Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-27 / 207. szám, szombat

Az ipar újjászervezésének kérdéséhez A XX. kongresszus eredményei ^nálunk is éppen úgy, mint a Szovjetunióban, felkavarták az ipar alapvető újjászervezésének kérdését. Sokat vitatkoznak arról a problémáról, hogy az állam milyen módon irányítsa az ipari termelést. Üjból tárgyalják « kérdést, fel tudjuk-e lendíteni ipari termelésünket, és mennyire lehetséges kiküszöbölni az eddigi fogyatékosságokat, ha megvalósítjuk a termelés irányításának decentralizálását és bővítjük a vállalatok és • vál&lati igazgatók jogkörét. Áz ipari vállalatok vezetésének és a termelés irányításának decentralizálása kezdettől fogva problémája államosított iparunknak. 1945-től 1948ig az a nézet uralkodott, hogy a vállalatoknak bizonyos koncern vezetés alatt teljesen önállóaknak kell ienniök. Az ilyen irányítás »a központi igazgatóságok feladata volt, melyek egységesen vezették a nemzeti vállalatokat és gondoskodtak közös problémáik megoldásáról. A központi igazgatóságok a törvény szerint vállalati szervezetek, nemzeti vállalatok voltak, és ugyanakkor a nemzeti vállalatok állami irányításának feladatát is teljesítették. De az állami irányítás semmiképpen nem volt körülhatárolva. Abban az időszakban, amikor még nem tértünk át a szocialista tervezésre, a nemzeti vállalatok irányításának ez a formája teljesen megfelelt s nem volt érezhető az ipari termelés általános irányításának szakaszán a centralizálás szüksége. A tervgazdálkodás fejlesztésével hovatovább egyre kifejezőbben mutatkozott meg az egész gazdaság irányítása és igazgatása centralizálásának szüksége. De ehhez részletesen kellett ismerni a vállalatokat és azojs termelő berendezéseit. A vállalatok termelési kapacitásának ismerete nélkül nem lehetett megvalósítani a központi szervezést. A felsőbb fokú tervezési szervek mindenben a vállalatok által előterjesztett adatokra voltak utalva. Tényleges tervezésről tulajdonképpen csak attól az időtől beszélhetünk, amikor a vállalatok felsőbb szervei áttekintést nyertek a vállalatok termelési kapacitásáról, amikor már meg tudták ítélni az ellenőrzött kapacitás alapján a vállalatok optimális termelését és az egyes termelési vállalatok terveit saját maguk szabhatják meg, esetleg saját ismereteik alapján ellenőrizhetik. lül ihelyt elérkeztünk ehhez a ponthoz, szükségszerűen előtérbe került az a törekvés, hogy a vállalatoknak nagyobb önállóságot kell hagyni mind a tervezés, mind a termelés és gazdálkodás terén. A mostani újjászervezés alapvető kérdése az lesz, hogy a vállalatok irányításában és termelésében milyen mértékben decentralizálják a jogkört a vállalatokra és milyen jogkört ruház az állam a vállalatok felsőbb szerveire. E kérdés helyes megoldása bizonyára az új reorganizáció kulcskérdése lesz; ettől függ, hogy az új szervezés megfelel-e hosäzabb időre, vagy pedig csak átmeneti állapotot jelent, amit rövid időn belül meg kell változtatni. Elméletileg az egyének, vállalatok és állam érdekeinek — a dolgozók egész kollektívája érdekeinek — egységeseknek kellene lenniök. éspedig minden érdekellentét nélkül. De a valóság azt mutatja, hogy még nagyon messze vagyunk ettől az ideális állapottól, hogy az emberekben még mindig mélyen gyökerezik az önzés, hogy gyakoriak azok az esetek, amikor igyekeznek visszaélni az előírásokban mutatkozó hiányosságokkal és maguk, vagy közeli munkatársaik részére indokolatlan és semmiképpen alá nem támasztott előnyöket akarnak szerezni. Wannak esetek, amikor a válla" latok a lehető legalacsonyabb tervet igyekeznek összeállítani, hogy ily módon elérhessék a terv legmagasabb túlteljesítését és a legnagyobb prémiumokat. Ezzel lényeges kárt okoznak az összeség érdekeinek. Szocialista gazdaságunk megköveteli, hogy a lehető legmagasabb (optimális) tervet állítsuk össze és hogy teljesítése száz százalékos legyen. Ez természetesen nemcsak a termelés mennyiségére, hanem a többi tervmutatóra is vonatkozik, vagyis a termékek minőségére, a vállalat rentabilitására, a termelési költségekre stb. Az új tervezés legfontosabb kérdésének azt a szempontot kellene tartani, hogy az államnak ezen érdekei — a dolgozók egészének érdekei — kellőképpen védve és biztosítva legyenek az egyes vállalatok és dolgozók helytelenül értelmezett érdekeivel szemben. Az eddigi tervezés nem zárja ki teljes mértékben az ilyen visszaélést. A nemzeti vállalatok a minisztériumoknak, illetve a főosztályoknak vannak alárendelve, mely utóbbiak a minisztériumok és megbízotti hivatalok részét képezik. De a főosztályok nemcsak tervezési szervek, hanem az alárendelt vállalatok irányításával vannak megbízva, gondoskodniok kell azok közös ügyeiről és felelősek szektoruk tervének teljesítéséért. A főosztályok tulajdonképpen felelősek az alárendelt vállalatokért. A főosztályok érdekei tehát sok szempontból megegyeznek a vállalatok érdekeivel. A főosztályt, amely felelősséggel tartozik az alárendelt vállalatok tervének teljesítéséért, — vagyis a főosztály tervének teljesítéséért, mely az alárendelt vállaiatok terveiből tevődik össze — rá lehet venni arra, hogy az alárendelt vállalatokkal tartson s ne védelmezze megalkuvás nélkül a magasabb érdekeket, hanem megfelelő megoldást keressen a vállalat helytelenül értelmezett érdeken és az állam érdekei között. Ez nem egészséges tünet és éppen ezt kellene az új tervezésnek kiküszöbölnie. A vállalatok közvetlen vezetését el kellene választani a vállalatok termelési feladatainak tervezésétől. A vállalatok tervezési feladatait olyan szervnek kellene megszabnia, amely megalkuvás nélkül védelmezheti az államérdekeket, a dolgozók egészének érdekeit. A tervezési szervnek részletesen Ismernie kellene a válalatok kapacitását, hogy közvetlenül előírhassa számukra a terveket, ha természetesnek tűnik is, hogy nem annyira részletesen, mint eddig. De a tervezés nem az egyetlen tevékenység, melyet el kellene választani a főosztály, illetve központi szervek munkájától. Mindazt, ami az államnak, mint a dolgozók egészének elsőrendű érdeke, olyan szervekre kellene bízni, amelyek érdekei nem függnek szorosan össze a nemzeti vállalatok önzőén értelmezett érdekeivel. T echnikai fejlődés, az egységes ' beruházási politika, a szerzett tapasztalatok átadása, a nyersanyag közös beszerzése, az értékesítés irányítása, a termékek minőségének javítása a főosztályok terjedelmes hatáskörének csak egy részét képezik, és ezt még jobban el kellene mélyíteni. A főosztályoknak ezen tevékenysége nélkül a nemzeti vállaiatok, vagy legalábbis ezek túlnyomó része nem tud meglenni. Hogy a főosztályok tevékenységének ezt a részét meg lehessen erősíteni, ki kellene hatáskörükből küszöbölni mindent, ami a kitűzött érdekek szempontjából ellentétekhez vezethet. De ebben az esetben a főosztályok elveszítik az irányító szervek jellegét, inkább vállalati szervezetekké válnak és helyük már nem a minisztériumok keretein belül lesz, hanem még közelebb kell őket hozni a vállalatokhoz. Az ilyen vállalatok fölé rendelt szervek, amelyek magasabb szempontból tekintenék a nemzeti vállalatok tevékenységét nemcsak a vállalatoknak és a vállalatok dolgozóinak szorosan körülhatárolt érdekeit tartanák szem előtt, hanem' gondoskodnának a vállalat technikai felszereléséről, fejlesztéséről, jó minőségű termékek biztosításáról, az anyagellátásról és értékesítésrö

1, esetleg segítenének a vállalatoknak e feladatok biztosításában, úgyhogy nagy mértékben hozzájárulnának a vállalat termeléséhez és fejlődéséhez is. De szükséges lenne, hogy munkájukat kezdeményezően és rugalmasan végezzék, ne legyenek csupán irányító szervik, ne végezzenek csak hivatalos munkát. Dr. Gottlieb J. TAPASZTALATOK A NAGYKAľOSI JÁRÁSBÓL Noha a napokban bőven kijut a munkából, soha nem esett a nagykaposi járásban annyi szó a mezőgazdaság fejlesztéséről, mint éppen ma. A szövetkezeteken kívül levők komoly válaszúton állanak. A nagyüzemi gazdálkodás . eredményei kézzelfoghatóan igazolják A KÖZÖS GAZDÁLKODÁS NAGY JÖVŐJÉT Az egyéni gazdálkodóknak látniuk kell, hogy elérkezett az idő a választásra. Dönteni kell: maradnak-e még egy évet a kevés hasznot hajtó egyéni gazdálkodás mellett, vagy rátérnek a jobbléthez vezető útra, a szövetkezeti gazdálkodásra? A szövetkezeti gazdálkodás térhódítását ékesen igazolják az EFSZ-be nap nap után jelentkező kis- és középparasztok. A prešovi kerületben például csak az utóbbi hetek alatt TÖBB MINT 2000 FÖLDMŰVES VÁLASZTOTTA A SZÖVETKEZETET. Miért? Mert meggyőződtek róla, hogy a többtermelésnek és boldogulásuknak ez az egyedüli útja. Ha jól széjjelnézünk a nagykaposi járásban, itt is, mint más járásokban, kétségtelenül meggyőződhetünk a nagyüzemi qazdálkodás előnyeiről. An nak ellenére, hogy a járás Í6 EFSZ-e néhány kivételével kicsiny, kezdő, termelési és pénzügyi eredményeik mégis jóval túlszárnyalják az egyénileg gazdálkodókét. Például az idei aratásnál is beigazolódott, hogy gyorsan és veszteség nélkül csakis a szövetkezetek képesek elvégezni az aratást. Míg egyes szövetkezetek — mint például a budaházi és mások — még az esők beállta előtt learattak, addig az egyénileg gazdálkodók alig 50 százalékban végezték el az aratást. De nemcsak a munkában, hanem a terméshozamok i ban is JÓVAL FELÜLMÚLJÁK AZ EGYÉNILEG GAZDÁLKODÓKAT Az iskei szövetkezet nemrég alakult s az első közös aratás máris komoly eredményekről ad számot. Hornyáfk János örö.nmel mondja el, hogy tavaszi árpából három hektáron 100 mázsát termeltek. Ez az eredmény Iskében eddig ismeretlen voltamért a múltban az a nézet honosodott meg, hogy az iskei talaj nem alkalmas az árpatermelésre. Sőt az egyéni gazdálkodók sohasem tudtak többet elérni egy hektárról, mint 15 mázsát. íme, a szövetkezet itt is bebizonyította, hogy nihcs lehetetlen. Ilyen és hasonló eredményeket igen sokat lehetne itt felsorolni, amelyek mind a nagybani gazdálkodás előnyeit bizonyítják. De ha már itt tartunk, nézzük meg a járás szövetkezeteit másik oldalukról is. Milyen orvoslásra van szükség, s mik azok a fogyatékosságok, amelyek kiküszöbölése után a földműve-' sek nagyobb számban tömörülnének a szövetkezetekbe? Az első komoly hiba az állattenyész-' tésben mutatkozik. A törzsállomány feltöltése mellett igen nagy arányta* lanság mutatkozik az állatok hasznossága körül. Van a járásban olyan szövetkezet, ahol az egy -hektár mezőgazdasági területre eső jövedelem az állattenyésztésből eléri, az 1500 koronát is, ugyanakkor vannak olyanok is, ahol alig több. mint 300 korona. NEM HELYEZTEK KELLŐ SÜLYT A HASZNOSSÁG SZERINTI JUTALMAZÁS BEVEZETÉSÉRE. Úgyszintén alacsony színvonalon áll Ml agro- és zootechnikai tudás. S nem kevesebb hiányosság mutatkozik a gépesítés tökéletesítésében. Sokat fékezi az állattenyésztés fokozottabb fellenn dülését a gazdasági épületek tervszerűtlen építése is. Előfordul, sőt nem is egy esetben (példa a ruszkai EFSZ), hogy az új istállóban már egy éve benn vannak az állatok s az építkeaés még mindig nincsen befejezve. Mindez arra figyelmeztet, hogy a JNB-nafc konkrétabb segítségben kell részesítenie a szövetkezeteket mind a szakkáderek nevelésében, mind más gazda-< sági vonalon. De ha már a fogyatékosságokról beszélünk, ne haligassunk aí semmit. A járás 16 szövetkezetéből hat szövetkezet műveli meg a mezőgazdasági terület 80 százalékát a megfelelő taglétszámmal. Ez annyit jelent, hogy míg a nagyobbak több földterülettel, több munkaerővel rendelkeznek — ami nagyban fokozza a termelési eredményeket —, addig a kisebbek legtöbbjében munkaerőhiány van, ami károsan befolyásolja a hektárhozamok növelését s így ezek a szövetkezetek gazdaságilag is sokkal gyengébbek. Mi itt a tennivaló? Előtérbe kell helyezni A KIS SZÖVETKEZETEK TAGLÉTSZÁMÁNAK BŐVÍTÉSÉT ÉS GAZDASÁGI MEGERŐSÍTÉSÉT Ez a megoldása a kis szövetkezetek felvirágoztatásának. MirMen fogyatékosság ellenére is a szövetkezetek félévi mérlege s az előrelátható eredmények azt mutatják, hogy az ez évi hektárhozamok jobbak lesznek, mint az elmúlt években. Járási méretben 19 korona a munkaegy-' ség tervezett pénzbeli értéke. Ez az ösSzeg előrelátljatól^g nem lesz meg, de lö-koronára számítanak. * Most, amikor a nagykaposi járásban is széleskörű agitációs munka folyik a parasztságnak szövetkezetekbe való megnyerésére, igen fontos, hogy ne tévesszük szem elől azokat a fontos teendőket, melyek mind ez ideig nem valósultak meg, s amelyek megvalósítása után virágzóvá válik valamennyi szövetkezet. —ki— A mezőgazdasági termelés és begyűjtés 1958. évi állami tervének kidolgozásához kiadott irányelvek alapján valamennyi EFSZ még július havában kidolgozza a vetésterületek és a gazdasági állatállomány tervének javaslatát. Ezt a tervjavaslatot megtárgyalják a mezőgazdasági osztályokon és az EFSZ-ek taggyűlésein és főmutatóit megbírálás céljából elküldik a járási nemzeti bizottság tanácsának mezőgazdasági osztályára. A nádszegi EFSZ vezetősége a Szlovák Tervhivatal, valamint a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal dolgozóinak segítségével néhány nappal ezelőtt megkezdte az 1958. évi terv kidolgozását, mégpedig az áilami terv feladatai és a kötelező állami beadási normák alapján, amelyeket a Galántai Járási Nemzeti Bizottságtól kaptak, valamint a feldolgozó üzemekkel kötött szerződések és az EFSZ-ek 1960ig szóló távlati terve alapján. A tervjavaslat összeállítása előtt gondosan elemezték a szövetkezet eddigi gazdálkodását. A mezőgazdasági termelés tervének egyszerűsített kidolgozása alapján a szövetkezetek csak néhány termelési feladatot kapnak. A növényi és állattenyésztési termelés feladatainak többségét a szövetkezet állapítja meg a kötelező beadási normák és az EFSZ saját szükségletei alapján. Ez a körülmény növeli az EFSZ tervezési munkáinak méreteit és fokozott felelősséget követel meg a tervek kidolgozásában az EFSZ-ek és a járási nemzeti bizottságok részéről, különösen az agronómus és zootechnikai szolgálattól, amelyet hatásosan be kell kapcsolni e tervek kidolgozásába. A nádszegi szövetkezet megkezdte az 1958. évi mezőgazdasági termelési terv kidolgozását A fő alapok Az 1958-as évre szóló terv összeállítása előtt Nádszegen a következő alapokat gyűjtötték össze: Az állami tervnek a járási nemzeti bizottság által 1958-as évre kitűzött feladatait, az 1958. évi állami kötele0

J sző 1957. július 27. ző beadási normákat, az 1957. évi termelési tervet, az 1955. és 1956. évek kimutatásait, a félévi zárlat adatait, a feldolgozó üzemekkel kötött három éves szerződéseket (kontraktációk) és az EFSZ-ek távlati terveit. Először is ellenőrizték a szántóföldekről szóló adatokat a helyi nemzeti bizottság rendelkezésre "Siló nyilvántartás lapja alapián.A szövetkezet egész földterülete az EFSZ nyilvántartása alapján nem egyezett a helyi nemzeti bizottságon levő nyilvántartási lappal. A szövetkezetekben tudják, milyen fontos és szükséges a

1 szántóföld területe bővítése a termelés hatékonyságának fokozása céljából, ezért az 1958-ban húsz hektár kevéssé hasznos legelőt szántanak fel a vetés alá. A felszántásra alkalmas legelők területét gondosan megvizsgálták, hogy a legelők feltörésénél ne kövessen el az EFSZ hibát, hanem biztosítsa a takarmánytermelés növelését az állattenyésztés számára, főleg a tervezett szarvasmarhaállomány növelésének céljából. A jövő évi beadás A szántó- és mezőgazdasági földterület megállapítása után ki kellett számítani a jövő évi kötelező beadások mennyiségét. Ehhez viszont meg kellett állapítani az egyes termények kötelező állami beadása megállapításánál mérvadó földterületet (olyan bo• nyolult számításról van szó, melyet ajánlatos a járási nemzeti bizottság begyűjtési és földmüvelésügyi osztályával karöltve elvégezni). Az egyes ipari növényfajták, zöldségfélék, magszaporító vetésterületeinek előzetes kiszámítása, a munkaerőkkel nem biztosított föld átvétele és a szántóföldterület bővítése stb. alapján az 1958. évi állami beadások a következőképpen alakulnak: Fajta Egy hektár utáni Összmennyiség norma Búza 209 kg 2134 mázsa Rozs 20 204 Árpa 197 2 011 Kukorica 79 806 Burgonya 46 470 Széna 13 171 Sertéshús 50 642 Marhahús 32 411 Tej 149 liter 191374 liter Tojás 91 darab 110 551 darab Gyapjúból nem írnak elő kötelező beadást. A beadások felsorolása azért volt szükséges, mert a vetési terv összeállításánál biztosítaniok kellett á termeléssel az állami beadásokat, a következő évre szükséges vetőmagmennyiséget, a munkaegységek jutalmazását, az állami begyűjtést és az EFSZ állattenyésztési termeléséhez szükséges takarmányféléket. Az állattenyésztési termelés feladatai Ezután megkezdték az állattenyésztési termelés 1958. évi feladatainak meghatározását és a takarmányszükséglet kiszámítását. A szövetkezetben a távlati tervvel és a tehenek átlagos tejhozamával összhangban a tehenek 1958. évi átlagos tejhozamát 1920 literben állapították meg. Továbbá megállapították a marhahústermelés egész mennyiségét, a bárányhústermelést (444 mázsa juhhúst várnak), a sertéshústermelést (1028 mázsa) és az állatok hasznosságának többi mutatószámait. A szövetkezet egész helyzetének értékelése után megállapították, hogy lényegesen növelni tudják (a jelenlegi állapottal szemben) a sertéshús-termelést, ami az állami felvásárlás keretében történő beadásokban tükröződik. Az egész takarmányszükségletet saját termelésükből kell fedezniök. A szemestakarmányok bizonyos mennyiségét a nádszegi EFSZ közalapokból kapja, mégpedig a szerződésben lekötött sertéseknek begyűjtés céljaira Mutatószám Kötelező beadások q Állami begyűjtés Vetőmag Biztosítási és szociális alap A tagoknak munkaegységekre Ocsú takarmányozásra Egyéb kiadások Szükséglet összesen Átlagos hektárhozam A szükséges vetésterület hektárban Ezenkívül vetnek még húsz hektáron 490 mázsa zábot, kizárólag állattenyésztési termelés céljaira. Természetes, hogy az említett területek nagyságára nem jöttek rá mindjárt az első számításoknál. Az egyes növényfajták vetésének pontos meghatározását egyrészt a takarmánymérleg szükségleteinek alapján, másrészt az egyes növényeknek a vetési eljárásban való alkalmas elhelyezésének felülvizsgálása után végezték el. Gondosan megvizsgálták negyven hektár téli keverék alkalmas elhelyezését és negyven hektár tarlótakarmány elhelyezését. Etéren főként Juhos Devaló beadásáért és szerződéses alapon végzett szarvasmarha hizlalásért, továbbá melaszt kap a leadott cukorrépa után és korpát a szerződéses beadáson kívül leadott tej után. Az egész takarmányszükséglet megállapítása után kiszámították, hogy a növénytermesztés milyen mértékben képes fedezni ezeket a követelményeket. Itt a vetési területekből és hektárhozamokból indultak ki. Sok mindenre rájöttek Kitűnt, hogy a szövetkezeti tagoknak bővíteniök kell a szántóföldeken termelt takarmányfélék területét, különösen az évelő takarmányok vetésterületét. Ezt már több éves vetéssel kellő mértékben biztosították. Ilyen módon jutottak a takarmánynövények vetésterületeihez. A búza, rozs, árpa, kukorica és burgonya vetését a következőkben határozzák meg: Búza Rozs Árpa co o "C o 3 iá ca >> C o ai u, 3 m 2134 204 2011 806 470 406 23 — — 430 <600 60 360 180 975 50 10 50 100 — J400 340 1020 — 1360 300 — 951 5476 2665 6890 637 4392 6562 5900 26 24,5 24 34 147,5 265 26 183 193 40 zső, az EFSZ agronómusa érvényesítette tapasztalatait. Növelik az állatok hasznosságát A szövetkezet bővített vezetőségi ülésén a tagok igen alaposan foglalkoztak az 1958. évi tervjavaslattal és rámutattak több komoly fogyatékosságra, amelyeket ez idén és jövőre ki kell küszöbölniök. Elsősorbán arról van szó, hogy biztosítsák az üszők átvezetését a tehénállományba, ami jelenleg a szövetkezetben nem kielégítő.