Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-30 / 180. szám, vasárnap

A szovjet kormán y jeg yzék e a Német Szövetségi Köztársaság kormányához Az atomháború előkészítése Németország egyesítésével nem egyeztethető össze Moszkva (ČTK) — A TASZSZ június 28-án közölte annak a jegyzéknek Szövegét, amelyet a Szovjetunió kormánya a Német Szövetségi Köztársaság kormányának küldött. A jegyzékben többek között az alábbiakról van szó: A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya megerősíti a Német Szövetségi Köztársaság 1957. május 22-én kelt jegyzékének átvéte­lét, amely a szövetségi kormány vála­szát tartalmazza a Szovjetunió kormá­nyának ez év április 27-i jegyzékére a Német Szövetségi Köztársaság atom­fegyverkezésének kérdésében. A Német Szövetségi Köztársaság kormányának ez év május 22-én kelt jegyzéke tartalma azt mutatja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya nem szándékszik lemondani a nyugatnémet hadsereg atomfegyverek­kel való felszerelésének tervéről. A jegyzékből az is kitűnik, hogy a Szövetségi Köztársaság kormánya olyan intézkedéseket igyekezett indo­kolni, amelyek elsősorban a Német Szövetségi Köztársaság szempontjából veszélyesek, mint pl. a nyugati hatal­mak atomfegyvereinek Nyugat-Német­ország területén való elhelyezését. Ezek a tények. És ezen semmiképpen sem változtat az, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya a szov­jet kormány jegyzékében adott vála­szában igyekszik titkolni a tényállást. Önkéntelenül azt a benyomást kelti, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormányának kitérő kijelentése arról, hogy a Bundeswehrt atomfegyverekkel szerelik fel, csupán azt szolgálja, hogy megnyugtassa a nyugatnémet válasz­tókat és hogy az országot később az atomfegyverkezés kész ténye elé állít­sa. A szovjet kormány szükségesnek tartja, hogy közölje a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányával Nyu­gat-Németországnak atomfegyverekkel való felszerelésérc vonatkozó intézke­désekkel kapcsolatos álláspontját első­sorban azon okból, mivel a Szovjetunió egyike annak a négy nagyhatalomnak, amelyek a német békeszerződés meg­kötéséig különleges felelősséget visel­nek azért, hogy Németország ne ve­szélyeztesse szomszédjait, vagy a vi­lágbékét. Egyébként erre a helyzetre, amely a háború következtében kelet­kezett, tekintettel vannak az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kor­mányai, valamint a Német Szövetségi Köztársaság Északatlanti Paktum-beli többi partnerei is, mivel pl. a párizsi egyezmények bizonyos korlátozásokat tartalmaznak, melyek a Német Szövet­ségi Köztársaságra vonatkoznak, de nem vonatkoznak e tömb többi tagál­lamára. Nagyon szembeötlők a Német Szö­vetségi Köztársaság kormányának pró­bálkozásai, hogy fegyveres erői atomfegyverekkel való felszerelésének kérdését az ENSZ szerveiben a lesze­relésről folyó tárgyalások menetétől tegye függővé. Ez a módszer nem új. Érdemes megjegyezni, hogy Német­ország a második világháború kirob­bantása előtti időszakban is egybekap­csolta fegyverkezésének kérdését a leszerelésről való általános megegye­zés létrejöttével. Nem kevésbé fontos más körülmény sem. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya jegyzékében közli, hogy ha a nagyhatalmak nem egyeznek meg a leszerelés kérdésében, a Német Szö­vetségi Köztársaság megkezdi az atjmfegyverkezésť A Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem mutat készséget az iránt, hogy hozzájáruljon ahhoz a tö­rekvéshez, melyet több állam kormánya a leszerelés kérdésének megoldására kifejt. Ez abból is látható, hogy eluta­sító álláspontot foglal el a leszerelésre vonatkozó mostani javaslatokkal szem­beh, amelyek közvetlenül érintik Né­metországot, amilyen pl. a fegyverke­zés korlátozását és ellenőrzését szolgáló európai övezet megteremtése, olyan övezet létesítése, amely magában fog­lalná Németország mindkét részét és a szomszédos államok területét is, to­vábbá a Németország területén állo­másozó idegen katonaság létszámának csökkentése, s későbbi távozása. A Német Szövetségi Köztársaság kormánya jegyzékének vizsgálásakor nem lehet más következtetésre jutni, csak arra, hogy a szövetségi kormány az alábbi álláspontot foglalja el: vagy el kell fogadni az Északatlanti Tömb által diktált feltételeket, amelyek nem követik az igazi leszerelés célját, vagy pedig nem egyeznek meg ebben a kérdésben és a Bundeswehr atomfel­szerelését törvényesítik. Nehéz lenne tagadni, hogy a kérdés ilyen felfogása nem vezet a leszerelés szakaszán pozi­tív eredmények eléréséhez. A szovjet kormány sajnálattal álla­pltja meg, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem tartja le­hetségesnek az ez évi április 27-én kelt szovjet jegyzékben foglalt javaslat tá­mogatását, hogy az a három hatalom, amelynek jelenleg atomfegyverei van­nak — a Szovjetunió, az USA éa Nagy­Britannia — megegyeznek abban, hogy ezt a fegyvert nem helyezik el német területen, bár világosan látható, hogy e javaslat megvalósítása lényegesen csökkentené az atomháború kirobbaná­sának veszélyét, nemcsak Németor­szágban, hanem az egész európai kon­tinensen. Minél tovább halad a Német Szö­vetségi Köztársaság a militarizmus útján, minél szorosabb kapcsolatot te­remt az Északatlanti Tömbbel és ennek haditerveivel, annál inkább távolodik egymástól a két német állam, annál inkább süllyed az az alap, amelyen Németország békés egyesítése lehetsé­ges volna. A Német Demokratikus Köztársaság, mint ismeretes, lépéseket tesz a köl­csönös megértés elérésére a Német Szövetségi Köztársasággal a német nép nemzeti feladatainak megoldása és az európai béke megszilárdítása érdeké­ben. Az NDK kormánya pl. kijelentette, hogy eláll az országban az önkéntes katonai szolgálat bevezetésétől, önként csökkentette a köztársaság fegyveres erőinek létszámát és készséget muta­tott, hogy a Német Szövetségi Köztár­saság kormányával megegyezik ebben és más kérdésekben is, amelyek a né­met népet érdeklik. Éppen a Német Demokratikus Köztársaság kormánya terjesztette elő és szüntelenül védi azt a javaslatot, hogy Németország te­rületén ne legyenek semmilyen atom­fegyverek, — sem külföldi eredetűek, sem német gyártmányok. De az NDK­nak a német kérdés békés megoldására irányuló igyekezete a Német Szövetségi Köztársaság kormányának ellenállásá­ba ütközik. Az atomháború előkészítésére Irá­nyuló politika nem fér össze Német­ország békés egyesítésével. És azok, akik ma védelmezik a Német Szövet­ségi Köztársaság további atomfelfegy­verzésének irányzatát, azt kockáztat­ják, hogy nevük a német egység sír­ásóiként kerül a történelemije. Ä Kínai Népi Képviselők Országos Gyűlésének IV. ülése Bonn nem szándékozik lemondani az atomfegyverkezésről Bonn, (ČTK) — Amint a nyugati hírügynökségek jelentik, Félix von Eckhart, a nyugatnémet kormány sajtófőnöke sajtókonferenciát rende­zett Bonnban, amelyen tolmácsolta a bonni kormány álláspontját azon szov­jet jegyzékhez, melyet június 27-én adtak át Moszkvában a nyugatnémet nagykövetnek. Eckhart nyilatkozatá­ban újból megerősítette a bonni kor­mány militarista irányzatát és azt az elhatározását, hogy nem szándékszik lemondani az atomfegyverkezésről és az atomfegyvereknek nyugatnémet te­rületen való elhelyezéséről. A szovjet kormánynak e jegyzékben foglalt követeléseivel kapcsolatban — t. i„ hogy Nyugat-Németországban ne gyártsanak atomfegyvereket, hogy a Német Szövetségi Köztársaság tiltsa be az atomfegyverek külföldről való behozatalát és hogy szüntesse meg a Német Szövetségi Köztársaság terüle­tén az atomfegyverek elhelyezését — Eckhart kijelentette, hogy „a szovjet kormány biankó nyilatkozatot követel, amit ilyen formában nem lehet meg­adni." A közeli napokban a Burmai Szövet­ség parlamenti küldöttsége látogat hazánkba. Látogatásuk célja megis­merkedni hazánk életével, és kedvező jeltételeket teremteni gazdasági és kulturális kapcsolataink szélesbitésére. Ez alkalomból körvonalazzuk Burma gazdasági és politikai fejlődését, vala­mint jelenlegi helyzetét. A Burmai Szövetség az indokínai félsziget nyugati részén fekszik India, a Kínai Népköztársaság, Kelet-Pakisz­tán szomszédságában. Területe csak­nem 400 ezer négyzetkilométer, eb­ből csupán a déli tengerpartvidék és az ország közepén átfolyó Iravadi völ­gye sík vidék. Burma lakosságának száma körülbelül 20 millió, ennek egyharmada különféle nemzetiségű. A lakosságnak legnagyobb része föld­műveléssel foglalkozik. A munkamód­szerűk, életmódjuk is még nagyon primitív, A társadalmi életen belül még a feudális rendszer sok vonásával találkozunk. A termőfőidnek 70 szá­zaléka idegen, indiai földbirtokosok kezében van, akik csak magas hasz­nálati bér ellenében adnak ki földet a parasztoknak. A vetőterületek legna­gyobb részén rizst termelnek, ez a lakosság ellátásának és a külkereskede­lemnek is egyik legjelentékenyebb anyaga. A másik burmai kiviteli áru a világszerte ismeretes, különösen ha­jóépítésre használt faanyag. Burma területén nagy kiterjedésű dzsungelek vannak, ezekben gyakran találhatunk még elefántot, orrszarvút és más tró­pusi állatokat. Burma ipara általában nagyon el­maradott. Csupán a nyersolajtermelé­se fejlett, unyanis ez a külföldi mo­nopóliumok kezében volt. Az évi ter­melés meghaladja az egymillió tonnát. Újabb kutatások szerint gazdag volf­rám. cin és vasérc télepei is van­"BURMA nak. Mindezek feltárását az ipar négy­éves fejlesztési tervében valósítják meg. Burma külkereskedelmére mint elmaradott földművelő államéra jel­lemző, hogy fontosabb ipari cikkekben behozatalra szorul, kivitelét pedig fő­ként nyersanyagok képezik. Burma gazdasági elmaradottsága az­zal magyarázható, hogy a múlt század eleje óta az angol királyság indiai gyarmatállamai közé tartozott. A XX. század elején Burmában is kialakul a proletariátus és szembeszáll a bel­földi és az idegen elnyomókkal. Az Októberi Forradalom visszhangjaként még fokozódik a munkásság mozgal­ma és az angolok kénytelenek meg­változtatni Burmához való viszonyu­kat. Emelik a parlamenti képviselők számát és bár korlátozott jogkörrel, de saját minisztériumokat engedélyez­nek nekik. A harmincas években az angolellenes mozgalom egyre foko­zódik, és az angolok kénytelenek ka­tonaságot bevetni elnyomására. Azon­ban Burma népének sikerült kiharcol­nia Angliától való függetlenségét. Gyar­mati alárendeltsége még továbbra is megmaradt és fékezte gazdasági fej­lődését. A második világháború ide­jén a japánok szállták meg Burma földjét. Az idegen betolakodók elleni partizánharcot ekkor már Burma Kommunista Pártja szervezte és irá­nyította. A háború után Nagy-Britan­nia Jfatonai diktatúrát akart bevezet­ni Burmában, ezzel azonban szembe szállt az egész nép és a kommunisták vezetésével végül is sikerült elérniök az angolok kivonulását, a nemzeti kor­mány megalakítását és a demokratikus alkotmányt. 1948-ban Burma kilépett a brit nemzetközösségből s önálló par­lamentáris szövetségi köztársaság lett. A törvényhozási jog a parlament ke­zéoen van, ennek két háza van: egyik a küldöttek, a másik a nemzetiségek tanácsa, amit az általános választási iog alapján választottak. Az állami végrehajtó szerv a kormány, ennek elnöke U Nu. Burma kormánya a háború után nagy nehézségekkel állott szemben. Ezek főkép? a gazdasági elmaradott­ságból és a háború alatti rendszerte­len gazdálkodásból eredtek. Több éves nehéz munka után sikerült a gazda­sági életet ismét a rendes kerékvá­gásba zökkenteni. A gazdasági fejlő­dé» alapja az ötéves gazdaságfejlesz­tési terv lett, amely szerint 1960-ig összesen 65 üzemet építenek és ezek­ben főképp a hazai nyersanyagot fog­ják feldolgozni. A kormány végrehaj­tott földreformot is. Az országgyűlés 1948-ban a föld államosításáról hozott törvényének életbelépésével a kor­mány hosszú harcot folytatott a föld­birtokosokkal. Igv a földosztásra csak 1954-ben került sor. Burma semleges külpolitikát foly­tat. Parlamenti küldöttségeinek a Szovjetunióban és Kínában tett láto­gatása, továbbá a szocialista és népi demokratikus államokkal folytatott gazdasági kapcsolatai arról tanúskod­nak, hogy Burma rokonszenvezik ezen államok politikájával, törekvései­vel. A Burmai Szövetség parlamenti kül­döttségének küszöbönálló látogatása ielent"sen hozzájárul majd a cseh­szlovák-burmai kapcsolatok elmélyíté­séhez. Peking (ČTK) — Kétnapos vita után június 29-én a Kínai Népi Kép­viselők Országos Gyűlésének negyedik ülése megkezdte a második napirendi pontnak, az 1956. évi zárszámadásnak és az 1957. évi pénzügyi költségve­tésnek megtárgyalását, amiről Li Csien-nien, a Kínai Népköztársaság államtanácsának alelnöke tartott be­számolót. A képviselők a plenáris ülés be­vezető részében egyhangúlag jóvá­hagyták a mandátumbizottság beszá­molóját és megválasztották a javasló bizottságot. Június 27-én és 28-án a vita során a képviselők egyetérté­süknek adtak kifejezést az államta­nács elnökének, Csou En-lajnak a kormány munkájáról szóló beszámo­lójával. Hangsúlyozták, hogy ez a beszámoló helyesen értékelte az ösz­szes nagy sikereket, amelyeket Kí­nában a szocializmus építésében elér­tek és a tények alapján rámutatott a kormány munkájában előforduló összes hibákra és fogyatékosságokra és bírálta őket. A képviselők egy­szersmind hangsúlyozták, hogy a kri-í tika, amelyet a beszámoló tartalma-: zott a jobboldali elemek elmére, meg­felel az egész ország népe nézetének. A vita folyamán a képviselők sjámos ténnyel bizonyították azokat az óriási sikereket, amelyeket a kommunista párt vezetésével Kínában a felszaba­dítás után elértek, és főleg a jobbol­dali elemek bírálatára összpontosítot­ták figyelmüket, amelyek elméleteik­kel és fellépéseikkel igyekeznek ki­sebbíteni ezeket a sikereket. A mun­kások, földművesek, a hadsereg, az értelmiség, a nemzetiségi kisebbsé­gek, iparosok, kereskedők és a lakos­ság minden rétegéből kikerült kép­viselők bírálták a jobboldali elemek szocialistaellenes elméleteinek egyes pontjait. Az említettek közül egyesek, mint San Po-csun, a csoportgyűlések­re nem is jöttek el, mások pedig, mint Lo Lun-csi, Csan Naj-csi é» mások igyekeztek hibájukat mente­getni. Egész sor hozzászólás hang­zott el a nemzetiségi politika kérdé­seivel kapcsolatban is. Az NDK-beli választások végeredménye: 99,5 százalék a nemzeti front jelöltjeire szavazott Berlin (ČTK) — A Német Demokra­tikus Köztársaság választási bizott­sága közölte a választások végered­ményét, amelyek június 23-án foly­tak le. A járási népi képviseletekbe való választásokban a bejegyzett vá­lasztók 97,16 százaléka vett részt, érvénytelen szavazatot 0,34 százalék adott le, a demokratikus Németország nemzeti frontjára 99,52 százalék sza­vazott. A községi képviseleti szer­vekbe való választások során 97,17 százaléka szavazott a lakosságnak, ebből az érvénytelen szavazatok szá­ma 0,35 százalék. A demokratikus Németország nemzeti frontjának je­löltjeire a választók 99,52 százaléka szavazott. Nagy-Berlinben a városi kerületek népi képviseleti szerveibe való válasz­tásokban a bejegyzett választóknak 96,73 százaléka vett részt, akik kö­zül 99,43 százalék a demokratikus Németország nemzeti frontjának egységes jelölő listájára szavazott. Az Euratom-szerződés ellenkezik Franciaország nemzeti érdekeivel Párizs (ČTK) — Az Euratomról és a közös piacról kötött szerződésnek a francia nemzetgyűlésben való megtár­gyalása előtt a francia közvélemény széles köreiben fokozódik az aggoda­lom Franciaországnak e szövetségben való részvétele miatt. Az Echo, a francia gazdasági körök lapja azt írja, hogv a közös piacról és az Euratóm­ról szóló szerződések megkötése még jobban elmélyíti Európa szétforgácsolt­ságát. A lap rámutat arra, hogy a francia parlamenti képviselők nem is­merik a szerződések szövegét. A Li­beration az Euratomról szóló szer­ződést élesen bírálja. Hangsúlyozza, hogy Franciaországra éppen olyan ve­szélyt jelent, mint annak idején az Európai Védelmi Szövetségről szóló szerződési javaslat, mivel megnyitja az utat az atomfegyverek gyártására Nyugat-Németországban. Ennek követ­keztében az Eunatom az atomenergia körzetében Nyugat-Németország ön­kényuralmát jelenti, amit Franciaor­szág segítségével szerez meg, mely be akar lépni ebbe a szövetségbe. Trieszt Kommunista Pártjának kongresszusa Trieszt (ČTK) — Trieszt Kommu­nista Pártjának VI. kongresszusa jú­nius 28-án kezdődött meg. Részt vesz rajta az Olasz Kommunista Párt kül­döttsége is. A napirendi pontok a következők: 1. A kommunisták a békéért, Trieszt önkormányzatáért és gazdasági felvi­rágzásáért folytatott harcban. 2. A pártellenőrzési bizottság be­számolója. 3. A trieszti kerület kommunista pártja nevének az Olasz Kommunista Párt autonóm föderációjává való meg­változtatása. 4. A párt vezető szerveinek megvá­lasztása. Az első napirendi pontról Vittorio Vidali, Trieszt Kommunista Pártjának főtitkára tartott beszámolót. Nixon újból a „hidegháború" győzelméről álmodik Washington (ČTK) — New Jersey államban, Atlantic Cityben, a vállal­kozók gyűlésén mondott beszédében Nixon, az USA elnökhelyettese védel­mezte a fegyveres erők túlméretezett létszámának fenntartására irányuló kormánypolitikát és lényegében a fegyverkezés korlátozása ellen nyilat­kozott. Nixon kijelentette, hogy a Szovjetunióval a leszerelésről folyta­tott tárgyalások során nem lehet az Egyesült Államok célja a „fegyverke­zés terhének csökkentése." Egyes emberek azt gondolják — mondotta Nixon — hogy az USA hozzá­járulhat fegyveres erői létszámának csökkentéséhez, mivel megvannak a leszerelés szakaszán a megegyezés megkötésének távlatai. „De éppen most, amikor a leszerelésről folynak a tárgyalások, nem szabad csökken­tenünk katonai hatalmunkat" — mon­dotta Nixon." Nixon részletesen beszélt arról a programról, melyet nézete szerint az USA a hidegháborúban aratott győzel­mével biztosíthat. Szavaiból kitűnik, hogy szívesen visszaforgatná a tör­ténelem kerekét és „megnyerné a semleges országokat, vagy azokat az államokat, melyek nem hagyták ma­gukat kötelezettségekkel gúzsbakötni". Vagyis ez azt jelenti, hogy szeretné elérni azt, hogy az USA behatoljon ezekbe az országokba és alárendelje őket agresszív politikája érdekeinek. Az elnökhelyettes javasolja, hogy „még tovább kell menni és változta­tásokkal kell próbálkozni" a szocialista országokban. Nixon valószínűleg az amerikai monopolok azon reményére gondol, hogy a szocialista országok­ban felújul a kapitalizmus. Kisi amerikai útja nem volt eredményes Tokió (ČTK) — Június 28-án befe­jeződött Tokióban a Japán Szocialista Párt központi bizottságának plenáris ülése, amelyben jóváhagyták a párt akciótervet ez év második félévére, és egész sor határozatot fogadtak el. A Japán Szocialista Párt központi bi­zottsága a külpolitikai kérdésekről hozott határozatában bírálta a japán miniszterelnöknek az USA-ban tett látogatása eredményeit és hangsú­lyozta, hogy ez az út nem hozott Ja­pán számára semmilyen kézzelfogha­tó eredményt. A Japán Szocialista Párt központi bizottságának plénuma kijelentette, hogy harcolni fog az úgynevezett biztonsági paktum és az USA-val kötött úgynevezett admi­nisztratív egyezmény eltörléséért, va­lamint Japán területén a külföldi ka­tonai támaszpontok felszámolásáért és az amerikai katonaság visszahívá­sáért Japánból. AZ ANKARAI rádió jelenti, hogy jú­nius 25-étől 27-ig Gibraltár térségé­ben Törökország keleti határának irányában megtartották a NATO nagy légigyakorlatait. (ČTK). O J SZÖ O 1957. június 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom