Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-12 / 162. szám, szerda

Magukra talált emberek Á baj néha észrevétlenül, szinte láb­ujjhegyen oson az emberek közé, hir­telen szakad rájuk. Egy azonban bizo­nyos, hogy a bajt rendszerint maguk az emberek idézik elő, hagyják, hogy hozzájuk férkőzzék, rájuk nehezedjék, így volt ez a 'garamlöki állami gazda­ságban is. Ezzel azonban nem állítjuk, hogy a gazdaság összes dolgozóinak közömbös vol.t a hibák sokasodása, ellenkezőleg, sok derék dolgozónak fájtak a hibák, a rossz munkaszervezés, a sikertelen­ség és nem tudtak belenyugodni abba, hogy a lévai igazgatóság egyik legjobb állami gazdasága a rossz vezetés kö­vetkeztében két év alatt a leggyen­gébbek közé került. Ha tavaly az év végén megkérdez­tük volna, hogyan zárták a gazdasági évet, nem sok jót mondhattak volna. Különösen az állattenyésztésben ma­radtak mélyen a terven alul. Katasztró­fális volt a borjú- és malacelhullás. A tejhozam is csökkent a sok meddő tehén és a nagy takarmányhiány miatt. Egyes dolgozók reményvesztetten le­gyintettek kezükkel: — Nincs ebből kiút — mondták. Mondjuk meg mindjárt, hogy a kis­hitűek elsiették a dolgot a lesújtó vé­leményükkel, mert a bajokból kivezető utat Garamlökön sokkal hamarább megtalálták, mint gondolták volna, és­pedig minden csodatevés nélkül, egy­szerűen úgy, hogy a gazdaságban ismét elfoglalta méltó helyét a rend. A ren­det pedig az új vezetés állította helyre. A beszédes tábla Nem sokat segítene a dolgon, ha végnélkül rágódnánk a múlton, ezért inkább arról beszélünk, hogyan szün­tették meg a gazdaságban szinte egy csapásra a 40 százalékos borjú- és ma­lacelhullást, hogyan lobbant lángra újra a munkakedv. Hogyan is, hogyan is ? ... • Az izmos, zömök termetű Gellén Sándor, az alsóistállóbeli fejőgulyások vezetője szívesen beszél arról, hogy most meghallgatják az ember szavát a vezetők és a többi dolgozóval közö­sen azon törik a fejüket, hogyan csi­náljanak valamit jobban. Mellettünk áll Németh István, a fel­sőistálló fejőgulyásainak vezetője is, akinek hosszú alakja kissé előredől és jobbkarja oldalt lendül, amikor bekap­csolódik a beszélgetésbe. — Látták már azt a táblát a faion? — mutat az iroda külső falán elhelye­zett grafikonokra. Megnyugtatjuk: „Hogyne láttuk vol­na, beszédes tábla az. Azt mutatja, hogy a gazdaság januárban 27, február­ban 178, márciusban 4316, áprilisban 5869 és májusban pedig több mint hat­ezer liter tejet adott be terven felül." Új r^ lábra kapott a kezdeményezés A javuló eredmények arra figyel­meztetnek, hogy a gazdaságban újra lábra kapott a kezdeményezés. Itt is bebizonyosodott, hogyha javulnak a feltételek, nő a dolgozók munkakedve. Az állattenyésztésben egész sereg intézkedés történt a hasznosság foko­zása érdekében. Első dolog volt a te­henek erőnlétének javítása. A borjas­tehenek ellés előtt és utána változatla­nul megkapják azt a takarmányadagot, amelyet előzőleg kaptak. Így nem rom­lik le az erőnlétük, csökken az elveté­lések száma s a világrajött borjak erősebbek, egyre ritkább az elhullás. Mondottuk, nagy volt a malace'hul­lás is. Sajnos, valóban így volt. Elsősor­ban azért, mert a malacokat majd megette a piszok. Mihelyt leváltották a hanyag gondozót, javult a helyzet. A lelkiismeretes gondozás, a tisztaság, szinte egycsapásra kiűzte az ólból a bajt. — Ha mindenki úgy gondozza az állatokat, mint a sajátját, az eredmény nem marad el, — jegyzi meg búcsúzóul Németh István, majd Gellén Sándorral együtt elsiet. Közeledik a fejés ideje, s nem akarnak késni, mert a pontosság egyik fő kelléke az állatok helyes gon­dozásának. önkiszolgálás a disznóólban A disznóknak az a szokásuk, ha eljött az etetés ideje, teli torokkal or­dítoznak, amíg meg nem telik a vályú. Azután meg teli szájjal falnak és disz­nó módon tolakodnak. Többnyire lábbal beletaposnak a vályúba, ahonnan esz­nek, egyszóval neveletlenek. Ezért azonban senki sem haragszik a disz­nókra. Fő dolog, hogy jól esznek és gömbölyödnek. A szakemberek egyre azon törik a fejüket, hogyan lehetne meggyorsítani a disznók hízását, anél­kül hogy több takarmányt fogyaszta­nának. Nemrég az oponicei gazdaságban ér­dekes kísérlet eredményével ismertet­ték meg a látogatókat. Bemutatták a száraz takarmányozás módját és meg­ismertették a bemutató résztvevőit e módszer előnyeivel. A garamlökiek az új módszerek megismerése után ha­ladéktalanul bevezették a hízódisznók száraz etetését. Amikor a disznóólakhoz közeledünk meglep a nagy csend, ami szokatlan etetés idején. Pastier Mihály, a gazda­ság vezetője és Čertánský Mihály, fia­tal zootechnikus jókedvűen nevet cso­dálkozásunkon. — A mi disznóink jó nevelést kapnak és nem lármáznak feleslegesen — jegyzi meg tréfásan Pastier Mihály. Valóban így van. A hízók nagy része nyugodtan heverész a kifutóban, míg egy részük békésen falatozik bent az ólban, a vályúknál, s amikor megúnják az evést, nyugodtan kisétálnak és le­heverednek a többi közé. Annyi bizo­nyos, hogy elmésen megoldották a gazdaságban az etetést. A vályúk re­keszekre vannak osztva, felettük egy nagy bölcsöformájú faláda van építve, amelyből automatikusan feltöltődnek a vályú rekeszei. — Három napra elegendő száraz ta­karmánykeverék kerül a ládákba — magyarázza a gazdaság vezetője, majd hozzáteszi: — Ez annyit jelent, hogy három napon át az etetőnek nincs gondja az etetéssel. A hízók akkor esz­nek, amikor kedvet kapnak erre. Meg­szűnt a felesleges dulakodás és izga­lom. Most már megértjük a nagy csendet. A hízók megszokták, hogyha akármi­kor mennek a vályúkhoz, azok mindig tele vannak takarmánnyal. S azt disznó eszükkel is megértik, hogy fölösleges dulakodni, izgulni. Amikor pedig jó­laktak, a kifutókba lévő vályúkban mindig találnak friss vizet. így aztán a takarmányon kívül a nyugalom is hiz­lalja a garamlöki gazdaság disznait. — Mennyi időbe tellett, amíg a hí­zók megszokták az új rendet? — kérd­jük. — Három napig rjiég dulakodtak a vályúknál, de azután abbamaradt a harc. Az első napokban valamivel több takarmányra volt szükség. Később azonban, amikor a hízók már megszok­ták az „önkiszolgálást", nagyon is ele­gendőnek mutatkozott darabonként a napi két és fél kilogrammos takar­mányadag, — hangzik a határozott válasz. — Még egy kérdés. Javult a napi súlygyarapodás ? Április 1-én vezettük be a száraz takarmányozást, és már ugyanebben a hónapban állatonként 48 dkg. volt a napi súlynövekedés, az átlagosan 70 kg-os hízóknál. Ez az eredmény össze­hasonlíthatatlanul jobb, mint tavaly volt. Számításunk szerint a hizlalás ideje e takarmányozási módszer mel­lett kb. egy hónappal lerövidül, a ter­vezett takarmánymennyiségnél való­színűleg lényeges megtakarítást érünk el — magyarázza türelmesen Pastier Mihály. Szemük előtt a hatékonyság íme egy példa a sok közül, hogyan lehet emelni a termelés hatékonyságát és amellett megkönnyíteni az emberek munkáját. Az üzemi pártszervezet komoly mun­kát végzett, amikor a szakszervezet és a CSISZ tagjait aktivizálta a termelés hatékonysága érdekében, s a dolgozók megértették, hogy az állami gazdasá­goknak példát kell mutatniok a szö­vetkezeteknek és a dolgozó parasztok­nak. Míg tavaly a fiatalok nagy része tá­volmaradt a munkából, az idén min­den munkaszakaszon ott találjuk őket, és őszinte elismerést váltanak ki lelkes munkájukkal. Elvállalták 5 hektár bor­só gondozását a betakarításig, s nagy segítséget nyújtanak a kapásnövények gondozásában, összesen 27-en van­nak, 18 lány és 9 fiú. Nagy erő ez, ha jól vezetik. Tetemes részük van abban, hogy a gazdaság dolgozói idő előtt tel­jesítették a választások tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat. A gaz­daság dolgozói 105 hektár cukorrépát egyeltek ki a legelsők között. * * * — Mi a legközelebbi céljuk? — ad­juk fel a kérdést búcsúzóul. — Ismét az elsők közé akarunk ke­rülni a lévai igazgatóság, sőt a nyitrai kerület állami gazdaságai között — hangsúlyozza Pastier Mihály. —. Igaz, ezért még sokat kell tennünk, — te­szi még hozzá, — de keskeny napéget­te arcáról sugárzik a bizakodás. A látottak alapján jogos ez a biza­kodás. Hisz a gazdaságban megnőtt a dolgozók munkakedve, ismét magukra találtak. És a jónevű garamlöki fejő­gulyásoknak sem lesz panaszuk a ta­karmányhiányra, mert az idén jobban gondoskodnak a takarmányalapról. A gyomtól megtisztított kapások és a kalászba szökkent gabona is sokat ígér­nek. A baj már messziről mutatja sar­kait, s csak arra kell vigyázni, hogy a világért vissza ne lopakodjék ... Miklya János Hírek a varannói járásból Zöldtakarménnyal etetik a jószágot Mindenki előtt bebizonyított tény, hogy a zöldtakarmánnyal való etetés jóval nagyobb hasznosságot eredmé­nyez. Több tápértéket kap az állat, s egészségi szempontból is előnyö­sebb. A sol'i szövetkezetesek ezt a tényt tudomásul vették, s már egy pár hete megkezdték a tehenek zöldta­karmánnyal való etetését. Az ősszel vetett zöldtakarmányok szépen kikel­tek és most már bőséges alapul szol­gálnak az állattenyésztés fejlesztésé­nek. Az állatgondozók pontos adago­lás szerint etetnek, ami nap mint nap növeli a tejhozamot. (Tudósítónktői) Jóval túlteljesítjük a tervet A Vranov-Dlhé-i traktoros brigádon egyes traktorosok szép eredményeket érnek el a tervteljesítésben. Ezek közé tartozik Karpač József is, aki DT—54 lánctalpas traktorával eddig 215 normál hektáron végezte el a munkát. Ez annyit jelent, hogy ter­vét 135 százalékra teljesítette. Utána a legjobb Kozák József 50 százalék­kal. Asszonysorstól menekül az ember Fiatal házasoknál még hagyján. Ha a feleség mosni akar, csak ennyit szól férjének: . — Ugye, kedvesem, egyenjogúak vagyunk. A fiatal férj — természetesen öntudatos — a igennel válaszol, ami azt jelenti, hogy fogja a mosóteknőt, kefét stb. és irány a mosókonyha, ahol aztán kéU három óra hosszat gyakorolja az ön­kéntes egyenjogúságot. Am mégis, saját véleményem erről a gyakorlat­ról az, hogy az egyenjogúságot ebben az esetben a fiatalság, az önkéntes­séget pedig a kedvesség és a viruló szeretet táplálja. Bőséges tapasztala­taimat összegezve azt kell mondanom, hogy a technika vívmánya mellett ez az önkéntesség kényszer, s nekünk férjeknek — már akit közvetlenül érint a dolog —, minden lehetőt meg kell tennünk az ilyen egyenjogúság fel­számolása érdekében. Javaslatom te­hát erre vonatkozóan a következő: — Ha a kedves feleség egyenjogúságról példázgat, a szennyes ruhát csoma­goljuk papírba (önként) és vigyük a mosodába. Ez az eljárás nem csak azért helyes, mert kikerüljük az egyenjogúság esetleges megcsorbítá­sát, hanem azért is — s ez a lényeg —, hogy a mosóda a dolgozó nő, mármint a feleség, munkáján hivatott könnyíteni. Valljuk azonban be őszintén — fe­leségek és férjek egyaránt —, hogy egy kicsit elszenderedtünk a szokás rabságában s nem használjuk ki tel­jes mértékben a mosodák nyújtotta lehetőségeket. Pedig a mosodák szá­ma évről évre emelkedik. Szlovákiában például 1953-ban 45, ma pedig 52 mosoda áll a lakosság szolgálatában. Igaz ugyan, az igénybevevők száma is megnövekedett. Ezt a következő adat bizonyítja: míg 1953-ban egy személyre 92 deka ruhát mostak, ad­dig a múlt évben 1 kiló 43 dekát. S mindez kevés. A valóságban sokkal több ruhát beszennyezünk, s őszintén szólva, nem szeretném a különbséget egyedül mosni, mert bizonyára min­den héten nagymosást rendezhetnék. S hogy nem rendezek (mert nem!) — a mosodának köszönhetem Ami a munka minőségét illeti, meg­elégedéssel konstatálom, hogy jó. Vegyünk például egy ilyen számot. A mosódák és vegytisztítók hatmil­lió fehérneműt és ruhát mosnak és tisztítanak évente, s a reklamációk száma hat-hétszáz között mozog. Ha ezt mind selejtnek minősítjük is, csu­pán 0.012 százalékot tesz ki. Igazán csekélység.... Persze, ha engem ér a kár, illetve a jó ruha helyett én kapok selejtet, akkor... — nem aka­rom azt mondani, hogy az eget szag­gatom a mosodára, de tetszik tudni ... (Ugye tetszik tudni?) — Szóval kellemetlen. S e7t a kellemetlen­séget sokszor saját magunknak okozzuk. A minap meglátogattam a bratislavai mosoda- és vegy­tisztítót és meggyőződtem róla. Sok­kal kevesebbett panaszkodnánk, ha például a vegytisztítóban megmonda­nánk, mivel piszkítottuk be a ruhát, mitől van a folt, esetleg ha már oda­haza tisztítottuk (de nem sikerült), mi volt az a hazai „vegyszer". Leg­gyakrabban ugyanis az fordul elő, hogy a tisztítóban használt vegyszer — a hazai „vegyszer" használata után — kárt okoz a ruha színében, eset­leg a ruhában is. Rajtunk is múlik tehát, hogy „selejtet" kapunk-e, vagy sem. Nincs olyan jó, ami még jobb ne le­hetne. S ezt tudják a vegyészek, mér­nökök — a mosodák alkalmazottjai is. Žilinán e hó végéig AAS pasztával kísérleteznek. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy több szempontból előnyös lesz. A mosási időt egyötödé­vel csökkenti, a fehérnemű fehérségét 10 százalékkal emeli s tartósságát meghosszabítja. Dicséret érte — hálás köszönet a feleségek (és férjek!) ne­vében. Ezenkívül a Banská Bystrica-i, prešovi, martini, bardejovi sorstársa­imnak elárulom, hogy a következő években eay-egy új mosoda- és vegy­tisztítót kapnak. Kapacitásuk naponta több száz kilogrammra rúg — tehát a napi szennyes mennyiséget tetszés szerint növelhetik. Az új technika és a már említett újdonság nagyobb mé­retű bevezetésével 1960-ban a mosás ideje csak öt nap, a vegytisztítás ide­je tizenkét nap lesz. Szeretném, ha szándékomat a fele­ségek is megértenék. Mi, férjek me­nekülünk az asszonysorstól, de egyben megakarjuk menteni asszonyainkat is régi sorsuktól. És ... szépen kérem, tessék figyelembe venni (ki-ki saját tapasztalata alapján), hogy asszony­sorstól menekül az ember. Kerekes István kCépek egy épülő bányából Az új HNB a szövetkezet megszilárdításáért Skačanyban, a partizánskéi járás egyik legnagyob községében nemrégen ünepélycs keretek között tartotta ala­kuló ülését az új helyi nemzeti bi­zottság. A járás funkcionáriusai, mint a múltban, most is borúlátással te­kintettek e HNB működése elé. Sia­kel elvtárs, a JNB elnöke ezt a falut a járás legrosszabb községei között emlegette s méltán, mert a múlt vá­lasztási időszakban a HNB tagjai bi­zony nem sokat törődtek a közügyek­kel, elhanyagolták a lakossággal való kapcsolataikat. Ez arra vezetett, hogy a választási időszak folyamán a la­kosság kívánságára több funkcioná­riust vissza hívtak tisztségéből. A nagy mulasztások között elsőként a szövet­kezeti gazdálkodás iránt tanúsított nemtörődömség nyilvánult meg. Nem csoda, ha az EFSZ tagjai elégedetlen­ségüket fejezték ki a taggyűléseken, m ÜJ SZÖ 1957. június 12. de senki sem hallgatta meg panaszai­kat. Ezzel magyarázható, hogy a múlt években a szövetkezet taglétszáma a felére csökkent. Az új nemzeti bizottság alakuló gyűlésen azonban tisztázódtak a kér­dések és a HNB új tagjai, akik a falu dolgozóinak bizalmából kerültek a ve­zetésbe, biztosítékot nyújtanak arra, hogy a hibákat helyrehozzák és tö­megszervezeti-nevelőmunkájuk révén visszaszerzik a szövetkezetbe a kilé­pett kis- és középparasztokat. Ján Sochora, a HNB új elnöke, amikor az új választási programtervet ismertette, nyomatékosan hangsúlyozta a terv azon fejezetét, melyben a szövetkezet szilárdításáról és a taglétszám növe­léséről van szó. Amikor a HNB új tagjai letették a fogadalmat, egyöntetűen ígérték, hogy mindent elkövetnek a falu felvirágoz­tatásáért és a szövetkezeti gazdálko­dás fellendítéséért. (th) (Folytatás az 1. oldalról) gépésszel: Stramszky István Miskolc környékéről jött Novákyba: csaknem haza, mert szülei innen származnak. A hét év alatt egészen megszokta a környezetét. Nem a bányát gondolja ezzel, azt már régen megszerette: hu­szonnégy éve dolgozik már a jöld alatt és ismeri a bányaipar gépeinek minden csínját-bínját. Szép lakása van, ne­gyedmagával jól élnek. Hogy jól? Gye­rekei kiskirályok az ő múltjához ké­pest. Pedig az ő apja is bányász volt! Még néhány szót váltunk, aztán neki­fekszik a munkának. — Igyekeznem kell, mert ha estig nem indulhat ez a motor, megtelik a medence. Sok a víz. Közel járnak a vájárok a szénhez. — Igen? Akkor van öröm. — Persze már kidobhatnánk ezeket a szivattyúkat. Elvégre hét éven át eleget szolgáltak. Annyit kinyomattak, hogy egy kis tenger volna abból. Aztán hamar üzemképtelenné válik, hol az egyik, hol a másik. Meg a teljesítmé­nyük is kicsi. — Hogy kicsi? — Nézze csak meg, ha felmennek, az újakat: kétszer akkora gépek. Már beállíthatnánk, de várakoztatnak. Hogy majd szeptember végén, ha megindul a fejtés. Hát nem lehetne hamarabb? — (Felemeli mutatóujját.) Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra'. — Nem elégedett a vezetőkkel? — Nem a'! Ne értsen félre. Kijö vünk mi elég jól, de néha adódik ilyes­mi is. Ebben véletlenül nem egyezünk. Tudja, az ilyen vénemberek, mint én, szeretnek okoskodni... Már a vé­rünkben van a munka ... • * * — Tovább bandukoltunk a folyosón, így értünk egy deszkakapuhoz. Mind­két oldalra egy-egy mellékfolyosó tért le. Bementünk a kapun, kísérőnk nyomban bezárta utánunk. — Nagy a hőség a mellékfolyosókon, ezzel se­gítjük elő a levegőáramlást, magya­rázza. Közeledtünk a „Dél 90"-hez, ahol Gombarcsik Antal vájárbrigádja dolgozott. A levegősürítő motorja tom­pán kattogott, ebbe élesen bele-bele­szólt a légkalapácsok kopogása. A le­vegő reszketett a gépek zajától. Nem­sokára feltűnt a folyosó végén az elő­vájárok, az úttörők félmeztelen, hajlott alakja. Testük csillogott az erős villanyfényben. Egyiküjc kikapcsolta a gépeket, hogy értsük a szót, aztán letelepedtünk a gerendákra, földdarabokra. — Ne üljenek közel a falhoz, mert a kékes, agyagos föld pár millió éves szoronkodás után most nyújtózkodik, „lélegzik". Egy egy tömeg mint a gu­milabda, úgy pattan el helyéről. ló érzés egy pár percet tölteni ilyen élmunkások között, akik a szénhez, a meleghez, a 'fényhez vezető utat váj­ják. A folyosó, amelyen végigjöttünk, mind az ő munkájuk. Persze, nekik nem egy órát, hanem hat évet tar­tott ... Átlag 11 műszak alatt vájnak ki és falaznak be két és fél méter hosszú folyosót. Volt, amikor gyorsab­ban haladtak; a boltozathoz hullámos acéllemezeket alkalmaztak akkor vas merevítőkkel. Csakhogy nagy a föld nyomása, nem lehet mindenütt ezt a módszert bevezetni. A csoport tagjai Solarik János, Hacsko József és Hrdý József úgy összeszoktak, mintha testvérek volná­nak. Szép vonásuk, hogy a fizetésükei egyformán osztják el egymás között Mindegyikük azt csinálja, ami legjob­ban megy neki, így aztán van olyan eset, hogy a hónap végén húszezer ko­ronán osztoznak. Elbúcsúzunk tőlük. És nyombat megindul a légsűrítő motorja és kat< togni kezdenek a légkalapácsok. Tíz­perces szünet volt a „Dél 90"-en. * * * Már rég elmúlott az ebéd ideje, mi re felkerültünk a bányából. Szénbányá' ból — és szenet mégsem láttam. Ki véve néhány darabot, de az elöfordu az útfélen is. Nagy rakást, rétegeket tömbökht képzeltem el... Ám nen messze jártam tőle. A Dél 90, az 1271 a 16 és más részlegek csupán néhán] méternyire, tízméternyire dolgozna i tőle. Meglehet, míg e sorokat írom már összetalálkoztak, már alávájták . rétegeket. S ha még nem holnap, jöv héten, egy hónap múlva ...: De októ bérig biztosan: hogy az új bányászó, megkezdhessék a fejtést „teljes gőz zel", és hogy kik azok? Száz meg száz ember, akikkel ot találkoztunk, akik a környéken élnél de távolabbiak is. és meglehet, te i novákyi bányász leszel még... P. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom