Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-26 / 176. szám, szerda

Az Antibiotikumok Kutató Intézetében iDDrágátől nem messze, a Vltava IH mentén fekszik Roztoky közBég. Amerre nézek, csinos villák, kertes családi házak, csak itt-ott elszórva egy-egy emeletes bérház. Még az állomása is inkább fürdőhelyre, mint falusi állomásra emlékeztet. Roztoky ezelőtt weekendtelepnek - számított, ahol a iómódú prágaiak szabadságukat íőltötték, az őslakosok viszont Prágában voltak kénytelenek munkát vállalni. A háború után a helyzet egyszeriben megváltozott. Roztoky híres lett az egész országban. Itt építették fel ugyanis Csehszlovákia első penicillin' gyárát, amely egészen a múlt esztendőig egyeduralkodó volt a penicillingyártás terén. (Tavaly helyezték üzembe Szlovákiában, Slovenská Lupčán a roztokyi .gyárnál sokkal nagyobb második peniciiíin-gyárunkat.) Hogy a penicillin és a többi antibiotikumok a leghatásosabb gyógyszerek közé tartoznak, azt ma már mindenki tudja. Betegségek, amelyek azelőtt halálos kimenetelűek voltak, vagy igen hosszadalmas gyógymódot igényeltek, az antibiotikumok alkalmazásával gyógyíthatókká, egyszerűen kezelhetőkké váltak. Csehszlovákia valamennyi külföldön ismert fontos antibiotikummal rendelkezik és elegendő mennyiségben gyártja őket. Ez a világviszonylatban is tiszteletreméltó színvonal az Antibiotikumok Kutató Intézete fáradhatatlan munkatársainak köszönhető. Az Antibiotikumok Kutató Intézetét a roztokyi penicillingyár ikertestvérének nevezhetnék. Amikor 1949-ben a roztokyi gyárat üzembe helyezték, a kutatók a gyár keretében működtek. 1952-ben, bár székhelyük a gyárban maradt, különváltak és azóta mint önálló intézet végzik munkájukat. árom igen megnyerő modorú fiatalemberrel ülök a kutatóintézet könyvtárában. Kiderül, hogy mint tudományos dolgozók nem is olyan fiatalok, valamennyien segédkeztek az intézet megalakításában és kiépítésében. Dr. Jiŕí Doskočil az analitikai laboratórium, Jiri Zajíček mérnök az erjedési állomás és dr. Zdenék Gabriel az adminisztrációs részleg vezetője. Megkértek ugyan, hogy ne nevezzem meg őket, mert az intézet eredményei az egész kollektíva érdeme és ha valakit közülük ki kell emelni, akkor az a kutatóintézet államdíjjal kitüntetett igazgatója, Miloš Herold mérnök docens, aki jelenleg Moszkvában az antibiotikumok problémájáról tárgyaló nemzetközi értekezleten képviseli Csehszlovákiát. Ez úton kérek elnézést a szerény kutatóktól, hogy kérésüknek nem tettem eleget, de gondolom, munkájuk mégis megérdemli, ha már nem sorolhatom fel a kutatóintézet összes munkatársának nevét, hogy legalább azoknak az anonimitását fedjem fel, akikkel beszélgettem. |ielőtt még rátérnék a kutatóintézet munkájának részletezésére, néhány szót arról, mik is azok az antibiotikumok tulajdonképpen. Az antibiotikumok olyan anyagok, amelyek egyes mikroorganizmusok anyagcseréjénél képződnek. Például a penicillin a Penicillium notatum, az aureomycin a Streptomyces aureofaciens nevű penészgombák anyagcsere-képződményei. Hatásuk általában abból áll, hogy képesek egyes kórokozó mikrobákat elpusztítani. A kutatóintézet azon antibiotikumok kutatásával és gyártási módszerük kidolgozásával foglalkozik, amelyek erjedés- útján állíthatók elő. A penicillin gyártása és alkalmazása ä második világháború alatt Angliában és Amerikában kezdődött. Néhány csehszlovák tudós, közöttük Herold docens is, függetlenül a nyugati tapasztalatoktól (a háború miatt csak annyit tudtak, hogy létezik, az előállítás módjáról semmit) szintén kísérleteztek penicillinnel az akkori Frágner cégnél. A háború után a saját és a külföldi tapasztalatokat egybevetve indították meg a roztokyi penicillin-gyárat. Kezdetben a még nem tiszta, amorf (alaktalan, nem kristályos szerkezetű) penicillint gyártották, amelynek az a kellemetlen tulajdonsága volt, hogy túlságosan rövid ideig maradt meg a vérben. így a szükséges mennyiség szintjének megőrzéséhez a betegnek három óránként kellett injekciókat adni. Kutatóinkra várt a feladat, hogy ezt a készítményt jobbal helyettesítsék. A nem egyszerű kérdést sikeresen megoldották s először egészen tiszta, úgynevezett kristályos, majd később a depo penicillin előállítását dolgozták ki. A depo penicillin előnye, hogy egy injekció 24 óráig hat. Sőt olyan előállítási módra is rájöttek, amelynek segítségével egy injekció 8 napra elegendő. Ennek a készítménynek a pendepon nevet adták. Amikor eredményesen megoldották a penicillin injekciós formájának lehetőségeit, újabb probléma megöl-; dásához fogtak. Hogyan lehetne a penicillint tabletta formájában is előállítani? Több éves kutatás eredményeként kezdődött meg a penicillintabletták gyártása. — Ezen a téren világviszonylatban élen járunk. A csehszlovák penocilin és perolet tabletták indokolt esetekben teljes mértékben helyettesítik az injekciót. A betegek azonban gyakran fegyelmezetlenek, nem tartják be az orvos előírásait és ez egyrészt csökkenti a tabletták hatását, másrészt káros befolyással lehet a szervezetre. Ahhoz ugyanis, hogy a mikrobák teljesen elpusztuljanak, feltétlenül fontos a helyes adagolás. Az orvos előírja a kúrát, a beteg második, harmadik nap látszólag jobban érzi magát, abbahagyja a tabletták szedését, holott a baktériumok még csak elcsendesedtek, de el nem pusztultak. Bizonyos idő múlva csodálkozva tapasztalja a beteg, hogy ismét rosszul van. Előveszi a megmaradt tablettákat és elkezdi kénye-kedve szerint szopogatni. Ezzel a „gyógymóddal" többet árt magának, mint használ, mert a kórokozó baktériumok megszokják a penicillint és ellenállóképessé válnak vele szemben — magyarázták az elvtársak részletesen ezt a kérdést és hozzáfűzték, hogy szeretnék, ha cikkemben pontosan tolmácsolnám figyelmeztetésüket. kutatóintézet dolgozóinak a penicillin gyártásával kapcsolatos munkája a szlovákiai penicillingyár megindításával érte el tetőfokát. A gyár berendezését nagyrészt a Szovjetunióból kapta, a gyártási módszereket azonban a legnagyobb részletességgel Roztokyban dolgozták ki. — Hát nem mindenütt egyforma az előállítás? — kérdeztem. — Alapjában véve igen. A lényeg az erjesztési módszer, másképpen nem is lehet penicillint gyártani — válaszolták —, de nem mindegy az, hogy milyen kultúrát használunk és hogy ugyanabból a mennyiségből' kevesebb,, vagy több tiszta penicillint nyerünk-e. Az egész világon évről évre emelkedik a „produktivitás" és természetesen mi sem akarunk elmaradni. Miközben a penicillin zavartalan és igényes gyártását biztosították, más antibiotikumok előállításával is kísérleteztek. Ma már a penicillin-gyártással egyidejűleg streptomycint, aureomykoint, oxytetracyklint is előállítanak. Ezeket az antibiotikumokat azon betegségeknél alkalmazzák, amelyeknél a penicillin nem bizonyult hatásosnak, például gümőkóros megbetegedéseknél, agyfertőzéses megbetegedéseknél stb. Az aureomykoinnál meg kell állnunk egy pillanatra. Ez a készítmény nemejak a beteg emberek gyógyítására szolgál, hanem nyers formában elősegíti a háziállatok gyorsabb súlygyarapodását. A kutató intézet munkatársai, miután bebizo nyosodott, hogy csekély mennyiségű antibiotikum hozzáadása a takarmányhoz szinte hihetetlen súlygyarapodást idéz elő az állatoknál, egészen eredeti előállítási módszert dolgoz tak ki. Szabadalmát bejelentették több mint húsz államban. Mi az immár külföldön is híressé vált módszernek a titka? Egy tonna takarmányhoz elegendő 10—20 gramm an tibiotikum. Ha országos viszonylat ban számolunk, évenként húsz-harminc tonna antibiotikumra volna szükség. Ez azonban már olyan mennyi ség, amelynek előállítása igen sokba kerülne, ha a szokásos módon történne - gyártúsa. Kutatóink rájöttek arra, hogy a nyers készítmény, amelynek hatását még a benne levő B12 vitamin is fokozza, egyszerű, igénytelen felszereléssel előállítható. Három hónap alatt két gyárat, Szlovákiában a Trnava melletti Bo lerázban és Csehországban Havličkúv Brod mellett Pohledben — alakítottak át erre a célra. A készítményt Aureovit—12-nek nevezték el. Minden reményünk megvan rá, hogy a hazai szükségleteket biztosító menynyiség gyártása után, amely előreláthatólag 100 millió kg hústöbbletet fog jelenteni évente, kielégítjük majd az Aureovit—12 iránt rendkívül nagy érdeklődést tanúsító külföldet is. t

® eszélgetésünk kissé hosszúra nyúlt SD bár én egy cseppet sem tartottam fárasztónak, hiszen annyi érdekes és új dolgot tanultam és tudtam meg a készségesen magyarázó elvtársaktól. Búcsúzóul még megmutattak néhány laboratóriumot. Bevallom, nehezen tudnám leírni a látottakat és azt hiszem, nem is volna különösebb értelme. Rengeteg, számomra titokzatos gépezet, pipetta, kémlőcső, lombik, termosztát, táptalaj, bonyolult optikai berendezések és mindenütt hozzáértő, munkájukért lelkesedő laboránsok és laboránsnők. Kérdésemre, mi az intézet feladata a közeljövőben, a kutatók azt válaszolták, hogy az ő problémáik mindig „hosszúlejáratúak" és többfélék. Keresik a már ismert antibiotikumok vegyi származékait, amelyek alkalmasak különleges fertőzések leküzdésére, kutatják az okát annak, miért váltanak ki egyes antibiotikumok némelykor kellemetlen mellékhatást, még jobban tökéletesíteni akarják a gyártási módszereket és végül állandóan új és új antibiotikumokat keresnek, hogy azon baktériumfajták ellen, amelyek az idő folyamán ellenállóképesek lettek a régi készítményekkel szemben — hatásos gyógyszerek álljanak rendelkezésre. Meleg, baráti kézfogással köszöntem el az Antibiotikumok Kutató Intézete munkatársaitól. Fárasztó és nehéz munkájuk tiszteletet és köszönetet érdemel. KIS ÉVA Segítség érkezett Űsfravába a Szovjetunióbél Azt a hírt, amely szerint a Szovjetunióban levő Butoszkaja-GIubokaja szellőztető tárna mélyítői egy hónap leforgása alatt 241,1 méteres rekorderedményt értek el, az ostrava—karvinaí bányakörzet szakemberei hinni sem akarták. Hiszen Ostravában eddig egy hónap alatt legfeljebb 40 méter mélységig jutottak a bányatárna Vájásánál és az észak-csehországi barnaszénkörzet Pluto-bányájában 52 métert értek el a mélyítés párhuzamos módszerének felhasználásával. Amikor azonban az Ostravai-Karvinai Bányaépítés nemzeti vállalat mérnökei a Szovjetunióban tett tanulmányi útjuk alkalmával megszemlélték a Butoszkaja-GIubokaja szellőztető tárna építését és megismerkedtek a munka szervezésével, elhitték az elért eredményt. A gazdag szovjet tapasztalatokat még ebben az ötéves tervben ki akarják használni az ostravai Bezruč Bánya új 1200 méter mélységű tárnájának mélyítésénél. A szovjet szakemberek segítséget ígértek az ostravaiaknak már az idei gyorsított mélyítésnél. Kép az épülő Bratislavából Aratás idején is biztosítják a zöldség folyamatos szállítását A nagylégi EFSZ 15 hektáros zöldségtermelő gazdaságával a somorjai járás EFSZ-ei között a legnagyobb zöldségtermelő. A zöldségbeadások teljesítésében is a legkiválóbbak közé tartozik. A zöldségtermesztő csoport 34 dolgozója Karácsony István vezetésével elhatározta, hogy a szövetkezeti pénztárat 470 ezer koronával gyarapítja. Az összegnek több mint negyedrészét már rávezette i bevételek számlájára a szövetkezeti könyvelő. Az úszori begyűjtőhelyre aratás idején állandóan szállítják majd az eltevésre szánt uborkát, a salátának való uborkát és a zöldpaprikát. Munkájukat úgy osztják be, hogy NagyBratislava lakossága az aratás idején is friss zöldséget vásárolhasson. Továbbra is súlyos a helyzet a kőszénfejtés terén A kőszénfejtés helyzete június mindkét dekádjában súlyosnak mondható. Június 20-ig általában 98.9 százalékra teljesítették a szénfejtési tervet és 48 400 tonnával többet fejtettek. Terven felül főképpen a barna.szénbányakörzetek bányászai fejtenek, akik feladataikat 100.9 százalékra teljesítették és 24 731 tonnát fejtettek terven felül. A kőszénbányakörzetek bányászai csupán 95.1 százalékra teljesítették a tervet és 69 590 tonna kőszénnel adósak népgazdaságunknak. A kőszénbányakörzetek közül csak a rosycei bánya teljesítette 100.5 százalékra a fej-' tési tervet. A többi bányák mélyen a terv alatt maradtak. Legsúlyosabb a helyze.t az ostrava-karvinái körzetben, ahol június két hete alatt a bányászok már 45 244 tonna szén fejtésével maradtak adósak. Két legnagyobb barnaszénbányakörzetünk — a mosti és a sokolovói körzetek — állandóan terven felül fejte-' nek. Június 20-ig 29 282 tonna szénnel adtak többet népgazdaságunknak.A lignit-bányák dolgozói is lemaradnak a tervteljesítésben, 3541 tonna lignittel kevesebbet fejtettek. OOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGÍ LICEI TAPASZTALATOK A

hogy Lice határába értem, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megállják és kissé szemügyre vegyem e festőien szép tájat. A hegykoszorúval körülvett termőföldeken mindenfelé tarka csoportokat látni. Egyesek a cukorrépa-, burgonya- és kukoricaföldeken dolgoznak, de nagyrérészük a réteken a takarmánnyal van elfoglalva. A fürgén mozgó asszonyok, lányok mint az éredezö búza hajladoznak munkájuk közben. ANNYIRA ELMERÜLTEM a nézegetésben, hogy szinte megijedtem, amikor órámra pillantottam. — Gyerünk tovább — gondoltam — hisz még a falut sem láttam. A faluban nagy csend fogad. Mintha minden kihalt volna. A nap forró sugarai még az otthonlevőket is a hűvös, árnyas helyekre csaltak. Itt-ott egy-egy gyereket látni, ezek is sietve húzódnak a fák, házak árnyékába. A HNB irodájában kötünk ki. Dúdor Ferenc titkár előzékenyen fogad s kérdéseinkre szívesen adja meg a kívánt felvilágosítást. A falu népe s életmódja iránt érdeklődöm. — A mi falunkban nagyobbrészt munkások laknak, akik az 41'ami gazdaságban és különféle üzemekben dolgoznak — mondja. — A földművesek 99 százaléka a szövetkezetbe tömörült — fejezi be a rövid tájékoztatást. Élénk beszélgetés közben indulunk el a szövetkezet irodája felé. Útközben Dúdor elvtárs elmond egyet-mást. Megtudjuk, a Murány patak mentén övék a legjobb szövetkezet. Bár nem voltak még eddig „világraszóló" eredményeik, de a tagság kifejlett, szilárd egysége biztosítja, hogy lassan felveszik a versenyt az ország legjobb szövetkezeteivel. Elmondja azt is, hogy a faluban már megszűnt minden egészségtelen törekvés a szövetkezeti gazdálkodással szemben, s helyette megindult a szocialista falu építése. ILYEN TÁJÉKOZOTTSÁGGAL s felcsigázott érdeklődéssel fordultam be az EFSZ irodájába. Legnagyobb szerencsémre a szövetkezet három vezető emberével találtam magam szemben. Bene János könyvelő, Czakó Miklós agronómus és Micski István zootechnikus komoly munkába merülve hajolnak az íróasztal fölé. A nyilvántartást és egyéb ügyek elintézését végzik a félévi mérleghez. A kölcsönös ismerkedés után a szövetkezetre terelődik a szó. Készségesen ismertetnek a helyzettel s csakhamar előttem áll a kis szövetkezet teljes megvilágításban. A felsorolt számok szemléltetően tárják fel a kis szövetkezet fejlődését. Az 1949-ben alakult előkészítő bizottság 1952-ben kibővült a parasztság nagyrészével s a jelenlegi 495 hektár mezőgazdasági területen 55 tag dolgozik megelégedéssel. — Tavaly még nem értük el a munkaegység tervezett 100 százalékos pénzbeli értékét, mert 16 korona helyett csak 14-et fizettünk — jegyzi meg Bene János könyvelő —, de ebben az évben reméljük, hogy már jóval többet is fizethetünk. Valamennyien beszélnek s mindegyikük mond valami érdekeset. Elragadtatással hallgatom a három fiatal hangjából kicsapó lelkesedést. Komoly meggyőződés érlelődik meg bennem — ahol ilyen lelkes és tettrekész fiatal vezetők állanak a szövetkezet élén, ott a siker nem maradhat el. ELMONDJÁK, hogy a szövetkezet naoy súlyt helyez a növénytermesztésre, de a fő jövedelmi forrás mégiscsak az állattenyésztés, s abból pedig a sertésállomány az, mely aránylag a legtöbb jövedelmet biztosítja. Mai állományuk 251, ebből 44 anyakoca. Ebben az évben 81 mázsát adtak el, melyből 51 mázsát szabadpiacon értékesítettek. Nem állanak rosszul a tejtermelésben sem, mert az átlagos tejhozam ez év elejétől napi 8 liter egy tehéntől. Eddig már 18 ezer litert adtak közélelmezésre és szabadon 10 ezer litert értékesítenek. Kiváló eredményt értek el a csirkenevelésben is. Annak ellenére, hogy a környező szövetkezetekben nagy százalékú volt a csibék elhullása, náluk mindössze 5 százalék volt, ami annyit jelent, hogy minden ezer csibéből 950-et felneveltek. Ezt úgy érték el, hogy a fiatal csirkéknél villanymelegítés helyett alulról való melegítést alkalmaztak. Az állattenyésztés további fejlesztése, de főképpen a szövetkezet pénzügyi fellendítése érdekében további tervek megvalósítását tűzték ki. — Ebben az évben vásároltunk száz birkát is — újságolja Micski István zootechnikus —, hogy szövetkezetünkből semmi se hiányozzék. VANNAK AZONBAN még hiányok is. Nincsen dohányszárítójuk, s így csak egy hektáron termelnek dohányt, ami nem nagyon gazdaságos, mivel a beruházási és termelési költségek így is akkorák, mintha 5 hektáron termelnének. No, itt a JNB-ra van szükség, hogy ezekben a problémákban segédkezet nyújtson. Segítségre van szükség a tervezett 7 hektáros szőlő és gyümölcsös megvalósításánál is. Ami azonban a legfontosabb volna, nemcsak a liceiek, hanem a többi falvak részére is — a Murány patak szabályozása. Ez a legégetőbb probléma, mivel komolyabb esőzések idején a patak elönti az alacsonyan fekvő helyeket és nagy károkat okoz. Remélhetőleg az illetékesek ezzel a kérdéssel is foglalkoznak majd és segítenek megoldani ezt. Ügyszintén orvoslásra váró probléma a szövetkezet tejszállítása is. A rozsnyói tejcsarnok naponta egyszer, d. e. 9—10 óra tájban jön a tejért s így az esteli tej megsavanyodik, amiért sokat levonnak a szövetkezetnek. Nem is szólva arról, hogy mint utolsó községbe a legpiszkosabb kannákat adják. Ügy mondják, rendeltek'hűtöt két évvel ezelőtt, a leszállítást" meg is ígérték, de ez, sajnos, csak ígéret maradt a mai napig. Vízzel hütsnl nem tudnak, mert olyan kevés a víz a kútjukban, hogy a jószágot is alig bírják ellátni. Ezen is segíteni kellene haladéktalanul. Ki— OJ SZÖ R1957. június 22.