Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-05 / 155. szám, szerda

Megegyezés jött létre a libanoni kormány és az ellenzék között N. Sz. Hruscsov beszélgetése a Columbia Broadcastisig System amerikai rádió- és televíziós társaság tudósítóival (Folytatás a 3. oldalról.) Ha az USA-nak volna olyan területe, amelyen robbantásokat végezhetne előzetes figyelmeztetés nélkül, ugyan­úgy megtenné. Egyesek most ki akar­nak bújni az atom- és hidrogénfegy­verek eltiltása és a robbantások be­szüntetése kérdéséért viselt közvetlen felelősség alól. Vitatkozni akarnak arról, hogy a robbantásra készülő or­szág köteles erre előzőleg felhívni a figyelmet. Ez meddő vita, amelyet csupán azért kezdtek, hogy az embe­rek figyelmét hamis irányba tereljék. Ezért mi azt mondjuk: szüntessük be a robbantásokat, szüntessük be a kí­sérleteket, tiltsuk el a hidrogén- és atomfegyvereket, csökkentsük a fegy­veres erők létszámát és akkor eljutunk a teljes leszereléshez. Ez a mi prog­ramunk; kezdjük bár kevéssel, de kezdjük meg, mert a dolog mindeddig csak a megbeszéléseknél és szavaknál marad. Schorr: Nincs most időm hosszabb vitára, amit e kérdésről folytatni sze­retnék, de engedje meg, hogy felhív­jam figyelmét egy csekélységre. Az amerikai szárazföldön az Egyesült Államokban végzett atomfegyverkísér­leteket bejelentették, mégpedig azo­kat is, amelyeket Nevada államban hajtanak végre. Novins: Hruscsov úr, engedje meg, hogy áttérjek egy kérdésre, mely kap­csolatban áll azzal, amiről ön beszélt, vagyis Nyugat-Európa kérdésére. Mint tudja, különféle javaslatokat terjesz­tettek elő bizonyos feltételek biztosí­tására, amelyek között visszavonnák a csapatokat és ez vonatkozik Német­ország egyesítésére is. Szeretném öntől megkérdezni, hogy a szovjet kormány nézete szerint me­lyek azok a feltételek, amelyek között a Szovjetunió eléggé biztosnak érezné magát ahhoz hogy visszahívja csapa­tait azokból az országokból, ahol je­lenleg állomásoznak? Hruscsov: Szeretnék válaszolni Schorr úrnak, aki említést tett a nyil­vántartás kérdéséről. Megmagyaráztam már, hogy önök kénytelenek a robban­tásokat nyilvántartásba vétetni azért, mert az önök területe nem oly nagy kiterjedésű, hogy ott robbantásokat végezhetnének előzetes figyelmeztetés nékül. Erre önöket földrajzi fekvésük kényszeríti, amely nem engedi meg, hogy előzetes figyelmeztetés nélkül vé­gezzenek robbantásokat és önök a szükségét erényként tüntetik fel. Ez nem helyes. Becsapják népüket és a többi nemzeteket. Hasznosabb lesz, ha e kérdésben egyenes vitát és becsüle­tes politikát folytatnak. És most a biztonságunkról. Az az állítás, hogy mi bármitől is félünk, nem illik ránk. Nem félünk semmitől. Nem akarunk háborút, de mint mond­ják, ez nemcsak tőlünk függ. Ha ránk­kényszerítik a háborút, népünk nagy lelkesedéssel és odaadással fog har­colni s erélyesen védelmezni fogja hazáját. Mit kell tenni, hogy megakadályoz­zuk a háborút? Az Amerikai Egyesült Államok és más országok miért ne hívhatnák vissza csapataikat Nyugat-Németor­szágból, a nyugati országokból, vagyis Franciaországból, Olaszországból, Tö­rökországból és Görögországból — s mit tudom én, hol mindenütt vannak még csapataik. Mi pedig visszahívnók csapatainkat Kelet-Németországból, Lengyelországból, Magyarországról és Romániából. Másutt már nin­csenek csapataink. Ez nagyon hasznos volna és az első lépést jelentené a ,jó kapcsolatok felülvizs­gálásához, a jó légkör megteremtésé­hez, olyan légkör kialakításához, amelynek nincs háborús szaga. Hoz­zájárulna a jó, békés kapcsolatokhoz, amelyek országaink között alakulhat­nának. Erről már beszéltünk, ezt most megismételjük és készek vagyunk ez irányban minden szükségeset megten­ni. Schorr: Az ilyen egyezmény teljesí­tésének ellenőrzése bennfoglaltatnék a légi ellenőrzés rendszerében? Hruscsov: Ez más kérdés. Vissza fog­juk vonni csapatainkat a külföldi or­szágokból és ami az ellenőrzést ille­ti... milýen ellenőrzés idegen orszá­gokban? önök be akarnak nézni a szomszéd hálószobájába, amikor az behúzza a függönyöket. Mi ezt nem tartjuk illőnek. De ha ez önöknek oly fontos, egyezzünk meg, készek va­gyunk arra is, de csak bizonyos köl­csönös feltételek mellett. Ezeket a fel­tételeket Zorin elvtárs felsorolta Lon­donban. Az Egyesült Államok választ ígértek nekünk. Mi várunk válaszukra. 4 ÚJ S Z Ô 1957. június 448. 5 Most nem mondhatom meg, vajon e válasz elfogadható lesz-e oszágunk­nak. Novins: Hruscsov úr, amikor ön az amerikai csapatoknak Nyugat-Európá­ből való kivonásárpi beszélt, itt több mint háromezer mérföld távolságra való visszavonásról van szó. És amikor az orosz csapatoknak Kelet-Németor­szágból való kivonásáról beszél, ez olyan távolságra való visszavonást je­lent, amely két óra alatt leküzdhető. Nem gondolja ön, mint reálisan gon­dolkodó ember, hogy e téren vala­milyen biztosítékot lehet elvárni arra, mit szándékszik Oroszország tenni, hogy biztosítsa a kölcsönös bizalmat? Hruscsov: Nem számol egészen he­lyesen, amikor a csapatok visszavoná­sánál a távolságot számítja. Önök kö­zelebbről vonják vissza csapataikat, mint mi. Nagy-Britannia pl. csupán a Lamanche mögött fekszik, az Amerikai Egyesült Államok az óceánon túl. Nem tudom megmondani, mennyi ideig tart egy hajóút az USA-ból Németországba vagy Franciaországba, de számítsa ki, mennyi ideig halad a katonáinkat szál­lító vonat pl. Irkutszkból vagy Vla­gyivosztokból. Nagyobb távolságot kell leküzdenünk, mint önöknek. Ezenkívül, amikor a leszerelésről van szó, próbáljunk meg kölcsönösen bízni egymásban és ne tekintsünk egymásra, mint rablókra. Igyekezzünk becsületes emberekként közeledni egymáshoz és mi szavukat adjuk önöknek, és a lehe­tőséget is arra, hogy szavunkat ellen­őrizhessék. Létesítsünk bizonyos he­lyeken ellenőrző állomásokat, hogy ne kerüljön hirtelen támadásra sor az egyik vagy másik részről. Ezek a fel­tételek, amelyeket javasolunk, elegen­dők ahoz, hogy biztosítva legyen az ellenőrzés, és hogy kizárjuk az egyik ország hirtelen támadását egy más ország ellen. Cutler: Nem fél attól Hruscsov úr, hogy ha visszavonják csapataikat va­lamelyik kelet-európai államból, ak­kor ezek az országok nem marad­nak mind kommunisták? Hruscsov: Ezek dajkamesék, ame­lyeknek önök nyilvánvalóan hisznek. Önök azt hiszik, hogy a kommunista rendszert az egyik vagy másik or­szágban a mi fegyveres erőink fenn­tarthatják. Én ilyen kommunista rendszerért nem harcolnék. A kom­munista rendszernek a nép akanatán kell alapulnia és ha a nép nem akar ilyen rendszert, létesítsen olyat, ami­lyet akar. Ezért bátran visszahívjuk csapatainkat mindazon országokból, ahol állomásoznak: Lengyelországból, Magyarországról és Romániából, bát­ran visszahívjuk Kelet-Németország­ból is, és hiszem, hogy ezen országok népei rendszerüket még jobban fog­ják védelmezni. Schorr: Hruscsov úr, meg van ön győződve arról, hogy mindegyik or­szágban, amelynek most kommunista rendszere van, ez a rendszer a nép akaratán alapul? Hruscsov: Teljesen. És hogy lehet­ne másképp? Nézzék csak, milyen eszközökkel tartja kezében Csang Kai-sek a kínai népet Tajvanon. Az amerikaiak hat milliárd dollárt fordí­tottak Csang Kai-sekre, hogy meg­tartsák őt a kínai szárazföldön. És mi történt? Mindazt a fegyverzetet, amelyet Csang Kai-sek az amerikai­aktól kapott, megszerezte Mao Ce­tung Kínája. Ki intézte ezt? A nép, mert Csang Kai-sek rendszere nem felelt meg a kínai nép vágyainak és ezért e rendszer elpusztult. Emlékezzenek vissza, milyen rend­szer volt a cári Oroszországban. A forradalmárokat kivégezték és mi történt? A nép felkelt és felállította rendszerét. Az Októberi Forradalom után úgyszólván mindenki hadba vo­nult ellenünk. Harcoltak ellenünk ma­guk amerikaiak is. Ugy-e hogy har­coltak ellenünk? Ki mindenki harcolt mi ellenünk? Az angolok és a fran­ciák is. És mi történt? A nép kiker­gette az összes intervenciósokat és biztosította a szovjet rendszer meg­szilárdítását. Ez azt jelenti, hogy rendszerünk megfelel a nép létérde­keinek és a dolgozó nép harcol érte. Emlékeznek rá, hogy 1942-ben a németek egészen a Volgáig törtek be és azt hitték, hogy a nép fel kel és diadalra segíti őket? És mi történt? A németek vereséget szenvedtek, Hitler a föld alatt van és a Szovjet­unió virul, fejlődik a szocialista gaz­daság és sikeresen halad a kommu­nista rendszer felé. Már most elérjük önöket a tej-, hú^-, és vajtermelésben, az ip>ari termelésben is utóiérjük és túlszárnyaljuk önöket, s biztosítjuk országunkban a kommunista társa­dalom felépítését. Schorr: Nem azért vagyunk itt, Hruscsov úr, hogy veszekedjünk ön­nel, hanem azért, hogy megismerjük az ön nézetét. De ha említést tett azokról a kellemetlenségekről, ame­lyekben Amerikának Formozán van része és ha már nyíltan beszélünk — csak azt szeretném öntől megkérdez­ni, hogy az ön nézete szerint mennyi ideig állana fenn a Kádár-rendszer Magyarországon a szovjet csapatok és tankok nélkül? Hruscsov: Mi volna, ha megprobál­nók. Hívják vissza csapataikat Né­metországból és Franciaországból és mi visszahívjuk a mieinket Német­országból, Lengyelországból és Ma­gyarországról és meglátjuk, hogy a Kádár-rendszer — és ez a magyar nép rendszere — virulni fog és to­vább fejlődik. Ahol hatalomra jutott a munkásosztály, ott nem adja át a hatalmat a kizsákmányolóknak, ha­nem megszilárdítja azt, fejleszti gaz­daságát és kultúráját. Ilyen tehát a Kádár-kormány. Egyébként ez nem a Kádár kormánya, Kádár a magyar népet szolgálja, — ez a magyar nép, a magyar munkásosztály kormánya. Novins: Hruscsov úr, nincs már sok időnk, de szeretném ezt az időt fel­használni arra, hogy a következő kérdést tegyem fel önnek: Az ön nézete szerint most az oro­szok, az orosz-szovjet kormány mi­lyen nagy lépést hajlandó tenni, hogy enyhüljön a feszültség, amelyről ön beszélt, hogy közeledjünk az egész világ országai jobb, kölcsönös meg­értéséhez? Hruscsov: Ügy vélem, hogy ilyen lépéseket állandóan keresünk és t te­szünk. Ha azonban az egyik fél lé­péseket tesz, a másik pedig nem, semmit sem érünk el, mert a világ­feszültség enyhítése nemcsak az egyik, hanem a másik féltől is függ. Várjuk, hogy Amerika és Nagy-Bri­tannia, valamint Franciaország mikor teszik meg lépéseiket és azt mond­juk, hogy mi nem maradunk el mö­göttük. A mi legradikálisabb javaslataink: előterjesztettük a leszerelésre irá.­nyuló terveinket, most javasoljuk a kereskedelmi korlátozások megszün­tetését; javasoljuk az Egyesült Álla­moknak a „vasfüggöny" megszünte­tését és különféle irányzatú és sza­kaszon működő küldöttségek széles­körű kicserélésének megkezdését. És még mit? Ezt most még nem mondhatom meg. Azt hiszem, hogy ez kezdetnek elég. Ha Amerika ugyanígy válaszolna, nagy haladást érhetnénk el. Novins: Engedjen meg még egy kérdést. Az ön véleménye szerint a háború utáni történelem feljogosít annak feltételezésére, hogy a Szovjet­unió valamikor nem járt el jogosan vagy nem követett el a nemzetközi kapcsolatok terén hibákat, amelyek egyes tűzfészkek keletkezéséhez ve­zettek ? Hruscsov: Nem tudom, milyen hi­bákra gondol. Megengedem, hogy hi­bákat elkövetett mind az egyik, mind a másik fél. Ha a felmerült vitás kérdések megoldásához ésszerűen fo­gunk, lehetséges talán megakadá­lyozná kiéleződésüket. Ogy vélem, a helyzet kiéleződését, amire sor ke­rült, az okozta, hogy a kapitalista or­szágok ki akartak próbálni bennün­ket. Amikor az önök politikusai azt mondják, a „rabszolgasorban" lévő népek „felszabadulása" után készek velünk tárgyalni, az európai szocia­lista országokra gondolnak. Ha azon­ban önök a rabszolgaságot így értel­mezik, uraim, akkor szeretném meg­mondani, hogy nekünk a rabszolga­ságról saját elképzelésünk van. Mi az emberre nézve rabszolgaságnak tart­juk a tőkés rendszert. Ogy véljük, hogy a tőkés rendszerben élő nép tőkés rabszolgaságban él. Ha meg­engedjük a kiéleződést ezen az ala­pon, nehezen érünk el jó eredménye­ket. Novins: Meg vagyok győződve róla, Hruscsov úr, hogy mi mindnyájan megegyezünk abban, hogy ez a vita a mi beszélgetésünk keretében semmi­re sem vezetne. Nagyon hálásak va­gyunk azonban önnek „a nemzet ar­culata előtt" című program keretében mondott beszédéért. Hruscsov: Szeretném megköszönni önöknek, hogy lehetővé tették e ta­lálkozást önökkel, hogy meghallgas­sam kérdéseiket és válaszoljak rájuk. Ismétlem, csupán népünknek az az óhaja vezet, hogy jó kapcsolatokat tartsunk fenn az önök országával, az önök népével. Kérem, adják át népüknek üdvöz­leteimet és legjobb kívánságaimat. Bejrut, ČTK — A Nemzeti Front, amelvben tömörül a libanoni ellenzék, június 3-án kiáltványt adott ki, amelyben arról van szó, hogy Senab hadseregfőparancsnok közvetí­tői igyekezete nyomán a liba­noni kormány és az ellenzék között megegyezés jött létre. A Nemzeti Front fő követelésének, hogy Liba­nonban biztosítsák a valóban demok­ratikus választásokat, amelyek június 9-én vennék kezdtetüket, a kormány azzal tett eleget, hogy Senab tá­bornokot rendkívüli jogkörrel ruházta fel egészen a választási időszak be­fejezéséig, hogy biztosítva legyen a választások jő lefolyása és ellenőr­zésének rendelte alá a rendőrséget és a csendőrség et. Az ellenzék javas­latára két új államminisztert nevez­tek ki a kormányba, akik élvezik a Nemzeti Front bizalmát és azt a fel­adatot bízták rájuk, hogy biztosít­sák, nehogy valamelyik párt is hefo­New York (ČTK) — Dr. Linus Pau­ling, Nobel-díjas kémikus, kiváló ame­rikai tudós június 3-án bejelentette, hogy az atomfegyverekkel való kísér­letek beszüntetésére irányuló felhívá­sát négy nap alatt kétezer amerikai tudós, főleg orvos írta alá. További két Nobel-díjas van köztük, dr. H. J. Muller, az indiániai egyetem tanára és dr. J. Evlanger a washingtoni egye­temről. Dr. Pauiing kijelentette, hogy fel­hívása felebbezés t az amerikai tudósok részéről a világ emberiségéhez és kor­mányaihoz. Hangsúlyozza, hogy az egész akciót egymaga szervezte, és hogy a tudósok teljesen önként és Kairó, ČTK — Az Arab Liga gaz­dasági bizottsága június 3-án 9 napos kairói tanácskozás után jóváhagyta ar arab államok gazdasági együttmű­ködésének tervét. Egyiptom, Szaúd­Arábia, Irak, Szíria, Libanon, Jordánia, Szudán, Líbia és Jemen képviselői el­hatáiózták, hogy fokozatosan beveze­tik országaik között a szabad tőke­átvitelt, valamint az arab és külföldi áruk korlátlan cseréjét és lehetővé teszik a dolgozók és a termelési egy­ségek kölcsönös kicserélését. A gazdasági bizottság ülésének Párizs (ČTK) — Hétfőn, június 3-án Algéria különböző vidékein tömeges letartóztatások voltak. A Francé Pres­se hírügynökség jelentése szerint Bou­gie kikötőben 80 személyt, Ain-Te­mouhent város környékén 23 személyt, Oran tartományban pedig további sze­mélyeket tartóztattak le. Egyidejűleg megkezdődött a tömeges bírósági el­járások sora. De az algériai partizánok tevékeny­sége mindennek ellenére folytatódik. Zudzs-el Bagdol—Marnia vasútvonalon a partizánok felrobbantottak egy te­hervonatot. Tlemcenben és Algirban Párizs (ČTK) — Befejeződött Párizs­ban a békéért és leszerelésért folyta­tott országos konferencia, melyet a francia békemozgalom Nemzeti Taná­csának kezdeményezésére hívtak ösz­sze. A konferencián 750 küldött vett részt, köztük kiváló közéleti és poli­tikai dolgozók, képviselők és tudósok, írók és lelkészek. A küldöttek Algéria kérdéséről, a leszerelés problémájáról, az atomkísérletek beszüntetéséről, Né­metország kérdéséről és az európai biztonságról tárgyaltak. A konferencia első részében felszólalt Jean Paul Sart­re kiváló francia író, Leon Feix, a Francia Unió tagja és mások. A szó­nokok mindannyian hangsúlyozták, hogy feltétlenül azonnal be kell szün­tetni az algériai katonai akciókat a nemzetfelszabadító mozgalom képvi­selőivel folytatott tárgyalások alapján. Széles vita fejlődött a leszerelés kér­déséről is. Az elfogadott határozat hangsúlyozza, hogy a nemzetek közös igyekezettel el akarják érni az atom­kísérletek és a fegyverkezési hajsza beszüntetését. A konferencia befeje­zése után tömeggyűlést rendeztek, lyást gyakorolhasson a bekövetkező választásokra. Az ellenzék előzetesen felróta a kormánynak, hogy nem lé­pett közbe a választók megfélemlí­tésével szemben. Beihun és Hitti, a két új álamminiszter a kormány má­sik két tagjával együtt egy külön bi­zottságot képeznek, amely a jelöltek és választók panaszairól dönt. A kormány továbbá elfogadta azt a követelményt, hogy egy semleges bi­zottság létesüljön, amely megállapít­ja, ki felelős a május 31-i bejrúti véres incidensért. Gondoskodik arról is, hogy a bűnösöket megbüntessék. Ezenkívül letartóztatják azokat a go­nosztevőket, akik a bejrúti utcákon a békemanifesztáciő résztvevőire lőt­tek. Az ellenzék egyik vezérét, Salib Salam volt miniszterelnököt, akit a tüntetők és a rendőrség összetűzése­kor május 30-án megsebesítettek, jú­nius 3-án elbocsátották a kórházból. Az ellene kiadott elfogatási parancsol. I visszavonták. befolyásmentesen írták alá a felhí­vást, mivel legjobban tudják az atom­fegyverekkel való kísérletek szörnyű következményeit. A felhívásban főleg annak szüksé­gességet hangsúlyozzák, hogy azon­nal meg kell kezdeni az atomfegyve­rekkel való kísérletek beszüntetéséről a tárgyalásokat, mivel azok komolyan fenyegetik az egész emberiséget. A felhívás továbbá megállapítja, hogy „e fegyverekkel való kísérletek be­szüntetéséről létrejött nemzetközi megegyezés hozzájárulna a leszerelés­ről való általános megegyezés eléré­séhez." résztvevői a továbbiakban megegyez­tek abban is, hogy megteremtik a kőolajszállítási társaságot és együtt­működést fejtenek kí a tankhajók arab flottájának kiépítésében. Elha­tározták, hogy megszervezik 20 mil­lió egyiptomi libra kezdő tökével az arab országok közötti pénzügyi szer­vezetet, amely támogatná az arab or­szágok gazdasági fejlődését. Ezen­kívül megalapították az állandó bi­zottságot, amely kairói székhelyéről fokozatosan megszervezi az arab ál­lamok gazdasági egyesítését. a francia katonákat több ízben meg­támadták .a pisztolyokkal és kézigrá­nátokkal felszerelt algériaiak. Az al­gériai nemzetfelszabadító front e na­pokban nyilatkozatot tett közzé, amelyben rámutat, hogy Lacoste Al­gírban székelő miniszter a tömeges letartóztatásokkal és bírósági eljárá­sokkal, kivégzésekkel a terror légkörét akarja megteremteni Algériában, hogy ezzel olyan hatást keltsen, hogy képes megállni a helyét ebben a helyzetben, és hogy az új francia kormányban jelenléte nélkülözhetetlen. amelyen nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozat a francia néphez szól, hogy a közvéleménynek még jobban kell törekednie az algériai háború be­fejezésére, és az atomfegyverekkel való kísérletek beszüntetésére. Újabb összetűzések Tuniszban Párizs, ČTK. — Hétfőn, június 3-án Tunisz különféle körzeteiben újabb fegyveres összetűzésekre került sor a tunisziak és a francia katonai egy­ségek között. Dél-Tuniszban a Ga­besből Kabilbe vezető úton a tuni­sziak és egy francia gépesített ala­kulat között fegyveres összetűzésre került sor, miközben mindkét rész­ből több személy meghalt és megse­besült. Tunisz nyugati részében Ain Draham község környékén, ahol pén­teken, május 21-én a francia kato­nák megtámadták a tuniszi cflérda egyik osztagát, hétfőn újabb inci­densre került sor, amikor is a francia katonák teherautójukról kézigránátot dobtak az út mentén álló két pász­torra. Kétezer amerikai tudós az atomfegyverkísérletek ellen Az Arab Liga gazdasági bizottsága jóváhagyta az arab államok gazdasági együttműködésének tervét Tömeges letartóztatások Algériában Párizsban véget ért a békéért és leszerelésért folyó országos konferencia

Next

/
Oldalképek
Tartalom