Új Szó, 1957. július (10. évfolyam, 181-211.szám)
1957-07-17 / 197. szám, szerda
EGY MINDENKIERT - MINDENKI EGYERT N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde a plzeňi manifesztációi! Drága elvtársak! Engedjék meg, hogy a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége nevében átadjam önöknek drága testvéreink, a szovjet nép, pártunk, a szovjet kormány legőszintébb üdvözleteit és jókivánatait. Elvtársak! Mindenütt, amerre jártunk, minden városban, üzemben, községben mindenütt, ahol csehekkel és szlovákokkal találkoztunk, megnyilvánult a forró testvéri és baráti kapcsolat irántunk, mint a Szovjetunió képviselői, tehát népünk, a szovjet szocialista állam iránt is. Köszönjük önöknek, barátaink, ezt a nemzeteink iránti testvéri kapcsolatot, amely támogatja azt a törekvésünket, hogy felépítsük a kommunista társadalmat. (Ováció.) Drága elvtársak, nagyon hasznosaknak tartjuk a gyűléseket és megbeszéléseket, amelyek során kicseréltük nézeteinket a CSKP KB és a kormány képviselőivel. Vitás kérdéseink, elvtársak, nincsenék és meg vagyok győződve róla, hogy nem is lesznek. Nagyon örülünk ennek. Az önök kommunista pártjával nemcsak hogy nem volt sohasem semmilyen konfliktusunk, hanem még elméletben sem értelmeztünk különböző módon, nem értékeltük eltérően az eseményeket és a szocialista építést sem, nem voltak köztünk eltérések a marxista-leninista tanítás elméleti és gyakorlati érvényesítésében sem. Ezért a kommunista pártjaink és a kormányaink között fennálló e rendkívül jó kapcsolatok megteremtették a legjobb testvéri kapcsolatokat a Szovjetunió nemzetei és Csehszlovákia nemzetei között is. Kicseréltük nézeteinket további előrehaladásunkról az önök országában a szocializmus, a Szovjetunióban a kommunizmus építését illetően. Az ilyen véleménycsere elkerülhetetlen. Elvtársak, a Szovjetunióban most nagyon fellendült a termelés. Sikerrel teljesítjük az ipari terveket, sőt túl is szárnyaljuk azokat. így lehetőségünk nyílik végeredményben tartalékok biztosítására is. Ez szükséges, mivel náiunk is voltak fogyatékosságok az iparban. Kevés nyersanyagtartalékot biztosítottunk és így nem nyílt lehetőségünk a vállalatok folyamatos munkájának megvalósítására. És ez kedvezőtlenül tükröződött vissza üzemeink és gyáraink munkaütemében is. Ezt most orvosoljuk. Azzal, hogy túlteljesítjük a terveket, jó feltételeket teremtünk a vállalatok jó munkájához. És önök: munkás, mérnök és technikus elvtársak, maguk is tudják, mit jelent a folyamatos munka. Ha az üzem folyamatosan dolgozik, ez azt jelenti, hogy egyenletesen teljesíti a tervet. Én nem tudom, hogy van ez maguknál, de nálunk még most is előfordul, hogy a havi tervet főleg az utolsó dekádban teljesítik.Az évi tervet decemberben igyekeznek behozni és önök jól tudják, hogy ez a berendezések rossz kihasználásához vezet; a munkások bére csökken, mivel két dekádban nem dolgoznak teljes ütemben, az utolsó dekádban aztán túlórában dolgoznak. Ez így nem mehet tovább. Látom, hogy itt is meg van ez a hiba. Mi ezt a hibát most ki akarjuk küszöbölni. E betegség elleni orvosság a nyersanyag-készletek megteremtése, a szükséges mennyiségű alkatrész gyártása a folyamatos termeléshez, hogy a vállalat mindennap ütemesen dolgozhassék, hogy teljesíthesse tervét. Akkor okosabban lehet majd gazdálkodni . Az ipar irányítása újraszervezésének már megvannak eredményei Elvtársak, szeretném megmondani önöknek, hogy már sokat tettünk az ipar irányításának újraszervezésében. Az irodákban dolgozó emberek, mérnökök, technikusok tízezreit most az irányításban bekövetkezett változások folytán felszabadítottuk. El tudják-e képzelni, elvtársak, hogy amikor Moszkvában az emberek tízezrei élnek, naponta mennyi papírt írnak tele. Aztán a papírokat postán, távirat útján tovább küldik. Megkapják a trösztök, az üzemek igazgatói, olvassák azokat és ők is írni kezdenek — így rengeteg papírt írnak tele! Most ezt likvidáltuk: az emberek az üzemekbe mennek, hasznos munkát fognak végezni, mert hiszen nekünk erre van szükségünk, hogy minél több ember közvetlenül a termelésben dolgozzék és hogy minél kevesebb legyen az irányító szervekben, mert az értékeket éppen a munkások, mérnökök, technikusok alkotják az üzemekben és a gyárakban. És ezért minderre gondolnunk kell és ennek alapján kell megszerveznünk az irányítást. Ezenkívül, elvtársak, nézzék csak, milyen lehetetlen a helyzet:az önök országában a Szovjetunió határától kb. egy nap utaztunk, de nálunk ha Moszkvából vasúton Vlagyivosztokba akarnánk menni, tizenkét nap és éjjel lennénk kénytelenek utazni. És lehetséges-e az, hogy egy miniszter Moszkvából távolba lásson és konkrét irányelveket adhasson arra vonatkozóan, hogyan dolgozzék a vlagyivosztoki üzem vagy a Szahalin-szigeteken levő üzem, vagy pedig valahol a Magadánban működő üzem — mert hiszen az már a világ vége, ahogyan mondani szokták.. És képzeljék csak, voltak olyan emberek, akik megkedvelték ezt a bürokrata álláspontot; azt hitték, ha új szervezésre kerül sor, akkor ez valamilyen megrázkódtatást hoz majd magával. El kell önöknek mondanom egy dolgot. Kicsit úgy hangzik, mint valami anekdota, de valóban rámutat a dolgok igazi állapotára. Amikor legelőször megkezdtük a tárgyalásokat az irányítás újraszervezéséről, amikor a minisz- j terek — hiszen ezek a munkások, az j alkalmazottak soraiból kikerült emberek — erről tudomást szereztek, csök- | kent a munkateljesítményük és arról kezdtek gondolkodni, mit és hogyan tegyenek és hova is mennek majd ők maguk. Ez egészen emberi. Mindenki — foglaljon el az államban bármilyen pozíciót —. emberként érez: a miniszterek megszűntek ími, megszűntek táviratokat küldeni az üzemekbe, meg- • czüntek a gyárakba utazni. A papír- | özön megszűnt, az üzemek jobban kezdtek dolgozni, a terveket túlteljesítették. Ez nagyon jól van így; látjuk, a i irányítás újraszervezésével, amib.e belekezdtünk, mTfliärdokat takarítunk meg. A mezőgazdaságban, ahol 35 millió hektár eddig még soha meg nem művelt földet munkáltunk meg, több milliárd pud gabonát takarítottunk be. Az ipar irányításának újraszervezése lehetővé teszi, hogy ugyanazon a területen, ugyanazzal a berendezéssel milliárdokkal növeljük a termelést. A minisztériumokban a munka szétforgácsolásával kapcsolatban a következő csacsiságokra jöttünk rá: pl. az egyik minisztérium pénzt kap üzem építésére. És mi megállapítottuk: például Szaratovban ugyanaz a minisztérium két új üzemet épít, de két különböző főosztály részére. Az üzemek egymás mellett állnak, már elkészült a kerítés, s amikor megkezdődött a munka, két igazgatót neveztek ki. Mi az oka ennek a butaságnak? Az, hogy két főosztályról van szó és mindegyik úgyszólván saját királyságában él. Most mindezt rendbehoztuk, egy főosztályt létesítettünk és egy üzem lesz a kettőből. Sok értelmetlenség fordult elő. Az új irányítás legfőbb előnye abban van, elvtársak, hogy a termelésben jobb kooperációt fejthetünk ki, jobban specializálhatjuk a termelést. Rendszerünk győz a versenyben és az egymás mellett élésben Most legfontosabb a szocialista államok szocialista gazdaságának versenye a kapitalista világgal. Ez abban nyilvánul meg, hogy melyik rendszer a haladóbb jellegű. Az a rendszer haladóbb jellegű, amely a kifejtett munka arányához viszonyítva biztosítja a nagyobb teljesítményt és az ezért a mun-' káért járó nagyobb jutalmat, és a nép magasabb életszínvonalát. Ez a legfontosabb, elvtársak. Mi azt mondjuk a kapitalistáknak önök mellett kell élnünk, önök mellett, kell léteznünk, ahogyan ezt Lenin nagyon jól kifejtette — egymás mellett kell élnünk. Egymás mellett akarunk élni és ebben az egymás mellett élésben a szocialista rendszer és a kapitalista rendszer versenyében a mi rendszerünk, a mi szocialista rendszerünk győz, mint haladóbb rendszer. Nekünk is és önöknek is meg kell tenni mindent, hogy jobban kihasználjuk a munkások, mérnökök, technikusok és tudósok kezdeményezését, hogy így biztosítsuk a legmagasabb munkateljesítményt. Ügy gondolom, evlttársak, hogy ez így világos. A kommunisták haladó emberek, de vannak közöttük olyanok te, hogy neon látnak mindent tisztán, hogy valami nem tetszik nekik; vannak ilyen emberek a munkások között is és azok lehet, hogy így gondolk'oznak: — A kapitalista világban így beszéltek: „Dolgozz, dolgozz!" Megszabadultunk a kapitalistáktól és most a szocializmusban újból csak azt halljuk, „dolgozz, dolgozz", hogy magasabb legyen a termelékenység. Mi ebben a különbség ? De hiszen, elvtársok, ez alapvető különbség: amikor a kapitalisték mondják, hogy „dolgozz, dolgozz", akkor ez azért van, hoqy nagyobb nyereségékere tegyenek szert és gyarapítsák tőkéjüket, hogy jobban kizsákmányolhassák a munkásosztályt. De ha a szocializmusban mondjuk, hogy „dolgozz, dolgozz", akkor elsősorban nem az a cél, hogy a fizikai erő kifejtésével dobozzunk többet, hanem a gépesítés felhasználásával, a berendezések jobb kihasználásával, á megmunkálógépek és a technológia jobb kihasználásával, hogy biztosítva legyen a termelés maqasabb színvonala, hoqy ebbe a termelésbe több ember kapcsolódjék be, egyszóval: azért, hogy több árut termeljünk, azért, hogy a szocialista országok nemzetei gazdagabb, jobb életet éljenek. Elvtársak, úgy vélem, hogy mindannyiunk előtt világos: amikor átvettük a hatalmat, vaovis amikor a munkásosztály kezébe ragadta a hatalmat, tudta, hogy rendesen kell dolgoznia és meg kell tanulnia az ipar irányítását, az állam igazgatását, meg kell teremtenie a feltételeket az eszközök akk-imulációjához, hogy fejlődhessék az ipar és a mezőgazdaság. Mert hát nem várhatunk segítséget a kapitalista országoktői, mi csak saját erőnkre, a szocialista államok kölcsönös segítségére számíthatunk. Ezt tudnunk kell és ezt ki kell használnunk. Teremtsünk szorosabb kapcsolatot iparunk és az önök ioarának r- unkája között Elvtársak! Beszéltünk erről Novotný elvtárssal, Široký elvtárssal és a CSKP KB politikai irodájának többi tagjával: szorosabb kapcsolatot kell teremtenünk íDarunk és iparuk munkája között. Például — jártam egyes üzemekben, láttam, hogy nem mindegyik van teljes mértékben kihasználva; igaz, nem tudom, hogy vonatkozik-e ez az önök városára is. Lehet, hogy igen és ha ioen. akkor az a szocialista tervgazdálkodás szempontjából nem természetes, mivel nem használjuk ki teljes mértékben a meglevő üzemeket és egyidejűleg új üzemeket építenek. Elsősorban ki kell használni a réoi üzemeket, amelyek már megvannak, ki kell szélesíteni a termelést, de nem új üzemek építésével, .hanem elsősorban a régiek korszerűsítésével kell többet termelnünk, át kell térni az új, tökéletesebb berendezésekre, az új technológiára, amely, biztosítaná ezekben az üzemekben a munka maoasabb termelékenységét, és csak ha* mindezeket a lehetőségeket kimerítjük, kezdjük meg az új üzemek építését. Ez valóban gazdaságos és szocialista kapcsolat lesz a szocialista országok népei által kifejtett munka és alkotott gazdaság irártt. Erre van nekünk és önöknek is szükségünk, elvtársak. A továbbiakban Hruscsov elvtárs a szocialista táborról beszélt, arról, hogy az imperialista vezetők igyekeznek fékezni országaink gazdasági fejlődését. Senki sem állíthatja meg előrehaladásunkat A blokád lehetséges volna, de súlyai helyzetet idézne elő, ha Csehszlovákia egymaga építené a szocializmust, mivel nincs nagy területe és nincs meg mindene, mindenféle anyaga, amire szüksége van. De Csehszlovákián kívül itt van a Szovjetunió, Kína, Lengyelország, Románia, Magyarország, Bulgária, a baráti India, Burma és más országok, melyek, úgy gondolom, barátaink a gazdasági kapcsolatokat tekintve. Miféle blokádról lehet szó? Mi jut eszükbe? Csak okosan kell felhasználnunk technikánkat, embereinket és anyagi kincseinket, amiből óriási mennyiség van országainkban. Ezért semmilyen blokádot, kapitalista urak, ez csak az önök buta elképzelése, semmivel nem akadályozzák meg előrehaladásunkat. Elvtársak! Negyven évvel ezelőtt, amikor Oroszország munkásosztálya elsőnek bontotta ki a szocialista társadalom felépítéséért vívott harc zászlaját, népünk nem tudott olvasni és írni, gyenge volt az iparunk, nem voltak mérnökkádereink, nem voltak proletár tudósaink, háborút folytattak ellenünk. Alighogy győztünk, ellenünk vonult Anglia, ellenünk vonult Amerika, ellenünk vonult Japán, ellenünk vonult Franciaország. Tizennégy állam vetette rá magát a Szovjetunióra, háború, éhség, pusztulás után — és mi lett a vége? A Szovjetunió munkásosztálya szétsöpörte őket, mint égy hős! (Viharos taps.) Elvtársak! Megteremtettük erős proletár államunkat. Hitler is fente a fogát és azt mondotta: Egészen Uraiig megyek, az Ural, az lesz a mi határunk. És egészen az Uraiig jönnek keletről a japánok. És mi lett ennek a bolond ötletnek a vége? Hitlert eltemették, a japánokat leverték, nem a japán népre gondolok, hanem az imperialista vezetőkre — és a Szovjetunió hatalmas állam. A fasiszta hordák . vereségének következtében, elvtársak, egész sor európai állam jött létre, amelyek lerázták magukról a kapitalista rabságot és megteremtették a munka uralmát, vagyis államaikban bevezették, a szocialista rendszert. Ez, elvtársak, nagy győzelem. Mezőgazdaságunkban, elvtársak, most nagyon erős fellendülés mutatkozik. • Őszintén szólva, ebből néha kimondottan gyermeki örömünk van. Hogyan lehetséges ez? A kolhozok helytelen irányításának következtében kolhozainkban nagyon nehéz feltételek voltak. Most, amikor felhasználtuk a nép kezdeményezését, amikor lehetővé tettük a szabad tervezést, revidiáltuk az árakat, megteremtettük az anyagi érdekeltség feltételeit, most úgyszólván minden burjánzik. A pártellenes csoport azzal vádolta a Központi Bizottságot, hogy állítólag megsértjük a párt vezérvonalát, amikor kijelentettük — ez a kolhoztagok kezdeményezése volt —, hogy a legközelebbi években az egy lakosra eső hús-, tej- és vajtermelésben utolérjük az Egyesült Államokat. Elvtársak, reális feladat ez, megoldják kolhoztagjaink és szovhozaink munkásai és ez, elvtársak, nagy dolog. Nagy dolgot végez népünk. Amikor önökhöz jöttünk, kereskedelmi szektorunk egyes dolgozói félreverték a harangot, hogy állítólag nincsenek raktáraink, nincsenek hűtőberendezéseink, hogy hová raktározzuk el a sertéshúst, hová raktározzuk el a húst? Természetesen építeni kell hűtőberendezéseket, építeni kell az ipart. No, és én azt mondottam, hogy ilyen katasztrófával, ha már így nevezik, könnyen elbánunk. Van egy jő eszköz: Le kell szállítani az árakat és aztán úgyszólván mindenki megtalálja saját gyomrában az elraktározás helyét. Mi több százezer tonnát helyezünk el ebben a raktározási térségben és ez korlátlan terület. Ne lankadjunk igyekezetünkben, legyünk mindig éberek Elvtársak! Nagyon boldog vagyok, hogy eljöttem városukba. Ennek a városnak, üzemeiknek, gépiparuknak, kohászatuknak dicső hagyománya van, termelésüknek pedig magas színvonala. Ezért örömünk telik abban, hogy találkoztunk önökkel, hogy megismertük, hogyan élnek. Ezenkívül valóban a szocialista és kapitalista országok határain élnek. Vegyük pl. NyugatNémetországot — ott vannak elhelyezve az amerikai katonák és méregetik önöket. Mi nem akarunk semmilyen háborút és expanziót. De szeretnénk, ha az imperialista körök kivernék fejükből a háborút és az expanzió tervét. Egymás mellett élünk. De még mindig nem tudtunk megegyezni. Londonban ülnek, beszélnek egymással, cserélgetik papírjaikat, mindnyájan mondják, hogy tanulmányozni kell ezt a problémát, tanulmányozzák már annyi esztendeje és mégsem tudják áttanulmányozni. Elvtársak, világos dolog ez: a munkásoknak, a földműveseknek, a dolgozó értelmiségnek, mindnyájunknak meg kell értenünk,, hogy számukra ez nem előnyös, hogy számukra most nem előnyös, ha megegyezésre jönnek a hidegháború felszámolásának kérdésében. Nekünk, dolgozó embereknek ez előnyös, mivel munkaerőinket hasznos munkára szabadíthatnánk fel. így beszél a munkás, így beszél a dolgozó paraszt, a dolgozó értelmiség, míg a kapitalista — az nem ismer el semmi mást a nyereségen kívül, annak csak egy törvénye van: Ha az egész világ csak ricinusolajon élne és az a ricinusolaj nagy nyereségeket hozna, nem mondaná meg, hogy milyen hatással van az emberi szervezetre, hanem mindenkit azzal a ricinusolajjal tömne és bezsebelné a nagy nyereségeket és meg lenne elégedve. Ez a kapitalista termelés lényege. Ezért nekünk a kapitalista termelésnek ezt a jellemzőjét ismernünk kell. Meg vagyunk győződve róla, hogy egyetlen ország, így a kapitalista országok munkássága sem akar háborút és nincs szüksége háborúra. De nekünk a háború veszélyével számolnunk kell s ezért nem szabad lankadnunk igyekezetünkben, hanem ébereknek kell lennünk. Tiltsuk be most a hidrogénfegyverek használatát, tiltsuk be most a hidrogénbombákkal való kísérleteket. Mi ezt akatjuk, de valahogyan ez eddig nem megy. "MefTTiíSiSH "az Amerikai Egyesült Államokban a betiltásról való tárgyalások helyett lehetőségeket keresnek, hogyan lehetne azt a bizonyos „tiszta" bombát megcsinálni. Elvtársak, ezek azok a feltételek, amelyek között dolgozunk. Úgy gondolom, elvtársak, hogyha gondot fordítunk a nemzeteink közötti baráti, testvéri kapcsolatok megszilárdítására és ha a szocialista országok, de elsősorban a kommunista pártok összetartanak, akkor, elvtársak, nem kell félnünk semmitől, de azért váratlan dolgok előfordulhatnak, elvtársak, ezt ne felejtsék el! Tehát kölcsönösen szilárdítsuk testvéri kapcsolatainkat a kommunista pártokkal. Beszéltünk az önök vezető tényezőivel: Köztünk nincsenek semmilyen eltérések, de szükséges, hogy így legyen minden párttal, Jugoszláviával is. Eltérő nézeteink vannak egyes kérdésekben. Törekednünk kell arra is, hogy megjavuljanak államaink és pártjaink közötti kapcsolataink. Elvtársak, azzal a biztos tudattal és kívánsággal fejezem- be beszédemet — abban a biztos tudatban, hogy baráti kapcsolataink tovább fognak szilárdulni és azzal a kívánsággal, hogy közülünk mindenki külön-külön tesz valamit ennek érdekében. Akkor aztán, elvtársak, amint mondani szokták, úgy lesz: Egy mindenkiért — mindenki egyért! Akkor aztán összetartó szocialista család, testvéri család leszünk, amely egy életet él és egy elképzelése lesz a célról — és célunk csak egy van: Szilárdítani a szocialista rendszert, fokozni a termelést, emelni az életszínvonalat, harcolni a világbékéért, hogy megteremtsük a kommunista társadalom felépítésének feltételeit. Éljen nemzeteink barátsága! Éljen a szocialista országok testvéri egysége! Éljenek kerületük munkásai, munkásnői, mérnökei, technikusai, egyéb alkalmazottai, földművesei — minden dolgozó, éljenek városuk vállalatainak, Plzeň városának dolgozói! Éljen a Szovjetunió és Csehszlovákia nemzetei közötti örök, törhetetlen barátság! OJ S7Ö F1957. július 13. A falu szépítése iránt sem tanúsí- (ks) (t-i