Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-09 / 159. szám, vasárnap

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. június 9. vasárnap 30 fillér * x- évfolyam 159. szám AZ ÚJÍTÓKÉ A SZÓ Ez év szeptemberére hívta össze á Központi Szakszervezeti Tanács és a kormány a feltalálók és újí­tók országos értekezletét. Ha azt akarjuk, hogy ez az értekezlet teljesítse küldetését — hogy alap­vetően megváltoztassa az újítók alkotó feltételeiről való gondosko­dást az üzemben — akkor nincs korán már most, június elején foglalkozni az újítók kérdésével, az újítóknak engedni át a szót. Hiszen az újítók azok, akik na­ponta tárják fel a termelésünkben rejlő tartalékokat és az egész nemzetgazdaság érdekében igye­keznek kihasználni őket. Nem foglalkozunk az újítók kérdésével idő előtt, hiszen az ő igyekezetük állandóan újabb javakat hoz ter­melésünknek és ma, a CSKP KB februári ülése után újra előtérbe kerül munkájuk jelentősége, ameiy az új technika bevezetésére és az üzemekben már meglévő technika jobb kihasználására irányul. Mutassuk meg néhány számada­ton, milyen fejlődést tett meg az utóbbi években újítómozgalmunk. 1955-ben 141174 újítójavaslatot adtak be dolgozóink, amelyek évi 900 millió korona megtakarítást jelentettek. Tavaly a beadott újí­tások száma már meghaladta a 167 ezret és a feltételezett évi megtakarítások jóval túlhaladják az egymilliárd koronát. E számok mögött feltétlenül meg kell lát­nunk dolgozóink kezdeményezésé­nek politikai jelentőségét is. Hi­szen újítóink magas szakképzett­séggel rendelkező emberek és munkájukon látszik, hogy szív­ügyüknek tekintik a termelés kér­déseit. Az országos értekezletre való előkészületek folyamán sok üzem­ben vizsgálat tárgyává teszik az újítómozgalom fejlődését gátló körülményeket, értékelik a felta­lálók és újítók munkájának ered­ményeit. Sajnos, eléggé mély gyökereket eresztett üzemeinkben az a na­gyon helytelen gyakorlat, hogy az újítók gondolatáról, vagy javasla­táról részvételük nélkül döntenek. Ha nem is tekintjük azt, hogy maga az újító közelebb áll az álta­la megoldott problémához, akkor is az ilyen gyakorlat elveszi a to­vábbi munkától a kedvet. Most — az újítómozgalom értékelésénél az üzemekben — sem határozhatunk az újítók részvétele nélkül. Ők tudják a legkonkrétabb példákon megmutatni az egyes gazdasági dolgozók viszonyát a mozgalom­hoz, ők saját tapasztalatukból te­hetnek értékes javaslatokat, olya­nokat, amelyek segíthetnek a moz­galomnak. Az ő részvételük és szavuk nélkül minden ilyen felül­vizsgálás a dolog egyoldalú meg­ítélésévé válik. Egy nagyon értékes tanulságot vonhatunk le az üzemekben és ke­rületekben végzett aktívák lefo­lyásáról. Ezeken az aktívákon megmutatkozott, hogy általában többen jelentek meg rajtuk, mint amennyien meg lettek híva- Ez azt bizonyítja, hogy ha az emberek­hez közelálló kérdésekről „gyűlé­sezünk", ha olyan kérdésekről be­szélünk, amelyek a termelést előbbre vihetik, akkor a részvé­telre senkit sem kell nógatni. Nem egy üzemünkben az újítómozga­lom kérdéseinek megtárgyalása és megjavítása előtt sok gondot oko­zott a terv teljesítése. így történt ez a Tatra vagongyárban is, ahol a Központi Szakszervezeti Tanács felhívása nyomán az országos ér­tekezlet előkészítéseképpen üzemi uiitóértekezletet hívtak össze. Itt az üzem vezető dolgozói meggyő­ződtek róla, hogy sok, a terv tel­jesítésével kapcsolatos kérdést könnyebben megoldhatnak, ha az újítókra támaszkodnak, azokra az emberekre, akik a termelés leg­jobb dolgozóiból kerülnek ki. Eb­ben az üzemben az újítók a mű­szaki dolgozókkal együtt megtar­tott értekezleten bírálták a moz­galommal szemben tanúsított ma­gatartást. És ezzel, ahogy monda­ni szokás, kinyitották az igazgató és a főmérnök szemét. Egyes újítók nyíltan megmond­ták, hogy már több mint egy éve várják a határozatot javaslatukról, mások arra panaszkodtak, hogy nem kapják meg az újításukért járó jutalmat, hogy az egyes előadó „nyakára kell járni", hogy elintézzék az újítások elbírálá­sát... Amikor az üzem vezetői rájöt­tek, hogy az újítómozgalommal szemben elfoglalt álláspontjuktól nagy mértékben függ az üzem tervteljesítése, saját ügyüknek tekintették a fennálló hibák kikü­szöbölését és megjavították az újítók alkotó feltételeiről való gondoskodást. Az országos értekezlet előtti előkészületek során értékes kez­deményezéssel járult hozzá az újí­tómozgalom jobb eredményeinek eléréséhez a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség. Egyes Üzemekben jól megszervezték az úgynevezett „szakképzettség növelésének évét." Ezzel felkeltették sokezer fiatal érdeklődését szakképzettsé­gük növelése iránt. Nem kell kü­lönösen hangsúlyozni, hogy első­sorban a szaktudás az, amely újabb újítókat, ésszerűsítőket ne­vel. Az eddigi eredmények azon­ban csak egyes üzemek fiataljai között mutatkoztak meg. Szük­séges lesz, hogy minden üzemben, saját érdekükben gondoskodjanak jobban a fiatalok szakképzettsé­gének növeléséről. Az újítómozgalom ellenőrzésé­nek az üzemekben nagy jelentősé­ge van. Az ellenőrzéseknek kell feltárniok mindazt, ami gátolja a mozgalom teljes kibontakozását. Ezért az eddigi tapasztalatok sze­rint az ellenőrző csoportok főleg a hibákra és hiányosságokra for­dították a legnagyobb figyelmet. A hiányosságok közül az első sor­ba tartozik az, hogy nem tartják be a törvényes határidőket az újí­tási javaslatok megbírálásában. A múlt év december 31-ig 30 ezer újítási javaslat maradt megbírá­latlanul. Ilyen és hasonló hiányos­ságok kiküszöbölésében jó ered­ménnyel járt az a gyakorlat, ame­lyet több csehországi üzembon vezettek be. A tapasztalatcseréről van szó. Egyes hasonló gyártmá­nyokat készítő üzemek újítói ki­cserélik tapasztalataikat, látoga­tásokat tesznek a másik üzemben; mint kívülállók sokkal jobban tudják megítélni a helyzetet és tudnak rámutatni egyes hibákra. Ez is egyik módja a hibák kikü­szöbölésének az újítómozgalomban. Sok kérdés megoldását és a helyzet megjavítását várjuk a ta­lálmányokról, felfedezésekről és újítási javaslatokról készülő tör­vénytől, amely előreláthatólag még az országos értekezlet előtt lép érvénybe. Nem várhatjuk azon­ban, hogy a törvény minden kér­dést megold. Csak ha a dolgozók helyesen alkalmazzák ezt a tör­vényt a gyakorlatban, ha a párt­szervezet funkcionáriusai, a veze­tő gazdasági, dolgozók a maguk ügyévé teszik a mozgalom ügyét, fogja ez mindnyájunk javát, kö­zös ügyünket szolgálni. Ľ. Már a szeptemberi tervet teljesítik Rudňanyban Jozef Budza élmunkás példás ifjúsági kollektívája, a CSISZ kerületi bizottsága fesztivál! zászló­jának birtokosa szombaton, június 8­án kiváló munkasikert ért el. Ezen a napon teljesítette az augusztusi fejtési tervet és mostantól kezdve már a szeptemberi terv teljesítéséért fejt. A győztes ifjúsági csoport a világ­ifjúsági találkozó tiszteletére értékes felajánlást tett: október l-ig teljesí­ti az idei fejtési tervet. Budza csoportja egyben versenyre hívja ki a szepességi és gömöri vas­ércbányák minden ifjúsági csoportját az évi terv minél gyorsabb teljesíté­séért, a robbantóanyaggal való taka­rékoskodásért, a biztonsági előírások betartásáért és a munkából való el­maradás legalacsonyabb százalékáért. A moszkvai mezőgazdasági és ipari kiállításon a minszki autógyár kiállí­totta hatalmas tehergépkocsiját is, amelyet képünkön láthatunk. A kocsi 40 tonna teherbírású. L. Velikzsanyina (TASSZ) felvétele. Millszekundumos robbantással kísérleteznek Handlován Handlován kísérletek folynak a millszekundumos robbantás egy tökéletesített módjával. Amig az el­ső kísérleteknél a robbantást közön­séges gyutacsokkal egy komplikált műszer időzítette, — melynél igen hosszadalmas volt a kapcsolás, most már kész gyutacsokat használ­nak. Ezek a gyutacsok 13 szériában, 20/1000 másodpercnyi egymást követő időközökben, úgynevezett „késleltető töltettel" robbannak. Mint a közön­séges időzített gyutacsok „sorba" kapcsolva, az általában használt lö­vőgéppel robbanthatók. A próbarob­bantást nálunk a 2354-es elővájaton alkalmazták. Hősek János elővájár csoportja kemény szénben 79 m havi előrehaladást ért el az új robbantási módszerrel. Tóth János bányász, Handlová. Ahol a távgázvezelékei építik Hazánk gazdag földgáz-források­ban. Ez évi terveinkben fontos he­lyet foglalnak el azon építési mun­kálatok, amelyek a földgázforrások feltárását és a gáz elvezetését teszik lehetővé. A földgázt, amely mérhe­tetlen mennyiségekben áll rendelke­zésünkre, minél gyorsabban el kell vezetni oda, ahol arra legnagyobb szükség van: háztartásainkba és ipari üzemeinkbe. Szlovákia nyugati ré­szén, ahol nagy föld gáz források van­nak, már folyik a munka. Több nem­zeti vállalat, köztük a Vodostav dol­gozói igyekeznek minél előbb elké­szíteni a vezetéket. A Vodostav nem­zeti vállalat kotrógépei szorgalmasan ássák ki azt a földsávot, ahová a földgázvezeték félméter átmérőjű csövei kerülnek. Ennek a fővezetéknek egyik igen fontos szakasza a Vysoká-Zohor-sza­kasz. Az építkezés vezetője itt Za­padlo építész. A mestere pedig Shriašteľ elvtárs, akit jól ismernek a Vodostav építkezésein. Szakaszán a munka menetét az összes dolgozók naponta ellenőrzik. Ezért nincs itt hátramaradás. A legjobb munkacsoportok egymás között versenyeznek, mert a szocia­lista munkaverseny lendítője a jó munkának. Megértették ezt mind a Poiás János csoportjába tartozó mun­kások, mind Horváth Mihály csoport­ja. De ugyancsak jól versenyeznek Jánsky. Klas és Andel munkacsoport­jai is. Most mind elhatározták, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulója tiszteletére a szakasz átadásának idejét, amely 1957. július 27-re volt kitűzve, egy héttel lerövidítik és így már 1957. július 20-án lehetővé teszik az egész sza­kasz üzembehelyezését. A munkások azt mondják, hogy ez nem az utolsó szó, mivel nem egy héttel előbb, hanem talán hamarabb is átadják a Vysoká-Zohor gázveze­ték szakaszát. Sík István A bányásznap 1957-ben Az idei bányásznapot „A szocia­lista kötelezettségvállalások teljesí­tésével és a technika fejlesztésié­vel a nagyobb hatékonyságért, az elegendő szén, érc és kőolajért" jelszó jegyében tartják meg. Mint minden évben, a bányásznap ez idén is jelentős esemény-számba megy a bányaipar dolgozói körében. Ebből az alkalomból már harmadíz­ben adományoznak a bányászoknak és technikusoknak érdemrendeket és kitüntetéseket hosszúéves pél­dás, áldozatkész munkájukért. Az eddigi több mint 15 ezer kitünte­tett dolgozó száma további hatezer bányásszal és technikussal szapo­rodik, akiket a Vörös zászló mun­karenddel, a Vörös csillag munka­renddel, valamint „A munkahűsé­gért" és az „Áldozatos munkáért" kitüntetésekkel jutalmaznak. A novákyi villanytelep 2216 tonna tüzelőanyagot takarított meg A novákyi villanytelep április 1-éig 18 251838 kilowattóra elektromos energiával maradt adós. Lemaradását már kiegyenlítette és mostanáig 8 958 676 kw-óra áramot termelt ter­ven felül. E hó első hetében terven felül több mint 2 millió kw-óra áramot termeltek terven felül. A szép ered­ményt tetézi az, hogy a villanyerőmű dolgozói 2216 tonna értékes tüzelő­anyagot is megtakarítottak. Kapával? kasszával... Hírek a dunaszerdahelyi j'árásból A MEZŐGAZDASÁGI munka olyan, mint a futószalagon történő ipari ter­melés. A paraszt ott áll a nagy futószalag, az idő előtt, újabb és újabb munkafogásra várva. Tegnap még a cukorrépa egyelésén kellett ügyesked­nie a jó termelőnek, ma a másodkapálások kerültek sorra, — ugyan mi annak a földművelőnek a kilátása, aki csak holnap gondolkodik a ma mun­kája felől? Pedig akadnak sajnos, még ma is ilyen hanyagok —, nemcsak egyének, hanem egész szövetkezetek is, — nézzünk csak kissé széjjel, akár a dunaszerdahelyi járásban is ... Ha már a cukorrépát említettük, vegyük szemügyre annak legidőszerűbb munkálatát, a másodka­pálást. A dunaszerdahelyi járás 37 szövetkezete közül 18 már el is ké­szült ezzel a roppant fontos munkával. De mi lesz a többi 19 szövetkezettel? Pénteken megjelentek már a járás zöldülő répaföldjei felett a beporzást végző repülőgépek, azok várjanak ta­lán, amig az elmaradottak elkészülnek kapálásukkal? Persze, hogy repülőgé­peink nem várhatnak a kapálatlan 525 hektárnyi föld gazdáira, mit jelent ez tehát gyakorlatilag? Azt, hogy azoknak földjei, akik a fülükre feküdve várták az idő múlását, még legalább 8—10 napig leshetik a kapa jótékony hara­pását. Mert ugyan ki ne tudná azt ma már földművelőink közül, hogy porzás után legalább 8 napig nem szabad a beporzott vetemény között dolgozni, emberre-állatra igen ártalmas a le­ülepedett vegyi anyag! A nyékvárko­nyiakról, a nagylucsiakról, meg a többi 16 szövetkezet serény dolgozóiról mért nem vesznek példát Pató Pál úramék? De nemcsak a késlekedést, egyéb hi­bát is felróhatunk a szerdahelyiek­nek a répa termelésénél. A gépi mun­kától való maradi idegenkedést. íme, példáért sem kell nagyon messze sza­ladgálnunk: A felsőpatonyi szövetké­zét nem a legjobb szövetkezet a já­rásban, mégis már másodszor végzi öntözés segítségével a répa sorközi művelését. Ezzel szemben a pozsony­eperjesiek a legjobb szövetkezetek kö­zé tartoznak, mégis úgy idegenkednek a gépi munkától, mint az ördög a szentelt víztől. A cukorrépa munkálatain kívül a takarmány kaszálása és silózása sür­get a legjobban. A dunaszerdahelyi járásban befejeződött már a kaszálás, csupán a vöröshere vár még a kaszá­lőgépekre. Ezzel párhuzamosan meg­kezdődött természetesen a silózás is; — Balázsfalvát emelhetjük ki külö­nösképpen ezekben a munkálatokban. A balázsfalvaiak az új magyar silózó kombájn segítségével három nap alatt silózták le takarmányukat, 400 köb­méter silótakarmány táplálja majd té­len állataikat, tíalázsfa, Kürt, Póda­fa, Hódos már magnak valót is hagytak az első kaszálásból, 54 hektárnyi föld zöldtakarmányának magja van félre­téve az egész járásban. Hanem a zöld­takarmány termesztésének munkála­taiban, illetve ' silózásában is találha­tunk kifogásolni valót. Itt van példá­nak mindjárt a nagyabonyiak és a dercsikaiak esete: A nagyabonyiak ahe­lyet, hogy silóztak volna, addig vára­koztak, amíg szárazra érett zöldtakar­mányunk. Ugyanilyen kirívó a dercsi­kiak esete. Hogy minél több munka­egység üsse markukat, nem gépi erővel, hanem „emberséggel-marokkal" silóztak. Nem érdekelte őket, hogy amíg a qépi silózás 7 koronába került volna tormánként, addig a hosszadalmasabb és tökéletlenebb munka körülbelül 17 koronát emésztett fel egy-egy tonna silózást véve alapul. Említsük meg végezetül a szükségszárítók fontos problémáját. Amint tudjuk, az volt eddig a szokás, hogy aratáskor a betonutakon szárí­tották parasztjaink a kicsépelt mago­kat. Nos, ez az állapot nem tarthatott így időtlen-időkig, néhol napokra megbénult közlekedésünk menete, ren­delet jött hát, hogy idén már szigo­rúan tilos a betonutakon való szárítás. Szükségszárítókról kell gondoskodniok termelőinknek. Ezt az intést fogadta meg már is a felsővámosi, a pozsony ­eperjesi, felsőpatonyi és vásárúti szö­vetkezet, szükségszárítőkkal várják a cséplés idejét. Ezeknek a szövetkeze­teknek példáját kövessék azonban a járás többi szövetkezetei is, hiszen esetleges mulasztásukkal nem keve­sebb, mint legdrágább kincsük — ke­nyerük forog kockán! (Tudósítónktól)

Next

/
Oldalképek
Tartalom