának elismeréséül Romániába küldték üdü­lésre, és most a pihenés után újult erővel látott hozzá az őszi idény si­keres lebonyolításához — Mi a legfontosabb az eladásnál? — kérdem. — A gyorsaság és a figyelem. Ha ez megvan, úgy az áruforgalom is növekszik. Ha a vevőnek sokáig kell várnia a kiszolgálásra, elmegy a ked­ve a vásárlástól és más üzletben keres árut, — ezt mondja Királyiová és máris távozik, mert az egyik vevő kéréssel fordul hozzá. Ogy látszik már ismerik őt ós Gromovát a bra­tislavai vevők, mert gyakrabban for­. dúlnak hozzá, mint a többiekhez. t A cipőáruház 90 alkalmazottja között f azonban több kiváló dolgozó is akad, f akiknek példaadó munkája a cipőáru­í ház jó hírnevét öregbíti. így például t a gyermekcipő osztályon Anna Pope­lárová, a harisnyaosztályon Borka Luptáková, Helena Božiková, a férfi osztályon Anna Barančiková, Katarina Polláková, Pavol Dovičin mind-mind jó eredményeket érnek el az eladás­nál és tervüket jóval túlteljesítik. 1953 óta nem volt egy hónap se, hogy az áruház ne teljesítette volna túl havi áruforgalmi tervét. Nem cso­da tehát, ha ez az összeforrott kol­lektíva nemrég már tizedszer nyert kiváló helyezést az országos verseny­ben, négyszer elismerő oklevelet és hatszor a minisztérium vörös zász­laját kapták munkájuk jutalmául. Eva Kalmárová, az áruház kiváló dolgozója. \ A férfi cipőosztályon ma is ott lát­juk azt a vörös zászlót, mely már több mint másfél éve díszíti az áru­ház termeit. S ha már a számoknál tartunk, érdemes megemlíteni azt is, hogy évente itt nem kevesebb mint 700 000 pár cipő, szandál, papucs és háromszázezer pár harisnya cserél gazdát 48 millió korona értékben. Amikor Vojtech Škvarenina, az áruház kitüntetett igazgatója elmondja, hogy a napi bevétel 180 000 korona, és hogy 1954 óta csaknem háromszorosá­ra növekedett az áruforgalom, azon gondolkozom, hogyha továbbra is így fog növekedni cipőüzleteinkberi až áruforgalom, lesz-e munkája két-há­rom év múlva az Obnovának, mely bizony az új cipők árához mérten, ma még elég drágáp végzi a javításokat. Az igazgatótól megtudom, hogy az áruház a második negyedévi áruforgal­mi tervét 114,7%-ra, a munkater­melékenység tervét xiö.6 százalékra, az akkumulációs tervét 154 százalékra teljesítette, és ezzel 380 000 koronát takarítottak meg. — Kötelezettségvállalást tettünk, hogy egész évi tervünket december 20-ig teljesíjük, s az eddigi eredmé­nyek azt mutatják, hogy valószínű­leg korábban készen leszünk egésa évi áruforgalmi tervünkkel. Az első és a második negyedévben már 3 mil­lió koronával léptük túl ezt a tervet, azaz 40 ezer pár cipőt adtunk el terven felül. 78 egyéni és két kollek­tív kötelezettségvállalással készültünk fel az Októberi Forradalom 40. év­fordulójára. Felajánlásainkat elsősor­ban az önköltségcsökkentésre, az áruforgalmi terv túlteljesítésére s a munkatermelékenység növelésére irá­nyítottuk. A III-ik negyedévben négy-, szászezer koronával akarjuk túltel­jesíteni a tervet és 25 ezer koronát megtakarítani önköltségen. Az üze-: men belüli önálló elszámolás áruhá­zunkban nagyon jól bevált. Az alkal­mazottak teljesen elsajátították és nagyon dicsérik. Ősszel a terven fe­lüli áruforgalomban elért haszonból 130 000 korona beruházási átalakítást akarunk végezni a gyermekcipő-osz­tályon. Sok gond, sok probléma áll még á bratislavai cipőáruház alkalmazottai előtt. De mindezek odairányulnak, hogy még jobb legyen a vevők kiszol­gálása és nagyobb az áruforgalom. És ott, ahol a szocialista kereskede­lem olyan példás úttörői dolgoznak, mint Vojtech Škvarenina, Cyrill Jur­žák, Milan Moravansky, Helena Kirá­lyiová, Ján Bernhauser és még mások ott biztos, hogy a jövőben is siker koronázza munkájukat. Az országos versenyben ma már hatodszor egymás után elnyert vörös zászló a legjobb záloga ennek. Horváth Sándor A szocialista falu építésének harcosa Anna Vaskóvá Geraltovon azok közé tartozik, akik a legmesszebbmenő agi­tációs munkát fejtik ki a mezőgazda­ság szocialista átépítéséért. Anna Vas­kóvá tudatában van annak, hogy falu­jában az életszínvonal emelkedésének egyedüli útja a kollektív gazdálkodás megkezdése. Ezzel a gondolattal fek­szik és ezzel ébred. Naponta beszél­get azokkal a parasztokkal, akik még idegenkednek a közös gazdálkodástól. Igaz, nemegyszer találja magát szem­ben sikertelenséggel. Ez azonban nem riasztja vissza megkezdett munkájá­ban. A kitűzött cél — hogy falujában szövetkezet legyen — további agitációs munkára buzdítja. Kitartó munkája nem lesz hiábavaló. Már nem sok idö választ el attól, hogy Geraltovon is megalakuljon a földmüvesszövetkezet s a faluba beköltözzön a jólét. \ Kaszonyi István Mit adott a forradalom 40 éve a szovjet mezőgazdaságnak A szovjet mezőgazdaság a további fellendülés útján I a ma 40 év távlatából visszate­kintünk arra az útra, melyen a szovjet mezőgazdaság fejlődése a mai napig haladt, ékesszóló bizonyíté­kát látjuk a kollektivizáló politika he­lyességének. Szemmelláthatóan meg­győződünk arról, hogy a kommunista párt agrárpolitikája, a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés politikája helyes volt és gyümölcsét különösen most, a párt és kormány legutóbbi években foganatosított nagy­szabású intézkedései után élvezik a szovjet kolhozparasztok. A szovjet mezőgazdaság fejlődésé­nek történetében határkövet jelentett az SZKP 1953. évi szeptemberi hatá­rozata a szűzföldek és ugarok meg­műveléséről. Hogy milyen nagy jelen­tőségű volt ez az intézkedés, azt csak most látjuk, miután sok nehézség megoldódott. Nagy gondot okozott a gabonater­melés emelésének megoldása. Lássuk, hogyan felelt meg e feladatának a szovjet mezőgazdaság: A szűzföldek megművelésének ered­ményeképpen 1956-ban 1953-hoz vi­szonyítva a Szovjetunió gabonaterme­lése másfélszeresével növekedett. Ta­valy 3 milliárd 300 millió pud gabonát gyűjtöttek be, tehát 1 milliárd 400 millió púddal többet, mint 1953-ban. A szovhozok 4,6-szer annyi gabonát adtak be mint 1953-ban. A Gabonatermelés növelése terén is döntő jelentőségű volt az SZKP XX. kongresszusa, mely általánosítva a nö­vénytermelésben és állattenyésztésben elért sikereket, újabb, sokkal nagyobb feladatokat tűzött ki a termelés nö­velésére, hogy a Szovjetunió békés gazdasági versengésben megelőzze az Amerikai Egyesült Államokat. - ŰJ SZÔ kongresszus többek között ki­tűzte, hogy 1960-ig 11 mil­liárd púdra növekedjék a Szovjetunió gabonatermelése és 5 év alatt húsban kétszeresére, tejben 95 százalékkal, tojásban 154 százalékkal, gyapjúban 82 százalékkal, burgonyában 85 szá­zalékkal, cukorrépában 54 százalékkal növeljék a termelést. Annak követ­keztében, hogy 1956-ban 35 és fél­millió hektár szűzföldet műveltek meg, a fontos mezőgazdasági termények begyűjtése a következőképpen ala­kult: gabona (milliárd pud) tej (1000 tonna) hús (1000 tonna élősúly) tojás (millió darab) burgonya (1Ó00 tonna) 1953 1,9 10 646 3 431 2 615 5 423 1956 3,3 17 337 4 095 3 272 8 339 növekedés 174 163 119 125 154 b-ban 1957. augusztus 21. A burgonya és zöldségfélék beadása tavaly 1953-hoz viszonyítva mintegy 3 millió tonnával (azaz 54 százalékkal), a cukorrépa beadása 36 százalékkal, a hosszúszárú lené 2,8-szer, a napra­forgómagé pedig 30 százalékkal volt nagyobb. A XX. kongresszus által kitűzött gabonatermelési feladatok teljesítésé­ben nagy jelentősége van az egyes növények vetési területe bővítésének. A vetési terület tavaly országos vi­szonylatban 195 millió hektárt tett ki és 1953-hoz viszonyítva 38 millió hektárral bővült. Az idén 4—5 millió hektárral bővül a gabona vetési terü­lete. ülönösen nagy gondot fordíta­nak a kukorica vetési terüle­tének növelésére, mivel ez a termény az állattenyésztési termelés növelésé­nek, a sertéshízlalásnak elengedhetet­len kelléke. A kukorica vetési területe az 1953. évi 3,5 millió hektárról ta­valy 20 millió hektárra gyarapodott. A kukorica termesztése a Szovjetunió összes gazdasági vidékein jól bevált és a legfőbb alapanyagot szolgáltatja a silőzáshoz, ami az 1953. évi 28 mil­lió tonnáról 1956-ban 63 millió ton­nára növekedett. A kukoricatermelés növekedését nem utolsó sorban hib­rid vetőmagok alkalmazásával segítik elő. Jelenleg az a gondolat foglalkoz­tatja a szovjet mezőgazdasági szak­embereket, hogyan könnyítsék meg a kukoricatermesztési munkálatokat. E célt szolgálja a már nagy sikerrel alkalmazott SZK-26 típusú kukorica­kombájn a zöld kukorica és a silóta­karmány betakarítására, továbbá a KU-2 típusú kukoricabetakarítőgép az érett lkukoricacsövek• betakarítására; ennek' azonban az a hátránya, hogy nagy magveszteséggel dolgozik. Az állattenyésztési termelés növelé­se szorosan összefügg a gabonaterme­lés fokozott feladatával. Közvetlenül érezteti hatását a lakosság életszín­vonalának emelkedésében. Az 1953. évi szeptemberi párthatározat után a Szovjetunió szarvasmarhaállománya 7 millió 400 ezer darabbal, a teheneké 4 900 000, a sertéseké 8 900 000, a ju­hoké és kecskéké 9 400 000 darabbal növekedett. A tejtermelés három év alatt 35 százalékkal (a kolhozokban és szovhozokban 76 százalékkal) növeke­dett. A tejbegyüjtés ugyanekkor 1,7­szer, a kolhozokban kb. kétszeresen fokozódott. A húsbegyűjtés 25 szá­zalékkal volt nagyobb. Az idei vágóállat-begyűjtés kereté­ben a kolhozokból 32 százalékkal, a szovhozokból 58 százalékkal több szarvasmarhát gyűjtöttek be, mint ta­valy ilyenkor. Ä megnövekedett termelés a kolhoz­parasztok jövedelmében is éreztette hatását. Az állattenyésztési termelés­ből a kolhozok 1956-ban 94 és fél mil­liárd rubel jövedelemre tettek szert (1953-ban csak 49 milliárd 600 millió volt a jövedelmük). A kolhozalapok 93 milliárd 300 millió rubelra növe­kedtek az 1953 évi 63 és fél milliárd rubelról. Az oszthatatlan alapok 69 milliárd 800 millió rubelról (1953) ez alatt az idő alatt 98 milliárd 900 mil­lió rubelra szaporodtak. Mivel a társas állattenyésztési ter­melés a lakosság ellátásának több mint 80 százalékát fedezi, a kormány 1958. január 1-ével megszünteti a kolhozpa­rasztok, munkások és alkalmazottak saját mezőgazdasági terménybeadá­sait. mezőgazdasági termelés nö­velésének másik fontos ténye­zője a fejlett technika. A szovjet gép. és traktorállomásoknak szovho­zoknak és kolhozoknak jelenleg több mint másfél millió (15 lóerőre átszá­mított) traktor, több mint 380 000 kombájn és egyéb technikai felsze­relés áll rendelkezésére, 1956-ban a mezőgazdaság 248 000 (15 lóer^fe át­számított) traktort, 114 000 teherau­tót, 56 000 gabonakombájnt, 194 ezer rendfelszedőt, 76 ezer vágókészüléket, 137 000 gépállványt, 41 ezer kukorica­és silókombájnt, 8000 cukorrépakom­bájnt, 6500 burgonyakombájnt és egyéb mezőgazdasági gépet kapott az államtól. Ezenkívül nagy jelentősége van még a haladó mezőgazdasági munkamód­szerek alkalmazásának. Ilyen most a gabonanövények különleges aratási módszere. ézzük meg most, hogyan telje­síti a szovjet mezőgazdaság a XX. pártkongresszuson kitűzött fel­adatát, hogy a közeljövőben utolérje és megelőzze az USA-t az egy lakosra eső hús-, tej- és vajtermelésben. E cél elérése érdekében a tejtermelést 40 százalékkal, a hústermelést pedig 5 százalékkal kell fokozniuk. E termékek termelésének üteme a Szovjetunióban sokkal magasabb, mint az USA-ban, és azt mutatja, hogy a XX. kongresszuson kitűzött feladatok teljesíthetők. Figyeljük meg az alábbi szemléltető táblázatot: A Szovjetunió és az USA tejtermelése Általános tejtermelés (millió tonna): 1950 1956 Növekedés %-ban Szovjetunió 35,3 49,2 139 USA 53,2 57,7 108 Egy lakosra eső tejtermelés (kg): Szovjetunió 195 245 126 USA 351 343 98 1957 első felében a múlt év azonos időszakához viszonyítva 26 százalékkal fokozódott a Szovjetunió tejtermelé­se. Ily módon a Szovjetunióban az egy lakosra eső tejtermelésben 40 száza­lékos növekedés mellett 1958-ban utolérhetik Amerikát. A húsbegyűjtést 20—21 millió ton­nára, tehát három és félszeresen kell növelniük, hogy elérhessék az USA színvonalát. A szovjet mezőgazdaság fényes táv­latok előtt áll, melyeket a kommunista párt bölcs politikája nyit meg előtte. A párt a széles tömegek kezdeménye­zésére támaszkod"a most c'.yan politi­kát folytat a mezőgazdaság terén, hogy a paraszti tömegek anyagi ér­dekeltségének felkeltésével hatalmas munkalendületre ösztönözze őket, hogy a korszerű technika és az agro­nómiai ismeretek felhasználásával teljesítsék a XX. pártkongresszuson a hatodik ötéves tervre vonatkozóan kitűzött feladatokat és bebizonyítsák a szocialista társadalmi rendszer fö­lényét a kapitalista rendszer fölött. -II.1

Next

/
Oldalképek
Tartalom