Új Szó, 1957. augusztus (10. évfolyam, 212-242.szám)

1957-08-20 / 231. szám, kedd

r— Tŕfl/ufc

' útf&feZMé áj'aA Erdiunes duiqnzni Csaknem 30 mázsa hfktárhozam búzából t A pálásti határ az ipolysági járásban a legnagyobbak közé tartozik, viszont a szövetkezet a legkissebbek közé, de ennek ellenére példát mutat, hogyan i kell a közös gazdálkodásban jó eredményt felmutatni. A gazdálkodás első félévi értékelésekor a palásti szövetkezet a tervezettnél 480 000 koronával ért el több bevételt. Ezt főleg az állattenyésztésben ] és a kertészetben elért eredményeknek köszönhetik. Paláston két hektáron korai burgonyát termeltek, s mint sorközi növényt, i dinnyét ültettek a két hektárba. A burgonyáért több mint 20 000 koronát

1 kaptak s egy hét múlva erről a területről még 200 mázsa dinnyét is kül- { denek a piacra. A kertészetből ezenkívül piacra került még 2000 köteg sárgarépa, nagyobb menyiségü karalábé, borsó, hagyma, befőzésre és salátának való uborka és korai káposzta. A káposztát már e napokban szedik. Ján Boháč, a zöldségtermelő vezetője l nagyon elégedett a terméssel. Foto: J. Gašparík, CTK. A dióspatonyi szövetkezet már jó egy héttel ezelőtt teljesítette gabonabeadását. Biztosítottuk a vetőmagot is és az állatok részére a takarmányt. Öröm és megelégedés mutatkozik a tagság közt, mert az eddigi eredmények arra vallanak, hogy a munkaegységre járó félesztendei gabonarészesedésre is jut bőven. WIEDERMANN JÓZSEF, Dióspatony Pótjutalmat kaptak a sertésgondozók A napokban Királyréven jártam, meglátogattam a sertésgondozókat. A szövetkezetben 54 anyakoca van. Megkérdeztem Katona Dezsőt, aki szorgalmasan tisztonatta az istállót, mennyi az első félévi malacszaporulat, — A terv 275, de a valóság jóval több, 350. Aztán azt is elmondja, hogy megkapták a prémiumot, 2700 koronát és ezen hárman osztozkodnak. Egy főre jelenleg a prémiumnak 40 százalékát, azaz 360 koronát fizettek ki. Megjegyzi, ha a másik félévben is túlteljesítik a tervet, úgy a zárszámadáskor az első félévi 60 százalékot is kifizetik. Deák István Zsigárd. A nagymegyeri nagyhizlalda igazgatóságának füzesi osztályán már végeztek az aratással. 9-én a cséplést is befejezték. Ehhez nagyban hozzájárult az a tény is, hogy a gazdaság dolgozói vasárnapi műszakokat szerveztek. Ennek meg is volt az eredménye, mert a füzesi gazdaság határidő előtt, augusztus 5-én teljesítette beadását. Búzából 1760 mázsát, árpából az előírt 1002 mázsa helyett 1236 mázsát adott be a gazdaság. Ezenfelül a rozs és a zab beadását is száz százalékra teljesítette. A gazdaság dolgozói most sem állnak tétlenül. Amint végeztek a csépléssel a gépekkel együtt az újmajori gazdaságba mentek segíteni. A cséplés után jó gazda módjára ellenőriztük, hogy milyenek az eredményeink. Megállapítottuk, hogy búzából a tervezett 26,50 mázsa helyett 29,40, őszi árpából a tervezett 24,50 mázsa helyett 29,44 és tavaszi árpából a tervezett 24,50 mázsa helyett 26,14 mázsás hektárhozamot értünk el. Nemcsak a gabonaneműek voltak szépek a füzesi határban, hanem a takarmányok is. így érthető, hogy a gazdaságban az állattenyésztés is jó eredményt mutat fel. Hogy csak egykét példát említsek: a hízóállatoknál a tervezett napi 70 dekás súlygyarapodás helyett az év elejétől átlagosan 1,09 kg a súlygyarapodás, a szopósborjúknál a tervezett 60 dekás hízást 0,78 kg-ra teljesíti a gazdaság. E szép eredmények eléréséért minden becsületes dol«ozó dicséretet érdemel, továbbá a gazdaság vezetősége Várady Imre, elvtárssal az élen. Presinszky József, könyvelő. Befejezéshez közeledik a cséplés Diószegen pusztul a kenyér \ Pincékalja-Nagyoszlás Ľ mlékszem, nemrég hivatalosan is üldözték azt a lelketlen speku-1 lánst, aki állataival etette fel közellátásunk olcsó kenyerét. Ha ^ egy oktalan gyermeket látunk az utcán, aki játékból sárba tapodja j a kenyeret, felháborodva rójuk meg tettéért, s legszívesebben a ke-1 zére vernénk. Mit érdemel az a gabonatermelő azonban, aki hanyagság- ( ból, önző kényelemszeretetből magjában pusztítja a kenyeret, aki ezer | és ezer kiló kenyérnek valót hagy veszendőbe menni? Bizony, ilyenekre j akadtunk a minap. Ha Szeredről Bratislavába megyünk, Diószegen halad át útunk. Diószeg két szélén, a szeredi úton és a kendergyárnál hatalmas gabonamezők jelzik, hogy Diószeg népe a közös úton jár. Nem tagolják széjjel a mezsgyék a gabonaföldeket, nem egyének dolgozzák, de százak ereje. Ha Szeredről Bratislavába mentünk, dús kalászerdőket láttunk júliusban ,de ma augusztus van, augusztus közepe, hol van már a kalász, a szakállas búza? Hol van? — csépelve már minden rendes helyen, éppen csak Diószegen rohad kint a földön! Tíz, húsz, harminc hektárnyi termés? — ki tudja szemre megítélni? Keresztekben poshad, zöld foltoktól tarka csíraerdő erre a sok búza, — madár martaléka. Döbbenten állunk meg, alig hiszünk szemünknek. A búzaföld melletti learatott árpaföldön öreg parasztféle hajlong, a magot tallózza. Hagytak neki bőven, két marokkal szedi, félig telve van már a zsákja. — Ilyen munka megy itt — mondja, mikor meglát. — Tegnap csépeltek ezen az árpatáblán s nézzék, mennyi mag maradt itt. De hogy azzal mi lesz — mutat a búzaföld felé —, csak az isten tudja, meg a szövetkezet! Egy kendergyári munkás jön éppen a gyárból, ö is megáll egy-két pillanatra, s dühösen emel meg egy búzakévét. — íme, a földhöz nőtt már, csupa csíra — mutatja. — Tudják, mióta áll, ázik és pusztul? Elsőnek aratták ezeket a kereszteket a gépek, legalább széthányták volna, hogy száradjon! Hanyagság, vétkes gondatlanság! Ki felel mindezért? A helyi nemzeti bizottsághoz kocsizunk először, éppen ott találjuk a HNB elnökét. — Hiszen csépelnek ott — mondja „meglepetten" — s rögtön telefonál a szövetkezetbe. — Másutt megy most 3 gép —, mondja aztán zavarodott arccal. — Tudják, sok itt a föld, kevés a munkaerő. Baj azért nem lesz, — teszi hozzá nyugtató szóval. — A jövő bét végére mindent elcsépelünk! A H:\B-rol a brigádközpontba menťjnk, itt a legények először hümmögt';k, aztán az egyik ember kikelt magiból. — Mit tehetnénk mi mást, hárem cséplőgép megy, dehát nyolckor kezdenek s délután hatkor már végeznek, az istennek sem dolgoznak későbbig a tagok. Vasárnap, ünnepnap persze szintén állunk — ez itt az igazság! — Még maguk beszélnek — toppan közénk ekkor egy mérges szövetkezetes —, hiszen mindig rossz a gép, — azt mondják meg inkább! Nem tudtuk hallgatni az áldatlan vitát, — Galántára mentünk. Nem igaz, hogy rosszak a gépek, mondja a szemünkbe az, aki ezt állítja — horkan fel a vádra a galántai gépállomás igazgatója. Ha akadtak is hibák, mi mindent megtettünk, amit csak lehetett. Traktoristáink becsülettel megálltak helyüket. — Ha hiba történt, gyorsan kijavítottuk, — vizes gabonában arattunk napestig. A csépléssel is megiettünk volna már régen, mi éjjel is szívesen dolgozunk —, (tehát Diószegen > nem vették ezt igénybe. Miért vannak készen már Pálócon, Tallóson, Hodyn, Tósnyárasdon ? — Mert itt szorgalmasabbak voltak. Tósnyárasdon például négy órakor kezdtek és 10-kor végeztek. Pálócon gépnél volt majd az egész falu. Kérdezzék csak meg magán a járáson...! A járási nemzeti bizottságon a járási agronómustól kértünk véleményt. — A gépeknél is fordult elő baj — mondta a járás szövetkezeteinek e legjobb ismerője —, dehát ezer nehézséget kellett leküzdeni. Voltak faluk, ahol teljesen földön volt a gabona. Diószegen a szervezésben, a példamutatás hiányában, a kényelmességben van az igazi hiba. A munkaerőhiány nem lehet igazi ok, segített volna a lakosság, ha megszervezték volna. Dehát ki keljen fel kakaséb- i resztőre, ha azok nem kelnek, akiknek ^ példát kellene mutatni? ^ Galántáról ismét visszatértünk, s Diószegen néztünk körül újra, mit mond a lakosság és mit a vezetők? Hát biz' az emberek azt mondták, hogy sok a dínom-dánom, kevés a jó példa. Gyakran előfordul, hogy reggel kilenckor az utcán lebzselnek még a csoportvezetők — és mily sok bicikli támasztja a kocsma oldalát! Nincsen munkaerő? — dühösködtek mások. — Miért nem segítenek az állatgondozók? Százhetvenhat állandó tagunk van, ebből száz állatgondozó. Másutt az állatgondozók szívvel-lélekkel bekapcsolódnak a munkába, Diószegen is elkelt volna ez a segítség! A járás is hibás — mondja a könyvelő. — Nem segít az nekünk. Kértünk brigádmunkást. Azt mondták, kérjünk a cukorgyáriaktól, az patronál minket. Igen ám, de a gyáriaknak is megvan a maguk baja, ők is gazdálkodnak, ott is folyik a .cséplés, hogy segítsenek hát? — Kérjenek Bratislavából akkor — ajánlották erre a járáson. — A diószegi szövetkezetnek Bratislavában is van védnöke. Miért nem kértek hát? — kérdeztük a könyvelőt, mikor elhallgatott. Nem tudjuk, kik azok — mondta ő fanyarul — s hiába kérdezősködtünk — a járás sem tudja! Helyes úgy feltenni a kérdést, hogy ki itt a hibás? Nem helyes, nem helyes! Százszor helyesebb, hogy így kérdezzük: — Ki nem hibás itten? Kint pusztul az élet a diószegi földeken, talán százak kenyere! — Miért tűrik ezt azok, akik felelősek ezért? Nemcsak feleletet, orvoslást is kérünk! NEUMANN JÄNOS t Ez egy dűlő az ipolyviski szövetkezet határában, közelebb az országúthoz, messzebb a szőlőktől. Csépeltek ottjártunkkor, Makrai József, a gépész, ha nem is volt ott, meg tudták mondani, hogy naponta lemegy azért a 160 mázsa. Este az egyik háznál megint megörvendeztettek azzal a hírrel, hogy a tavaszi árpa ebben a dűlőben ugyancsak jól fizetett. 34 mázsát hektáronként. Mivel a határ jó nagy, s a szövetkezet évek óta olyan a járásban, mint az isten kalapján a bokréta, eléggé gondot okozott a viskieknek, hová raktározzák a gabonájukat. De hát a gond nem játék s Ipoly visken segítettek a bajon. Felépítették a kétemeletes gabonaraktárt, fuvatóval, még felvonó is lesz. Egyébként Visken mindig építenek a szövetkezetben is, a faluban is. Most is a dohányszárítót készítik, mert a vihar rombadöntötte a másikat. (-Z.) Kovács Miklós hódosi levelezőnk arról a változásról számol be, amely szülőfalujában, Hódoson, az utóbbi időben beállott. — Amíg ezelőtt Hódos az elmaradott falvak sorába tartozott — írja Kovács Miklós — az idén nemcsak hogy jól dolgoznak a szövetkezetesek, de a falu szövetkezeti faluvá fejlődött. Az utolsó egyénileg gazdálkodók — 11 kisgazda — éppen az elmúlt napokban léptek be a közösen gazdálkodók népes családjába. Bár Hódoson is okozott károkat az idei rossz idő — folytatja levelében Kovács Miklós levelezőnk — mégis teljes sikerrel folyt le az aratás, sőt a cséplés is vége felé közeledik már. Jól fizetett a gabona. Búzából 24 mázsa 50 kiló helyett 25 mázsát, árpából pedig a tervezett 23 mázsa helyett 24 mázsa hektárhozamot értek el. Csak az ifjúsági szervezet dolgozik hanyagul Hódoson — fejezi be némi kis aggodalommal levelét Kovács elvtárs —, a CSISZ vezetősége félvállról intézi a szervezet dolgait. Jó lenne, ha a HNB jobban körülnézne a hódosi fiatalok házatáján... Szép a dohánytermésünk 'A Duna mellett Doborgazon terem a legjobb dohány. Büszke erre az egész falu. Szelle Elek és Bertha Miklós dohányosok nem restelltek tanulni. Szorgalmasan eljártak Tejfalura Posfai Béla kertészhez, aki tapasztalt dohánytermelő, és tőle kértek tanácsot, ha nehézségeik voltak. Így kerültek aztán jó barátságba a tejfalusi dohánytermelő csoporttal. Most versenyben állnak, gyakran ellátogatnak egymáshoz és kicsarélik tapasztalataikat. A doborgazi utcák most kihaltak, mert a tanulóifjúság a dohányszárító körül sürög-forog, vagy a mezőn töri a dohányt. Esténként a mamák is segítenek. A dohánygyárból naponta érkeznek szakértők, 'átvevők, akik' nem győzik dicsérni a gyönyörű, aranysárga első osztályú dohányt. Ilyen még nem termett a doborgazi szövetkezetben.. Javukra szolgált a nemes verseny, a jó tanácsok elfogadása, a szakkönyvek tanulmányozása. Kranzinger M., Doborgaz S

ídet Gömör kapujának is lehetne nevezni, mert Nógrád felől a legelső gömöri falu. Az állomásán kitekintve a vonatbői egy sereg korszerű épületet láthatunk. Egy részük már malterruhában díszeleg, más részük még téglafaiakkal szerénykedik. Ezek a sídi EFSZ gazdasági épületei. Első pillantásra úgy tűnik, hogy több százhektáros szövetkezet tulajdonai ezek a hatalmas épületek. Ahogyan Tőre Antal, az elnök mondja — a sídi szövetkezetnek csupán 162 hektár szántója és 40 állandó tagja van. Ezek szerint a sídi szövetkezet nagyon gazdag. 1951-ben alakult a szövetkezet, tehát a füleki járásban már veteránszámba megy. A kezdeti nehézségek leküzdése után ma már a teljes kifejlődés útján van. Állatállománya jó, növénytermelésben szép sikereket érnek el. Híres a szövetkezet merinó-juhállománya, amely párját ritkítja a környéken. Földi István juhász gondozásával átlagosan 4,19 kiló tiszta gyapjút nyírtak, de egyes állatokról még 7 kiló is lekerül ez idén. Korszerű villany-dohányszárító, két tyúkfarm, sertésól, juhakol. 250 köbméteres silógödör és egy további kétszáz köbméteres silőgödör, egy K-98as tehénistálló, ezek a szövetkezet épületei a sok kisebb gazdasági épület mellett. Ha már a szárítónál tartunk, meg kell említeni a szövetkezet dohánytermését. Az idén 100 000 korona bevételre A SÍDI SZÖVETKEZET ÉLETÉBŐL számítanak a sídi szövetkezetesek. Nehezen lehetett megtalálni a szövetkezet elnökét, a nádaskúti dűlőben csépelt, segített, ahol kellett. — Napokkal ezelőtt teljesen befejeztük az aratást — mondja. — Nehéz év volt. 24 hektáron kellett kézi kaszával aratni, pedig a tagság már lassan elszokik ettől az aratási módtól. Lukács Béla, a szövetkezet traktorosa és a gépállomás három aratógépe vágta a termést, amikor az idő engedte. Aztán elmondja az elnök azt is, hogy a tagság nagyon elégedett a gépekkel, de még jobb lett volna, ha nem lett volna olyan gyakori az üzemzavar. — Régi gépeket kapott a szövetkezet. Volt a brigádon, helyben, egy vadonatúj aratógép, de azt elvitték Rátkára, ahol az egyénileg gazdálkodóknak aratott, amikor aratott. De inkább csak túlságosan sokat járt faluról falura, céltalanul — toldja meg a szövetkezet elnöke. Évről évre növekedik a hektárhozam a közösben. A nádaskürti dűlőben 1951-ben 12 mázsa körül arattak egy hektárról, míg az idén közel 30 mázsás árpa termett hektáronként. Asztagot a sídi szövetkezetben nem nagyon találunk. Egyenesen a kocsikról, autókról csépelnek. — Gyorsabb és gazdaságosabb —. mondja az elnök. A beadásra kerülő gabonát a cséplőgéptől egyenesen a raktárba szállítjuk. A terven felül beadásra kerülő mennyiséget ugyanúgy, Áz iďén elkellett a segítség is a szövetkezetben. Igaz, itt ebben sem volt hiány. Különösen a füleki építési vállalat dolgozóit hozta ki gyakran a teherautó, d^ a Jednota is sokat segített. Megmozdult a falu is. A szövetkezet, az egyénileg gazdálkodók is mind-mind bekapcsolódtak a kenyérharcba. S most nézzük, mit mondanak a tagok. rPőre Feri bácsi a szövetkezet legöregebb tagja már a 81. évét tapossa. Nyugdíjas, de azért ugyanúgy megfogja a villa nyelét, mint más. 3 hektár földdel lépett be. — Szívesen dolgozom, ahogy erőmből telik. Kár, •hogy nem vagyok fiatal, gyenge már a lábam is, de azért elégedett vagyok — mondja az öreg Tőre bácsi. Mihály Sándor egvike a legszorgalmasabb tagoknak. Rokkant ember, de 320 munkaegységével példát szolgáltat. Áz év végére ezt a mennyiséget meg akarja duplázni. Az első félévben előlegül 7 koronát fizettek egy egységre. Lehetett volna több is, de jobb lesz az év végén. Bene Jolán, Csavnicky Rozália, Fekete Ilona s a többi szorgalmas tag ugyanígy gondolja. A tarlóhántásra is nagy gondot fordítanak, 16 hektáron már végeztek eddig, de ez a szám napról napra emelkedik. Mátyás Ferenc traktorosra vár ez a munka, aki a múltban is egyike volt a legjobb traktorosoknak a szövetkezet földjein. Takarmányuk is lesz. 250 köbméter tavaszi keverékük már van, de még a befejezés előtt állő 200 köbméteres silógödör is megtelik. 5 ha csalamádét vetettek silózásra. A sídi szövetkezet előtt is nyitva áll a fejlődés útja. Meglepő, hogy a tehéngondozóban még a „fix" jutalmazásnál tartanak, ahelyett, hogy áttérnének a teljesítmény utáni jutalmazásra. Világos, hogy nagyobb volna a tagok érdekeltsége, növekedne a teljesítmény és ezzel párhuzamosan a tagság Jövedelme. Változás előtt áll a sídi szövetkezet s lehet, hogy a jövő évben már Síd is szövetkezeti falu lesz. Mihály Géza 8,5 hektáros egyénileg gazdálkodónak ez a véleménye a dologról: — Mint sok más faluban, nálunk is az elsőség kérdésén múlik a még kívülállók belépése. Az a bizonyos első aláírás lesz a zsilip, amely megnyitja a tömeges belépést. Nem kifizetődő az egyénileg folytatott gazdálkodás Mihály Géza szerint sem. Dehát ő sem akar első lenni. A sídi kommunistákra vár a feladat, hogy karöltve a nemzeti bizottsággal és helyes felvilágosító munkával eltüntessék a helytelen nézetet. Agócs Vilmos, Ajnácskő.