Új Szó, 1957. június (10. évfolyam, 151-180.szám)

1957-06-25 / 175. szám, kedd

f Érettségi után — új feladatok előtt hatékonyság a külkereskedelemben Veszteségesbe a Spartak kivitele? Elég gyakran hallani a dolgozók körében is tamáskodó megjegyzéseket: „Mi a csodának viszünk ki annyi árut a külföldre, hiszen arra úgyis ráfizetünk." Ezután rendszerint helyes vagy torzított számadatok következnek, árak, devizaárfolyamok, de a levont következtetés mindig ugyanaz: A külkereskedelmünk veszteséges, az ingünket is ráfizetjük, a Spartakot harmadáron adjuk a külföldön." A m <qbúvó ellenség pedig ezt suttogja: „Hallotta, hogy a vajat a Szovjetuniónak a belföldi ár negyedéért adjuk?" Ilyenkor az sem fontos, hogy nem mi szállíturk vajat a Szovjetuniónak, hanem fordítva, onnan hozunk be állandóan jelentós mennyiséget. Hogy az emberek hiszékenységének e téren nincsen határa, arra szomorú példa a múlt évben Magyarországon folytatott hasonló értelmű ellenséges propaganda, amelynek annyiar. bedőljek, még az úgynevezett értelmiség sorából is. Ennek a kérdésnek tehát, a külkereskedelem gazdaságosságának és hasznothajtóságának nemcsak gazdasági, hanem politikai jelentősége is van. £rdemes vele röviden foglalkozni. legismertebb eset, amellyel a „bennfentesek" operálnak, az autók és a motorkerékpárok kiviteli ára. Ha autókban-nem is, de motorkerékpárokban Csehszlovákiának világméretben is jelentős kivitele van — a földkerekség 110 államában futnak ezek a reprezentatív gyártmányaink. A múlt év őszén e sorok írója személyesen győződhetett meg a bécsi, zágrábi, plovdivi és szaloniki nemzetközi vásárokon, milyen osztatlan érdeklődés kíséri mindenütt, a kiállított csehszlovák motorkerékpárokat. Ennek az érdeklődésnek megfelelően évente több tízezer darabot adunk el ebből a gyártmányunkból, mind az öt földrész országaiba. így tehát ténylec fontos kérdés, milyen árakat érünk el járműiparunk gyártmányaiért a külföldi piacokon, gazdaságos és jövedelmező-e népgazdasági szempontból e termékeknek nagyarányú kivitele? Ha a kivitt termékekért devizákban, vagyis külföldi fizetőeszközökben elért árat hivatalos árfolyamon koronára átszámítjuk, tényleg lényegesen kisebb összeget kapunk, mint az illető áruért — az adott esetben autóért vagy motorkerékpárért belföldön fizetnünk kell. Néha ez az arány a kétszeresnél is nagyobb öszszeget tesz ki, s ez az alapja, hogy a jóhiszeműek is kételkednek kivitelünk népgazdasági hatékonyságában. A dolog magyarázata egyszerű. Egyrészt a belföldi ár motorkerékpároknál és autóknál magasabb, mint azok előállítási költsége. A belföldi ár az önköltségből s e termékeknél jelentős felhalmozásból, nyereségből tevőd

;k össze. A másik ok a mi fizetési eszközünknek, a csehszlovák koronának más, idegen f zetési eszközökhöz való arányában, az úgynevezett devizaárfolyamokban keresendő. Igaz ugyanis, hogy a kivitt áruért, illetve annak dollárban, fontban, márkában stb. kifejezett ellenértékéért aránylag kevés koronát kapunk. De ugyanakkor, amikor külföldi árut hozunk be, a fizetendő dollárért, fontért, márkáért stb. ugyanolyan arányban kevesebb koronát is kell fizetnünk. Egy kapitalista állam kivitslét az ilyen devizapolitika kétségen kívül agyonütné. De hazánk szocialista ország, ahol az egész külkereskedelem az állam kezében van és azt kizárólag az állami külkereskedelmi moz SZKP XX. kongresszusa a személyi kultusz és a dogmatizmus megrendítő bírálatával hatalmas ideológiai hullámot' váltott ki a ! nemzetközi munkásmozgalomban, az egész haladó világban. Az imperialista világ szerette volna kihasználni ezt az alkalmat arra, hogy 1956. végére nagy gálád összeesküvést tervezett, készített elő ideológiailag és időzített be. A tavalyi események légkörében örömmel és büszkén győződhettünk meg pártunk eszmei erejéről és egységéről. Pártunk a tapasztalt munkásosztályra és a vele szorosan összeforrott széles népi rétegekre támaszkodik és levonta a történelmi tanulságot azzal kapcsolatban, mit jelent nemzeti és állami s*abad:;águnk . és függetlenségünk szempontjából barátságunk a Szovjetunióval, mit jelent a szocialista országok táborának egysége. A bennünket büszkeséggel eltöltő említett pozitívum mellett azonban egyes negatív ideológiai jelenségek is mutatkoztak. Ismét értelmiségünk egyes rétegeinek eszmei zűrzavarára és ingadozására gondolok, amely különösképpen markánsan nyilvánult meg íróink II. kongresszusán. Ennek azért tulajdonítunk nagy jelentőséget, mert éppen a kulturális forrald ÜJ SZÚ 1957. június 22. nopoltársaságok bonyolítják le. A csehszlovák korona devizakurzusa végeredményben elszámolási kérdés, mert amennyit veszítünk a réven, — a kiviteli árakon — annyit keresünk a vámon — a behozatal alkalmával. Külkereskedelmünket, annak elért behozatali és kiviteli eredményeit tehát mint egységes egészet kell tekintenünk s csak az egész behozatal, illetve kivitel egyenlege mutatja meg, eredményes volt-e népgazdasági szinten külkereskedelmünk. Az említett két ok lényegében megmagyarázza, miért van tényleg olyan nagy különbség a kivitt autóért vagy motorkerékpárért elért korona összeg és ugyanazon termékeknek belföldi kereskedelmi ára között. Mindez azonban még nem ad választ arra a kérdésre, gazdaságos és hasznothaj tó-e ténylegesen e termékek kivitele? Erre a döntő fontosságú kérdésre az értéktörvény és a piac törvénye adnak feleletet. Az áruk értékét az előállításához társadalmilag átlagosan szükséges munka mennyisége határozza meg. A kérdés tehát az, több élő és holt munka szükséges-e nálunk az autó vagy motorksré

,'->ir előállításához, mint az adott világméreti átlag. Köztudomású, hogy tisztán az értéktörvény szempontjából autókivitelünk hátrányos, míg motorkerékpár-kivitelünk előnyös. • Ugyanakkor azonban a tőkés világpiacon a kereslet és a kínálat törvénye is érvényesül s a termékek ára a kereslet és a kínálat adott arányában, de mindig az érték, mint középpont körül ingadozik. Előfordulhat tehát, hogy az értéktörvény szempontjából általában előnytelen kiviteli cikk, például a Spartak, adott viszonylatban a nagy kereslet következtében előnyös áron exportálható. Ennek megállapítása a piackutatásra hárul, ami a külkereskedelmi szervek elsőrendű feladata. Az áru fent említett értékét gyakorlatilag az önköltség fejezi ki. Döntően fontos tehát a külkereskedelem hatékonysága szempontiából is az önköltség alakulása, az, hogy minél olcsóbban, minél kevesebb élő és holt munka ráfordításával minél több és jobb minőségű terméket termeljünk. Ily módon a hatékonyság kérdése a dalom folyamatában, amely a szocialista építés lenini tervének szerves részét képezi, felbecsülhetetlenül ! nagy a jelentősége az író tevékenységének. A haladó író művészi tehetségével sokkal mélyebben behatol az emberek szellemi életébe, mint pl. a politikai közíró. Tevékenységének tárgyát nemcsak az ideológiai, hanem a legbensőbb lélektani folyamatok alkotják. v Korunk forradalmi módon változtatta meg az emberek kölcsönös objektív kapcsolatait. Ezek a változások visszatükröződnek az emberek szubjektív életében. Ha a szocialista írónak művészien sikerül megvilágítani a különböző osztályokhoz tartozó emberek belső, ellentmondásos szellemi életének világát és megmutatni a mély, az embert felszabadító szocialista forradalmi változások értelmét, ez igen sokat jelent a szocializmus ügye számár^ A* ilyen író rendkívül erősen hat, ben^ttttások, emóciók erejével meggyőz és befolyásával mély nyomokat hagy az olvasó lelkében. Nagy hatással van az emberek szocialista átnevelésének, újjászületésének folyamatára. T

ermészetesen nehéz elképzelnünk, hogy a XX. században, a legnagyobb társadalmi foiyamat korában mély, tudományos, szocialista, marxi-lenini műveltség és meggyőződés nélkül megérthetné ezt az író, bármiilyen tehetséges is legyen. Ez egyszekülkereskedelemben visszavezethető általában a termelés hatékonyságának problémájára s arra, hogy a piackutatás alapján hol és mikor tudjuk legelőnyösebben elhelyezni a legkisebb önköltséggel előállított árut. Az elmondottak részben érvényesek a szocialista államok közötti külkereskedelmi kapcsolatokra vonatkozóan is. Az értéktörvény megköveteli, hogy a nemzetközi munkamegosztás értelmében minden szocializmust építő ország elsősorban olyan termékeket állítson elő, amelyekre a legkedvezőbb feltételei vannak. Kétségtelen, hogy rizst Vietnamban vagy gyapotot Kazahsztánban gazdaságosabban lehet termelni, mint nálunk. Csehszlovákiában viszont a cukorgyártás és a komlótermelés feltételei kedvezőbbek. Ezeket az adottságokat a szállítási költségek természetesen módosíthatják. A piac törvénye viszont már nem érvényesül közvetlenül a szocialista világpiacon. Az árucsere itt nem a kereslet és a kínálat arányában állandóan ingadozó árakon játszódik le, hanem szerződésileg hosszabb időre rögzített árakon valósul meg, ami jelentős mértékben elősegíti az egyes szocializmust építő országok tervezését is. Ez az árrögzítés első ízben 1949—1950 években lépett életbe az akkor érvényes átlagos világpiaci árak tekintetbevételével. Értelmetlen demagógia tehát minden olyan állítás, hogy a szocialista államok árucseréje az árak önkényes megállapítása következtében egyoldalúan előnyös erre vagy arra az országra nézve. Amikor — a koreai háború következtében — a világpiaci árak, főleg az úgynevezett stratégiai nyersanyagok árai rohamosan emelkedni kezdtek — amely folyamat 1953-ban érte el tetőfokát — a szocialista államok közös megeovezéssel felülvizsgálták a rögzített árakat s azokat általában a kialakult új világpiaci árszinthez idomították. Ez az árfelülvizsgálat nem hozott természetesen egy államnak sem egyoldalú előnyöket vagy hátrányokat. Ha tehát arra a kérdésre akarunk felelni: lehet-e szó hatékonyságról a külkereskedőmben? — a válasz egyszerű: igen, sőt fokozott mértékben! Külkereskedelmünk — amelynek Csehszlovákia gazdasági életében igen jelentős hányada és szerepe van — akkor lesz népgazdasági szinten hatékony, vagyis gazdaságos és hasznothajíó, ha egész termelésünk a lehető legnagyobb mértékben hatékonnyá válik és ha külkereskedelmi szerveink is megtesznek a maguk részéről mindent, hogy a legolcsóbban és a legjobb minőségben előállított korszerű termékeket a világpiaci áralakulások iagjobb kihasználásával egész népgazdaságunk szempontjából a legelőnyösebben értékesítsék. Sz. L. rűen lehetetlennek tűnik. A cseh és szlovák irodalom sok kiváló haladó szellemű szocialista íróval büszkélkedhet. Ezek az* írók a Nagy Októberi Forradalom hatása alatt fejlődtek. Fokozatosan, egyesek hamarább, mások később, elsajátították az Októberi Forradalom eszméit és szervesen, de soha sem belső ellentmondások nélkül szocialistákká váltak. Az írók mindegyikének már az életrajza is figyelemre méltóan izgalmas, de sohasem könnyű út a XX. század első felében, s ez az út azt bizonyítja, hogy az emberek puszta kinyilatkoztatás útján soha sem válnak szocialistákká. A fejlődés a kommunizmus zászlaja alá sorakozó íróinkat a cseh és szlovák irodalom élére állította. Soha sem valamilyen rendelet értelmében, hanem a fejlődés objektív logikája folytán váltak kultúránk haladó erejévé és teremtették meg annak újkori demokratikus és szocialista hagyományát. Jól ismert nevekre gondolok, melyek ma már széleskörű történelmi, belsőleg különböző áramlatot képviselnek. Az igazi irodalomtörténet majd csak ezután mutatja meg, milyen szerepet játszott alkotásuk, önátnevelésük eredménye az új szocialista emberek ideológiai, emocionális és érzelmi átnevelésében. Nincs értelme annak, hogy felsoroljam egyes képviselőit a világirodalom nagy szocialista realista áramlatának, mely a XX. század elején a Ülök a galántai magyar tizenegyéves iskola folyosóián és várom, hogy befejeződjenek az órák. A diákokkal szeretnék beszélni. Kíváncsi vagyok, hová mennek, mit csinálnak érettségi után? — Elkéstem — állapítom meg később, ahogy szóba elegyedem az egyik tanítóval és megtudom, hogy az érettségi már megvolt, az érettségizők már kint vannak az életben. Nincs más mód, mint felkeresni az iskola igazgatóját és legalább a számokon keresztül tőle tudni meg egyetmást az érettségizőkről. Osztatný Ferenc, a huszonhatéves tanítói gyakorlattal rendelkező igazgató készségesen fogad. Szívesen válaszol kérdéseimre. Szavaiból önérzet csendül, amely minden jó pedagógusnál hallható, ha diákjairól van szó. — Mennyien érettségiztek idén iskolájukban? — Két nyilvános és egy esti tizenegyéves osztályunk volt. A nyilvánoson 63-an, az estin 28 -an érettségiztek. — Bukások? — A 91 közül négyen buktak, de szeptemberben pótvizsgát tehetnek. — Szóval lehetséges, hogy minden érettségire került diákjuk érettségi bizonyítványt nyer? — Reméljük, hogy sikerülnek a pótvizsgák s akkor igen. Szép eredmények. Tanárok, diákok munkáját egyaránt dicsérő eredmények. A galántai magyar tizenegyéves iskolából tehát újabb diákok indulnak el érettségivel a kezükben az új célok, az új feladatok felé. Milyenek ezek az új célok, új feladatok? Sokaknak a főiskola a céljuk, új feladatuk pedig a továbbtanulás. Mások beérik az érettségivel. Munkába állnak. Vajon kiknek lesz könnyebb, kiknek lesz szebb? Az igazgatótól számokat kérek arra vonatkozólag is, hogy hová mennyien mennek. — Az irányelvek szerint — kapom a választ — a mezőgazdasági és műszaki pályáknak van a legtöbb erőre szüksége. Amennyire tudtuk és a diákoknak is kedvük volt, az érettségizetteket ezekre a pályákra tanácsoltuk. *Sokan mentek így iskolánkból a kassai gépészeti és különböző mezőgazdasági iskolákba. — Főiskolára hányan mennek? — — Összesen tizenöten. Ezek legtöbbje a pedagógiát választotta, ketten mennek közülük műegyetemre, egyegy pedig orvosnak és gyógyszerésznek. Jól esik hallanom a pályaválasztásokat. Ez egy eléggé elterjedt nézet helytelenségéről győz meg. Sok magyar Az újság hasábjain gyakran olvashatunk egyes községek kulturális életéről. Sok helyen az a panasz, hogy nincsen megfelelő kultúrház, pedig jó szín játszócsoport van. Nálunk ellenkező a helyzet. Van szép kultúrházunk, csak fiatalokból álló színigárdát nem tudunk összehozni. Sok kifogás van, pedig a tény az, hogy egyesek még mindig „alszanak". Alsószecse fiatalsága példát vehetforradalmi munkásosztály világtörténelmi jelentőségű győzelmével, a Nagy Otkóberi Szocialista Forradalommal kezdődő korszakkal egyidejűleg törvényszerűen keletkezett és kezdett fejlődni. ^Látnunk kell, hogy ez a világáramlat törvényszerű, és egyes képviselőinek sajátossága és érettségi foka szerint belsőleg nagyon tarka, hogy ezt az új történelmi áramlatot nem hasonlíthatjuk össze különféle apró-cseprő múlandó művészi „izmusokkal", századvégi irodalmi irányzatokkal, éppen úgy, amiként a XIX. század nagy realista hagyományaival sem hasonlíthatjuk össze őket. A szocialista realizmus a realista művészet újabb, történelmileg fejlettebb áramlata, melyet a gondolkodás világában a felfedezett marxi-lenini tanítás, az első tudományos társadalomtan eredményezett. ilÉI a tehát a szocialista realizmusIHI ról beszélünk, újabb, m'nőségileg új realizmusra gondolunk. Olyan alkotó módszer ez, amellyel különféle sajátos művészi egyéniségek a tudományos szocializmus alapján, a forradalmi munkásosztály, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom emberiségfelszabadító küldetését megértve alkotnak és amellyel a valóságot szemlélik. Ezek a művészek minden nagy polgártársunkhoz hasonlóan örömmel, büszkén és nyíltan hangoztatják politikai és társadalmi pártállásukat és nemcsak mint alkató művészek, hanem mint közírók is meggyőződésből hirdetik a szocializmus és a kommunizmus megvalósítását és őszintén, céltudatosan küzdenek ezért. Ezek azok a kérdések, melyekre szülő ugyanis azzal érvel, hogy gyermekét nem adja magyar iskolába, mert a magyar iskolákból kikerült gyermekeknek nincsenek olyan érvényesülési lehetőségeik, mint akik szlovák iskolát végeznek. Talán bizonyítani sem kell, hogy milyen rossz, elavult, részben a múlt kisebbségérzetét magánhordozó „elmélet" ez. Nemzetiségi politikánk fajra, vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül egyenjogúságot biztosít a köztársaság minden polgárának. Az érvényesülés felé vezető út tehát egyformán nyitott mindenki számára. Miért a különbségtevés iskola és iskola között? Ma már a magyar iskolákban — a régebbi évekhez viszonyítva — lényegesen javult a szlovák nyelvoktatás, úgyhogy ma, ha valaki magyarul is végzi a tizenegyéves iskolát, megtanul szlovákul, s nincs akadálya annak, hogy olyan főiskolára menjen, ahol szlovák nyelvű oktatás folyik. A magyar szülőknek tudatosítaniok kellene ezt. Gyermeküknek azokban az években, mikor legnagyobb a felfogóképességük, észlelésüket és fogalomkörtágulásukat azzal kellene segíteniük, hogy az anyanyelvüknek megfelelő oktatásban részesüljenek. Galántán 1953-tól van magyar tizenegyéves iskola. Jelenleg 27 tanerővel dolgozik. A tanulók száma állandóan növekszik, s amint az igazgató szavaiból és a tanulmányi eredmények statisztikájából megállapítottam, állandóan növekszik az iskola oktatási és nevelési színvonala is. Öröm ezt tudni, mert hiszen a jövő nemzedék tudásáról, képességi színvonaláról van szó. — Kikből, hovávalósiakból tevődnek össze az iskola diákjai? — teszem fel az új kérdést az igazgatónak. — Diákjaink főként mezőgazdálkodók gyermekei és legtöbbjük a környező falvakból való. — A galántaiak? -r- Galántáról kevesen járnak hozzánk. * * * Egy iskoláról írtam, melynek majdnem kilencven diákja érettségizett idén, új feladatok előtt állnak. Vajon közülük kinek, merre, meddig visz at útja? Nem jegyeztem fel, hogy miko'r találkoznak. Öt, vagy tíz év múlva azonban bizonyára összejönnek. De ott lesz-e mindenki a találkozón? Fognak-e gondolni a „sulira", a tanítókra, meg a „dirire"? Vajon hánynak lesz a kezében valamilyen diploma, és hánynak egy-egy kerekarcú kisfiú, vagy kislány képe? BALÁZS BÉLA ne a helyi Csemadok-csoport idősebb tagjaitól, akik korukra való tekintet nélkül kiveszik részüket a szocialista kultúra ápolásából. Ha ők is olyan odaadással kapcsolódnának be a kultuf rális életbe, mint Baranya László, Bogyó Lajos és a többiek, akkor bizonyára hamarosan fellendülne a kulturális élet községünkben. KÚCS GYULA, Alsószecse Todor Pavlov elvtárs, Georgi Dimitrov testvéri pártjának régi harcos tagja, a kiváló marxista filozófus és esztéta gondolt, és amelyekről prágai látogatása idején íróinkkal vitatkokozni kívánt, sajnos, ebben sajnálatraméltó meg nem értésbe ütközött. Ügy vélem, magától értetődik, hogy az új szocialista társadalmi kapcsolatokat megteremtő társadalomban ez a széleskörű szocialista és realista áramlat, ennek űjikori hagyománya vezető kulturális erővé válik. Ez természetes. Vezető szerepe azonban nem jelent monopóliumot, nem zárja ki a demokratikus kultúra különféle képviselőinek létezését és nem tagadja alkotási lehetőségüket. Ezeknek művészi alkotásai éppúgy, mint Čapek, Bass és más elhúnyt és még élő nem szocialista írók művei, kiváló részt vehetnek az emberiesség győzelméért vívott küzdelemben, az emberiség győzelméért kifejtett széleskörű törekvésben. Látnunk kell, és ebben volt a fő hibánk, hogy figyelmen kívül hagytuk azt a tényt, hogy a művészek hosszas fejlődés útján, gyakran kínos folyamatban, de soha sem a szocialista realizmus alkotó programjához való puszta deklaratív csatlakozással válnak szocialista realistákká. Érvényben van itt az átalakulás és az érés folyamata, ^em vonhatunk közéjük éles határokat. A realista és formalista irányzatok eleme, a szocialista öntudatosodás és szilárdság különböző fokainak és a forradalmi munkásmozgalommal való összeforrásnak eleme még gyakran forr a művészek gazdag, egymástól eltérő benső világában. A leggyönyörűbb szocialista humanizmustól áthatott nagy szovjet ko-« Ä marxisták közötti vita nem céi, hanem eszköz Ladislav Štoll elvtárs felszólalása a CSKP Központi Bizottságának júniusi ülésén Az alsószecsei fiatalok miért alszanak?