Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)

1957-07-19 / 199. szám, péntek

ARATÁSI GONDOK Már a kora délutáni óráktól a kertek alatt ólálkodott a zivatar. Sötét, vemhes felhők úszkáltak lassan, ráérősen. Napszállta után aztán mintha éppen csak erre vártak volna, nekirugaszkodtak a lompos fellegek és pillanatok alatt átsegítették az alkonyt az éjszakába* A villám mint tekergő, tüzes ostor, hurkát hasított a felhők szürke hátán. Szinte váratlanul eredtek meg az ég csatornái. Egyik percről a másikra apró patakocskák keletkeztek az udvaron. Szennyes, sárga vízzel telt meg az útmenti árok. Igazi, bővizű, nyári zivatar... Koncz Lajossal a felsőpéli szövetkezet elnökével az eresz atá húzódunk. A félhomályban alig látom az elnököt, csak a villámfény világítja meg időnként barnára sütött arcát. Belebámul a zuhogó víztömegbe és halkan káromkodik. — ... ez már mégis csak sok. Cudar egy idö ... — Miért mérgelődik, Lajos bátyám — kérdezem csak azért, hogy mondjak valamit. — Hogy a mennyköbe ne ... a termés nagy része még lábon áll. Sohse volt ilyen termés a péli határban s most az idő... ez a rohadt idő ... — s mérgesen köp az udvar egyik bugyborékoló tócsájába. Most itt az eresz alatt állva gondolatban még egyszer végigjárom a péli határt, helyesebben mondva a szövetkezet gazdaságát. Igen, a szövetkezet gazdaságát, azt a hatszáz holdat, amelyen a régi emberek már újformán gazdálkodnak. Hatszáz hold így egyben szép kis vagyon. De mennyivel szebb volna, ha a másik hatszáz is idetartozna már. Csakhogy a péli határ másik felén még régi gazdálkodás folyik. Régi, nehéz, nem kifizetődő gazdálkodás. Az egyénileg gazdálkodók látják, tudják, legbelsőbb, legtitkosabb gondolataikban is elismerik, hogy jobb, jövedelmezőbb a közös, de azért csak várnak, gürcölnek. Elismerik, hogy évről évre előbbre jut a közös, évről évre jobban élnek a tagok, de mégis várnak. Az idén pedig rendkívülien sokat ígérő a szövetkezet határa. Szépek a kapások is. Látszik, hogy gondosan megművelték őket. Idejében, még az aratás megkezdése előtt, betakarították a szénát, a takarmányféléket. — Sonse volt m.ég ilyen rendesen megdolgozva a határunk — riaszt fel gondolataimból az elnök szava. Igazat beszél. A felsőpéli szövetkezetesek is meggyőződtek róla, hogy a szövetkezés sem hozza meg a kívánt eredményt munka, szorgalom nélkül. Hiába vannak a jó gépek, ha a szövetkezeti tagok a traktorosokkal egyetemben nem törekednek arra, hogy a földet minél jobban megműveljék. Az idén azonban már mindent megtettek, hogy szövetkezetük virágozzék és sokkal magasabb terméseredményeket érjenek el, mint az elmúlt évek során. Elhatározásukat siker koronázta. Már említettem, hogy az idén olyan sokat ígérő a határuk, amilyen eddig még sohasem volt. — De azért nem fog ki rajtunk az rossz idő — folytatja az elnök. Gondolatban újból visszarepülök a határba. Perzsel a nap, bár köröskörül viharfelhők tornyosulnak. A szövetkezet búzaföldjén járunk. Helyesebben mondva már csak a tarlón. A termést mintha lehengerelték volna, olyan volt. A puffadt kalászok a földhöz simultak. Géppel nem tudták learatni, ezért 12 pár arató vágta a dőlt búzát. Az elnök is közöttük "volt. Ott is ismerkedtünk meg. Akkor ezt mondta: — Bajosan boldogulna itt a gép, legtöbb helyen csak kaszaheggyel vághatjuk. No, de azért megbirkózunk vele. Távolabb cséplőgép zúg az árpatarión. Az elnök egészen odáig kísér. Miről is beszélt? Már emlékszem, azt mondta: „DCis-iuhái" ^Bmákaľi Népünk egészségéért Árnyas fák között, Pozsonypüspöki egykori kolostor-épületében létesítette néhány évvel ezelőtt népi államunk a tuberkulózis-betegségek elleni harc egyik központját, Szlovákia legnagyobb ttídőbetegkórházát. Külön fogászati rr.nde'ő, 12 heiységből álló laboratórium, korszerű műszerek, pompásan bfrendezett szobák, s Virsik Károly igazgató-főorvos vezetésével a legképzettebb orvosok várják itt a gyógyulásukat kereső tuberkulotikus betegeket. Ezer meg ezer kigyógyult beteg emlékezik már vissza a kórház orvosainak önfeláldozó munkájára s ezer meg ezer eqykori beteg örvendezik most egy pozsonypüspöki hírnek: Bővül a kórház, nemsokára újabb harcmezőn indulhat meg a láthatatlan ellenség elleni küzdalem. N. J. — Learattuk az őszi és tavaszi árpát is. Nyomban el is csépeljük. Közelebb kerülünk a zúgó masinához. Izzadt emberek szorgoskodnak körülötte. A cséplődob nyeli a kévéket. A gép faránál pedig telnek a zsákok. — Az őszi árpát már elcsépeltük — adja tudomásomra az elnök. — Hogy. fizetett? — Soha úgy, mint az idén. Tavaly is jó termés volt, de csak 26 mázsát arattunk hektáronként, az idén őszi árpából 28 mázsa az átlagos hektárhozam. Évről évre előbbre jutunk ... A zivatar alábbhagy. Az elnök is egyre beszédesebbé válik. így kezdi újból: — Egy szem életet sem hagyunk elveszni. Ha kell, nem 12 pár, de a kétszerese fog kaszálni. Szép ez a bizakodás, szép a tenniakarás, valamiről azonban mégis megfeledkezett az elnök. Csak a szövetkezeteseket veszi számba. Csak a kézikaszásokra épít, pedig hát ott vannak még a jó, nagy teljesítményű gépek is. Azt hiszem, helyes volna, ha a szövetkezet vezetősége a szükségnek megfelelően úgy intézné az ügyeket, hogy a gépeket lehető legjobban kihasználhassák. Miért ne lehetne megszervezni a két váltásban történő aratást? A traktorosoknak semmi kifogásuk ellene. Tovább csapong a gondolat. Az elnöknek még a tarlón mondott szava jut az eszembe: — Az idén bővíteni akarjuk a szövetkezet földterületét. Ügy gondoltuk, legalább száz hektárral . .. Koncz Lajos számítása biztosan sikerül. A jó termés, a szövetkezeti tagok jólétének állándó növekedése az egyénileg gazdálkodók szeme előtt játszódik le. Ahogy már említettem is, elismerik a közös gazdálkodás elöbbrevalóságát, de eddig várakoztak. Várakoztak, mert nem is nagyon kérdezték őket, akarnak-e szövetkezni vagy sem. Maga a szövetkezet vezetősége is úgy volt a dologgal, hogy arra vártak, majd csak meggondolják magukat az egyénileg gazdálkodók. Ez az álláspont, ez a nézet helytelen volt. A helyi pártszervezet és a szövetkezet vezetősége is az idén már szakított ezzel az állásponttal. Már most, az aratás alatt megkezdték az agitációs munkát, felkeresik az egyénileg gazdálkodókatelbeszélgetnek velük a szövetkezeti munkáról, az elért eredményekről, s iparkodnak megnyerni őket a közös gazdálkodásnak. Végre bezáródtak az'ég csatornái. Az elnök nyújtózik egyet. Lezökken az eresz alól és int, hogy kövessem. — Elugrunk egy sörre — mondja mosolyogva. Nem rossz a jó sör, de a nagypélit a legjobb akarattal sem lehet jónak nevezni. Meleg, akár az esővíz. — Látja, ilyet iszunk — mondja az elnök bosszúsan. — Van jegünk is, de rossz a pult, nem-tudjuk hűteni a sört. Ahogy a beszélgetés folyamán kiderül, a Jednota surányi vezetősége már két hete ígéri, hogy megjavítja a ' pultot. Nem nagy munkáról van itt szó, de eddig még semmi sem történt. Ügy látszik, az illetékesek elfeledkeznek róla, hogy aratás van. Elfelejtik, hogyha nem is közvetlenül, de közvetve nekik is hozzá kell járulniok az aratás sikeres lefolyásához. Nem kívánja tőlük senki, hogy kaszát fogjanak, de igenis azt akarjuk, hogy a közvetlenül rájuk háruló feladatokat becsületesen teljesítsék. Remélem, hogy ezt megértik a surányiak, s hamarosan hideg sört ihatnak majd a nagypéliek is. SZARKA ISTVÁN Brnóban júliusban a Művészek Hazában ún. „Kis árumintavásárt" tartottak, melyen kilenc min'sztérium 800 üzeme kiállította gyártmányainak színe-javát. Üvegáruból, kerámiából, textilből, bőrárúból, műszerekből és más termékekből nagyon bő választék volt. Negyvennyolcezerféle áru dicsérte dolgozóink jó munkáját. A kiállítást Bratislavában is megrendezik, mégpedig a Sokol Sokolskí-utcai termeiben július 26-tól, augusztus 2-ig. (Foto: Drábek Viktor) PELDAS FIATALOK A munkaerőtartalékok tanulói között A CSISZ üzemi, helyi, iskolai szervezetei értékes kötelezettségvállalásokat tesznek a VI. VIT tiszteletére s amint azt az eredmények mutatják, adott szavukat becsületesen betartják. Vegyük például A NYITRAI 8-AS SZÁMŰ MUNKAERÖTARTALÉKOK SZAKISKOLÁJÁT A CSISZ-szervezet munkája az utóbbi időben állandóan javul. Bizonyítja ezt az is, hogy a munka megjavítása és a terv teljesítése terén egyre szebb eredményeket mutatnak fel. Az ifjúsági találkozó tiszteletére vállalták, hogy tervüket 120 százalékra teljesítik. Nos, ha megnézzük, hogyan teljesítik vállalásukat, munkájuk elismerést vált ki belőlünk. Elismerést és dicséretet érdemelnek, mert tervüket 130 százalékra teljesítették s emellett 98—100 százalékos minőséget értek el. Ez az eredmény azonban nemcsak szorgalmas munkájuk, hanem szorgalmas tanulásuk gyümölcse is. Az iskolán nyolc technikai kört alakítottak, s az itť' végzett munka elősegíti a tanulók képességeinek fejlesztését és a fiatalok magasabb szakképzettségre tehetnek szert. A CSÍSZ-szervezet fontosnak tartja a fiatalok szakmai nevelését s ebből kifolyólag a mesterek és tanítók segítségével állandóan foglalkozik az új munkamódszerek bevezetésével. így például konferenciát rendeztek „A géppel való vakolás" címmel. S különösen ebben, a géppel való vakolás elsajátításában mutattak fel figyelemre méltó eredményeket. Figyelmük természetesen az anyagmegtakarításra is kiterjed. A sok kicsi sokra megy elv alapján minden darab téglát — hulladékot — felhasználnak a falazásnál, s ezzel egyre emelkedik a fiatalok által megtakarított érték. Ugyanakkor szükségét látják annak is, hogy a jó és követendő példákat, a bevált új munkamódszereket másoknak is át kell adni. Ezt pedig a tanítók végzik a nevelők segítségével. Erre a célra felhasználják a faliújságokat és a grafikonokat, amelyek az egyes csoportok és egyének sikereit hirdetik. Felhasználják még erre a célra — s nem is utolsósorban — a CSISZ-gyűléseket, ahol aprólékosan beszélgetnek a jó tapasztalatokról és azok alkalmazásának szükségességéről. Gyűléseken és egyéb öszszejöveteleken beszélgettek a munkából való kimaradásról s a CSISZ-sz'ervezetnek ezen a téren is sikerült javulást elérnie. A fiatalok becsületes, odaadó munkájára, munkaszeretetére Ezzel a pavilonnal bővítik ki a poľsonypuspôki kerületi kórházat. A képen látható épületben gyermekosztály lesz szeptember elsejétől. KISEBB ÖNKÖLTSÉGGEL Az üzemek dolgozói az elmúlt naDokban értékelték a termelésben kifejtett eddigi munkájukat. A legtöbb helyen tudatában vannak a gazdaságos termelés jelentőségének, a munkatermelékenység emelésének. Ezeken az összüzemi gyűléseken a dolgozók számtalan esetben a Nagy Október 40. évfordulóját köszöntő kötelezettségvállalásaikat további vállalásokkal egészítették ki. A Május 1. textilüzem dolgozói Lipt. Mikuláson, — hogy a termelés hatékonyságát emeljék — még szebb eredmények elérésére határozták el magukat. Egyik üzemrészlegük a gazdaságos termelés következetes ellenőrzésével eddig 15 803 icoronát takarított meg. A szövődében is 46 352 koronát sikerült megtakarítaniok. Ugyanakkor a jó minőség elérésére és az anyag takarékos felhasználására is nagy qondot fordítanak. Az eredmények elérésében nagy segítséget nyújt a jól megszervezett szocialista verseny, amelybe a dolgozók 91,3

u/o-a kapcsolódott be. A Glejona üzem dolgozói is felfedték mindazokat a tartalékokat, amelyek a termelés fokozását elősegítik. Kötelezettséget vállaltak, hogy tervüket 104%-ra teljesítik. Eredeti kötelezettségvállalásuk 91 ezer korona megtakarítására szólt. A munkatermelékenység növelésével most terven felül minden üzemi dolgozó 1920 Kčs-al többet fog termelni. (Tudósítónktól) vall, hogy ma már, egy fiatal sem hiányzik a munkából. A tanév alatt mindössze öt óra mulasztásuk volt. Amint hallottuk, a CSISZ-szervezet rendszeresen megtartja gyűléseit. A bizottság foglalkozik a fiatalok nevelésének kérdéseivel s minden lehetőt megtesz, hogy itt se maradjanak le. S erről a munkáról megvan az áttekintése. Többen a Fučík-jelvény megszerzésére készülődnek — a vizsgákat az iskolaév megkezdésekor tartják. Énekkaruk részt vett az Ifjúsági Alkotóversenyen. Zenekart alakítottak, mely már a választások előtti időszakban is többször fellépett. S mivel hazánk nevezetességei érdeklik a fiatalokat, „Ismerd meg hazádat" címmel Szlovákia körüli kirándulást szerveztek. Sokat, nagyon sokat jelent ez a fiatalok nevelésében. Serénykednek, s kötelességüknek eleget tesznek. Tagsági könyvüket — a CSISZ-tagok tükrét — bárki megnézheti. Rendben van az, rendesen fizetik a tagsági díjat. A szolidaritási alapra ezer koronát gyűjtöttek. Ezenkívül részt vettek a faluszépítési akcióban, segítettek a bádicei szövetI kezetnek, ott voltak a sportpálya és az internátus javításánál is. összesen több mint kétezer brigádőrát dolgoztak le, s ezzel a VIT tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat magasan túlteljesítették. » Mitsem érnének az értékes kötelezettségvállalások, ha azokat nem teljesítenék. így gondolták A BRATISLAVAI 19-es számú munkaerőtartalékok szakiskolájának növendékei is. Csak a megvalósult vállalásnak van igazán értéke. Hogy mit valósítottak meg ? — Távirati stílusban így foglalhatnánk össze: 1. Az első félévre tett kötelezettségvállalásukat, hogy a hozam és a normaórák előírt tervét 110 százalékra teljesítik — túlszárnyalták. Tervüket 129 százalékra teljesítették. • 2. A Moszkvai VIT küldöttjei számára nem nyolcszáz koronát gyűjtöttek össze, mint ahogy vállalták, hanem ezerszáznyolcvanegy koronát. 3. A CSISZ-szervezet vállalta, hogy száz fiatal megszerzi a Fučík-jelvényt. Büszkén jelentik: a Fučík-jelvényt száztizenöt fiatal szerezte meg. Ez elsősorban az olvasókörök munkájának köszönhető — jól előkészítette a fiatalokat a jelvény megszerzésére. 4. A városszépítési akció keretében a fiatalok vállalták, hogy ezer brigádőrát dolgoznak le. A valóságban 1623 órát dolgoztak le — s így kötelezettségvállalásuknak ezt a pontját is túlszárnyalták. * Igen sok jó példával szolgálhatnánk. Említsük még meg a I NIŽNÝ MEDZEVE-I 6-OS SZÁMÚ MUNKAERŐÍARTALÉKOK SZAKISKOLÁJÁT A VIT tiszteletére nyolc kollektív és 216 egyéni kötelezettségvállalást tettek a fiatalok. Tervüket 15 százalékkal teljesítették túl. A tanulőotthon környékén majd tízezer korona értékben végeztek brigádmunkát. A fesztivál-sportjelvényt 124-en szerezték meg. A fásítási munkákba is bekapcsolódtak: 48 500 facsemetét üttettek ki s az így szerzett összegből tánccsoportjuknak ruhát vettek. Példás fiatalok! A CSISZ többi szervezetei is példát vehetnek róluk. 0v> / i