Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-20 / 200. szám, szombat

Fogadás Ho Si Minhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének tiszteletére Antonín Zápotocký köztársasági elnök csütörtökön, július 18-án Ho Si Minhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének tiszteletére a prá­gai Vár reprezentációs helyiségeiben fogadást rendezett. A fogadáson jelent voltak: Hoang Van Hoan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja, Hoang Minh Giam, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kulturálisügyi minisztere, Pharft Ngoc Thach, a Vietnami Demokratikus Köztársaság egészségügyminiszterének helyettese és Nguyen Thanh Ha, a Vietnami Demokratikus Köztársaság csehszlovákiai rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete. Az esten jelen voltak a párt és kormány képviselői: R. Barák, Z. Fierlinger, V. Kopecký, A. Novotný, V. Široký és O. Šimúiíek. Továbbá jelen vokak O. Černík és B. Köhler, a CSKP KB titkárai, dr. E. Šlechta és dr. J. Plojhar miniszterek, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, V. Dávid külügyminiszter, a kormány további tagjai, a nemzetgyűlés szűkebbkörü elnökségének tagjai, a miniszterhelyettesek, a csehszlovák néphadsereg tábornoki kara, a Nem­zeti Front szervezeteinek és a központi hivataloknak képviselői. A vendégek között voltak az érdemrendek viselői, az üzemek, EFSZ-ek, gép- és traktorállomások kitüntetett dolgozói, nemzeti művészek és állam­díjasok, valamint politikai, gazdasági és közéletünk képviselői. Továbbá jelen volt a belga képviselők csoportja C. Huysmansnak, a belga képviselőház elnökének vezetésével. Az esten jelen voltak a prágai diplomáciai testület tagjai is. Az est folyamán, amely nagyon szívélyes és baráti légkörben folyt, A. Zá­potocký és Ho Si Minh beszédeket mondtak. Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszédében a következőket mondta: „Tisztelt elpök elvtárs! Tisztelt elv­társak és kedves vendégeink! Szívélyesen üdvözlöm körünkben Ho Si Minh elvtársat, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság elnökét, kedves vendégünket és kíséretének tagjait. A csehszlovák nép örömmel üdvözli ezt a látogatást, mivel alkalmat nyújt arra, hogy kimutassa a vietnami nép hősi harca iránti rokonszenvét, melyet a külföldi és belföldi kizsákmányoló reakció 'elnyomása alól való felszaba­dulásáért folytatott. A vietnami nép­nek a szabadságért és függetlenségért vívott harca jelentőségével túlhaladta az ország határait, és az ázsiai, vala­mint az afrikai nemzeteknek a régi, korhadó gyarmati rendszer ellen foly­tatott kiterjedt harcának részét képez­te. E harc győzedelmes befejezése új és jelentős bizonyítéka volt annak, hogy az elnyomott nemzeteknek az impe­rializmus igájából való felszabadítása folyamata feltartóztathatatlan. Ebben Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke Bratislavában (Folytatás az 1. oldalról) Ho Si Minh, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság elnökének üdvözlő beszédét gyakran szakította félbe a taps. Igen helyeselte Csehszlovákiában a nemzetiségi kérdés megoldását, amely a Szovjetunióhoz hasonlóan, példa a többi nemzet számára. Ho Sí Minh elnök csodálatának és örömének adott kifejezést Szlovákia gyorsan fejlődő ipara és gazdasága láttára és a szlovák dolgozó nép egyre emelkedő életszínvonala fölött. „Mindezeket a sikereket — mondotta — a nemzetisé­gi politika helyes megoldása, a cse­hek és szlovákok testvéri egysége és együttműködése tette lehetővé, s az, hogy a népet a kommunista párt ve­zeti a boldog, szocialista jövő felé. Beszédének befejező részében Ho Si Minh elnök további sikereket kívánt Szlovákia népének . a szocializmus épí­tésében és kifejÁte meggyőződését, hogy Csehszlováki" és a Vietnami De-; mokratikus Köztársaság nemzetei kö­zötti szövetség tovább fejlődik és szi­lárdul. Utána František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke ismertette Ho Si Minh és kísérete előtt a szlovák nemzeti szervek fejlődését, küldetését és a Szlovák Nemzeti Tanács, vala­Ho SI Minh, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elnöke bratislavai látogatása során kíséretével, valamint Szlovákia politikai és közéleti képvi­selőivel együtt pénteken délelőtt meg­látogatta a bratislavai Béke Üzem dolgozóit. Az üzem bejárata előtt a becses vendégeket a dolgozók és CSISZ-tagok várták és virágcsokrokkal ajándékoz­ták meg. A zászlókkal és „Üdvözöljük, kedves Ho Si Minh elvtárs" vietnami felírású transzparenssel ünnepélyesen feldíszített csarnokban a hős vietnami nép képviselőit a dolgozók százai vár­ták, akik a vendégeket lelkes ováció­ban részesítették. Az üzem igazgatója üdvözlő beszéde után a jelenlevők szívélyes tapssal fogadták Ho Si Minh elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének szavait, aki tolmácsolta a vietnami nép testvéri üdvözleteit. Utána a vendégek meg­tekintették az üzemet, ahol a mun­kások szívélyes tapssal és üdvözléssel fogadták őket. Az üzem megtekintése után a dolgo­zók az előcsarnokban elbúcsúztak ked­ves vendégeiktől és az SZLKP üzemi bizottságának, valamint az FSZM üze­mi szervezetének képviselői emlék­tárgyakat ajándékoztak Ho Si Minh el­nöknek. A dolgozók sorfala között, „Éljen a vietnami és csehszlovák nép barátsá­ga", „Éljen a béke" jelszavak han­goztatása és szűnni nem akaró taps közepette hagyták el a vendégek az üzemet. * * * Ho Sl Minhnek, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság elnökének tiszte­letére František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke pénteken, jú­lius 19-én a bratislavai Carlton szál­lóban ünnepi ebédet adott. Az ebéden, amely szívélyes baráti légkörben folyt, részt vettek azok a személyek, akik a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökét szlovákiai tartózkodása alatt kísérték, továbbá az SZLKP KB, a szlo­vák nemzeti szervek, a Szlovák Nem­zeti Front pártjainak és szerveinek képviselői, valamint más közéleti té­nyezők. Jelen voltak a bratislavai kon­zuli testület tagjai is. Az ünnepi ebéden a Vietnami De­mokratikus Köztársaság és Csehszlo­vákia népe barátságára köszöntőket mondtak František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Ho Si Minh, az értelemben a vietnami nép győzel­mének nemzetközi, sőt történelmi je­lentősége van, mert megerősítette az egész világon a nemzetfelszabadító mozgalom fejlődését. Büszkék vagyunk azokra a sikerekre, amelyeket a Vietnami Demokratikus Köztársaság fennállásának aránylag rövid ideje alatt bel- és külpolitikájá­ban nehéz körülmények között elért. Tisztelt elnök, elvtárs, tisztelt ven­dégeink! Céljaink és feladataink közö­sek éppúgy, mint a múltban közös volt függetlenségi és szabadságharcunk. Hiábavalók ellenségeink törekvései, hogy szétválasszanak bennünket és le­térítsenek a megkezdett útról. Nemze­teink törhetetlen barátságában, a szo­cialista országok nagy családjának egy­ségében van az a hatalmas erő, amely képes biztosítani a világbékét. Vietnam és Csehszlovákia népe sikerrel épít­heti új életét, hála a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság vezetése alatt ál­ló szocialista országok nagy táborához való tartozásának. Az országaink közötti kölcsönös kap­csolatokat még nemrégen a viétnami intervenciós háború is akadályozta. De ennek ellenére megelégedéssel ál­lapithatjuk meg, hogy 1954-től az egyenjogúság, a kölcsönös tisztelet­bentartás és a proletár nemzetköziség elvein alapuló együttműködésünk je­lentős sikereket ér el mind a politikai, mind a gazdasági és kultúrális kapcso­latok szakaszán. Mindkét ország érde­ke e kapcsolatok továbbfejlesztése, el­mélyítése és szilárdítása. Engedjék meg, drága barátim, hogy poharamat a Vietnami Demokratikus Köztársaság további sikereire és fel­virágzására, állandó barátságunkra és szövetségünkre emeljem és ürítsem. Kedves vendégünknek, Ho Si Minh elv­társnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének és kísérete tag­jainak egészségére. Szilárdítsa meg e látogatás még job­ban a nagy szocialista család nemze­teinek egységét, barátságát és együtt­működését! Ho Si Minh, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elnöke beszédében ezeket mondotta: „Tisztelt elnök elvtárs, tisztelt elv­társak, barátaim! Nagyon boldoggá tett és megha­tott bennünket az a fcorró testvéri fogadtatás, amelyben a testvéri Cseh­,„ . . _ . ... „-„.x - i Szlovákiában tett első látogatásunk a Vietnam. Demokratikus Koztarsasag alkaImäból része sültünk Antonín Zá­elnoke, Vaclav Kopecky miniszterei- pot^ký köztársasági elnök elvtárs, a nökhelyettes és Karol Bacílek, az pärt és* ^kormány képviselői s az SZLKP KB első titkára. egész csehszlovák nép részéről. %£tt a fiéfifíCÍ mint az elnökség munkáját. z elmúlt hónapok eseményei . kapcsán — s itt elsősorban a magy rországi ék a lengyelországi eseményekre gondolunk — sok em­berben felmerült a párt és a töme­gek, a párt és pártonkívüliek közötti kapcsolat kérdése. Felmerült ez a kérdés annál is inkább, mivel rend­szerünk ellenségei támadásaik fő tü­zét e kapcsolatok szétrobbantására irányították és irányítják még ma is. Ellenségeink minden ez irányú tény­kedése tudatos és célratörő: megin­gatni a pártonkívüliek százezreinek és millióinak a párt politikájába ve­tett hitét és bizalmát, kételyeket és bizalmatlanságot ébreszteni s lejárat­ni a kommunista párt tekintélyét, vezető szerepét, végső soron pedig megfosztani a dolgozó népet irányító és vezető erejétől, a kommunista párttól. És hogy a reakció ez irányú ténykedése mivé fejlődhet, milyen rettentően súlyos következményekkel járhat, ha éket sikerül vernie a párt és a tömegek közé, azt legszembetű­nőbben éppen a magyarországi ese-, mények, a magyar ellenforradalom kirobbantásának a lehetősége, illetve ténye bizonyítja. Számunkra, cseh­szlovákiai magyar dolgozók számára pedig a magyarországi eseményekből az ez irányú tanulságot levonni annál is fontosabb, mivel mi — többek kö­zött a Csehszlovákiába járt magyar­országi lapok és újságok által és ré­vén — mindenkinél jobban közvetlen tanúi és szemlélői voltunk annak az egész folyamatnak, hogyan verte szét a reakció a párt és a tömegek kap­csolatát, hogyan változtatta át a bi­falmat bizalmatlansággá, felhasználva erre a legparányibb lehetőséget is. Nem lehet most e cikk célja, hogy kimerítő választ adjon, a párt és a tómígek közötti kapcsolat minden ez irányú kérdésére. Csupán arra szo­rítkozunk, hogy azokat a kérdéseket tegyük vizsgálat tárgyává, amelyeket ezzel kapcsolatban a legutóbbi hóna­pok eseményei fölvetettek, s amelye­ket kellő magyarázat nélkül hagyni súlyos hiba volna. i az, amit az emberekkel — kommunistákkal és pártonkí­vüliekkel egyaránt — elsősorban is meg kell értetnünk? Azt, hogy a párt nem öncélú szervezet és hogy nin­csenek öncélú törekvései. Egészen egyszerűen megmondva: a kommu­nista párt nem azért döntötte meg a kapitalizmust és tűzte ki program­Országainkat több ezer kilométer választja el, de ,4gyek vagyunk a kö­zös eszmékben, a közös célokban, a szocializmusért és tartós békéért ví­vott harcban." Mindkét ország a szo­cialista államok nagy családjának tagja, melyet a Szovjetunió és a népi Kina vezet a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt. Az indokínai béke megújítása után népünk Észak-Vietnamban nagy igye­kezettel dolgozik a népgazdaság új­jáépítésén és a genfi egyezmény alapján harcol az ország békés útcm való egyesítéséért. E harcunkban tá­mogat bennünket az önök pártja, kormánya és az egész csehszlovák nép, valamint a többi testvéri ország népe. A közelmúltban a testvéri cseh­szlovák nép nagy segítséget nyújtott nekünk mind gazdasági, mind kultu­rális téren. Ez alkalomból a vietnami nép, a párt és kormány nevében köszöne­tünket fejezem ki az önök pártjának, kormányának és az egész testvéri csehszlovák népnek. A csehszlovák kormányküldöttség vietnami látogatása Viliam Široký elvtárs vezetésével még jobban meg­szilárdította az országaink közötti mély barátságot. Vietnam népe nagyon örül a cseh­szlovák nép sikereinek, amelyeket hazájában a szocializmus építésében elért. Még egyszer köszönöm Antonín Zápotocký köztársasági elnök elv­társnak, a pártnak, a kormánynak és az egész testvéri csehszlovák népnek a forró baráti fogadtátást. Szilárduljon még jobban a Szov­jetunió és a népi Kína vezette szo­cialista tábor országainak szövetsége! Éljen a tartós világbéke! Antonín Zápotocký elnök elvtárs­nak, a csehszlovák nép szeretett ve­zetőjének, a vietnami nép drága ba­rátjának egészségére, az összes je­lenlévő elvtársak egészségére emelem poharam! ŰJ SZÓ 195?. július 20. jául a szocializmus felépítését, hogy csupán a párt tagjai, a kommunisták jussanak különféle előnyökhöz. Nem azért sajátítottuk ki a nagybirtoko­kat, hogy a földet a kommunisták egymás között szétosszák. Nem azért létesítettünk gépállomási rendszert, hogy traktort csak kommunisták ve­hessenek igénybe. Nem azért államo­sítottuk a bányákat, az üzemeket, a bankokat és a kereskedelmet, hogy ezek haszna és jövedelme csupán a kommunisták jólétét szolgálja. Nem azért szállítjuk le a kiskereskedelmi árakat, hogy a kommunisták olcsób­ban és jobban élhessenek. Nem és nem, mivel mindaz, ami történt és történni fog, a szocializmus megte­remtésének minden eredménye az egész dolgozó nép javát és boldogu­lását szolgálja. Nem csupán a párt tagjaiét, még csak nem is egy társa­dalmi rétegét, hanem az egész népét, mindenkiét, aki magáénak vallja a szocializmus gondolatát, s aki bol­dogulását saját két keze munkájá­ban, nem pedig mások kizsákmányolá­sában látja. Ám az, hogy a párt programja, célkitűzései, a munka és az ország minden gazdaságának eredményei az egész nép javát szolgálják, az érem­nek csak az egyik oldala. Az érem másik oldala: a párt programját, cél­kitűzéseit — amelyeknek atonosoknak kell lenniök a nép érdekeivel és cél­kitűzéseivel — a nép, a dolgozó em­berek milliói váltják valóra. A párt tagjainak, a kommunistáknak ebben az élen kell járniok, vállalniok kell a dolog nehezebbik részét, ám a dön­tő tényező mégis a nép, az emberek millióinak a munkája. A társadalom, a nép döntő többségének akarata, cselekvése és munkája nélkül a szo­cializmus, az új társadalmi és gaz­dasági rendszer megteremtése jelen­tős mértékben utópia volna. Csupán az egész nép képes arra, hqgy egy elavult, régi társadalmi rendszert megdöntsön és helyébe újat teremt­sen. A párt programját és célkitű­zéseit valósággá változtatni, szocia­lizmust építeni csak együtt a néppel lehet. Mindezek után viszont szükség­szerűen vetődik fel a kérdés — mint­ahogy sokan fel is vetik, mások, el­lenségeink pedig tudatosan félrema­gyarázzák —, hogyha a párt prog­ramja, célkitűzései valóra váltásában a néppel együtt kénytelen menni, akkor hogyan, mi módon érvényesül és jut kifejezésre élcsapat jellege és vezető szerepe. Ha együtt a néppel, akkor mi az, ami biztosítja és meg­adja a vezető szerepet? A társa­dalmi és gazdasági élet objektív tör­vényeinek az ismerete és az ebből eredő tudatosság! A párt politikájá­ban, programjában és célkitűzéseiben nem bízhatja magát a véletlenekre és az ösztönösségre, nem lehet a fejlődés szemlélője és regisztrálója, hanem éppen ellenkezőleg, annak irányitójává kell válnia. Együtt a néppel, — sem­miesetre sem jelenti és nem is jelent­heti, hogy a párt a nép uszályává válik, vagy, hogy a legkisebb ellen­állás esetén az árral úszik. Éppen ellenkezőleg, a párt vezető szerepé­nek és ugyanakkor annak a körül­ménynek, hogy: együtt a néppel, ab­ban kell megnyilvánulnia, hogy ké­pe* legyen az árnak megfelelő irányt szabni, képes legyen megkülönböz­tetni, hogy a nép hangulatában, tö­rekvéseiben és követeléseiben a ha­ladót az idejét múlttól, az elmara­dottól és a haladót, a reálist az egész nép törekvésévé és ügyévé tegye. Meggyőzni és megnyerni az emberek millióit a haladó, az egész nép javát szolgáló törekvéseknek, — ebben mu­tatkozik meg és Így érvényesül pár­tunk vezető szerepe és jut kifeje­zésre az, hogy programja, célkitűzé­sei és egész politikája a nép politi­kája s az csak együtt a néppel vált­ható valóra. z eddig elmondottakhoz kap­csolódik szorosan a következő gondolat. Az elmúlt hónapok során, sőt már az SZKP XX. kongresszusát követően sok vita és szóbeszéd tár­gyát, a pártellenes elemeknek pedig támadásaik célpontját képezték az úgynevezett „adminisztratív módsze­rek". Ezzel kapcsolatban mit kell el­sősorban is megmondanunk? Azt, hogy pártunk fő vonásaiban és alap­jaiban sohasem tévesztette szem elől és sohasem tért el a pártmunka módszerének lényegétől, a felvilá­gosítástól és a meggyőzéstől. Ez per­sze nem jelenti azt, hogy ezen . a té­ren nem történtek hibák. Történtek. Egyeseknél az érvelő, a meggyőző szót felváltotta az utasítás, az ellent­mondást nem tűrő rendelkezés, ami viszont teljesen idegen és össze­egyeztethetetlen pártunk munkamód­szereivel, összeegyeztethetetlen a párt és a tömegek közötti kapcsolat­tal. Ám közismert, hogy pártunk Központi Bizottságának 1953. szep­temberi ülése mily élesen és hatá­rozottan lépett fel a pártmunkában előfordult helytelen módszerek el­len és nyomatékkal hangsúlyozta és hangsúlyozza az ez év júniusi ülésé­nek beszámolójában és határozatá­ban is, hogy a pártmunka alapja és gerince az emberek körében végzett politikai nevelőmunka, a felvilágo­sítás és a meggyőzés. I rtv e mit tapasztalunk a valóban W helytálló, szükséges és be­csületes kritikai megnyilatkozások mellett? Azt, hogy akadnak emberek, akik a helytelen adminisztratív mód­szesek elleni harc ürügyén — s te­gyük hozzá rögtön, hogy igen rafi­nált módon — támadást intéznek a párt hatalmi pozíciói, az állami és gazdasági, valamint a kulturális életben betöltött vezető szerepe el­len. Lehetetlen észre nem venni az adminisztratív módszerek elleni szí­vós propagandában és támadásban azt, hogy ez már a párt irányító és szervező tevékenysége ellen, életünk minden szakaszán betöltött vezető szerepe és végső soron a népi ha­talom ellen irányul. Mert mi más törekvésük és céljuk lehet azoknak, akiknek elképzelései szerint a párt ténykedését csupán eszmei térre, a marxizmus propagálására kellene korlátozni? Mi más lenne ez, mint az, hogy a párt mondjon le cselekvési jogáról. Mivé degradálná ez a pártot? Holmi ismeretterjesztő társulattá, amelynek az volna a feladata, hogy az emberek között propagálja a mar­xizmust, a szocializmus gondolatát, ám csak propagálná, de a tényleges hatalmat más gyakorolná. Elfogadha­tó ez? Egyáltalán nem és a leghatá­rozottabban elutasítjuk az efajta el­méleteket és törekvéseket, s a párt, a nép hatalmi pozícióiból egy jottá­nyit sem adunk fel senki kedvéért sem. Persze azt is meg kell rögtön mon­danunk, hogy súlyosan téved az, aki ellentmondásokat keres az eddig el­mondottak között, aki ellentéteket vél felfedezni aközött, amikor azt mond­juk, hogy a pártmunka gerince • és alapja a felvilágosítás és a meggyő­zés és aközött, amikor azt mondjuk, hogy a párt nem mondhat le a cse­C. Huysmans A. Zápotocký köztársasági elnöknél Antonín Zápotocký köztársasági el­nök csütörtökön, július 18-án baráti látogatáson fogadta Camil Huysmanst, a belga képviselőház elnökét, aki e napokban a nemzetgyűlés meghívására a belga képviselők csoportjával Cseh­szlovákiában tartózkodik. A fogadáson jelen vdtt Zdének "Eléíllnjjer, a nem­zetgyűlés elnöke. (ČTK) lekvés gyakorlatáról. A párt munká­jában, politikája érvényesítésében abból indul ki, hogy ezt a politikát elfogadtassa a tömegekkel, ám cél­kitűzéseinek propagálásánál és azok elfogadtatásánál nem állhat meg. Az is a feladata, hogy ezt a politikát valósággá, anyagi erővé változtassa és politikája valóra váltásában vezető szerepét az élet minden területén biztosítsa. párt létének és munkája szün­telen tökéletesítésének élte­tő eleme tevékenységének legszigo­rúbb önkritikus vizsgálata. De épp ily fontos és nélkülözhetetlen ez az önbírálat a párt és a nép közötti kap­csolatok ápolásában, állandó erősíté­sében is. Súlyos hiba, ha egyes kom­munisták a tévedhetetlenség pózában lépnek fel és szerepelnek a pártonkí­vüliek előtt. Nagyon téved az a kom­munista, aki úgy véli, hogy hibáinak és tévedéseinek beismerésével az em­berek előtti tekintélyéből veszít, sőt, hogy ezzel a párt vezető szerepének érvényesítését veszélyezteti. A párt egész tevékenysége éppen ennek el­lenkezőjére tanít. Mert e kérdés vizsgálatánál miből kell kiindulnunk? Abból az alapvető tényből, hogy a párt programja, célkitűzései és egész tevékenysége nem öncélú, hanem hogy mindent a népért és a néppel. Hát akkor viszont nem logikusan következik-e ebből, hogy ha a párt valamely szerve, szervezete, vagy egyes kommunisták hibát követnek el, akkor ezzel lényegében a nép ér­dekei ellen is vétenek? És ha azt mondjuk, hogy a párt célkitűzéseit csak a néppel együtt tudja valóra váltani, akkor éppúgy igaz az is, hogy e célkitűzések gyakorlati végre­hajtásában és megvalósításában elkö­vetett hibákat és tévedéseket is csak a néppel együtt lehetséges helyre­hozni. A pártszervezetek, a kommu­nisták munkájuk vizsgálatánál soha­sem téveszthetik szem elől, hogy hi­bákat mi magunk is követhetünk- és követünk el, s hogy éppen a hibák felismerése és beismerése a biztosí­téka annak, hogy munkánk állandóan javuljon és hogy mindezek révén célkitűzéseink és a valóság mindin­kább megközelítsék, fedjék egymást, néppel tűzön-vízen át — hir­dette valamikor lángoló sza­vakkal a nagy magyar forradalmár költő, Petőfi Sándor. Hisszük és ma­gunkénak valljuk e halhatatlan sza­vakat, mert éppígy hisszük és vall­juk, hogy nagyot és maradandót csak a párt vezette nép áldozatos munkája teremthet. Bátky László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom