Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-13 / 193. szám, szombat

Szlovákia fővárosának CSISZ-tagjai a Nagy Október 40. évfordulójára Kommunistákkal az é/en Elnyerik-e újra a kormány vörös zászlaját? • Egy millió koronával szilárdítják a május 23-i kötelezettségvállalásukat • 1451 brigádóra a g yárban • Augustín Baran esztergályos két és fél év alatt teljesíti az ötéves terv feladatait 'A Nagy Októberi Szocialista For­radalom közelgő 40. évfordulóját Bratislava ifjai és lányai és a CSISZ-tagok a legméltóbban akar­ják megünnepelni. A Nagy Október ünnepségei előkészítésének keretében, amelye­ket a moszkvai VI. Világifjúsági Találkozó előkészületeivel kapcsol­nak össze, szüntelenül ki akarják terjeszteni a világ ifjúságának részvételét a fesztivál-zászlóért folvtatott ország építő versenyben és az „ifjúsági milliókért" moz­galomban. Négymillió korona meg­takarításra irányuló kötelezettség­vállalásukat november 7-ig telje­sítik. A bratislavai CSISZ-szervezet összes körzeti bizottságaiban jú­V A mezőgazdasági a cukorrépa a legjövedelmezőbb. Ennek a növénynek népgazdasá­gunk kettős hasznát látja. A na­gyobb mennyiség több cukor elő­állítását teszi lehetővé, s azt is tudjuk, milyen értékes takarmány ez állatainknak. Á cukorrépater­melés eredményei nagymértékben befolyásolják az állattenyésztési termelés további fokozását. Ezért van szükség a cukorrépa hektár­hozamának emelésére. A trebišovi élelmiszeripari kombi­nát vállalatának birtokain a múlt évben is gazdag hektárhozamokat értek el. Azonban még mindig nagy lehetőségeik vannak azok emelésé­re. Megerősítik ezt a tavalyi ta­pasztalatok. A hektárhozamot ugyanis nagymértékben befolyá­solja a nedvesség. A múlt eszten­dőben a június és július hónap eső­ben nagyon szegény volt. Míg 1955-ben a cukorrépa fejlődése idején 308 mm eső esett, tavaly mindössze 168 mm. Ezért volt szükség olyan intézkedések meg­tételére, hogy a cukorrépa vetés­területe több nedvességhez jusson. Tavaly összesen 121 hektár terü­leten volt szükség öntözésre. Amíg a víztelen területeken az átlagos hektárhozam 321 mázsa volt, a vízzel ellátottakon 450 métermázsát értek el. A tapasztalatok szerint abban az esetben, ha júliusban és augusz­z egész országban folyik már az aratás az új termés, a jövő esztendei kenyérnek való betakarításá­ra. Ez a munka nemcsak hogy a legfe­lelőségteljesebb, hanem a legnehezebb is a dolgozó parasztság részére. Külö­nösen fokozottabb erőfeszítést követel meg ez a munka az idén. Áz utóbbi hetek kedvezőtlen időjá­rása, a sok vihar több helyen össze­kuszálta, úgyszólván „lehengerelte" a gabonát, némely helyen olyannyira, hogy csak kaszaheggyel lehet levág­ni. Mindezek a körülmények nem szabad hogy befolyásolják az aratás menetét, hátráltassák a munkákat, mert a ké­sedelmeskedésből óriási károk szár­mazhatnak. Az idei termés kivételesen jó. Sok­helyütt úgy mondják, évtizedek óta nem termett olyan telt kalászú, acélos szemű búza, mint az idén, a rozs is embermagasságra nyúlt, s az árpaföl­dek is gazdagon fizetnek. Őszi árpából — több helyen már ki­csépelték — 30—35 mázsa termett hektáronként, búzából is meglesz nem egy szövetkezetben a hektáron­kénti 25—30 mázsás átlag. A szenei járás EFSZ-eiben is, ahol ugyan a vihar jelentős károkat okozott, meglesz a 20 mázsás átlag. A radványi szövetkezetben is kitett a föld magá­ért és a reá fordított munkáért gazdag gyümölcsöt hozott, hiszen ha nem lett volna bőséges a termés, a szövetkezet nem tudta volna, alig a cséplés meg­kezdésének napjaiban — elsőnek a köztársaságban — teljesíteni 100.2 százalékra gabonabeadási kötelezettsé­gét. E néhány példa mellé még igen sokat felsorolhatnánk annak bizonyítá­sára, hogy a közös gazdálkodás milyen sokat tett néhány év alatt a hektárhozamok növelése érdekében. S ha már a szí­vós, a kitartó munka meghozta az eredményt, ne hagyjuk, hogy a be­takarításnál kárbevesszen. Éppen ezért szükségeá, hogy e munkák teljében se feledkezzünk meg a jó szervezésről és arról sem, hogyan, mi­képpen előzhetjük meg a nagyobb veszteségeket, s arról, hogy a hanyag­lius végéig plenáris üléseket hív­nak össze és megtárgyalják az if­júság eddigi részvételét az építő­ifeladatok teljesítésében, a Világ­ifjúsági Találkozó előkészítését, továbbá a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfordulójá­nak megünneplését. A Nagy Októ­ber tiszteletére a bratislavai CSISZ összes körzeti bizottságaiban be­szélgetéseket rendeznek az Októ­beri Forradalom jelentőségéről, a szovjet komszomolok életéről és munkájáról, kiállításokat rendez­nek a Szovjetunióról, olvasó konfe­renciákat a szovjet könyvekről és az iskolai CSISZ-tagok az új is­kolaév kezdetén leveleket intéznek a szovjet Komszomol-tagokhoz. ' J termények közül tusban nincsen kellő mennyiségű csapadék, két ízben szükséges ezekben a hónapokban öntözni a cukorrépát. Vannak, akik azt állít­ják, hogy a vízellátás növeli a ki­adásokat s csökkenti a cukorrépa termesztésének jövedelmezőségét. A trebišovi tapasztalatok az ellen­kezőjét bizonyítják. Ebben az évben a trebišovi vál­lalat cukorrépa vetésterületének vízellátását 272 hektárra szélesítik ki. Ezen a területen 580 mázsa átlagos hektárhozamot terveznek, így értékesítik az előző évek ta­pasztalatait, így akarják nemcsak teljesíteni, hanem túlszárnyalni kötelezettségvállalásaikat. (Tudósítónktól.) S Gabonaberakásra alkalmas gépkocsik Országúti hótisztító gépkocsikat • használnak a Szovjetunió új ga­2 bonatermő területein a búza • átra­• kására. A hótisztító autók folyto­• nos -ugarban 10—15 méter távol­I ságra emelik át a búzát, amivel • egyben a pelyva is kihull és a ga­bona is levegőzik, szárad. A; hóel­• fálc'arltó "gépkócsik a gabona bera­• kására is alkalmasak; 20 perc alatt £ töltenek meg egy vasúti vagont • búzával. • K. ság, a nemtörődömség milyen károkat okozhat nemcsak az országnak, hanem az egyéneknek, a termelőknek is. Kétségtelen, az idén sokkal jobban felkészült a falu népe a betakarításra, mint az előző években. A szövetkezeti mozgalom rohamos fejlődése, a szö­vetkezetek számszerű növekedése is könnyebbé teszi az aratást, hiszen az idén sokkal több dolgozóparaszt már a közösben, gépek segítségével arat. A gépi erő is jóval nagyobb az idén, mint a múlt években volt, jelentő­sen több a kombájn, a kévekötő­aratógép, mint tavaly. Örvendetes, hogy az idén már a kombájnvezetők zöme is kiváló szaktudással — né­hány éves tapasztalattal, gyakorlat­tal indult az aratásba. Ez sem lebe­csülendő. Mégsem elcsépelt frázis, pusztába kiál­tó szó, ha felhívjuk a falusi pártszer­vezetek, a helyi nemzeti bizottságok figyelmét arra, miként cselekedjenek a nehéz munkák idején, milyen segít­ségre van szükségük a mezőgazdasági dolgozóknak, hogy rendben, zökkenő­mentesen munkálkodhassanak. zükség van segítségre, támoga­tásra, gyors intézkedésre? Igen. Még akkor is, ha azt állítjuk, hogy a traktorállomások kifogástalanul fel­készültek e nagy munkára. Hát kit biz­tosítja, azt, ha a kévekötőgép bele­áll a 160—170 cm magas rozsba, hogy nem törhet el a gereblyéje, a kaszája, nem szakadhat el a ponyvája, még ak­kor is, ha jól megjavították a télen? Előfordulhat üzemzavar még a leg­jobban kijavított, jól kezelt kom­bájnnál is? Előfordulhat. S ilyen esetben sem lehet tétlenül nézni a dolgot. Ha kisebb a baj, a helyszínen, ha nagyobb, a javítóműhelyben, de gyorsan üzemképessé kell tenni a gépet. Persze, azzal egyetlenegy gépállomás­vezetőnek, szövetkezeti elnöknek sem csökkenhet a felelőssége e sürgős munkák idején, ha elromlik egy-egy gép s amiatt túlérik a gabona, kipereg a szem. Mert nem a legjobb bizonyít­vány a szenei traktorállomás igazqató­ja számára sem, hogy az aratás másod­napján 94 kombájn közül 14 üzem­A Magas-Tátra kékes ormai alatt elterülő korszerű vegyiipari Chemo­svit-gyár dolgozói körülbelül két hó­nappal ezelőtt ma­gas kitüntetésben részesültek. El­nyerték a kormány vörös zászlaját. Hogy mennyi örö­met, mennyi lel­kesedést és mun­kakedvet váltott ki ez az elisme­rés az üzem dol­gozói között, ezt csak az tudja, aki ma benéz a gyár műhelyeibe, elbe­szélget az itt dol­gozó munkásokkal, kommunistákkal, CSISZ-tagokkal. Még tavaly, amikor a párt felhívással for­dult a vegyiipari üzemek dolgozói­hoz, elegendő mennyiségben biztosí­tani az élelmiszer és a könnyűipari cikkek csomagolásához szükséges anyagot, az üzem dolgozói ELHATÁROZTÁK, HOGY BŐVÍTIK A TERMELÉST. Kérvény kérvény után ment a mi­nisztériumba, az építkezési szervek­hez, de a válasz mindig rövid volt. Nincs anyag, nincs pénz, a gyár bő­vítését egyelőre nem lehet megvaló­sítani. Ezek után nem maradt más megoldás, mint türelmesen várni. Az üzem kommunistái azonban másképp határoztak. — Felépítjük saját erőnk­ből. Brigádot szervezünk az építke­zésre. Önsegéllyel beszerezzük /az anyagot. — S míg a gyár anyagbe­szerzői házánk üzemeit járták a nor­mán felüli anyagkészletek felkuta­tására, addig az üzem kommunistái az üzemi pártszervezet felhívására egyemberként láttak hozzá az építő­munkához. Brigáddal — munkaidőn kívül — megkezdték az alapok kiásá­sát, a falak felhúzását és a gépberen­dezés elkészítését. Tavaly indult meg ez a hősies, önfeláldozó munka, •MELYBEN A KOMMUNISTÁK JÁRTAK AZ ÉLEN, akik máig másfélezer -brigádórát dol­goztak már le a Priešvit 2. üzem­részleg építkezésénél, és ennek érde­kében ugyanennyi brigádórát munka­helyükön, a mütíelyekben. A kommu­nisták önzetlen példaadása a párton­képtelenül vesztegelt a tarlón. Itt már az előkészületekbe csúszott hiba. Milyen károk származhatnak a kés­lekedéssel, ha a gabona túlérik és kipe­reg a szem? Minden jó gazda tudja, hogy nagymértékben csökkenthető a veszteség azáltal, ha az aratás a leg­megfelelőbb időpontban történik. Hogy melyik az az időpont, azt nem lehet így leszögezni, hiszen az vidé­kenként változik, de függ a vetés időpontjától, s még a földek minősé­gétől is. És ezért fontos, hogy a traktorállomá­sok mindig készenlétben álljanak, hi­szen sohasem lehet tudni előre, melyik falu határában van nagyobb szükség a gépre. Mindezt jól tudják a dolgozó pa­rasztok, ellenben arra már kevés szö­vetkezeti tag, egyénileg gazdálkodó gondol, vajon mennyi gabona megy kárba a hanyag munkával és azzal, ha túlérett már a gabona és megkésve aratják. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint nálunk az 1948—1955­ös évek átlagos veszteségei hektá­ronként 70—90 kg-ot tettek ki. Ha ezt vesszük alapul, könyen kiszámít­hatjuk, hogy minden szövetkezetnek 100 hektáron csaknem egy vagon gabona vesz kárba és minden 5 hek­táros földműves V>—4,5 mázsa •tga­bonával kevesebbet vihet a magiár­jába, ha nem fordít kellő gondot a termés betakarítására. S hogy milyen roppant nagy vesztesége van eszerint az országnak, az sem kiszámíthatatlan. Világos tehát és igaz­ságon alapul az a mondás: „Ki korán kel, aranyat lel", vagy másképpen szól­va, aki gyorsan arat, gazdag termést visz a csűrbe. z ország, a nép kenyeréről van szó. A termés sikeres betaka­rítása az egész ország érdeke. Nyújt­sunk tehát segítséget a mezőgazdasá­gi dolgozóknak és adjunk meg a falu­nak minden támogatást, hogy az idei termést idejében, a lehető legkevesebb szemveszteséaoel takarítsák be az egész országban. Méry Ferenc Augustín Baran kívülieket, CSISZ-tagokat is magával ragadta. Brigádosok szorgoskodnak mindennap az új üzemrészleg építé­sénél, melyben a termelést augusztus l-re tervezték megindítani. Az akció­ba, melyet a pártszerveret indított, állandóan több és több dolgozó kap­csolódik be az üzemből. Már kész az új üzemrészleg egyik része, most már a szárítórészleg szerelésén folyik a serény munka. Három hét múlva pe­dig teljes ütemben megindul a jó minőségű, átlátszó celofánpapír gyár­tása, melyből a külföldről behozott 12 vagon gépfelszerelés percenként 80— 120 métert gyárt majd különféle cik­kek csomagolására. A KOMMUNISTÁK KEZDEMÉNYEZŐ JAVASLATÁT SIKER KORONÁZTA. Hogy mennyi nehézség és váratlan probléma állt tervük megvalósításá­nak útjában, erről az üzem igazga­tója, Bendik elvtárs röviden csak így nyilatkozik. — Azért vannak a nehézségek, hogy leküzdjük őket. A szocializmus építé­se hazánkban sem folyik minden aka­dály nélkül. Nekünk, kommunistáknak kötelességünk minden akadályt elhá­rítani, mely népünk jóléte növelésé­nek útjában áll.. A Magas-Tátra alatti Chemosvit­gyár dolgozói most már negyedszer várják, hogy elnyerik a kormány vö­rös zászlaját. Az ehhez szükséges feltételeket a gyér a második negyed­évben is teljesítette, mivel a terme­lés feladatait minden hónapban folya­matosan túlteljesíti. Az új üzemrészleg építkezésén sze­relők, ácsok, kőművesek csoportja dolgozik szorgalmasan. Jozef Jecusko, a 895-ös és a 890-es munkacsoport vezetője és František Jecusko, az építkezés vezetője azzai kezdik a be­szélgetést, hogy elmondják az új üzemrészleg építésének történetét. NAGY A LELKESEDÉS MUNKÁSAINK KÖZÖTT és szükségesnek tartom, hogy egy­néhányat kiemeljek közülük. Eduard Blasaka, Michal Otčenáš, Michal Kru­pa, Ján Puchala, Július Čonka, Pavel Povec elvtársak érdeme, hogy az üzemrészleg egyes részeinek építé­sét határidő előtt befejeztük és igy hamarabb megkezdhettük a gépek szerelését. Jozef Bendik, Karol Balco mesterek önfeláldozó munkájukkal a többi dolgozót is arra késztették, hogy ők is bekapcsolódjanak a szo­cialista munkaversenybe. Ez a „par-, ti" már az év elejétől folyamatosan 104 százalékra teljesíti az építkezés tervét, ezzel biztosították a harmo­nogram pontos betartását. — A két Jecusko elvtárs szavaiból szinte érezni, mennyire szeretik és megbecsülik munkatársaikat odaadó munkájukért. Hisz mindketten kom­munisták, akik előtt a legnagyobb érték az ember. De nemcsak maguk­ról beszélnek, hanem inkább az üzem gépszerelő- és lakatosműhelyét di­csérik. Szerintük az új üzemrészleg idejében való megindításában nekik jutott a munkából a legnagyobb rész. A hatalmas, hosszú csarnokból, AHOL MÁR KÉSZEN ÁLLNAK A GÉPEK, átmegyünk egy másik helyiségbe. A több mint 6 méter magas, sorban álló, henger alakú tartályokból kala­pácsolás zaja hallatszik. Még dolgoz­nak rajtuk a szerelők, de egynéhány hét múlva megtelnek ezek a tartályok a ceiofánpapír gyártásához szükséges folyékony vegyszerrel. — Látja ezeket a dializátorokat (négyszögletes tartályokat) ? Nyolc nap alatt terveztük átszerelni, de a oépgyártó üzemrészleg dolgozói vál­lalták, hogy nyolc nap helyett négy nap alatt végzik el a munkát, de még ezt az időt is lerövidítették egy nappal. Ezzel a gyár negyvenezer korona értékű megtakarítást ért el. A szerelésben is a kommunisták mu­tattak példát a többieknek. Bent a gépjavító- és gépgyártó­részleg hatalmas, világos csarnoká­ban könnyen eltévedhet az idegen. •Hisz ez itt egy külön gyárnak is meg­felelne. Óriási katlanok hegesztését, kompresszorok gyártását végzik itt nemcsak a Chemosvit, de hazánk töb­bi vegyiipari üzemei számára is. Šte­fan Sučitokal, az üzemrészleg vezető­jével járjuk végig a lakatos-, bádo­gos-, esztergaműhelyeket, ahol a gé­pek zajában, kalapácsolásban szinte elvész a hangunk. — Négy hónap alatt négyszázezer koronával csökkentettük az önkölt­séget, az első negyedévben, pedig 103,6 SZÁZALÉKRA TELJESÍTETTÜK A NYERSTERMELÉS TERVÉT. Most az üzemrészlegek közötti ver­senyben az ötödik helyre kerültünk. De a következő negyedévben van ki­látás rá, hogy a második helyre ke­rüljünk. Tervezőink: Jozef Litvik, Václav Törtik, Michal Simko, Ondrej Rušňák kötelezettségvállalást tettek, hogy a hulladék hengerelt anyagok felhasználásával az év végéig 54 ton­nát, azaz 60 000 korona értékű anya­got takarítanak meg. És mintha az egyes üzemrészlegek vezetői összebeszéltek volna, Štefan Sučik is azzal folytatja, hogy kik az üzemrészleg legkiválóbb munkásai. — Baran Augustín esztergályost nemrég tüntették ki a Vegyidpari Minisztérium legjobb munkása cím­mel. Itt dolgozik a szomszédos mű­helyben, ha akarja, beszélhet is vele. Hát hogyne akarnám. Látni és be­szélni ezzel a kiváló munkással, aki vállalta, hogy a második ötéves terv rá háruló feladatait KÉT ÉS FÉL ÉV ALATT TELJESÍTI. Az esztergamühely hosszú gépsora között egy alacsony, szemüveges so­vány ember áll. Minden figyelmét a gépbe fogott forgó alkatrészre össz­pontosítja. — Mikor fejezi be a második öt­éves terv feladatait? — fordulok hoz­zá. Megállítja a gépét, majd gondol­kozik. — Hát, körülbelül július 20-áji 21-én készen leszek a negyedik év- I vei, az év végéig pedig az egész öt­éves tervvel. És hottvan 'ér"'eJ ilyen jó munka­eredményeket? — Hogyan? Hát munka közben gondolkodom is. Furfanggal, ésszel Magam készítem elő a gépet, alkal­mazom a gyors vágási módszert, és ezenkívül még este gépipari isko­lába is járok, most harmadikba. Mär többször ki akartak emelni munkám­ból mesternek, vagy ellenőrnSk, csak­hogy én nem szívesen hagynám itt az esztergapadot. Itt többet is keresek, és munkámmal is jobban meg vannak elégedve. MÁR 10 ÉVE VAGYOK EBBEN AZ ÜZEMBEM, s ez alatt az idő alatt több fiata' esztergályost neveltem. Legutóbb két fiatal, tanonciskolát végzett eszter­gályos felett vállaltam védnökséget. Ma már ők is magasan túlteljesítik normatervüket. Kelet-szlovákiai tájszólással beszél, s közben-közben ronggyal törülgeti gépének alkatrészeit. Égy pillanatra sem áll tétlenül. Otthonában, a közeli Lučivné községben is arra használta fel szabad idejét, hogy egy három­szobás családi házat épített három­gyermekes családja számára. Szeret futballozni, sportolni és a tűzoltó­egyletben is dolgozik. Alig várja már, hogy befejezzük a beszélgetést, mert számára minden perc drága. És ilyen munkás több is van a Chemosvitben. Ezeknek önfeláldozó munkája hozta meg az elismerést, a kormány vörös zászlajat, melyet az üzem dolgozói most már nem akarnak a kezükből kiengedni. A szovjet ven­dégek látogatásának tiszteletére az üzem dolgozói elhatározták, hogy to­vábbi egymillió korona értékl i_meo­takarítással szilárdítják kötelezett­ségvállalásukat, melyet a Nagy Októ­beri Forradalom 40. évfordulója tisz­teletére tettek. Ezt pedig főleg újí­tási javaslatokkal, önköltségcsökken­téssel, műszaki-szervezési intézkedé­sek megvalósításával, anyagtakaré­koskodással akarják elérni. Ezenkívül — egy százalékkal — a munkatermelé­kenységet is növelik. Az ilyen mun­kásokkal, mint Augustín Baran, Július Hanglik, Ján Kováč, Ján Sťenhlak és a többiek, lehet előrehaladni és sikert' elérni. Különösen akkor, ha a nemes verseny élén és az önzetlen munká­ban maguk a kommunisták járnak elől jó példával. Horváth Sándor. Oj szo 1957. július 13. EGY KILÓ SE VESSZEN KÁRBA

Next

/
Oldalképek
Tartalom