Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-14 / 194. szám, vasárnap

A szovjet párt- és kormányküldöttség Brnőban és Ostravában (Folytatás az 1. oldalról). nem 24 m hosszúak, átmérőjük egy méter és 240 tonna súlyú acélöntvényből vannak kovácsolva. Az üzem megtekintése során N. Sz. Hruscsov, elvtár s több ízben megállt az alkalmazottak csoportja mellett, akik melegen üdvözölték. Érdeklődött munkájuk, fizetési feltét&leik iránt és sok sikert kívánt további munkájukhoz. A Klement Gottwald Űj Kohóban tett" látogatás végén az üzem képviselői megkérték az SZKP KB első titkárát, hogy a főbejáratnál gyülekező alkalmazottaknak búcsúzóul mondjon néhány szót benyomásairól. Hruscsov élvtárs elmondotta, hogy bár az idő rövid volt ahhoz, hogy alaposan megszemlélje az üzemet, mégis meggyőződött arról, hogy az üzem nagyon jó benyomást tesz és hogy jó emberek dolgoznák benne. Kifogá• solta, hogy az üzem kapacitása nincs eléggé kihasználva s- rámutatott arra is, hogy gazdaságosabb lenne, ha a részleg szerkezetét vasbetonból készítenék, nem csupán acélból. „Megnéztük kovácsműhely ük et —• mondotta — s közben eszembe jutott valami. A kovács nyugodtan ül helyén és egyszerű gombnyomássál irányítja a prést, amely hatalmas acélöntvényeket kovácsol. Ez az emberi ész diadala. Most az előrehaladás útja nem a fizikai energián, hanem az észen keresztül vezet." Utána Hruscsov elvtárs megköszönte a kunöicei kohászoknak az ajándékba kapott présmodellt és szívélyesen elbúcsúzott tőlük. _ A kunöicei kohászati kombinát alkalmazottainak nevében Bedfich Maralik, az összüzemi bizottság elnöke mondott köszönetet a szovjet barátaink kedves látogatásáért. A kunčicei Klement Gottwald Űj Kohóból a Vítkovicei Klement Gottwald Vasművek klubjába ment a küldöttség, ahol ebédet adták tisztéletére. N Ebéd után a vendéglátók meghívták N. Sz. Hruscsovot, az SZKP KB első titkárát és a többi szovjet elvtársat az ajándékkiállítás megtekintésére, amit a Szovjetunió képviselői számára Ostrava dolgozói készítettek elő a felszabadítók hatalmas országa iránti szeretet és barátság jeléül. Az ostravai Sztálin-tér felé már jóval 14 óra előtt megindultak a lakosság tömegei, a kohók, tárnák, építkezések és az öszszes többi ostravai üzemek dolgozói, hogy részt vegyenek a nagyszerű manifesztáción. A szeretet és barátság ilyen manifesztációja ' csak akkor volt Ostraván, amikor a szovjet hadsereg felszabadította a várost. Az őszinte lelkesedés valóságos orkánja akkor érte el tetőfokát, amikor az új városháza balkonján megjelent N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB első titkára és a küldöttség többi tagjai, Václav Kollárnak, a CSKP kerületi bizottsága vezető titkárának és az ostravai kerület közéleti tényezőinek kíséretében. Az öszszegyűltek az örök barátságról szóló jelszavakat skandálták, éltették a Szovjetunió Kommunista Pártját, kormányát, a szovjet népet, amely a Iféke védelmének vezető ereje. A szovjet és csehszlovák államhimnuszokkal nyiOJ szo 1957. július 14. tották meg a manifesztációi. A szovjet párt- és kormány képviselőit a manifesztálók és Ostrava egész népének nevében Václav Kollár, a CSKP kerületi bizottságának vezető titkára üdvözölte. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének egyik része — N. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese és V. V. Grisin, az Össz-szövetségi Központi Szakszervezeti Tanács elnöke, N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének vezetésével — szombaton, július 13-án reggel elutazott Bratislavából, hogy Brnóba látogasson. A Szovjetunió képviselőit Viliam Široký miniszterelnök, Jiŕí Hendrych, a CSKP KB titkára, Václav Dávid külügyminiszter és Jaromír Vošahlík, Csehszlovákia szovjetunióbeli nagykövete kísérték. A falvak és városok, amerre a szovjet vendégek több mint 100 km-es hosszú útjukon elhaladták, transzparensekkel és zászlókkal voltak díszítve. Az összegyűlt lakosság szívélyesen üdvözölte szovjet barátainkat. Záhorská Bystricán a helybeli szövetkezeti tagok zenekara játszott, Stupaván a küldöttség az ifjúság képviselőivel találkozott, Málackyban pedig a határőrség számos tagja fogadta őket. Az emberek abbahagyták munkájukat a mezőkön és messziről mosolyogva integettek a vendégeknek. Breclav utcáit a lakosság sűrű sorfala töltötte be. Kétszer is megállították a vendégeket, hogy beszélhessenek Bulganyin elvtárssál. Hustopeč előtt, Veľké Pavlovce dolgozói jöttek a vendégek elé és az idei termésből egy kosár barackot ajándékozták nekik. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke beírta nevét a község emlékkönyvébe és lelkes éljenzés közepette búcsúzott el a község lakosaitól „Éljen örök időkre a csehszlovák-szovjet barátság" köszöntéssel. Tizenegy óra után a szovjet vendégek és kíséretük Brnóba érkeztek, ahol már várta őket a lakosság. Bulganyin elvtárs és široký élvtárs fáradhatatlanul válaszoltak a szűnni nem akaró éljenzésre. A vendégek a Ján Šverma Üzem bejáratához közelednek, ahol Josef Koreák, a CSKP kerületi bizottságának vezető titkára fogadja őket. Utána megtekintik az üzemet. Már az üzem udvarán tapssal és a Szovjetunió, Bulganyin és Široký elvtársak éltetésévél fogadják a dolgozók a küldöttséget. N. A. Bulganyin a műhelyekben megállt az egyes gépek mellett, és a munkások felvilágosították munkájukról. František Hamr államdíjas, a Köztársasági Érdemrend viselője megmutatta az újítási javaslatok kiállítását és a saját köszörülési módszerrel kiélesített szerszámokat. Bulganyin elvtárs nagy figyelemmel szemlélte a kiváló sebészeti műszereket. A mikroszkóp alatt pl. megnézte az öthajszálnyi vastagságú óracsavart. A munkások minden részlegen örömmel üdvözölték a kedves látogatókat. A szerszámműhelyben tiszteletükre a Ján Šverma Üzem 60-tagú énekkara elénekelte Smetana „Hozomány" c. szerzeményét. Bulganyin elvtárs és a küldöttség többi tagjai a T 35 Super Zetor traktorműhelyt is megnézték, ahol Jindrich Pochop csoportvezető megkérte őket, hogy tolmácsolják a Szovjetunió dolgozóinak a šverma Üzem szívélyes baráti üdvözleteit. A rövid beszélgetés során, amelyet Jozef Bruža, az üzemi bizottság elnöke nyitott meg, Bulganyin élvtárs hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség minél többször szeretné látni, találkozni és elbeszélgetni az. emberekkel. „Nagyon kellemes itt lenni önöknél, a szovjet munkások legjobb barátainál." Megdicsérte a Ján Šverma Üzem kiváló gyártmányait és munkásainak ügyességét. Majd az alkalmazottaknak azt kívánta, hogy munkájukban a lehető legnagyobb sikereket érjék el és kijelentette, hogy a szovjet küldöttség elsősorban azért jött látogatóba, hogy még jobban megszilárduljon a csehszlovákszovjet barátság. A brnói Spartak-stadion felé vezető utakat jóval a küldöttség megérkezése előtt megtöltötte a lakosság tömege, a pionírok és CSISZ-tagok csoportjai, akik virágcsokrokkal várták a vendégeket. A stadionban, ahol a brnói üzemek, intézetek és hivatalok dolgozóinak tízezrei gyülekeztek, a Belügyminisztérium kerületi osztályának hangverseny-zenekara játszott. A szovjet párt- és kormány küldött ség nek meg érkezése előtt zászlókkal, színes sport egyenruhákban több száz sportoló vonult fel a stadionban. A sportolók a zöld gyepen hatalmas ötágú csillagot és négy kört képeztek. Pontosan 15 óra 30 perckor megérkeztek a stadion elé a kedves vendégeket és kíséretüket szállító autók. Az első autóból N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Viliam Široký miniszterelnök szállt ki. A vendégek lelkes taps közepette igyekszenek a díszemelvény felé. Abban a pillanatban a stadiont megtöltő tízezres tömeg hatalmas ujjongásba tört ki. A viharos tapsot „Éljen a Szovjetunió!", „Éljen a CSKP!", „Éljen a béke!" kiáltások szakít ják meg. A zenekar a szovjet és csehszlovák himnuszokat játssza. Josef Korca, a CSKP kerületi bizottságának vezető titkára emelkedik szólásra. Üdvözli N. A. Bulganyint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, N. Sz. Patolicsevet, a Szovjetunió külügyminszterének első helyet tesét és V. V. Grisint, az Összszövetségi Központi Szákszervezeti Tanács elnökét, V. Široký miniszterelnököt, a kormány többi tagjait, a központi hivatalok éš a brnói kerület képviselőit, köztük Ján Nedélkát, a kerületi nemzeti bizottság elnökét, Josef Kalášeket, a városi nemzeti bizottság elnökét, a Nemzeti Front kerületi szervezeteinek és a tömeg szervezeteknek képviselőit. A brnói dolgozók tömegei kifejezték a Szovjetunió iránti szeretetüket és egyetértésüket Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikájával. A mikrofonhoz lép N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök§,,A. manifesztáció részvevői felállnak és újból éltetik a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségét. N. A. Bulganyin Csehszlovákia és a Szovjetunió nemzeteinek törhetetlen szövetségéről, a csehszlovák és szovjet nép hatalmas építő sikereiről beszél, amelyek erősítik a világbékét. A hatalmas manifesztációi Josef Jurán képviselő, a CSKP titkára zárja be, biztosítva a Szovjetunió párt- és kormánykül-> döttségét arról, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió barátsága örök barátság. A stadionban felhangzik az Internacionálé és utána a brnói dolgozók még sokáig búcsúznak a kedves vendégektől. A manifesztáció részvevői körülveszik a küldöttség tagjait, akik csak lassan tudnak haladni az autókhoz, hogy aztán látogatást tegyenek a brnói városházán. Josef Kalášek, a városi nemzeti bizottság elnöke a késő délutáni órákban ünnepi ebédet adott a szovjet párt- és kormányküldöttség brnói látogatásának tiszteletére. A városháza lovagtermében a brnói dolgozók átadták a drága vendégeknek az emléktárgyakat és a szocialista kötelezettségvállalások ezreit, majd a legnagyobb szívélyességgel üdvözölték a Szovjetunió népét. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége a szívélyes búcsú után a brnói lakosság üdvözlései közepette kezdte meg Prágába vezető útját. N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde az ostravai manifesztáción Drága elvtársak! Engedjék meg, hogy a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége nevében megköszönjem önöknek az őszinte fogadtatást s azt a szívből fakadó szeretetet, amit népünk, országunk iránt nyilvánítanak. A Szovjetunió szocialista vívmányait nem tartjuk csupán a mi népünket szolgáló vívmányoknak. Hogy úgy mondjuk, a történelem arra szánt bennünket, hogy megismerjük az ismeretlent, de egyben a legjobbat, amiről müveikben Marx, Engels, majd Lenin szólottak. Most az egész világ előtt az első szocialista állam képviselőiként állunk (taps, „Éljen a Szovjetunió" „Éljen a Nagy Október" felkiáltások). A szocializmus építésében szerzett tapasztalataink és sikereink nemcsak a mi javunkra^ szolgálnak. Mindezt a niagy egésznek, a világ proletariátusa rérzének tartjuk, Azon az úton, amelyre elsőnek léptünk mi és amelyen mqst önök haladnak, holnap a többi országok munkásai fognak haladni. Most valóban megvalósul Marx nagy jelszava: „Világ proletárjai egyesüljetek!" (Taps.) Ez a legnagyobb jelszó (taps, éljenzés, A Szovjetunióval örök időkön át). A tőkés országok ideküldték újságíróikat. Elkísérnek bennünket utunkon. Különféleképpen írnak. Ügy vélem, hon" sokan közülük úgy írnak, ahogy a dologhoz értenek. De éppen itt rejlik az igazság elvtársak, az a tény, hogy nem mindenki nézheti az eget és láthatja a napot olyannak, mint amilyen (nevetés, taps). Nos azonban hogyan magyarázhatják például azt a szívélyes fogadtatást, amelyben minden egyes városban részesültünk? Amikor az errtber fényképünket nézi, azt látja, hogy semmi különöset sem mutat és nem kelthet semmilyen különös lelkesedést. (Derültség.) Egyszerű ember vagyok, olyan mint a világon sok millió. És hol van tulajdonképpen e dolog nyitja, miben rejlik ez a vonzóerő? Egyszerűen abban, hogy a Szovjetunió képviselői vagyunk, ahol a munka uralkodik, ahol a munka győzött, ahol nincsenek privilégiumok, csupán egy előnyt ismerünk, amely hazánkban megmaradt és amit állandóan hagsúlyozunk: aki jobban dolgozik, azt a társadalom nagyobb megbecsülésben részesíti (taps, éljenzés). Szeretnék elmesélni önöknek egy esetet a múlt évről, amikor Nyikólaj Alexandrovics Bulganyinnal Angliában voltunk. Fiam nagyon kért, hogy vigyem magammal. Huszonegy éves, főiskolás. A szovjet rendszerben született és nevelkedett. Nem tudja, mi a gróf, mi a herceg, mi a hercegnő, mi a trónörökös, — ezek számára teljesen ismerelen fogalmak. (Nevetés). Az egyik fogadáson valamelyik idősebb hölgy folyton beszélt a fiamhoz, nyilvánvalóan valamilyen respektust akart kelteni benne. Azt mondta- „Nézzen csak oda. Ott az a hölgy igazi hercegnő". Majd pedig fiam arcára nézett, s mivel semmi különös megindultságot nem látott, így folytatta: „De hisz ez igazi hercegnő!" Persze megült semmi hatást nem látott. Mi az, hogy hercegnő? ő már csak regényekben olvas erről, mint olyasmiről, ami már nem létezik. Ezek a fogalmak bennünket a távoli múltra emlékeztetnek, arra, hogy voltak nemesek, hercegek, grófok, sőt királyok is. És moií új királyság született és mi szovjet emberek büszkék vagyunk arra, hogy elsőnek léptünk a birodalmába, — ez a munka királysága, ahol csak az nyer megbecsülést, aki dolgozik

1, és megvetést arat az, aki más munkájából él. (Taps). Az önök városa, kerületük' nehézipari körzet, örülök, hogy kartársakat, jrájárokat tafálok itt. Apám vájár volt, és valamikor én is lent dolgoztam a tárnában. Szívből jövő érzések, fűznek bennünket, a Szovjetunió bányászait, az orosz, ukrán, tatár bányászokat Csehszlovákia vájárjaival, a csehekkel,' szlovákokkal és lengyelekkel, akik e bányákban dolgoznak. Kohászok, gyermekéveimet és fiatalságomat ott töltöttem, ahol fémeket olvasztottak és szenet bányásztak, a volt Juzovkában, a mai Sztalinban. Vajon délvidéki, uráli és szibériai kohászaink táplálhatnake más érzelmeket a csehszlovák kohász ik iránt, mint a I testvéri kapcsolat érzését ? Milyen más kapcsolat lehet köztünk, mint az, hogy kölcsönösen kiegészítjük egymást, kölcsönösen segítjük egymást országaink gazdaságának fejlesztésében. És ha bekövetkeznék a súlyos pillanat és valakinek eszébe jutna, hogy megzavarja embereink — a Szovjetunió embereinek és csehszlovák, lengyel, bolgár, román, albán barátainknak és a szocialista táborba tartozó más országok polgárainak békés munkáját, akkor hát, kedves urak — ha így nevezhetjük az imperialista köröket — biztosak lehetnek abban, hogy egy emberként síkra szállunk egyik a másikért és visszaverjük ellenségeinket. Tudniok kell, meddig merészkedhetnek, és tovább nem. (Taps.) Elvtársak! Mi azonban békét akarunk. Békét akarunk, mint ahogy békét akar valamennyi ország népe, mindazok, akik munkájukból élnek. Békét akarnak és mi mindent megteszünk, hogy e béke biztosítva legyen. (Taps.) Leszerelést javasoltunk, leszerelési tervet terjesztettünk elő. Javasoltuk, hogy tiltsák be az atomfegyverek használatát. Javasoltuk az atomfegyvergyártás és az atomfegyverkísérletek betiltását. Javasoltuk a fegyverkezés csökkentését és később a teljes leszerelést. Mindent megtettünk, hogy békében éljünk. És barátságban akarunk élni, együttélést óhajtunk. De mindeddig, mint tudják, nem akarnak' velünk megegyezni. Van ugyan egy albizottság, amely Londonban ülésezik. Ezt az albizottságot az ENSZ albizottságának nevezik. Ha azonban, elvtársak, összeszámoljuk ebben az albizottságban levő képviselőket, akkor azt látjuk, hogy ennek az albizottságnak inkább a NATO albizottsága nevet kellene viselnie, mert ott a Szovjetunión kívül nincs egy ország sem, amely nem tartozna a NATO-ba. Ebből elképzelhetik, mily nehéz megegyezni, mert ezek az emberek meg akarják semmisíteni a szovjet rendszert. Meg akarják semmisíteni a demokráciát és azt a rendszert, amely Csehszlovákiában uralkodik. Meg akarják (Folytatás a 3. oldalon.)